Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1971 (78. évfolyam, 1-50. szám)
1971-01-17 / 3. szám
1971. január 17. Gomulkát megbuktatták... (Folytatás az első oldalról.) a bukaresti köztársasági palota nagytermében rendezett románhangzott el, hogy a kulisszák mögött aláírták a Románia Szocialengyel barátsági nagygyűlésen. A beszéd nem sokkal azután lista Köztársaság és a Lengyel Népköztársaság közötti barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződést. Gomulkán nem lehetett látni, hiszen maga sem tudta, hogy a Kremlin majd néhány hét múlva beteggé nyilvánítja, hogy ezáltal lecsendesíthesse az éhes lengyel dolgozókat. Micsoda sikerek és milyen kevés ennivaló ... Gomulka elsősorban is dicsekedett. Kijelentette, hogy ilyen jól még sohasem ment Lengyelországnak. íme, a beszéd kommunista fordítású magyar szövegéből a dicsekvő rész: „Államaink saját hathatós erőfeszítésük és a szocialista államok egysége nyomán — ez a szuverenitás és a biztonság biztos záloga és a sokoldalú haladás hajtóereje — nagy sikereket értek el a szocialista fejlődés útján. Lengyelország ipari össztermelése az idén csaknem 15-szöröse az 1938. évinek, míg mezőgazdasági termelése csaknem a kétszerese — az utóbbi két esztendő rossz időjárási viszonyai ellenére. Olyan ipariagrár országgá lettünk, amelyben a lakosságnak csaknem 70 százaléka a mezőgazdaságon kívüli tevékenységekből tartja fenn magát. A főiskolai és középiskolai végzettségű alkalmazottaknak a lakossághoz viszonyított száma Lengyelországban a legfejlettebb európai országok színvonalán áll.” ★ Azért ez nem kicsiny túlzás volt, mert szabad Európában, általában a munkások nem kénytelenek véres felkelésekben kitörni és tiltakozni az élelmiszerhiány és az élelmiszerárak emelése ellen. Az inkább a vasfüggöny színvonalra vall, a vasfüggöny pedig nem európai, hanem moszkvai, mondjuk így szovjet, helyesebben kommunista találmány. A tömberő a fontos és nem a munkás fogyasztó Az sem nyugtatta meg a lengyel munkásokat, hogy az éhezés és áremelés a KGST keretében történt. Ellenkezőleg, ez éppen azt bizonyítja, hogy a KGST nem ad, hanem csak elvesz. Éppen ezért Gomulka ebben a kérdésben őszinte volt, amikor elárulta, minden erőfeszítés a szovjet tömb erőinek a növelését szolgálja és nem a munkás fogyasztót. „Csak akkor biztosíthatjuk a fejlődés megfelelő ütemét, csak akkor tarthatunk lépést a világtechnika haladásával, ha erősítjük a szocialista országok közötti gazdasági kapcsolatokat, ha elmélyítjük az ipari koordinálást, specializálódást és kooperálást a kétoldalú kapcsolatokban és a KGST keretében. Ez alapvető fontosságú probléma nemcsak minden egyes szocialista ország gazdasági potenciáljának növekedése szempontjából, hanem az egész szocialista tábor erőinek további növekedése szempontjából is.”★ A fogyasztóról — látjuk — ez alkalommal sem esett szó, Gomulka a munkás fogyasztóról nem is vett tudomást. Gomulka szerint csak a szovjet tábor erőinek további növekedése fontos. Néhány hét múlva rájött, hogy a munkásokat ez a szólam nem elégíti ki. Több kenyeret és húst kívánnak. Tudják, hogy mit adnak, de nem tudják, hogy mit kapnak Gomulka, mint főnöke a Kremlinben és mint társdiktátorai a többi rabország felett uralkodva, csupán a párt hatalmi létét látta. Ebből a szempontból ítélve a fejleményeket, ezt hirdette Bukarestben: „Ma a KGST-tagállamok 360 millió lakosukkal óriási potenciális erőt képviselnek, ők adják a világ ipari termelésének 32 százalékát...”★ Arról már nem nyilatkozott Gomulka, hogy ők, a párt diktátorai mit tudnak adni ennek a 360 millió munkásnak, akiket úgy képzelnek el mint 360 millió hangyaembert. Ennek a 360 milliónak csak dolgozni kell, hogy a párt győzhessen az egész világ felett, több kenyeret és húst követelni nem szabad . .. Arra sem gondolt Gomulka, mi történik majd, ha ez a 360 millió munkás egyszer majd egyszerre mozdul meg és azt mondja: Elég volt a kizsákmányoló állami kapitalizmusból, most már magamnak akarok dolgozni, a magam és családom jólétéért és nem a kommunista párt megvalósíthatatlan, ezért embertelen hatalomvágyáért, nagyzásáért és totális egyeduralmáért. A lengyel szabadságkitörések jó ízelítőt adtak a 360 millió vélekedéséből. És a központi diktatúra is jó ízelítőt adott megrettent állapotából, amikor meghunyászkodva azonnal megbetegítette Gomulkát és kiröpítette helyéből . . . Nem csodálnánk, ha a lelkes csatlósfőnök tényleg belebetegedett volna ebbe .. . Az első percektől kezdve... Amin pedig ugyancsak csodálkozhattak a jó magyarok, akiket az oroszok elfoglaltak és Romániának adtak milliószámra szülőföldjükkel együtt, Gomulka kijelentette, hogy ez nem is volt így. Gomulka az öndícsérettől megszédülve, így énekelte önön és a Kremlin dícséretét: „Az élet igazolta a szocialista államok külpolitikájának helyességét és tisztánlátását. Ezek az államok a II. világháború befejezése után az első percektől kezdve határozottan küzdöttek a területi-politikai status quo megszilárdításáért és elismeréséért, az összes államok teljes integritásának tiszteletben tartásáért." Ebből látni: a gomulkai baj nagy baj. Ugyanis ezek szerint a „szocialista államok nem vettek el területeket Magyarországtól... Nem vették el Erdélyt, Felvidéket, Délvidéket... Nem vették el a fél Németországot és nem vették el és adták Lengyelországnak Poroszországot. . . Nem vették el Csehszlovákiától Kárpátalját... Nem kebelezték be a balti államokat. . . És főként és amire pedig Gomulkának még akkor is emlékeznie kellene, ha csak egy mókus politikai memóriájával rendelkeznék: tényleg nem vették el Lengyelország felét és nem kebelezték be a Szovjetunióba, így gyarapodván a hitlerékkel kötött Ribbentrop—Molotov pakliból? Nem lenne egyszerűbb bevallani, hogy ragaszkodnak a háborús zsákmányhoz és senkit sem hajlandók még 1970-ben sem szabadon bocsátani ... De nem mondotta ugyanebben a beszédében maga Gomulka is, amivel nem használt Brandt Willy hazai népszerűségének, hogy: „A Lengyelország és az NSZK közötti kapcsolatok normalizálása csupán azon az alapon hozható létre, hogy véglegesnek és sérthetetlennek ismerik el az Oderán és a Nysán húzódó lengyel határt és lemondanak mindennemű területi követelésről a jelenben és a jövőben.★ Hogyan lehetne a németeknek területi követelése, ha a KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA NEM MI MONDJUK -ők maguk Írják A kommunista pártoknak, ha nem akarnak elszakadni a most felnövő ifjúságtól, sok mindent be kell ismerni, amit eddig buzgón titkoltak és hevesen tagadtak. Nemcsak az olyan ordító bűnökről van szó, mint a sztálini-rákosi korszak nyílt gyilkosságai és népirtásai, hanem a mai életvesztő ravaszságokról is, amelyeket a párt szeretett volna a hatalom félhomályában tartani, azonban tovább már nem lehet. Az alábbi szemelvényekben a magyarországi pártsajtóból idézünk a pártkongresszus idejéből, amikor a párt különösen érezte a közömbösség riasztó jeleit és ez ellen küzdött a kiszámított önkritikával, amellyel ifjú kritikusait akarta megnyerni — de közben a pártot nem akarta túlságosan megkárosítani. Így történt, hogy a NÉPSZABADSÁG beismerte: ellenzik az osztálypolitikát „... a párt osztálypolitikája nem automatikusan, hanem harcok árán jut érvényre, kivált olyan időszakban, amikor az objektív körülmények folytán e politika megvalósítása szemben találja magát a munkásosztálytól idegen polgári, kispolgári tendenciákkal, ellenállással, a torzítás kísérleteivel. Ennek bizonyítására eddig csupán a kispolgári önzés erősödését említettük. De ki tagadná például, hogy a munkások, a kétkezi dolgozók gyerekei egészséges mértékű arányszámának biztosítása az egyetemeken ugyancsak harci feladat, harc a múltból örökölt elmaradottság ellen, éppúgy, mint a munkásokkal szembeni közöny vagy a polgári társadalomból örökölt és a még nálunk is létező protekcionizmus ellen.” (1970. november 7.) (Ez az „időszak” 25 évvel van a szovjet invázió után ... ) ★ A NÉPSZABADSÁG beismeri: ellentétek tapasztalhatók a kremlini tömbben „Elvi szilárdságunk higgadtsággal és türelemmel párosul, ha a gazdasági együttműködésben részleges érdekellentétek mutatkoznak sorainkban, vagy ha bizonyos különbségeket tapasztalunk a nemzetközi szintéren egyik-másik szocialista ország fellépésében. Ha a jóakarat megvan, az ilyen vitás kérdések — tapasztalataink szerint — aránylag könnyen kiküszöbölhetők. Ez vezérelt olyan jelenségek esetén is, amikor a szocialista világrendszer egynémely országa, ■mozgalmunk némelyik osztaga, meggyőződésünk szerint, nem a közös érdekeinket szolgáló irányzatot követte. Vállaltuk a vitát, ha az elkerülhetetlen volt (mint például, amikor rágalmaztak bennünket, vagy barátainkat), de nem tettük és tesszük meg azt a szívességet osztályellenségeinknek, az imperialistáknak, hogy a vitát élezzük ... (1970. nov. 7.) (KGST ellentétek és Szovjet-ellenes hangok— 25 év után.) ★ A FIGYELŐ című folyóirat beismeri: nincs elég fiatal munkaerő .1949-ben a munkaerőutánpótlásnak csak 47 százalékát adták a fiatalok; 1951 és 1955 között 78,4 százalékát, 1968- ban pedig már mintegy a 80 százalékát. Az arányeltolódás nemcsak az utánpótlás forrásait tekintve, de nemenként is jelentős. Férfimunkaerő forrást ma már kizárólag a tanulmányait befejező ifjúság jelent, s számuk alig fedezi a kiöregedéssel, illetve az elhalálozással jelentkező szükségletet.” (1970. november 4.) (De Kádár kiszállította őket Kelet-Németországnak ■— hogy szakmát tanuljanak.)A A NÉPSZAVA beismeri, hogy majd a fele kintmaradt és hogy a keletnémeteknek égető szükségük volt munkáskézre „A telefongyárból három évvel ezelőtt tizenöten keltek útra (a Demokratikus Német Köztársaságba) s közülük nyolcan már egy hete újra itt dolgoznak, az üzemben. — Azért csak nyolcan, mert hatan kint maradtak, egy fia pedig a kint szerzett szakmájában helyezkedett el egy másik gyárban — tájékoztat Jambrik János, KISZ-titkár.” (Várjon mit szól ehhez Kádár, aki csak szakmatanulásra küldte ki a magyar ifjúságot Ulbrichtnak.) A hazatért Mikecz Lajos mondja: „De a mi szerepünket sem látták tisztán. Fogalmuk sem volt, hogy kerültünk oda. Valamiféle „inségmunkásoknak” véltek bennünket. Holott náluk volt égetően szükség a munkáskézre. Úgy látszik, az ottani gyárvezetők nem tájékoztatták kellően a munkásaikat.” „És az itthoni fogadtatás? — Kellemes volt — élénkülnek fel a lányok —, de amit kint tanultunk, azt itt nehezen tudjuk hasznosítani.” (1970. november 4.) (Kádár mélyen hallgat, ha a visszatérő fiatalok le is leplezik.) ★ A MAGYAR HÍRLAP beismeri, miért tízszeresen több a szovjet áru .Az Európai Gazdasági Bizottság valamelyik értekezletén az egyik vezető nyugati ország diplomatája a Szovjetuniót Magyarország kizsákmányolásával vádolta. Ekkor Nyerges János (a Külkereskedelmi Minisztérium főosztályvezetője) szót kért és a következőket mondta: a Magyar Népköztársaság kormánya bármelyik pillanatban kész a Szovjetunióval megkötött gazdasági szerződés pontos, szöveghű mását aláírni akár az Egyesült Államok kormányával is, csak félő, hogy e szerződést éppen az USA tartaná a maga részéről előnytelennek. Régi igazság: egy nyersanyagokban roppant szegény kis ország gyors gazdasági fejlődését biztosítani — aligha nevezhető a legjövedelmezőbb üzletnek. Az arány lényegesen, hosszú évek óta sem változott. A Szovjetunióból érkező áru mennyisége több mint tízszeresen meghaladja a magyar export súlyát.” (Aztán a Magyar Hírap tudósítója azt is elárulja, hogy miért.) „Az importanyagok között elsősorban vasércet, nyersvasat, szenet, kokszot, kőolajat, gabonaféléket, fenyőfát, fűrészárut, műtrágyát, vegyi anyagokat és cementet találunk.” (1970. november 1.) (És mivel a Magyarországról kivitt áruk inkább elektromos készülékekből, finommechanikai gyártmányokból, elektronikából és gyógyszerekből áll, érthető a tízszeres arány, mert ezeknél a vasérc, a nyersvas, a szén, a koksz, a műtrágya és a cement tényleg súlyosabb. Ha nem is értékesebb. Jó lett volna az összehasonlítást szabadpiaci értékben látni. De még így is elmondta a MAGYAR HÍRLAP, hogy az összehasonlításban hol van az eb elhantolva.) FIGYELEM! INKA ÁRUCIKKEK ISMÉT RENDELHETŐK!” gáztűzhely, olajkályha, fürdőkád, hűtőszekrény, autó, motorkerékpár stb. SPECIÁLIS KARÁCSONYI CSOMAGOK! Kérje legújabb képes IKKA árjegyzékünket. IKKA — pénzátutalás — szabadválasztás — árucikk 1117EX — Csehszlovákiába ROMAN — csomagok GYÓGYSZERKÜLDES Közjegyzőségi hitelesítések, fordítások, garancia- és meghívólevelek, végrendeletek. EGYÉNI ÉS CSOPORTOS UTAZÁSOK részletre is. Repülő- és hajójegyek, útlevél és vízumkérelmek, hotelfoglalás, autóbérlés. TRANSEX LIMITED Toronto 4, Ont. 424 Bloor Street West.. Tel.: 923-1193, 923-1194 Szovjetunió és a többi szocialista ország a második világháború befejezése után az első percektől kezdve határozottan küzdött az összes államok teljes integritásának ,és szuverenitásának tiszteletben tartásáért? És ha az összes államokat emlegette Gomulka, mi történt 1956-ban Magyarországon, a szuverenitással és miért áll még ma is magyar földön szovjet megszálló erő? A rendszer hazugságban súlyosan megbetegedett A beszéd elolvasása után nem az az érzése a szabadföldi olvasónak, hogy Gomulka nagy beteg, amikor ilyen ellentmondó hazugságokat mond, hanem az, hogy a kommunista nemzetközi zsarnokság rendszere igen nagy beteg, ha ilyen összevissza zagyvasággal lehet csak dicsérni. Közben a milliók a mélyben, miként a kevesek fent, nagyon jól tudják — mindez teljesen átlátszó, minden csúfságában megmutatkozó hazugság . . . (Bécs, 1971 január.) . ★ A NÉPSZABADSÁG beismeri: már a kommunista szülőknek sem kell otthon a politika „A kommunista családi életének légköre nem lehet apolitikus, mintha a szülők, hazatérve, a fogasra akasztották volna társadalmi, politikai és közéleti érdeklődésüket. Mire vélte példáid a gyerek, ha látja, hogy a szülő fél perc alatt átlapozza az újságot és a tv elé is csak akkor ül le, ha abban a műsorszámban szó sem esik társadalmi, közéleti gondokról?” (1970. november 4.) (25 év után ez nem csodálható.) Magyar epidémia az abortusz 1969-ben 207.000 magyar magzatot gyilkoltak meg (Újabb jelentés az abortusz frontról) A Budapesten működő NÉPESSÉGTUDOMÁNYI INTÉZET ismét felvetette az abortusz kérdését. Az intézet igazgatója, Dr. Szabady Egon az abortuszról szóló jelentésében a következőket állapította meg: ,,A népességtudomány szempontjából hasznos, a magyar társadalom számára azonban nem örvendetes, hogy akár egy ritka betegséget a trópusokon, az abortuszt — gyakorisága folytán — nálunk lehet tanulmányozni. Valósággal epidémiává vált. Az abortusz világszerte elterjedt, azonban kétségtelen, hogy Magyarországon különösen nagyarányú. 1969-ben például 207 ezer terhesség-megszakítást végeztek. Az élveszületések száma 154 ezer volt. Ez azt jelenti, hogy száz élveszületésre 134 abortusz, ezer szülőképes nőre pedig 78 művi vetélés jutott.” Dr. Szabady Egon nem mondotta ki, amit gondolt: úgy lehet az abortusz vérzését Magyarországon vizsgálni, mint valami szörnyű népbetegséget az elmaradt afrikai gyarmati területeken. Ahol teljes dühében pusztít. De azt sem mondhatja ki a tudományos intézet vizsgálata, hogy ennek az állami angyalcsinálást elrendelő Kádár diktatúra az oka és ezért a Kádár diktatúra felelős. A Kádár diktatúra, még ma sem, amikor Romániában az abortusz eltörlése megmutatta, hogy hogyan és meddig pusztít az abortusz, a Kádár diktatúra még ma sem hajandó visszavonni az abortusz rendeletet, amely az állami angyalcsinálást nagyban, az állami kórházakban rendeli el. A szégyen a Kádár diktatúráé az egész világ színe előtt — sajnos a kártevés a magyar nép életének a veszélye. És talán ezért is vállalja Kádár ennek a szörnyű és véres és alattomos rendeletnek szégyenét. Különben miért is ne törölné el ezt a vérengző rendeletet? 5. oldal Láthatár CASTRO NEM SZERETI A GERILLÁKAT (HAVANNA, Kuba) A volt gerillának, Castronak egyáltalán nem ízlik a saját főztje, nem szereti a gerilla-módszereket. Legalábbis erről számol be a kommunista, kubai hírszolgálat, a Prensa Latina. A jelentés szerint a kubai államvédelmi rendőrség dühödt harcban áll egy „felfegyverzett diverzionista” csoporttal. A csoport, a Prensa Latina jelentése szerint a USA-ból érkezett, Oriente tartomány északi részén szállott partra. Eddig kilenc tagját sikerült ártalmatlanná tenni, azonban ez a népi milícia több tagjának és többbelügyi dolgozóijának az életébe került. A megölt szabad kubaiak birtokában, írja a Prensa Latina, revolvereket, géppuskákat, gránátokat, robbanóanyagot továbbá más, a gerillatevékenységhez szükséges tárgyakat találtak. A Prensa Latina igen ingerült hangon tiltakozik a gerilla módszerek ellen. Hogy Castro is így kezdte, arról persze nem esik szó. A KREMLIN HAJLANDÓ (veszett fejsze nyele Vietnamban) (MOSZKVA, Szovjetunió) Az egyik nagy nyugati hírügynökség értesülése szerint a Szovjetunió miniszterelnöke, A. N. Koszigin kijelentette, hogy a Szovjetunió szívesen segítene az Egyesült Államoknak abban, hogy politikai egyezség jöhessen létre Vietnamban. Ez a politikai egyezmény lehetővé tenné — mondotta Koszigin —, hogy Amerika kivonulhasson Indokínából. A hír első olvasásra meglepő. De nem meglepő, ha mellé tesszük a következő híradást. (SAIGON, Dél-Vietnam.) Az északvietnamiak nem tudnak sikeres támadást végrehajtani a délvietnami erők ellen, pedig az amerikai földi erőknek már csak a váza áll Dél- Vietnamban. A háború vietnamizálása, a szabad vietnami erők felerősítése és önállósítása olyan eredményeket ért el máris, amire 1968-ban senki sem mert számítani. A délvietnami erők már ma is képesek a földi csapások és támadások kivédésére és visszautasítására és minden hónappal növekszik fölényük a támadó, északvietnami kommunistákkal szemben. Ehhez hozzá kell számítani azt a politikai térnyerést is, amely abban jelentkezik, hogy a kommunisták elveszítik a támogatást a lakosság körében, amely már nem lát mást bennük, csak támadókat, így érthető a szovjet váratlan fordulat, amely Koszigin nyilatkozatában jelentkezik. A szovjet terv, Amerika behúzása egy ázsiai konfliktusba, Vörös-Kína ellen, amelynek a lehetősége az oroszok szerint megvolt a Johnson adminisztráció alatt, a Nixon által elindított vietnamizálás során eltűnt. Nem vitás, ez Nixon elnök sikere. A vietnami konfliktus nemsokára tisztán vietnami ügy lesz. És ekkor a szovjet további részvétele, szállításokkal való beavatkozása csak hátrányos következményekkel járhat. A szovjet tehát ma már hajlandó lenne segíteni egy politikai egyezség létrehozatalában. A Kremlin ugyanis abban reménykedik, hogy a politikai egyezség létrehozatalánál még megmentheti a veszett vietnami fejszének legalább a nyelét. TUDOD, hogy Ázsiában 1949—1967 között a katolikusok száma megkétszereződött, 6 millióról 13 millióra növekedett, és hogy Afrikában ugyanezen időszak alatt megháromszorozódott. A növekedéssel párhuzamosan lépést tartott a benszülött származású papi hivatások száma is.