Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1971 (78. évfolyam, 1-50. szám)

1971-01-17 / 3. szám

1971. január 17. Gomulkát megbuktatták... (Folytatás az első oldalról.) a bukaresti köztársasági palota nagytermében rendezett román­hangzott el, hogy a kulisszák mögött aláírták a Románia Szocia­­lengyel barátsági nagygyűlésen. A beszéd nem sokkal azután lista Köztársaság és a Lengyel Népköztársaság közötti barát­sági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződést. Gomulkán nem lehetett látni, hiszen maga sem tudta, hogy a Kremlin majd néhány hét múlva beteggé nyilvánítja, hogy ez­által lecsendesíthesse az éhes lengyel dolgozókat. Micsoda sikerek és milyen kevés ennivaló ... Gomulka elsősorban is dicsekedett. Kijelentette, hogy ilyen jól még sohasem ment Lengyelországnak. íme, a beszéd kom­munista fordítású magyar szövegéből a dicsekvő rész: „Államaink saját hathatós erőfeszítésük és a szocialista államok egysége nyomán — ez a szuverenitás és a biztonság biztos záloga és a sokoldalú haladás hajtóereje — nagy sike­reket értek el a szocialista fejlődés útján. Lengyelország ipari össztermelése az idén csaknem 15-szöröse az 1938. évinek, míg mezőgazdasági termelése csaknem a kétszerese — az utóbbi két esztendő rossz időjárási viszonyai ellenére. Olyan ipari­agrár országgá lettünk, amelyben a lakosságnak csaknem 70 százaléka a mezőgazdaságon kívüli tevékenységekből tartja fenn magát. A főiskolai és középiskolai végzettségű alkalma­zottaknak a lakossághoz viszonyított száma Lengyelországban a legfejlettebb európai országok színvonalán áll.” ★ Azért ez nem kicsiny túlzás volt, mert szabad­ Európában, általában a munkások nem kénytelenek véres felkelésekben ki­törni és tiltakozni az élelmiszerhiány és az élelmiszerárak eme­lése ellen. Az inkább a vasfüggöny színvonalra vall, a vas­függöny pedig nem európai, hanem moszkvai, mondjuk így szovjet, helyesebben kommunista találmány. A tömberő a fontos és nem a munkás­ fogyasztó Az sem nyugtatta meg a lengyel munkásokat, hogy az éhezés és áremelés a KGST keretében történt. Ellenkezőleg, ez éppen azt bizonyítja, hogy a KGST nem ad, hanem csak elvesz. Éppen ezért Gomulka ebben a kérdésben őszinte volt, amikor elárulta, minden erőfeszítés a szovjet tömb erőinek a növelését szolgálja és nem a munkás fogyasztót. „Csak akkor biztosíthatjuk a fejlődés megfelelő ütemét, csak akkor tarthatunk lépést a világtechnika haladásával, ha erősítjük a szocialista országok közötti gazdasági kapcsolato­kat, ha elmélyítjük az ipari koordinálást, specializálódást és kooperálást a kétoldalú kapcsolatokban és a KGST keretében. Ez alapvető fontosságú probléma nemcsak minden egyes szo­cialista ország gazdasági potenciáljának növekedése szempont­jából, hanem az egész szocialista tábor erőinek további nö­vekedése szempontjából is.”★ A fogyasztóról — látjuk — ez alkalommal sem esett szó, Gomulka a munkás fogyasztóról nem is vett tudomást. Gomul­ka szerint csak a szovjet tábor erőinek további növekedése fontos. Néhány hét múlva rájött, hogy a munkásokat ez a szólam nem elégíti ki. Több kenyeret és húst kívánnak. Tudják, hogy mit adnak, de nem tudják, hogy mit kapnak Gomulka, mint főnöke a Kremlinben és mint társdiktátorai a többi rabország felett uralkodva, csupán a párt hatalmi létét látta. Ebből a szempontból ítélve a fejleményeket, ezt hirdette Bukarestben: „Ma a KGST-tagállamok 360 millió lakosukkal óriási po­tenciális erőt képviselnek, ők adják a világ ipari termelésének 32 százalékát...”★ Arról már nem nyilatkozott Gomulka, hogy ők, a párt dik­tátorai mit tudnak adni ennek a 360 millió munkásnak, akiket úgy képzelnek el mint 360 millió hangyaembert. Ennek a 360 milliónak csak dolgozni kell, hogy a párt győzhessen az egész világ felett, több kenyeret és húst követelni nem szabad . .. Arra sem gondolt Gomulka, mi történik majd, ha ez a 360 millió munkás egyszer majd egyszerre mozdul meg és azt mond­ja: Elég volt a kizsákmányoló állami kapitalizmusból, most már magamnak akarok dolgozni, a magam és családom jólétéért és nem a kommunista párt megvalósíthatatlan, ezért embertelen hatalomvágyáért, nagyzásáért és totális egyeduralmáért. A lengyel szabadságkitörések jó ízelítőt adtak a 360 millió vélekedéséből. És a központi diktatúra is jó ízelítőt adott meg­rettent állapotából, amikor meghunyászkodva azonnal megbe­­tegítette Gomulkát és kiröpítette helyéből . . . Nem csodálnánk, ha a lelkes csatlós­főnök tényleg belebetegedett volna ebbe .. . Az első percektől kezdve... Amin pedig ugyancsak csodálkozhattak a jó magyarok, akiket az oroszok elfoglaltak és Romániának adtak millió­­számra szülőföldjükkel együtt, Gomulka kijelentette, hogy ez nem is volt így. Gomulka az öndícsérettől megszédülve, így énekelte önön és a Kremlin dícséretét: „Az élet igazolta a szocialista államok külpolitikájának helyességét és tisztánlátását. Ezek az államok a II. világháború befejezése után az első percektől kezdve határozottan küzdöttek a területi-politikai status quo megszilárdításáért és elismeréséért, az összes államok teljes integritásának tiszteletben tartásáért." Ebből látni: a gomulkai baj nagy baj. Ugyanis ezek szerint a „szocialista államok nem vettek el területeket Magyarország­tól... Nem vették el Erdélyt, Felvidéket, Délvidéket... Nem vették el a fél Németországot és nem vették el és adták Len­gyelországnak Poroszországot. . . Nem vették el Csehszlová­kiától Kárpátalját... Nem kebelezték be a balti államokat. . . És főként és amire pedig Gomulkának még akkor is em­lékeznie kellene, ha csak egy mókus politikai memóriájával rendelkeznék: tényleg nem vették el Lengyelország felét és nem kebelezték be a Szovjetunióba, így gyarapodván a hitle­­rékkel kötött Ribbentrop—Molotov pakliból? Nem lenne egy­szerűbb bevallani, hogy ragaszkodnak a háborús zsákmányhoz és senkit sem hajlandók még 1970-ben sem szabadon bocsá­tani ... De nem mondotta ugyanebben a beszédében maga Gomul­ka is, amivel nem használt Brandt Willy hazai népszerűségé­nek, hogy: „A Lengyelország és az NSZK közötti kapcsolatok norma­lizálása csupán azon az alapon hozható létre, hogy végleges­nek és sérthetetlennek ismerik el az Oderán és a Nysán húzódó lengyel határt és lemondanak mindennemű területi követelés­ről a jelenben és a jövőben.★ Hogyan lehetne a németeknek területi követelése, ha a KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA NEM MI MONDJUK -ők maguk Írják A kommunista pártoknak, ha nem akarnak elszakadni a most felnövő ifjúságtól, sok mindent be kell ismerni, amit eddig buzgón titkoltak és hevesen tagadtak. Nemcsak az olyan ordító bűnökről van szó, mint a sztálini-rákosi korszak nyílt gyilkosságai és népirtásai, hanem a mai életvesztő ravaszsá­gokról is, amelyeket a párt szeretett volna a hatalom félhomá­lyában tartani, azonban tovább már nem lehet. Az alábbi sze­melvényekben a magyarországi pártsajtóból idézünk a párt­­kongresszus idejéből, amikor a párt különösen érezte a közöm­bösség riasztó jeleit és ez ellen küzdött a kiszámított önkritiká­val, amellyel ifjú kritikusait akarta megnyerni — de közben a pártot nem akarta túlságosan megkárosítani. Így történt, hogy a NÉPSZABADSÁG beismerte: ellenzik az osztálypolitikát „... a párt osztálypolitikája nem automatikusan, ha­nem harcok árán jut érvényre, kivált olyan időszakban, a­­m­ikor az objektív körülmények folytán e politika megvaló­sítása szemben találja magát a munkásosztálytól idegen polgári, kispolgári tendenciákkal, ellenállással, a torzítás kísérleteivel. Ennek bizonyítására eddig csupán a kispolgári önzés erősödését említettük. De ki tagadná például, hogy a munkások, a kétkezi dolgozók gyerekei egészséges mértékű arányszámának biztosítása az egyetemeken ugyancsak harci feladat, harc a múltból örökölt elmaradottság ellen, éppúgy, mint a munkásokkal szembeni közöny vagy a polgári tár­sadalomból örökölt és a még nálunk is létező protekcioniz­mus ellen.” (1970. november 7.) (Ez az „időszak” 25 évvel van a szovjet invázió után ... ) ★ A NÉPSZABADSÁG beismeri: ellentétek tapasztalhatók a kremlini tömbben „Elvi szilárdságunk higgadtsággal és türelemmel pá­rosul, ha a gazdasági együttműködésben részleges érdek­­ellentétek mutatkoznak sorainkban, vagy ha bizonyos kü­lönbségeket tapasztalunk a nemzetközi szintéren egyik-másik szocialista ország fellépésében. Ha a jóakarat megvan, az ilyen vitás kérdések — tapasztalataink szerint — aránylag könnyen kiküszöbölhetők. Ez vezérelt olyan jelenségek ese­tén is, amikor a szocialista világrendszer egynémely országa, ■mozgalmunk némelyik osztaga, meggyőződésünk szerint, nem a közös érdekeinket szolgáló irányzatot követte. Vállal­tuk a vitát, ha az elkerülhetetlen volt (mint például, amikor rágalmaztak bennünket, vagy barátainkat), de nem tettük és tesszük meg azt a szívességet osztály­ellenségeinknek, az imperialistáknak, hogy a vitát élezzük ... (1970. nov. 7.) (KGST ellentétek és Szovjet-ellenes hangok— 25 év után.) ★ A FIGYELŐ című folyóirat beismeri: nincs elég fiatal munkaerő .1949-ben a munkaerőutánpótlásnak csak 47 százalékát adták a f­iatalok; 1951 és 1955 között 78,4 százalékát, 1968- ban pedig már mintegy a 80 százalékát. Az arányeltolódás nemcsak az utánpótlás forrásait tekintve, de nemenként is jelentős. Férfimunkaerő forrást ma már kizárólag a tanul­mányait befejező ifjúság jelent, s számuk alig fedezi a ki­­öregedéssel, illetve az elhalálozással jelentkező szükségletet.” (1970. november 4.) (De Kádár kiszállította őket Kelet-Németországnak ■— hogy szakmát tanuljanak.)A A NÉPSZAVA beismeri, hogy majd a fele kintmaradt és hogy a keletnémeteknek égető szükségük volt munkáskézre „A telefongyárból három évvel ezelőtt tizenöten keltek útra (a Demokratikus Német Köztársaságba) s közülük nyolcan már egy hete újra itt dolgoznak, az üzemben. — Azért csak nyolcan, mert hatan kint maradtak, egy fia pedig a kint szerzett szakmájában helyezkedett el egy másik gyárban — tájékoztat Jambrik János, KISZ-titkár.” (Várjon mit szól ehhez Kádár, aki csak szakmatanulásra küldte ki a magyar ifjúságot­­ Ulbrichtnak.) A hazatért Mikecz Lajos mondja: „De a mi szerepünket sem látták tisztán. Fogalmuk sem volt, hogy kerültünk oda. Valamiféle „inségmunkások­­nak” véltek bennünket. Holott náluk volt égetően szükség a munkáskézre. Úgy látszik, az ottani gyárvezetők nem tá­jékoztatták kellően a munkásaikat.” „És az itthoni fogadtatás? — Kellemes volt — élénkülnek fel a lányok —, de amit kint tanultunk, azt itt nehezen tudjuk hasznosítani.” (1970. november 4.) (Kádár mélyen hallgat, ha a visszatérő fiatalok le is lep­lezik.) ★ A MAGYAR HÍRLAP beismeri, miért tízszeresen több a szovjet áru .­Az Európai Gazdasági Bizottság valamelyik értekez­letén az egyik vezető nyugati ország diplomatája a Szov­jetuniót Magyarország kizsákmányolásával vádolta. Ekkor Nyerges János (a Külkereskedelmi Minisztérium főosztály­­vezetője) szót kért és a következőket mondta: a Magyar Népköztársaság kormánya bármelyik pillanatban kész a Szovjetunióval megkötött gazdasági szerződés pontos, szö­veghű mását aláírni akár az Egyesült Államok kormányával is, csak félő, hogy e szerződést éppen az USA tartaná a maga részéről előnytelennek. Régi igazság: egy nyersanyagokban roppant szegény kis ország gyors gazdasági fejlődését bizto­sítani — aligha nevezhető a legjövedelmezőbb üzletnek.­ Az arány lényegesen, hosszú évek óta sem változott. A Szovjetunióból érkező áru mennyisége több mint tízszeresen meghaladja a magyar export súlyát.” (Aztán a Magyar Hírap tudósítója azt is elárulja, hogy miért.) „Az importanyagok között elsősorban vasércet, nyers­vasat, szenet, kokszot, kőolajat, gabonaféléket, fenyőfát, fűrészárut, műtrágyát, vegyi anyagokat és cementet talá­lunk.” (1970. november 1.) (És mivel a Magyarországról kivitt áruk inkább elektro­mos készülékekből, finommechanikai gyártmányokból, elektro­nikából és gyógyszerekből áll, érthető a tízszeres arány, mert ezeknél a vasérc, a nyersvas, a szén, a koksz, a műtrágya és a cement tényleg súlyosabb. Ha nem is értékesebb. Jó lett volna az összehasonlítást szabadpiaci értékben látni. De még így is el­mondta a MAGYAR HÍRLAP, hogy az összehasonlításban hol van az eb elhantolva.) FIGYELEM! INKA ÁRUCIKKEK ISMÉT RENDELHETŐK!” gáztűzhely, olajkályha, fürdőkád, hűtőszekrény, autó, motorkerékpár stb. SPECIÁLIS KARÁCSONYI CSOMAGOK! Kérje legújabb képes IKKA árjegyzékünket. I­K­K­A — pénzátutalás — szabadválasztás — árucikk 1117EX — Csehszlovákiába ROMAN — csomagok GYÓGYSZERKÜLDES Közjegyzőségi hitelesítések, fordítások, garancia- és meghívó­levelek, végrendeletek. EGYÉNI ÉS CSOPORTOS UTAZÁSOK részletre is. Repülő- és hajójegyek, útlevél és vízumkérelmek, hotelfoglalás, autóbérlés. TRANSEX LIMITED Toronto 4, Ont. 424 Bloor Street West.. Tel.: 923-1193, 923-1194 Szovjetunió és a többi szocialista ország a második világháború befejezése után az első percektől kezdve határozottan küzdött az összes államok teljes integritásának ,és szuverenitásának tisz­teletben tartásáért? És ha az összes államokat emlegette Go­mulka, mi történt 1956-ban Magyarországon, a szuverenitással és miért áll még ma is magyar földön szovjet megszálló erő? A rendszer hazugságban súlyosan megbetegedett A beszéd elolvasása után nem az az érzése a szabadföldi olvasónak, hogy Gomulka nagy beteg, amikor ilyen ellentmondó hazugságokat mond, hanem az, hogy a kommunista nemzetközi zsarnokság rendszere igen nagy beteg, ha ilyen összevissza zagyvasággal lehet csak dicsérni. Közben a milliók a mélyben, miként a kevesek fent, nagyon jól tudják — mindez teljesen átlátszó, minden csúfságában megmutatkozó hazugság . . . (Bécs, 1971 január.) . ★ A NÉPSZABADSÁG beismeri: már a kommunista szülőknek sem kell otthon a politika „A kommunista családi életének légköre nem lehet apolitikus, mintha a szülők, hazatérve, a fogasra akasztották volna társadalmi, politikai és közéleti érdeklődésüket. Mire vélte példáid a gyerek, ha látja, hogy a szülő fél perc alatt átlapozza az újságot és a tv elé is csak akkor ül le, ha abban a műsorszámban szó sem esik társadalmi, közéleti gondokról?” (1970. november 4.) (25 év után ez nem csodálható.) Magyar epidémia az abortusz 1969-ben 207.000 magyar magzatot gyilkoltak meg (Újabb jelentés az abortusz frontról) A Budapesten működő NÉPESSÉGTUDOMÁNYI IN­TÉZET ismét felvetette az abortusz kérdését. Az intézet igaz­gatója, Dr. Szabady Egon az abortuszról szóló jelentésében a következőket állapította meg: ,,A népességtudomány szempontjából hasznos, a magyar társadalom számára azonban nem örvendetes, hogy akár egy ritka betegséget a trópusokon, az abortuszt — gyakorisága folytán — nálunk lehet tanulmányozni. Valósággal epidémiává vált. Az abortusz világszerte elterjedt, azonban kétségtelen, hogy Magyarországon különösen nagyarányú. 1969-ben pél­dául 207 ezer terhesség-megszakítást végeztek. Az élveszüle­­tések száma 154 ezer volt. Ez azt jelenti, hogy száz élveszüle­­tésre 134 abortusz, ezer szülőképes nőre pedig 78 művi vetélés jutott.” Dr. Szabady Egon nem mondotta ki, amit gondolt: úgy lehet az abortusz vérzését Magyarországon vizsgálni, mint valami szörnyű népbetegséget az elmaradt afrikai gyarmati területeken. Ahol teljes dühében pusztít. De azt sem mondhatja ki a tudományos intézet vizsgálata, hogy ennek az állami angyalcsinálást elrendelő Kádár diktatúra az oka és ezért a Kádár diktatúra felelős. A Kádár diktatúra, még ma sem, amikor Romániában az abortusz eltörlése meg­mutatta, hogy hogyan és meddig pusztít az abortusz, a Kádár diktatúra még ma sem hajandó visszavonni az abortusz rende­letet, amely az állami angyalcsinálást nagyban, az állami kór­házakban rendeli el. A szégyen a Kádár diktatúráé az egész világ színe előtt —­ sajnos a kártevés a magyar nép életének a veszélye. És talán ezért is vállalja Kádár ennek a szörnyű és véres és alattomos rendeletnek szégyenét. Különben miért is ne törölné el ezt a vérengző rendeletet? 5. oldal Láthatár CASTRO NEM SZERETI A GERILLÁKAT (HAVANNA, Kuba­) A volt gerillának, Castronak egy­általán nem ízlik a saját főztje, nem szereti a gerilla-módsze­reket. Legalábbis erről számol be a kommunista, kubai hír­­szolgálat, a Prensa Latina. A jelentés szerint a kubai állam­­védelmi rendőrség dühödt harcban áll egy „felfegyverzett diverzionista” csoporttal. A csoport, a Prensa Latina jelen­tése szerint a USA-ból érke­zett, Oriente tartomány északi részén szállott partra. Eddig kilenc tagját sikerült ártalmat­lanná tenni, azonban ez a népi milícia több tagjának és több­­belügyi dolgozóijának az életébe került. A megölt szabad kubaiak birtokában, írja a Prensa Latina, revolvereket, géppuskákat, gránátokat, rob­banóanyagot továbbá más, a gerillatevékenységhez szüksé­ges tárgyakat találtak. A Pren­sa Latina igen ingerült hangon tiltakozik a gerilla módszerek ellen. Hogy Castro is így kezdte, arról persze nem esik szó. A KREMLIN HAJLANDÓ (veszett fejsze nyele Vietnamban) (MOSZKVA, Szovjetunió­) Az egyik nagy nyugati hír­­ügynökség értesülése szerint a Szovjetunió miniszterelnöke, A. N. Koszigin kijelentette, hogy a Szovjetunió szívesen segíte­ne az Egyesült Államoknak abban, hogy politikai egyezség jöhessen létre Vietnamban. Ez a politikai egyezmény lehetővé tenné — mondotta Koszigin —, hogy Amerika kivonulhasson Indokínából. A hír első olvasásra megle­pő. De nem meglepő, ha mellé tesszük a következő híradást. (SAIGON, Dél-Vietnam.) Az északvietnamiak nem tud­nak sikeres támadást végrehaj­tani a délvietnami erők ellen, pedig az amerikai földi erők­nek már csak a váza áll Dél- Vietnamban. A háború vietna­­mizálása, a szabad vietnami erők felerősítése és önállósítása olyan eredményeket ért el már­is, amire 1968-ban senki sem mert számítani. A délvietnami erők már ma is képesek a földi csapások és támadások kivé­désére és visszautasítására és minden hónappal növekszik fölényük a támadó, északviet­nami kommunistákkal szemben. Ehhez hozzá kell számítani azt a politikai térnyerést is, a­­mely abban jelentkezik, hogy a kommunisták elveszítik a tá­mogatást a lakosság körében, amely már nem lát mást ben­nük, csak támadókat, így érthető a szovjet várat­lan fordulat, amely Koszigin nyilatkozatában jelentkezik. A szovjet terv, Amerika behúzá­sa egy ázsiai konfliktusba, Vö­­rös-Kína ellen, amelynek a le­hetősége az oroszok szerint megvolt a Johnson adminisztrá­ció alatt, a Nixon által elindí­tott vietnamizálás során eltűnt. Nem vitás, ez Nixon elnök si­kere. A vietnami konfliktus nemsokára tisztán vietnami ügy lesz. És ekkor a szovjet továb­bi részvétele, szállításokkal való beavatkozása csak hátrá­nyos következményekkel jár­hat. A szovjet tehát ma már hajlandó lenne segíteni egy po­litikai egyezség létrehozatalá­ban. A Kremlin ugyanis abban reménykedik, hogy a politikai egyezség létrehozatalánál még megmentheti a veszett vietnami fejszének legalább a nyelét. TUDOD, hogy Ázsiában 1949—1967 kö­zött a katolikusok száma meg­kétszereződött, 6 millióról 13 millióra növekedett, és hogy Afrikában ugyanezen idő­szak alatt megháromszorozó­dott. A növekedéssel párhuza­mosan lépést tartott a benszü­­lött származású papi hivatások száma is.

Next