Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1971 (78. évfolyam, 1-50. szám)
1971-10-31 / 42. szám
KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA árul a bridgeporti Szentán templom ajtaja 10-én utoljára szó- 1 éves Szent István anyjának hívó szaeresztény hívek az is. Utoljára énekel:együtt hivőseregedba jött néped” c.cet. Utoljára hangszen igéje a lelkról. Utoljára vették szentáldozáskor a tust a templomukhivek. Utoljára foa templom védőn bús hívő-sereg: István király, tekíván, gyászos Öl- Jöttéd sírván.” Az végén sírva és zvörgött mindenki azt: „Isten, áldd meg . . nyújts feléje vénegbűnhődte már ezt s jövendőt". Az óta elnémult, a haszaggatott hangja a csendben, kisírt nult ki mindenki a templomból, aztán bezárult a templom ajtaja örökre. 1896, a Szent István egyházközség alakulása óta az óhazábólkivándorolt sok-sokezer magyar talált otthonra a brideporti magyar templomban, amelyet egykori alapítói, az első magyar bevándorlók Szent Istvánnak szenteltek 1900-ban. Ott találkoztak vasárnapokon és ünnepnapokon egymással a magyarok. Ott esküdtek örök hűséget a fiatalok. Oda vitték megkeresztelni az újszülötteket a második és harmadik generáció. Ott örvendeztek az elsőáldozó gyermekeikkel együtt a szülők. Ott vette a Szentlelket a fiatalság a bérmálás alkalmával. Ott rakták le lelki terheiket a bűnbánó lelkek és fogadták lelki hajlékukba a szentségi Jézust. Ott szereztek vigasztalást és megnyugvást az élet nehézségeivel küzdő magyarok. Onnan kísérték ki a temetőbe az öregeket, akik Amerika és a magyar egyházak építésében elfáradva, örök álomra szenderülvén megnyugodtak abban a földben, amelynek rögeit csak állomásnak tekintették, amikor először hullott verejtékük arra. Az első világháború előtt az óhazából való nagyarányú kivándorlás idején Szent István egyházközség annyira megnövekedett, hogy 1910-ben már négyezer magyar vallotta magát Szent István hívének és segítette az egyházközséget lelki és anyagi fejlődésében. Az egyházközség alapításától kezdve, 75 év alatt 8677 keresztelés, 3305 esküvő és 3180 temetés volt. 18 pap szolgálta az Istent és vezette a híveket ez év október 10-ig, amikor megszólalt a lélekharang Szent István temploma fölött. A haladás hengere rátaposott a Szent István amerikai magyar egyházközség egyházára, amely oly nagy lelkesedéssel és úttörő buzgalommal irányította papjait és híveit. Tíz év óta a „Westend" mind jobban és jobban üresedett, a hívek száma az elköltözéssel rohamosan megcsappant, úgyhogy ebben az esztendőben már csak egy esküvő, 8 keresztelés volt, de 30 halottat szállítottak ki a temetőbe a kihalt, de hajdanában oly népes, kedves és szép magyar szigeten épült templomból, köztük a tragikusan szomorú véget ért utolsó pásztort, Fr. Seregély Sándort. A „Vasárnap" hasábjain Török István „A Kárpátmedence emigránsai” c. cikkében október 3-án részletesen ismertette a bridgeporti magyar templom alapítását, történelmi és kulturális szerepét és azzal a prófétai jövendöléssel zárja a cikkét, amely az egyházközség 50 éves jubileumán hangzott el: „Mi már bebizonyítottuk, hogy egyesült erővel alkottunk és alkotunk, de ha szétszóródunk, elveszítjük, amit teremtettünk”. A jóslás ma valóra vált. A magyarság szétszóródott és elveszítette azt, amit nagy áldozatok árán alkotott. Nemsokára gyárak épülnek a megszentelt és magyar verejtékkel áztatott rögök fölött és csak a városi krónika mesél majd arról, hogy volt egyszer azon a helyen egy magyar templom, amelyből világosság áradt szét a városra, amelynek fejlesztésében és felvirágoztatásában igen nagy érdemük van azoknak, akik két emberöltő előtt otthont alapítottak Istennek és maguknak és a szent hajlékot az első magyar királynak, Szent Istvánnak szentelték. A Szent István templom már a múlté. Bridgeport Főpásztora a Szent István egyházközséget a fairfieldi Szent Imrével egyesítette azzal az elgondolással, hogy Connecticut államban legyen egy erős magyar egyház, ahol anyanyelvükön imádkozhatnak, megőrizhetik kultúrájukat, ápolhatják hagyományukat és egyesült erővel dolgozhatnak a magyar templomuk és iskolájuk érdekében. Október 10-én bezárult a Szent István temploma, de zárva, nyitva áll az ő fiának, Szent Imrének hajléka, hogy akik szeretnének továbbra is magyarul imádkozni, magyar énekkel Istent dicsérni, magyar szertartásokon és ájtatosságokon részt venni, azok nyugodtan eljöhessenek a Szent Imre templomba, ahol testvéri szeretettel fogadunk mindenkit és örömmel irányítunk a lelki élet útján az örök cél felé. Dr. Szőcs Dénes 1956-1971 REAL „Hűséget fogadunk a zászló előtt, mely jelezte rünk, hogy a nép forradalmi egységéből a nemzet ászületett. Ebben a hűségben, hitvallásunk alait gondolkozni és védeni fogjuk a magyarság szélét.” Tamási Áron világharc tizenötéves évfordulója alkalmával 1971. én, vasárnap délután fél négy órai kezdettel, a Magasszonya Egyházközség kultúrtermében (90 Guizot Montreal, Canada) a Hungária Szabadságharcos Amerikai Magyar Szépmíves Czéh, Bethlen Gábor Baráti Kör, Első Magyar Református Egyház, Társadalmi egyesület, Kanadai Magyar Mérnöki Montreáli csoportja, Magyar Királyi Csendőr Bajiég montreáli csoportja, Magyarok Nagyasszonya ég, Pannónia Ifjúsági Kör, Quebecki Magyar Lég, a Szent László Társaság és a Magyar Harcosok össége montreáli csoportja védnöksége alatt, emlékendet. beszédet mond: Homonnay O. János szabadságharc Szövetség főtitkára.űködnek: Brády Marika, Fasching Antal, Gáspárr János, Papp Zsolt, Pálos Gusztávné, Pintér Zoly Imre, De Róth László, Varga Mária, Véghelyi Itreáli Tánccsoport, a Hunor Tánccsoport, a Szentészcsapat, Szent László cserkészcsapat és a Bethlen észcsapat. 5=WJ=ö=ö=0=ö=whpd=3j=íj=®^^ Ünnepre hivó tságharcunk 15-ik évfordulója ünnepségeit a Szabadságharcos Szövetség és több nemzetiségazottság „NEMZETEK FESZTIVÁLJA” címezi, vasárnap, október 24-én a Hotel Roosevelt Street és Madison Ave., New York), önnyolc nemzetiség rója le tiszteletét szabadságlesett hőseinek és a szabadság zászlóbontóinak. : voltunk, akik a kommunista tirannizmus ellen fogtunk és hősies kitartással védtük szabadságindaddig, amig egy nagyobb hatalom, még hea zsarnok reánk nem zúdította tankjait, k ünnepélyünk nemzetek és nemzetiségek zászlójával kezdődik népi viseletben. Kérjük magyar két, akinek van magyar ruhája, abban jelenjen ÜNNEPI MŰSOR: Mar Himnusz ................... Kapin Aranka nyitó beszéd .... Tollas Tibor a „Nemzetőr” főszerkesztője.kbeszéd .... James Buckley U.S. szenátororozati javaslat Lovas György, a Magyar Szabadságharcos Szövetség főtitkára. Avészi műsorban fellépnek Kovács Teri, Demján Mária, a Főv. Operettáz v. primadonnája, Kapin Aranka, éneksz, Simándi Zsuzsa, előadóművész, Nagy , tenorista, Osztroviczky Tibor baritonista, garia” népitánc együttes, a newyorki „Re-Cserkészek tánccsoportja. r vezető: Beke Imre. Zongorán kísér Zarándi eset ez, hogy a vasfüggöny mögötti nemzetek közösen tiltakoznak Szabadságharcunk vérbe - Magyarország fegyveres megszállása ellen, Ezetközi műsorban fellépnek: bolgár, fehérorosz, r, kozák, észt, lett, litván, grúz, magyar, lengyel, vb, szlovák, ukrán művészek és kultúrcsoportok. “Heritage Groups of America” folklór együttesmzetközi műsor délután 4 órakor kezdődik, a miék ünnepély előtt. VASFÜGGÖNY SÓHAJ ! A párt támogatott írói között vannak a humoristák is. A baj csak az, hogy amíg egy humorista megkapja a pár támogatását, elveszíti humorérzékét. m In.nil U'l)| iillin lilliill|HIM| III.nil imi|i ■¡ I iii mull inni in ni min iiiii| ± ★ HIÁBA IS KERESSÜK ezt az ünnepet a magyarországi kommunista kalendáriumban vagy a naptárakban, október 23-át ugyanolyan egyszerű fekete betűkkel nyomtatták, mint amely egyszerűség bármely más hétköznapot megillet. Mert Magyarországon a magyar szabadságharc 15. éves évfordulója nem ünnep. Sok „új ünnep” van: április 11., a „felszabadulás” (amelyet közismertebb néven csak „félszoba-áldásnak” ismernek), vagy november 7., amely bár eredetileg az orosz forradalom évfordulója, csodálatosképpen és mégis a „független” magyaroknak is meg kell emlékezniük róla. ★ VAN TEHÁT ÉPP ELÉG ünnepelnivaló otthon. Úgy, hogy nem csoda, ha némely idősebb magyar azt se tudja már sokszor, mit mikor is kell tulajdonképpen ünnepelnie, olyan egyformán kitekert és érthetetlen mindegyik „nagy nap”-nak a neve. De van egy nap, amelyet ott hivatalosan még soha senki nem ünnepelt meg, mégis mindenki tudja a jelentőségét: ez a nap október 23., a magyar szabadságharc kitörése. Az emberek ezen a napon a munkaköpenyeik mögé rejtik nemzetiszinű kokárdáikat vagy egy kis Kossuthcímert (úgy, hogy senki meg ne lássa, hiszen ez politikai bűn), és este, a munka után „véletlenül” mindenki betéved egy templomba. Aki októberben volt már otthon látogatóban, az láthatta, hogy ezen a napon a pesti Szent István bazilikában vagy a szegedi fogadalmi templomban egy tűt nem lehet leejteni úgy, hogy az embert ne érjen. De így van ez mindenütt, Budapesten és vidéken egyaránt. Ilyenkor tele van titkosrendőrökkel és nyomozókkal minden utca, hogy a legkisebb csoportosulást is megakadályozzák. Imádkozni azonban szabad. Mégpedig a pestieknek lehetőleg Budán, a budaiaknak pedig Pesten. Mert sohase lehet tudni, hátha még itt is egy „kedves kortárssal” találkozik az ember. No, és imádkozni annyi mindenért lehet: a családunkért, a holtakért, kegyelmekért és égi javakért, és mindig lehet imádkozni! Vasárnap, hétköznap, reggel, délben, este. Miért és kinek lehet ellene kifogása, ha valaki éppen ezen a napon imádkozik vagy épp a templomépítészetet csodálja? A kommunista kormánynak csupán az lehet a feltűnő, hogy mindenkit, mindeme célok éppen egy időben hajtanak a templomokba, — talán most az egész ország kér valamit? ★ DE EZT TITKOLNIUK KELL. Mert erre kényszeríti őket a rendszer. Aki nem titkol semmit, nem hazudik, s nem mossa tisztára magát, vagy nem árul be másokat, azt már kivégezték, vagy a börtönökben sínylődik, vagy doktorátussal a zsebében vasutat épít. És erre a kötelező képmutatásra és kétszínűségre épül fel az egész társadalom. Sőt, az utóbbi időkben maga a kommunista párt is felhígult és több, magas pozícióba felvergődött, de középparaszt vagy iparos rétegből származó fiatal került közéjük, akik állásukat csak így tudták elérni vagy megtartani. A jobb érzésnek szégyellik is e lépésüket, hiszen a közvélemény ma is változatlanul megveti és kinézi maga közül az oroszok szekértolóit. Moszkva nem éppen alaptalan aggodalommal tapasztalhatja, hogy minél szélesebb körben és minél tudományosabban terjesztik a szocializmus eszméit, annál nagyobb körben válnak azok nevetségessé. És épp ez a réteg, az értelmiség lát át leginkább az elmélet hiányosságain, pedig a kommunista állam pontosan épp őket akarja szívós igyekezettel megnyerni. ★ EGY BARÁTOM MONDTA még otthon: „Bár az alföldi falvakban a régi vezetők irányításával még mindig a legádázabb rákosizmus dúl, hidd el, hogy a városokban ma már (és ez a többség), sokkal nagyobb bátorság kell ahhoz, hogy valaki meggyőződéses kommunistának vallja magát, mint ahhoz, hogy a Szabad Európa híveit továbbadja.” De vájjon meddig maradhat fenn ez a kollektív színészkedésre felépített társadalom? Vájjon meddig játszhatják még a párton kívüliek a hívő marxistát, a párttagok pedig az álszentet? Addig, ameddig egy olyan, kívülről szépen bevakolt épület fennállhat, amelynek már korhadtak a belső gerendái. Az első ár vagy egy szélvihar összedöntheti. Ezt bizonyította be 1956. október 23., az első igazi megpróbáltatás, amelyet a kommunizmus csak nagy nehezen, s eszméi egy részét feladva vészelt át. ★ ÉN MÉG MINT KISGYEREK éltem át az eseményeket, mégis úgy érzem, hogy ez sohse lehet számomra történelem, hanem mindig élő valóság marad. És ahogy visszapergetem a hangszalagot, hallgatom a pesti nép tüzes lelkesedését, Nagy Imre, Maléter beszédét, az új magyar minisztérium megalakulását. Amíg a forradalmárok kitartó elszántsággal harcoltak a kommunisták kezdettől fogva a vörös központtól, Moszkvától várták a segítséget. S mint minden hatalmon levő zsarnok, amikor érzi, hogy ha talán rendszerének nem is, de neki személyileg a végnapjai közelednek, a méltóságos kommunista társadalom is, akár a 120 év előtti Helytartótanács „fázott rála és reszketni méltóztatott”, és akit nem ért utol a nép haragja, az örök esküdözések és bocsánatkérések közepette nyilvánosan darabokra tépte a pártigazolványát. (1957-ban aztán újat kapott.) És bár nem volt szép az árulás, de ez esetben mégis hasznos, legalábbis nekik, igyekeztek beférkőzni az újonnan alakult tanácsokba. Sajnos, későn vettük észre, hogy ez a munkájuk sikerrel járt, s az út egyenesen vezetett a forradalmárok s az egész forradalom tőrbecsalásához, és a november 11-i végzetes orosz támadáshoz. ★ A FÜGGÖNY LEGÖRDÜLT, de a vasfüggöny még egy ideig nyitva maradt, egyetlen szabad utat hagyva még hátra, a személyes szabadulás útját. Az 1956—57-ben Európát elárasztó magyar menekülttömeg még a szabadságharc nélkül is elég tiltakozás lett volna a kommunista zsarnokság ellen. A magyar, sőt az európai történelem folyamán soha ennyi hazáját, otthonát elhagyni kényszerülő ember nem volt. És hiába zárták le minden oldalról, még Jugoszlávia felől is a határokat, a menekülés még mindig folytatódik. Ezek az emberek pedig a kommunizmus elkeseredett gyűlöletét hozzák magukkal. ★ A MAI NAPON nektek, akik otthon csendben, csak önmagatokban emlékeztek, és nekünk, akik először, másodszor, vagy tizenötödször érjük meg szabad földön a magyar szabadságharc évfordulóját, a távolságok lehetnek bár negyok, a gondolataink találkoznak, és együtt ünnepelünk. Mert akármennyi esztendő elmúlhat a hősök sírja és a magyar történelem felett, a szabadság eszméjét, amelyért ők küzdöttek, nem lehet se tankokkal, se börtönnel, se megfélemlítéssel kiölni a magyar nép szívéből. Litkey Annamária IHM fi IMN ült ■ni 1971. október 31.