Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1972 (79. évfolyam, 1-50. szám)

1972-01-02 - 1972-01-16 / 1-3. szám

Amerika egyetlen katolikus C/fl(hoIÍ€ SlIIldüV The only Catholic Hungarian Weekly magyar hetilapja ■ -»----—........... — r------------ ■ ■ ■ ■ Newspaper in the United States Egyes szóm ára: 20 cent KIADÓHIVATAL: — EDITORIAL OFFICE: Price of one copy: 20 cent 1739 Mahoning Avenue, Youngstown, Ohio 44509 — Telefon: (216) 799-2600 N. A. VI. Pál pápa a mai egyházüldözésről és Mindszenty bíborosról Illegális legalitás — csendbe burkolt példás magatartás a hit megvallásában — hűség, lelki erős­ség — ezekkel a jelzőkkel illette a pápa a bíborosi kollégium előtt az üldözött egyház helyzetét. A megfigyelőknek feltűnt, hogy VI. Pál pápa hosszú hallgatás után hossza­sabban foglalkozott az üldözöttek sorsával. Egye­sek ebből arra következtetnek, hogy a Szentatyát Slipyj ukrán és Mindszenty József magyar bíboros közvetlen tájékoztatója a keleti egyházüldözésről megdöbbentette. Amikor Slipyj bíboros a püspöki símnódus ülésén a pápa jelenlétében súlyosan bí­rálta a Vatikán keleti politikáját irányító diploma­tákat, a szemtanúk szerint a pápa szemmel látható­­lag megdöbbent. Az ukrán bíboros felpanaszolta a Moszkvába, illetve a keleti fővárosokba utazó va­tikáni diplomaták mulasztásait. Elhallgatják a tár­gyalásaik során a kommunisták embertelenségeit, nem szólnak az ukrán katolikusokról, akik hitük miatt évtizedek óta szenvednek. Hegyeket lehetne összehordani a halálra kínzott ukrán vértanúk hul­láiból — mondotta a 18 esztendőt szovjet munka­táborban töltött főpap. És ami a legszomorúbb — tette hozzá — a vatikáni diplomaták nem veszik védelmükbe az üldözötteket. Az sem kétséges, hogy Mindszenty bíboros is megtalálta a módját annak, hogy a magyar Egyház valóságos helyzetéről tájékoztassa a Szentatyát. Ró­mai tartózkodása alatt Slipyj bíboros mellett több kúriai bíboros és főpap is felkereste őt a Szent János toronyban. A tárgyalások során minden bi­zonnyal nem csak a bíboros személyes sorsáról, ha­nem küzdelmeiről és a magyar egyház helyzetéről is tájékoztatta látogatóit. VI. Pál pápa pedig Karácsony előtt a kúriai bíborosok és a pápai hivatalok tisztviselőinek tisz­telgő látogatását ragadta meg arra, hogy általános áttekintést adjon az Egyház helyzetéről, eredmé­nyeiről, örömeiről és szenvedéseiről. Ennek során szokatlanul részletesen és eddig még nem használt éles kifejezésekkel illette az egyházüldözők ember­telenségeit. Az igazságosság iránti szeretetből és az alapvető emberi jogok iránti tiszteletből nem hallgathatjuk el — mondotta szó szerint a pápa — hogy Isten és az Egyház jogait a világ különbö­ző részeiben elnyomják. Akadályokat gördítenek a hit szabad megvallása és a vallásos élet kifeje­zése útjába. Megakadályozzák az Egyház jótékony­­sági munkáját. Addig mennek, hogy megfosztják az Egyházat illetve korlátozzák abban, hogy a fiata­loknak hirdesse az igazságot, mely megvilágosítja és megmenti életüket. És ugyanakkor az emberi békés együttélésnek, az erkölcsi erőknek, a kultú­rának és szociális munkának páratlan forrása. Fáj­laljuk ezt az embertelen helyzetet. Szolidaritásun­kat fejezzük ki az üldözések áldozataival, a püspöki méltóságban testvéreinkkel, a papokkal és a hívek­kel, akik csendben szenvednek az elnyomatásban illetve az illegális legalitásban, példát adva a ke­resztényeknek és a világnak a hűségre, a lelki helyt­állásra, amiért hálásak vagyunk nekik. A pápa most használta első ízben a hírhedt törvényekkel­­szentesített üldözések jel­lemzésére az illegális legalitás kifejezést. Nem­ két­séges, hogy beszédének ez a szakasza elsősorban a kommunista kormányzatú országokra vonatkozik. Hiszen a kommunista rendszer hozott olyan törvé­nyeket, amelyek az Egyházat az állam rabszolgájá­vá teszik. Az egyházi állások betöltését az állam jóváhagyásától teszik függővé.­Ezekben az orszá­gokban rendezik a titkos pereket a papok és katoli­kus fiatalok ellen miközben a kormány képviselői a Vatikánnal tárgyalnak. A pápa nyíltan az üldözöt­tek mellé állt, amint mondotta az igazságosság és az emberi jogok iránti tiszteletből. Nem védelmezünk semmiféle birodalmat, ez a kifejezés is a pápától származik. Bengsch bíboros, berlini püspöknek mondotta a Szentatya, mielőtt hazautazott Rómából, a püspöki szinódusról. Mondja meg a papoknak — hangoztatta a pápa, — hogy nagyon szeretjük, és megbecsüljük őket. Nem védelmezünk semmiféle birodalmat — egye­dül az igazság és a szeretet hirdetését tekintjük fel­adatunknak. A szinódus alkalmával ismételten el­hangzott a pápa jelenlétében, hogy az Egyháznak nem lehet célja a politikai rendszerek vagy kultúrák védelme. Az ember mellett a helye. Az egyik szinó­­dusi atya ezt így fogalmazta meg: eleddig a hit­vallókat és vértanúkat tartotta nyilván az Egyház. El kell jönnie az időnek, amikor azokat is figyelem­be veszi, akik az emberi méltóságért és jogokért szenvednek. Az Egyház tehát a szenvedő, a meg­alázott ember mellé áll. Ahol embertelenséggel ta­lálkozik, felemeli szavát. Ezért óvja az Egyház a papokat a politikai tevékenységtől, a politikai pár­tokban való szerepléstől. A papnak szabadnak kell lennie, hogy hivatását Isten és az ember védelmé­ben teljesíteni tudja. Ez az irányzat kezd egyre erő­teljesebben kibontakozni VI. Pál pápa magatartásá­ban is. Hogy milyen őszintén mondja. Hogy szoli­daritást vállal az elnyomottakkal és üldözöttekkel, abból is látszik, amikor a távollevő bíborosokat fel­sorolta. Mindszenty Józsefről megjegyezte: akit megindult lélekkel az idén újra a keblünkre ölelhet­tünk. Mindszenty bíboros ugyanazt mondta a magyarországi egyházi helyzetről, mint a pápa. Magyarországról való távozása után Mindszenty bíboros a WELT AM SONNTAG, több mint más­fél milliós példányszámban megjelenő hamburgi lapnak adta az első interjút. A lap december 26-i számában jelent meg két fényképpel és ezzel a cím­mel: ..Mindszenty a szabadság szimbóluma — Nem gyűlölök, imádkozom.” A lap kérdésére, hogyan látja az állam és egy­ház közti tárgyalások eddigi helyzetét, a bíboros­­prímás kijelentette: „Úgy tűnik nekem, hogy tárgyalások és meg­beszélések során túl kevés figyelmet fordítottak az ifjúság vallásos oktatására, úgyszintén a papneve­­lésre, a vallásos irodalom terjesztésére, valamint a püspökök szabadságára az Egyház belügyeit érintő kérdésekben. Amit eddig elértek, nem mond­h­ azott kielégítőnek."’ A pápa és a magyar bíboros-prímás egyöntetű véleménye ebben a lényeges kérdésben szinte egyidőben jutott kifejezésre a nyilvánosság előtt. A világsajtó az interjúról szintén beszámolt és kisebb-nagyobb részleteket közölt belőle. Az ameri­kai lapok főleg az első választ emelték ki, melyben a bíboros köszönetet mond Amerika népének a budapesti nagykövetségen 15 éven keresztül élve­zett vendégszeretetéért és megköszöni az amerikai katolikusok meghívását, hogy látogasson el hazá­jukba. A megfigyelők bíznak benne, hogy a Vatikán keleti politikáját a szomorú tények beható mérlege­lése és az egyházüldözés részleteire kiterjedő tájé­kozódás után nem annyira az optimista elképzelések, hanem a valóság fogja majd meghatározni. ★ Márton Áron erdélyi m­egyéspüspök előterjesz­tésére VI. Pál pápa Dr. Jakab Antal egyházjogi sze­mináriumi professzort gyulafehérvári segédpüspök­ké nevezte ki utódlási joggal. Az új segédpüspök hosszú évekig volt börtönben illetve koncentrációs táborban, amikor Márton Áron püspököt is elhur­colták a kommunisták. Bukarest a kinevezést tu­domásul vette és elfogadta. ★ A Délvidék bánáti részén Jung Tamás plébá­nost nevezte ki a pápa apostoli kormányzónak. 1972 Szent István éve Az ezeréves magyar kereszténység ünnepe Amerikában--------------------------------------­Szent István királyunk megkereszteltetésének ezeresztendős évfordulója alkalmából a magyar ke­reszténység millenniumát Amerikában a magyarság 1972-ben üli meg. Az előkészületek Clevelandben már régóta folynak, az előkészítés munkájának a megszervezésére bizottságok alakultak. A Vasárnap felkereste a clevelandi, nyugatoldali Szent Imre egy­házközség plébánosát, Kárpi Ferenc atyát, aki egyik legbuzgóbb szorgalmazója, koordinátora a Szent István millennium előkészítésének és az újévben tájékoztatást kért a nagy clevelandi Szent István millennium méreteiről és főbb eseményeiről. Ima, bűnbánat és önmegtartóztatás — A munka folyik és szépen bontakozik az előre lefektetett szervezési tervek szerint. Első fel­adatunk a millenniumi ima megalkotása és közzé­tétele, hogy ez legyen az a lelki iránytű, amely a lelkek ünnepét előkészíti. Ezzel együtt kívánjuk el­­­ indítani és felerősíteni bűnbánati és önmegtartóz­tatási mozgalmunkat, amely Szent István országépítő királyunk megkereszteltetésének ezer esztendős év­fordulóján a szükséges lelki felemelkedést és ünnepi bensőséget biztosítja. Társadalmi program Ezt kíséri a világi program előkészítése, amely­nek első reprezentáns eseménye lesz az április 30- (Folytatás az ötödik oldalon.) Msgr. Szabó János: Rádió-üzenet rab­ Magyarországra Édes Magyar Testvéreim." Angy­alok éneke zeng a barlang fölött a betlehemi éjben, a jászolban ott szunnyad a Kisded. Hogty szeretetének egész végtelenséget bízott írása irántunk, — emberré lett az Isten és hozza magával — égből a földre az egyetlen igazi békét, — mert annak forrása a szeretet. .Vi, amerikai magyarok Isten szeretetében akarunk egy­beforrni veletek — édes magyar testvéreim otthon az óha­zátéin — a Kisded békéjét kiváltjuk nektek legszebb kará­csonyi ajándékul. Mások is beszélnek ne­ktek békéről, de az nem a megtes­tesült Fhasten békéje, nem is az Isten szeretetéből fakad. Mert Isten békéje nem ismer aknazáros országhatárokat, nem az ember veleszületett jogainak tagadásán, nem a sza­badság láblótl tiprásán, nem a kényszeren, nem a szolga­­lelkűség hétrét görnyedő hajlongásán, nem ördögi hazugsá­gok képmutató rendszerén épül,­­ amely szeretesről b­eszél, de osztályharcra nevel, békéről szónokol, de fegyverrel és erőszakkal tartja emberek százmillióit a kommunizmus igája alatt, és a temető békéjét akarja rákényszeríteni a világra. Az iyen béke nem kell senkinek! Az ember, ha Isten ellen lázad, békét maga körül sohasem lesz képes teremteni. A lélek örök vágyát a béke, a szabadság, a szeretet után, nem tudja kielégíteni más, csak az isteni Gyermek, aki éppen azért lett egészen közülünk való. Ma, születésének ünnepén, szeretettben egyesülünk ve­letek, a békéjét kívánjuk nektek, — idegen urakat szolgáló rabtartóitok Isten nélküli, hamis békét kínáló járma helyett. Kegyelméért imádkozunk értetek, ma és minden áldott nap, hogy az uj esztendő hozza el rátok is a kis Jézus legszebb ajándékát, — Isten gyermekeinek szabadságát, egy szabad és boldog hazában. IMPERSONAL: A "statusquo" szovjet hazudozás ★ AZ INDIAI —PAKISZTÁNI VÉRES és nyomorúságos összecsapás Washingtonban érezhető utókövetkezményei, úgy látszik, sokára simulnak majd el. A kölcsönös vérengzésben most a bengáli új állam alapítóin a sor és cselekedeteik ugyan­olyan irtózást keltenek Washingtonban, mint amikor a pakisz­tániak hasonló tetteiről tudósítottak a világlapok. Egy szenzá­cióvadász újságíró pedig azt jelentette, hogy a Nixon admi­nisztrációban éles ellentétek észlelhetők még ma is az indiai — pakisztáni háborúsággal kapcsolatban. Szerinte Kissinger elnöki tanácsos magasabb rangú tisztviselők tájékoztatásán elmondot­ta, Nixon elnök minden félórában újból és­­újból erősebb állás­pontot követel tisztviselőitől Indiával szemben. Állítólag Kis­singer közölte az elnöki utasítást is, hogy az indiai külképvi­selet washingtoni tagjaival, magával a nagykövettel is, hűvö­sen kell bánni. Az egész ügyben az jellemző, hogy erre külön utasítást kell adni az adminisztráció főtisztviselőinek és hogy ezt a sajtó különösnel­ tartja. És ismét megtörtént, hogy ezzel a háborúval kapcsolatos amerikai, belső kormány megbeszélé­sek anyagát „kiszivárogtatták" a sajtónak ... Az a híradás viszont, amelyben az adminisztráció közölte: Indiát meg kellett állítani, mert nemcsak Kelet-Pakisztán elfog­lalására készültek, hanem Nyugat-Pakisztánból is ki akarta­­hasítani Kasmírt — teljesen hatástalan maradt. Kissinger, az elnöki külügyi tanácsadó azzal fenyegetőzött, hogy Nixon le­mondja moszkvai útját, ha India ezt a tervét végrehajtja. És ez Indiát Moszkván keresztül megállította. ★ A TÉ­NY MINDENESETRE AZ, hogy a határokat minden szovjet fogadkozás ellenére háborúval megváltoztat­ták. Tehát igazunk volt, amikor mi — számüzöttek — azt állí­tottuk, hogy mint mindent szovjet elv, a határok véglegessége, az annyit emlegetett ,.statusquo” is csak addig és ott érvényes, ahol ez a Szovjetnek érdeke. Ahol a szovjet érdekek úgy kí­vánják, a határokat is meg lehet változtatni, akár fegyverrel is, tehát véres háború árán is . . . Az is érthető, hogy Kissinger a moszkvai út lemondásával fenyegetőzött — ha csak suba alatt is, mert ma már nem vitás, az amerikai elnök moszkvai látogatásának bejelentését a Krem­lin beleszámította abba a nemzetközi összeesküvésbe, amellyel az ázsiai egyensúlyt megváltoztatta a maga javára. Nixon elnök ma már látja világosan azt a szovjet trükköt, amellyel a Szovjet kihasználta bejelentett moszkvai látogatását. Az indiai—pakisztáni háború nyersen szólva azt jelentette, hogy a Szovjet hivatalos hazudozásai közben, míg Nixon elnök és a szovjet diktatúra találkozását hangoztatta — beütött, és­pedig Nixon elnök pekingi és moszkvai látogatása előtt. Kész tények elé állítva az amerikai elnököt. Ajánlatos lenne legalább most visszaemlékezni arra, hogy a TASZSZ mit mondott, a­­mikor Nixon elnök látogatását bejelentette: „A Szovjetunió vezetői és Nixon elnök megvizsgálnak minden alapvető kérdést, célként szem előtt tartva a két ország kapcsolatainak további javítását és a világbéke kilátásainak erősítését.” ★ AZ AMERIKAI KÜLÜGYMINISZTÉRIUM szakelő­adóinak már a szovjet —indiai egyezmény után sejteni vagy legalább érezni kellett volna: a moszkvai magas szintű, ameri­kai— szovjet találkozó ígérete május második felére „a világ­béke kilátásainak megerősítése végett”, olyan tüntetés, amely­­lyel 1. a Kremlinben el akarják terelni a figyelmet az Ázsiában készített újabb összecsapásról és 2. fékezni akarják az amerikai elnököt, a jövőbeli látogatót, hogy a kitörő fegyveres, indiai — pakisztáni viszályba ne, avagy ne teljes diplomáciai erejével avatkozzék be. Szóval ,,a világbéke kilátásainak erősítését", a Kremlin aközben hangoztatta Amerika és Nixon elnök elé, amikor már készen állott arra, hogy elindítsa az indiai haderőt Kelet- Pakisztán lerohanására. Ha valaki figyelmesen elolvasta volna Washingtonban az ugyancsak a TASZSZ által kiadott jelen­tést arról, hogy mit határozott az indiai kommunista párt pon­tosan ugyanazon a napon, amikor Moszkvában és Washington­ban bejelentették „a világbéke kilátásainak megerősítésére” szolgáló moszkvai Nixon látogatást, akkor más szagot kapha­tott volna, hogy megint kétfelé beszélnek a Kremlinben és a kétszínű beszédnek célja van. Az Indiai Kommunista Párt kongresszusának a záróülése, amint mondtam, pontosan azon a napon volt, amikor Nixon elnök moszkvai látogatását bejelen­­(Folytatása az ötödik oldalon.).

Next