Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1972 (79. évfolyam, 1-50. szám)
1972-10-15 / 40. szám
AUG 173 LOUIS SZATMARy 2218 U LINCOLN AVS CHICAGO ILL 60614 Amerika egyetlen katolikus *-• t magyar hetilapja Catholic Hungarians9 Sunday The only Catholic Hungarian Weekly \ Newspaper in the United States Egyes szám ára: 20 cent KIADÓHIVATAL: — EDITORIAL OFFICE: Price of one copy: 20 cent 1739 Mahoning Avenue, Youngstown, Ohio 44509 — Telefon: (216) 799-2600 Katolikus fiatalokat ítél el a szovjet bíróság • Litvániában nyolc katolikus fiatalt állítottak bíróság elé, mert a májusi, fiatal papot és fiatalt beidézett és megtiltotta nekik, hogy az evangéliummal kaunasi tüntetések alkalmával szabadságot követeltek hazájuknak és tiltakoz- falatozzanak. • Szervezett kommunista bandák szétverik a budapestialt az egyházüldözés ellen. — • Magyarországon a rendőrség fokozza a papok és a fiatalok elleni hajszát. — • A rendőrség a nyár folyamán több templomok hirdetőtábláit és kitépik a hirdetéseket. A hírügynökségek jelentése szerint Litvánia második legnagyobb városában, Kaunasban szeptember 25-én kezdte meg a szovjet bíróság nyolc litván katolikus fiatal ügyének a tárgyalását. A hivatalos vád ellenük így hangzik: a közrendet zavarták , törvényellenes cselekedeteket hajtottak végre. A hivatalos szovjet hírügynökség a per megkezdése napján jelentette, hogy a bíróság elé került fiatalokat még az a vád is terheli, hogy tettüket berúgott állapotban követték el. Litvánia hírei — folytatta a TASZSZ-közlemény az alkoholizmusról. Ezzel a rágalmazó jelentéssel igyekszik Moszkva a világ figyelmét a lényegről elterelni. De talán későn jutott eszébe a szovjet propaganda -szerveknek, hogy alkoholizmussal vádolják a litván fiatalokat. Hiszen a világsajtó a tavasz folyamán bőven beszámolt a kaunasi eseményekről. Mi történt? Kaunasban a rendőrség többeket letartóztatott. A nép felzúdult a terrorcselekmények ellen. A fiatalokkal együtt az utcára vonult és tüntetett a rendőrség és a kivezényelt milicia ellen. A rendőrség és a katonaság ütlegelte a tüntetőket. Ezek védekeztek a támadók ellen és kövekkel dobálták meg a rendőröket és a milicistákat. Két napig tartottak a zavargások, míg a hadsereg nagyobb alakulatai elnyomáák a „szabadságot Litvániának” kiáltó tüntetéseket. Mintegy 300 személyt tartóztattak le. Hónapokig tartott a hangulat kikémlelése. Úgy látszik Moszkva attól tartott, ha nagyobb stílusú kirakatpert indít a litvánok ellen, súlyosabb következményekkel kell számolnia. Végül úgy döntött, hogy „csak” nyolc fiatalt állít bíróság elé. A tüntetések háttere Litvánia katolikus ország. A kommunisták ugyanúgy, mint Magyarországon Moszkva parancsainak engedelmeskednek és évek óta mindent elkövetnek, hogy a kereszténységet kiirtsák az emberekből. Két püspököt internáltak, a papokat megtizedelték, a papi utánpótlást a minimálisnál is kevesebbre korlátozták. A hitoktatást elnyomták. A litván katolikusok türelme a végét járja. Ez év elején 17,054 hivő, pap, fiatal és felnőtt tiltakozó beadványt intézett Brezsnyev szovjet pártfőtitkárhoz és az Egyesült Nemzetek főtitkárához, Kurt Waldheimhez. Ugyanakkor egy 20 éves litván katolikus munkás, Roman Kalanta benzinnel öntötte le magát és tűzhalállal vetett véget életének, miközben a lelkiismereti szabadságot és hazája szabadságát követelte. A világ felfigyelt a tragikus kiáltásra. A 17,054 litván katolikus tiltakozásáról a világsajtó is beszámolt. Az orosz szöveget elküldték a párizsi katolikus dokumentációs központnak is .Itt franciára fordítva közzétették. Nem szép szavakra van szükségünk A történelmi jelentőségű beadvány így kezdődik: ,,A második világháború befejezése után a népek epedve várták a tartós békét. A tartós béke alapja viszont nem lehet más, mint az igazságosság és az emberi jogok. Ezeknek a jogoknak folyamatos megsértése mélységesen nyugtalanít minket. Mi, Litvánia katolikusai kifogásoljuk, hogy nálunk hiányzik a lelkiismereti szabadság és az Egyházat üldözik. Két püspököt régóta elhurcoltak és bírósági ítélet nélkül fogva tartanak, pedig semmi bűnt nem követtek el. Papokat elítéltek, mert a szülők óhajára a templomban gyerekeket készítettek elő az első szentáldozásra. A litván katolikusok kifogásolják, hogy az iskolában a gyerekekre rákényszerítik, hogy hitük és lelkiismeretük ellen beszéljenek. A nép vallási igényeit nem tudja kielégíteni, mert kevés a pap. Egy-egy nap két-három plébániát is ellát. A papi utánpótlást pedig az állam megakadályozza, mert évente csak 10 jelentkezőt vehetnek fel a szemináriumba. Az állam súlyosan megsérti az Egyház jogait abban is, hogy a papokat önkényesen ide-oda helyezgeti. A híveknek nem engedi meg, hogy saját költségükre templomot építsenek illetve a régieket helyreállítsák. A megkülönböztetésnek számtalan esetét tapasztalják minden nap. Tanítókat elbocsájtanak állásukból, mert hívő katolikusok és a hatóságok éppen hívő magatartásuk miatt nem adnak más munkát nekik. A szovjet törvények szerint az ilyen hatóságokat meg kellene büntetni. De eddig az üldözőknek a hajuk szála sem görbült meg törvényellenes eljárásaik miatt. Sok esetet tudnánk még felsorolni a vallás és egyházüldözésről — folytatja a tiltakozás — melyek súlyos csalódást okoznak nekünk katolikusoknak és kiábrándítanak a szovjet alkotmány és törvények megtartását illetőleg. Arra kérjük a szovjet kormányt, hogy biztosítsa a vallásszabadság tiszteletben tartását, mert ehhez jogunk van és ezt a jogunkat az alkotmány is elismeri. Nem a sajtóban és a rádióban hangoztatott szép frázisokra van szükségünk, hanem arra, hogy a szovjet kormány tegye lehetővé, hogy mi litván katolikusok is a Szovjetunió teljes jogú polgárainak érezhessük magunkat.” Így hangzik a litván katolikusok jogos szövetelése, amire Moszkva a kaunasi perrel válaszolt. És Magyarországon? A nyáron folytatták a papok és fiatalok zaklatását. Többeket behívott a rendőrség és felszólította őket, hogy hagyják abba az evangéliummal való foglalkozást. Szeptemberben olyan hírek is szárnyra keltek, hogy Mohács vidékén egy papot lefogtak, mert nem utasította vissza a problémáikkal hozzá forduló fiatalokat. Az Állami Egyházügyi Hivatal vidéki megbízottai a plébániájukon megtiltják a káplánoknak, hogy a fiatalokkal foglalkozzanak. Ugyanakkor az állami megbízottak, így például a veszprémi Prazsák, egykori AVO-s havonta meglátogatja plébániájukon azokat a békepapokat, akik az ő jóvoltából kerültek a plébánia élére és behajtja a támogatásért járó összeget, amivel saját fizetését kiegészíti. Így húznak hasznot az állami megbízottak a rendszer által szervezett egyházüldözésből. Ateista bandák Budapesten Ugyanakkor Budapesten szervezett kommunista bandák szétverik a templomok hirdető tábláin az üveget, kitépik a hirdetéseket és tovább állnak. A rendőrség soha nem találja meg a tetteseket. Mindez azonban nem akadályozza a kormányzatot abban, hogy a Budapest és a Vatikán közt kialakult kapcsolatok állandó javulásáról tájékoztassa a külföldi sajtót. Nyugati látogatók megdöbbenéssel számoltak be a kommunista csoportok budapesti garázdálkodásairól és fényképfelvételeket hoztak a Szent István bazilika hirdető táblájának szétzúzott szekrényérő.1 Kommunista történet az erkölcstelenség korában Amikor a szovjet invázió egységei a bulgáriai, lengyelországi és magyarországi diktatúra cinkoscsapataival benyomultak Csehszlovákiába és megszálltak, mindenki tudta, a Dubcek rendszernek vége. A megszállás után Dubceket és azokat, akiket a prágai tavaszért felelőssé tettek az oroszok, a Szovjetunióba utaztatták. Hogy ott mi történt velük augusztus 23 és 26 között, azt még pontosan senki sem mondotta el eddig. A TASZSZ azt állította, hogy „tárgyalások" folytak köztük és a szovjet hatóságok között, amelyek megegyezéssel végződtek. A Szovjet igyekezett az erőszakot elleplezni és még ma is leplezgeti, miután a magyar szabadságharc vérbefojtását követően a világ szabadságszerető népei a csehszlovákiai inváziót emlegetik a szovjet legújabbkori erőszaklistáján második gyalázatos tettként. Elsőkként mi magyarok szerepeltünk az áldozatok sorában. Most Dr. Michael Stemmer a csehszlovák hadügyminisztérium volt sajtófőnöke, aki Gottwaldtól Dubcekig szolgálta a prágai diktatúrát, de aki tanácsosabbnak látta 1969 után a szabadföldet választani (pedig Svoboda egyik tisztje volt a második világháború alatt, pedig a csehszlovák haderő lapjának az OBRANA LIDU-nak a szerkesztője írta: Sárkány György is volt). Dr. Stemmer az akcióban résztvevő rendőrtisztek tanúvallomásai alapján közzétette, hogyan indult el Dubcek és szűkebb köre a moszkvai megbeszélésekre rendőrségi „támogatással és védőrizetben ... Teljes riadókészültség 1968 augusztus 21-én, a kora reggeli órákban — mondja a szovjet erőszakot leleplező Stemmer jelentés — a kerületi prágai rendőrkapitányságon száz százalékos riadókészültséget rendeltek el. Ez történt a hadsereggel is. A haderő központi lapja, az OBRANA LIDU augusztus 20-ának a délutánján már megkapta az írásbeli utasítást, hogy az augusztus 21-i, reggeli kiadásban közöljék a riadókészültség elrendelésének teljes szövegét. Az utasítást Svoboda tábornok, elnök nevében Martin Dzur hadügyminiszter írta alá, emlékezik vissza Dr. Stemmer. Az egyik rendőrtisztviselő viszont visszaemlékezésében elmondta, hogy a prágai kerületi rendőrkapitányságon a csehszlovák államvédelmi rendőrség fiatal tisztjeinek egy csoportját őrizetbe vették. Azokról az államvédelmi tisztekről volt szó, akik 1968 júniusában megalakították a rendőrtisztek külön bizottságát, amely Josef Pavel tábornok belügyminiszter támogatására és védelmére szövetkezett. Beran, Kravciak, Lapacek és mások alkották ezt a csoportot. Főnöküket Josef Pavel tábornokot a szovjet az invázió utáni első nap lemondásra kényszerítette. Pavel volt a Dubcek kabinet első tagja, akit a megszállók kitettek állásából. Az épületben — tanúsítja a rendőrtiszt — nyíltan beszélték, hogy ugyancsak az épületben tartják fogva Dr. Cesimir Cisart, Dubcek legközelebbi barátját a központi bizottság elnökségében. Közben hivatalosan azt jelentették, hogy Cisar elvtársat ismeretlen helyre szállították. Utólagosan aztán azt a híradást tették közzé, hogy Dr. Cisar Smrkovskyval, a pártparlament elnökével azon mesterkedett, hogy rávegye a nyugatnémeteket, hogy a birodalmi haderő, a Bundeswehr vonuljon be Csehszlovákiába.... Jelentkezés Molnár tábornoknál Reggel 9-kor a rendőrtisztek Molnár tábornoknak, a prágai kerületi rendőrkapitányság parancsnokának a szobája mellett felállított televíziós készüléken a híreket hallgatták, amikor Molnár tá(Folytatása az ötödik oldalon) Dr. Varga hiba a Szabadropa Rádiónál? Új (a borpolitikában) Szenátor Fulbrigforp a Szabad Európa Rádió (SZER) megszüntetését akarja, mi pedig jobb műsorpolitikát. A SZER megszüntetése nagy hiba lenne, de legalább akkora, ha a műsorpolitikán nem változtatnak. A SZER nem hasonlítható az Amerika Hangjához, mert különleges céllal alakult és pedig, hogy a programon keresztül segítséget adjon, hogy a Vasfüggöny mögötti népek békés úton elérjék függetlenségüket és szabadságukat. A SZER alapokmány azt is kifejezte, hogy a rádió amerikai vezetői és a Vasfüggöny mögötti írók, szerkesztők társas viszonyban dolgoznak. Az utóbbi, ha egyáltalán megvolt, már régen a múlté. A SZER célját műsorpolitikája fejezi ki, amely a Vasfüggöny mögötti helyzettől függően változásokon megy át. Az elnyomott népek életét jól látni egyenlő a jó műsorpolitikával. Müncheni tartózkodásom alatt az volt a benyomásom, hogy a rádiónál a magyar helyzetet tévesen értékelik ki. Mintha nem látnák a fától az erdőt. Lehet, hogy a fa az amerikai műsorpolitika, amit ellenállás nélkül elfogadnak, vagy legalább is, nem tudnak rajta változtatni. A magyarországi helyzetet tömören kiértékelve két fontos tényező van: szemben a Rákosi, brutális időszakával, és ezt minden magyar örömmel veszi, többen utazhatnak, egymás között szabadon beszélgethetnek, a belső deportálások megszűntek stb. Tehát humánus vonalon változás van, viszont politikai vonalon semmi. A humánus változás nem a SZER, hanem a magyar forradalom eredménye. Ami viszont a SZER feladata volna, politikai területen eddig eredménytelen, mert ebben a programban nincs annyi szellem, amely a magyar népet, ha mást nem, tudatában segítené. A SZER műsorpolitikája úgy a forradalom alatt, mint utána változáson ment át, szerencsétlenségére mindig a rossz irányban. Rossz a politikai iránytűjük. A forradalom alatt bár nem biztatott fegyveres ellenállásra, de a hírek célzatos összeválogatása révén sejtette a beavatkozó segítséget. Emlékszem, hogy a forradalom alatt, a Szabad Európa kötelékében dolgozva az egyik délután Mr. N. magához hivatott és azt kérdezte, hogy mi a véleményem a Nagy Imre kormányról, amelynek ekkor már tagja volt Tildy Zoltán és Kovács Béla. Azt válaszoltam, hogy „Annak örülnék, ha ez a kormány egy évig hatalmon volna, mert ez azt jelentené, hogy függetlenek lettünk.” A beszélgetésnél egy magyar szakértő is jelen volt, aki az amerikai osztályon dolgozott és amikor befejeztem a mondatomat félre hívott és ezt mondta: „Kérlek ne mondj ilyeneket, a Nagy Imre kormányt el kell mozdítani”. Amire én, kissé ingerülten: „Sajnos, te nem látod mi történik otthon. Ne az útmutatásokat böngészd és olvasd reggeltől estig a lapokat, hanem próbáld megérteni a helyzetet." ő sem látta a fától az erdőt. A forradalom alatt a SZER valóban nem volt feladata magaslatán, de hozzátehetjük, hogy az eseményeken lényegében nem változtatott. A hibát nem magyar közéleti személyek követték el (akiket ma a SZER kizár a műsorból), hanem a „szakértők”, akik annyi és annyi bajt okoznak rendszereknek, mert az adatokat fújják, főnökeiket megbabonázzák, csak az embert és az életet nem ismerik. A forradalom utáni SZER rosszul vonva le a tanulságokat a másik végletbe esett, óvatos lett. Ez legalább akkora hiba, mint a túlzás. Az óvatos rádiónak nincs szelleme, szikrája, de még iránya sem. Ahogy az óvatos ember nem él, csak létezik, mert megfosztja magát az élet olyan sok szépségétől és élményétől, aminek szerves része a kockázat, így az óvatos rádió politikai programja színtelen, ködös, semmit mondó. Erre az óvatosságra egy pár eset a SZER műsorpolitikájából jól rávilágít: Mindszenty bíborosról a SZER-ben, 1956—1971 között, tehát kijöveteléig — amerikai utasításra — tilos volt még említést is tenni. A nagy magyar bíboros a SZER-nek 15 évig nem létezett. Próbálták volna ezt, hasonló esetben egy lengyel, vagy csehszlovák főpappal szemben megtenni. Az egész világ elismeréssel olvasta, hogy a magyar ifjak 1972 március 15-én Budapesten tüntettek az elnyomás ellen és a szabadság mellett. A SZER erről a nagyjelentőségű eseményről csak akkor tájékoztatta a hazai hallgatóságot, amikor a hír a New York Times-ben megjelent, vagyis már nem lehetett hallgatni. Ha a New York Times nem jelenti a márciusi ifjak megmozdulását, a SZER nem is vett volna tudomást az eseményről, pedig a nagy távirati irodák híreit a SZER éppenúgy kapja, mint a New York Times, ráadásul München közelebb van Budapesthez, mint New York. Eckhardt Tibor haláláról a SZER hosszabb hírt adott, mint amennyi időt adott az élő Eckhardtnak az elmúlt 15 év alatt. Pedig Eckhardt Tibor volt a szabad világ magyarságának legtöbbet megszólaltatott előadója, akinek széles nemzetközi ismeretét, tudását és különösen előrelátását ezrek és ezrek hallgatták. Eckhardt volt a magyar Taleyrand, akire a SZER nem volt kíváncsi, holott az összes müncheni külügyi „szakértők” tanulhattak volna tőle. Nixon varsói látogatásakor a SZER lengyel osztálya egy interjút sugárzott Lengyelországba, amelyet a lengyel származású, amerikai bíboros John Kroll mondott el. A beszélgetés során okosan és tanítóan hangoztatta „a lengyel nép elhivatottságát a függetlenségre és szabadságra”. A magyar adásban hasonlóval nem találkozunk. Miért csak a magyar műsorban óvatosak? Mindszenty bíboros még nem szólalhatott meg a rádióban, de ismeretlen (legalább is a hazaiaknak) szakértők nevükön jelentkeznek, sőt hogy az óvatosság már milyen nevetséges, arra a legjobb példa, hogy az egyik gazdasági szakértő, akit Magyarországon a szülein kívül senki sem ismer álnéven (Mr. K.) beszél. Az óvatosságra jellemző és ez is a műsorpolitika gyengéjét jelzi, hogy a megszálló Szovjetunióról csak dúdolva lehet beszélni, nehogy a Kremlin zokon vegye. Amikor a szovjet szakértőket Egyiptomból kiebrudalták, ezt csak hangfogóval lehetett a magyar néppel tudatni. (Folytatása a második oldalon.).