Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1972 (79. évfolyam, 1-50. szám)

1972-10-15 / 40. szám

AUG 1­73 LOUIS SZATMARy 2218 U LINCOLN AVS CHICAGO ILL 60614 Amerika egyetlen katolikus *-• t magyar hetilapja Catholic Hungarians9 Sunday The only Catholic Hungarian Weekly \ Newspaper in the United States Egyes szám ára: 20 cent KIADÓHIVATAL: — EDITORIAL OFFICE: Price of one copy: 20 cent 1739 Mahoning Avenue, Youngstown, Ohio 44509 — Telefon: (216) 799-2600 Katolikus fiatalokat ítél el a szovjet bíróság • Litvániában nyolc katolikus fiatalt állítottak bíróság elé, mert a májusi, fiatal papot és fiatalt beidé­zett és megtiltotta nekik, hogy az evangéliummal kaunasi tüntetések alkalmával szabadságot követeltek hazájuknak és tilt­akoz- falatozzanak.­­ • Szervezett kommunista bandák szétverik a budapesti­­alt az egyházüldözés ellen. — • Magyarországon a rendőrség fokozza a papok és a fiatalok elleni hajszát. — • A rendőrség a nyár folyamán több templomok hirdető­tábláit és kitépik a hirdetéseket. A hírügynökségek jelentése szerint Litvánia második legnagyobb városában, Kaunasban szep­tember 25-én kezdte meg a szovjet bíróság nyolc litván katolikus fiatal ügyének a tárgyalását. A hivatalos vád ellenük így hangzik: a közrendet za­varták , törvényellenes cselekedeteket hajtottak végre. A hivatalos szovjet hírügynökség a per meg­kezdése napján jelentette, hogy a bíróság elé ke­rült fiatalokat még az a vád is terheli, hogy tettü­ket berúgott állapotban követték el. Litvánia hírei — folytatta a TASZSZ-közlemény az alkoholiz­musról. Ezzel a rágalmazó jelentéssel igyekszik Moszkva a világ figyelmét a lényegről elterelni. De talán későn jutott eszébe a szovjet propaganda -­szerveknek, hogy alkoholizmussal vádolják a litván fiatalokat. Hiszen a világsajtó a tavasz folyamán bőven beszámolt a kaunasi eseményekről. Mi történt? Kaunasban a rendőrség többeket letartóztatott. A nép felzúdult a terrorcselekmények ellen. A fia­talokkal együtt az utcára vonult és tüntetett a rend­őrség és a kivezényelt milicia ellen. A rendőrség és a katonaság ütlegelte a tüntetőket. Ezek védekez­tek a támadók ellen és kövekkel dobálták meg a rendőröket és a milicistákat. Két napig tartottak a zavargások, míg a hadsereg nagyobb alakulatai el­­nyomáák a „szabadságot Litvániának” kiáltó tün­tetéseket. Mintegy 300 személyt tartóztattak le. Hó­napokig tartott a hangulat kikémlelése. Úgy látszik Moszkva attól tartott, ha nagyobb stílusú kirakat­pert indít a litvánok ellen, súlyosabb következmé­nyekkel kell számolnia. Végül úgy döntött, hogy „csak” nyolc fiatalt állít bíróság elé. A tüntetések háttere Litvánia katolikus ország. A kommunisták ugyanúgy, mint Magyarországon Moszkva paran­csainak engedelmeskednek és évek óta mindent el­követnek, hogy a kereszténységet kiirtsák az embe­rekből. Két püspököt internáltak, a papokat meg­tizedelték, a papi utánpótlást a minimálisnál is ke­vesebbre korlátozták. A hitoktatást elnyomták. A litván katolikusok türelme a végét járja. Ez év ele­jén 17,054 hivő, pap, fiatal és felnőtt tiltakozó be­adványt intézett Brezsnyev szovjet pártfőtitkárhoz és az Egyesült Nemzetek főtitkárához, Kurt Wald­­heimhez. Ugyanakkor egy 20 éves litván katolikus munkás, Roman Kalanta benzinnel öntötte le magát és tűzhalállal vetett véget életének, miközben a lelki­­ismereti szabadságot és hazája szabadságát köve­telte. A világ felfigyelt a tragikus kiáltásra. A 17,054 litván katolikus tiltakozásáról a világsajtó is beszámolt. Az orosz szöveget elküldték a párizsi katolikus dokumentációs központnak is .Itt fran­ciára fordítva közzétették. Nem szép szavakra van szükségünk A történelmi jelentőségű beadvány így kezdő­dik: ,,A második világháború befejezése után a népek epedve várták a tartós békét. A tartós béke alapja viszont nem lehet más, mint az igazságosság és az emberi jogok. Ezeknek a jogoknak folyamatos megsértése mélységesen nyugtalanít minket. Mi, Litvánia katolikusai kifogásoljuk, hogy nálunk hiányzik a lelkiismereti szabadság és az Egyházat üldözik. Két püspököt régóta elhurcoltak és bíró­sági ítélet nélkül fogva tartanak, pedig semmi bűnt nem követtek el. Papokat elítéltek, mert a szülők óhajára a templomban gyerekeket készítettek elő az első szentáldozásra. A litván katolikusok kifo­gásolják, hogy az iskolában a gyerekekre rákény­szerítik, hogy hitük és lelkiismeretük ellen beszél­jenek. A nép vallási igényeit nem tudja kielégíteni, mert kevés a pap. Egy-egy nap két-három plébá­niát is ellát. A papi utánpótlást pedig az állam meg­akadályozza, mert évente csak 10 jelentkezőt ve­hetnek fel a szemináriumba. Az állam súlyosan meg­sérti az Egyház jogait abban is, hogy a papokat önkényesen ide-oda helyezgeti. A híveknek nem engedi meg, hogy saját költségükre templomot épít­senek illetve a régieket helyreállítsák. A megkülön­böztetésnek számtalan esetét tapasztalják minden nap. Tanítókat elbocsájtanak állásukból, mert hívő katolikusok és a hatóságok éppen hívő magatartá­suk miatt nem adnak más munkát nekik. A szovjet törvények szerint az ilyen hatóságokat meg kellene büntetni. De eddig az üldözőknek a hajuk szála sem görbült meg törvényellenes eljárásaik miatt. Sok esetet tudnánk még felsorolni a vallás és egyházüldözésről — folytatja a tiltakozás — melyek súlyos csalódást okoznak nekünk katolikusoknak és kiábrándítanak a szovjet alkotmány és törvények megtartását illetőleg. Arra kérjük a szovjet kor­mányt, hogy biztosítsa a vallásszabadság tisztelet­­ben tartását, mert ehhez jogunk van és ezt a jo­gunkat az alkotmány is elismeri. Nem a sajtóban és a rádióban hangoztatott szép frázisokra van szükségünk, hanem arra, hogy a szovjet kormány tegye lehetővé, hogy mi litván katolikusok is a Szovjetunió teljes jogú polgárainak érezhessük ma­gunkat.” Így hangzik a litván katolikusok jogos szöve­­telése, amire Moszkva a kaunasi perrel válaszolt. És Magyarországon? A nyáron folytatták a papok és fiatalok zakla­tását. Többeket behívott a rendőrség és felszólí­totta őket, hogy hagyják abba az evangéliummal való foglalkozást. Szeptemberben olyan hírek is szárnyra keltek, hogy Mohács vidékén egy papot lefogtak, mert nem utasította vissza a problémáik­kal hozzá forduló fiatalokat. Az Állami Egyházügyi Hivatal vidéki megbízottai a plébániájukon megtilt­ják a káplánoknak, hogy a fiatalokkal foglalkoz­zanak. Ugyanakkor az állami megbízottak, így pél­dául a veszprémi Prazsák, egykori AVO-s havon­ta meglátogatja plébániájukon azokat a békepapo­kat, akik az ő jóvoltából kerültek a plébánia élére és behajtja a támogatásért járó összeget, amivel saját fizetését kiegészíti. Így húznak hasznot az álla­mi megbízottak a rendszer által szervezett egyház­üldözésből. Ateista bandák Budapesten Ugyanakkor Budapesten szervezett kommunis­ta bandák szétverik a templomok hirdető tábláin az üveget, kitépik a hirdetéseket és tovább állnak. A rendőrség soha nem találja meg a tetteseket. Mind­ez azonban nem akadályozza a kormányzatot ab­ban, hogy a Budapest és a Vatikán közt kialakult kapcsolatok állandó javulásáról tájékoztassa a kül­földi sajtót. Nyugati látogatók megdöbbenéssel számoltak be a kommunista csoportok budapesti ga­rázdálkodásairól és fényképfelvételeket hoztak a Szent István bazilika hirdető táblájának szétzúzott szekrényérő.1 Kommunista történet az erkölcstelenség korában Amikor a szovjet invázió egységei a bulgáriai, lengyelországi és magyarországi diktatúra cinkos­csapataival benyomultak Csehszlovákiába és meg­szálltak, mindenki tudta, a Dubcek rendszernek vége. A megszállás után Dubceket és azokat, aki­ket a prágai tavaszért felelőssé tettek az oroszok, a Szovjetunióba utaztatták. Hogy ott mi történt ve­lük augusztus 23 és 26 között, azt még pontosan senki sem mondotta el eddig. A TASZSZ azt állí­totta, hogy „tárgyalások" folytak köztük és a szov­jet hatóságok között, amelyek megegyezéssel vég­ződtek. A Szovjet igyekezett az erőszakot elleplez­ni és még ma is leplezgeti, miután a magyar sza­­badságharc vérbefojtását követően a világ szabad­ságszerető népei a csehszlovákiai inváziót emlege­tik a szovjet legújabbkori erőszaklistáján második gyalázatos tettként. Elsőkként mi magyarok szere­peltünk az áldozatok sorában. Most Dr. Michael Stemmer a csehszlovák had­ügyminisztérium volt sajtófőnöke, aki Gottwaldtól Dubcekig szolgálta a prágai diktatúrát, de aki ta­nácsosabbnak látta 1969 után a szabadföldet vá­lasztani (pedig Svoboda egyik tisztje volt a má­sodik világháború alatt, pedig a csehszlovák haderő lapjának az OBRANA LIDU-nak­ a szerkesztője írta: Sárkány György is volt). Dr. Stemmer az akcióban résztvevő rendőr­tisztek tanúvallomásai alapján közzétette, hogyan indult el Dubcek és szűkebb köre a moszkvai meg­beszélésekre rendőrségi „támogatással és védőrizet­­ben ... Teljes riadókészültség 1968 augusztus 21-én, a kora reggeli órákban — mondja a szovjet erőszakot leleplező Stemmer jelentés — a kerületi prágai rendőrkapitányságon száz százalékos riadókészültséget rendeltek el. Ez történt a hadsereggel is. A haderő központi lapja, az OBRANA LIDU augusztus 20-ának a délután­ján már megkapta az­ írásbeli utasítást, hogy az augusztus 21-i, reggeli kiadásban közöljék a riadó­készültség elrendelésének teljes szövegét. Az uta­sítást Svoboda tábornok, elnök nevében Martin Dzur hadügyminiszter írta alá, emlékezik vissza Dr. Stemmer. Az egyik rendőrtisztviselő viszont visszaemlé­kezésében elmondta, hogy a prágai kerületi rendőr­­kapitányságon a csehszlovák államvédelmi rendőr­ség fiatal tisztjeinek egy csoportját őrizetbe vették. Azokról az államvédelmi tisztekről volt szó, akik 1968 júniusában megalakították a rendőrtisztek külön bizottságát, amely Josef Pavel tábornok bel­ügyminiszter támogatására és védelmére szövetke­zett. Beran, Kravciak, Lapacek és mások alkották ezt a csoportot. Főnöküket Josef Pavel tábornokot a szovjet az invázió utáni első nap lemondásra kény­szerítette. Pavel volt a Dubcek kabinet első tagja, akit a megszállók kitettek állásából. Az épületben — tanúsítja a rendőrtiszt — nyíl­tan beszélték, hogy ugyancsak az épületben tartják fogva Dr. Cesimir Cisart, Dubcek legközelebbi ba­rátját a központi bizottság elnökségében. Közben hivatalosan azt jelentették, hogy Cisar elvtársat is­meretlen helyre szállították. Utólagosan aztán azt a híradást tették közzé, hogy Dr. Cisar Smrkovsky­­val, a pártparlament elnökével azon mesterkedett, hogy rávegye a nyugatnémeteket, hogy a birodalmi haderő, a Bundeswehr vonuljon be Csehszlovákiá­ba.... Jelentkezés Molnár tábornoknál Reggel 9-kor a rendőrtisztek Molnár tábor­noknak, a prágai kerületi rendőrkapitányság pa­rancsnokának a szobája mellett felállított televíziós készüléken a híreket hallgatták, amikor Molnár tá­­(Folytatása az ötödik oldalon) Dr. Varga hiba a Szabadropa Rádiónál? Új (a borpolitikában) Szenátor Fulbrigforp a Szabad Európa Rá­dió (SZER) megszüntetését akarja, mi pedig jobb műsorpolitikát. A SZER megszüntetése nagy hiba lenne, de legalább akkora, ha a műsorpolitikán nem változtatnak. A SZER nem hasonlítható az Amerika Hangjához, mert különleges céllal alakult és pedig, hogy a programon keresztül segítséget adjon, hogy a Vasfüggöny mögötti népek békés úton elérjék függetlenségüket és szabadságukat. A SZER alap­okmány azt is kifejezte, hogy a rádió amerikai vezetői és a Vasfüggöny mögötti írók, szerkesztők társas viszonyban dol­goznak. Az utóbbi, ha egyáltalán megvolt, már régen a múlté. A SZER célját műsorpolitikája fejezi ki, amely a Vas­függöny mögötti helyzettől függően változásokon megy át. Az elnyomott népek életét jól látni egyenlő a jó műsorpolitiká­­val. Müncheni tartózkodásom alatt az volt a benyomásom, hogy a rádiónál a magyar helyzetet tévesen értékelik ki. Mint­ha nem látnák a fától az erdőt. Lehet, hogy a fa az amerikai műsorpolitika, amit ellenállás nélkül elfogadnak, vagy legalább is, nem tudnak rajta változtatni. A magyarországi helyzetet tömören kiértékelve két fontos tényező van: szemben a Rá­kosi, brutális időszakával, és ezt minden magyar örömmel veszi, többen utazhatnak, egymás között szabadon beszélgethetnek, a belső deportálások megszűntek stb. Tehát humánus vonalon változás van, viszont politikai vonalon semmi. A humánus vál­tozás nem a SZER, hanem a magyar forradalom eredménye. Ami viszont a SZER feladata volna, politikai területen eddig eredménytelen, mert ebben a programban nincs annyi szellem, amely a magyar népet, ha mást nem, tudatában segítené. A SZER műsorpolitikája úgy a forradalom alatt, mint utána változáson ment át, szerencsétlenségére mindig a rossz irányban. Rossz a politikai iránytűjük. A forradalom alatt bár nem biztatott fegyveres ellenállásra, de a hírek célzatos összeválogatása révén sejtette a beavatkozó segítséget. Em­lékszem, hogy a forradalom alatt, a Szabad Európa köteléké­ben dolgozva az egyik délután Mr. N. magához hivatott és azt kérdezte, hogy mi a véleményem a Nagy Imre kormány­ról, amelynek ekkor már tagja volt Tildy Zoltán és Kovács Béla. Azt válaszoltam, hogy „Annak örülnék, ha ez a kormány egy évig hatalmon volna, mert ez azt jelentené, hogy függet­lenek lettünk.” A beszélgetésnél egy magyar szakértő is jelen volt, aki az amerikai osztályon dolgozott és amikor befejeztem a mondatomat félre hívott és ezt mondta: „Kérlek ne mondj ilyeneket, a Nagy Imre kormányt el kell mozdítani”. Amire én, kissé ingerülten: „Sajnos, te nem látod mi történik otthon. Ne az útmutatásokat böngészd és olvasd reggeltől estig a la­pokat, hanem próbáld megérteni a helyzetet." ő sem látta a fától az erdőt. A forradalom alatt a SZER valóban nem volt feladata magaslatán, de hozzátehetjük, hogy az eseményeken lényegében nem változtatott. A hibát nem magyar közéleti személyek követték el (akiket ma a SZER kizár a műsorból), hanem a „szakértők”, akik annyi és annyi bajt okoznak rend­szereknek, mert az adatokat fújják, főnökeiket megbabonáz­zák, csak az embert és az életet nem ismerik. A forradalom utáni SZER rosszul vonva le a tanulságokat a másik végletbe esett, óva­tos lett. Ez legalább akkora hiba, mint a túlzás. Az óvatos rádiónak nincs szelleme, szikrája, de még iránya sem. Ahogy az óvatos ember nem él, csak létezik, mert megfosztja magát az élet olyan sok szépségétől és élményétől, aminek szerves része a kockázat, így az óvatos rádió politikai programja szín­telen, ködös, semmit mondó. Erre az óvatosságra egy pár eset a SZER műsorpolitiká­­jából jól rávilágít: Mindszenty bíborosról a SZER-ben, 1956—1971 között, tehát kijöveteléig — amerikai utasításra — tilos volt még em­lítést is tenni. A nagy magyar bíboros a SZER-nek 15 évig nem létezett. Próbálták volna ezt, hasonló esetben egy lengyel, vagy csehszlovák főpappal szemben megtenni. Az egész világ elismeréssel olvasta, hogy a magyar ifjak 1972 március 15-én Budapesten tüntettek az elnyomás ellen és a szabadság mellett. A SZER erről a nagyjelentőségű ese­ményről csak akkor tájékoztatta a hazai hallgatóságot, amikor a hír a New York Times-ben megjelent, vagyis már nem le­hetett hallgatni. Ha a New York Times nem jelenti a márciusi ifjak megmozdulását, a SZER nem is vett volna tudomást az eseményről, pedig a nagy távirati irodák híreit a SZER éppen­­úgy kapja, mint a New York Times, ráadásul München kö­zelebb van Budapesthez, mint New York. Eckhardt Tibor haláláról a SZER hosszabb hírt adott, mint amennyi időt adott az élő Eckhardtnak az elmúlt 15 év alatt. Pedig Eckhardt Tibor volt a szabad világ magyarságá­nak legtöbbet megszólaltatott előadója, akinek széles nemzet­közi ismeretét, tudását és különösen előrelátását ezrek és ezrek hallgatták. Eckhardt volt a magyar Taleyrand, akire a SZER nem volt kíváncsi, holott az összes müncheni külügyi „szakér­tők” tanulhattak volna tőle. Nixon varsói látogatásakor a SZER lengyel osztálya egy interjút sugárzott Lengyel­­országba, amelyet a lengyel származású, amerikai bíboros John Kroll mondott el. A beszélgetés során okosan és tanítóan hangoztatta „a lengyel nép elhivatottságát a függetlenségre és szabadságra”. A magyar adásban hasonlóval nem találko­zunk. Miért csak a magyar műsorban óvatosak? Mindszenty bíboros még nem szólalhatott meg a rádióban, de ismeretlen (legalább is a hazaiaknak) szakértők nevükön jelentkeznek, sőt hogy az óvatosság már milyen nevetséges, arra a legjobb példa, hogy az egyik gazdasági szakértő, akit Magyarországon a szülein kívül senki sem ismer álnéven (Mr. K.) beszél. Az óvatosságra jellemző és ez is a műsorpolitika gyengé­jét jelzi, hogy a megszálló Szovjetunióról csak dúdolva lehet beszélni, nehogy a Kremlin zokon vegye. Amikor a szovjet szakértőket Egyiptomból kiebrudalták, ezt csak hangfogóval lehetett a magyar néppel tudatni. (Folytatása a második oldalon.).

Next