Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1972 (79. évfolyam, 1-50. szám)

1972-11-26 / 46. szám

1972. november 26. HELP WANTED BUTCHERS Northeast Phila. Pork Packer has immediate Employment for experi­enced beef 6 pork boners. Excellent working conditions, top wages and benefits. Apply: I. KLAYMAN 6 CO. 5701 Tacony St., Phila. Pa. (Allen Aisenstein) Skilled or unskilled mill manufacture wirer rod and strip steady work high pay and good benefits. Call (215) 489-7211 TRUCK DRIVERS Tractor trailer local deliveries. 2 years, minimum experience & good references necessary. Call weekdays (212 ) 867-3442. PRODUCTION OPENINGS For Day & Night Shifts FULL TIME WORK Fringe benefits include: * Paid vacation * Paid holidays * Paid group insurance * Paid hospitalization. and major medical includes depen­dants. Plenty of overtime at time and half. Apply in person to: All-Size Corrugated Products Inc. Prospect Rd. & Rt. 30 West Columbia. Pa. (717 ) 285-5902 EXPERIENCED — mechanic, heavy duty truck equipment. Some welding experience needed. Full union shop salary negotiable. Apply in person or call Fairview Block Company, (914) 452-0210. PUNCH PRESS OPERATORS Experienced on high speed automatic feed punch presses. Overtime and liberal benefits, day and night shifts. KENDALE INDUSTRIES INC. 8600 East Pleasant Valley Rd., Independence, Ohio • UPHOLSTERER Experienced in fine modem custom furniture, including leather work. Excellent working conditions. Airy, modern factory, Long Island City, N. Y., close to Queens Plaza Sta­tion. Call 361-2810, ask for Steve, GENERAL FACTORY WORKERS Men or women. Light work, no ex­perience necessary. Steady work, no layoffs in 15 years, overtime, paid vacations and holidays. Paid insur­ance, investment plan, retirement be­nefits. KOEBEL DIAMOND TOOL 1 Stanley Rd., Worcester, Mass. MAINTENANCE Man — for all around work in steel tubing plant. Steady work, good pay, excellent fringe benefits. Apply Berger Industries Inc., U.S. Hwy 1, Edison Industrial Center, Mctuchcn, N. J. (201) 549-2400. MACHINISTS GENERAL RAMPE MFG. CO'. 14915 WOODWORTH AVENUE CLEVELAND, OHIO PLASTICS-F1LM AND SHEET Experienced operators wanted. For extrusion, slitting & packing, and mixing & blending. Apply in person. Kleer Kast Inc. 450 Schuyler Avenue, Kearny, N. J. GENERAL MACHINIST MIDWEST MACHINE & TOOL CO. 15593 Brookpark Road Cleveland, Ohio 267-0250 CUSTODIAN Reliable man as head custodian for church & school. East side section of Paterson. 5 day week pleasant work­ing conditions, excellent benefits. Knowledge of boiler care 6 ordinary maintenance required. Call . Call (201) 684-8830, Maintenance Mechanic — Well es­tablished plastic products manufactu­rer with modern plant seeks individ­ual with 3-5 years experience on HPM & Stokes injection molding machines. Permanent position, 5-day week; excellent working conditions and fringe benefits. Call (201) 352- 1944. An equal opportunity employer. DOZER OPERATORS For machines on tracks to dig base­ments, clear land, and grade. Call (201) 521-1231. WEAWERS NEEDED NOW Experienced weawers needed by high quality manufacturer of mens suits, sportcoats, and slacks. This is a very good opportunity for someone skilled at working with fine fabrics. We offer good pay and many employee benefits. Working conditions are very pleasant at our modern plant, lo­cated in Baltimore County just a few miles from the Beltway. Please apply between 8:30 A M. and 12 noon: • J. SCHOENEMAN INC. 9818 Reisterstown Road Owings Mills, Md. KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA Dr. Pogány András: Az Európai Biztonsági Értekezlet és kilátásai ★ 1972 NOVEMBER 22.-ÉN Helsinkiben összeül Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezletet előkészítő bizottság és ezzel egy immár régóta húzódó diplomáciai manő­ver konkrét formában kezdetét veszi. Mi is lesz ez az Európai Biztonsági Értekezlet? ★ SOKAN ÚGY VÉLIK, hogy semmi más nem lesz, mint újabb erőtlen és vérszegény kísérlet arra, hogy Európa poli­tikai viszonyait valahogy normalizálják a siker lehetőségének igen kevés reményével. Mások szerint a konferencia terve csak újabb szovjet trükk amit az egyezkedésre mindig kész nyugati világ újra névértékén kíván elfogadni. Csak később jönnek majd rá, hogy újabb csalás áldozatai lettek. Vannak végül olyanok, akik egy újabb bécsi kongresszust remélnek találni az Európai Biztonsági Értekezletben, ahol ke­ringőzéssel, vagy anélkül, valami tartós megoldást találnak majd­ Európa és a világ bajaira. Mindezek természetesen egymásnak élesen ellentmondó nézetek, mégis úgy hiszem, hogy mindegyikben van valam igazság. Hogy jött létre a konferencia, illetve annak gondolata? Kétségtelen, hogy egy európai biztonsági értekezlet gon­dolatával először Molotov szovjet külügyminiszter rukkolt elő 1954-ben, mégpedig azért, hogy Nyugat-Németország terve­zett katonai felfegyverkezésének elejét vegye. Ekkor még olyan európai konferenciát akart, ahová az Egyesült Államokat meg sem hívnák. 1955-ben, Genfben Molotov újra előhozta a kon­ferencia gondolatát, ekkor azonban már nem kifogásolta az Egyesült Államok részvételét. Kilenc évvel később Rapacki lengyel külügyminiszter 1964 es felszólalása az Egyesült Nemzetekben elevenítette fel újra a gondolatot, melyet a magyar forradalom 1956-ban hosszú időre hidegre tett. Egy évvel később, 1965-ben a varsói szer­ződés államainak külügyminiszterei magukévá tették a Rapacki tervet, anélkül, hogy­ az amerikai részvétel szükségességét megemlítették volna a tervezett konferenciával kapcsolatban Újra elmúlt egy esztendő: Brezsnyev 1966-ban a kommu­nista párt 23. kongresszusán újra az európai biztonsági értekez­let szükségességéről beszélt, amit ugyanaz év júliusában, Buka­restben a varsói paktum tagállamai természetesen újra elfogad­tak és ezt formális deklaráció formájában hozták a világ tudo­mására. A hang akkor még kimondottan Amerika-ellenes volt „Amerika politikájának” — jelentette ki a deklaráció — „az [ európai népek érdekeihez és jólétéhez semmi köze nincs.” Az 1968-as csehszlovák események újra lehetetlenné tették a konferenciával kapcsolatos dialógus kialakulását. 1969 már­ciusában azonban a varsói paktum külügyminiszterei Buda­pesten találkoztak újra és itt született meg a Budapesti Felhívás melyben a kommunista külügyérek három pontban határozták meg az európai biztonság követelményeit. Ezek: 1. a jelenlegi európai határok sérthetetlensége, beleértve az Odera-Neisse vonalat; 2. Mind a keletnémet, mind a nyugatnémet köztársaság diplomáciai elismerése; 3. Bonn egyoldalú nyilatkozatban tett ígérete, hogy nuk­leáris fegyverzettel nem kívánja a nyugatnémet hadsereget fel­szerelni. A NATO külügyminiszterek minderre már a következő hónapban, 1969 áprilisában válaszoltak. A kiadott kommüniké szerint késznek mutatkoztak arra, hogy a Szovjetunióval és a keleteurópai államokkal „konkrét kérdéseket" megvitassanak de mindegyikük ragaszkodott az Egyesült Államok részvételé­hez. A kommüniké kiadása után a finn kormány nyomban fel­ajánlotta, hogy a megbeszéléseket Helsinkiben folytassák le és ezzel a konferenciával kapcsolatos „dialógus" kezdetét vette Azóta az európai államok — úgy nyugaton, mint keleten, — egyre növekvő érdeklődést tanúsítottak az európai biztonsági értekezlettel kapcsolatban. 1969 decemberében a NATO külügyminiszterek tanácsko­zásaik jórészét a konferencia tárgysorozatának kidolgozására fordították. 1970 májusában, Rómában kiadott kommünikéjük­ben pedig örömmel állapították meg, hogy a két Németország­gal és Berlinnel kapcsolatos tárgyalások sikerrel kecsegtetnek. Erre egy hónappal később, 1970 júniusában mintegy vá­laszként a varsói paktum külügyminiszterei, megint Budapes­ten, megállapodtak abban, hogy az összehívandó értekezleten az Egyesült Államokon kívül Kanada, mindkét Németország valamint az összes európai állam vegyen részt. 1970 decemberé­ben viszont a NATO külügyminiszterek kijelentették, hogy már csak a Berlinnel kapcsolatos megállapodás hiánya áll a kölcsönös tárgyalások megkezdésének­­útjában. 1971 végére ez az akadály is eliminálódott. Szeptember­ben aláírták a Berlinnel kapcsolatos négyhatalmi megállapo­dást, decemberben viszont Nyugatnémetország és Keletnémet­ország írtak alá megállapodást, ami a két ország közötti feszült­ség megszüntetését célozta. Ilyen előzmények után került sor 1972 májusában Nixon elnök moszkvai útjára. Az ezzel kapcsolatban kiadott közös kommüniké nyugtázta azt a szovjet — amerikai megállapodást hogy a Berlinnel kapcsolatos értekezlet megtartásának akadá­lya nincs többé. Mindkét fél megegyezett abban is, hogy a kon­ferencia a legalaposabban előkészítendő, hogy az európai biz­tonsági kérdés alapvetően fontos problémáival kell foglalkoznia és akkor hívható össze, ha annak időpontjában a felek kölcsö­nösen beleegyeznek. Miután az említett négyhatalmi szerződést Berlinnel kap­csolatban 1972 június 3.-án véglegesen aláírták, az európai biztonsági konferenciát előkészítő bizottsági ülést 1972. no­vember 22.-ére Helsinkibe hívták össze. Kíséreljük meg megállapítani, melyik fél mit kíván elérni az eeuópai biztonsági értekezleten? Ami az oroszokat és kommunistákat illeti a varsói paktum külügyminisztereinek 1972 januárjában, Prágában kiadott kom­münikéje nem sok kétséget hagy etekintetben. Most már hét olyan követelményt szögeztek le, mely „Európát valóban bé­kés kontinenssé” tenné. Ezek: 1 . A jelenlegi határok sérthetetlensége, 2. Az erőszak alkalmazásának kötelező kizárása, 3. Békés koegzisztencia, 4. Jószomszédi viszony és együttműködés a béke érdekében, 5. Kölcsönös előnyökkel járó kapcsolatok kiépítése, 6. Általános lefegyverzés, 7. Az Egyesült Nemzetek kölcsönös támogatása. Hogy mindez a kommunista oldal propozíciója-e az európai biztonsági értekezlet tárgysorozatára vonatkozólag, majd ki­derül Helsinkiben. Mindebből azonban nyilvánvaló, hogy a kommunista oldal a status-quo megőrzésének nemzetközi ga­ranciáját, valamint maximális gazdasági előnyök biztosítását szeretné elérni,az európai biztonsági értekezleten. Ami az európai államokat illeti, már láthattuk azt a különös igyekezetet, melyet ezek a kormányok 1969 óta az európai biztonsági értekezlet létrehozása érdekében kifejtettek. Az euró­pai attitűd legjobb bizonyítéka az, ahogy 1971 decemberében Rogers amerikai külügyminisztert Bruxelles-ben a NATO kül­ügyminiszterei fogadták. Az európai külügyminiszterek közöl­ték az elképedt I­ogerssel, hogy a maguk részéről mindenkép­pen részt vesznek a Szovjet által javasolt értekezleten, de őszin­tén remélik, hogy­ az amerikai delegáció is velük tart. Mint Rogers később, bizalmas körben bevallotta, nagy diplomáciai sikernek könyvelte, volt el azt, hogy végül is a NATO külügy­miniszterek belementek a konferencia alapos előkészítésébe és megígérték, hogy anélkül nem mennek el Helsinkibe. A Bruxellesben kiadott kommüniké mégis kijelenti, hogy az elő­készítő megbeszéléseket „építő jellegű" érdemi megbeszélés kell, hogy kövesse. Amint látjuk, Európában senki nem beszélt elvekről, elvi feltételekről, az emberi jogokról, vagy a nemzeti szuverenitás tiszteletben tartásáról. Ha mindehhez hozzávesszük felelős euró­pai államférfiak nyilatkozatait Brandt-tól Pompidou-ig és vissza, nem sok elvi keménységet remélhetünk az európai államok kor­mányai részéről. Soha nem tudom elfelejteni azt, amit első és utolsó személyes találkozásunk alkalmával gróf Coudenhoven Kalergi, az Egyesült Európa gondolatának atyja mondott ne­kem, itt New Yorkban, 1970-ben. „Őszintén sajnálom” — mondotta a nemes gróf, minden habozás nélkül —, „hogy olyan ősi európai városok, mint Budapest, Prága, Varsó, Krakkó és a többiek végleg az orosz érdekszférában fognak maradni, de ha ez az az ár,amit az oroszoknak egy Egyesült Nyugateuró­­páért, annak támogatásáért vagy csak megtűréséért fizetnünk kell, én hajlandó vagyok ezt az árat megfizetni...” Sajnos úgy néz ki, hogy ez az álláspont nemcsak a nem­régen elhuyt Goudenhoven Kalergi gróf gondolkozását jellemzi Európában. Mit akarnak az amerikaiak elérni a konferencián? Elsősorban kétségtelen, hogy nem örülnek az európai szö­vetségesek konferenciás lelkesedésének. Mikor 1972 áprilisá­ban a State Department Speciális Tanácsadó Testületének ülé­sén írásban és szóban előterjesztettem, többek között, azt a fé­lelmünket is, hogy ha nem vigyázunk, az európai biztonsági értekezleten szovjet álláspontot támogató többség alakulhat ki, ami azt eredményezheti, hogy az Egyesült Államok kívül, a Szovjetunió, pedig belül találhatja magát az európai közösség körén, a jelenlévő két aktív államtitkár elismerte, hogy a State Department-et is hasonló kétségek és félelem gyötri. Még tovább megyek. 1972 májusában a Magyar Szabad­ságharcos Szövetség nevében bizalmas levelet írtunk egyene­sen az elnöknek, a moszkvai útja előtt, amelyben ugyanezt, valamint azt a szóbeszédet is nyíltan szóvátettük, hogy az elnök állítólag Európával és a rabnemzetek jövőjével kíván fizetni azért, hogy az poroszok a vietnámi egérfogóból kiengedik. Azt vártuk, hogy arcátlanságig őszinte sorainkra kemény elutasító levelet kapunk. Nem ez történt. Felelős helyen szóban s később írásban is biztosítottak arról, hogy minden ilyen irányú aggoda­lom teljesen felesleges. 1972 június 30.-án például, Mr. John A. Baker, a State Departmentben a Keleteurópai Ügyek Osz­tályának igazgatója levelében expressis verbis azt írta, hogy „mi soha nem fogadtuk el az európai status­ quot és soha nem ismertük el a Brezsnyev Doktrína törvényességét.” 1972 július 18.-án Rogers külügyminiszter San Franciscóban, a neves Com­monwealth Club díszvacsoráján mintha a mi levelünkre vála­szolt volna, amikor azt mondta, hogy „az igazi békét csak a jövő szemmeltartásával és figyelembevételével lehet felépíteni. Hozzátette még azt is, hogy amerikai vélemény szerint először kisebb, praktikus lépések megtétele szükséges, melyek a javulás folyamatát elindítják és csak így érhetjük el azt a napot, mikor Európa megosztottsága megszűnik. „Egy békés világ előfelté­tele” — mondotta Rogers — „ugyanis minden ország függet­lenségének és szuverenitásának tiszteletben tartása lehet és annak a jognak eli­serése, hogy minden nép belső ügyeit külső beavatkozástól mentesen intézhesse.” Ez igazán egyenes beszéd volt, különösen, ha meggondoljuk, hogy az amerikai külügy­miniszter mondotta. 1972 október 7.-én, Pittsburghban John Richardson H. kül­ügyi államtitkár még tovább ment, mikor a lengyel-amerikaiak kongresszusán beszélt. Kijelentette, hogy az elnök erős meggyő­ződése az, hogy Csak katonai erőnk fenntartása és ennek a katonai erőnek fenntartására vonatkozó nyilvánvaló amerikai eltökéltség biztosíthatja az amerikai-orosz viszony javulását. Kijelenthetem itt” — mondotta Richardson —, „hogy ezt a javulási folyamatot nem a kisnemzetek kontójára kívánjuk megvásárolni.” Az Egyesült Államok kormánya tisztában van azzal, hogy az európai biztonsági értekezlet sok aggodalmat és félelmet ébreszt és ezért őszinte figyelemmel kíséri amit etnök állampolgárok mondanak. „Mindent megteszünk” — mondotta, — „hogy semmi olyan ne történjék a biztonsági értekezlet so­rán, ami az Önök félelmét, vagy aggodalmait igazolhatná.” Mai is tehát az amerikai álláspont? Rogers külügyminiszter még 1971 december 1-én, Wash­ingtonban, az Overseas Writers Club díszebédjén elmondta az európai biztonsági értekezlettel kapcsolatos amerikai állás­pontot és az — a fentebb felsorolt nyilatkozatok figyelembe­vételével — ma sem változott. Rogers szerint elsősorban az európai feszültség lényeges okaival kell a konferenciának fog­lalkoznia, mert máskülönben annak értelme nincs. Másodszor, mondotta Rogers, az európai biztonsági értekezletnek el kell ismernie minden egyes európai állam függetlenségét és szuve­­renitását. Harmadszor, lényeges katonai és biztonsági kérdések megoldása csak speciális szakkonferenciák összehívása útján érhető el, nem pedig a biztonsági értekezlet plénuma előtt, mely ilyen tárgyalásokra, terjedelménél fogva nem lehet alkalmas. Végül Rogers szerint nem elég kulturális, kereskedelmi, vagy ipari egyezményeket kötni: intézményesen biztosítani kell az ideák, emberek és információ szabad közlekedését egész Euró­pában, ha valóban meg akarjuk szüntetni a fennálló, évtizedes feszültségeket. Nem volna teljes az amerikai álláspont ismertetése, ha nem említenénk meg a kölcsönös és kiegyensúlyozott csapatvissza­vonás kérdését. Ez alatt az amerikai és szovjet csapatok kölcsö­nös visszavonását értik, nem 1:1 arányban, hanem figyelembe­­véve a visszavonuló csapatok országainak geográfiai fekvését és Európa szívétől való távolságát is. Rogers ezzel kapcsolat­ban már 1971 december 1-én az Overseas Writers vacsoráján kijelentette, hogy Amerikát nem érdekli olyan megállapodás, ami a konvencionális haderők arányát a szabad világ hátrányá­ra változtatná meg Európában. Nixon elnök a Kongresszushoz küldött külpolitikai expozéjában 1972 február 9.-én ugyanezt mondta, hozzátéve, hogy a kölcsönös redukció kérdése „nem dönthető el kétoldalú megállapodás útján”, azaz az európai szövetségesek előzetes beleegyezése minden szovjet-amerikai katonai redukció előfeltétele. Az egész kérdés múlt hónapban került szoros kapcsolatba az európai biztonsági értekezlettel, mikor dr. Kissinger, egy sajtókonferencián kijelentette, hogy az amerikai delegáció addig nem megy el Helsinkibe, míg a köl­csönös és kiegyensúlyozott katonai erők lecsökkentésére hiva­­tott szovjet-amerikai-európai konferencia időpontját, az európai biztonsági értekezlettel egyidőben, ki nem tűzik. Az erélyes nyilatkozatnak azonnali eredménye lett és az értekezletet, szov­jet hozzájárulással 1973 nyarára haladéktalanul kitűzték. Ez mutatja az oroszok és kommunisták igyekezetét, hogy az euró­pai biztonsági konferencia útjából minden akadályt elgördítsen. Hogy összegezhetjük mindezt? Az oroszok erőnek erejével a status-quo nemzetközi bizto­sítását akarják elérni. Az európaia­k a feszültség felszámolásán és a két Európa közelebbhozásán fáradoznak, a lehető legel­fogadhatóbb feltételek mellett. Amerika nem kíván elvi,­ vagy hosszúlejáratú engedményeket tenni. Praktikus, kis lépések megtételére törekszik, melyek csak a feszültség igazi okainak megszüntetése felé haladnak és nem hajlandó tüneti kezelésre. Mindennek feltétele az is, hogy a szovjet és amerikai fegyve­res erőket arányosan és egyidejűleg csökkentsék. Amint látjuk, a szakadék, mely a két nagyhatalmat az európai kérdés tekin­tetében is elválasztja — nagy. És mi a magyarok? Végül is, mit tegyünk és mit tehetünk az európai bizton­sági tanács kérdésében mi, magyarok? Ellenezzük-e a konferenciát? Minden okunk és jogunk meg lenne rá, de irreális magatartás volna. Ha az amerikaiak nem voltak képese­k megakadályozni ezt, hogy lennénk képe­sek mi, szabadföldön élő magyarok? Mit tegyünk tehát? Tegnap­előtt kaptam kézhez dr. Közi-Horváth József pápai prelátustól, az EURÓPAI SZABAD MAGYAR KONGRES­SZUS új elnökétől azt a határozati javaslatot, melyet 1972 ok­tóber 7-én Hágából az európai kormányok minisztereinek küld­tek a Kongresszus résztvevői. Érdemes meghallgatni, mert sok kérdésre feleletet ad: „Az EURÓPAI SZABAD MAGYAR KONGRESSZUS úgy ítéli, hogy csak akkor végezhet ilyen biztonsági konferencia érdemleges munkát, ha napirendre tűzi azoknak az égető és megoldatlan problémáknak megtárgyalását, amelyek Európa biztonságát valóban veszélyeztethetik, mert egyébként ilyen konferencia összehívására nem lenne szükség ... Valamennyi európai feszültséget okozó kérdés ezen a balti tengertől az adriai tengerig terjedő kelet-közép-európai zónában keletkezett. Ezeknek a problémáknak helyes megoldása jelentené az egész európai kontinens biztonságát. jogi konferenciának szembenézni azokkal a bajokkal, amelyek elodázhatatlan feladata tehát a tervbe vett európai bizton­­a világháború befejezése óta ezen a területen, állandóan és visz­­szatérően, okai a nemzetközi feszültségnek. Ezért a biztonsági konferencián résztvevő kormányoknak határozatot kellene hoz­­niuk, hogy­­ létesíttessék egy demilitarizált és semleges zóna azon az európai területsávon, amelyet a teheráni és jaltai konferen­ciákon az akkor fennálló hadiérdekek miatt a szövetséges és győztes nagyhatalmak egymás között érdekszférákra osztottak, d­e semlegesnek nyilvánított területen élő nemzetek szá­mára garantáltassák az ENSz alapokmányában lefektetett nem­zeti önrendelkezési jog és ugyancsak az UN alapokmányában foglalt emberi jogok összességének zavartalan gyakorlása.” Mit tehetünk ehhez hozzá mi, amerikai magyarok? Nekünk különösképpen ügyelnünk kell arra, hogy a Hel­sinkibe tartó amerikai delegáció ne csak meghallgassa, de meg is értse aggodalmunk rugóit és tudatában legyen óriási felelős­ségének az önrendelkezési jog és az emberi jogok biztosítása és kihangsúlyozása tekintetében, akármilyen megállapodásra kerüljön is sor Helsinkiben. A KÖZÖS MAGYAR KÜLÜGYI BIZOTTSÁG a lépéseket ezirányban megteszi, de minden ma­gyar szervezet és fórum ezirányú igyekezete segítséget jelent ennek a fontos feladatnak betöltésében. Vajjon eredményes lesz-e ez a konferencia? Mindenki saját maga felelhet csak erre a kérdésre. Haba­­kuk volt ugyanis az utolsó próféta. Véleményem szerint a felek túlságosan messze állnak egymástól, hogy sok siker reménye kecsegtetne. Szerintem az oroszok lényeges engedményekbe belemenni nem fognak, ami politikai dominációjukat megkérdő­jelezhetné, Amerika viszont nem lesz hajlandó teátrális nyilat­kozatokat tenni az orosz idegek megnyugtatása céljából, anélkül, hogy a feszültség igaz okáról ne tárgyalnának. Ez pedig semmi más, mint az orosz nyers erőszak kérdése, mely 27 éve lehe­tetlenné teszi a békés kibontakozást Közép Európában. Mindez a kilátás nem ment fel bennünket attól a kötele­zettségünktől, hogy az eseményeket józanul és alaposan meg­figyeljük, a szükséges információk megadására készen álljunk és minden eshetőségre felkészüljünk. Magyarország, a magyar nép és az elnyomott népek ügye nem maradhat képviselet nél­kül akkor sem, ha a helsinki tárgyalásoktól reálisan nem sok eredményt várhatunk. (Elhangzott a clevelandi S­zabdság Parlament 1972. nov. 12.-i ülésén.) 5. Mai

Next