Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1972 (79. évfolyam, 1-50. szám)

1972-11-12 / 44. szám

CHICAGO IIL 60614 Amerika egyetlen katolikus magyar hetilapja Catholic Hungarians’ Sunday The only Cathol,c Hun8arian Weddy TF--Tir-rr-T—~~~----^--------- '■ - Newspaper in the United States Egyes sióm óra: 20 cent KIADÓHIVATAL: — EDITORIAL OFFICE: Price of one copy: 20 cent 1739 Mahoning Avenue, Youngstown, Ohio 44509 — Telefon: (216) 799-2600 MINDSZENTY JÓZSEF bíboros: Példájukból élünk ma és egész életünk folyamán ★ AHOGY AZ EGYES CSALÁDOK, éppen úgy a nemzet­ családok idejében is és körében is várják a csillagos órát. Csillagos óra nélkül a nemzet nem lehet meg. A csillagos óra úgy bele­tartozik családok és nemzetek életébe, mint ahogy a levegő elkel minekünk. Mi most, a körülmények ellenére, egy csilla­gos óráról emlékezünk meg a mi nemzetünk éle­tében. Ma Kapisztrán Szent Jánosnak, a mi nem­zetünk jótevő szellemének ünnepén végezzük a szentmise áldozatot. Emlékezünk rajta keresztül 1156-ra, amikor Nándorfehérvárnál a magyar történelem legnagyobb diadalát aratta Hunyadi János a nagy hadvezér és ez a Kapisztrán Szent János, aki Hunyadi János barátja volt és aki a keresztes hadaknak vezetője, spirituálisa is volt. Éppen 500 esztendeje volt ennek 1956-ban. Úgy az 1156, mint az 1956 egyaránt csillagos óra volt a mi nemzetünk életében. Hogyne lett volna csil­lagos óra a nándorfehérvári nagy győzelem, mi­kor azt láttuk, hogy a tízszeres erővel rendelkező, három világrészes nagyhatalom, amitől rettegett egész Európa, az szállott szembe és immár 1331 óta állott szemben a nemzettel. A keleti görög birodalmat elmellőzte, mellette eljött, semmibe se vette, átjött a tengeren, átjött a Balkánon. A Balkán-népek lefeküdtek, bár közbe-közbe volt egy-egy albán Skander-bég, aki éppen Hunyadi­nak katonatársa és szövetségese volt. És most, amikor 115­6-ban megjelent a török sereg, akkor is háromszoros volt a török ereje a magyar se­reggel és a nyugati 50—60 ezer keresztes sere­gekkel, amelyeknek a tagjai egyenként gyülekez­tek vallásos buzgalomból. És háromszoros túlerő volt a törököknél ágyúk létszámában is. A Dunán lévő Fekete tengeri hajókban a folyam­ katona­sággal, őrséggel szemben és kevés volt fönn a vár­ban az őrség és azt kellett megtenni, hogy a gyenge, csajkás katonasággal le kellett verni a tengeri haderőt a Duna folyón. Sikerült, így be tudták vinni a katonaságot, az erősítést a várba és akkor megkezdődhetett a küzdelem életre­­halálra. Itt volt Dugonics Titusz is, áldott legyen az emléke. És a keresztesek, akik Kapisztrán Szent Jánosnak a szavára jöttek, nem értették a szent olasz nyelvét, sohse hallották azt. Se ők, se a magyar jobbágyok, akik katonáskodtak. Dehát látták szemének, arcának lángolását és elindultak szavára. És amikor a törökök megrohanták a várat és a keresztesek azt mondták, engedje meg a magyar vezér, hogy mi ezeket a törököket fel­gyújthassuk, meggyújtott rőzséket eresztettek alá. Kigyulladt az egész török támadó had, több ezer ember. Elkezdtek futni, le a síkra a török sereg közelébe. És megrendült maga a török tábor is ettől a tűz-látványtól És látta azt a borzalmas futást, amit a török janicsárok tettek. És meg­indult a tábor-sereg futni. A szultán nem tudta megállítani őket. Futás közben is akasztatta az embereit, de ez mindhiába volt. Konstantinápolyig meg sem állt a török, egy kis rövid szünetet ki­véve. ★ ★ ÉS A MAGYAR SEREGBEN voltak ele­gen. Mint már említettük, hogy egy­harmada volt a keresztesekkel együtt. Az idegen uralkodó el­ment Bécsbe a csata előtt, Cilléi Ulrik, a rokona, elvitte. A magyar vezető társadalomból egyes történészek szerint egyetlen egy vett részt, Kóro­­dy János volt a neve, ne felejtsük el. De Hunyadi­nak a naplójában három előkelőség van, azok mind az ő barátaik, és a Temesközből jöttek, ahol Hunyadi János is tartózkodni szokott a családjá­val. Hát így volt, hogy a magyarságból a közne­messég, amely szerette Hunyadi Jánost és az egész jobbágyság ott volt, gyönyörűen kivette részét, mert Hunyadi János tudott bánni a jobbágyság­gal. Hogy ez mennyire fontos, tudjuk abból, hogy Mohácsnál hiányzott a jobbágyság, mert isti­ben, abban a szerencsétlen keresztes háború hir­detésben lázadás tör ki és akkor haragudott a nemesség, haragudott a jobbágyság, Mohács el is veszett így. Hunyadi János tudta kezelni a job­bágyokat és ezen az embert­ értő módján sok minden fordul meg az életben. A családban is lát­juk ezt. Száz esztendőre bebiztosították Magyaror­szágot, a nándorfehérvári győzők. ★ MA IS SZÓL a déli harangszó. A déli Őr­­angyalát ha valamely nemzet kell, hogy elmondja, akkor a magyar nemzet az. És ha nem halljuk egy világvárosban a déli harangszót, hát az asz­tali áldás előtt ebédnél, vacsoránál, mondjuk el az Ő­rangy­alát akkor. Ez minket magyarokat na­­gyon-nagyon köt. Hunyadi János meghalt hamarosan, mert nemcsak vérontás van a háborúban, hanem külö­nösen abban az időben Magyarroszágot ette a há­ború utáni dögvész, amely kitört és ettől megfer­tőzötten imit meg Hunyadi János. Barátja, papja, Kapisztrán Szent János karjai között. Hamaro­san Kapisztrán Szent János is ugyanabban a be­tegségben elment. ★ ÉS MOST ÉRÜNK ahhoz az eseményhez, amelyet mi valamiképp meg akarunk ünnepelni ma. 1956. október 23.-án az ifjúság és munkás­ság Magyarországon, a fővárosban engedélyt kért egy fölvonuló menetre. Nem az állást kicsinye­­lem, amikor megemlítem, hogy akkor Magyaror­szágon egy hentes legény volt a belügyminiszter és az döntött arról, hogy ne legyen fölvonulásuk az ifjúságnak és a munkásoknak. De aztán ké­sőbb nem volt nyugta, s megengedte és felvonul­tak. Nem volt ennek a felvonulásnak semmiféle fegyveres szándéka, nem is volt egyiknél sem fegyver, de amikor a végére értek, akkor azt mondották magukban, hát valamit mégiscsak kellene tenni, hogy ne látszassunk mindent le­­nyelőknek. És bementek a rádióhoz, mint 1818­ március 15.-én a fővárosi ifjúság a nyomdába és ahogy azok benyújtották a szabadság nevében a 11 pontot, hát ők is a szabadságot akarták ki­­hirdettetni. A rádióban megtagadták ezt. Azon­ban most már folyton sürgették, mi pedig nem megyünk, amíg valami enyhülés nem lesz itten. Egyszer csak az idegen hatalomból idetelepített ávósok, bár magyar nyelven beszéltek, kezdtek fegyverrel válaszolni az ifjúsági küldöttségnek. Egyszer csak az történt, hogy az ifjúság egy része ott maradt, a másik, része pedig szaladt a magyar kaszárnyákba, hogy védekezni adjanak fegyvereket. És a magyar katonák, bár csatlósai voltak az idegen hatalomnak, ez a mi szolgasá­gunk, adtak fegyvert és akkor keresztülvitték azt, amit kívántak és szembeszálltak az ávósokkal. Ebben semmi kivetnivaló nincsen.­­ . A JOGOS ÖNVÉDELEM mindenkor jogi­­birtoka minden egyes egyéni embernek, minden egyes családnak, minden egyes nemzetnek. A jo­gos önvédelem jegyében tették azt, amit tettek. Még aznap este sem gondoltak ennek a folytatá­sára. De akkor az itt állomásozó idegen hadsereg felvonult, mert a vezetők kérték ezt. Felvonult, 70.000 emberből futja és akkor a fegyverek még kézbe voltak, védekeztek. De nem ez a legjelentő­sebb a dologban, hanem elő­állották 10—11 éves iskolások, akiket kitanítottak az új rendszernek az iskolájában, hogyha majd az imperialisták ide jönnek, hogyan kell azokat elintézni. És ezek az iskolások azt mondták, hát amit tanultunk, azt most alkalmazzuk. És több napon keresztül több mint 200 páncélost pusztítottak el úgynevezett ,,koktéllal”... És közben az idegen hadseregből számosan azt vették észre, hogy egy tisztességes nemzetnek a tisztességes mozdulatai vannak itt. (Folytatás az ötödik oldalon) N. Á.: Mindszenty bíboros Fatimában „Mélyen meghatódva lépek Fatima földjére. Magyarországról jövök. Abból az országból, ame­­lyet régóta gyötör az ateizmus.” ★ EZZEL VEZETTE BE Magyarország bí­boros-prímása, esztergomi érsek német és angol nyelven elmondott rövid köszöntőjét a több mint kétszázezer zarándok előtt október 13.-án, a fati­­mai jelenések 55. évfordulóján. A portugál püspöki kar hívta meg a magyar bíborost, hogy ezen a na­pon vezesse a nemzetközi zarándoklatot. Esőben, hidegben, ködben özönlött a nép Portugáliából Fa­timába. De sokan jöttek Amerikából, Afrikából, Távolkeletről és Európa közeli országaiból is. Ami­kor Mindszenty bíboros és héttagú kísérete megér­kezett a portugál repülőtársaság gépjével a lissza­boni repülőtérre, a nuncius, a pátriárka, több püs­pök és a helyi magyar kolónia tagjai fogadták Ma­rosi Ferenc madridi követtel az élen. A bíboros latin nyelven köszönte meg a kedves fogadtatást és köszönetét fejezte ki a portugál egyházi és világi hatóságoknak a magyar népnek juttatott anyagi és lelki segítségért és azért, hogy Portugália magyar menekülteket is befogadott és gondoskodik róluk. ★ ★ ZARÁNDOK ÉS FŐPÁSZTOR. A külföldi magyarok hosszú éveken át nélkülözték a magyar főpapot, aki a hivatalos egyházi és állami közegek­nek megköszönte a nekik nyújtott sokféle támoga­tást. A hatóságok Belgiumban és most Portugáliá­ban, mint előtte Ausztriában és Németországban örömmel hallották Mindszenty bíboros köszönetét. Meghatódva álltak a magyar bíboros-prímás előtt, aki hosszú fogságával, az Egyházért és az emberi jogokért vállalt és viselt szenvedéseivel megbecsü­lést szerzett a világ minden sarkában. Október 15-­­én reggel 9 óra körül, amikor a bíboros és kísérete a lisszaboni magyar kolóniával befejezte Fatimá­ban a magyar kálvárián a keresztutat és bevonult a Szent István kápolnába, hamarosan portugálok is csatlakoztak hozzánk. Amikor a kíséret egyik tag­ja tájékoztatta őket, hogy itt magyar szentmise lesz Mindszenty bíborossal, az egyszerű emberek örömmel válaszolták: mi is ismerjük Mindszenty bíborost. Sokat hallottunk és olvastunk róla. Hogy mennyire ismerték, azt akkor tapasztaltuk, amikor október 12.-én este, a zuhogó eső után a bíboros bevonult a fatimai bazilika előtti térre. „Éljen Mindszenty bíboros" — hangzott a zarándokok üd­vözlése. Akik tehették ruhája szegélyét, mások ál­dást osztó kezét csókolták. Gyerekeiket emelték a magasba, hogy lássák őt és áldja meg családjukat. ★ FATIMA PÜSPÖKE az október 12.-i kör­menet után, a bazilika előtt felállított főoltár előtt így köszöntötte a magyar főpapot: „Fájdalommal, meggyötört szívvel követtük annyi éven át Eminenciád szenvedésekkel teli vé­res kálváriáját. Soha sem felejthetjük el az Isten igéjéért vállalt élő tanuságtételét, szilárd vallásos meggyőződését, Krisztushoz és az Ő földi helytartó­jához és az Isten Egyházához való hűségét. Eminen­ciád zarándoklata Cova da Iriában, Fatimában, szá­munkra prófétikus. A Magyar Kálvária márványban örökíti meg Magyarország és prímása hősi márti­­riumát, sok fájdalmát, könnyét és vérét. Úgy ma­rad itt köztünk, mint a szeretet és hűség jele.” Mindszenty bíboros latin nyelvű válaszában megköszönte a püspökök meghívását és emlékezetük­be idézte a magyar történelem küzdelmes korszakát. Amikor a portugál hajósok felfedező útra indultak, nyugodtan mehettek, mert Magyarország vállalta a török ellen Nyugat védelmét. De zarándoklata nem csak ezeket az emlékeket idézi fel, hanem azt is, hogy Portugáliát Magyarországgal más kapcso­latok is összekötik. Szent Erzsébet Portugália ki­rálynője Árpádházi Szent Erzsébet rokona és az is, hogy Magyarország után Portugáliát is felaján­lották a Szűzanyának. A bíboros megköszönte a portugál bíboros pátriárkának, Ceresra nyugalomban élő lisszaboni érseknek, az 1956. novemberében rendezett országos zarándoklatot az újra eltiport Magyarországért. Megható volt Lisszabon mellett, Bon Pastore­­ban, amikor Mindszenty bíboross meglátogatta Ce­resra bíborost. A házikápolnában mondott szent­mise után a négy évvel idősebb főpap reggelin látta vendégül a magyar prímást. „Ezt az ősi hajlékot ma érte a legnagyobb megtiszteltetés — mondotta a portugál főpap. — Kimondhatatlan öröm számomra, hogy Eminenciádat hajlékomban fogadhatom és megtisztelt látogatásá­val. Eminenciádban a keresztény hit vértanúját tisz­telem.” Mindszenty bíboros szerényen, de meghatódva azt válaszolta: „Isten kegyelméből vagyok, ami vagyok.” Gyarló emberi erőivel igyekezett megtenni, ami a kötelessége és hivatása. Ebben a szellemben és ezzel a lelkülettel csatlakozik a fatimai zarándokok (Folytatás az ötödik oldalon). Meghívó A Cleveland város magyar egyesületeiből és egyházaiból alakult Emlékbizottság ezúton hívja meg Cleveland város és környéke magyarságát szabadságharcunk 16. évfordulójának ünnepére, amelyet 1972. november 12.-én délután a Statler Hilton Hotel Windsor termében (Euclid Ave. és East 12. St.) rendezünk meg. Az idei megemlékezés a magyar szabadságért folytatott szabadföldi küzdelem eddigi eredményeinek felmérését és a további lehetőségek feltárását szolgálja amellett, hogy méltó keretek között hajtja meg zászlaját a magyar hősök előtt. Ezt a programot az Emlékbizottság SZABADSÁGPARLAMENT formájában valósítja meg, amelynek résztvevői az előadók, felszólalók, hozzászólók s minden magyar testvérünk, aki jelen­létével bizonyítja hűségét, szeretetét az árván maradt magyar néphez és szabadsághőseihez, mártírjaihoz. MŰSOR Bevezetés: Délután 2-től 43-ig. Elnöki megnyitó: Dr. Lőte Pál; Ima: Dt. Elek Áron; Magyar Hiszekegy. Üdvözlés: Meny­hárt Sándor, a clevelandi Egyesült Magyar Egyletek elnöke. I. Helyzetbeszámolók: Délután 43-tól­­ 4-ig. Magyarország: Stirling György; Erdély: Lőte Lajos; Felvidék és Kárpátalja: Sirchich László; Délvidék: Dr. Lelbach Antal. Politikai foglyok helyzete. II. Ünnepi műsor. Délután 1­4-től 15-ig. Fohász: Nr. Endrey Ferenc; Szózat: SZABAD MAGYAR KAMARA KÓRUS (Alapi Endre vezetésével). Reményik Sándor „Magyarok min­denütt”: Szentmiklóssy Marika; Liszt „Les Funéraines”, Alapi Endre zongorművész; 1956 öröksége: Gereben István, az Ame­rikai Magyar Szabadságharcos Szövetség társelnöke; S. de Madariaga: Budapesti sírfelirat (Fordította Tollas Tibor): Zá­hony Botond; Dr. Koudela Géza „Magyar Miatyánk” SZA­BAD MAGYAR KAMARA KÓRUS (Alapi Endre vez.): Ammer József: Nem, nem, soha. III. A jövő útjai. Délután 45-től 6-ig. Széttépett nép a politikában: Dr. Eszterhás István; Az európai biztonsági kon­ferencia előtt: Dr. Pogány András; A nemzetiségi politika ered­ményei: Pásztor László. Felszólalások, hozzászólások, kérdések. Előadók válaszai. Zárszó: Ft. Vitéz Baán. Ima: Ft. dr. Záhorsz­­ky Gyula. Minden magyar testvérünket szeretettel várjuk e néhány órás programra, amelyet úgy állítottunk össze, hogy a magyar nemzet szabadságáért aktívan dolgozók, vagy ezt a munkát támogatók eligazítást, tájékoztatást, útmutatást nyerjenek a magyar nemzetet érintő legfontosabb kérdésekben, s amellett minden magyar testvérünk méltó módon, ünnepi formában emlékezhessék szabadságharcunk hőseire. Magyar szeretettel RENDEZŐBIZOTTSÁG Szovjet - kínai ellentét (és ami ebből Európa biztonságára következik) írta: Sárkány György (PEKING, Kína­) Amikor egyszerre „eltávoztak" helyük­ről a Lin Piao összeesküvésben résztvevő katonák, tehát első­sorban Lin Piao kínai hadügyminiszter, a légierő parancsnoka, a haditengerészet biztosa, valamint hadtápfőnöke, több más és magasrangú katona, de többek között maga Lin felesége is — a szovjet lapok nem mulasztották el, hogy rámutassanak, a ka­tonák eltávolításával a kínai központi vezetés hirtelen meg­gyöngült. A Szovjet azt is el akarta hitetni, hogy katonai vál­ság következik, mert a hadsereg máris kézbentartja a pártpozí­­ciók túlnyomó többségét. A szovjet híradások szerint a hadsereg nemcsak a politikai bizottságban volt többségben, de 29 közül 20 tartományi pártbizottság élén katonák álltak. A 20 katonai kézben lévő tartományi pártbizottság közül pedig 10-ben a vezető a helybeli katonai parancsnok. A 158 tartományi párt­­titkár közül 93 katonatiszt. Később azonban, amikor a szovjet hírforrások kelletlenül megállapították, hogy nem történt Lin Piao repülőgépének Mongólia légiterében történt lelövése után semmi sem, hogy Lin Piaonak és katona­társainak sohasem lett volna szabad lebecsülni Mao képességeit, amelyekkel a maga hatalmát fenn tudja tartani és azt is megengedték, hogy Csou En-laj a válságban tanúsított bravúros teljesítményével megmentette a helyzetet sőt diplomáciai kampányával szerte a világon, olyan érdeklődést keltett, amely feledtette a mon­góliai géproncs halottait. Van-e megegyezésre lehetőség? Ezután a Szovjetunió és Kína közötti ellentét legélesebben a diplomáciai síkon mutatkozott meg. A szovjet hírek előbb igyekeznek mind többször arra utalni, hogy a határ illetőleg katonai szembenállás kérdésében hamarosan sikerül megegyez­ni, azonban a nemzetközi illetőleg a mögötte rejlő ideológiai kérdésekben nem tudnak a Kremlinből Pekinghez közeledni. A kínai ideológia különállása (maoizmus) és terjedése ma már lezárt tény, és az ebből adódó ellentét csak akkor szűnnék meg, ha Maót nyomtalanul eltüntethetnék, vagy ha a Kremlin el­fogadná Maó tanításait. Egyik sem könnyű, sőt mindkettő lehetetlen. Ebből következik a nemzetközi életben folyó kínai, önálló, diplomáciai előretörés, amelynek érdekében Peking ra­vaszul használja ki a UN adta lehetőségeket. Kevés UN ha­tározat bőszítette fel úgy a Kremlint, mint a bengáliai. Kína nem volt hajlandó elfogadni a szovjet támogatással, uszítással és indiai kivitelezésben létrejött Bengáli Népköztársaság UN tagságát és UN-be való felvételét a biztonsági tanácsban meg­vétózta. A UN vétó bejelentésekor a kínai delegáció vezetője, Huang Hua nem csinált titkot abból, hogy vétója nem a Bengáli Népi Köztársaság ellen szól, hanem a Szovjetunió ellen. Mert India a Szovjet biztatására és a Szovjet kölcsönadott fegyverei­vel indított háborút Pakisztán kettéosztására. És emiatti fel­háborodását Kína kifejezésre is merte juttatni. A Szovjetunió a csatlósokat indította támadásra Kína ellen és a szovjet be­folyás alatt álló mexikói kommunista párt, a Mexikói Szocialista Néppárt így ítélte el Pekinget: „Az a tevékenység, amelyet a Kínai Népköztársaság küldöttsége fejt ki az Egyesült Nem­zetek Szervezetében, nem felel meg a nemzetközi forradalmi és demokratikus erők érdekeinek. A kínai küldöttség jelenléte az ENSZ-ben nem szolgálja a szocialista tábor helyzetének megerősödését és nem jelentett segítséget a népeknek a nemzeti függetlenségért, a békéért s a haladásért vívott harcához.” Kína már nem osztályharcos A Szovjetunió pedig hangos marxista sóhajokkal és osztály­harcos műkönnyekkel kijelentette: Kína külpolitikáját már nem (Folytatás a második oldalon).

Next