Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1973 (80. évfolyam, 1-50. szám)

1973-01-07 / 1. szám

CATHOLIC HUNGARIANS’ SUNDAY & legrégibb katollkaa magyar lap ax Egyesült Államokban 6* Kanadában TW Oldest Hungarian Catholic Newspaper in the United States and Canada Published Weekly except Easter and Christmas and two weeks in July by the CathoHc Publishing Co., Inc., 1739 Mahoning Avenue, Youngstown, Ohio 44509. Telefon: (216) 799-2600 JJ94 október 24-én Msgr. Böhm Károly pápai prelátus-plébános tlriWWd October 24, 1894 by Rev. Msgr. Charles Böhm, Papal Prelate - Pástor Editor in Chief Emeritus: Father. GABRIEL TAKACS O.F.M. Managing Editor Father NICHOLAS DENGL O. F. M. THIS NEWSPAPER IS WHOLLY FOR THE PURPOSE OF PROMOTING CATHOLIC WELFARE AND IS A NON-PROFIT ORGANIZATION SUBSCRIPTION RATES) ELŐFIZETÉSI ARAK) Foe two yean in the U. S. $16.00 Két évre a U. S.-ben Foe one year in the U. S. $ 9.00 Egy évre a U. S.-ben Foe six months in the U. S. $ 5.00 Fél évre a U. S.-ben $ 18.00 Két évre Kanadában $10.00 Egy évre Kanadában $16.00 $ 9.00 $ 5.00 $18.00 $10.00 Foe two years in Canada Foe one year in Canada .... Foe six months in Canada $ 5.00 Fél évre Kanadában ........ $ 5.00 Foreign Countries are same as Canada. Egyéb külföld egy ár Kanadával A Szent István Ferences Komisszáriátus megbízásából ~ Tiszteletbeli főszerkesztő: Ft. TAKACS GABOR, O. F. M. Felelős szerkesztő: Ft. DENGL MIKLÓS, O. F. M. 1739 Mahoning Ave., Youngstown Ohio 44509 — Tel.: (216) 799-2600 Szerkesztő: ESZTERHÁS ISTVÁN 2930 E. 114th St., Cleveland,Ohio 44104 - Tel.: (216) 795-0748 _ ADVERTISEMENT RATES) $1A0 per column inch 1—2 times; $1.70 per column inch 3—4 times; $1.60 per column inch 5—10 times; $130 per column inch 11—25 times; $1.40 per column inch 26—51 times; Va page $50.00h lé page $90.00; 1 full page $ 170.0c Second class postage paid at Youngstown, Ohio Csépi Béla: A nemzet tragédiája Nemcsak a politikus, államférfi, pedagógus, író és újság­író kiváltsága, hogy egyedül neki fájjon az ország csonkasága, nemzetünk ruhájának rongya, szegénységünk csúnyasága. Ők mindezeknek hirdetői, emlékeztetői, ébrentartói, hogy a meg­szokás, a másfelé forduló figyelem el ne feledtesse nemzetünk balsorsát. Egyrészt. Másrészt pedig hivatásuk szerint keressék a felemelkedés eszközeit és módjait és ahol nem futja saját erejükből (szellemi és anyagi), ott keressenek segítőtársakat ,és igyekezzenek hatni rájuk, hogy a jövő érdekében nekik is fájjon az ország sebe, csonkasága, nemzetünk rongya és sze­génységünk csúnyasága. Érezzék hivatásuknak a nemzethez és a haza földjéhez való ragaszkodás élesztését és életbentartását, «-» de ne csupán úgy, hogy ,,én megmondtam”, „én megírtam”, „én megtartottam előadásomat”, ,,én kértem”, hanem úgy, hogy ebből a hallgató tömegből egyenként igyekezzenek megnyerni minél több munkatársat. Nagyon bölcs megállapítás az, hogy ha tömegeket akarunk megnyerni szándékaink támogatására, akkor az embereket egyenként kell megnyerni rá. Az csak el­­bújás a nehéz és felelősségteljes feladat elől, ha személytelen tömeghez intézzük beszédeinket és írásainkat. Viselhetjük-e tehát mi egyenként a nemzet sebeit, ron­gyosságát és szegénységét?... Bizony viselhetjük, kell is vi­selnünk, ha kell, egyedül is, mégpedig abban a bizonyosságban, hogy amit hordozunk , az megmarad! Majd ha azután el­jutunk odáig, hogy sokan leszünk élő szobrai, mozgó festményei, kiállított tárgyai nemzetünk balsorsának és folytatói felemel­kedése lassú ütemének, akkor lesz eredményes politikusaink, stb. munkássága! A kettős terhet azonban kevesen tudják hordozni a hivatot­tak közül. Talán egy sem. Hol van az a politikus, stb., aki szűk hivatása betöltésének gyakorlása mellett képes még utódokat nevelni, tanítani, szakmai tudással ellátni? Munkásságuk ered­ményeinek növelésében kifáradnak, — s ha meg is fordul fe­jükben hivatásuk második felének szükségessége, ami értékük­nek­­fémjelzője, — szinte ájultan fordulnak el annak gyakorlá­sától. Az ember csak utódaiban lehet nagy, — önmaga rövidéletű és nagysága csak magyarázható, de nincs aki követni tudja. ■És mit ér az egyéni nagyság egy nemzet életében, ha azt csak múltunk díszítésére használhatjuk fel, olcsó mentegetőzés és hivalkodás gyanánt. Nem a nagyság növelésére gondolok, ha­nem előbb is annak megtartására és fejlesztésére. A nemzetek életében szintek vannak, melyek a többi nemzettel való viszo­nyulásban mutatnak fel értékeket, — ezt a szintet kell legalább is fenntartani. „Egy nemzetnél sem vagyunk alábbvalók!” Szép, büszke szavak, de ha csak szónoki hatásvadászatra használjuk, akkor elhangzása után kiszikkadt földre hullanak vissza, mint az elégett görögtűz hamuja, —­ akkor bizony alábbvalók leszünk! Minden politikus, államférfi, pedagógus, író és újságíró talál nemzetünk történelmében „szinten felüli” értékeket, melyekre büszkék vagyunk, de nem mondhatjuk el, hogy műveik befeje­zettek. Korunk követelménye előírja azok folytatását, kibőví­­tését, gazdagítását. Nem állhatunk meg annak bűvöletében, hogy Botond buzogányával ezer év előtt egycsapásra betörte a bizánci vár kapuját, de annak ragyogásában sem, hogy a középkorban tíz évig „Nyögte Mátyás bús hadát Bécsnek büszke vára”, de még az sem a mai napra érvényes dicsőségünk, hogy Bolyai Farkas a matematikai tudomány fejlesztésében elöljárt az akkori világ „mesterei" között. Ezek abban az idő­ben a kor nagy teljesítményei voltak és emelték a magyarság nemzetek közötti szintjét, de mi nem élhetünk a múlt nagyszerű teljesítményeiből ma, amikor a szint magasan a fejünk fölé került. Eszmék áradatára, szellemi és anyagi erőink feltöltésére van szükségünk, hogy fennmaradhassunk. Ezek felhasználása azonban ne abból álljon, hogy tagadjuk mások értékeit, hanem abból, hogy azoknál különbeket alkotunk. Szellemileg, erkölcsi­leg, anyagban és munkában. Majd ha ebben a vonatkozásban elérjük a nemzetek közötti szintet, akkor mondhatjuk, hogy egy nemzetnél sem vagyunk alábbvalók! . .. IRKA TUZEX GYÓGYSZER Tele 226-8868 és 521-5526 Erdélyi csomagok NÁDAS GYULA Herendi parcellán, Taperecorder, Lemezek, Könyvek, Kerámia, stb. Magyar, angol betűs írógépek, 1425 Grace Avenue, LAKEWOOD (Cleveland) Ohio 44107 A KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA Truman elnök meghalt Harry S. Truman az Egyesült Államok 33. elnöke a halál­lal vívott hosszú harc után meghalt. Elnöksége súlyosan bele­játszott Magyarország sorsába. Abban a súlyos csalódásban, amelyet a szovjet szövetségessel kapcsolatb­an átélt, egyik tra­gikus ténye volt a közép- és kelet-európai államok feletti szov­jet hódítás, amelyet a Szovjet nem a háborús sikereknek, ha­nem a nyugati szövetségeseknek, így Amerika megbízottaival és képviselőivel szemben ért el a tárgyalóasztal mellett, a nyu­gati hiszékenység és tájékozatlanság miatt. Harry Truman hamarosan felismerte a valódi helyzetet. Amikor elnök lett és körültekintett a külpolitikában, el­mondhatta azt, amit abban az időben még mondhattak az ame­rikai bölcsek: Amerika még nem­­került ki vesztesen egyetlen háborúból sem, de nem hagyott el egyetlen nemzetközi kon­ferenciát sem úgy, hogy előnyöket nyert volna. A szókimondó elnöknek tartották, nevezték és ünnepelték és mint ilyet is búcsúztatja úgy a közélet, mint a közvélemény. Idézzük néhány közismertebb megállapítását. A hosszú élet titkáról ezt mondotta: „Jól kell megválasztani a nagyszülőket. A lábak ereit mű­ködésben kell tartani minden reggel, korai sétával.” A munkáról ezt mondotta: „Nem a nehéz munka okoz bajt az embernek, hanem az, amikor nem dolgozik. Ha valakinek nincs semmi tenni­valója, akkor romlik el.” Politikáról: „Sok sarat dobáltak rám, de semmi sem ragadt meg raj­tam és azzal sem piszkoltam be magam, hogy a sarat vissza­dobjam.” A sajtóról: „Valahányszor a sajtó abbahagyja szidalmazásomat, min­dig tudom, hogy rossz útra tévedtem.” Csúcskonferenciákról: „Egy káromkodásra sem érdemesek. Ketten részt vettem és semmit sem végeztünk.” A “civil rights” tüntetésekről: „Ezeket az ifjoncokat, akik most körbe-karikában rohan­gálnak az országban és arra törekednek, hogy a csőcselék uralmát hozzák a nyakunkra, azzal az ostoba téveszmével ne­velték, hogy «Az otthon fegyelmezésére nincs szükség, a gyer­mekeket engedni kell, hadd nőjjenek, mint jól esik nekik.» Ez a tunya módja a család létesítésének. Az ifjonc tüntetőket gyer­mekkorukban nem fenekelték el elégszer. A rendőröket fel kellene szerelni a régi­módi, vajas lapáttal, és fel kellene ha­talmazni őket, hogy ott alkalmazzák, ahol hat.” Már 1963-ban mondotta az oroszokról és a kínaiakról: „A szovjet vezetők egyszerűen­ átkozott hazudozók. Még akkor sem bízom bennük, amikor az út másik oldalán állnak. 700 millió kínai nyomulhat be hozzájuk a hátsó kapun. Ezért a szovjet vezetők halálos rémületben élnek. És mi meg is akar­juk tartani őket ebben a halálos rémületben.” Koporsójánál az egész amerikai közélet megjelent Johnson volt elnök és Nixon elnök vezetésével. Négy évszak írta: Flórián Tibor A nap lenézett a hóra s kiszakasztott büszke szemével a dermedt hóból egy darabot. Megindultak a patakok. Majd arany mezőre lobbant izzó-tüzesen, izzott a sajgó, sárga füveken. Meghajoltak a búzaszálak. Madarak csőrével szőlőt csipkedett. Hulló levelek leplébe csavarta a ködben bujkáló földeket. Alvókra vattát hintett s a jégen öreg szemével elbukott. 1973. január 7. Freedom Award­ dal tüntették ki Tobi Erzsébetet A VOLT MAGYAR POLI­TIKAI FOGLYOK SZÖVET­SÉGE elnöksége nevében ün­nepélyes keretek közt adta át dec. 11.-én Stirling György, a Szövetség Menekültügyi Bizott­ságának vezetője Tobi Erzsébet floridai lakosnak a Szövetség Freedom Award kitüntetését. Mrs. Tobi, aki maga is 56-os menekült, a magyar menekül­tek segítése terén végzett ál­dozatos tevékenységéért része­sült a kitüntetésben, különös­képpen azért, amit a 14 gyer­mekével szabad földre mene­kült özvegy Kovács Gézánéért tett. Mint ismeretes, özvegy Ko­­vácsné és családja már több mint egy éve várt a kivándor­lásra a traiskircheni osztrák menekülttáborban, amikor Mrs. Tobi szíve megesett rajtuk, sponzorságot vállalt az egész családért és lehetővé tette szá­mukra az Egyesült Államokba történő kivándorlást. Mrs. Tobi meghatott szavak­kal mondott köszönetet a kitün­tetésért és hangsúlyozta, hogy akárcsak eddig, ezután is min­den tőle telhetőt megtesz majd a magyar menekültek érdeké­ben. Hol tévedt el a Szabad Európa Rádió? (Folytatás az első oldalról) Hogy a magyar osztály mennyire elhanyagolja a politikai műsort a Tanulmánynak az a része is bizonyítja, amely kimutatja, hogy az adások hány százaléka hír, kulturális, zenei, politikai és egyéb műsor. A lengyel adások 33,3 százaléka politikai, a csehszlovákoknál 38.1 százalék, a románoknál 40.2 százalék, a bulgároknál 45.3 százalék, a ma­gyaroknál 25 százalék, tehát a legkisebb. Ez is iga­zolja, hogy a müncheni amerikai vezetés és azt a jelek szerint ellenkezés nélkül kiszolgáló magyar osztály illetékesei a magyar politikai műsorra keve­sebb gondot fordítanak, mint a bulgár, csehszlovák, román, vagy lengyel adásoknál. 2. / A műsor megzavarása. Ezzel a Tanulmány azt kívánja igazolni, hogy ha a SZER műsorát za­varják, ezzel a rendszer maga igazolja, hogy fél a hatásától. A Tanulmány adatai szerint pl. a cseh­szlovák műsort állandóan zavarják, a lengyel adást egy ideig hagyták, de 1971-től újra zavarják, vi­szont a magyar adást a Kádár rendszer 1964 óta nem zavarja. Miért is zavarná? Kinek árt? Most már értem azt a müncheni kerek­arcú gaz­dasági szakértőt, aki büszkén mondta New Yorkban, hogy az ő műsorát nyitott ablak mellett hallgatják. Sőt, azt hiszem, hogy a Kádárék el is rendelik az ablaknyitást, amikor a magyar osztály politikai mű­sora következik. Mi jól ismerjük a hazai rendszert. Megválto­zott körülmények között is, élesen és harcosan össz­pontosít a lényegre. Kíméletlenül üldözi és támadja, aki érzékeny területét érinti (ide tartozik a politikai kérdés is, a szovjet megszállás). Ezért támadtatja azt a müncheni magyar újságíró költőt, aki tollal küzd a megszállás ellen. Csak azt nem bántja, aki köreit nem érinti. A jelek szerint ide tartozik a müncheni magyar osztály politikai adásainak több­sége is. 3.­­ A Tanulmány alaposan foglalkozik a ha­zulról érkezettek véleményének kiértékelésével. Va­lóban jelentős számú embert hallgatnak ki, kb. éven­te ezer—ezerkétszáz embert országonként. A véle­mény­kutatásnak ezt a módját csak dicsérni lehet, ha a kutatást jól végzik, mert valóban a hazulról érkezett honfitársunk a legjobb alany a rádió hatá­sának lemérésére. A lényeges része ennek a munkának az, hogy a kérdező elfogulatlan-e, mik a kérdések, ki a kér­dezett, és elsősorban, hogy a Vasfüggöny mögött­­ről érkező őszintén beszél-e. Véleményem szerint a Tanulmány ezen a terü­leten alaposan elcsúszik és miután ezeket az adato­kat a SZER müncheni osztályai adták, az amerikai vezetést és az illetékes magyarokat terheli a fele­lősség a helytelen következtetésekért, elfogultság­ért és a tragikus melléfogásokért. Ugyanis a Tanulmány elöljáróban leszögezi, hogy a Vasfüggöny mögöttről érkezett kikérdezet­tek szinte száz százalékban olyanok, akik visszatér­nek „és nem menekültek, vagy emigránsok, akiknek lélektani törésük van a honfitársaikról való gondol­kodásukban”. Először is ez súlyos vád a menekül­tekkel szemben, akik éppen azért hagyták el hazá­jukat, mert jól ismerik a rendszert és nem tudták to­vább viselni a rájuk nehezedő szellemi, lelki, fizikai terheket. Tehát éppen a lelki­ törést elkerülve mene­kültek el. Ez a súlyos vád azonban először is a müncheni rádió magyar alkalmazottaira hull vissza, akik ki­vétel nélkül menekültek, emigránsok, tehát a saját adataik szerint lélektani­ törésben gondolkozva dol­goznak. Hogy lehet ilyen állapotban az ő kiértéke­lésüket elfogadni? A Tanulmány nem tisztázza, hogy a magyar osztály jelenlegi vezetőjének és illetéke­seinek merrefelé hajlik a lelki­ törése? És ha a hazaiak véleményét kutatók ily egy­szerűen el akarják intézni azokat a magyarokat, akik nem hajlandók visszatérni, tehát menedékjo­got kérnek, akkor — és itt van az elfogultságuk vi­lágos bizonyítéka — miért nem alkalmazzák ugyan­ezt a mértéket azokkal szemben, akik visszatérnek? Minden elismerésem azoké a magyaroké, akik ott­hon maradva, magyarságukat, hitüket megtartva át­vészelik a kommunista uralmat és a megszállást, ők az ezer év továbbhordozói. De azt tudni kell és ma­guk mondják el, hogy milyen szenvedésen mennek át, valóban lelki törést szenvednek, látván Nyugat tehetetlenségét és magukra hagyatottságát. Továbbá átélésük miatt megtanulták, hogy kinek mit kell mondani, mennyit és mikor. Százféleképpen fejezik ki magukat, amelynek alapja az óvatosság, vigyá­zat, nehogy elszólja magát. Még new-yorki irodám­ban is körül­néznek régi barátaim, ha beszélnek, nem hallja-e valaki. Hát micsoda közvélemény ku­tatás az, amely elképzeli, hogy a hazulról érkezett magyar egy vadidegennek (még ha nem is tudja, hogy SZER alkalmazott) elmondja belső titkát, vé­leményét, amit még családi körben is ritkán han­goztat. 4.­­ És mik a keret kérdések? A Tanulmány szerint ezek: „Mit gondol az alábbi témák közül mi a legfontosabb feladata a SZER-nek? hírek, esemé­nyek magyarázata, nevelni, szórakoztatni, bátorí­tani, vagy esetleg más?” Tehát vallás, egyház, po­litikai függetlenség, szabadság, emberi jogok, szovjet megszállás nem is szerepel a kérdések között. Még jó, hogy azt nem kérdezik: Megszokta-e a szovjet megszállást? Ha a válasz igen, akkor szegény hon­fitársunk a közvélemény kutatás helyes útján ha­lad. Ha azt mondja: nem, akkor a következő kérdés, mit tesz ennek érdekében. Helyes válasz ez lenne: hallgatom a SZER magyar politikai műsorát. A turisták egy része kommunista (így a válasza félrevezető), vagy beépített párton kívüli (aki ha­zatérés esetén jelentést tesz, tehát így adja meg vá­laszát), vagy a rendszer kioktatta, hogy mit vála­szoljon a SZER-nek (tehát az ellenkezője igaz, annak, amit mond), vagy félő­ óvatos ember (aki vá­laszában csak arra gondol, hogy otthon ne legyen baja). Elismerem, hogy vannak olyan turisták is, akiktől pontos jó véleményt lehet kapni, de a nagy többsége a fenti kategóriába tartozik. A hazatérő turista egyéniségének, hovatartozandóságának pon­tos kiértékelése nélkül az egész közvélemény kuta­tás zsákutcába tévedt, és józanul nem lehet alapja a hazai magyarság többsége véleményének. 5. / Levelek. Ez volt sokáig (egyeseknél még ma is) a siker bűvös eszköze, ez tette naggyá Ka­sza zenebona műsorát. Amikor Kasza megkapta a hazulról érkezett leveleket, extázisba esett, hóna alá kapta őket és úgy repült velük főnökeihez, lába sem érte a földet, bizonyítva, hogy a magyar ifjúsá­got semmi más nem érdekli, csak a zene és egyre többet kérnek a rock-and-roll és hasonló zenéből. Politika, nemzeti gondolat, függetlenség .K ósdi eszmék, kit érdekel ilyesmi, így a SZER magyar osztálya el is látta az ifjúságot olyan bőséges zene­bonával, hogy az egész Afrikának is elég lett vol­na. Ez a program valóban tökéletes munkát vég­zett. Ez az ifjúsági réteg le is vált a kommunista rendszertől, de egyben a magyar nemzet testéről is, mert cinikussá, közönyössé lett, akik Nyugattól azt tanulták, hogy az élet központja a testet, szel­lemet kificamító zene. Más levelek is közölték a SZER-rel, hogy őket a politika és hasonló gondolatok már nem érdeklik. Amikor a levelek értékét kétségbe vontam, fölé­nyesen intettek, hogy azok értékét nem lehet vitatni. Most azután kiderült, hogy mit érnek a levelek és egyéb hazulról szerzett anyag. Megrázó, hogy a SZER ily mélyre esett a kommunista csapdában? Ugyanis pár héttel ezelőtt jelent meg a jónevű Syracusi Egyetem Kutató Intézetének kiadásában Bittman Ladislav nagy feltűnést keltő könyve „A csalás játszmája” címen (Deception Game). A szerző a csehszlovák kommunista titkos­rendőrség szolgá­latában állt 1954—1968 között, 14 évig és utolsó éveiben osztály­vezető volt. Amikor a Szovjet fegy­veresen legázolta a csehszlovák szabadság törek­vést, disszidált és Amerikában kért politikai mene­dékjogot. Könyvében a Szovjetnek a szabad világot bom­lasztó aknamunkájával foglalkozik, és főleg ennek váltakozó eszközeivel, így tudjuk meg, hogy a szov­jet titkos­szolgálat alkalmazta először a „levél-cso­mag bombát” és ezzel ölték meg Münchenben 1955 július 5.-én Cernák Matus szlovák emis­cánst. (9. oldal.) Bittman részletesen leírja, hogy amikor a Szov­jet észlelte, hogy a kommunista eszmék közvetlen propagálása már hatástalan, új eszközökhöz nyúl­tak: megtéveszteni, megzavarni a szabad világot. Erre a célra állították fel a D-osztályt, amely min­den eszközt igénybe vett céljának elérésére. Ez látta el — írja Bittman — Nyugatot a kommunista D- osztálytól származó írásokkal, levelekkel. A cseh­szlovák részleg olyan jó munkát végzett, hogy a központot Prágában állították fel és innen képezték ki a többi vasfüggöny mögötti D-osztályokat. Stejs­­kal csehszlovák őrnagy oktatta ki a magyar rész­leget, akik — Bittman szerint — szájtátva hallgat­ták a csehszlovák eredményeket. A magyar D- osztály — egyéb feladatai mellett — a Szabad Euro­pa Rádió megtévesztésére összpontosította munká­ját (148. oldal). Könyvének ezt a részét érdemes idézni: „Minden levelet, amit Magyarországról a Sza­bad Europa Rádiónak küldtek, a D-osztály átvilá­gítással ellenőrzött... A D-osztály egy külön cso­portot alakított «Szabad Európa Hallgatói» néven, akik diákokból, munkásokból, mérnökökből, asz­­szonyokból állott és akik állandóan írtak leveleket a Szabad Európa Rádiónak. Ez hosszú és fárasztó munka volt, aminek hatását csak hosszú távon le­het lemérni. Ennek a külön osztálynak az volt a célja, hogy a Szabad Európa szerkesztőit félreve­zesse és bizonyítsa, hogy a magyar hallgatókat a politika nem érdekli, csak a szórakozás és a zene” (148. oldal). Sajnos a magyar D-osztály jól végezte munká­ját és sikerült a müncheni magyar osztály politikai műsorát üressé, erőtlenné tenni, mivel a „politika a magyar népet nem érdekli”. Mi ránk nem hall­gattak a SZER amerikai és magyar illetékesei, de a D-osztály csapdájába belehulltak. Nem sok bölcsesség kell annak megállapításá­hoz, hogy a D-osztály feladatkörébe esik a Nyu­gatra menő turisták kioktatása, kiképzése és ellen­őrzése is. Szájukba adják, hogy mit mondjanak a véleménykutatóknak, akik azután buzgón elemzik a „hazai magyarság őszinte álláspontját” ami a legtöbb esetben nem volt más, mint a­­ D-osztály vélemé­nye. Valószínű, hogy a D-osztályhoz tartozik a Nyelvész Kongresszus is, ahol szép magyar nyel­vünk ápolása ürügyén etetik a hálójukba esett ma­gyarokat. 6.­ Bennünket a SZER kérdésében kizárólag népünk jövője, sorsa érdekel. Nem vezet személyi, anyagi, vagy állás­kérdés. Csak egy: a magyar nép nemzeti szellemét, függetlenségi vágyát, szabadság szeretetét, az elnyomással szemben szellemi ellen­állását megtartani és erre az ifjúságot nevelni. Ha ezt a SZER nem tudja, vagy nem akarja megadni, akkor a D-osztály elérte célját. Erre pedig nincs szükség. De nagyon is szükség van arra a SZER-re, a­­mely, idézve az alapokmányából: a politikai adáso­kon keresztül segítséget ad a magyar népnek, hogy szabadságát, függetlenségét békés úton elérje.

Next