Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1973 (80. évfolyam, 1-50. szám)
1973-06-03 / 22. szám
AUG 173 LOUIS SZATMÁRI 2218 N LINCOLN AVE CHICAGO ILL 60614 Amerika egyetlen katolikus magyar hetilapja Catholic Hungarians’ Sunday The [>n,y Catho,ic Hoa9arian Weckly ■I- ■ ■ ■■ - . ' . ■ -------------1 I ii ii • Newspaper in the United States Egyes szám ára: 20 cent KIADÓHIVATAL: — EDITORIAL OFFICE: Price of one copy: 20 cent 1739 Mahoning Avenue, Youngstown, Ohio 44509 ■— Telefon: (216) 799-2600 Mindszenty József bíboros hercegprímás jövő évre halasztotta amerikai körútját amerikai körútját fennálló kötelezettségei miatt összeszűkítse. Amikor a halasztás hírét elmondom, ezt azzal a hozzáadással teszem, hogy ismét hangsúlyozom, a hercegprímás úr, ebből is kitűnik, teljes mértékben elismerte és értékelte azokat a szép terveket, a készülődésnek azokat a megindító híreit, amelyeket mindenfelől kapott az előkészületeken munkálkodóktól. És ezeknek méltóképpen, minden sietség nélkül akar majd amerikai tartózkodása idején eleget tenni. A mi dolgunk pedig ezek után az, hogy munkánkat folytassuk és az időhaladékot, mert tulajdonképpen erről van szó, használjuk ki terveink még szabatosabb, kiterjedtebb és körültekintő előkészítésére és kivitelezésére. Hogy amikor a jövő évben Mindszenty József bíboros hercegprímás amerikai körútja megvalósul, olyan magyar reprezentációt mutassunk Amerikában, amely méltó a magyar nép legnagyobb lelki vezetőjéhez, — fejezte be nyilatkozatát Msgr. Szabó János az Amerikai Magyar Katolikus Liga elnöke. — Beszélgetésünkből értettem és láttam, hogy Mindszenty József bíboros hercegprímás nem kívánja az amerikai magyarsággal való találkozását gyors átutazásra összeszorítani. Nemcsak találkozni akar a magyar néppel és pásztoraival, de amennyire lehetséges, meg is akarja ismerni őket, körülményeiket, amelyek között élnek, dolgoznak és imádkoznak. Ezt pedig ez évben tennivalói, művével kapcsolatos programja nem teszi lehetővé. Ezért hosszas mérlegelés után a hercegprímás úr úgy döntött, hogy amerikai körútjára akkor indul el, amikor ezt könyve iránti kötelezettségeinek teljesítése után, minden sietség nélkül teheti. — Véleményem szerint — folytatta Msgr. Szabó János beszámolóját — az amerikai körút tervei olyan szépen terebélyesednek ki, hogy a kibontakozó méretek messze meghaladták az első elképzeléseket. Ez egyik oka volt annak, hogy a hercegprímás úr így döntött. Az amerikai magyarság, ez látható a készülődésekből és tervekből, méltóan kívánja fogadni a magyarság legnagyobb lelki vezetőjét és Mindszenty József bíboros hercegprímás az amerikai magyarság lelkes készülődését és várakozását nem akarta úgy honorálni, hogy South Bend, Indiana: Az amerikai magyarság egyetértő szeretettel és lelkes izgalommal várta a hírt, hogy mikorra teszi Mindszenty József bíboros hercegprímás a kilátásba helyezett amerikai körút időpontját, miképpen állítják össze a rendezők a részletes útiprogramot. Msgr. Szabó János, az Amerikai Magyar Katolikus Liga elnöke a napokban Bécsbe utazott, hogy személyesen beszélje meg a bíboros hercegprímással az amerikai körút időrendjét. Msgr. Szabó János most érkezett vissza Bécsből és Mindszenty József bíboros hercegprímással folytatott tanácskozás eredményéről a következőkben számolt be: . ..Sajnos nem hoztam az annyira várt hírt. A hercegprímás úr könyvével kapcsolatos munka, tennivalói úgy megszaporodtak, illetőleg most már annyira összetorlódtak, hogy nem képes a kézirat befejezése előtt és a sajtó alá rendezése előtt az amerikai körúthoz kellő időt kiszakítani programjából. JACQUES MARITAIN Április 28.-án, 91 éves korában, a „Jézus Kis Testvérei” toulousi kolostorában meghalt Jacques Maritain neves katolikus gondolkodó és filozófus. Elszászban temették el, Strassburg közelében, Kolbsheim-ban, felesége Raissa Maritain mellé. Temetésén barátai sorában Daniéleu kúriai bíboros és a pápa megbízásából, személyi titkára, Pasquale Macchi monsignore is részt vett. VI. Pál pápa Jacques Maritaint ,,a gondolkodás művészete, az életalakítás és az imádkozás mesteré”-nek nevezte. Jól ismerte műveit és azt sem titkolta, hogy a jeles francia filozófus nagy hatással volt rá. Az elhunyt mester 55 művet hagyott hátra. De szellemi és lelki nagysága inkább abban keresendő, ahogyan felvette a küzdelmet a századforduló pozitivista, laaterialista irányzatával. Protestáns családból származott. Éles eszű, nyugtalan szellemű, sokszor szenvedélyes, de tiszta lelkiismeretű gondolkodó. Diák korában észrevette a társadalmi különbségeket. Együtt érzett a szegényekkel, üldözöttekkel. Későbbi feleségével, a cári Oroszországból elmenekült zsidó Raissával is úgy ismerkedett meg, hogy az Oroszországban üldözött szocialista diákok támogatására bizottságot készült alapítani. Hozzá fordult segítségért, mert úgy hallotta, hogy Raissa szüleivel nemrégiben menekült el onnan, hogy megszabaduljon a zsidók elleni hajszától. Raissát is gyötörték a problémák. Családjában a zsidó lelkiség szellemében nevelték. De sehogysem tudta belátni, hogyan mondhatja a Biblia: mindent Isten teremtett és Isten mindenkit szeret. Ha ez így van, honnan a gonoszság, a szenvedés a világban. Isten és a rossz kizárja egymást. Minden reményét a tudományokba helyezte és bízott benne, hogy a tudós professzorok, gondolkodók megoldják majd kínzó problémáit. „Titokban azonban minden reggel és este imádkoztam”, írja visszaemlékezéseiben. „Értelmem nem tudta felfogni az Istent, de mégis a szívemben volt.” A Maritainnal együtt látogatták a Sorbonne természettudományi és filozófiai előadásait. A világhírű párizsi egyetemen ugyanúgy, mint a világ többi egyetemén és főiskoláin, kevés kivételtől eltekintve, a pozitívizmus uralkodott. Az egyetemi és főiskolai katedrák tudományos kutatásai a tapasztalatra szorítkoztak. Amit láttak akár szabadszemmel, érzékeltek a műszerekkel, azt elismerték. Ami a tapasztalaton kívül esett, azt tudománytalannak minősítették. A világegyetemet úgy képzelték el, hogy az elemek szabad mozgása, a vonzás és taszítás hozza létre az összetett dolgokat. Valahogyan úgy, ahogyan a billiárd golyókkal játszanak. Az embert is komplikált gépezetnek tekintették. Ha valaki a tudományok eme fellegváraiban a lélekről vagy Istenről beszélt, kinevették, vagy legjobb esetben Laplace híres mondását idézték: Istenre, erre a hipotézisre nincs szüksége, hogy a világot megmagyarázza. A nyugtalan értelem Jacques Maritain és több gondolkodó kortársa: Psichari, Bloy, Charles Péguy súlyosan bírálták a Sorbonnet pozitivista szelleme miatt. Maritain menyasszonya, Raissa emlékezéseiben leírja, hogy vőlegénye feldúlva jött haza az egyetemről. A földre vetette magát és őrjöngött. Ez nem lehet. Az egyetem és a természettudományok nem adnak választ az élet lényeges kérdéseire. Az ember többet lát a dolgokban, mint amit a szeme és más érzékszervei tapasztalnak. A dolgok és a világ észszerű felépítése, működése nem lehet a véletlen műve. Ha ez így van, akkor az életnek nincs értelme. Nem érdemes a problémákkal küszködni, szenvedni, gyötrődni. Ennél jobb a halál. Raissa is az ateizmus szélén állt. Az tartotta bennük a lelket, hogy szerették egymást. „A világ azonban Isten nélkül borzalmas üres lett” — írja Raissa. Bergson új útja A fényes és az ,,Ész istennőjének” hódoló Párizsban, abban az időben, akadt egy zsidó gondolkodó, Henri Bergson, aki a College de France egyetemen filozófiát adott elő. Felvette a küzdelmet a pozitivizmussal. Előadásai előtt a francia főváros elegáns hölgyei, családjai inasaikat küldték el, hogy helyet biztosítsanak maguknak. A diplomáciai kocsik egész sora állt a közelben. Aki tehette Párizs diplomatái és értelmiségi köreiből, el nem mulasztotta Bergson előadásait. A professzor impozáns jelenség volt és nyugodtan, szép nyelven adott elő. Az Egyháztól távol élő értelmiségiek hosszú idő óta először tőle hallották a tudományok babonás tiszteletének bűvkörében, hogy a pozitívizmus csak fél tudomány. A valóságnak csak igen kis részét lehet tapasztalati úton megismerni. Az emberben több van, mint érzékszerv, szellemi lelke mélyebbre hatol a világba. A zsidó filozófust vérig boszantotta a természettudományok eljárása. „Lelkemet megmérhető és megszámolható elemekből akarták összetákolni”, írja Bergson, „amiként a fizikai testeket szokták. Ez sehogysem fért a fejembe. Úgy tűnt nekem, hogy a belső élet minden kívülről történt megszerkesztéssel ellenkező valóság”. Tudatvilágunk jelenségeinek vizsgálatával forradalmat robbantott ki a pozitívizmus hódolói körében. Felfedezte a tudatvilágunkat összetartó szellemi, élő lelket, a szabad akaratot, az értelmi megismerést és elutasította azt a feltevést, hogy az öntudat az agy működésének egyik formája. Kimondta, hogy a lelki élet szellemi tevékenysége nem az anyagtól származik. A metafizika Bergson kutatásai nyomán újra érdekes tudomány lett. Jacques Maritaint és Raissat megfogta Bergson filozófiája. Lelkesedtek érte. Később Maritain elfordult tőle, mert az intuíciót többre értékelte, mint az értelmi megismerést, de akkor már túl volt a problémákon. Érdekes, Bergsonnak eleinte nem volt szándékában szembefordulás a pozitívizmussal. Nem azzal kezdte el kutatásait, hogy megdöntse a materializmust. Később így fogalmazta meg kutatása első idejét: „Őszintén szólva, sehova se akartam eljutni, és nem az én hibám, hogy minden jó út az Evangéliumhoz vezet.” Valóban eljutott az evangéliumhoz. Léon Bloy, aki ugyanabban a korszellemben nőtt fel, mint Maritain, előbb talált vissza az evangéliumhoz és értelmiségi körökben úgy emlegették, mint élő szentet. Vele is kapcsolatba kerül Maritain és Raissa és az ő hatása alatt teszik meg az utolsó lépést. 1906-ban megkeresztelkednek és Bloy lett a keresztapjuk. Maritain és a katolikus gondolkodás Raissaval egyetemben belemélyednek Aquinói Szent Tamás művébe és megcsodálják ezt a tiszta szellemet. Maritainnak egész élete végéig Szent Tamás marad szellemi atyja. Világos gondolkodása, skolasztikus módszere, a tiszta fogalomalkotás, a részletek gondos megismerése és utána a szintézis, az összekapcsolás művészete elbűvölte. Arra törekedett, hogy a modern embert is megismertesse ezzel a művészettel és bevezesse a szellemi, erkölcsi és lelki értékek csodálatos világába. _Világos gondolkodással tárgyalja korunk társadalmi, irodalmi, művészeti problémáit. Az embert teljes egészében, természetes és kegyelmi valóságában fogta fel. A „Humanisme intégral” és a L’homme et l'état” meg a demokráciáról szóló írásaiban a keresztény politikusok és közéleti emberek kezébe igen értékes kézikönyvet adott. Ízig-vérig keresztény és krisztusi lelkivilága elutasított minden diktatúrát. Szembeszállt a fasizmussal és a nemzeti szocializmussal. Részt vett a francia ellenállásban, New Yorkból egyik vezetője volt a szellemi ellenállásnak. A háború után vatikáni követ lett és ezekben az években szoros barátságba került az akkori államtitkárhelyettessel, Giovanni Battista Montinival, a későbbi VI. Pál pápával. A barátság tovább mélyült és VI. Pál pápa komolyan foglalkozott a gondolattal, hogy Maritaint bíborossá nevezze ki. Maritain viszont felesége, Raissa halála után bevonult a Charles de Faucauld „Jézus Kis Testvérei” toulousei kolostorába és a teljes szabadságot választva, mindenről lemondva, szerzetesi egyszerűségben élt és dolgozott. A zsinat után néhány esztendőre megírta: "Le paysan de la Garonne” — A Garonnei paraszt című munkáját, amelyben szembeszállt a zsinat utáni teológiai és filozófiai kilengésekkel. Teilhard du Chardin-t a nagy mesemondónak nevezte, amiért Teilhard követői erősen bírálták és kétségbe vonták, hogy Maritain öreg korában is a régi forradalmár lenne. Az maradt, forradalmár, a szó nemes értelmében mindvégig. A szellemi és lelki mélység, az igazság és katolikus öntudat krisztusi forradalmára, aki nem csak gondolkodni, hanem imádkozni és életet alakítani is tudott, miután átküzdötte magát a modern világ sok tévedésén. Eszterhás István: Trianoni átkozódó Kilencszázhúszban a békét elveszítettük, Zsákmányszámba vették árva magyar fejünk. Trianon-kastélyban Per nélkül szétszabtak S ránkeresztették a szomszéd harács-hadat. Véradó mellé hullattak rabkönnyünk. Átkozott legyen a had, Mely békében sarcolhat! Nevünk eredő bűn, anyanyelvünk vétek, Magzat már a méhben ellenségnek érett, Aki magyar maradt, Szemétdombi Jób lett, Ki pedig engedte, hogy nemzeti bőrét A szomszéd lenyúzza ■— kövérlett heréltként. Átkozott legyen a had, Mely magyart miskárolhat! Több mint ötven éve hadizsákmány lettünk. Megsarcolják akár a rebegő lelkünk. Földönfutó nemzet, Otthon is hontalan. Felnégyelve függ a Duna kapuiban. Szomszéd portákra mi rászegeztettünk. Átkozott legyen a had, Mely lelket zsákmányolhat! Megtettünk mi mindent, hogy egyesülhessünk. A bosszú sem kellett, hisz szívünket vittük, Amikor mehettünk A régi határba. Mégis — a háború közös romlásában Háborús bűnnel vádoltak mindünket. Átkozott legyen a had, Mely gazul rágalmazhat. Míg Szabadka, Ungvár, Kolozsvár és Pozsony, Felvidék, Délvidék, Erdély vére elfolyt, Testvért vitt milliót A Babilon-mozdony, Magyar beszéd s betű börtön-riadalom. Szibirjával nászát így ülte Trianon. Átkozott legyen a had, Mely ártatlant akasztat! Budapest, Budapest, hallgatag Budapest, Némán és cinkosan hogy nézhetted mindezt? Illés a vörösből Tűzszekérbe nem lép. Ti csak kellemkedtek, még szólni sem mertek: Reménypusztító írástudók kentek! Átkozott Kádár-had, Mely szembehunyva hallgat! És ha a magyarért már nem tudtok szólni, Mert a pártos penész nyelvetek belepi. Magyart ha nem néztek, Mert a párt nem nemzet, Nézd a gyermeket, most a lelkét kérik Hol az iskolát Trianonnal mérik. Átkozott, átkozott legyen minden ember, Aki a testvérén segíteni nem mer! Kelj fel legalább te, nyomorult száműzött, Nyugatra esett, népéből kilökött, Ordas, „veszett” magyar, Világgá vert cudar, Nyisd te a gigádat, ordasságod bőgjön, Vasfüggönyön túlra új reményt küldjön. Átkozott, átkozott, háromszor átkozott, Ki veszett-velünk most ordítani nem fog! Trianon, Trianon rabosztó Babilon, Népünket felosztó, jogtalan diktátum. Döntsön le az új kor jogos robogása, Babiloni porrá égy igazság-lángban. Hogy népünk végre felszabadulhasson. És áldott és áldott legyen majd az ünnep Trianon-töréskor, felszabaduláskor! Amikor a nemzet Újból egyesülhet, Ország összegyűlhet, Békében megélhet. Áldott, áldott, áldott legyen majd az ünnep —Babilondöntéskor, felszabaduláskor! Majd ha az ordasnép is hazatérhet , minden magyar együtt, Egy hazában élhet! Jöjj el, a nagyünnep! Áldott légy, ó áldott! Cleveland, Ohio, 1970. április 6. PESSZIMISTA HÍREK NEW YORK, N. Y.:) Amerika kőolaj- és földgáztartalékait 1972. december 31.-én 4,9 milliárd tonnára, illetve 753.000 milliárd köbméterre becsülték, ami az előző évhez viszonyítva 4,5 illetve 4,6 százalékos csökkentést jelent. Az illetékes szervek véleménye szerint ezek az adatok jogossá teszik az aggodalmat az energiaellátás lehetőségeit illetően. A statisztikusok tudni vélik, hogy az U.S.A. összenergia-tartalékai csak 60 évre fedezik a szükségleteket, pedig a felmérésnél nem a várható, hanem a mostani fogyasztást vették alapul. Vájjon az atomenergia ezen az állapotokon nem fog segíteni?