Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1973 (80. évfolyam, 1-50. szám)

1973-06-03 / 22. szám

AUG 1­73 LOUIS SZATMÁRI 2218 N LINCOLN AVE CHICAGO ILL 60614 Amerika egyetlen katolikus magyar hetilapja Catholic Hungarians’ Sunday The [>n,y Catho,ic Hoa9arian Weckly ■I- ■ ■ ■■ - . ' . ■ -------------1 I ii ii • Newspaper in the United States Egyes szám ára: 20 cent KIADÓHIVATAL: — EDITORIAL OFFICE: Price of one copy: 20 cent 1739 Mahoning Avenue, Youngstown, Ohio 44509 ■— Telefon: (216) 799-2600 Mindszenty József bíboros hercegprímás jövő évre halasztotta amerikai körútját amerikai körútját fennálló kötelezettségei miatt összeszűkítse.­­ Amikor a halasztás hírét elmondom, ezt azzal a hozzáadással teszem, hogy ismét hangsúlyozom, a hercegprímás úr, ebből is kitűnik, teljes mértékben elismerte és érté­kelte azokat a szép terveket, a készülődés­nek azokat a megindító híreit, amelyeket min­denfelől kapott az előkészületeken munkálko­dóktól. És ezeknek méltóképpen, minden siet­ség nélkül akar majd amerikai tartózkodása idején eleget tenni. A mi dolgunk pedig ezek után az, hogy munkánkat folytassuk és az időhaladékot, mert tulajdonképpen erről van szó, használjuk ki terveink még szabatosabb, kiterjedtebb és körültekintő előkészítésére és kivitelezésére. Hogy amikor a jövő évben Mindszenty József bíboros hercegprímás ame­rikai körútja megvalósul, olyan magyar re­prezentációt mutassunk Amerikában, amely méltó a magyar nép legnagyobb lelki veze­tőjéhez, — fejezte be nyilatkozatát Msgr. Szabó János az Amerikai Magyar Katolikus Liga elnöke. — Beszélgetésünkből értettem és láttam, hogy Mindszenty József bíboros hercegprí­más nem kívánja az amerikai magyarsággal való találkozását gyors átutazásra összeszo­rítani. Nemcsak találkozni akar a magyar nép­pel és pásztoraival, de amennyire lehetséges, meg is akarja ismerni őket, körülményeiket, amelyek között élnek, dolgoznak és imádkoz­nak. Ezt pedig ez évben tennivalói, művével kapcsolatos programja nem teszi lehetővé. Ezért hosszas mérlegelés után a hercegprímás úr úgy döntött, hogy amerikai körútjára akkor indul el, amikor ezt könyve iránti kötelezett­ségeinek teljesítése után, minden sietség nél­kül teheti. — Véleményem szerint — folytatta Msgr. Szabó János beszámolóját — az amerikai kör­út tervei olyan szépen terebélyesednek ki, hogy a kibontakozó méretek messze meghalad­ták az első elképzeléseket. Ez egyik oka volt annak, hogy a hercegprímás úr így döntött. Az amerikai magyarság, ez látható a készülő­désekből és tervekből, méltóan kívánja fogad­ni a magyarság legnagyobb lelki vezetőjét és Mindszenty József bíboros hercegprímás az amerikai magyarság lelkes készülődését és vá­rakozását nem akarta úgy honorálni, hogy South Bend, Indiana: Az amerikai magyarság egyetértő szeretettel és lelkes izgalommal várta a hírt, hogy mikorra teszi Mindszenty József bíboros hercegprímás a ki­látásba helyezett amerikai körút időpontját, mikép­pen állítják össze a rendezők a részletes útiprog­ramot. Msgr. Szabó János, az Amerikai Magyar Katolikus Liga elnöke a napokban Bécsbe utazott, hogy személyesen beszélje meg a bíboros herceg­­prímással az amerikai körút időrendjét. Msgr. Szabó János most érkezett vissza Bécs­ből és Mindszenty József bíboros hercegprímással folytatott tanácskozás eredményéről a következők­ben számolt be: . ..Sajnos nem hoztam az annyira várt hírt. A hercegprímás úr könyvével kapcsola­tos munka, tennivalói úgy megszaporodtak, illetőleg most már annyira összetorlódtak, hogy nem képes a kézirat befejezése előtt és a sajtó alá rendezése előtt az amerikai körúthoz kellő időt kiszakítani programjából. JACQUES MARITAIN Április 28.-án, 91 éves korában, a „Jézus Kis Testvérei” toulousi kolostorában meghalt Jacques Maritain neves katolikus gondolkodó és filozófus. Elszászban temették el, Strass­burg közelében, Kolbsheim-ban, felesége Raissa Maritain mellé. Temetésén barátai so­rában Daniéleu kúriai bíboros és a pápa meg­bízásából, személyi titkára, Pasquale Macchi monsignore is részt vett. VI. Pál pápa Jacques Maritaint ,,a gondolko­dás művészete, az életalakítás és az imádkozás mesteré”-nek nevezte. Jól ismerte műveit és azt sem titkolta, hogy a jeles francia filozófus nagy hatással volt rá. Az elhunyt mester 55 művet ha­gyott hátra. De szellemi és lelki nagysága inkább abban keresendő, ahogyan felvette a küzdelmet a századforduló pozitivista, laaterialista irányzatá­val. Protestáns családból származott. Éles eszű, nyugtalan szellemű, sokszor szenvedélyes, de tisz­ta lelkiismeretű gondolkodó. Diák korában észre­vette a társadalmi különbségeket. Együtt érzett a szegényekkel, üldözöttekkel. Későbbi feleségével, a cári Oroszországból elmenekült zsidó Raissával is úgy ismerkedett meg, hogy az Oroszországban üldözött szocialista diákok támogatására bizottsá­got készült alapítani. Hozzá fordult segítségért, mert úgy hallotta, hogy Raissa szüleivel nemrégi­ben menekült el onnan, hogy megszabaduljon a zsidók elleni hajszától. Raissát is gyötörték a problémák. Családjá­ban a zsidó lelkiség szellemében nevelték. De se­­hogysem tudta belátni, hogyan mondhatja a Biblia: mindent Isten teremtett és Isten mindenkit szeret. Ha ez így van, honnan a gonoszság, a szenvedés a világban. Isten és a rossz kizárja egymást. Min­den reményét a tudományokba helyezte és bízott benne, hogy a tudós professzorok, gondolkodók megoldják majd kínzó problémáit. „Titokban azon­ban minden reggel és este imádkoztam”, írja vissza­emlékezéseiben. „Értelmem nem tudta felfogni az Istent, de mégis a szívemben volt.” A Maritainnal együtt látogatták a Sorbonne ter­mészettudományi és filozófiai előadásait. A világ­hírű párizsi egyetemen ugyanúgy, mint a világ többi egyetemén és főiskoláin, kevés kivételtől el­tekintve, a pozitívizmus uralkodott. Az egyetemi és főiskolai katedrák tudományos kutatásai a ta­pasztalatra szorítkoztak. Amit láttak akár szabad­­szemmel, érzékeltek a műszerekkel, azt elismerték. Ami a tapasztalaton kívül esett, azt tudományta­lannak minősítették. A világegyetemet úgy képzel­ték el, hogy az elemek szabad mozgása, a vonzás és taszítás hozza létre az összetett dolgokat. Vala­hogyan úgy, ahogyan a billiárd golyókkal játsza­nak. Az embert is komplikált gépezetnek tekintet­ték. Ha valaki a tudományok eme fellegváraiban a lélekről vagy Istenről beszélt, kinevették, vagy legjobb esetben Laplace híres mondását idézték: Istenre, erre a hipotézisre nincs szüksége, hogy a világot megmagyarázza. A nyugtalan értelem Jacques Maritain és több gondolkodó kortár­sa: Psichari, Bloy, Charles Péguy súlyosan bírál­ták a Sorbonnet pozitivista szelleme miatt. Mari­tain menyasszonya, Raissa emlékezéseiben leírja, hogy vőlegénye feldúlva jött haza az egyetemről. A földre vetette magát és őrjöngött. Ez nem lehet. Az egyetem és a természettudományok nem adnak választ az élet lényeges kérdéseire. Az ember töb­bet lát a dolgokban, mint amit a szeme és más érzékszervei tapasztalnak. A dolgok és a világ ész­szerű felépítése, működése nem lehet a véletlen műve. Ha ez így van, akkor az életnek nincs ér­telme. Nem érdemes a problémákkal küszködni, szenvedni, gyötrődni. Ennél jobb a halál. Raissa is az ateizmus szélén állt. Az tartotta bennük a lelket, hogy szerették egymást. „A világ azonban Isten nélkül borzalmas üres lett” — írja Raissa. Bergson új útja A fényes és az ,,Ész istennőjének” hódoló Pá­rizsban, abban az időben, akadt egy zsidó gondol­kodó, Henri Bergson, aki a College de France egyetemen filozófiát adott elő. Felvette a küzdelmet a pozitivizmussal. Előadásai előtt a francia főváros elegáns hölgyei, családjai inasaikat küldték el, hogy helyet biztosítsanak maguknak. A diplomáciai ko­csik egész sora állt a közelben. Aki tehette Párizs diplomatái és értelmiségi köreiből, el nem mulasz­totta Bergson előadásait. A professzor impozáns jelenség volt és nyugodtan, szép nyelven adott elő. Az Egyháztól távol élő értelmiségiek hosszú idő óta először tőle hallották a tudományok babonás tiszteletének bűvkörében, hogy a pozitívizmus csak fél­ tudomány. A valóságnak csak igen kis részét lehet tapasztalati úton megismerni. Az emberben több van, mint érzékszerv, szellemi lelke mélyebbre hatol a világba. A zsidó filozófust vérig boszan­­totta a természettudományok eljárása. „Lelkemet megmérhető és megszámolható elemekből akarták összetákolni”, írja Bergson, „amiként a fizikai tes­teket szokták. Ez sehogysem fért a fejembe. Úgy tűnt nekem, hogy a belső élet minden kívülről tör­tént megszerkesztéssel ellenkező valóság”. Tudat­világunk jelenségeinek vizsgálatával forradalmat robbantott ki a pozitívizmus hódolói körében. Fel­fedezte a tudatvilágunkat összetartó szellemi, élő lelket, a szabad akaratot, az értelmi megismerést és elutasította azt a feltevést, hogy az öntudat az agy működésének egyik formája. Kimondta, hogy a lelki élet szellemi tevékenysége nem az anyagtól származik. A metafizika Bergson kutatásai nyomán újra érdekes tudomány lett. Jacques Maritaint és Raissat megfogta Bergson filozófiája. Lelkesedtek érte. Később Maritain elfordult tőle, mert az intuí­ciót többre értékelte, mint az értelmi megismerést, de akkor már túl volt a problémákon. Érdekes, Bergsonnak eleinte nem volt szán­dékában szembefordulás a pozitívizmussal. Nem az­zal kezdte el kutatásait, hogy megdöntse a materia­lizmust. Később így fogalmazta meg kutatása első idejét: „Őszintén szólva, sehova se akartam eljutni, és nem az én hibám, hogy minden jó út az Evan­géliumhoz vezet.” Valóban eljutott az evangélium­hoz. Léon Bloy, aki ugyanabban a korszellemben n­őtt fel, mint Maritain, előbb talált vissza az evan­géliumhoz és értelmiségi körökben úgy emlegették, mint élő szentet. Vele is kapcsolatba kerül Mari­tain és Raissa és az ő hatása alatt teszik meg az utolsó lépést. 1906-ban megkeresztelkednek és Bloy lett a keresztapjuk. Maritain és a katolikus gondolkodás Raissaval egyetemben belemélyednek Aquinói Szent Tamás művébe és megcsodálják ezt a tiszta szellemet. Maritainnak egész élete végéig Szent Tamás marad szellemi atyja. Világos gondolkodá­sa, skolasztikus módszere, a tiszta fogalomalkotás, a részletek gondos megismerése és utána a szinté­zis, az összekapcsolás művészete elbűvölte. Arra törekedett, hogy a modern embert is megismer­tesse ezzel a művészettel és bevezesse a szellemi, erkölcsi és lelki értékek csodálatos világába. _Vilá­­gos gondolkodással tárgyalja korunk társadalmi, irodalmi, művészeti problémáit. Az embert teljes egészében, természetes és kegyelmi valóságában fogta fel. A „Humanisme intégral” és a L’homme et l'état” meg a demokráciáról szóló írásaiban a keresztény politikusok és közéleti emberek kezébe igen értékes kézikönyvet adott. Ízig-vérig keresztény és krisztusi lelkivilága elutasított minden diktatúrát. Szembeszállt a fasiz­mussal és a nemzeti szocializmussal. Részt vett a francia ellenállásban, New Yorkból egyik vezetője volt a szellemi ellenállásnak. A háború után vati­káni követ lett és ezekben az években szoros ba­rátságba került az akkori államtitkárhelyettessel, Giovanni Battista Montinival, a későbbi VI. Pál pápával. A barátság tovább mélyült és VI. Pál pápa komolyan foglalkozott a gondolattal, hogy Maritaint bíborossá nevezze ki. Maritain viszont felesége, Raissa halála után bevonult a Charles de Faucauld „Jézus Kis Testvérei” toulousei kolos­torába és a teljes szabadságot választva, mindenről lemondva, szerzetesi egyszerűségben élt és dolgo­zott. A zsinat után néhány esztendőre megírta: "Le paysan de la Garonne” — A Garonnei paraszt cí­mű munkáját, amelyben szembeszállt a zsinat utáni teológiai és filozófiai kilengésekkel. Teilhard du Chardin-t a nagy mesemondónak nevezte, amiért Teilhard követői erősen bírálták és kétségbe von­ták, hogy Maritain öreg korában is a régi forradal­már lenne. Az maradt, forradalmár, a szó nemes értelmé­ben mindvégig. A szellemi és lelki mélység, az igaz­ság és katolikus öntudat krisztusi forradalmára, aki n­em csak gondolkodni, hanem imádkozni és életet alakítani is tudott, miután átküzdötte magát a mo­dern világ sok tévedésén. Eszterhás István: Trianoni átkozódó Kilencszázhúszban a békét elveszítettük, Zsákmányszámba vették árva magyar fejünk. T­rianon-kastélyban Per nélkül szétszabtak S ránkeresztették a szomszéd harács-hadat. Véradó mellé hullattak rabkönnyünk. Átkozott legyen a had, Mely békében sarcolhat! Nevünk eredő bűn, anyanyelvünk vétek, Magzat már a méhben ellenségnek érett, Aki magyar maradt, Szemétdombi Jób lett, Ki pedig engedte, hogy nemzeti bőrét A szomszéd lenyúzza ■— kövérlett heréltként. Átkozott legyen a had, Mely magyart miskárolhat! Több mint ötven éve hadizsákmány lettünk. Megsarcolják akár a rebegő lelkünk. Földönfutó nemzet, Otthon is hontalan. Felnégyelve függ a Duna kapuiban. Szomszéd portákra mi rászegeztettünk. Átkozott legyen a had, Mely lelket zsákmányolhat! Megtettünk mi mindent, hogy egyesülhessünk. A bosszú sem kellett, hisz szívünket vittük, Amikor mehettünk A régi határba. Mégis — a háború közös romlásában Háborús bűnnel vádoltak mindünket. Átkozott legyen a had, Mely gazul rágalmazhat. Míg Szabadka, Ungvár, Kolozsvár és Pozsony, Felvidék, Délvidék, Erdély vére elfolyt, Testvért vitt milliót A Babilon-mozdony, Magyar beszéd s betű börtön-riadalom. Szibirjával nászát így ülte Trianon. Átkozott legyen a had, Mely ártatlant akasztat! Budapest, Budapest, hallgatag Budapest, Némán és cinkosan hogy nézhetted mindezt? Illés a vörösből Tűzszekérbe nem lép. Ti csak kellemkedtek, még szólni sem mertek: Reménypusztító írástudók kentek! Átkozott Kádár-had, Mely szembehunyva hallgat! És ha a magyarért már nem tudtok szólni, Mert a pártos penész nyelvetek belepi. Magyart ha nem néztek, Mert a párt nem nemzet, Nézd a gyermeket, most a lelkét kérik Hol az iskolát Trianonnal mérik. Átkozott, átkozott legyen minden ember, Aki a testvérén segíteni nem mer! Kelj fel legalább te, nyomorult száműzött, Nyugatra esett, népéből kilökött, Ordas, „veszett” magyar, Világgá vert cudar, Nyisd te a gigádat, ordasságod bőgjön, Vasfüggönyön túlra új reményt küldjön. Átkozott, átkozott, háromszor átkozott, Ki veszett-velünk most ordítani nem fog! Trianon, Trianon rabosztó Babilon, Népünket felosztó, jogtalan diktátum. Döntsön le az új kor jogos robogása, Babiloni porrá égy igazság-lángban. Hogy népünk végre felszabadulhasson. És áldott és áldott legyen majd az ünnep Trianon-töréskor, felszabaduláskor! Amikor a nemzet Újból egyesülhet, Ország összegyűlhet, Békében megélhet. Áldott, áldott, áldott legyen majd az ünnep —­­Babilondöntéskor, felszabaduláskor! Majd ha az ordasnép is hazatérhet , minden magyar együtt, Egy hazában élhet! Jöjj el, a nagyünnep! Áldott légy, ó áldott! Cleveland, Ohio, 1970. április 6. PESSZIMISTA HÍREK NEW YORK, N. Y.:) Ame­rika kőolaj- és földgáztartalé­kait 1972. december 31.-én 4,9 milliárd tonnára, illetve 753.000 milliárd köbméterre becsülték, ami az előző évhez viszonyítva 4,5 illetve 4,6 százalékos csök­kentést jelent. Az illetékes szervek véleménye szerint ezek az adatok jogossá teszik az ag­godalmat az energiaellátás le­hetőségeit illetően. A statiszti­kusok tudni vélik, hogy az U.S.A. összenergia-tartalékai csak 60 évre fedezik a szükség­leteket, pedig a felmérésnél nem a várható, hanem a mos­tani fogyasztást vették alapul. Vájjon az atomenergia ezen az állapotokon nem fog segíteni?

Next