Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1973 (80. évfolyam, 1-50. szám)

1973-08-12 / 32. szám

AUG 1­73 LOUIS SZATMÁRI 2218 N LINCOLN AVE CHICAGO ILL 60614 Amerika egyetlen katolikus magyar hetilapja Egyes szám ára: 20 cent Catholic Hungarians’ Sunday KIADÓHIVATAL: - [DITOKIAl OFFICE: 1739 Mahoning Avenue, Youngstown, Ohio 44509 — Telefont (2Í6) 799-2600 Price of one copy: 20 cent Newspaper in the United State» 1973. — VOL. 80. ÉVF. AUG. 12. — VASÁRNAP — 32. SI. MINDSZENTY JÓZSEF: A jónál is jobb a nagyobb jó Az Úr Jézus kettenkint elküldötte a tizenkét apostolt, nemcsak igehirdetésre, de gyógyításra is. Visszatérnek ezek a kettők és beszámolnak arról, mit tettek igehirdetés és gyógyítás terén. Az Úr Jézus semmi jóval szemben sem méltánytalan. Le­gyen az kicsi vagy nagy, őneki van mindig mél­tánylása azzal szemben. Pihenést ígért nekik, azon­ban nagy számmal jönnek az igére éhes lelkek a tömegben és az apostolok megértik Jézusnak a fi­gyelmét irányukban, de viszont látják a nagyobb jót ebben, hogy az igére éhesek kapják meg azt, amit keresnek és eszükbe se jut siratni az ígért pihenést. Az Úr Jézus erről a helyről, ahol olyan sokan jöttek össze, hívja őket a tengerre, a bárkára, hogy majd ott a pihenést teljesítse. Az Úr Jézus tisztában volt a helyzettel és a tömeg egyre nőtt, sőt előttük érkezett meg arra az elhagyatott hely­re. És a pihenés elmaradt. Az apostolok látták az Úr Jézus gondolatát, hogy a kisebb jó mindig kell, hogy engedjen a nagyobb jónak. Az ő pihenésük a kisebb jó és az igére éhező lelkeknek töltekezése az Isten igéjével a nagyobb jó. Ez az evangélium­nak a szelleme és azt, amit egy pillanatban az apos­tolok nem kaptak meg, bár az Úr Jézus azt szánta nekik, az se maradt el, mert későbbi igehirdetésük­ben tapasztalták az Úr Jézusnak a segítségét és amikor a tizenkettőből tizenegy ment vértanúhalál­­ból, akkor Jézusnak a kegyelme százszorosán, ezer­szeresen pótolta nekik az egyszer-kétszer elmaradt pihenést. A nyilvános működésnek a kezdetén va­gyunk. Most már nemcsak Jézus hirdeti, de az apos­tol-párok is hirdetik az igét. És a tömeg fölfigyelt, Jézus az evangélium szerint sok mindenre taní­totta őket. Mi az a sok? Tanította őket elsősorban a hitre, amit mi az apostoli hitvallásban tanultunk és vallunk, tanította őket erkölcsi életre, amit mi a tízparancsolatban és az Egyház öt parancsolatában ismerünk. Jézus szüntelenül igazít bennünket arra az igazságra, hogy a jónál is jobb a nagyobb jó. Mit tanulunk ebből? Imádságos életünkben, tevé­kenységi életünkben és ítéleteinkben? Hiábavaló imádság nincs. Az lehet, hogy mi nem találjuk meg az imaszándéknál mindig a nagyobb jót, ami Krisz­tus gondolata. Azért az Úr Jézus egy más vonalon, egy magasabb vonalon teljesíti az imádságunkat. Tehát kárbaveszett imádságról nem lehet szó. Ez ez Evangéliumnak a tanítása. Tevékenységünkben, lehet, hogy az emberek nem értik meg a mi tevé­kenységünket, talán megesik: a kisebb közületben, a családban sem találunk mindig megértést. Nem baj! Az Úr Jézus megérti a mi jószándékunkat és ez a jószándék ott áll Krisztus előtt, akkor oly kicsi dolog­, hogy egyet vagy mást nálunk nem értenek meg. ítélet: nem jó sokszor ítélkezni. Különösen nem emberi hibákat. Az Úr Jézus mondotta: Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek”! Jobb nem ítélni és csak ha elengedhetetlen kötelesség szakad ránk, hogy ítéletet mondjunk emberek felől, akkor éljünk vele. Sok beszédnek sok az alja, sok ítéletnek még több az alja és tévedése. Azt mondottuk, hogy Krisztus szellemében a nagyobb jó érvényesül. A világ szellemében nem így van. Az Édenkertben azt mondotta sátán, hogy őneki kell engedelmeskedni és akkor az ősszülők lesznek jó és gonosz tudók és valóságos Isten lesz belőlük. Az ősszülők hallgattak rá. A XIX. században megint jött az izgató szel­lem, az ígérő szellem és bedobott olyan fülbemászó igéket, fogalmakat, amik azonban csábítások voltak. Hirdették a földi paradicsomot, mondtak olyan szép szavakat, mint az "önrendelkezés" például a nő­nek az önrendelkezése, hogy ne legyen rabja a konyhának, ne legyen rabja a gyereknek, hanem ő is önálló legyen. Aztán tovább a nemzeteknek a­ fórumán dobálták ezeket a szavakat. "Carter -éket" készítettek belőle és most valósult a mi időnkben ez a sok ígéret. Az önrendelkezésben megegyezett Hitler és Sztálin és aztán jöttek Magyarországra­­ szemléltetni a női önrendelkezést, a női jogot és egyebet. Az történt, hogy Kárpátaljáról 1944 no­vemberében 70.000 embert vittek el messze Keletre.­ Csak férfit 16 évtől 63-ig. Ezekből egy szál ember nem jött haza. Kérdezték ezeknek az önrendelkezé­sét? Dehogy kérdezték. Úgy nem kérdezték, mint Nagydobronyét. Ott elrendelte i Kruscsev később, hogy ebben az 5.000 lakosú helységben aratás után minden gabonát a falun kívül kell egy térségben föl­halmozni. A nép azt mondta, az a mienk, ami a mi udvarunkon van és nem hordjuk a közösbe, mert az nem a mienk lesz. Éjszaka rájött a repülőraj, lebombázták a falut. És most a gyerek nem érték, a gyerek ma kö­lönc. A magyar statisztikából látszik ez. Sőt az egyéni érték sem érték. Nincs kedvük élni az embe­reknek, öngyilkosok lesznek sorjában. Fönn a le­­­vegőben a kalózok, azok másként értékelik a gyerek­­­két, gazdag ember gyerekét 5 millió dollárért akar­ják visszaszolgáltatni a szülőknek. Itt van ez a két véglet. Mindegyik rossz! Jézusnál a nagyobb jó érvényesül, a világ és a sátán szellemében mindig a nagyobb rossz szakad rá az. emberre. Az Úr Jézus a mi Ütünk, Igazságunk és Éle­­tünkJ Utunk, amin járnunk kell. igazság, amibe­ öl­töznünk kell. életünk, amit egyedül élhetünk. Amen. (Mindszenty József bíboros, hercegprímás szentbeszéde 1973. július 22.-én, Bécsben, a Pázmá-­­neujeban) N. á.­ Tudósítások az igazságról I. Helsinki meggyalázása AZ EURÓPAI BIZTONSÁGI ÉRTEKEZ­LET MOSZKVA INDÍTVÁNYÁRA JÖTT LÉT­RE. BUDAPESTET BÍZTÁK MEG, HOGY A GONDOLATNAK MEGNYERJE AZ EURÓPAI KORMÁNYOKAT. HOSSZÚ ÉVEKIG TARTÓ ELŐKÉSZÜLET UTÁN HELSINKIBEN ÖSZ­­SZEÜLT A KONFERENCIA. A SZENTSZÉK HÁROMTAGÚ KÜLDÖTTSÉGGEL VETT RÉSZT A TÁRGYALÁSOKON. AZ EDDIGI EREDMÉNYEK ARRÓL TANÚSKODNAK, HOGY A BIZTONSÁGI ÉRTEKEZLET IN­KÁBB A KOMMUNIZMUS TERJESZKEDÉSÉT SZOLGÁLJA, MINT A NÉPEK BIZTONSÁ­GÁT. KÖZTUDOMÁSÚ, hogy az előkészületek hosszú hónapjaiban meny­nyit vitatkoztak a vélemények szabad áramlásáról. Végülis a kommunista kormányok belementek, hogy az emberi jogok közt a gondolat szabadságát, a lelkiismereti és a vallásszabadságot is felvegyék a biztonság feltételei közé. Casaroli érsek, a vatiká­ni delegáció vezetője hivatalos felszólalásában ki­emelte, hogy a népek biztonságát nem csak az anya­gi javak, továbbá az államok közti sok­féle kapcso­lat, egymás szuverenitásának tiszteletben tartása je­lenti, hanem a szellemi, a lelkiismereti és vallás­­szabadság megbecsülése is fontos szerepet játszik ebben a kérdésben. A Szentszék képviselője mind­végig hangsúlyozta, nem mint az egyik legkisebb európai állam, a Vatikán megbízásából vesz részt az értekezleten, hanem a pápa, illetve az Apostoli Szentszék hivatalos küldötteként. Ezzel a megjegy­zéssel kívánta eloszlatni a kommunista táborban Kruscsev óta divatos elképzelést, miszerint a kom­munista kormányok s élükön a Szovjetunió a pápával nem mint az Egyház fejével, hanem mint Vatikán­­állam­ első­ számú­ vezetőjével tárgyalnak. Kádár János nemrégiben ezt úgy fogalmazta meg, hogy a budapesti kormányzat a katolikus egyház világi államával, a Vatikánnal is kapcsolatban áll. Nos, a pápa képviselői Helsinkiben ezt a téves elgondo­lást utasították vissza, midőn a Szentszék nevében beszéltek. Casaroli kijelentette: Európában és a világban csak akkor valósul meg a biztonság, ha az államok illetve a népek kapcsolataiból száműznek minden igazságtalanságot. Ez a feltétele annak, hogy az országok és a népek között eredményes együttműködés alakuljon ki. Az államoknak kötelez­niük kell magukat, hogy az emberi jogokat tiszte­letben tartják. E jogok között a Szentszék megíté­lése szerint első helyet foglal el a legszélesebb érte­lemben vett lelkiismereti és vallásszabadság. Ami­kor a Szentszék azon fáradozik, hogy a népek közt béke legyen, az erőszak minden formáját kiirtsák a nemzetközi életből, az a szándék vezeti, hogy a né­pek közös javát jelentő erkölcsi értékeket is meg­becsüljék. A vallás és az erkölcs értékeinek méltó helyet kell adni a biztonság megteremtésére irá­nyuló törekvésekben. Ezen értékek nélkül nincs biz­tonság. MOSZKVA AZONBAN nem így látja. Közismert dolog, milyen nagy súlyt helyezett Moszkva arra, hogy a Vatikán tá­mogassa a biztonsági értekezlet összehívását. Meg­elégedéssel vette tudomásul, hogy a pápa bejelen­tette a Szentszék részvételét az értekezleten. A Szentatya június 23.-án a bíborosi kollégium előtt hangoztatta, milyen nagy jelentőséget tulajdonít a Szentszék az értekezletnek. A Szentszék magatar­tása és ismételt nyilatkozatai nem kis mértékben járultak hozzá a konferencia iránt kezdettől fogva táplált bizalmatlanság eloszlatásához. Moszkva azon­ban nem méltányolta a Szentszék támogatását. Mi­helyt összeült a konferencia, nyeregben érezte ma­gát. Cinikusan túltette magát a vállalt kötelezettsé­geken és meggyalázta az értekezletet. Nem enged­te meg, hogy a hatalmi befolyása alatt élő orszá­gok sajtója a valóságnak megfelelően tájékoztassák a közönséget a konferencia eseményeiről. A magyarországi katolikus Új Embert (1973. július 22) annyira megzabolázták, hogy Casaroli érsek beszédéből csak a békére vonatkozó részt is­mertethette. Egyetlen szót sem írhatott arról, hogy a szentszéki megbízott hosszasan beszélt a vallás és lelkiismereti szabadságról, mint az annyira óhajtott biztonság lényeges elemeiről. Ennyit ér a Szovjet­unió ígérete a vélemények szabadabb áramlásának elismeréséről. A három ülésből álló biztonsági érte­kezlet első Helsinki-i szakasza után megmutatta, hogy a kommunistákat nem érdeklik az alapvető emberi jogok. Az sem érdekli őket, hogy a nem kommunista kormányok és a Szentszék mit akar­nak. Nekik csak az a fontos, hogy a biztonsági ér­tekezletet a kommunista hatalmi politika eszközévé tegyék. A biztonsági értekezlet tehát az európai embernek és népeknek nem hozza meg sem méltósá­guk megbecsülését, sem fejlődésük biztosítását. II. Bukarest meghamisította a vatikáni közös nyilatkozatot A NEMZETKÖZI SAJTÓ ÉRDEKLŐDVE FIGYELTE A KELETI POLITIKA ÚJ KORSZA­KÁBAN, HOGY MENNYIBEN EMELKEDETT A KOMMUNISTA VEZETŐK MEGBÍZHATÓ­SÁGA. AZ EREDMÉNY KIÁBRÁNDÍTÓ. A KOMMUNISTA PÁRTOK VEZETŐI NEM VÁLTOZNAK. A FESZÜLTSÉGEKKEL LESZÁMOLÓ új keleti politika mindent megtesz, hogy ember­séges, előkelő, bizalmat sugárzó légkört teremtsen a kommunista vezetők körül nyugati látogatásaik al­kalmával. A Vatikán egy idő óta élen jár ebben a törekvésben. Még a látszatát is igyekszik elkerülni annak, hogy a kommunista diktátorokat gazságaik­ra, rendszerük embertelenségeire, a bebörtönzött papok és becsületes világiak szenvedéseire emlékez­tesse. A román kommunista párt vezetőjét és egy­ben az állam elnökét annak ellenére, hogy csak magánlátogatásra jelentkezett a Vatikánban, az ál­lamfőnek kijáró teljes pompával fogadták. A Va­tikán nagyra elérkelte, hogy Ceausescu befejezve olaszországi hivatalos látogatását Északolaszország­­ba utazott, ahol gyárakat tekintett meg és gazdasági emberekkel tárgyalt és utána visszatért Rómába. (Folytatás a nyolcadik oldalon.) A kommunizmus Magyarországon A kispolgárság veszélyezteti az ideológiát A probléma nemcsak magyarországi, nemrégen a jugo­szláviai és romániai lapokban lehetett erről a kérdésről olvasni, ahol direkt rendőri és diktátori intézkedésekkel revideálják, ki mennyi vagyont gyűjtött és felteszik a kérdést a tulajdonosnak: milyen munkával és hogyan gyűjtötte össze a vagyonát? Magyarországon a Kádár diktatúra nem mer ilyen közvet- The only Catholic Hungarian Weekly­len lépéshez folyamodni. De most folyik a közhangulat fel­hergelése azok ellen, akik többet keresnek. Az erről szóló cik­kek azonban óvatosan beszélnek, ugyanis, a nagyjövedelműek legtöbbje párttag, előjogos helyzetből származik a nagy jöve­delem. Ezt pedig nem ismerhetik be, hiszen szeretnék fenn­tartani azt a hazug külszínt, hogy a párttag olyan szuper­ember, aki önzetlenül dolgozik a közösségért. Miért kispolgár az ellenség 1973-ban így következett a Kádár diktatúra fogása. Magyarorszá­gon egyszerűen kispolgárnak nevezik azokat a párttagokat, a­­kik helyzeti előjogaikat kihasználva gyarapodnak, gyapjasod­nak a proletárdiktatúrában. A magyarországi támadás a "kis­polgárság" ellen még egy okból óvatos: nem merik bevallani, hogy amint a gazdasági mechanizmust bevezették és abban bizonyos önállóságot engedélyeztek gazdasági vezetőiknek, ez a gyűjtés és harácsolás megkezdődött. És ma két rétege vagy osztálya van a kommunista társadalomnak: azok, akiknek van és azok, akiknek nincs . . . Ezt is tagadni kell. A párt hivatalos lapja, a Népszabadság június 3.-án, vasárnap foglalkozott a kérdéssel. A cikkíró, Hermann István, ravaszul­­a pártvezetők túlzottan nagy jövedelmét védelmezve) a Népszabadságban így ír a "kispolgáriság"-ról: “Adott társadalmi viszonyainkból kiindulva mindenekelőtt azt szeretném hangsúlyozni. Hogy az úgynevezett kispolgári jelenségek okát korántsem a jövedelmek differenciálásában lá­tom, következésképpen nem a gazdasági mechanizmus számlá­jára írom. E jelenségek gyökere ugyanis nem a munkával meg­szerzett, megérdemelt — s néha tényleg kiemelkedő — jövedel­mekben van." Kétféle különjövedelem-forrás A Népszabadság beismeri, hogy a jövedelmek és előnyök kétféle forrásáról beszélnek Magyarországon. Elsőnek említi azt a forrást, amely a leírás szerint a párt­hatalmasságok és a párt által kinevezett gazdasági hatalmasságok, tehát a párt­­bürokraták forrása. Ezt a Népszabadság így határozza meg: “Előnyt lehet szerezni például spekuláció révén vagy a hatalmi helyzettel való visszaéléssel. Előnyökhöz juttathat a szubjektív mérlegelés, melynek eredményeként azok kapják az üzemben, a vállalatnál, a szövetkezetben a jövedelmezőbb meg­bízásokat, prémiumot, jutalmat, akik személyileg jó barátságban vannak a vezetőkkel. S ne feledjük el, hogy hatalmi helyzetben nemcsak kiemelt munkaköröket betöltők vannak, hanem az el­látás hiányosságait, a szolgáltatások elmaradottságát kihasznál­va akár egy bolti eladó vagy teszem azt, egy villanyszerelő szintén monopolhelyzetbe kerülhet s így sokkal nagyobb jöve­delemre­­ vagy összeköttetésekből származó más jellegű elő­nyökre tehet szert, mint amit a munkája indokol." A másik forrás az, amikor a szakember olyan szolgáltatást végez, amelyre szükség van, de a pártdiktatúra alatt nem­ lehet megkapni, vagy olyan munka, amire a szerencsétlen magyar azért kényszerül, mert a jövedelméből egysze­rűen nem tud megélni. “Emellett meg kell említeni azt is, hogy a dolgozók egy része — a munkásoktól a műszaki értelmiségig — jövedelmének csupán alapjait szerzi meg a szocialista szektorból. A jövedelem­többletet, ami fogyasztóképességüket különösen megnövelheti , sokszor külön megbízásokból, mellékmunkából, “fusizás"­­ból szerzik meg. Megélni vagy fogyasztani? A jelentésnek ez a része akaratlanul is jó képet ad a mai szocialista" társadalomról és az abban senyvedő magyar em­berről, aki a rendes munkájából és a diktatúrától kapott mun­kabéréből egyszerűen nem tud megélni. A pártlap váratlan fordulattal azzal vádolja ezeket a szegény magyar testvérein­ket, ezt is kispolgáriságból teszik, mert mind többet és többet akarnak vásárolni, fogyasztani. Hogy nem elégszenek meg az­zal a fogyasztással, amit lehetővé tesz nekik az államhatalom­tól kapott bér. A felfogás mezítelenül állítja elénk az uralkodó párt kétszínű embertelenségét, a párt vezetőinek, kinevezett gazdasági főnökeinek szabad nagyobb jövedelmet zsebre vágni, de a közember ne kívánjon többet fogyasztani, mint amennyire tellik a fizetéséből. Tehát a tanár ne hordjon ki újságot . . . “De hat a közgondolkozásra az is, ha az emberek — akár kényszerűségből is — nem hivatásuknak megfelelően egészítik ki keresetüket. Vannak például tanárok, akik újságkihordók­ként, pincérekként dolgoznak. Itt nem munka nélküli jövede­lemről van szó, hanem arról, hogy sokan nem társadalmi hiva­tásuknak megfelelő munkát folytatnak. S ez a jelenség kétség­telenül olyan irányban hat, hogy az emberek érintett csoport­jának tudatán belül ellentmondások képződnek." Ki a kispolgári? Világos, hogy képződnek a "tudaton belül ellentmondá­sok ..." A párt lapja ezeket az ellentmondásokat azzal intézi el, hogy ezeknek nem kellene arra vágyni, hogy többet fo­gyasszanak, mint amennyi a fizetésük.­­És így aztán meglepő fordulattal kiböki meghatározását: az a kispolgáriság, amikor valaki többet akar fogyasztani, konzumálni, mint amennyit a szocialista termelés neki juttat. Az ilyen ember kispolgár. Mindezek a jelenségek, melyek a konzumszemléletből kö­vetkeznek, az embert elszegényítik, horizontját beszűkítik, fej­lődését gátolják, ezért a szocializmustól is idegenek. A fogyasz­tói szemlélet beszüremlése a szocialista társadalomba konzervál vagy életre kelt régi kispolgári szokásokat, sőt polgári és dzsentri szemléletet is." "A polgári ideológiák legfőképpen azokra a rétegekre hat­nak, amelyek társadalmi «tudathasadásban» szenvednek, tehát részben «szocialista», részben «fogyasztói» meggyőződésűek, s hat a szocialista meggyőződésűek azon csoportjaira is, akik életformájukban a fogyasztói szemlélethez kapcsolódnak." ■ bolotatása a harmadik oldalon." A VASÁRNAP nyári vakációja A VASÁRNAP alkalmazottainak nyári szabadsága ebben az évben augusztus 6-án kezdődik és augusztus 20-ig tart. Jelen, vagyis a 32. szám tehát az utolsó szám a vakáció előtt és a legközelebbi, 33. szám­ot augusztus 25.-én postázzuk.

Next