Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1973 (80. évfolyam, 1-50. szám)
1973-08-12 / 32. szám
AUG 173 LOUIS SZATMÁRI 2218 N LINCOLN AVE CHICAGO ILL 60614 Amerika egyetlen katolikus magyar hetilapja Egyes szám ára: 20 cent Catholic Hungarians’ Sunday KIADÓHIVATAL: - [DITOKIAl OFFICE: 1739 Mahoning Avenue, Youngstown, Ohio 44509 — Telefont (2Í6) 799-2600 Price of one copy: 20 cent Newspaper in the United State» 1973. — VOL. 80. ÉVF. AUG. 12. — VASÁRNAP — 32. SI. MINDSZENTY JÓZSEF: A jónál is jobb a nagyobb jó Az Úr Jézus kettenkint elküldötte a tizenkét apostolt, nemcsak igehirdetésre, de gyógyításra is. Visszatérnek ezek a kettők és beszámolnak arról, mit tettek igehirdetés és gyógyítás terén. Az Úr Jézus semmi jóval szemben sem méltánytalan. Legyen az kicsi vagy nagy, őneki van mindig méltánylása azzal szemben. Pihenést ígért nekik, azonban nagy számmal jönnek az igére éhes lelkek a tömegben és az apostolok megértik Jézusnak a figyelmét irányukban, de viszont látják a nagyobb jót ebben, hogy az igére éhesek kapják meg azt, amit keresnek és eszükbe se jut siratni az ígért pihenést. Az Úr Jézus erről a helyről, ahol olyan sokan jöttek össze, hívja őket a tengerre, a bárkára, hogy majd ott a pihenést teljesítse. Az Úr Jézus tisztában volt a helyzettel és a tömeg egyre nőtt, sőt előttük érkezett meg arra az elhagyatott helyre. És a pihenés elmaradt. Az apostolok látták az Úr Jézus gondolatát, hogy a kisebb jó mindig kell, hogy engedjen a nagyobb jónak. Az ő pihenésük a kisebb jó és az igére éhező lelkeknek töltekezése az Isten igéjével a nagyobb jó. Ez az evangéliumnak a szelleme és azt, amit egy pillanatban az apostolok nem kaptak meg, bár az Úr Jézus azt szánta nekik, az se maradt el, mert későbbi igehirdetésükben tapasztalták az Úr Jézusnak a segítségét és amikor a tizenkettőből tizenegy ment vértanúhalálból, akkor Jézusnak a kegyelme százszorosán, ezerszeresen pótolta nekik az egyszer-kétszer elmaradt pihenést. A nyilvános működésnek a kezdetén vagyunk. Most már nemcsak Jézus hirdeti, de az apostol-párok is hirdetik az igét. És a tömeg fölfigyelt, Jézus az evangélium szerint sok mindenre tanította őket. Mi az a sok? Tanította őket elsősorban a hitre, amit mi az apostoli hitvallásban tanultunk és vallunk, tanította őket erkölcsi életre, amit mi a tízparancsolatban és az Egyház öt parancsolatában ismerünk. Jézus szüntelenül igazít bennünket arra az igazságra, hogy a jónál is jobb a nagyobb jó. Mit tanulunk ebből? Imádságos életünkben, tevékenységi életünkben és ítéleteinkben? Hiábavaló imádság nincs. Az lehet, hogy mi nem találjuk meg az imaszándéknál mindig a nagyobb jót, ami Krisztus gondolata. Azért az Úr Jézus egy más vonalon, egy magasabb vonalon teljesíti az imádságunkat. Tehát kárbaveszett imádságról nem lehet szó. Ez ez Evangéliumnak a tanítása. Tevékenységünkben, lehet, hogy az emberek nem értik meg a mi tevékenységünket, talán megesik: a kisebb közületben, a családban sem találunk mindig megértést. Nem baj! Az Úr Jézus megérti a mi jószándékunkat és ez a jószándék ott áll Krisztus előtt, akkor oly kicsi dolog, hogy egyet vagy mást nálunk nem értenek meg. ítélet: nem jó sokszor ítélkezni. Különösen nem emberi hibákat. Az Úr Jézus mondotta: Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek”! Jobb nem ítélni és csak ha elengedhetetlen kötelesség szakad ránk, hogy ítéletet mondjunk emberek felől, akkor éljünk vele. Sok beszédnek sok az alja, sok ítéletnek még több az alja és tévedése. Azt mondottuk, hogy Krisztus szellemében a nagyobb jó érvényesül. A világ szellemében nem így van. Az Édenkertben azt mondotta sátán, hogy őneki kell engedelmeskedni és akkor az ősszülők lesznek jó és gonosz tudók és valóságos Isten lesz belőlük. Az ősszülők hallgattak rá. A XIX. században megint jött az izgató szellem, az ígérő szellem és bedobott olyan fülbemászó igéket, fogalmakat, amik azonban csábítások voltak. Hirdették a földi paradicsomot, mondtak olyan szép szavakat, mint az "önrendelkezés" például a nőnek az önrendelkezése, hogy ne legyen rabja a konyhának, ne legyen rabja a gyereknek, hanem ő is önálló legyen. Aztán tovább a nemzeteknek a fórumán dobálták ezeket a szavakat. "Carter -éket" készítettek belőle és most valósult a mi időnkben ez a sok ígéret. Az önrendelkezésben megegyezett Hitler és Sztálin és aztán jöttek Magyarországra szemléltetni a női önrendelkezést, a női jogot és egyebet. Az történt, hogy Kárpátaljáról 1944 novemberében 70.000 embert vittek el messze Keletre. Csak férfit 16 évtől 63-ig. Ezekből egy szál ember nem jött haza. Kérdezték ezeknek az önrendelkezését? Dehogy kérdezték. Úgy nem kérdezték, mint Nagydobronyét. Ott elrendelte i Kruscsev később, hogy ebben az 5.000 lakosú helységben aratás után minden gabonát a falun kívül kell egy térségben fölhalmozni. A nép azt mondta, az a mienk, ami a mi udvarunkon van és nem hordjuk a közösbe, mert az nem a mienk lesz. Éjszaka rájött a repülőraj, lebombázták a falut. És most a gyerek nem érték, a gyerek ma kölönc. A magyar statisztikából látszik ez. Sőt az egyéni érték sem érték. Nincs kedvük élni az embereknek, öngyilkosok lesznek sorjában. Fönn a levegőben a kalózok, azok másként értékelik a gyerekkét, gazdag ember gyerekét 5 millió dollárért akarják visszaszolgáltatni a szülőknek. Itt van ez a két véglet. Mindegyik rossz! Jézusnál a nagyobb jó érvényesül, a világ és a sátán szellemében mindig a nagyobb rossz szakad rá az. emberre. Az Úr Jézus a mi Ütünk, Igazságunk és ÉletünkJ Utunk, amin járnunk kell. igazság, amibe öltöznünk kell. életünk, amit egyedül élhetünk. Amen. (Mindszenty József bíboros, hercegprímás szentbeszéde 1973. július 22.-én, Bécsben, a Pázmá-neujeban) N. á. Tudósítások az igazságról I. Helsinki meggyalázása AZ EURÓPAI BIZTONSÁGI ÉRTEKEZLET MOSZKVA INDÍTVÁNYÁRA JÖTT LÉTRE. BUDAPESTET BÍZTÁK MEG, HOGY A GONDOLATNAK MEGNYERJE AZ EURÓPAI KORMÁNYOKAT. HOSSZÚ ÉVEKIG TARTÓ ELŐKÉSZÜLET UTÁN HELSINKIBEN ÖSZSZEÜLT A KONFERENCIA. A SZENTSZÉK HÁROMTAGÚ KÜLDÖTTSÉGGEL VETT RÉSZT A TÁRGYALÁSOKON. AZ EDDIGI EREDMÉNYEK ARRÓL TANÚSKODNAK, HOGY A BIZTONSÁGI ÉRTEKEZLET INKÁBB A KOMMUNIZMUS TERJESZKEDÉSÉT SZOLGÁLJA, MINT A NÉPEK BIZTONSÁGÁT. KÖZTUDOMÁSÚ, hogy az előkészületek hosszú hónapjaiban menynyit vitatkoztak a vélemények szabad áramlásáról. Végülis a kommunista kormányok belementek, hogy az emberi jogok közt a gondolat szabadságát, a lelkiismereti és a vallásszabadságot is felvegyék a biztonság feltételei közé. Casaroli érsek, a vatikáni delegáció vezetője hivatalos felszólalásában kiemelte, hogy a népek biztonságát nem csak az anyagi javak, továbbá az államok közti sokféle kapcsolat, egymás szuverenitásának tiszteletben tartása jelenti, hanem a szellemi, a lelkiismereti és vallásszabadság megbecsülése is fontos szerepet játszik ebben a kérdésben. A Szentszék képviselője mindvégig hangsúlyozta, nem mint az egyik legkisebb európai állam, a Vatikán megbízásából vesz részt az értekezleten, hanem a pápa, illetve az Apostoli Szentszék hivatalos küldötteként. Ezzel a megjegyzéssel kívánta eloszlatni a kommunista táborban Kruscsev óta divatos elképzelést, miszerint a kommunista kormányok s élükön a Szovjetunió a pápával nem mint az Egyház fejével, hanem mint Vatikánállam első számú vezetőjével tárgyalnak. Kádár János nemrégiben ezt úgy fogalmazta meg, hogy a budapesti kormányzat a katolikus egyház világi államával, a Vatikánnal is kapcsolatban áll. Nos, a pápa képviselői Helsinkiben ezt a téves elgondolást utasították vissza, midőn a Szentszék nevében beszéltek. Casaroli kijelentette: Európában és a világban csak akkor valósul meg a biztonság, ha az államok illetve a népek kapcsolataiból száműznek minden igazságtalanságot. Ez a feltétele annak, hogy az országok és a népek között eredményes együttműködés alakuljon ki. Az államoknak kötelezniük kell magukat, hogy az emberi jogokat tiszteletben tartják. E jogok között a Szentszék megítélése szerint első helyet foglal el a legszélesebb értelemben vett lelkiismereti és vallásszabadság. Amikor a Szentszék azon fáradozik, hogy a népek közt béke legyen, az erőszak minden formáját kiirtsák a nemzetközi életből, az a szándék vezeti, hogy a népek közös javát jelentő erkölcsi értékeket is megbecsüljék. A vallás és az erkölcs értékeinek méltó helyet kell adni a biztonság megteremtésére irányuló törekvésekben. Ezen értékek nélkül nincs biztonság. MOSZKVA AZONBAN nem így látja. Közismert dolog, milyen nagy súlyt helyezett Moszkva arra, hogy a Vatikán támogassa a biztonsági értekezlet összehívását. Megelégedéssel vette tudomásul, hogy a pápa bejelentette a Szentszék részvételét az értekezleten. A Szentatya június 23.-án a bíborosi kollégium előtt hangoztatta, milyen nagy jelentőséget tulajdonít a Szentszék az értekezletnek. A Szentszék magatartása és ismételt nyilatkozatai nem kis mértékben járultak hozzá a konferencia iránt kezdettől fogva táplált bizalmatlanság eloszlatásához. Moszkva azonban nem méltányolta a Szentszék támogatását. Mihelyt összeült a konferencia, nyeregben érezte magát. Cinikusan túltette magát a vállalt kötelezettségeken és meggyalázta az értekezletet. Nem engedte meg, hogy a hatalmi befolyása alatt élő országok sajtója a valóságnak megfelelően tájékoztassák a közönséget a konferencia eseményeiről. A magyarországi katolikus Új Embert (1973. július 22) annyira megzabolázták, hogy Casaroli érsek beszédéből csak a békére vonatkozó részt ismertethette. Egyetlen szót sem írhatott arról, hogy a szentszéki megbízott hosszasan beszélt a vallás és lelkiismereti szabadságról, mint az annyira óhajtott biztonság lényeges elemeiről. Ennyit ér a Szovjetunió ígérete a vélemények szabadabb áramlásának elismeréséről. A három ülésből álló biztonsági értekezlet első Helsinki-i szakasza után megmutatta, hogy a kommunistákat nem érdeklik az alapvető emberi jogok. Az sem érdekli őket, hogy a nem kommunista kormányok és a Szentszék mit akarnak. Nekik csak az a fontos, hogy a biztonsági értekezletet a kommunista hatalmi politika eszközévé tegyék. A biztonsági értekezlet tehát az európai embernek és népeknek nem hozza meg sem méltóságuk megbecsülését, sem fejlődésük biztosítását. II. Bukarest meghamisította a vatikáni közös nyilatkozatot A NEMZETKÖZI SAJTÓ ÉRDEKLŐDVE FIGYELTE A KELETI POLITIKA ÚJ KORSZAKÁBAN, HOGY MENNYIBEN EMELKEDETT A KOMMUNISTA VEZETŐK MEGBÍZHATÓSÁGA. AZ EREDMÉNY KIÁBRÁNDÍTÓ. A KOMMUNISTA PÁRTOK VEZETŐI NEM VÁLTOZNAK. A FESZÜLTSÉGEKKEL LESZÁMOLÓ új keleti politika mindent megtesz, hogy emberséges, előkelő, bizalmat sugárzó légkört teremtsen a kommunista vezetők körül nyugati látogatásaik alkalmával. A Vatikán egy idő óta élen jár ebben a törekvésben. Még a látszatát is igyekszik elkerülni annak, hogy a kommunista diktátorokat gazságaikra, rendszerük embertelenségeire, a bebörtönzött papok és becsületes világiak szenvedéseire emlékeztesse. A román kommunista párt vezetőjét és egyben az állam elnökét annak ellenére, hogy csak magánlátogatásra jelentkezett a Vatikánban, az államfőnek kijáró teljes pompával fogadták. A Vatikán nagyra elérkelte, hogy Ceausescu befejezve olaszországi hivatalos látogatását Északolaszországba utazott, ahol gyárakat tekintett meg és gazdasági emberekkel tárgyalt és utána visszatért Rómába. (Folytatás a nyolcadik oldalon.) A kommunizmus Magyarországon A kispolgárság veszélyezteti az ideológiát A probléma nemcsak magyarországi, nemrégen a jugoszláviai és romániai lapokban lehetett erről a kérdésről olvasni, ahol direkt rendőri és diktátori intézkedésekkel revideálják, ki mennyi vagyont gyűjtött és felteszik a kérdést a tulajdonosnak: milyen munkával és hogyan gyűjtötte össze a vagyonát? Magyarországon a Kádár diktatúra nem mer ilyen közvet- The only Catholic Hungarian Weeklylen lépéshez folyamodni. De most folyik a közhangulat felhergelése azok ellen, akik többet keresnek. Az erről szóló cikkek azonban óvatosan beszélnek, ugyanis, a nagyjövedelműek legtöbbje párttag, előjogos helyzetből származik a nagy jövedelem. Ezt pedig nem ismerhetik be, hiszen szeretnék fenntartani azt a hazug külszínt, hogy a párttag olyan szuperember, aki önzetlenül dolgozik a közösségért. Miért kispolgár az ellenség 1973-ban így következett a Kádár diktatúra fogása. Magyarországon egyszerűen kispolgárnak nevezik azokat a párttagokat, akik helyzeti előjogaikat kihasználva gyarapodnak, gyapjasodnak a proletárdiktatúrában. A magyarországi támadás a "kispolgárság" ellen még egy okból óvatos: nem merik bevallani, hogy amint a gazdasági mechanizmust bevezették és abban bizonyos önállóságot engedélyeztek gazdasági vezetőiknek, ez a gyűjtés és harácsolás megkezdődött. És ma két rétege vagy osztálya van a kommunista társadalomnak: azok, akiknek van és azok, akiknek nincs . . . Ezt is tagadni kell. A párt hivatalos lapja, a Népszabadság június 3.-án, vasárnap foglalkozott a kérdéssel. A cikkíró, Hermann István, ravaszula pártvezetők túlzottan nagy jövedelmét védelmezve) a Népszabadságban így ír a "kispolgáriság"-ról: “Adott társadalmi viszonyainkból kiindulva mindenekelőtt azt szeretném hangsúlyozni. Hogy az úgynevezett kispolgári jelenségek okát korántsem a jövedelmek differenciálásában látom, következésképpen nem a gazdasági mechanizmus számlájára írom. E jelenségek gyökere ugyanis nem a munkával megszerzett, megérdemelt — s néha tényleg kiemelkedő — jövedelmekben van." Kétféle különjövedelem-forrás A Népszabadság beismeri, hogy a jövedelmek és előnyök kétféle forrásáról beszélnek Magyarországon. Elsőnek említi azt a forrást, amely a leírás szerint a párthatalmasságok és a párt által kinevezett gazdasági hatalmasságok, tehát a pártbürokraták forrása. Ezt a Népszabadság így határozza meg: “Előnyt lehet szerezni például spekuláció révén vagy a hatalmi helyzettel való visszaéléssel. Előnyökhöz juttathat a szubjektív mérlegelés, melynek eredményeként azok kapják az üzemben, a vállalatnál, a szövetkezetben a jövedelmezőbb megbízásokat, prémiumot, jutalmat, akik személyileg jó barátságban vannak a vezetőkkel. S ne feledjük el, hogy hatalmi helyzetben nemcsak kiemelt munkaköröket betöltők vannak, hanem az ellátás hiányosságait, a szolgáltatások elmaradottságát kihasználva akár egy bolti eladó vagy teszem azt, egy villanyszerelő szintén monopolhelyzetbe kerülhet s így sokkal nagyobb jövedelemre vagy összeköttetésekből származó más jellegű előnyökre tehet szert, mint amit a munkája indokol." A másik forrás az, amikor a szakember olyan szolgáltatást végez, amelyre szükség van, de a pártdiktatúra alatt nem lehet megkapni, vagy olyan munka, amire a szerencsétlen magyar azért kényszerül, mert a jövedelméből egyszerűen nem tud megélni. “Emellett meg kell említeni azt is, hogy a dolgozók egy része — a munkásoktól a műszaki értelmiségig — jövedelmének csupán alapjait szerzi meg a szocialista szektorból. A jövedelemtöbbletet, ami fogyasztóképességüket különösen megnövelheti , sokszor külön megbízásokból, mellékmunkából, “fusizás"ból szerzik meg. Megélni vagy fogyasztani? A jelentésnek ez a része akaratlanul is jó képet ad a mai szocialista" társadalomról és az abban senyvedő magyar emberről, aki a rendes munkájából és a diktatúrától kapott munkabéréből egyszerűen nem tud megélni. A pártlap váratlan fordulattal azzal vádolja ezeket a szegény magyar testvéreinket, ezt is kispolgáriságból teszik, mert mind többet és többet akarnak vásárolni, fogyasztani. Hogy nem elégszenek meg azzal a fogyasztással, amit lehetővé tesz nekik az államhatalomtól kapott bér. A felfogás mezítelenül állítja elénk az uralkodó párt kétszínű embertelenségét, a párt vezetőinek, kinevezett gazdasági főnökeinek szabad nagyobb jövedelmet zsebre vágni, de a közember ne kívánjon többet fogyasztani, mint amennyire tellik a fizetéséből. Tehát a tanár ne hordjon ki újságot . . . “De hat a közgondolkozásra az is, ha az emberek — akár kényszerűségből is — nem hivatásuknak megfelelően egészítik ki keresetüket. Vannak például tanárok, akik újságkihordókként, pincérekként dolgoznak. Itt nem munka nélküli jövedelemről van szó, hanem arról, hogy sokan nem társadalmi hivatásuknak megfelelő munkát folytatnak. S ez a jelenség kétségtelenül olyan irányban hat, hogy az emberek érintett csoportjának tudatán belül ellentmondások képződnek." Ki a kispolgári? Világos, hogy képződnek a "tudaton belül ellentmondások ..." A párt lapja ezeket az ellentmondásokat azzal intézi el, hogy ezeknek nem kellene arra vágyni, hogy többet fogyasszanak, mint amennyi a fizetésük.És így aztán meglepő fordulattal kiböki meghatározását: az a kispolgáriság, amikor valaki többet akar fogyasztani, konzumálni, mint amennyit a szocialista termelés neki juttat. Az ilyen ember kispolgár. Mindezek a jelenségek, melyek a konzumszemléletből következnek, az embert elszegényítik, horizontját beszűkítik, fejlődését gátolják, ezért a szocializmustól is idegenek. A fogyasztói szemlélet beszüremlése a szocialista társadalomba konzervál vagy életre kelt régi kispolgári szokásokat, sőt polgári és dzsentri szemléletet is." "A polgári ideológiák legfőképpen azokra a rétegekre hatnak, amelyek társadalmi «tudathasadásban» szenvednek, tehát részben «szocialista», részben «fogyasztói» meggyőződésűek, s hat a szocialista meggyőződésűek azon csoportjaira is, akik életformájukban a fogyasztói szemlélethez kapcsolódnak." ■ bolotatása a harmadik oldalon." A VASÁRNAP nyári vakációja A VASÁRNAP alkalmazottainak nyári szabadsága ebben az évben augusztus 6-án kezdődik és augusztus 20-ig tart. Jelen, vagyis a 32. szám tehát az utolsó szám a vakáció előtt és a legközelebbi, 33. számot augusztus 25.-én postázzuk.