Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1973 (80. évfolyam, 1-50. szám)
1973-11-04 / 42. szám
1973 november 4. Láthatár Gyászoló magyar asszony gyászfátyolos zászlója (Kruscsevvel szemben) (NEW YORK, N. Y.) Van-e magyar, aki ne emlékeznék Henry Cabot Lodge-ra, az amerikai fődelegátusra az ENSZ- ben az 56-os forradalom idején? A magas, arisztokratikus tar Látókör Mit fogadott Brezsnyev Washingtonban és mit tartott be Moszkvában Míg mai, közép- és keleteurópai száműzöttek, akik a szovjet és az általa beiktatott pártdiktatúrák módszereit a bőrünkön tanultuk meg, a Brezsnyevvel való egyezkedés közben tüntettünk egész Amerikában és Nixon elnököt a figyelmeztető táviratok és levelek özönével árasztották el. Nixon elnök és Brezsnyev szovjet pártfőtitkár és diktátor egyezményt írtak alá. A kiadott közös közleménynek 1. Szakasza ezeket mondja: Az Egyesült Államok és a Szovjetunió egyetértenek abban, hogy politikájuk egyik célja megszüntetni az atomháború veszélyét és az atomfegyverek használatát. Majd a II. Szakaszban ehhez hozzáteszik: A felek egyetértenek abban, hogy az I. szakaszban foglaltakkal egybehangzóan és az abban foglalt cél megvalósítására tovább haladnak abból az előzetes megállapodásból kiindulva, hogy mindegyik fél tartózkodni fog a másik fél ellen erőszak alkalmazásától, és más országok ellen erőszak alkalmazásától olyan körülmények között, amely a nemzetközi békét és biztonságot veszélyezteti. Egyetértenek a felek abban, hogy külpolitikájuk kialakításakor ezek a megfontolások vezetik őket és ezt tartják szem előtt a nemzetközi vonatkozásokat érintő cselekedeteik közben is."De ma legfontosabb az a megegyezés, amelyet a IV. fejezetbe foglaltak. A IV. szakasz így szól: "Ha bármely időben a két fél között vagy az egyik fél és a másik között atomháború kockázata látszik kialakulni, vagy ha más országok között, amelyek nem résztvevői ennek a szerződésnek, úgy látszik, atomháború veszélye következhet be, az egyik fél és egy más állam között, akkor ennek az egyezménynek a rendelkezései szerint az Egyesült Államoknak és a Szovjetuniónak azonnal sürgős tanácskozásokat kell kezdeni egymással és minden erőfeszítést meg kell tenni, ezt a kockázatot el kell hárítani." Az arab-izraeli háború újbóli kitörése fegyveres erőszak alkalmazása volt. Mivel az egyik oldalon az arab oldalon a szovjet érdekeltsége vitathatatlan, amint a másik oldalon a USA rokonszenve tagadhatatlan, a fellángoló arab-izraeli konfliktus valóban a két nagyhatalom összeütközésére vezethetett volna, tehát atomhatalmak konfliktusára. Hát betartotta a Szovjetunió, amely az arab oldalt felfegyverezte, tancsapataival kiképezte sőt a tüzelő háborúban is irányította, a Nixon —Brezsnyev megegyezést, amit olyan nagy hűhóval írtak alá Washingtonban? Bizony, nem tartotta be. Ravaszul hallgatott, hiszen ludas volt benne. Az egyik amerikai forrás, a Szovjet megértését követelve, így mentegette a moszkvai magatartást: nem közölhették Amerikával az arab támadás terveit, mert akkor a támadás nem számíthatott volna a meglepetés, a rajtütés katonai előnyére . . . Nos, ez nem mentsége a Kremlinnek. Sőt bizonyítéka annak, amit előre mondtunk, a Szovjetunió csak azokat a szerződéseket és csak addig tartja be, amelyek előnyére és ameddig előnyére szolgálnak. Felfegyverzett arab szövetségesei meglepetésszerűen támadtak és amíg az arab támadás jól haladt előre, a Kremlin kiáltozva helyeselt és dühösen fenyegette Izraelt. Mikor a kocka fordult, mikor az izraeliek átkeltek a Szuez csatornán az arab oldalra és ott nagyobb területet foglaltak el, mint az arabok a keleti oldalon, mikor az izraeliek elvágták a Kairóból az arab frontra vivő utánpótlási utakat és vasútat, mikor megsemmisítették a szovjet röppentyűkkel és irányítással kiépített légi ernyőt, mikor a szíriai támadást visszavetették és negyven mérföldre voltak a szíriai főváros előtt az izraeli páncélos ékek, és az egyiptomi főváros előtt harminc mérföldre, nos, akkor a Szovjetunió, a békehatalom ugyanolyan hangosan kezdett kiáltozni Kissinger külügyminiszterrel a fegyverszünetért, mint amilyen hangosan biztatta a támadó arabokat. A Szovjet megszegte a Brezsnyev aláírta egyezményt. Ha betartotta volna és az arab támadás előtt felhívta volna a USA-t a konfliktus megelőzésére, sok-sok emberéletet lehetett volna megmenteni úgy arab mint izraeli oldalon. De a szovjet tervekbe beleillett egy kiadós arab győzelem. Hogy nem sikerült, most újból békéről kiáltoz a MN-ben a moszkvai delegátus. Nehogy az izraeliek valamelyik általa izgatott szövetséges fővárosát is elfoglalják. (De közben annyi fegyvert szállított, amennyit az arabok kértek . . .) És kárörvendve figyeli, miként gyengíti le Amerikát és Európát is az olajháború, amelyet a vereségen felbőszült arab államok folytatnak és amelynek a folytatására Nixon elnök egyezményes tárgyalófele, Brezsnyev és kremlini uralma számít is. Hogy a Nixon külpolitikában mi indokolja a kommunista diktatúrákkal szembeni pálfordulást és barátkozást, azt mindezek után nehéz kitalálni. De hogy a washingtoni enyelgés és szenvelgés után csúfosan becsapták, azt mindenki kezdi észrevenni. Az enyelgés és szenvelgés nem külpolitikai tényező. És ez többet mond, mint a Watergate botrány. Mi. Amerikába befogadott száműzöttei ugyanennek a diktatúrának nyugodtan mondhatjuk: mi megtettük, amire Amerika, iránti hűségünk kötelezett. Óva intettük és figyelmeztettük az elnököt. Ezek után már nem is tesszük. Ha az arab — izraeli háborúból nem tanulta meg, mire számíthat az, aki a Kremlinnel egyezkedik — akkor nincs értelme a beszédnek. Csupán idézünk egy jó magyar közmondást, aki azt kívánja, hogy becsapják, azt bizonyosan be fogják csapni. Újból és újból. Igaz, ez már nem Nixon elnök adminisztrációjának az ügye, hanem az amerikai jövő felelőtlen kockáztatása. tású, hurutos hangú politikus-diplomata emlékiratai most jelentek meg. A könyv címe: "The Storm has many Eyes: Personal Narrative”. Az 56-os forradalomról két vagy három mondatot ejt, csupán mentegetőzést, amiért Amerika nem sietett a magyar nép megsegítésére: "A beavatkozás felelőtlen rizikóval járt volna!" Amit Kruscsevről mond el, akinek hivatalos kísérője volt amerikai látogatásakor, érdekes. Eisenhower elnök meghívására Kruscsev 1959 szeptember 15.-én érkezett Amerikába és Cabot Lodge tizenkét napig a kísérője volt.. Los Angelesben történt, hogy a filmcsillagok társaságában elfogyasztott ebédjük után, a szálloda felé menet az egyik utcasarkon feltűnt egy feketébe öltözött asszony, aki gyászfátyollal borított magyar zászlót és egy plakátot tartott a kezében, ezzel a felírással: "Halál Kruscsevre, Magyarország gyilkosára! Kruscsev ingerülten kérdezte, mit mond a felírás? Lodge nyugodtan felelte: "Az asszony nyilvánvalóan nem ért egyet a külpolitikája bizonyos aspektusaival". Kruscsev dühe fokozódott. "Azért hívott meg Eisenhower, hogy inzultálhasson? , kérdezte indulatosan. Lodge válasza: "Azt az asszonyt nem Eisenhower állította oda tiltakozni!" Kruscsev kissé higgadtabban, de még mindig méltatlankodva jegyezte meg: "A Szovjetunióban csak akkor állhatott, ha én rendelem oda ..." Este Los Angeles gondosan összeválogatott polgárai vacsorát adtak Kruscsev tiszteletére, az egyik szónok maga a polgármester volt. Lodge kérte, hogy mutassa meg a beszéde szövegét, amit a polgármester készséggel teljesített. Az egyik szakasz élesen támadta Kruscsevet, amiért Amerikát el akarta temetni. Lodge kérte, hogy hagyja ki. A kérdés feljött Washingtonban, mondotta, amikor az újságírók meginterjúvolták Kruscsevet, aki mentegetőzött: képletesen értette, a Szovjetunió behozza és lehagyja Amerikát a termelésben, így temeti el. Los Angeles polgármesterét nem lehetett meggyőzni, a díszvacsorán teljes egészében elmondotta a beszédet. Kruscsev dühöngött, azzal fenyegetőzött, hogy azonnal kéri a gépét és egyenesen Vladivosztokba repül. De megint lecsillapodott és Lodge megkönnyebbülten visszatért a szobájába, ahol jelentést fogalmazott a State-departmentnek a napi eseményekről. Lefeküdni készült, amikor jóval éjfél után kopogtattak az ajtón. Gromiko külügyminiszter állított be, hogy tiltakozni akar. Lodge azt hitte, a polgármester kijelentéséért, az ügy, úgy látszik, mégsincs elintézve. Gromiko a mondókájába kezdett: a szovjet kormány hivatalosan tiltakozik a Kruscsevet ért sérelem miatt — a gyászruhás magyar asszony tüntetésével . . . KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA A magyar Vértesben mit készít a szovjet Vértes? A budapesti rádió a Dunántúlon, a Vértes és Bakony hegységben rendezett szovjet — magyar hadgyakorlatról adott leírásában azt jelentette, hogy a szovjet — magyar hadgyakorlat vezetője Mórocz Lajos vezérőrnagy volt. Ezt Mórocczal — első személyben — is elmondatták, aki így jelentett a rádióadásban: — Mórocz Lajos vezérőrnagy, az elmúlt héten végrehajtásra került gyakorlat vezetője jelentem a legfelsőbb politikai, állami vezetés honvédelem fejlesztésére vonatkozó döntései alapján a katonai vezetés által meghatározott éves felkészülési terveknek megfelelően a kijelölt szovjet és magyar törzsek, összfegyvernemi és szakfegyvernemi csapatok, a légierő kötelékei, a Vértes—73 fedőnevű együttműködési harcgyakorlatot eredményesen végrehajtották. Az „alapján" és “vonatkozó”, "döntések”, “meghatározott" “megfelelően" és “kijelölt" kifejezések olyanok, minthaMórocz valami körmönfont jogászi szöveget mondott volna el. A jogi kifejezésekkel való ravaszkodás nyilván azt a célt szolgálta, hogy elhitessék a világgal, ez a különös hadgyakorlat nem is szovjet vezetéssel folyt, hanem önálló és eredeti magyar hadgyakorlat volt, amelyben a Szovjetunió déli hadseregcsoportja ezek "vonatkozása alapján és "megfelelően" és "kijelölve" — csak segített Mórocznak . . . Ugyancsak furcsa volt: Czinege Lajos honvédelmi miniszter, akinek Mórocz jelentett, beszédében a túlzottan bizonygató: "Külön öröm számunkra, hogy a gyakorlat azt is újból igazolta, hogy a szovjet és magyar alakulatok, parancsnokok, törzsek és katonák közötti együttműködés magas színvonalú, biztosítja a legbonyolultabb feladatok óramű pontossággal történő végrehajtását. A gyakorlat során mindvégig szervezett és példás volt a szovjet és magyar gépesített lövész- és páncélos egységek, a tüzér-, műszaki-híradó- és más csapatok, a határőrség kijelölt törzse és alegységei együttműködése, közös tevékenysége." Miért kellett “igazolni” a szovjet — magyar együttműködést? Ki állította, hogy ez nincs meg? Ki akarta szabotálni a közös tevékenységet?” Az is feltűnt a megfigyelőknek, hogy ez a Vértes—73 hadgyakorlat , a kevés magyar hegyvidékek egyikén történt, és a Dunántúlon. Amint ezt az európai összbiztonsági konferencián kifejtették, a hadgyakorlatok ma a nemzetközi fenyegetések kifejezői. És mivel mi nem hisszük el, hogy akár Mórocz vagy Czinege Napóleon parancsolnak a Kremlin katonai mozgásának vagy akár csak a Szovjetunió déli hadseregcsoportjának, a hazai riportokban a Szovjet céloknak olyan melegen felajánlott magyar "kiskatonák" életét féltve, tiltakozunk. Tiltakozunk az ellen, hogy akár a balkáni hegységekben és hegyek oldalában vagy akár az ausztriai és bajor hegyvidékeken véreztessék el azt az ifjú magyar nemzedéket, amelynek felhasználását a magyarországi párt napóleonjai felajánlották a szovjet céloknak. Átlátszóan hazudozva és szolgaian rejtegetve a szovjet parancsot és célokat. Olcsó utazások Hajó és repülőjegyek részletre It Útlevél, vízum, autóbérlet. Mindenfajta biztosítás. IKEA, TUZEX vámmentes csomagok,, pénz, gyógyszer, virág küldése ROMÁNIÁBa új vámmentes csomagok. OCEAN TRAVEL 1071 Bathurst St. Toronto 4, Ontario, Canada Tel.: 534-28/4 534-1347 Infláció! Infláció! (TOKIO, Japán) a JAPAN TIMES című lap foglalkozik a japán infláció kérdésével. A lap megállapításait érdemes közölni, hogy lássuk: az infláció nemcsak Amerikában érezteti hatását, hanem a világ majdnem minden részén, így a gazdaságilag virágzó és eredményes Japánban is. A JAPAN TIMES szerint Japánban az inflációs irányzat olyan méreteket öltött, hogy már nem hagyható figyelmen kívül. A jelek szerint a japán kormánynak rövidesen meg kell változtatnia valutapolitikáját. A kormány tervezési szakemberei behatóan tanulmányozzák az infláció leküzdésének legmegfelelőbb módozatait, de annak legutóbbi gyors fokozódása arra mutat, hogy már nincs sok idő . . . Mindenekelőtt fontos elemként kell számításba venni a japán kormány tervét a szigetcsoport átalakításáról. E nagyméretű terv a városok tehermentesítésére és a gazdasági létesítmények arányos területi elosztására irányul és a japán társadalom konkrét lehetőségeiből, valamint szükségleteiből indul ki, viszont bejelentése az ingatlanok árának rögzítése nélkül máris óriási méretű telekspekulációt idézett elő, ami sokban elősegítette az inflációt. Ugyanakkor a kormány adóügyi politikája is az infláció növekedését ösztönzi. Másrészt a szennyeződés elleni általános tiltakozás jelentős alapok előirányzását tette szükségessé a helyzet orvoslása érdekében. Ugyanakkor a nagyrészt importból származó nyersanyagok és üzemanyagok árának növekedése elkerülhetetlen. Előreláthatólag sokan jutnak majd arra a következtetésre, hogy nem érdemes pénzüket bankban tartani, amikor a telepspekuláció jobban biztosítja az értéket. Az 1973-as év lezárása inflációs veszteség nélkül lehetetlen. A Japán Kommunista Párt szeretné politikai célokra felhasználni az inflációt. Azt állítják, hogy a kormány költségvetése, amely már hatályban is van, azért több ebben az évben 24,6 százalékkal, mert a kormány a katonai kiadások kedvéért vállalta a költségvetés összeállításakor az inflációt. A párt szerint a költségvetés okozta az inflációt. A katonai előirányzatok irányították a kormány ilyen irányú terveit és az USA-val való katonai együttműködés folytatásának szándékát bizonyítja az infláció . . . A kormány viszont arra hivatkozik, hogy a költségvetést nem a katonai kiadások, hanem a társadalombiztosítás nagyméretű javítása emelte fel. Házassági hír Garay István volt vk. őrnagy és felesége (szül. Borlay Judit ’ örömmel tudatják, hogy leányuk Jutka, a Santa Clara(Calif.) jezsuita egyetem elvégzése után, szept. 15.-én házasságot kötött James Ringstad okt. mérnökkel. A Garay család a Vasárnap rokonságához tartozik és így mint jó rokon a jó rokonnak szeretettel kívánunk sok-sok boldogságot mi isnak! Néhai Dr. vitéz Hargittay Béla s felesége, báró Pászthory Olga leányát, EMŐKÉT. 1973 november 17.-én déli 12 órakor vezeti oltárhoz Csipke Pál és felesége. Szabó Magdolna fia CSABA a Szent István róm kát. templomban (3705 Woodlawn Ave., Los Angeles). Fogadás délután 27 óráig a Balaton Étterem különtermében (607 S. Western Avenue Hollywood). Sok szerencsét az ifjú pár- 3. oldal A nagy kérdést: érdemes-e a szovjet kártyára tenni? - végül kimondották (ha a válaszadást el is utasították) • A MAGYARORSZÁGOT ELNYOMÓ PÁRTBAN félnek a Nyugat sokat emlegetett "fellazítási politikájától, amely úgy látszik hat, mert a szovjet kommunista párt központi lapja, a KOMMUNYISZT éppen azzal a lehetőséggel számol, amit eddig nevetségesnek minősített: a keleteurópai országok leszakadhatnak a Szovjetunióról. Mind többet hallani Keleteurópában a Kommunyiszt legutóbbi száma szerint, hogy aSzovjetunió Ázsiához tartozik, ők meg Európához és a Kremlin engedje útjukra a keleteurópai országokat”. A KOMMUNYISZT visszavágása: "A Szovjetunió is Európához tartozik, eltávolítani bennünket nem lehet!” Moszkva felismerte, hogy a politikai (és ideológiai) kötelékeknél erősebbek a gazdasági kötelékek, ezért a szovjet tábor teljes gazdasági integrálódására törekszik. A szovjet nyersanyag nagyobb csábító erő, mint Lenin összes művei s úgy képzelik, Keleteurópa gazdaságilag nem egzisztálhat a szovjet nyersanyagszállítmányok nélkül. Moszkva dilemmáját éppen az jelenti, hogy nyersanyagfeleslegét a fejlett kapitalista országoknak (USA, Nyugateurópa, Japán) adja-e modern gyárak és gépek ellenében, vagy politikai meggondolásból a keleteurópai kommunista országoknak, melyek csak rosszabb minőségű ipari termékkel tudnak fizetni. A dilemma mélyül azzal, hogy a fejlett tőkés országokhoz viszonyulva a Szovjetunió félgyarmati helyzetbe kerülhet, bármennyire is büszkélkedik ipari fejlettségével, technológiájával, mert a nemzetközi osztály,harc új értelmezésű szinterén (gazdasági, termelési vetélkedés) sokkal gyengébb, mint azt beismeri. Egy ilyen hátországgal , melyet a háta mögött fenyeget Kína, Keleteurópa nem oldhatja meg bajait, a Nyugat vonzásában viszont perspektívák nyílnak. • EGY RÁDIÓVITÁBAN nyíltan felvetették a kérdést, hogy “a varsói szerződésben való védelmi közösség, a KGST-ben vállalt gazdasági együttműködésünk fejlődést biztosít-e a magyar nép számára, vagy pedig a világ új fejleményei arra orientálhatnak bennünket, hogy másfelé tájékozódjunk?” A vita a budapesti rádió "HÁTTÉRBESZÉLGETÉS” című műsorában július 17.-én hangzott el Lipovecz Iván műsorvezető, Nyerges János közgadász, Patkó Imre újságíró, dr. Pozsgai Imre, a Társadalmi Szemle helyettes szerkesztője és dr. Pálos Barna újságíró részvételével. Bevezetőül azt fejtegették, hogy a mai világ bipólusú-e szocializmuskapitalizmus, vagy multipólusú: a különböző politikai és gazdasági tömörülések folytán több pólus, több centrum is kialakult, kialakulóban van? Végül abban egyeztek meg, hogy a jelenlegi világkép politikailag bipólusú, gazdaságilag multipólusú. • HANGJUK UTÁN nehéz volt a vitázókat felismerni, de nem is az a lényeges, hogy ki mit mondott, hanem, hogy eddig tabunak tekintett bizonyos dolgokat kimondottak. Az egyik résztvevő például kifejtette, "hogy a mai tőkés világban egyedül az USA rendelkezik nagyjából, hangsúlyozom nagyjából kiegyensúlyozott katonai, politikai, értve alatta világpolitikai és gazdasági befolyással." A dollárválság és általában a tőkés világ gazdasági válsága miatt azonban az USA gazdasági ereje már nem elég ahhoz, hogy a politikai vagy katonai akciót alátámassza, "tehát kénytelen világpolitikai célkitűzéseit a gazdasági realitásokhoz igazítani”. • UGYANAKKOR A SZOVJETUNIÓ világpolitikai súlyához mérten "a világgazdaságra gyakorolt befolyása nem elegendő", ezért elsőrendű érdeke, hogy a ,,gazdasági erőegyensúlyt megteremtse", amihez a békés egymás mellett élés szükséges. Egy másik vitázó megjegyezte: "A világban végbement fejlődés, a nemzetközi politikában megérlelődött változások nem vonják kétségbe, hogy a magyar népköztársaság külpolitikája és elkötelezettségei megfelelnek a magyar nép érdekeinek". Ezt azért szükséges kijelenteni, mondotta, mert a "szocialista világ ellentmondásai" alapján vetődnek fel olyan kérdések, hogy nem kellene-e másfelé orientálódni? • A HARMADIK VITÁZÓ SZERINT ma már mindenki tisztában van azzal, hogy Magyarország nem nagyhatalom ("erre is idő kellett"), és a magyar közvélemény “állandóan azt vizsgálja, hogy milyen kártyára tegyünk?” Véleménye szerint jó kártyára tettek és hosszú távon nem lesz baj, mire egy vitázó közbeszólt, "nem az a kérdés, milyen lapra teszünk, hanem az, hogyan mozgunk ezzel a lappal?"" Olyan világban élünk, amelyiken nem tudunk változtatni. Tehát nekünk egyszerre kell a céljainkat követni és alkalmazkodni a lehetőségekhez. A lehetőségek pedig nagyon változtak. Mégpedig úgy változtak meg, hogy van két fő pólus, de van egy csomó vonzási központ is, amelyek között vagy gazdaságilag lehet, ha úgy tetszik lavírozni, ha úgy tetszik, kötődni és szembefordulni; vagy diplomáciailag lehet átmeneti szerződéseket kötni, vagy átmenetileg vitás helyzetekbe kerülni. Egy sokkal rugalmasabb, sokkal bonyolultabb viszonyrendszerben kell megvalósítani azokat a nemzeti érdekeket és célokat, amelyek a mi esetünkben teljes egységben vannak a szocialista közösség céljaival." • ELHANGZOTT OLYAN VÉLEMÉNY IS, hogy a szocialista tábor megosztottsága, az USSR és Kína szembenállása "nekünk jó", de a végén abban maradtak, hogy maradjanak csak ott, ahol vannak. ★ A magyar száműzetés vegye észre: nem süket falnak beszélünk, írunk, üzenünk. A vasfüggöny nem szigetel többé, hanem visszhangzik. ERDÉLYI JÓZSEF tárogatóművész jelenti: ez év november 25.-én, vasárnap délután 3 órai kezdettel tárogató és énekhangversenyt rendez New Yorkban "November végén" címmel (a 323 East 82. utcában lévő Szent Kereszt Magyar Görögkatolikus Egyház Árpád termében). Ez alkalomból költői pályázatot hirdet. A hangversenyen minden beküldöttt verset felolvasnak vagy azokat az író elszavalhatja. A pályázók legyenek szívesek a "November végén" című versüket november 15.-ig beküldeni a következő címre: Erdélyi József. Room 600. 1697 Broadway. New York, N. Y. 10019 A pályázók a magyar rádió és sajtóban publicitásban részesülnek. ■stxti