Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1973 (80. évfolyam, 1-50. szám)

1973-11-04 / 42. szám

1973 novemb­er 4. Láthatár Gyászoló magyar asszony gyászfátyolos zászlója (Kruscsevvel szemben) (NEW YORK, N. Y.­) Van-e magyar, aki ne emlékeznék Hen­ry Cabot Lodge-ra, az amerikai fődelegátusra az ENSZ- ben az 56-os forradalom idején? A magas, arisztokratikus tar­ L­á­t­ó­k­ö­r Mit fogadott Brezsnyev Washingtonban és mit tartott be Moszkvában Míg mai, közép- és keleteurópai száműzöttek, akik a szovjet és az általa beiktatott pártdiktatúrák módszereit a bőrünkön tanultuk meg, a Brezsnyevvel való egyezkedés közben tüntet­tünk egész Amerikában és Nixon elnököt a figyelmeztető táv­iratok és levelek özönével árasztották el. Nixon elnök és Brezs­nyev szovjet pártfőtitkár és diktátor egyezményt írtak alá. A kiadott közös közleménynek 1. Szakasza ezeket mondja: Az Egyesült Államok és a Szovjetunió egyetértenek abban, hogy politikájuk egyik célja megszüntetni az atom­háború veszélyét és az atomfegyverek használatát. Majd a II. Szakaszban ehhez hozzáteszik: A felek egyetértenek abban, hogy az I. szakaszban fog­laltakkal egybehangzóan és az abban foglalt cél megvalósítá­sára tovább haladnak abból az előzetes megállapodásból kiin­dulva, hogy mindegyik fél tartózkodni fog a másik fél ellen erőszak alkalmazásától, és más országok ellen erőszak alkal­mazásától olyan körülmények között, amely a nemzetközi bé­két és biztonságot veszélyezteti. Egyetértenek a felek abban, hogy külpolitikájuk kialakításakor ezek a megfontolások veze­tik őket és ezt tartják szem előtt a nemzetközi vonatkozásokat érintő cselekedeteik közben is."­­De ma legfontosabb az a megegyezés, amelyet a IV. feje­zetbe foglaltak. A IV. szakasz így szól: "Ha bármely időben a két fél között vagy az egyik fél és a másik között atomháború kockázata látszik kialakulni, vagy ha más országok között, amelyek nem résztvevői ennek a szer­ződésnek, úgy látszik, atomháború veszélye következhet be, az egyik fél és egy más állam között, akkor ennek az egyezmény­nek a rendelkezései szerint az Egyesült Államoknak és a Szov­jetuniónak azonnal sürgős tanácskozásokat kell kezdeni egy­mással és minden erőfeszítést meg kell tenni, ezt a kockázatot el kell hárítani." Az arab-izraeli háború újbóli kitörése fegyveres erőszak alkalmazása volt. Mivel az egyik oldalon az arab oldalon a szovjet érdekeltsége vitathatatlan, amint a másik oldalon a USA rokonszenve tagadhatatlan, a fellángoló arab-izraeli kon­fliktus valóban a két nagyhatalom összeütközésére vezethetett volna, tehát atomhatalmak konfliktusára. Hát betartotta a Szov­jetunió, amely az arab oldalt felfegyverezte, tancsapataival kiképezte sőt a tüzelő háborúban is irányította, a Nixon —Brezs­nyev megegyezést, amit olyan nagy hűhóval írtak alá Wash­ingtonban? Bizony, nem tartotta be. Ravaszul hallgatott, hiszen ludas volt benne. Az egyik amerikai forrás, a Szovjet megértését kö­vetelve, így mentegette a moszkvai magatartást: nem közölhet­ték Amerikával az arab támadás terveit, mert akkor a támadás nem számíthatott volna a meglepetés, a rajtütés katonai elő­nyére . . . Nos, ez nem mentsége a Kremlinnek. Sőt bizonyítéka annak, amit előre mondtunk, a Szovjetunió csak azokat a szer­ződéseket és csak addig tartja be, amelyek előnyére és ameddig előnyére szolgálnak. Felfegyverzett arab szövetségesei megle­petésszerűen támadtak és amíg az arab támadás jól haladt előre, a Kremlin kiáltozva helyeselt és dühösen fenyegette Izraelt. Mikor a kocka fordult, mikor az izraeliek átkeltek a Szuez csatornán az arab oldalra és ott nagyobb területet foglaltak el, mint az arabok a keleti oldalon, mikor az izraeliek elvágták a Kairóból az arab frontra vivő utánpótlási utakat és vasútat, mikor megsemmisítették a szovjet röppentyűkkel és irányítás­sal kiépített légi ernyőt, mikor a szíriai támadást visszave­tették és negyven mérföldre voltak a szíriai főváros előtt az izraeli páncélos ékek, és az egyiptomi főváros előtt harminc mérföldre, nos, akkor a Szovjetunió, a békehatalom ugyanolyan hangosan kezdett kiáltozni Kissinger külügyminiszterrel a fegy­verszünetért, mint amilyen hangosan biztatta a támadó ara­bokat. A Szovjet megszegte a Brezsnyev aláírta egyezményt. Ha betartotta volna és az arab támadás előtt felhívta volna a USA-t a konfliktus megelőzésére, sok-sok emberéletet lehetett volna megmenteni úgy arab mint izraeli oldalon. De a szovjet tervekbe beleillett egy kiadós arab győzelem. Hogy nem sike­rült, most újból békéről kiáltoz a MN-ben a moszkvai delegá­tus. Nehogy az izraeliek valamelyik általa izgatott szövetséges fővárosát is elfoglalják. (De közben annyi fegyvert szállított, amennyit az arabok kértek . . .) És kárörvendve figyeli, miként gyengíti le Amerikát és Európát is az olajháború, amelyet a vereségen felbőszült arab államok folytatnak és amelynek a folytatására Nixon elnök egyezményes tárgyalófele, Brezsnyev és kremlini uralma számít is. Hogy a Nixon külpolitikában mi indokolja a kommunista diktatúrákkal szembeni pálfordulást és barátkozást, azt mind­ezek után nehéz kitalálni. De hogy a washingtoni enyelgés és szenvelgés után csúfosan becsapták, azt mindenki kezdi észrevenni. Az enyelgés és szenvelgés nem külpolitikai tényező. És ez többet mond, mint a Watergate botrány. Mi. Amerikába befogadott száműzöttei ugyanennek a diktatúrának nyugodtan mondhatjuk: mi megtettük, amire Amerika, iránti hűségünk kö­telezett. Óva intettük és figyelmeztettük az elnököt. Ezek után már nem is tesszük. Ha az arab — izraeli háború­ból nem tanulta meg, mire számíthat az, aki a Kremlinnel egyez­kedik — akkor nincs értelme a beszédnek. Csupán idézünk egy jó magyar közmondást, aki azt kívánja, hogy becsapják, azt bizonyosan be fogják csapni. Újból és újból. Igaz, ez már nem Nixon elnök adminisztrációjának az ügye, hanem az ame­rikai jövő felelőtlen kockáztatása. tású, hurutos hangú politikus-diplomata emlékiratai most jelen­tek meg. A könyv címe: "The Storm has many Eyes: Personal Narrative”. Az 56-os forradalomról két vagy három mondatot ejt, csupán mentegetőzést, amiért Amerika nem sietett a magyar nép megsegítésére: "A beavatkozás felelőtlen rizikóval járt volna!" Amit Kruscsevről mond el, akinek hivatalos kísérője volt amerikai látogatásakor, érdekes. Eisenhower elnök meghívására Kruscsev 1959 szeptember 1­5.-én érkezett Amerikába és Cabot Lodge tizenkét napig a kísé­rője volt.. Los Angelesben történt, hogy a filmcsillagok társaságában elfogyasztott ebédjük után, a szálloda felé menet az egyik utca­sarkon feltűnt egy feketébe öltözött asszony, aki gyászfátyol­lal borított magyar zászlót és egy plakátot tartott a kezében, ez­zel a felírással: "Halál Kruscsevre, Magyarország gyilkosára! Kruscsev ingerülten kérdezte, mit mond a felírás? Lodge nyu­godtan felelte: "Az asszony nyilvánvalóan nem ért egyet a kül­politikája bizonyos aspektusaival". Kruscsev dühe fokozódott. "Azért hívott meg Eisenhower, hogy inzultálhasson? , kérdezte indulatosan. Lodge válasza: "Azt az asszonyt nem Eisenhower állította oda tiltakozni!" Kruscsev kissé higgadtabban, de még mindig méltatlankodva jegyezte meg: "A Szovjetunióban csak akkor állhat­ott, ha én rendelem oda ..." Este Los Angeles gondosan összeválogatott polgárai va­csorát adtak Kruscsev tiszteletére, az egyik szónok maga a pol­gármester volt. Lodge kérte, hogy mutassa meg a beszéde szö­vegét, amit a polgármester készséggel teljesített. Az egyik szakasz élesen támadta Kruscsevet, amiért Amerikát el akarta temetni. Lodge kérte, hogy hagyja ki. A kérdés feljött Wash­ingtonban, mondotta, amikor az újságírók meginterjúvolták Kruscsevet, aki mentegetőzött: képletesen értette, a Szovjetunió behozza és lehagyja Amerikát a termelésben, így temeti el. Los Angeles polgármesterét nem lehetett meggyőzni, a díszva­csorán teljes egészében elmondotta a beszédet. Kruscsev dü­höngött, azzal fenyegetőzött, hogy azonnal kéri a gépét és egye­nesen Vladivosztokba repül. De megint lecsillapodott és Lodge megkönnyebbülten visszatért a szobájába, ahol jelentést fogal­mazott a State-departmentnek a napi eseményekről. Lefeküdni készült, amikor jóval éjfél után kopogtattak az ajtón. Gromiko külügyminiszter állított be, hogy tiltakozni akar. Lodge azt hitte, a polgármester kijelentéséért, az ügy, úgy látszik, mégsincs elintézve. Gromiko a mondókájába kezdett: a szovjet kormány hivatalosan tiltakozik a Kruscsevet ért sérelem miatt — a gyász­ruhás magyar asszony tüntetésével . . . KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA A magyar Vér­tes­ben mit készít a szovjet Vértes? A budapesti rádió a Dunántúlon, a Vértes és Bakony hegy­ségben rendezett szovjet — magyar hadgyakorlatról adott leírá­sában azt jelentette, hogy a szovjet — magyar hadgyakorlat ve­zetője Mórocz Lajos vezérőrnagy volt. Ezt Mórocczal — első személyben — is elmondatták, aki így jelentett a rádióadásban: — Mórocz Lajos vezérőrnagy, az elmúlt héten végrehaj­tásra került gyakorlat vezetője jelentem a legfelsőbb politikai, állami vezetés honvédelem fejlesztésére vonatkozó döntései alapján a katonai vezetés által meghatározott éves felkészülési terveknek megfelelően a kijelölt szovjet és magyar törzsek, összfegyvernemi és szakfegyvernemi csapatok, a légierő köte­lékei, a Vértes—73 fedőnevű együttműködési harcgyakorlatot eredményesen végrehajtották. Az „alapján" és “vonatkozó”, "döntések”, “meghatározott" “megfelelően" és “kijelölt" kifejezések olyanok, mintha­­Mórocz valami körmönfont jogászi szöveget mondott volna el. A jogi kifejezésekkel való ravaszkodás nyilván azt a célt szolgálta, hogy elhitessék a világgal, ez a különös hadgyakorlat nem is szovjet vezetéssel folyt, hanem önálló és eredeti magyar had­gyakorlat volt, amelyben a Szovjetunió déli hadseregcsoportja ezek "vonatkozása alapján és "megfelelően" és "kijelölve" — csak segített Mórocznak . . . Ugyancsak furcsa volt: Czinege Lajos honvédelmi miniszter, akinek Mórocz jelentett, beszédé­ben a túlzottan bizonygató: "Külön öröm számunkra, hogy a gyakorlat azt is újból igazolta, hogy a szovjet és magyar ala­kulatok, parancsnokok, törzsek és katonák közötti együttmű­ködés magas színvonalú, biztosítja a legbonyolultabb feladatok óramű pontossággal történő végrehajtását. A gyakorlat során mindvégig szervezett és példás volt a szovjet és magyar gépesí­tett lövész- és páncélos egységek, a tüzér-, műszaki-híradó- és m­ás csapatok, a határőrség kijelölt törzse és alegységei együtt­működése, közös tevékenysége." Miért kellett “igazolni” a szovjet — magyar együttműkö­dést? Ki állította, hogy ez nincs meg? Ki akarta szabotálni a közös tevékenységet?” Az is feltűnt a megfigyelőknek, hogy ez a Vértes—73 hadgyakorlat , a kevés magyar hegyvidékek egyikén történt, és a Dunántúlon. Amint ezt az európai összbiztonsági konfe­rencián kifejtették, a hadgyakorlatok ma a nemzetközi fenyege­tések kifejezői. És mivel mi nem hisszük el, hogy akár Mórocz vagy Czinege Napóleon parancsolnak a Kremlin katonai moz­gásának vagy akár csak a Szovjetunió déli hadseregcsoport­jának, a hazai riportokban a Szovjet céloknak olyan melegen felajánlott magyar "kiskatonák" életét féltve, tiltakozunk. Tilta­kozunk az ellen, hogy akár a balkáni hegységekben és hegyek oldalában vagy akár az ausztriai és bajor hegyvidékeken vérez­­tessék el azt az ifjú magyar nemzedéket, amelynek felhasználá­sát a magyarországi párt napóleonjai felajánlották a szovjet céloknak. Átlátszóan hazudozva és szolgaian rejtegetve a szov­jet parancsot és célokat. Olcsó utazások Hajó és repülőjegyek részletre It Útlevél, vízum, autóbérlet. Mindenfajta biztosítás. IKE­A, TUZEX vámmentes csomagok,, pénz, gyógyszer, virág küldése ROMÁNIÁBa új vámmentes csomagok­. OCEAN TRAVEL 1071 Bathurst St. Toronto 4, Ontario, Canada Tel.: 534-28/4 534-1347 Infláció! Infláció! (TOKIO, Japán­) a JAPAN TIMES című lap foglalkozik a japán infláció kérdésével. A lap megállapításait érdemes közölni, hogy lássuk: az inflá­ció nemcsak Amerikában érez­teti hatását, hanem a világ majdnem minden részén, így a gazdaságilag virágzó és ered­ményes Japánban is. A JAPAN TIMES szerint Japánban az in­flációs irányzat olyan mérete­ket öltött, hogy már nem hagy­ható figyelmen kívül. A jelek szerint a japán kormánynak rö­videsen meg kell változtatnia valutapolitikáját. A kormány tervezési szak­emberei behatóan tanulmányoz­zák az infláció leküzdésének legmegfelelőbb módozatait, de annak legutóbbi gyors fokozó­dása arra mutat, hogy már nincs sok idő . . . Mindenekelőtt fontos elem­ként kell számításba venni a japán kormány tervét a sziget­­csoport átalakításáról. E nagy­méretű terv a városok teher­mentesítésére és a gazdasági létesítmények arányos területi elosztására irányul és a japán társadalom konkrét lehetősé­­geiből, valamint szükségleteiből indul ki, viszont bejelentése az ingatlanok árának rögzítése nélkül máris óriási méretű te­lekspekulációt idézett elő, ami sokban elősegítette az inflá­ciót. Ugyanakkor a kormány adó­ügyi politikája is az infláció növekedését ösztönzi. Másrészt a szennyeződés el­leni általános tiltakozás jelen­tős alapok előirányzását tette szükségessé a helyzet orvoslá­sa érdekében. Ugyanakkor a nagyrészt importból származó nyersanyagok és üzemanyagok árának növekedése elkerülhe­tetlen. Előreláthatólag sokan jutnak majd arra a következtetésre, hogy nem érdemes pénzüket bankban tartani, amikor a te­lepspekuláció jobban biztosítja az értéket. Az 1973-as év lezá­rása inflációs veszteség nélkül lehetetlen. A Japán Kommunista Párt szeretné politikai célokra fel­használni az inflációt. Azt ál­lítják, hogy a kormány költség­­vetése, amely már hatályban is van, azért több ebben az év­ben 24,6 százalékkal, mert a kormány a katonai kiadások kedvéért vállalta a költségvetés összeállításakor az inflációt. A párt szerint a költségve­tés okozta az inflációt. A kato­nai előirányzatok irányították a kormány ilyen irányú terveit és az USA-val való katonai együttműködés folytatásának szándékát bizonyítja az inflá­ció . . . A kormány viszont arra hi­vatkozik, hogy a költségvetést nem a katonai kiadások, hanem a társadalombiztosítás nagymé­retű javítása emelte fel. Házassági hír Garay István volt vk. őrnagy és felesége (szül. Borlay Judit ’ örömmel tudatják, hogy leá­nyuk Jutka, a Santa Clara­­(Calif.) jezsuita egyetem el­végzése után, szept. 15.-én házasságot kötött James Ring­­stad okt. mérnökkel. A Garay család a Vasárnap rokonságához tartozik és így mint jó rokon a jó rokonnak szeretettel kívánunk sok-sok boldogságot mi is­­nak! Néhai Dr. vitéz Hargittay Béla s felesége, báró Pászthory Olga leányát, EMŐKÉT. 1973 november 17.-én déli 12 órakor vezeti oltárhoz Csipke Pál és felesége. Szabó Magdolna fia CSABA a Szent István róm kát. templomban (3705 Wood­­lawn Ave., Los Angeles). Fogadás délután 2­­­7 óráig a Balaton Étterem különtermé­ben (607 S. Western A­venue Hollywood). Sok szerencsét az ifjú pár- 3. oldal A nagy kérdést: érdemes-e a szovjet kártyára tenni? - végül kimondották (ha a válaszadást el is utasították) • A MAGYARORSZÁGOT ELNYOMÓ PÁRTBAN félnek a Nyugat sokat emlegetett "fellazítási politikájától, amely úgy látszik hat, mert a szovjet kommunista párt központi lapja, a KOMMUNYISZT éppen azzal a lehetőséggel számol, amit eddig nevetségesnek minősített: a keleteurópai országok le­szakadhatnak a Szovjetunióról. Mind többet hallani Kelet­­európában a Kommunyiszt legutóbbi száma szerint, hogy a­­Szovjetunió Ázsiához tartozik, ők meg Európához és a Kremlin engedje útjukra a keleteurópai országokat”. A KOMMU­NYISZT visszavágása: "A Szovjetunió is Európához tartozik, eltávolítani bennünket nem lehet!” Moszkva felismerte, hogy a politikai (és ideológiai) köte­lékeknél erősebbek a gazdasági kötelékek, ezért a szovjet tá­bor teljes gazdasági integrálódására törekszik. A szovjet nyers­anyag nagyobb csábító erő, mint Lenin összes művei s úgy képzelik, Keleteurópa gazdaságilag nem egzisztálhat a szovjet nyersanyagszállítmányok nélkül. Moszkva dilemmáját éppen az jelenti, hogy nyersanyagfeleslegét a fejlett kapitalista orszá­goknak (USA, Nyugateurópa, Japán) adja-e modern gyárak és gépek ellenében, vagy politikai meggondolásból a kelet­európai kommunista országoknak, melyek csak rosszabb minő­ségű ipari termékkel tudnak fizetni. A dilemma mélyül azzal, hogy a fejlett tőkés országokhoz viszonyulva a Szovjetunió fél­gyarmati helyzetbe kerülhet, bármennyire is büszkélkedik ipari fejlettségével, technológiájával, mert a nemzetközi osztály­­,harc új értelmezésű szinterén (gazdasági, termelési vetélkedés) sokkal gyengébb, mint azt beismeri. Egy ilyen hátországgal , melyet a háta mögött fenyeget Kína, Keleteurópa nem oldhatja meg bajait, a Nyugat vonzásában viszont perspektívák nyílnak. • EGY RÁDIÓVITÁBAN nyíltan felvetették a kérdést, hogy “a varsói szerződésben való védelmi közösség, a KGST-ben vállalt gazdasági együtt­működésünk fejlődést biztosít-e a magyar nép számára, vagy pedig a világ új fejleményei arra orientálhatnak bennünket, hogy másfelé tájékozódjunk?” A vita a budapesti rádió "HÁT­TÉRBESZÉLGETÉS” című műsorában július 17.-én hangzott el Lipovecz Iván műsorvezető, Nyerges János közgadász, Patkó Imre újságíró, dr. Pozsgai Imre, a Társadalmi Szemle helyettes szerkesztője és dr. Pálos Barna újságíró részvételével. Beve­zetőül azt fejtegették, hogy a mai világ bipólusú-e­ szocializmus­kapitalizmus, vagy multipólusú: a különböző politikai és gazda­sági tömörülések folytán több pólus, több centrum is kialakult, kialakulóban van? Végül abban egyeztek meg, hogy a jelenlegi világkép politikailag bipólusú, gazdaságilag multipólusú. • HANGJUK UTÁN nehéz volt a vitázókat felismerni, de nem is az a lényeges, hogy ki mit mondott, hanem, hogy eddig tabunak tekintett bizo­nyos dolgokat kimondottak. Az egyik résztvevő például kifej­tette, "hogy a mai tőkés világban egyedül az USA rendelke­zik nagyjából, hangsúlyozom nagyjából kiegyensúlyozott kato­nai, politikai, értve alatta világpolitikai és gazdasági befolyás­sal." A dollárválság és általában a tőkés világ gazdasági vál­sága miatt azonban az USA gazdasági ereje már nem elég ahhoz, hogy a politikai vagy katonai akciót alátámassza, "tehát kény­telen világpolitikai célkitűzéseit a gazdasági realitásokhoz iga­­zítani”. • UGYANAKKOR A SZOVJETUNIÓ világpolitikai súlyához mérten "a világgazdaságra gyakorolt befolyása nem elegendő", ezért elsőrendű érdeke, hogy a ,,gaz­dasági erőegyensúlyt megteremtse", amihez a békés egymás mel­lett élés szükséges. Egy másik vitázó megjegyezte: "A világban végbement fejlődés, a nemzetközi politikában megérlelődött vál­tozások nem vonják kétségbe, hogy a magyar népköztársaság külpolitikája és elkötelezettségei megfelelnek a magyar nép ér­dekeinek". Ezt azért szükséges kijelenteni, mondotta, mert a "szocialista világ ellentmondásai" alapján vetődnek fel olyan kérdések, hogy nem kellene-e másfelé orientálódni? • A HARMADIK VITÁZÓ SZERINT ma már mindenki tisztában van azzal, hogy Magyarország nem nagyhatalom ("erre is idő kellett"), és a magyar közvéle­mény “állandóan azt vizsgálja, hogy milyen kártyára tegyünk?” Véleménye szerint jó kártyára tettek és hosszú távon nem lesz baj, mire egy vitázó közbeszólt, "nem az a kérdés, milyen lapra teszünk, hanem az, hogyan mozgunk ezzel a lappal?"" Olyan világban élünk, amelyiken nem tudunk változtatni. Tehát ne­künk egyszerre kell a céljainkat követni és alkalmazkodni a le­hetőségekhez. A lehetőségek pedig nagyon változtak. Még­pe­dig úgy változtak meg, hogy van két fő pólus, de van egy csomó vonzási központ is, amelyek között vagy gazdaságilag lehet, ha úgy tetszik lavírozni, ha úgy tetszik, kötődni és szembefordulni; vagy­ diplomáciailag lehet átmeneti szerződése­ket kötni, vagy átmenetileg vitás helyzetekbe kerülni. Egy sokkal rugalmasabb, sokkal bonyolultabb viszony­rendszerben kell megvalósítani azokat a nemzeti érdekeket és célokat, ame­lyek a mi esetünkben­ teljes egységben vannak a szocialista közösség céljaival." • ELHANGZOTT OLYAN VÉLEMÉNY IS, hogy a szocialista tábor megosztottsága, az USSR és Kína szembenállása "nekünk jó", de a végén abban maradtak, hogy maradjanak csak ott, ahol vannak. ★ A magyar száműzetés vegye észre: nem süket falnak be­szélünk, írunk, üzenünk. A vasfüggöny nem szigetel többé, hanem visszhangzik. ERDÉLYI JÓZSEF tárogatóművész jelenti: ez év novem­ber 25.-én, vasárnap délután 3 órai kezdettel tárogató és ének­hangversenyt rendez New Yorkban "November végén" cím­mel (a 323 East 82. utcában lévő Szent Kereszt Magyar Gö­­rögkatolikus Egyház Árpád termében). Ez alkalomból költői pályázatot hirdet. A hangversenyen minden beküldöttt verset felolvasnak vagy azokat az író elszavalhatja. A pályázók legyenek szívesek a "November végén" című versüket november 15.-ig beküldeni a következő címre: Erdélyi József. Room 600. 1697 Broadway. New York, N. Y. 10019 A pályázók a magyar rádió és sajtóban publicitásban részesül­nek. ■stx­ti

Next