Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1973 (80. évfolyam, 1-50. szám)

1973-12-02 / 46. szám

8. oldal SÁRKÁNY GYÖRGY: Már nem bírják, mégis tovább csinálják (A Kádár-féle államosított angyalcsinálás) Azok között a kérdések között, amelyeket csak a száműzöttek tartottak a felszínen és amelyekben győzelmük előrelátható, az első volt a szomszéd­államoknak adott magyar milliókkal való foglalko­zás, anyanyelvük megőrzésének támogatása. Ebben a kérdésben máris értünk el eredményeket, a szám­­űzöttek állhatatos munkájának köszönhető, hogy nem lehetett ezt a kérdést elsüllyeszteni, ellenkező­leg, nagy visszhangra talált az elnyomott magyar népben és végül a diktatúra kénytelen volt érdeklő­dést tanúsítani ez iránt a probléma iránt. Ez egy­aránt eredménye a száműzetésben ezzel a kérdéssel foglalkozó csoportoknak és a magyar nép testvéri visszhangjának. Három millió megölt magyar magzat Mindjárt a második kérdés az abortusz-” tör­­vény" kérdése. Az abortusz rendelkezésnek eddig közel három millió magyar magzat az áldozata. A Kádár diktatúra eddig nem merte visszavonni magzatgyilkos diktátumát, amely a magyarországi kórházakat alakította át állami, angyalcsináló üze­mekké. És bár a szomszéd diktatúrák ezt a szörnyű, anyaméhben folyó vérengzést már évekkel ezelőtt megszüntették, a Kádár diktatúra nem enged ebből a magyarírtásból. Mégsem tarthatja már fent sokáig ezt a népgyilkos, magyarellenes törekvését, ha előbb nem, akkor amint a szenilis Kádár diktátor elhullik, vissza kell vonják a törvényt és talán azt is meg­tudjuk, ki volt a Kádár mögött rejtőző kártevés fenntartója. Ennek több jelét lehet látni már ma is. 2000-ben ötmillió magyar? Legutóbb a HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ-ban ol­vastuk erről a kérdésről Forgács Katalin cikkét (1973. július 3.), amelyben azzal vezeti be mondani­valóját a pártengedélyes írónő, hogy leírja azt az ijesztő kérdést, amely ma a szovjet megszállás alatt élő magyarokat kínozza: “Mi lenne, ha 1980-ra vagy 2000-re kilenc, nyolc — vagy akár csak ötmillióan lennénk? A feltevés természetesen abszurd, mindössze játék a számokkal. Egyáltalán nem játékos gon­dolat viszont annak a ténynek a következményeit elsősorban gazdasági következményeit felmérni, — hogy a jelenlegi születésszámot feltételezve — már negyven-ötven év múlva is kevesebb lakosa lesz Magyarországnak, mint­ jelenleg.” A pártengedélyes újságíró így jegyzi fel a kér­dést, amely a hazai elnyomott közvéleményben él, mert vitatkoznia kell ezzel a kérdéssel. Persze, óva­tosan, nem meri beismerni, hogy a magyar szapo­rodásarány a legalacsonyabb széles e világon, ha­nem "finoman szólva" csak arról beszél, hogy a magyar arány "Európában is igen alacsonynak számító születésszám ..." Sietve hozzáteszi: "nem fenyeget nemzeti katasztrófa, nem kell balladai sö­­tétségű jóslatokba bocsátkozni ...” Azonban az, hogy ezt a vitát szükséges egy vidéki napilapban lefolytatni, azt bizonyítja, hogy ilyen jóslatok bor­­zadoznak ma otthon a magyarok között és bizonyít­ja azt is, hogy a nemzeti katasztrófát közeledni lát­ják a hazai magyarok is, nemcsak mi, száműzöttek, akik virrasztó kötelességünkhöz híven nyilvántart­juk a magyar anyaméhben megölt magzatokat, fel­írjuk Kádár győzelem napi jelentéseiből, a kórházak nyilvántartásaiból. Forgács Katalin szerint nemzeti katasztrófa még nem következik be. De szerinte is hamarosan visszaesik a magyar nemzet magyar­­országi lélekszáma. “Tegyük fel, hogy a születések átlagos szá­m­a a hatvanas évek szintjén marad és a csalá­donkénti átlagos gyermekszám csak az 1,8-at éri el. Nos, ezzel az alacsony termékenységgel szá­molva, az ezredfordulóra az ország népessége már csak az 1968-as szintnek felelne meg, 2020-ra pedig már csak 9 millió 1­53 ezren lennénk, ami majdnem 10 százalékkal kevesebb a jelenlegi né­pességszámnál. összehasonlításid: utoljára 1951- ben volt ennyi az ország lakóinak száma.” Mi, száműzött magyarok cikkekben, beszédek­ben, tanulmányokban és beadványokban kezdettől fogva tiltakoztunk, kiáltottunk, sikoltottunk és pa­naszkodtunk ez ellen, hogy a magyar népet eltün­tessék Közép-Európa térségéről vagy legyengítsék annyira, hogy már ne számítson. A Kádár-diktatúra még 1973-ban sem ezért szól. Csökken a munkáshaderő A pártdiktatúrát, amely egyben gazdasági mo­­monopólium is, gazdasági egyeduralom is, más szem­pontból izgatja a magyarság életerejének a csök­kenése. A munkaerő szempontjából, hogy nem lesz elég robotos, akik a párt politikai uralmát, a dik­tatúrát a gyárakban és a mezőgazdaságban munká­val fenntartják. Ezt az aggodalmat Forgács Katalin cikkében ("Hogyan alakul népességünk a jövő­ben?”) így fejezi ki: “Biztos ugyan, hogy 2000-re, 2020-ra sokkal több gép áll majd az emberiség szolgálatában, sokkal több automatizált üzem lesz, mint nap­jainkban. Ha azonban a népesség abszolút számá­ban is megfogyatkozik, fennálh­at az a veszély, hogy a szaporodó gépekre sem jut majd elegendő munkáskéz. A gépek sohasem pótolhatják teljes egészében a meg nem született munkaerőt, arról ■nem is szólva, hogy a meg nem született gyerme­kekkel potenciális szellemi munkaerő is kárba­­vész. Mindez pedig azt jelentheti, hogy negyven­­ötven év múltán, az ezredfordulóra lelassulhat egész gazdasági növekedésünk.” Ezt hirdettük, jajgattuk mi is. A tökéletes proletár­nemzet Forgács Katalin arról most már beszél, hogy a magyar magzatok mészárlása a diktatúra államo­sított és rosszindulatú kaparó vasával, akár szelle­mi visszaesést is elő fog idézni. Már­pedig a mun­kagépeket nemcsak kezelni kellene, hanem kitalálni és legyártani is. Ezt várjon 2000-ben már az oro­szok végzik a magyaroknak is? Ez lenne a tökéletes marxista , rabszolgauralom Magyarország felett. A haldokló magyar nép eredményes irtása abortusz­­törvénnyel és közben átalakítása potenciális szel­lem nélküli proletárnemzetté. De amint látjuk, ez a cikkírót nem izgatja túlságosan. Más itt a baj. Az a baj, hogy ha így haladnak a dolgok Magyaror­szágon, nem lesz ki a magyar öregekről gondos­­ktvaik és a magyarországi termelés nem tud az öre­gek ellátása uáma annyit termelni, amennyit a krem­lini diktatúra helytartójától, a párttól elvárnak Moszkvában. A beismerés “A nagyobbik baj, hogy a jelenlegi születés­szám állandósulásával nemcsak a népesség szá­mának abszolút csökkenése jár együtt, hanem jelentős korösszetétel-változás következik be. A számítások szerint 2020-ban már 2,1­ millió 60 éven felüli lakosa lesz Magyarországnak — ma ez a szám 1 millió 750 ezer. A kifizetett nyugdíjak összege ennek arányában nő majd és a 1­0—50 év múlva élő munkaképes korú nemzedékre — akik számban kevesebben lesznek a ma élő hasonló korú nemzedéknél — jóval nagyobb eltartási ter­hek hárulnak. 1970-ben az össznépesség 21 száza­léka all/ éven aluli volt, 62 százaléka tartozott a keresőképes korúakhoz, és 17 százaléka volt 60 éven felüli. A jelenlegi alacsony születés­szám állandósu­lása esetén 2020-ra e számok így alakulnának: csupán 16,3 százalék lesz 11­ éven aluli, mindössze 58­ százalék tartozik majd a keresőképesekhez, s a 60 éven felüliek aránya 25,2 százalékra emel­kedik.” És ez már izgatja a pártdiktatúrát. Ez már nem a magyar nép szegény életére megy, hanem a párt­diktatúra bőrére. Moszkva nem jóléti intézmény, hanem világuralomra törő diktatúra, amely minden csatlóstól elvárja a szállítást. A pártdiktatúráknak mindenütt biztosítani kell a munkássereget. Más nemzetiségű munkásokat Magyarországra? Mikor ezt a párt felismeri és úgy látja a mun­kássereget, tehát a pártdiktatúra hasznosságát a Kremlin szemében az abortusztörvény veszélyezteti az abortusztörvényt, amely az állami angyalcsiná­lás alapja ilyen vagy olyan módon visszavonják vagy hatástalanítják. Ez a száműzöttek győzelme is lesz, mert mi a magyarországi munkás­seregben a magyar nemzetet és növekedésében pedig a magyar jövő biztosítékát látjuk. És ezután jó majd a harcnak az a szakasza, amikor egyesíteni kell erőinket az otthoniakkal, több lakásért, szabad iskoláztatásért és egyetemért, emel­­kedettebb és szabad életszínvonalért. És azért, hogy a hiányzó magyar munkás helyére magyar munkást szabad csak állítani és a Kremlinnek nincs joga az anyaméhben lemészárolt magyarok munkahelyére más nemzetiségű munkásokat állítani. A Kádár féle állami angyalcsinálás kártevései hatásaikban ilyen messzi érnek. Bécs, 1973. november. KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA A Nemzetek Apostola (Folytatás a negyedik oldalról.) viselés predesztinációszerűen eltaszította őket magától egészen a világ végezetéig. A zsidó­ság nagy része ma is szétszórtan él a nagy­világban, habár a második világháború után megalakult a Nemzetek Szövetsége kegyéből Izrael mod­ern állama. De ez az államalakulat politikai és diplomáciai játékok eredménye és nem egy Istentől kiválasztott nép természet­­feletti hivatásának tudatából lépett a világ színterére. Az üdvösségtörténetben léte nem sorsdöntő. Inkább csak azt bizonyítja, hogy sorsa épp olyan lesz, mint minden más nem­zeté és államé. Rá is vonatkoznak a természet törvényei és egyes tagjait épp oly mérték sze­rint méri az Örök Gondviselés, mint minden m­ás nemzet fiait. Az Egyház a modern világban, ha csak üdvösségtörténeti szempontból mentette fel a zsidóságot a keresztrefeszítés felelőssége alól, akkor azt az Evangélium szellemében tette, mert a Megváltó minden ember váltságáért szenvedett. De ha tagjaiban más szempontot is mérlegelt, akkor célt nem ér el. Ellenkezőleg: Csak felfokozza a zsidóság meggyőződését aziránt, hogy meg kell maradnia nemzeti lété­nek a hűségében. És legfeljebb, mint nemzet teljesjogú félként egy modus­ vivendi állapotá­ban élhet más nemzetekkel, amelyek közül so­kan aposztotáltak az Evangélium ideáljaitól és a kereszténységtől. Szent Pál apostol missziós útjai során megadja majd e problémákra a feleletet és a helyes állásfoglalást azok iránt. Egy olyan vi­lágban,­ amelyben a kereszténység önállóan kifejlődött és a zsidóság elvesztve független teokratikus államát, visszavonulva, még min­dig csak várja és reméli a Messiás eljövetelét, aki visszaállítja Izrael teokratikus államát. Jaszovszky József (Folytatjuk.) Üzletfeleinkhez intézett üzeneteink egyike: Mi az, ami helyettesít hét 7 millió barrel olajat és közben nem nagyobb, mint egy baseball labda? A válasz: egy pound uránium. Amit hajtóanyagként használhatunk egy nukleáris áramtelepen. És ezekben a napokban még lényegesen fontosabb más előnyei is lehetnek annak, ha ennyi olajat helyettesíteni tudunk. 1974-ben az Illuminating Company több mint 2 millió barrel olajat fog elégetni . . . olajat, amely finomítható lenne annyi gasolinné, hogy az Cuyahoga megye minden motoros járművét elláthatná több mint egy hónapra! Azonban­­ a gasoline hiány ellenére sem tehetjük ezt ma meg, mert kényszerítve vagyunk arra, hogy mindinkább áttérjünk szénről olajra. Ez az oka annak, hogy a legtöbb szakember egyetért Dr. Dixy Lee Ray­­jal, az atomenergia bizottság új elnökével, amikor ezeket állapítja meg: “Nem kell ahhoz jövendőmondó tudomány, hogy előre meglássuk, az az olajmennyiség, melyet itthon ki­termelhetünk, még ha Alaszkából be is hozzuk, még ha Coloradoban ki is aknázzuk az olajat — semmiképpen sem lesz elegendő, hogy kielégítse energiaigényünket. Ha kifejlesztjük nukleáris erőforrá­sainkat, hogy elegendő elektromos­ságot termeljünk, akkor olajtartalé­kainkat a személy és teherszállításra alkalmazhatjuk, vagy más feladatok­ra, amelyeknek elvégzése közben nem használhatunk atomerőt. Arra a kérdésre, hogy az atomerő­telepek biztonságosak-e, Dr. Ray azt válaszolta, hogy meggyőződése: a nukleáris meghajtású áramtelepek a környezet minden megkárosítása nél­kül és a kisugárzás minden problé­mája nélkül működhetnek. Hozzátette: Sohasem volt egyetlen olyan baleset, amely az elektromos telep nukleáris részétől származott volna. Íme néhány ok, amelyért az Illumi­nating Company olyan igyekezettel törekszik arra, hogy minél előbb be­fejezze a Port Clinton melletti David Besse Nukleáris Áramtelepet és elő­haladjon a Perry Nukleáris Áramtelep tervezésével Painesvilléhez közel. Ha összeadjuk mindezeket az előnyö­ket, megoldja az energiahiányt, nem tesz kárt a környezetben, gazdasá­gos — akkor látjuk, a nukleáris erő a jövő árama. És az önök jövőjét is biztosítja. 7k ILLUMINATING^^ 1973 december 2. A PÁRT A PÁRT A PÁRT A PÁRT Gyengélkedik a diktatúra a pártban MULATNIVALÓ OSTOBASÁG lenne, ha nem őriznék ezt az ostobaságot atomhaderővel, elnyomatással, rendőrhadseregekkel, börtönökkel, elektromos sokk-kezeléssel, kényszermunkatáborokkal Szibériában. Amikor a kommunista párt a "munkásosztály élcsapataként” nyers erő­szakkal megszállta Magyarországot és ott mindenkit igyeke­zett kiirtani, akinek valami köze is volt az előző közélethez, ezeket a helyeket a megbízható párttagokkal töltötte be, akik vagy munkásjelmezű pártszereplők vagy pedig addig felhasz­nált munkások voltak. Viszont a mindenüktől megfosztott polgári rétegeket bekényszerítették a nehéz testi munkába, így tehát azok lettek a munkások . . . Ma tehát pártmegbízhatóság szempontjából már nem az számít, hogy ki a munkás, hanem az, hogy kinek a papája volt munkás — a régi világban. Mert az, aki munkás 1973-ban egyáltalán nem biztos, hogy meg­bízható pártszempontból. 1973-ban, a munkásosztály ismét az elnyomottak osztálya, nemcsak helyzetében, hanem sok esetben származásában is, hiszen a papája esetleg kulák, gazda volt... A mindenható és uralkodó kommunista pártban — és ez érthető — 1973-ban már jelentkezik az érvényesülő és a munkásjelleget levetkőző párttagok félelme az új munkásosztálytól, amit így lepleznek: ‘‘A Központi Bizottság múlt év novemberi állásfoglalása fontos feladatként jelölte meg számunkra a párt munkásjellegének erősítését. Hasonló probléma, feladat jelentkezik-e testvérpárt­jainknál?"’ EZT A SZÉP FOGALMAZÁST a Népszabadság június 10.-i számából vettük, amelyben Ja­kab Sándor erről a kérdésről nyilatkozott. Jakab az uralkodó párt központi bizottságában a "párt és tömegszervezeti osztály” vezetője és nemrég érkezett vissza Varsóból, ahol a BÉKE ÉS SZOCIALIZMUS, a kommunista és munkáspártok elméleti és tájékoztató folyóirata a NOWE DROGI, a Lengyel Egyesült Munkáspárt elméleti és politikai folyóiratának szerkesztőségével és a LEMP Központi Bizottságának Társadalomtudományi Fő­iskolájával közösen május végén nemzetközi konferenciát ren­dezett, A munkásosztály és pártja a mai szocialista társadalom­ban címmel. A tanácskozáson a bolgár, a csehszlovák, a len­gyel, a mongol, az NDK-beli, a román és a szovjet pártküldött­ség mellett magyar delegáció is részt vett. JAKAB érdekes dolgokat ismert be — persze hivatkozva a varsói konferenciára. Például: "A delegációk egyöntetűen hangsúlyozták, hogy reálisan kell megítélni a mai társadalmi-gazdasági folyamatok hatását a munkásosztályra. A munkásosztályt ma már nem lehet le­szűkíteni a fizikai munkásokra, de nem helyes a fogalom ki­tágítása oly mértékben sem, hogy azzal mitegy feloldanánk a munkásosztályt a társadalom egészében." És ha ma Magyarországon egy pártkorifeus hivatkozik a reális megítélésre, akkor arra figyelni kell, mert ez majdnem önkritikát jelent. Jakab irtózik attól, hogy a munkásosztályt azon­osítsák a társadalom egészével. Mi lesz akkor az álmun­kások előjogaival? ÉRDEKES AZ IS, hogy a konferencián az új szovjet pártsztár, K. F. Katusev a szovjet párt központi bizottságának a titkára a párt megújí­tásának a kérdésénél a technokrácia fogalmát és jelszavát ve­tette fel újból: ,,A tudományos-műszaki fejlődés hatására a munkások kö­rében kialakulóban van az a technikusi-művezetői réteg, amely közvetlen kapcsolatban van a termeléssel, és tevékenységében magas szinten ötvöződik a fizikai és a szellemi munka, sőt az utóbbi kerül túlsúlyba. Ez a réteg a munkásosztály legképzet­tebb, szakmailag legjobban felkészült rétege, melynek tagjai a legjobban kvalifikált munkások.” K. F. Katusev szerint tehát az segít, ha minden technikust, mérnököt a­­párt munkásnak nevez ki. A PÁRTFUNKCIONÁRIUSOK arra a kérdésre, hogy a munkásosztály melyik részét tudja ma a párt legjobban kézben tartani, a nagyüzemi munkásságot nevezték meg. Ennek megfelelően, hangoztatta Jakab, az volt a vélemény, hogy a nagyüzemi munkásságra kell elsősorban "építeni a vezető szerep érvényesítésében ..." JAKAB KISSÉ RIADTAN ELÁRULJA: a párt attól fél Magyarországon, hogy a pártban felbukkan­nak olyan elemek, melyek nem követik a diktatúrát és — eset­leg — kézbe is keríthetik a pártot — a diktatúra ellenében. "Más szempontból is megindokoltuk a párt munkásjellege erősítésének fontosságát. A pártban tömörült dolgozóknak döntő szerepük, befolyásuk van a párt politikájának kidolgozásában, végrehajtásában. Nem közömbös tehát, hogy a munkásosztály milyen arányban van képviselve a pártban . . . Ellenkező esetben megtörténhet, hogy a nem munkás elemek egy része a munkásosztály ügyével, az össztársadalmi érdekkel szemben a saját csoportérdeket helyezi előtérbe." A PÁRTRIADALOM IS ÉRTHETŐ, ha meggondoljuk, legkönnyebb a munkájába tört dolgozót a marxizmus jelszavaival irányítani, sorakoztatni és felhasz­nálni. Mindenki más többet ér rá olvasni és tájékozódni és akkor már sokkal nehezebb "bepalizni". Talán nem is lehet. De a fizikai munkásnak még időt sem adnak az olvasásra . . . A falusi gazda megszűnt, eltüntették a kolhozosítás szégyen­­teljes és erőszakos süllyesztőjén. A kisiparos éppen csak meg­tűrt, ellenségesen méregetett figura a mai társadalomban (külö­nösen mióta nem tudják nélkülözni a közszolgáltatásban )­ Ke­reskedő nincs. Tehát kit gyanúsítanak? Marad az értelmiségi magyar és főként azok, akikről Katusev is beszélt, a technokra­ták. A baj az, hogy ezek nagy része az előjogos, a párthatalom által kivételezett vezetők gyermekei, akik a párt előjogosaiként végezték iskoláikat? Ezeket már a diktatúra nevelte fel . . . ★ A diktatúra ,úgy látszik, gyengélkedik a pártban. Úgy ahogy mondjuk, gyengélkedik ... IRKA TUZEX GYÓGYSZER Telj 226-8568 és 521-5526 Erdélyi csomagok NÁDAS GYULA Herendi porcellán, Taperecorder, Lemezek, Könyvek, Kerámia, stb. Magyar, angol betűs írógépek, 1425 Grace Avenue, LAKEWOOD (Cleveland) Ohio 44107

Next