Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1973 (80. évfolyam, 1-50. szám)
1973-12-02 / 46. szám
8. oldal SÁRKÁNY GYÖRGY: Már nem bírják, mégis tovább csinálják (A Kádár-féle államosított angyalcsinálás) Azok között a kérdések között, amelyeket csak a száműzöttek tartottak a felszínen és amelyekben győzelmük előrelátható, az első volt a szomszédállamoknak adott magyar milliókkal való foglalkozás, anyanyelvük megőrzésének támogatása. Ebben a kérdésben máris értünk el eredményeket, a száműzöttek állhatatos munkájának köszönhető, hogy nem lehetett ezt a kérdést elsüllyeszteni, ellenkezőleg, nagy visszhangra talált az elnyomott magyar népben és végül a diktatúra kénytelen volt érdeklődést tanúsítani ez iránt a probléma iránt. Ez egyaránt eredménye a száműzetésben ezzel a kérdéssel foglalkozó csoportoknak és a magyar nép testvéri visszhangjának. Három millió megölt magyar magzat Mindjárt a második kérdés az abortusz-” törvény" kérdése. Az abortusz rendelkezésnek eddig közel három millió magyar magzat az áldozata. A Kádár diktatúra eddig nem merte visszavonni magzatgyilkos diktátumát, amely a magyarországi kórházakat alakította át állami, angyalcsináló üzemekké. És bár a szomszéd diktatúrák ezt a szörnyű, anyaméhben folyó vérengzést már évekkel ezelőtt megszüntették, a Kádár diktatúra nem enged ebből a magyarírtásból. Mégsem tarthatja már fent sokáig ezt a népgyilkos, magyarellenes törekvését, ha előbb nem, akkor amint a szenilis Kádár diktátor elhullik, vissza kell vonják a törvényt és talán azt is megtudjuk, ki volt a Kádár mögött rejtőző kártevés fenntartója. Ennek több jelét lehet látni már ma is. 2000-ben ötmillió magyar? Legutóbb a HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ-ban olvastuk erről a kérdésről Forgács Katalin cikkét (1973. július 3.), amelyben azzal vezeti be mondanivalóját a pártengedélyes írónő, hogy leírja azt az ijesztő kérdést, amely ma a szovjet megszállás alatt élő magyarokat kínozza: “Mi lenne, ha 1980-ra vagy 2000-re kilenc, nyolc — vagy akár csak ötmillióan lennénk? A feltevés természetesen abszurd, mindössze játék a számokkal. Egyáltalán nem játékos gondolat viszont annak a ténynek a következményeit elsősorban gazdasági következményeit felmérni, — hogy a jelenlegi születésszámot feltételezve — már negyven-ötven év múlva is kevesebb lakosa lesz Magyarországnak, mint jelenleg.” A pártengedélyes újságíró így jegyzi fel a kérdést, amely a hazai elnyomott közvéleményben él, mert vitatkoznia kell ezzel a kérdéssel. Persze, óvatosan, nem meri beismerni, hogy a magyar szaporodásarány a legalacsonyabb széles e világon, hanem "finoman szólva" csak arról beszél, hogy a magyar arány "Európában is igen alacsonynak számító születésszám ..." Sietve hozzáteszi: "nem fenyeget nemzeti katasztrófa, nem kell balladai sötétségű jóslatokba bocsátkozni ...” Azonban az, hogy ezt a vitát szükséges egy vidéki napilapban lefolytatni, azt bizonyítja, hogy ilyen jóslatok borzadoznak ma otthon a magyarok között és bizonyítja azt is, hogy a nemzeti katasztrófát közeledni látják a hazai magyarok is, nemcsak mi, száműzöttek, akik virrasztó kötelességünkhöz híven nyilvántartjuk a magyar anyaméhben megölt magzatokat, felírjuk Kádár győzelem napi jelentéseiből, a kórházak nyilvántartásaiból. Forgács Katalin szerint nemzeti katasztrófa még nem következik be. De szerinte is hamarosan visszaesik a magyar nemzet magyarországi lélekszáma. “Tegyük fel, hogy a születések átlagos száma a hatvanas évek szintjén marad és a családonkénti átlagos gyermekszám csak az 1,8-at éri el. Nos, ezzel az alacsony termékenységgel számolva, az ezredfordulóra az ország népessége már csak az 1968-as szintnek felelne meg, 2020-ra pedig már csak 9 millió 153 ezren lennénk, ami majdnem 10 százalékkal kevesebb a jelenlegi népességszámnál. összehasonlításid: utoljára 1951- ben volt ennyi az ország lakóinak száma.” Mi, száműzött magyarok cikkekben, beszédekben, tanulmányokban és beadványokban kezdettől fogva tiltakoztunk, kiáltottunk, sikoltottunk és panaszkodtunk ez ellen, hogy a magyar népet eltüntessék Közép-Európa térségéről vagy legyengítsék annyira, hogy már ne számítson. A Kádár-diktatúra még 1973-ban sem ezért szól. Csökken a munkáshaderő A pártdiktatúrát, amely egyben gazdasági momonopólium is, gazdasági egyeduralom is, más szempontból izgatja a magyarság életerejének a csökkenése. A munkaerő szempontjából, hogy nem lesz elég robotos, akik a párt politikai uralmát, a diktatúrát a gyárakban és a mezőgazdaságban munkával fenntartják. Ezt az aggodalmat Forgács Katalin cikkében ("Hogyan alakul népességünk a jövőben?”) így fejezi ki: “Biztos ugyan, hogy 2000-re, 2020-ra sokkal több gép áll majd az emberiség szolgálatában, sokkal több automatizált üzem lesz, mint napjainkban. Ha azonban a népesség abszolút számában is megfogyatkozik, fennálhat az a veszély, hogy a szaporodó gépekre sem jut majd elegendő munkáskéz. A gépek sohasem pótolhatják teljes egészében a meg nem született munkaerőt, arról ■nem is szólva, hogy a meg nem született gyermekekkel potenciális szellemi munkaerő is kárbavész. Mindez pedig azt jelentheti, hogy negyvenötven év múltán, az ezredfordulóra lelassulhat egész gazdasági növekedésünk.” Ezt hirdettük, jajgattuk mi is. A tökéletes proletárnemzet Forgács Katalin arról most már beszél, hogy a magyar magzatok mészárlása a diktatúra államosított és rosszindulatú kaparó vasával, akár szellemi visszaesést is elő fog idézni. Márpedig a munkagépeket nemcsak kezelni kellene, hanem kitalálni és legyártani is. Ezt várjon 2000-ben már az oroszok végzik a magyaroknak is? Ez lenne a tökéletes marxista , rabszolgauralom Magyarország felett. A haldokló magyar nép eredményes irtása abortusztörvénnyel és közben átalakítása potenciális szellem nélküli proletárnemzetté. De amint látjuk, ez a cikkírót nem izgatja túlságosan. Más itt a baj. Az a baj, hogy ha így haladnak a dolgok Magyarországon, nem lesz ki a magyar öregekről gondosktvaik és a magyarországi termelés nem tud az öregek ellátása uáma annyit termelni, amennyit a kremlini diktatúra helytartójától, a párttól elvárnak Moszkvában. A beismerés “A nagyobbik baj, hogy a jelenlegi születésszám állandósulásával nemcsak a népesség számának abszolút csökkenése jár együtt, hanem jelentős korösszetétel-változás következik be. A számítások szerint 2020-ban már 2,1 millió 60 éven felüli lakosa lesz Magyarországnak — ma ez a szám 1 millió 750 ezer. A kifizetett nyugdíjak összege ennek arányában nő majd és a 10—50 év múlva élő munkaképes korú nemzedékre — akik számban kevesebben lesznek a ma élő hasonló korú nemzedéknél — jóval nagyobb eltartási terhek hárulnak. 1970-ben az össznépesség 21 százaléka all/ éven aluli volt, 62 százaléka tartozott a keresőképes korúakhoz, és 17 százaléka volt 60 éven felüli. A jelenlegi alacsony születésszám állandósulása esetén 2020-ra e számok így alakulnának: csupán 16,3 százalék lesz 11 éven aluli, mindössze 58 százalék tartozik majd a keresőképesekhez, s a 60 éven felüliek aránya 25,2 százalékra emelkedik.” És ez már izgatja a pártdiktatúrát. Ez már nem a magyar nép szegény életére megy, hanem a pártdiktatúra bőrére. Moszkva nem jóléti intézmény, hanem világuralomra törő diktatúra, amely minden csatlóstól elvárja a szállítást. A pártdiktatúráknak mindenütt biztosítani kell a munkássereget. Más nemzetiségű munkásokat Magyarországra? Mikor ezt a párt felismeri és úgy látja a munkássereget, tehát a pártdiktatúra hasznosságát a Kremlin szemében az abortusztörvény veszélyezteti az abortusztörvényt, amely az állami angyalcsinálás alapja ilyen vagy olyan módon visszavonják vagy hatástalanítják. Ez a száműzöttek győzelme is lesz, mert mi a magyarországi munkásseregben a magyar nemzetet és növekedésében pedig a magyar jövő biztosítékát látjuk. És ezután jó majd a harcnak az a szakasza, amikor egyesíteni kell erőinket az otthoniakkal, több lakásért, szabad iskoláztatásért és egyetemért, emelkedettebb és szabad életszínvonalért. És azért, hogy a hiányzó magyar munkás helyére magyar munkást szabad csak állítani és a Kremlinnek nincs joga az anyaméhben lemészárolt magyarok munkahelyére más nemzetiségű munkásokat állítani. A Kádár féle állami angyalcsinálás kártevései hatásaikban ilyen messzi érnek. Bécs, 1973. november. KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA A Nemzetek Apostola (Folytatás a negyedik oldalról.) viselés predesztinációszerűen eltaszította őket magától egészen a világ végezetéig. A zsidóság nagy része ma is szétszórtan él a nagyvilágban, habár a második világháború után megalakult a Nemzetek Szövetsége kegyéből Izrael modern állama. De ez az államalakulat politikai és diplomáciai játékok eredménye és nem egy Istentől kiválasztott nép természetfeletti hivatásának tudatából lépett a világ színterére. Az üdvösségtörténetben léte nem sorsdöntő. Inkább csak azt bizonyítja, hogy sorsa épp olyan lesz, mint minden más nemzeté és államé. Rá is vonatkoznak a természet törvényei és egyes tagjait épp oly mérték szerint méri az Örök Gondviselés, mint minden más nemzet fiait. Az Egyház a modern világban, ha csak üdvösségtörténeti szempontból mentette fel a zsidóságot a keresztrefeszítés felelőssége alól, akkor azt az Evangélium szellemében tette, mert a Megváltó minden ember váltságáért szenvedett. De ha tagjaiban más szempontot is mérlegelt, akkor célt nem ér el. Ellenkezőleg: Csak felfokozza a zsidóság meggyőződését aziránt, hogy meg kell maradnia nemzeti létének a hűségében. És legfeljebb, mint nemzet teljesjogú félként egy modus vivendi állapotában élhet más nemzetekkel, amelyek közül sokan aposztotáltak az Evangélium ideáljaitól és a kereszténységtől. Szent Pál apostol missziós útjai során megadja majd e problémákra a feleletet és a helyes állásfoglalást azok iránt. Egy olyan világban, amelyben a kereszténység önállóan kifejlődött és a zsidóság elvesztve független teokratikus államát, visszavonulva, még mindig csak várja és reméli a Messiás eljövetelét, aki visszaállítja Izrael teokratikus államát. Jaszovszky József (Folytatjuk.) Üzletfeleinkhez intézett üzeneteink egyike: Mi az, ami helyettesít hét 7 millió barrel olajat és közben nem nagyobb, mint egy baseball labda? A válasz: egy pound uránium. Amit hajtóanyagként használhatunk egy nukleáris áramtelepen. És ezekben a napokban még lényegesen fontosabb más előnyei is lehetnek annak, ha ennyi olajat helyettesíteni tudunk. 1974-ben az Illuminating Company több mint 2 millió barrel olajat fog elégetni . . . olajat, amely finomítható lenne annyi gasolinné, hogy az Cuyahoga megye minden motoros járművét elláthatná több mint egy hónapra! Azonban a gasoline hiány ellenére sem tehetjük ezt ma meg, mert kényszerítve vagyunk arra, hogy mindinkább áttérjünk szénről olajra. Ez az oka annak, hogy a legtöbb szakember egyetért Dr. Dixy Lee Rayjal, az atomenergia bizottság új elnökével, amikor ezeket állapítja meg: “Nem kell ahhoz jövendőmondó tudomány, hogy előre meglássuk, az az olajmennyiség, melyet itthon kitermelhetünk, még ha Alaszkából be is hozzuk, még ha Coloradoban ki is aknázzuk az olajat — semmiképpen sem lesz elegendő, hogy kielégítse energiaigényünket. Ha kifejlesztjük nukleáris erőforrásainkat, hogy elegendő elektromosságot termeljünk, akkor olajtartalékainkat a személy és teherszállításra alkalmazhatjuk, vagy más feladatokra, amelyeknek elvégzése közben nem használhatunk atomerőt. Arra a kérdésre, hogy az atomerőtelepek biztonságosak-e, Dr. Ray azt válaszolta, hogy meggyőződése: a nukleáris meghajtású áramtelepek a környezet minden megkárosítása nélkül és a kisugárzás minden problémája nélkül működhetnek. Hozzátette: Sohasem volt egyetlen olyan baleset, amely az elektromos telep nukleáris részétől származott volna. Íme néhány ok, amelyért az Illuminating Company olyan igyekezettel törekszik arra, hogy minél előbb befejezze a Port Clinton melletti David Besse Nukleáris Áramtelepet és előhaladjon a Perry Nukleáris Áramtelep tervezésével Painesvilléhez közel. Ha összeadjuk mindezeket az előnyöket, megoldja az energiahiányt, nem tesz kárt a környezetben, gazdaságos — akkor látjuk, a nukleáris erő a jövő árama. És az önök jövőjét is biztosítja. 7k ILLUMINATING^^ 1973 december 2. A PÁRT A PÁRT A PÁRT A PÁRT Gyengélkedik a diktatúra a pártban MULATNIVALÓ OSTOBASÁG lenne, ha nem őriznék ezt az ostobaságot atomhaderővel, elnyomatással, rendőrhadseregekkel, börtönökkel, elektromos sokk-kezeléssel, kényszermunkatáborokkal Szibériában. Amikor a kommunista párt a "munkásosztály élcsapataként” nyers erőszakkal megszállta Magyarországot és ott mindenkit igyekezett kiirtani, akinek valami köze is volt az előző közélethez, ezeket a helyeket a megbízható párttagokkal töltötte be, akik vagy munkásjelmezű pártszereplők vagy pedig addig felhasznált munkások voltak. Viszont a mindenüktől megfosztott polgári rétegeket bekényszerítették a nehéz testi munkába, így tehát azok lettek a munkások . . . Ma tehát pártmegbízhatóság szempontjából már nem az számít, hogy ki a munkás, hanem az, hogy kinek a papája volt munkás — a régi világban. Mert az, aki munkás 1973-ban egyáltalán nem biztos, hogy megbízható pártszempontból. 1973-ban, a munkásosztály ismét az elnyomottak osztálya, nemcsak helyzetében, hanem sok esetben származásában is, hiszen a papája esetleg kulák, gazda volt... A mindenható és uralkodó kommunista pártban — és ez érthető — 1973-ban már jelentkezik az érvényesülő és a munkásjelleget levetkőző párttagok félelme az új munkásosztálytól, amit így lepleznek: ‘‘A Központi Bizottság múlt év novemberi állásfoglalása fontos feladatként jelölte meg számunkra a párt munkásjellegének erősítését. Hasonló probléma, feladat jelentkezik-e testvérpártjainknál?"’ EZT A SZÉP FOGALMAZÁST a Népszabadság június 10.-i számából vettük, amelyben Jakab Sándor erről a kérdésről nyilatkozott. Jakab az uralkodó párt központi bizottságában a "párt és tömegszervezeti osztály” vezetője és nemrég érkezett vissza Varsóból, ahol a BÉKE ÉS SZOCIALIZMUS, a kommunista és munkáspártok elméleti és tájékoztató folyóirata a NOWE DROGI, a Lengyel Egyesült Munkáspárt elméleti és politikai folyóiratának szerkesztőségével és a LEMP Központi Bizottságának Társadalomtudományi Főiskolájával közösen május végén nemzetközi konferenciát rendezett, A munkásosztály és pártja a mai szocialista társadalomban címmel. A tanácskozáson a bolgár, a csehszlovák, a lengyel, a mongol, az NDK-beli, a román és a szovjet pártküldöttség mellett magyar delegáció is részt vett. JAKAB érdekes dolgokat ismert be — persze hivatkozva a varsói konferenciára. Például: "A delegációk egyöntetűen hangsúlyozták, hogy reálisan kell megítélni a mai társadalmi-gazdasági folyamatok hatását a munkásosztályra. A munkásosztályt ma már nem lehet leszűkíteni a fizikai munkásokra, de nem helyes a fogalom kitágítása oly mértékben sem, hogy azzal mitegy feloldanánk a munkásosztályt a társadalom egészében." És ha ma Magyarországon egy pártkorifeus hivatkozik a reális megítélésre, akkor arra figyelni kell, mert ez majdnem önkritikát jelent. Jakab irtózik attól, hogy a munkásosztályt azonosítsák a társadalom egészével. Mi lesz akkor az álmunkások előjogaival? ÉRDEKES AZ IS, hogy a konferencián az új szovjet pártsztár, K. F. Katusev a szovjet párt központi bizottságának a titkára a párt megújításának a kérdésénél a technokrácia fogalmát és jelszavát vetette fel újból: ,,A tudományos-műszaki fejlődés hatására a munkások körében kialakulóban van az a technikusi-művezetői réteg, amely közvetlen kapcsolatban van a termeléssel, és tevékenységében magas szinten ötvöződik a fizikai és a szellemi munka, sőt az utóbbi kerül túlsúlyba. Ez a réteg a munkásosztály legképzettebb, szakmailag legjobban felkészült rétege, melynek tagjai a legjobban kvalifikált munkások.” K. F. Katusev szerint tehát az segít, ha minden technikust, mérnököt apárt munkásnak nevez ki. A PÁRTFUNKCIONÁRIUSOK arra a kérdésre, hogy a munkásosztály melyik részét tudja ma a párt legjobban kézben tartani, a nagyüzemi munkásságot nevezték meg. Ennek megfelelően, hangoztatta Jakab, az volt a vélemény, hogy a nagyüzemi munkásságra kell elsősorban "építeni a vezető szerep érvényesítésében ..." JAKAB KISSÉ RIADTAN ELÁRULJA: a párt attól fél Magyarországon, hogy a pártban felbukkannak olyan elemek, melyek nem követik a diktatúrát és — esetleg — kézbe is keríthetik a pártot — a diktatúra ellenében. "Más szempontból is megindokoltuk a párt munkásjellege erősítésének fontosságát. A pártban tömörült dolgozóknak döntő szerepük, befolyásuk van a párt politikájának kidolgozásában, végrehajtásában. Nem közömbös tehát, hogy a munkásosztály milyen arányban van képviselve a pártban . . . Ellenkező esetben megtörténhet, hogy a nem munkás elemek egy része a munkásosztály ügyével, az össztársadalmi érdekkel szemben a saját csoportérdeket helyezi előtérbe." A PÁRTRIADALOM IS ÉRTHETŐ, ha meggondoljuk, legkönnyebb a munkájába tört dolgozót a marxizmus jelszavaival irányítani, sorakoztatni és felhasználni. Mindenki más többet ér rá olvasni és tájékozódni és akkor már sokkal nehezebb "bepalizni". Talán nem is lehet. De a fizikai munkásnak még időt sem adnak az olvasásra . . . A falusi gazda megszűnt, eltüntették a kolhozosítás szégyenteljes és erőszakos süllyesztőjén. A kisiparos éppen csak megtűrt, ellenségesen méregetett figura a mai társadalomban (különösen mióta nem tudják nélkülözni a közszolgáltatásban ) Kereskedő nincs. Tehát kit gyanúsítanak? Marad az értelmiségi magyar és főként azok, akikről Katusev is beszélt, a technokraták. A baj az, hogy ezek nagy része az előjogos, a párthatalom által kivételezett vezetők gyermekei, akik a párt előjogosaiként végezték iskoláikat? Ezeket már a diktatúra nevelte fel . . . ★ A diktatúra ,úgy látszik, gyengélkedik a pártban. Úgy ahogy mondjuk, gyengélkedik ... IRKA TUZEX GYÓGYSZER Telj 226-8568 és 521-5526 Erdélyi csomagok NÁDAS GYULA Herendi porcellán, Taperecorder, Lemezek, Könyvek, Kerámia, stb. Magyar, angol betűs írógépek, 1425 Grace Avenue, LAKEWOOD (Cleveland) Ohio 44107