Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1973 (80. évfolyam, 1-50. szám)
1973-09-16 / 35. szám
HONTALAN MAGYAR KULTÚRA Magyary Csilla: Clevelandben a Cserkésznapon . . ránk vár a világ, ez a harc a mienk ...” hangzik a magyar cserkészinduló egyik sora. Ennek a sornak igazságát és nagyszerűségét éreztem a 18. Clevelandi Magyar Cserkésznapon. Számomra különösen szívetmelegítő élmény volt ez a nap, mert amerikai életem folyamán először vehettem részt cserkészünnepen. Amerikában volt ez az ünnep, a Németek Parkjában tartották — s mégis, mintha otthon lettem volna ifjúságom legszebb éveinek tájain, Magyarországon. Mikor kiértem az ünnepség színhelyére, cserkészcsapataink már zászlóik alatt sorakoztak, hogy felvonuljanak a tábori misére. A misét Kölley György atya mondta, Európa magyar cserkészeinek kerületi parancsnoka és Fábry György, clevelandi öregcserkész volt a ministránsa. Az éneket Dr. Papp Gábor, a Cserkészszövetség ügyésze vezette és könnyes szemmel énekeltük mindannyian: "Ah, hol vagy magyarok tündöklő csillaga” . . . "Isten, hazánkért térdelünk elődbe”, végén pedig a "Boldogasszony, anyánk, régi nagy Pátrónánk” dallamait. Kölley atya azzal kezdte prédikációját: előző este megkérdezte egyik cserkészét, hogy miről szeretnének hallani? A szeretetről! — volt a kis cserkész válasza. De lehet még a szeretetről újat mondani? Hiszen azon épül fel Isten 10 parancsa és azon épül fel a 10 cserkésztörvény is. Az ember élete első percétől utolsó percéig a szeretetre vágyik s minél jobban múlnak felette az évek, annál jobban vágyik rá. Boldog csak az lehet, akinek él szívében a szeretet és akinek viszonozzák is szeretetét. Kölley atya, aki Münchenben él, beszélt arról, hogy havonta meglátogatja a közeli öreg otthon magyar lakóit. Megvan az otthonban mindenük, jó orvosok, színes televízió, finom ellátás, szép szoba, csak éppen az nincsen, amire a legnagyobb szükségük lenne: családjuk szeretete. Évente egyszerkétszer elmennek hozzájuk a gyermekek, az unokák és ezért az egy-két napért élnek, erre készülnek és erre emlékeznek a többi napokon. Milyen szomorú, hogy az ember a jólétben és gazdagságban szeretetét is pénzzel szeretné megváltani. És milyen szomorú annak a kis cserkészlánynak története, akinek szülei elváltak és az egyetlen hely, ahol szeretetet kap, ahová szeretetért fordul: a cserkésztábor. De milyen jó, hogy van cserkésztábor, ahol mégis érzi a legnagyobb földi kincset: a szeretetet. Beszélt még Kölley atya az orosz politikai fogolytáborban töltött éveiről, mikor egyetlen napon, a Szeretet legnagyobb ünnepén, karácsonykor érezték, hogy visszakaptak valamit az emberségből, a szeretetből, amit az emberek vettek el tőlük. És emlékezett börtönben töltött éveiből arra a halálraítélt fiatalemberre, aki kivégzése előestéjén mondta: aki a szeretetnekés jóságnak csak egy morzsáját, az igazságnak és fénynek csak egy sugarát hozta és adta a világnak, már nem élt hiába, már volt értelme életének. * Mécs László "Boldog ember inge” c. versében elmondja, hogy a szegény szénégető egész heti munkája után vasárnapra megmosdik és tiszta fehér inget húzva megy a templomba, ez az ing rajta a boldog ember inge. A cserkészek is, mikor felveszik a cserkészinget, ez megkülönbözteti őket másoktól, ez rajtuk a boldog ember inge. A cserkésztörvények szerint élnek, boldogságban és szeretetben és másoknak is boldogságot és szeretet adnak. Ez cserkészéletük igazi értelme. Beszéde végén Lord Baden-Powell-nek, minden idők Főcserkészének üzenetét olvasta fel Szappanos István: a cserkész feladata, hogy ezt a földet jobb állapotban hagyja hátra, mint ahogyan találta. A szentmise után felvonult az amerikai himnusz hangjai mellett az amerikai csillagos lobogót, majd a magyar Himnuszt énekelve a magyar zászlót. Bodnár Gábor, a Magyar Cserkészszövetség ügyvezető elnöke csapatszemlét tartott és megkezdődött a Cserkésznap, melynek főrendezője Bódy Balázs, a Cserkészszövetség társelnöke és a Cserkészszövetség clevelandi körzetének vezetője volt. Megnéztük a felállított sátrakban rendezett kiállításokat és bazárt, gyönyörködtünk az ügyességi játékokban, a judo bemutatóban, melyet a 22. sz. Bessenyei György cserkészcsapat tagjai mutattak be Simonyi Viktor cs. parancsnok vezetésével, vagy a vitéz Fáik Viktor cs. parancsnok vezetése alatt álló 14. sz. Görgey Arcur cserkészcsapat lovasbemutatójában. Megcsodáltuk a magyar népművészet remekeit, a magyar népviseleteket, mint a két leánycserkész csapat tagjai vonultattak fel. a 33. sz. Szilágyi Erzsébet leánycserkész csapat Friedrich Ottóné vezetésével és a 34. sz. Zrínyi Ilona csapat Thurner Klára parancsnoksága alatt. A clevelandi cserkészeken kívül a közeli városokból, sőt New Yorkból és Kanadából is érkeztek vendégek, na meg az öreg cserkészek sem hiányoztak, sokan még az otthonról magukkal mentett cserkészsapkában büszkélkedve. Sajnos, a várt labdarúgó mérkőzés elmaradt, mert a pályát lebontották, de talán a jövő évre sikerül olyan helyet találni a cserkésznapra, ahol azt is megtarthatják. A cserkésznapon megjelent Ralph J. Perk, Cleveland város polgármestere, aki rövid beszédben rámutatott: a magyar cserkészet éppen olyan nagy értéke a magyar közösségnek, mint a magyar közösség Cleveland városának, mert ahol magyarok élnek, az mindenütt tiszta templomokat, tiszta otthonokat, összetartó családokat jelent. A magyarok fiai és leányai hálásak ennek a nagyszerű országnak, melyben szabadon élhetnek és szabadon megtarthatják kultúrájukat és nemzeti hagyományaikat, a magyar történelmi múlt tradícióit. Megemlékezett Perk polgármester a legnagyobb magyar cserkészről, gróf Teleki Pálról, akinek ma itt élő honfitársai, a magyarok, Cleveland leghazafiasabb és legszorgalmasabb népcsoportja, akikre a boldogabb jövőt építhetik. Cleveland egész lakossága hálás lehet a magyar származású polgárainak. És ezért — mély tisztelettel a magyar ifjúság iránt — 1973 szeptember 2. napját a magyar ifjúság napjának jelentette ki, Isten áldását kérve az egész ifjúságra és minden magyarra. Perk polgármester nagy tapsot kiváltó beszéde után Bodnár Gábor mutatta be a Cserkésznap vendégeit, akik Ausztrália, Brazília, Venezuela, Kanada, Svájc, Németország, Ausztria, Franciaország, Hollandia, Belgium és Svédország magyar cserkészcsapatait képviselték. Kölley atyával folytatott beszélgetésem során tudtam meg, hogy az idegen országok küldöttei a Fillmore, N. Y.-ban lévő Sik Sándor cserkészparkban tartott vezetőképző tábor résztvevői voltak. Ez a cserkészet egyik nagy magyarságszolgálata, hogy a világon szétszórt magyarokat összetartja, tudnak egymásról és törődnek egymással. A Cserkésznap utolsó "hivatalos” száma a Gyöngyösbokréta volt. A Kelet-oldal cserkészcsapatait Torontáli Nóra, a Nyugat-oldal csapatait pedig Temesvári Magda tanították be. Vendégszerepeltek a new-brunswick-i cserkészcsapat tagjai is. Az egész műsor Borosdy Bánk, minden apró részletre kiterjedő figyelmes irányítása mellett zajlott le. Mit írhatnék a Gyöngyösbokrétáról? Nem lehet írni róluk, mert aki ott volt és látta őket, az úgysem felejti el, annak úgyse lehet újat és szépet mondani, aki meg nem volt ott, az nem tudja elképzelni, annak nem lehet leírni azt a szép magyar beszédet, táncot, dalt, a magyar léleknek, a magyar falunak azt az odavarázsolt,, hamisítatlan szellemét, amit ez a Gyöngyösbokréta megelevenített. A színpadon pompás és végtelen gonddal, fáradsággal készített igazi magyar népviseletbe öltözött cserkészeinket látva elgondolkoztam rajta: mennyi szeretet, tudás, magyarságtudat, nemzeti büszkeség kellett ezeknek a ruháknak az eredetit ilyen hűen viszszatükröző elkészítéséhez itt, Amerika földjén. . Úgy éreztem, otthon vagyok újra Matyóországban, ahol sok-sok szép napot töltöttem valaha, vagy ott vagyok a Sárközben, Decsen, vagy Kakasdon, ahol jogászéveim egyik nyarát töltöttük népjogkutatással. Úgy éreztem, ha semmi másért nem, de ezért is fel kell tartani a magyar cserkészetet, ezért is meg kell hozni minden áldozatot, nem szabad kímélni semmi erőt, mert cserkészeink letéteményesei a magyar jövőnek nagy Amerika földjén. A régi mondás szerint is összetartásban az erő és a cserkészet tartja össze, tartja meg magyarnak legjobban ifjúságunkat. S nekem még külön öröm volt látni a cserkészek között tanítványaimat a Magyar Iskolából s szinte magam sem tudom, hogy azért voltak-e olyan nagyszerű tanulók, mert cserkészek is, vagy azért olyan kiváló cserkészek, mert a Magyar Iskolát is szorgalmasan látogatják. Utoljára hagytam, pedig talán elsőnek is lehetett volna érdemük szerint említeni azokat a cserkészmamákat, akik ezekben a forró napokban már előre sütöttek, főztek, hogy finom magyaros ételekkel, ízletes házi süteményekkel lássák el a vendégeket. A Cserkésznap elmúlt. Nem tudom, mennyi volt az anyagi siker, de erkölcsi sikerben bővelkedett a nap. Az este 11 óráig táncoló fiatal cserkészek és minden vendég is azzal a reménnyel ment haza, hogy a közönség több támogatást nyújt cserkészeinknek és a jövő évben még nagyobb számban is találkozunk a Cserkésznapon. Hallod? A szerémi magyarok kiállanak a hegyekből A szerémi magyarok horvát és szerb gyűrűben élnek. Aki egyszer is találkozott velük, sohasem feledheti őket. De, jaj, de nehéz találkozni velük. És most csoda történt, a dályai hegyekből Clevelandig hallatszott a szerémi magyarok kiáltása. Hallgassátok csak! Kiállás a Duna partján • Áldott jó hívő nép küszködik az élettel, nincs kivel gondját megossza, pedig a gazdag asztalról lehulló morzsáért is köszönetet mondana. • Zombor még árvább lett, hogy a nála is árvábbak valamivel gazdagabbak legyenek. • Megengedhető-e hogy alig néhány órás utazás ellenére soha vagy csak ritkán halljanak szentbeszédet hittestvéreink? • A dakovói püspök jóakarata, a Miasszonyunkról nevezett nővérek áldozatkészsége, az eszéki hatósági szervek megértése egyaránt tehetetlen marad, mert hiányzik a testvéri összefogás. Szerencsére nem olyan nagy Bácska, hogy ne láthatnánk túl a határán. A Duna is csendesen hömpölyögteti vizét, és engedi, hogy áthallatsszék fölötte Bácskába a testvéri kiáltás. Bal partján nemegyszer szól a trombita, "járják a táncot a gombosi gyöngyösbokrétások, és a helybeli Szent László templomtól a kanizsai Őrangyalokról nevezett megszépült templomig új oltárok, megújuló szentélyek igazolják, hogy a bácskaiak szeretik egyházukat. Így van ez Bánátban is. S ennek csak örülni lehet. Csak az a kiáltás ne hallatszana ide a dályai hegyekből. Vagy odaát hadd kiáltozzanak? Igaz, Erdőd már nem Bácskában van, a dályai hegyek nem hasítják az eget, Szarvas és Novo Brdo sem nagyon ismertek mifelénk. Pedig ott is a mieink laknak. Éppen úgy imádkoznak és énekelnek nyelvünkön, mint ahogyan mi szoktunk. Azazhogy: csak imádkoznának és énekelnének, ha lenne hol. Jónéhány Hitéletet is lapoznak ott pislogó lámpafényben, mert Hugyik Ferenc és Kocsis István megrendelik, terjesztik. Azazhogy: rendelnék és terjesztenék. Igen, olyan a világ a dályai hegyekben, hogy mindent csak feltételes módban lehet papírra, vetni. Pedig áldott jó nép lakik a Duna jobb partján, szemben Gombossal. Hitük van, ragaszkodnak katolikus vallásukhoz, de mindeddig nemigen volt kivel megosztani gondjukat. Jól jönne itt a gazdag asztalról lehulló morzsa is. Szép köszönetet mondana minden morzsáért e hegyek népe! Kár, hogy itt a "hegyek népe” is csak amolyan nagyzoló szó, amivel szegény ember takarja és titkolja nincstelenségét. Nem rosszból teszi. Mert nem bűn a szegénység, csak végtelenül kellemetlen. Úgy gondolták hát a Hugyikok és a Kocsisok, meg a többiek ősei, hogy ha már semmijük sincs, legalább a dombokat nevezzék el hegyeknek. Hadd hallják a bácskaiak, hogy nekik több jutott abból, amiből Bácskának egy sem. Igazuk van. Mutasson valaki bácskai hegyet, ha tud. . . ! Hagyjuk a szószaporítást. Hét éve, 1966 október elején jöttek Zomborból a dályai lankákra a Miasszonyunkról nevezett nővérek. Évtizedeken át értékes munkát végeztek, becsülték érte őket agtajjgri hívek, ttjegajjnyi édesatjya ssjvessa bízta rájuk leánygyermeke nevelését. Tudtak nevelni. Most új helyre mentek, új kálváriát keresni. Rá is találtak. Zombor annak idején még árvább lett, hogy a nála is árvábbak valamivel gazdagabbak legyenek. Mert bármilyen fájó szívvel engejdünk el egyvalakit is Bácskából, aki az Úr szőlőjében dolgozott, mégis azt kell mondanunk, hogy a gondviselő Atya akarata kívánt megkönyörülni a dályai hegyekben élő testvéreinken. Dályán laknak a "hegyek népét” gondozó nővérek; Kukula jézustársasági atya szülőházát kapták ajándékba. Azzal a kimondott kikötéssel költözködhettek a hajlékba, hogy szerzetesház legyen belőle, és az ajándékért cserébe a dályai hegyekben élő néppel, különösen a gyermekekkel foglalkozzanak. Most hárman vannak: Mária Vestina, Mária Michelina és Mária Lucia nővérek. Munkakörüket Dálya, Erdőd, a dályai hegyek hívőközössége. Szarvas és Novo Brdo képezi. Nagy terület. Dályán és Erdődön horvát nyelvű a hitoktatás, fönn a hegyekben magyar szóra hallgatnak a hívek. Hat kilométert kell ide télen-nyáron kerékpározniuk a szerzetes nővéreknek. Dályán és Erdődön van templom, a hegyekben a közelmúltig semmi sem volt. A második világháború vihara óta vallási gondozásban nem részesült a vidék. Bácskából járt át időről időre a gombosi lelkipásztor, hogy legalább néha halljanak nyelvükön imát és igehirdetést a hívek. Elgondolkoztató, hogy alig néhány órás utazás ellenére soha vagy csak ritkán hallanak szentbeszédet testvéreink. Vájjon megengedhető-e ez, bár Bácskában is alig győzik lelkipásztoraink a munkát? Amikor az evangéliumi pogány asszony az Úr Jézushoz odajárult, bátran kimondta: a kiskutyáknak is meg szokták engedni, hogy felnyalják az asztalról lehullott morzsákat. Megdicsérte őt az Úr. Itt pedig hittestvéreinkről van szó! Msgr. Bauerlain, Dakovo főpásztora a legnagyobb örömmel fogadta a joghatósági területére érkező nővéreket. Pártfogolta a templomépítésről szóló kezdeményezést is. Ez azonban hét évvel ezelőtt még nagyon távolinak tűnt. Egyelőre az képezte a legnagyobb nehézséget, hogy egyetlen szobácska sem állt a hitokatató nővér rendelkezésére, ha a hegyekbe érkezett. Valamilyen hajlékra volt szükség, akár a legszerényebbre is. 1972-ben végre egy kicsi házat tudott venni a hívőközösség, amelyben azóta vallási szertartásokat, hitoktatást lehet végezni. A dályai hegyek híveinek azonban palotával ér fel. El sem lehet mondani, mennyire örülnek neki. A dakovói főpásztor kölcsönével, az összakuporgatott dinárok hozzáadásával végre háza van a hegyekben Isten népének: 9500 dinárba került. Még 15.000 dinár kellene hozzá, hogy átalakítsák és rendbe hozzák, így nem lehet benne szentmisét mondani. Jó helyen van, nagy a kertje is. Legalább nyáridőben van hol egybegyűlni és a szabadban bemutatott szentmisén Isten kegyelmével töltekezni. A hatósági szervek is megértést tanúsítottak. Az eszéki vallásügyi bizottság elnökében megértésből nem volt hiány. A világi község temetőtelket ajándékozott az újonnan alakult közösségnek. Újra előkerültek az apró dinárok, temetői főkereszthez vettek faanyagot a hívek. Elkészítését és kidolgozását helybeli mesterember vállalta. Van itt jóakarat, születnek itt tervek, de mindez nem elég. A szegény embert mindig arcul üti az élet, mindenért kétszeresen kell megszenvednie. Képünkön ott áll, az újonnan vásárolt kicsi hajlék előtt a hívek apraja-nagyja. Ahány példányban kerül majd katolikus házaink asztalára februári lapunk, annyi helyen néznek át Bácskába, Bánátba. Áttekintenek a hömpölygő Duna felett, és tekintetükkel azt kérdezik, tudunk-e róluk? Tudjuk-e, hogy szeretnének saját kis imaházukban imádkozni és énekelni? Eszünkbe jut-e, hogy szeretnék gyermekeiket fehér első áldozóknak látni, amint kicsi templomukban Jézus barátaiként összetett kézzel lépkednek? Talán még a kezüket is összeteszik a dályai hegyekben élő testvéreink és úgy fordulnak felénk: Küldjétek nekünk legalább morzsát Bácskából és Bánátból, meglátjátok, megáld érte benneteket a jó Isten! Cím: Pesti Mária Michelina, 56226 Dalj, Ul. Republike 13, Jugoslavia, Európa. A kiáltáshoz fényképet is illesztettek a példásan szerkesztett HITÉLET szerkesztő atyái. És a kép mellett ez a néhány sor áll: "A hegyekben élők apraja-nagyja odasorakozott a fényképező lencse elé. Mindnyájan abban reménykednek, hogy nem hiába küldik el Bácskába , Bánátba a fényképüket. S ha netalánmég egy “amerikai nagybácsi” is akadna, mindjárt eloszlanának a nehéz gondok."★ Tudod-e, hogy az első magyar nyomtatvány, az első magyar könyv Mátyás királyunk uralkodása idején, ezelőtt félezer évvel jelent meg, 1473 pünkösdjén, június 5.-én. A Címe "CHRONICA HUNGARORUM ". Hess András budai nyomdász volt büszke mestere, akire félezer év után az egész magyar nemzet büszke lehet. Később a "CHRONICA HUNGARORUM”-ot, amely latin nyelvű, BUDAI KRÓNIKÁ- nak nevezték, utalva Hess András budai nyomdájára. A büszke mester, Hess András a könyv első oldalán így vallott hivatástudatáról és magyar büszkeségéről: „ ... óriási és sok napot igénylő munkát vállaltam magamra, tudniillik Pannónia Krónikájának kinyomtatását, tehát olyan munkát, amely hitem szerint minden magyar ember számára kedves és kellemes. Ugyanis mindenki a szülőföldjét szereti elsősorban, többre tartja a földkerekség más tájainál, s honának minden szülöttje leginkább övéinek életét vágyik megismerni, hogy azok milyen életet éltek, és hogy utánozza, ha valami nevezetest és emlegetésre méltót talál benne; ha pedig megismeri, hogy azok némely dolgot nem szerencsésen intéztek, ezen okulva óvakodjék tőle.” Nem vagytok-e testvérei a magános magyarságukban körülvett hegyi népnek? Kőrözsmegyei Iván Magyar Nap Clevelandben (Folytatás a harmadik oldalról.) ki a legújabb kül- és belpolitikai eseményeket. A tágas táncterembe zsúfolódott nagyszámú nézősereg hatalmas tapssal jutalmazta a színpadon remekelő fürgelábú táncosokat, a Clevelandi Magyar Színház tánccsoportját és lelkes vezetőjüket, Soltay Istvánt. Hálás köszönet azoknak, akik magyar ruhában jelentek meg. Ezután Borisz Ferenc és zenekara húzta a talpalávalót és öregje-fiatalja jó hangulatban ropta a táncot sötét estig. A sorshúzás eredménye: az 50 dolláros első díjat Derwis Mary Ann kapta, 25 dollárt nyert Kostura Steve, 5 —5 dollárt nyertek Körmendy István, Bodnár William, Fedor Helen, Takács Leslie és Végh Antal. Nagy elismerés illeti a rendezői gárdát, a fáradhatatlan munkásokat s a konyhában remekelő asszonyokat. Jó volt együtt lenni a testvérekkel. Jó volt látni a magyar összetartás fényes bizonyítékát. Egy nagyon kellemes és felemelő Magyar Nap emlékével készülünk a jövő évi találkozóra, 1974. augusztus 4.-én! (?) Jelen bajaink két kútfőből erednek. A civilizációval azon tárgyaknak száma és kiterjedése, melyekről az államnak gondoskodnia kellene, oly arányban növekedett, hogy az minden kormány erejét felülmúlja. A második, mi szintén magasabb műveltségünk eredménye, hogy az emberek nem oly könnyen kormányozhatók, mint hajdan, mikor minden parancs vak engedelmességre számíthatott. Az állam feladata így megoldhatatlan, s csak az segít, ha az állam hatásköre sokkal szűkebb korlátok közé tűzetik ki; ha sikerül kisebb organizmusokat, társulatokat alkotni mindannak kormányzására, mi nem egyenesen az egész államot illeti. Eetves József: Goodolawsci Los Angelesi , Sajtónap Az 51 éves Californiai Magyarság egésznapos Sajtónapot rendez 1973 szeptember 16.-án, vasárnap a Croatian American Centerben és kerthelyiségében (11623 Bucklong Ave, az Imperial Highway és a 117. utca között). Díjtalan parkolás a helyszínen, kitűnő ételek, szabadban főtt gulyás, hűsítő italok. Finom ebéd már 12 órától. Cigányzene. Belépődíj előreváltva $1.50, pénztárnál $1.75. 14 éven aluliaknak ingyen. Óriáskerék a gyermekeknek, magyar sátor, ifjúsági műsor d. u. 2-kor Iváni Judith rendezésében, csárdás gyermek tánccsoport. A 8., 49. és 17. számú cserkészcsapatok, gyermek szólószámok. Felnőttek műsora délután 4 órai kezdettel. 3-kor és 5-kor szabadtéri műsor. Magyar pünkösd ezelőtt félezer évvel Legyünk mi, számüzöttek, is ,büszkék Mátyási királyra és udvari nyomdászára, Hess Andrásra és mindenütt mondjuk: félezer évvel ezelőtt Budán már könyvet nyomtattunk mi, magyarok. GYÁSZHÍR Fájdalomtól megtört szívvel tudatom, hogy felejthetetlen férjem, GERSTENMAYER JÓZSEF augusztus 14.-én, 44 évi házasságunk után, 71 éves korában szívroham következtében tragikus hirtelenséggel elhunyt. Nagyon egyedül hagyott, de igyekszem erős lenni és elfogadni mennyei Atyám akaratát. Gyászolják az óhazában testvérei: Erzsébet, Mária Sebestyén, sógorai, sógornői és gyermekeik. Amióta az Egyesült Államokba érkeztünk (1951) előfizetője volt a Katolikus Magyarok Vasárnapjának. A temetési szertartást a milwaukee-i Sz. Imre plébánosa, Borsy György atya végezte. A Szent Imre templomból a Holy Cross temetőbe helyeztük örök nyugalomra. Adj Uram örök nyugodalmat neki!