Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1974 (81. évfolyam, 1-50. szám)
1974-04-28 / 17. szám
4. oldal HITES ÉLET A, KERESZTÉNYSÉG AZ EGYHÁZTÖRTÉNETBEN IV. 1. Krisztus népe a Római Birodalomban Egyházközségből Világegyház b) A nemzetek apostola. (Folytatás) Pál apostol második missziós útján először a már megszervezett egyházközségeket látogatta meg s aztán indult el új, ismeretlen városok és országrészek felé. A derbei látogatás nagy örömében bánatos momentumok is keveredtek. A híveknek, akik ismerték Barnabást, szerették volna hallani megtérítőjük kedves, szívhez szóló tanításait. De Barnabás már nem volt együtt Pál apostollal. Ezt fájdalmasan tudomásul kellett venniök. Az evangéliumokat akkor még nem írták meg! Pál apostol megvigasztalta őket s figyelmeztette, hogy a szomszédos és távollevő testvérekkel is tartsák fenn a szívbeli kapcsolatot. Azzal az érzéssel búcsúzott el tőlük, miként szülővárosától, Tarzusztól, hogy többé már nem látja őket. Lusztrában nagy vigasztalásául szolgált, hogy legkedvesebb lelki gyermekei erényekben gazdagodva fogadták őt. Közöttük kiemelkedett a kedves, udvarias, megférfiasodott Timóteus. Ő, akiben Pál megköveztetése idején megfordult az egész világ, Krisztus katonájává esküdött fel. Hivatásától soha nem tántorodott el. Szeméből sugárzott a természetes jóság és az Isten különös kegyelme, amiről később aztán a modern korig a nagy teológusok állandóan hirdették, nélküle az ember nem állhat meg az isteni kegyeltség állapotában. (Ezt a tridenti zsinat is megerősítette egyik dogmájában.) Nagy hatással volt rá természetesen jámbor és okos édesanyja, és nagyanyja. (Rembrandt, híres festő egy festményében megörökítette emléküket: Timóteus és nagyanyja. (1684.) Euniké és Loisz volt a nevük. Timóteus nagy nyeresége lett az ifjú Egyháznak. Kitűnően és irodalmilag beszélt görögül. Fiatalon, mint íródeák kísérte Pál apostoltútjain. A nemzetek nagy misszionáriusa nemsokára Szilvánusszal együtt pappá szentelte. Tudatosan használjuk e kifejezést: pappá. Püspöki megbízatása csak később kö■ vetkezett, jóval a kézrátétellel való kiválasztás után az Úr szolgálatára. Pál apostol Timóteushoz írt későbbi levelében (I. 18. 6) kétségtelenül két különböző „szentelésre" és ünnepségre utal. Timóteus gyermeki szeretettel ragaszkodott Pál apostolhoz és mindenhová elkísérte őt missziós útjain s végül Rómába. A zsinagógákba is elment Pál apostollal. Ott azonban Pál apostol éppen Timóteussal kapcsolatban kénytelen volt engedni a zsidó-keresztények követeléseinek, különben a keresztre feszített Krisztust nem hirdethette volna azokon a helyeken. Míg Tituszon nem engedte végrehajtani a mózesi, rituális törvényt, addig Timóteus esetében kénytelen volt engedni és abba maga Timóteus is a cél érdekében beleegyezett. Ekkor Pál került Péter korábbi helyzetébe. Sokan most Pált vádolták kétszínűséggel. Mindkét esetben azonban különböző körülmények között és miatt, maga az Evangélium ügye volt veszélyben. Mindkét esetben a felmerülő probléma a fő cél érdekében oldódott meg. Pál apostol, miután a délgaláciai egyházközségeket megerősítette, új célokkal és vágyakkal telítve, Nyugat felé tekintett. De mintha olykor-olykor a Gondviselés irányító szavát nem hallotta volna, és ilyenkor kétségek gyötörték: Merre, hová menjen? Vágyvavágyott Efezus, a nagy metropolisz után. Az utazást kényelmesen biztosító római út sok ígérettel kecsegtette. Likosz völgye az ioni partokhoz szinte üdülést jelentettvolna. S úgy aztán bevonulni Efezusba! Holzner eredeti forrásokra hivatkozva és figyelembe véve a keleti gondolkodás lélektani folyamatait, hűen érzékelteti Pál apostol vívódását, majd hirtelen elhatározását, amikor Apameában válaszút elé érkezett. A keletiek döntéseikben ráhagyatkoztak álmaikban kapott látomásokra, intuitív meglátásaikra, amikor elmélkedtek és latolgatták a lehetőségeket, az esélyeket és veszélyeket. A keleti ember ilyenkor aztán a babonák polipkarjaiba került. De Pál apostol Urával beszélte meg mindig problémáit. Ő mindig beszélt az Istennel, a keresztre feszített Krisztus Mennyei Atyjával! így aztán Pál apostol nem is az elképzelt isteni parancsra cselekedett, hanem mérlegelte a reális adottságokat, nehézségeket, az úton szerzett híreket s azok birtokában értékelte ki az intuitiv elgondolásokat. Pál apostol a gyors cselekvés embere volt. A válaszúton, miután megértette, hogy Efezus később is mindig nagy lehetőségeket nyújt az Evangélium számára, hirtelen Kelet felé fordult. Sok kis város terült el Észak-Galácia területén. Pál apostol először Akmonába, Szinadába, Akroenoszba, Kotinumba, Szokilaumba, majd Pruzába, Niceába, Nikomédiába s Kalcedonba ment. Amikor Kalcedonba érkezett, nem várt akadály gördült eléje. A hatalmas Olymp egyik hegycsúcsa, mint figyelmeztető kéz, " ..megálljt" parancsolt neki. . Nem mehetett tovább. Negyvenkilenc ősze lehetett, amikor a galáciai négy ..vármegye határkövénél meg kellett (társával együtt) állnia, majd kelet felé vennie útirányát. Pesszimuszban, Ankürában érdekes tapasztalatokat szerzett. Itt éltek azok a törzsek, amelyeket előfutárjaival már Dél- Galáciában találkozott. A treekmerek, a tektozagenek, a tolistobogierek, és amelyek igen barátságosan fogadták. (Német életrajzírók kitérnek e néptörzsek ismertetésére, mert azok vére még ma is a német népben csörgedezik. •A kelta és gall népek Kis-Ázsiába szakadt törzei voltak. A Galáta, Galácia név nyilván a Gall szóból származik. A mai franciaországi Toulose város vidékéről vonultak el a dunai és rajnai egységekkel keveredve le a Balkánon keresztül s Kis-Ázsiában megalapították Pesszimusz, Anküra, Tavium városát. Sokáig a görögök rémei voltak. De Attalos győzelmet aratott felettük Kr. e. 240-ben és elűzte őket a görög földekről. Ennek emlékére Athénben szobrot állítottak fel és Rómában ma is őriznek két művészi alkotást. ..A haldokló Gall -t és a „Gall-csoport”-ot. Juliusz Cézár megemlékezik róluk és Szent Jeromos egyik írásában azt írja róluk, hogy a görög nyelven kívül még Kr. u. a negyedik században is beszélték a kelta-gall nyelvet. Hevülékeny, gyors elhatározást harcias de nem kitartó népfaj volt. (A mai ír nép ugyanazon népcsaládból származik.) Pál apostol nagy s szeretetreméltó embertípust talált bennük. Meg is szerette őket. Ez kicsendül a Galatákhoz írt leveléből. Mielőtt Krisztus Evangéliumát megismerték volna, gyakran felcserélték ősi druida-kultuszukat a kisázsiai mítoszok vallási gyakorlataival, különösen a Kybele kultusz táncos „istentisztelete”-in szerettek részt venni, ami könnyűvérűségükre utal. Sokan közülük, miután zsidó kereskedők is megfordultak közöttük, látogatták a zsidó zsinagógákat is. (Vö. az amerikai múzeum ,.Augusztus végrendelete” című emlékfeliratával.) Pál apostolnak nem volt könnyű dolga velük. Ugyanis Pesszimuszban ott állt az ő idején Kybele hatalmas temploma és papsága a frigiaiakból és a galatabeliekből tevődött öszsze. A Kybele-kultusz, vagyis a termékenység istennőjének a tisztelete, teljesen hozzásimult a galatabeliek vérmérsékletéhez és vágyaik kielégítéséhez, ami valami mámoros „transz”ban elfeledtette velük a mindennapi élet gondjait. Szakrális táncokkal kezdték ünnepi kultuszukat, majd az ital részegítő hatására orgiákban hódoltak Kybele istenasszonynak, aki „szentté avatta nászágyukat". Ezekből a Kybele orgiás kultuszokból eredt és terjedt el a dervisek tánca, és fejlődtek ki a montanisták úgynevezett keresztény szektái. Pál apostolnak tehát nem volt könnyű dolga velük az evangéliumi örömhír elfogadtatásában. Az emberi természetnél fogva belátták, hogy azért valami nem volt rendben a Kybele-orgiákkal, s sokan mégis, ha nehezen is, de felhagytak erkölcstelen kilengéseikkel. Pál apostol szarkasztikusan éppen ezért oda is vágta a Galata-levélben a zsidózó keresztényeknek, akik a mózesi cirkumciziót követelték: „Bárcsak egészen megcsonkítanák magukat azok, akik zavart támasztanak köztetek. Testvérek, ti szabadságra vagytok hivatva. Csak ne éljetek vissza a szabadsággal a test javára, hanem szeretettel szolgáljatok egymásnak. Az egész törvény ugyanis ebben az egy mondatban teljesedik be: Szeresd felebarátodat, mint önmagadat. Ám ha egymást marjátok és rágjátok, vigyázzatok, hogy egymást fel ne faljátok. (Gál. 5. 12—15.) Azt mondom tehát: Lélek szerint éljetek. Akkor nem fogjátok teljesíteni a test kívánságait! (5. 13.) Pál apostol, amerre ment Szilvánusszal, majd új hívőjével, Lukács orvossal, ott látta a sziklatemplomok falain Kybele papjainak a feliratait, a ligetekben a termékenység szimbólumait és hallotta elvonulni a táncosokat és a kolduló „papokat" cimbalmok, fuvolák, timpanonok és dobok hangjai kíséretével. S amikor mindezeket saját maga a megváltás élményével megtapasztalta, rádöbbent az emberi lélek igaz és ösztönös vágyódásaira az Isten után, s megdöbbent a démoni propaganda láttán, ami a lélek ürességét a természettel való visszaélésben arra ösztönözte, hogy a bűn rabszolgájává váljék. Mert a Kybele, majd az ezzel párhuzamos Asztarté, Tammuz, Attisz és Istarkultusz, az Adonisz-imádat lélektani momentumai ezek voltak: A primitív emberi lélek ösztönszerű vágyai kielégítésére mindig kereste a külső formákat. Kezdetben letérdelt a felkelő nap előtt. Majd a kultúra és a civilizáció fejlődésével művészi formákban megszemélyesítette a természet erőit s magát a külső és belső természetet. Az eszményibb forma a görög művészetben érte el csúcspontját. Viszont a keleti álomvilágban a képzelet: a KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA Húsvét 3. vasárnapja Olvasmány az Apostolok Cselekedeteiből (5, 27b-32, 40b-41) Az apostolokat a jeruzsálemi főtanács elé állították. A főpap felelősségre vonta őket. ..Szigorúan megparancsoltuk nektek, hogy ne tanítsatok Jézusról, és mégis egész Jeruzsálemet elárasztottátok tanítástokkal, és ránk akarjátok hárítani annak az embernek a vérét. De Péter és a többi apostol így válaszolt: „Inkább kell engedelmeskedni Istennek, mint az embereknek! Atyáink Istene föltámasztotta Jézust, akit ti keresztfára feszítve megöltetek. Isten Fejedelemmé és Üdvözítővé tette, hogy bűnbánatra vezesse népét, és megbocsássa bűneit. Mindezeknek tanúi vagyunk mi és a Szentlélek, akit Isten megadott azoknak, akik engedelmeskednek neki. A főtanács végül is megbotoztatta az apostolokat, és meghagytanekik, hogy ne beszéljenek Jézusról. Azután szabadon bocsátotta őket. Az apostolok pedig örvendezve távoztak a főtanács elől, mivel méltónak bizonyultak, hogy Jézusért gyalázatot szenvedjenek. Ez az Isten igéje. Zsoltár (29, 2 és 4, 5-6, 11 és 12a és 13b) Magasztallak téged, Istenem, — mert jobbod fölemelt engem. Áldalak Uram, mert szabaddá tettél engem, — nem adtál az ellenség kezére. Uram, kiragadtál engem a halálból, — életre keltettél, míg mások sírjukba szálltak. Magasztallak téged. Istenem, — mert jobbod fölemelt engem. Szentek, énekeljetek az Úrnak, — dicső nevének hála dalt zengjetek! Haragja csak egy pillanat, jósága eltart egy hosszú életig; — könnyes estek után boldog hajnalra ébredünk. Magasztallak téged, Istenem, — mert jobbod fölemelt engem. Hallgass meg Uram, és légy irgalmas hozzám: — Istenem, te légy a támaszom! Sírásomat örömre váltottad. — Uram, Istenem, örökké áldalak. Magasztallak téged, Istenem, — mert jobbod fölemelt engem. Szentlecke a Jelenések Könyvéből (5, 11-14) János apostol így írja le látomásában a Megváltó megdicsőülését: Sok-sok angyal szavát hallottam a trón, az élőlények és a vének közül. Számuk meghaladta az ezerszer ezret és a tízezerszer tízezret. Hangos szóval kiáltották: „A Bárány, akit megöltek, méltó, hogy övé legyen a hatalom, a gazdagság, a bölcsesség, az erő, a tisztelet, a dicsőség és az áldás.’ Erre hallottam, hogy minden teremtmény, mely a mennyben, a földön és a föld alatt, a tengeren és a tenger mélyén van, így kiáltott: ,A trónon ülőknek és a Báránynak áldás, tisztelet, dicsőség és hatalom örökkön-örökké! ’ A négy élőlény ráfelelte: „Ámen". A vének pedig arcra borultak, és imádták az örökkön-örökké élőt. Ez az Isten igéje. Alieluja, Alleluja, Alleluja! Krisztusnak szenvednie kellett és föltámadnia a szörnyű halálból, hogy bemehessen dicső országába. Alleluja, Alieluja, Alleluja! Evangélium Szent János könyvéből (21, 1-19) Feltámadása után Jézus egy alkalommal így jelent meg tanítványainak a Libériás-tó partján. Együtt voltak Simon, Péter és Tamás, akit Didimusznak neveztek, Bertalan a galileai Kánából, továbbá Zebedeus fia Jakab és János, valamint két másik tanítvány. Simon Péter azt mondta a többieknek:.Elmegyek halászni. — „Mi is veled tartunk — válaszolták. Elindultak és beszálltak a bárkába, de azon az éjszakán semmit sem fogtak. Virradatkor Jézus ott állt a parton, a tanítványok azonban nem ismerték fel. Jézus megszólította őket: „Fiaim, van-e már halatok? — „Nincs — felelték. Erre ezt mondta: „Vessétek ki a hálót a bárka jobb oldalán és majd találtok! Kivetették tehát, és már ki sem bírták húzni, annyi volt benne a hal. „Az Úr az! — szólt oda Péterhez János, az a tanítvány, akit Jézus szeretett. Amint Simon Péter meghallotta, hogy az Úr az, ruhát öltött — neki volt ugyanis vetkőzve —, és hamar vízbe ereszkedett. A bárkában követte őt a többi tanítvány, és húzta maga után a halakkal teli hálót. A part közel volt, — mintegy száz méterre. Amikor partra szálltak, parázsló tüzet pillantottak meg, rajta halat, mellette kenyeret. „Hozzatok ide a halakból, amelyeket most fogtatok!’ — mondta Jézus. Simon Péter visszament a bárkába és partra vonszolta a teli hálót. Százötvenhárom nagy hal volt benne, és bár ennyi volt, mégsem szakadozott a háló. „Jöjjetek — hívta őket Jézus — reggelizzetek!’ Egyik tanítvány sem merte megkérdezni: „Ki vagy te? — tudták ugyanis, hogy az Úr az. Jézus erre odament, fogta a kenyeret, odanyújtotta nekik, és ugyanúgy adott nekik a halakból is. Ekkor már harmadszor jelent meg Jézus a tanítványoknak, miután feltámadt a halálból. Étkezés után Jézus megkérdezte Simon Pétert: Simon, János fia, jobban szeretsz-e, mint ezek? — „Igen, Uram — válaszolta Péter —, te tudod, hogy szeretlek. ’ Erre így szólt hozzá: „Legeltesd bárányaimat!’ Azután ismét megkérdezte: "Simon, János fia, szeretsz engem?” — „Igen, Uram — felelte —, tudod, hogy szeretlek téged.’’ Erre azt mondta neki Jézus: „Legeltesd juhaimat!” Majd harmadszor is megkérdezte Simon Pétert: „Simon, János fia, szeretsz engem?" Péter elszomorodott, hogy Jézus harmadszor is kérdezte, szeretsz engem, és csak ennyit mondott: „Uram, te mindent tudsz, azt is tudod, hogy szeretlek.’’ Jézus ismét azt mondta: „Legeltesd juhaimat!" Bizony, bizony mondom neked mikor fiatalabb voltál, magad övezted fel magadat és odamentél, ahová akartál. De ha majd megöregszel, kiterjeszted kezedet és más övez fel téged, és odavisz, ahová te nem akarod. E szavakkal jelezte Jézus, hogy milyen halállal fogja megdicsőíteni az Isten. — Majd hozzáfűzte: „Kövess engem!" Ezek az evangélium igéi. születés és halál, majd a tavaszi ébredés láttán megteremtette a levegőből, az alvilágból, az ősanyagból a párhuzamos természetfeletti megnyilatkozásokat és felfedezte az „istennőt", akinek kedvese van, hírnöke a fia, a Napisten, a Hold stb. Az ember ősi ösztöne a természetfeletti után démoni vallási aktusokká torzult. Ezek a vallási aktusok kezdetben csupán emberi megnyilatkozások voltak minden vallási utalás nélkül. Később azonban a nemiség, a bikák vére, az azzal való meghintés, vallási kultuszcselekménnyé vált. A kozmikus misztériumok pedig az ember vallási megnyilatkozásainak a kifejezőivé. A tavaszi ébredés így lett a lélek ébredése is a halhatatlanság felé. De közben , az istenek harcai ebbe az ébredésbe belesodorták a démonok hatalmát is, amiből csak véres áldozatok árán lehetett némi remény a szabadulásra. A természetben való szántás, vetés, aratás drámája lejátszódott az emberi lélekben is. Elképzelhetjük, hogy mi ment végbe Pál apostol lelkében ezeknek a dolgoknak a megtapasztalásában és a krisztusi kinyilatkoztatásnak a tudatában. „Nincs senki másban és semmi másban megváltás, csak az Isten Igéjének Krisztus által való kinyilatkoztatásában és az ő keresztjében. A kegyelem a nagy megváltó hatalom!" — kiált fel sokszor leveleiben. S ha leveleiben ennek bizonyságot ad, akkor ott a galaták közt szóval is hirdette. Őszintén hirdette: Krisztus szerelme hajt engem. — Krisztus él énbennem és én Őbenne . . . Egy az Isten és ti az ő fogadott gyermekei vagytok! Nincs senki másban örök üdvösségünk, hanem csak a mi Urunk Jézus Krisztusban! A keleti kultuszok démoni forgatagában az evangéliumi mag az életcsira, amelyből az élő Isten fiai születnek! JASZOVSZKY JÓZSEF Egyházközségi hírek NEW YORK, N.Y. 414 East 82nd Street, Telefon! (212) 861-8500 Szent István tóm. hát Egyházközség Father SZLEZAK IMRE plébános imiti' iiimitii mintte Április 28. Reggel 7 órakor szentmise a plébánia híveiért. 9-kor elhúnyt Stubits Mária és Józsefért, szolgáltatják Stubits Mátyás és neje. 10-kor magyar szentmise meghalt Nagy Györgyért, kéri Nagy Mihály. Ápr. 30. Este 7:30-kor Szent Antal ájtatosság a kilenced 2. keddjére. Május 2. Délután 3 órakor szentmise Skultéty József és Emmáért, szolgáltatja Ignath Margit. Este 7-kor a Mitrocsalád meghaltjaiért, kéri Mitro Ferenc. 7:30-kor magyar májusi ájtatosság szentségi áldással. Május hóban minden este tartunk ájtatosságot a 7 órai szentmise befejezése után Szűzanyánk tiszteletére. Május 3. Délután 5:30-kor szentmise a meghalt Köteles Margitért és Szedresi Györgynéért szolgáltatja a család. 1974 április 28. Tudod-e, hogy az első keresztények szemében a vértanúság volt a legnagyobb fokú szentség, mert ebben Jézus legfőbb tanúságtételét követték. A vértanúknak ez az elsősége mindvégig megmaradt az egyházban. Jézus, a Jelenések könyve szerint, „a hűséges Tanú”. A vértanúk ennek a tanúságtételnek mintegy visszhangjai voltak. Mi több, bennük maga Jézus folytatja tanúságtételét, mert a keresztségben eggyé vált mindazokkal, akik hitük miatt szenvednek. Antiochiai Szent Ignác gyönyörű kifejezése szerint a vértanú maga az Isten Igéje”. És Isten Igéje a mai vértanúk vállalt szenvedéseiben folytatódik.