Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1974 (81. évfolyam, 1-50. szám)

1974-04-28 / 17. szám

1974 április 28. SPORT VÍVÁS Fenyvesi Csaba dr., a mün­cheni olimpiász párbajtőrvívó bajnoka, az elmúlt évben ta­nulmányi előkészületei miatt a vártnál jóval gyengébb for­mában volt. Idén újra formába lendült.­­ Ragyogó vívással nyerte Párizsban a világbaj­noksággal felérő „Monal Ku­pát". Nagy esélyesként indul az idei vívó világbajnokságon is, amelyet szintén Franciaor­szágban, az 1968-as téli olim­piász városában, Grenobleban rendeznek. A montreali olimpiászra ké­szülődés jegyében, a Svéd Ví­vó Szövetség ismét az északi­ fővárosban élő, többszörös ma­gyar bajnok dr. Rerrich Bélát­ bízta meg a svéd vívók olimpiai előkészületeinek irányításával. Ugyanakkor, szintén Rerrich dr. vezeti a skandináv öttusa­csapat vívóedzéseit is. Gáspár Csaba, az argentínai Buenos Airesben élő, 19 éves párbajtőrvívó, az argentin szí­nek képviseletében az elmúlt héten elutazott Törökországba, az idei ifjúsági vívó világbaj­nokság színhelyére. SAKK Hatalmas küzdelmet és saj­nos magyar vereséget hozott a Petroszjan —Portisch sakk­világbajnoki negyeddöntő. A szovjet exvilágbajnok — aki ennek előtte soha sem volt ké­pes Portisch Lajost legyőzni­­ .A sorozatos döntetlenek után két játszmát nyert, melyet azon­ban Portisch kiegyenlített. A 13. játszma Petroszjan győzel­mével végződött és így négy szovjet sakkozó jutott az elő­döntőbe. Robert Fischer ellen­fele tehát a Petroszjan, Karpov, Szpasszkij, Korcsnoj négyesből kerül ki. LABDARÚGÁS Angliában. 92 éves korában meghalt Jimmy Hogan, a bu­dapesti MTK labd­arúgó csapa­tának egykori híres edzője. A brazil labdarúgó váloga­tott nehéz küzdelemben, a Ma­­racana stadionban, a 87. perc­ben elért góljával 1:0 arány­ban legyőzte Csehszlovákiát. Köztudomású, hogy a csehek nem kerültek be a júniusban, Nyugat-Németországban meg­rendezendő világbajnoki dön­tőbe. Éppen ezért meglepetés, hogy a háromszoros világbaj­nok Brazilia, a Jules Rímet kupa örökös birtokosa csak nehezen bírt velük. Úgy lát­szik a dél-amerikaiakkal egy kis baj lesz az idén, sem Ar­gentina, sem Uruguay felké­szülése nem látszik kielégítő­nek. A jelek szerint az idei VB európai fölényben fog lezajla­ni. Az utolsó szót júniusban mondják ki, Münchenben. Egy brazil sajtgyáros ,,Pelé- Lijtot” hozott forgalomba. A kerek sajt közepén egy megle­hetősen nagy lyuk tátong. — Amikor megkérdezték a gyá­rostól, hogy miért nevezték el feléről az új készítményt, a következőket válaszolta: — Most, amikor Pelé beje­­entette, hogy végleg nem vesz részt a világbajnokságon, leg­alább akkora űr tátong majd a brazil nemzeti válogatottban , mint ebben a sajtban. Úgy látszik, már a hagyo­mányos önbizalmukat is elvesz­tették a brazilok. OLIMPIA Az 1980-as nyári olimpiász megrendezésére két város, az amerikai Los Angeles, valamint Moszkva adta be igényét. A döntést ez év október 23-án, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság bécsi ülésén hozzák meg. KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA WASHINGTONI POSTA írja: Stirling György A washingtoni magyarság életének eseményei közül mesz­­sze kiemelkedik az a tanácskozás, melyet a nagy hírnévre szert tett Watergate Hotel különtermében folytattak legutóbb a ma­gyar emigrációs szervezetek küldöttei. Ennek a gyűlésnek a jelentősége túlnőtt az amerikai főváros körzetén és mondani­valója nemcsak az ezen a földrészen élő száműzött magyarok­nak szól, hanem a szabad világ egész magyarsága szempontjá­ból mérföldkőnek tekinthetjük azt. A Közös Magyar Külügyi Bizottság ülése Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy 1974. április 6. fontos nap volt az emigráció életében! Az Észak-Amerikai Közös Magyar Külügyi Bizottság e napon tartott washingtoni ülésének ha­tározatai — könnyen lehet — új fejezetet nyitnak a szabad­földi magyarság történetében, és csak rajtunk múlik, hogy mennyire tudunk élni a most adódó lehetőségekkel! Az észak-amerikai kontinens magyar szervezeteinek mun­káját koordináló tanácskozó testület, a Közös Külügyi Bizott­ság tavaszi ülését már eleve nagy várakozás előzte meg, mert a tagegyesületeken kívül még három kontinens magyarságának képviselői* jelentették be részvételi szándékukat. Ezek közül pedig az egyik, az Ausztráliai Magyar Szövetség első ízben nyilvánította ki együttműködési készségét. A szabadföldi magyarság együttműködésének létrehozá­sára keresett megoldás az ausztráliai magyarok indítványa, s ezzel tulajdonképpen már fél évvel ezelőtt jelentkeztek. Már a Közös Magyar Külügyi Bizottság múlt év őszi ülése előtt ott feküdt dr. Endrey Antal, az Ausztráliai Magyar Szövetség el­nökének javaslata, s az amerikai emigráció tanácskozó testülete már akkor foglalkozott vele. Az ügy nagy horderejére való tekintettel azonban nem döntött azonnal a kérdésben, hanem tanulmányozására öttagú bizottságot jelölt ki, mely a tavaszi ülésre készítette el véleményezését. Erre az ülésre dr. Endrey Antal Washingtonba utazott, hogy élőszóban is kifejtse gondolatait és tudomására hozza a többi földrészről érkezett küldötteknek: az ausztráliai magya­rok közt él az óhaj a közös munkára s úgy találják, megért az idő az egész világon szétszórtan élő és tevékenykedő ma­gyarság akcióegységének megteremtésére! Aki ismeri az emigráció több évtizedes történetét, az tud­ja: a negyvenes évek végétől kezdve számtalan kísérlet tör­tént az egység megvalósítására (legutóbb éppen 10 esztendő­vel ezelőtt, amikor a Szabadságharcos Világszövetség 1964. évi washingtoni kongresszusán dr. Eckhardt Tibor vetette fel a gondolatot), de ezek a kezdeményezések sorra zátonyra fu­tottak, illetve — lelkes indulás után — legtöbbjük a csendes kimúlás sorsára jutott. Ennek számtalan oka volt, melyeket a POSTA szűkreszabott keretei közt kifejteni lehetelenség, de egy biztos: az okok közt nem áll első helyen a sokat emlege­tett magyar széthúzás, a ,,magyar átok", mert az Eckhardt­­féle terv megmaradt­ alapjaiból sarjadt ki végeredményben az a Közös Külügyi Bizottság, mely a maga laza szervezeti for­máival oly hasznos koordináló munkát végez immár hetedik éve az észak-amerikai kontinensen. Az ausztráliai kezdeményezés Az ausztráliai magyarságé az érdem, hogy az akcióegység kérdését ismét felszínre hozta! Amikor dr. Endrey Antal most, a washingtoni ülés előtt megindokolta együttműködési javas­latát, a megjelentek alaposan és lelkiismeretesen megvitatták, minden szempontból mérlegre tették a kérdést. Az ülés lénye­gében az egész száműzött magyarság keresztmetszetét mutat­ta. A Szabad Magyar Kongresszust dr. Harangozó Ferenc és Tollas Tibor képviselték, Dél-Amerika magyarsága nevében Benedek András szólt hozzá a kérdéshez s állást foglaltak Ka­nada és az Egyesült Államok magyar szervezeteinek meg­jelent delegátusai is. (A Dél-Afrikai Magyar Szövetség ezen az ülésen még nem képviseltette magát, együttműködési szán­dékát azonban írásban már kinyilvánította!) Távolságok és tapasztalatok Gondosan megfontolván azt, hogy az adott földrajzi tá­volságok mellett mi látszik a legmegfelelőbb megoldásnak, és figyelembe véve a Közös Külügyi Bizottság működése alatt szerzett tapasztalatokat, végül is a bizottsági ülés egyhangú határozatot hozott: felkérik és meghatalmazzák a Bizottság ál­landó washingtoni titkárságát, hogy a kontinentális szerve­zetek munkáját a közös magyar érdekekre vonatkozó ügyek­ben folyamatosan koordinálja, összehangolja. A Közös Magyar Külügyi Bizottság még számos más fon­tos kérdést is megtárgyalt — ezekről majd a kiadandó kom­münikéből értesülhetnek olvasóink — de vitathatatlanul az ausztráliai javaslat nyomán hozott határozatot tekinthetjük az ülés legfontosabb eseményének! Ezzel a száműzött magyarság évtizedes vágya vált valóra: az akcióegység! Hogy ez mit je­lent majd gyakorlatilag, mennyire tudunk élni a lehetőségek­kel és miképpen tudjuk majd azokat a magyar ügy javára fordítani, azt az idő fogja eldönteni! Gereben István beszámolója Ezután Gereben István, a Bizottság ügyvezető titkára adott részletes beszámolót a washingtoni állandó titkárság félévi munkájáról. Tájékoztatta a delegátusokat illetékes amerikai politikai szervekkel több izben folytatott tárgyalásairól s arról, hogy a Bizottság akciói milyen visszhangot és publicitást kap­tak amerikai sajtóvonalon, valamint a Congressional Record­­ban. Ismertette azokat a lépéseket is, amelyeket Ceausescu ro­mán pártfőtitkár washingtoni látogatásakor az erdélyi magyar kisebbség érdekében a Bizottság tett. A Közös Külügyi Bizottság tavaszi ülésének külön jelen­tőséget adott az a tény, hogy azon — az Egyesült Államok és Kanada magyarságának kiküldöttein kívül — még három másik világrész: Ausztrália, Európa és Dél-Amerika magyar emigrációinak képviselői is részt vettek. (Dél-Afrika magyar egyesülete egyelőre még csak levélben jelentette be együttmű­ködési készségét,­ így ez a tanácskozás a magyar egység je­gyében ült össze és­ annak konkrét formában való megvaló­sítása, illetve lehetőségeinek megbeszélése a napirendben tárgy­­sorozati pontként is helyet kapott. Stirling György beszámolója Mivel az egységes magyar világszervezet megalakítására vonatkozó javaslat már az előző bizottsági ülés előtt is sze­repelt. Stirling György, a Bizottság adminisztratív titkára fel­olvasta a megjelenteknek a múlt ülés jegyzőkönyvének ide­vonatkozó részletét, mely leszögezte: a Bizottság foglalkozik a dr. Endrey Antal által benyújtott javaslattal s annak meg­vizsgálását albizottság elé utalja. Dr. Endrey Antal, az Auszt­ráliai Magyar Szövetség elnöke ezúttal személyesen is meg­jelent a bizottsági ülésen, és miután érdekes képet adott az ausztráliai magyarság életéről, vázolta az igényt, amely egy emigrációs világszervezet megalakítására ott jelentkezett Erre vonatkozó, már írásban egyszer beterjesztett javasla­tát szóban is megismételte: a kontinensek képviselői rakják le az akcióegység és egy állandó központi titkárság alapjait, a magyar emigráció munkájának összehangolása céljából. Az ausztráliai javaslatot a Bizottság tárgyalásra bocsátotta, mely­nek során számos hozzászólás hangzott el. Végül is minden szempont mérlegelése és alapos megfontolás után, némi mó­dosítással elfogadták azt s úgy döntöttek: a kontinensek kép­viselői meghatalmazzák illetve felkérik a Közös Külügyi Bi­zottság washingtoni titkárságát, hogy a jövőben a szabad vi­lág magyarságának munkáját egyetemes magyar érdekeket szolgáló esetekben kontinensek között is koordinálja. Nem új egyesület, de,nem koordinálás Nem született egy újabb egyesület, nincs tisztikar, nincs el­nök, az egység viszont minden kétséget kizáróan létrejött, még­pedig olyan laza szervezeti formák között, melyek az észak­amerikai kontin­ensen már évek óta kiállták a próbát és kitű­nően beváltak. Az utóbbi hónapokban kialakult és eredménye­ket produkáló közös fellépés biztatást ad arra, hogy ilyen fel­tételek mellett­­jó és szoros együttműködést lehet majd kiala­kítani a kontinensek emigrációi között, így ez a bizottsági ha­tározat rendkívül nagyjelentőségű és bizonyára lendületet ad majd a magyar ügyért folyó munkának! Ezzel a lépéssel a szabadföldi magyarság elérte régi cél­ját: megvalósult az akcióegység. S hogy ez létrejött, abban a legnagyobb érdem dr. Endrey Antalt illeti, aki a legtávolabbi földrész magyarságának a nevében ezt az indítvány felvetette. Ausztrália magyarsága — a többi földrészekkel együtt — most látta elérkezettnek az időt a kapcsolatok megteremtésére és az onnét érkező hírek arról beszélnek, hogy ott még nagy szellemi tartalékai vannak a magyarságnak. Harangozó Ferenc és Tollas Tibor Az ülés napirendjén még számos egyéb kérdés is szerepelt. A dél-amerikai magyarok nevében nyilatkozott és tolmácsolta üzenetüket Benedek András, míg az Európai Szabad Magyar Kongresszus részéről ketten is felszólaltak: dr. Harangozó Fe­renc és Tollas Tibor. A Burg Kastl-i magyar iskola volt igaz­gatója Mindszenty hercegprímás amerikai útjának előkészüle­teiről beszélt, míg a Nemzetőr főszerkesztője elsősorban az Anyanyelvi Konferenciák kérdésével foglalkozott. Azonkívül bejelentette -­­ a hírt örömmel vették tudomásul a megjelen­tek —, hogy Szolzsenicin a Nemzetőr számára engedte át a Gulag Archipelago magyar fordításának jogát. Dr. Pogány András és Lőte Lajos Több vitaindító előadás is elhangzott az ülés keretében, így dr. Pogány András a jelenlegi magyarországi politikai, gaz­dasági és kulturális helyzetről beszélt. Lőte Lajos pedig az emigráció új utakat kereső politikájáról tájékoztatta a résztve­vőket, kitérvén közben a Trianon óta kisebbségi sorban élő elszakí­tott magyarság általános problémáira is. Gereben Ist­ván, az akadályoztatása miatt távollevő Kővágó József helyett, az Egyesült Államok külpolitikájáról tartott előadást. Minden felszólalást vita követett és a kérdésekhez többek közt hozzászóltak: Tímár András és Walter István, a Kanadai Szabadságharcos Szövetség részéről, dr. Czikáni Zichy Móric az Amerikai Magyar Szövetség részéről, Pásztor László, mint a Coordinating Committee elnöke, és még sokan mások. Dr. Nagy György A kontinensek közti együttműködésre, az akcióegység meg­teremtésére vonatkozó határozat mellett még két határozatot fogadott el a bizottsági ülés. Az egyik az anyanyelvi konfe­renciákkal és, a hazai tankönyvakciókkal kapcsolatos (a szava­zásra bocsátott nyilatkozat szövegét a betegsége miatt sajná­latosan távolmaradt dr. Eszterhás István helyett dr. Pogány András szerkesztette meg), míg a másik határozatot dr. Nagy György, a Kanadai Magyar Szövetség elnöke arra vonatkozó bejelentésével függött össze, hogy a kanadai magyarság 1975. augusztusában magyar világtalálkozót rendez Torontóban. A Bizottság a tervet pártolja és támogatja. A tárgysorozat utolsó pontjaként került sor a következő ülésszak elnökének, megválasztására. A jelenlevők bizalma egy­hangúlag dr. Nagy György felé fordult, aki a megbízatást a következő ülésszakra elfogadta A bizottsági ülés ugyanakkor jegyzőkönyvi köszönetet szavazott meg dr. Varga Lászlónak, az előző ülésszak elnökének, lelkiismeretes munkájáért. A Közös Külügyi Bizottság üléséről a jól végzett munka érzésével távoztak a résztvevők. Ez jogos is, mert az emigrá­ció történetében először sikerült létrehozniuk az emigrációs egységet, mely tény azt bizonyítja, hogy a száműzött magyar­ságban még van erő új kezdeményezésekhez! S ez mindennél ékesszólóbb válasz azoknak, akik az emigráció szétbomlasztá­sán fáradoznak és eltemetésére szőnek terveket. Együttműködés A természetes vonzást a Külügyi Bizottság tudatosan is igyekezett erősíteni, és az utóbbi hónapokban több olyan kö­zös magyar akciót kezdeményezett, melyekhez más földrészek magyar szervezeteinek csatlakozását is sikerült biztosítania! Ilyen akciók voltak — s ezekről dr. Varga László részle­tesen tájékoztatta a KMBK-ülés résztvevőit elnöki beszámo­lójában — elsősorban a Human Rights deklaráció kibocsátá­sának 25. évfordulója alkalmával az Egyesült Nemzetek ille­tékes bizottságához elküldött memorandum, mely újra felhív­ta a figyelmet a magyar nép jogfosztottságára. A másik bead­ványt az ENSZ főtitkárságán kívül a párizsi békeszerződést aláíró hatalmak és a szabad világ valamennyi kormányához eljuttatta a Bizottság titkársága. Ez az emlékirat Magyaror­szág törvénytelen és jogtalan szovjet megszállására mutat rá, s többek között hivatkozik a békeszerződés idevágó paragra­fusaira, melyek értelmében hazánkat már 90 nappal az osztrák államszerződés aláírása után (1955. július 27.) el kellett volna hagyniok az orosz csapatoknak. Ehelyett következett 1956, — következett az 1955. május 14-én összekovácsolt Varsói Pak­tum „jogalapján" a november 4-i véres szovjet agresszió... S a szovjet megszállás azóta is tart: az „ideiglenesen Magyar­­országon tartózkodó szovjet csapatok” az idők végtelenségéig való tartózkodásra rendezkedtek be szegény hazánkban . . . Ezt a memorandumot — akárcsak az Emberi Jogok Bi­zottságához küldöttet —, a Külügyi Bizottság vezetőin kívül még három másik földrész magyar egyesületeinek képviselői, Európa, Dél-Amerika és Ausztrália magyarságának megbí­zottai írták alá. Mindkét memorandumra érkezett válasz és bár egyiktől sem remélhetjük a kérdések gyökeres megoldá­sát vagy a helyzet megváltozását, jelentőségük mégis nagy! Felszínen tartják a magyarság sérelmeit és emlékeztetik azok­ra a nemzetközi fórumokat. Hogy pedig mondanivalóink fölött nem siklik át az amerikai közvélemény, azt az bizonyítja, hogy például hazánk jogtalan szovjet megszállásával foglalkozó me­morandumot teljes egészében leközölte a RISING TIDE fo­lyóirat és megjelent a Congressional Record-ban, az ameri­kai képviselőház naplójában is. Dr. Varga László beszámolója Hanem ezután a nagy vonalakban felvázolt s inkább csak az emigrációs egység problémája körül mozgó s annak létre­jötte fölött lelkesedő optimista bevezető után, engedjék meg olvasóim, hogy — a később kibocsátandó hivatalos kommüni­kéből nyert előzetes adatok alapján — részletekbe menően is beszámoljak erről a jelentős ülésről, mert — úgy vélem — az nem lesz érdektelen! Már csak azért sem, mert meggyőződé­sem, hogy annak határozataira még sokszor fogunk hivatkoz­ni, még gyakran fogjuk azokat idézni az elkövetkezendő évek­ben! A Közös Magyar Külügyi Bizottság washingtoni állan­dó titkársága április 6-ra hívta ösze az észak-amerikai konti­nens magyar szervezeteinek küldöteit a Watergate Hotel kü­löntermében tartandó tavaszi értekezletükre, mely végül is oly eredményes munkát végzett! A megjelent delegátusokat dr. Varga László, a folyó ülés­szak elnöke üdvözölte, majd elnöki beszámolójában ismertette a Bizottság elmúlt félévi tevékenységét. Ezek közül külön ki­emelte az Emberi Jogok Deklarációjával kapcsolatban, illetve Magyarország törvénytelen szovjet megszállása tárgyában ille­tékes nemzetközi fórumokhoz eljuttatott két memorandumot, melyek az emigráció történetében első ízben dokumentálták a világmagyarság egységes fellépését, ugyanis négy kontinens képviselői írták azokat alá. Végül ismertette a Free Europe rádió politikai programjáról­­ szóló memorandumot is. Burg Kastl Washingtonban A Közös Magyar Külügyi Bizottság ülését követő napon, április 7-én, vasárnap találkozott dr. Harangozó Ferenc, a Burg Kastl-i magyar gimnázium volt igazgatója, a müncheni Magyar Iskolabizottság elnöke Washington magyarságával. A találkozóra a Guy Mason Center nagytermében került sor, ahol dr. Harangozó először virágvasárnapi szentmisét celeb­rált a termet zsúfolásig megtöltő közönségnek, majd barka­szentelés következett. Ezután mondotta el Burg Kastl nemrég nyugalomba vo­nult igazgatói­ előadását, melyből a hallgatóság megismer­kedhetett ennek a nagyszerű intézménynek az életével. Az előadó határtalan hivatásszeretettől fűtött szavaiból kiérződött annak a gondolatnak mindenekfölötti szolgálata, mely életre hívta az emigráció egyetlen magyar középiskoláját: egy új magyar ifjúság felnevelése s a magyar jövő önzetlen szolgálata. Az előadás után két hangosfilmet láthatott a közönség: az egyik a Burg Kastl ódon várfalai között meghúzódó mo­dern iskolába vitt el bennünket, míg a másik Mindszenty her­cegprímás Burg Kastl-ban tett látogatásáról mutatott be ké­peket. Részeseivé lett a találkozás megható pillanatainak,­­ amikor az agg főpap elvegyült az őt körülvevő fiatalság közt, amelyet beszédében az emigrációs szenvedések tüzében csodá­latos értékké nemesedő drágagyöngynek nevezett. . . A proletárdiktatúr* lakomája Washingtonban A véletlen játéka, de nem lehet szó nélkül átsiklani fö­lötte, szinte napra egyezően azzal, hogy a Watergate Hotel­ben súlyos kérdésekről folytattak tárgyalásokat a hontalan magyarság képviselői, néhány háztömbbel arrébb, a Magyar Népköztársaság 15. utcai épületében ugyancsak népes tár­saság gyűlt ősze! De itt nem a magyar sorskérdésekről folyt tanácskozás, hanem ünneplés vidám zajától, pezsgős poharak csengésétől visszhangoztak a követség díszkivilágításban úszó termei! A mai magyarországi rendszer bürokratái és képviselői valamint vendégeik ünnepelték önelégülten és magabiztosan! Április 4-ét ünnepelték, hazánk „felszabadulásának” napját, ennek örömére és tiszteletére koccintottak az elvtársak és azok az „ál-elvtársak akik — főleg a kapitalista világban, naiv jóhiszeműek megtévesztésére — tüntetően „urazzák” egymást s kacsintva súgják oda két pohár pezsgő között, hogy ők nem is párttagok, még kevésbé kommunisták! S aztán töltenek és újra isznak a „Felszabadulás” örömére . . . Hogy mit ittak és mit ettek, számunkra édes­ mindegy! . .. Ésjpúgy nem adhatunk intimpistás beszámolót az ünnepi foga­dás alkalmával felszolgált ételekről, italokról, mint ahogy csak találgatásokra voltunk utalva a nemrégiben ismertetett másik „party” esetében is, melyet az amerikai gazdasági szakértők tiszteletére adtak néhány héttel ezelőtt a 15. utcai palotában. Nem kaptunk meghívót egyik fogadásra sem (ezen a legke­vésbé sem csodálkoztunk), épp ezért nem tudhatjuk pontosan: pezsgőt ittak-e vagy tokajit, orosz kaviár volt-e a szendvi­cseken vagy magyar (esetleg prágai) sonka? De olvasóink talán megbocsájtják nekünk ezt a hiányos­ságot, mert hisz’ nem is ez a lényeg! Akár ilyen, akár olyan finomságokkal traktálták egymást és a vendégeket a követségi­­elvtárs-urak- , azt mindenképpen a szegény kizsákmányolt, he­tedik bőréig megnyúzott magyar melós fizeti meg otthon: Új­pesten, Kőbányán, Kispesten, Csepelen és mindenfelé az or­szágban! Ismétlem: nem ez a lényeg, most nem ezen van a hangsúly, hanem azon: mire is koccintottak az elvtársak és a diplomatának álcázott „mű-elvtársak” április 3-án este Wash­ingtonban? Mire ürítették poharukat a meghívott díszegyen­­ruhás orosz tábornokkal és kíséretével együtt ezen a napon távol a hazától, a szabad világ fővárosában? Nos, nem másra, mint arra, hogy ezelőtt 29 esztendővel ezen a napon veszett el végleg hazánk függetlensége, ezen a napon szállták meg hazánk utolsó talpalatnyi földjét is a szovjet hordák! Normális ízlésű, ép erkölcsi érzékkel rendelkező magyar ember otthon is fogcsikorgatva, titkon ökölbe szorított kézzel engedelmeskedett a parancsnak és „ünnepelt”, mert ke­nyere, egzisztenciája függött tőle. De mindezt a szabad világ (Folytatása a nyolcadik oldalon) , 5. oldal

Next