Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1974 (81. évfolyam, 1-50. szám)
1974-04-28 / 17. szám
1974 április 28. SPORT VÍVÁS Fenyvesi Csaba dr., a müncheni olimpiász párbajtőrvívó bajnoka, az elmúlt évben tanulmányi előkészületei miatt a vártnál jóval gyengébb formában volt. Idén újra formába lendült. Ragyogó vívással nyerte Párizsban a világbajnoksággal felérő „Monal Kupát". Nagy esélyesként indul az idei vívó világbajnokságon is, amelyet szintén Franciaországban, az 1968-as téli olimpiász városában, Grenobleban rendeznek. A montreali olimpiászra készülődés jegyében, a Svéd Vívó Szövetség ismét az északi fővárosban élő, többszörös magyar bajnok dr. Rerrich Bélát bízta meg a svéd vívók olimpiai előkészületeinek irányításával. Ugyanakkor, szintén Rerrich dr. vezeti a skandináv öttusacsapat vívóedzéseit is. Gáspár Csaba, az argentínai Buenos Airesben élő, 19 éves párbajtőrvívó, az argentin színek képviseletében az elmúlt héten elutazott Törökországba, az idei ifjúsági vívó világbajnokság színhelyére. SAKK Hatalmas küzdelmet és sajnos magyar vereséget hozott a Petroszjan —Portisch sakkvilágbajnoki negyeddöntő. A szovjet exvilágbajnok — aki ennek előtte soha sem volt képes Portisch Lajost legyőzni .A sorozatos döntetlenek után két játszmát nyert, melyet azonban Portisch kiegyenlített. A 13. játszma Petroszjan győzelmével végződött és így négy szovjet sakkozó jutott az elődöntőbe. Robert Fischer ellenfele tehát a Petroszjan, Karpov, Szpasszkij, Korcsnoj négyesből kerül ki. LABDARÚGÁS Angliában. 92 éves korában meghalt Jimmy Hogan, a budapesti MTK labdarúgó csapatának egykori híres edzője. A brazil labdarúgó válogatott nehéz küzdelemben, a Maracana stadionban, a 87. percben elért góljával 1:0 arányban legyőzte Csehszlovákiát. Köztudomású, hogy a csehek nem kerültek be a júniusban, Nyugat-Németországban megrendezendő világbajnoki döntőbe. Éppen ezért meglepetés, hogy a háromszoros világbajnok Brazilia, a Jules Rímet kupa örökös birtokosa csak nehezen bírt velük. Úgy látszik a dél-amerikaiakkal egy kis baj lesz az idén, sem Argentina, sem Uruguay felkészülése nem látszik kielégítőnek. A jelek szerint az idei VB európai fölényben fog lezajlani. Az utolsó szót júniusban mondják ki, Münchenben. Egy brazil sajtgyáros ,,Pelé- Lijtot” hozott forgalomba. A kerek sajt közepén egy meglehetősen nagy lyuk tátong. — Amikor megkérdezték a gyárostól, hogy miért nevezték el feléről az új készítményt, a következőket válaszolta: — Most, amikor Pelé bejeentette, hogy végleg nem vesz részt a világbajnokságon, legalább akkora űr tátong majd a brazil nemzeti válogatottban , mint ebben a sajtban. Úgy látszik, már a hagyományos önbizalmukat is elvesztették a brazilok. OLIMPIA Az 1980-as nyári olimpiász megrendezésére két város, az amerikai Los Angeles, valamint Moszkva adta be igényét. A döntést ez év október 23-án, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság bécsi ülésén hozzák meg. KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA WASHINGTONI POSTA írja: Stirling György A washingtoni magyarság életének eseményei közül meszsze kiemelkedik az a tanácskozás, melyet a nagy hírnévre szert tett Watergate Hotel különtermében folytattak legutóbb a magyar emigrációs szervezetek küldöttei. Ennek a gyűlésnek a jelentősége túlnőtt az amerikai főváros körzetén és mondanivalója nemcsak az ezen a földrészen élő száműzött magyaroknak szól, hanem a szabad világ egész magyarsága szempontjából mérföldkőnek tekinthetjük azt. A Közös Magyar Külügyi Bizottság ülése Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy 1974. április 6. fontos nap volt az emigráció életében! Az Észak-Amerikai Közös Magyar Külügyi Bizottság e napon tartott washingtoni ülésének határozatai — könnyen lehet — új fejezetet nyitnak a szabadföldi magyarság történetében, és csak rajtunk múlik, hogy mennyire tudunk élni a most adódó lehetőségekkel! Az észak-amerikai kontinens magyar szervezeteinek munkáját koordináló tanácskozó testület, a Közös Külügyi Bizottság tavaszi ülését már eleve nagy várakozás előzte meg, mert a tagegyesületeken kívül még három kontinens magyarságának képviselői* jelentették be részvételi szándékukat. Ezek közül pedig az egyik, az Ausztráliai Magyar Szövetség első ízben nyilvánította ki együttműködési készségét. A szabadföldi magyarság együttműködésének létrehozására keresett megoldás az ausztráliai magyarok indítványa, s ezzel tulajdonképpen már fél évvel ezelőtt jelentkeztek. Már a Közös Magyar Külügyi Bizottság múlt év őszi ülése előtt ott feküdt dr. Endrey Antal, az Ausztráliai Magyar Szövetség elnökének javaslata, s az amerikai emigráció tanácskozó testülete már akkor foglalkozott vele. Az ügy nagy horderejére való tekintettel azonban nem döntött azonnal a kérdésben, hanem tanulmányozására öttagú bizottságot jelölt ki, mely a tavaszi ülésre készítette el véleményezését. Erre az ülésre dr. Endrey Antal Washingtonba utazott, hogy élőszóban is kifejtse gondolatait és tudomására hozza a többi földrészről érkezett küldötteknek: az ausztráliai magyarok közt él az óhaj a közös munkára s úgy találják, megért az idő az egész világon szétszórtan élő és tevékenykedő magyarság akcióegységének megteremtésére! Aki ismeri az emigráció több évtizedes történetét, az tudja: a negyvenes évek végétől kezdve számtalan kísérlet történt az egység megvalósítására (legutóbb éppen 10 esztendővel ezelőtt, amikor a Szabadságharcos Világszövetség 1964. évi washingtoni kongresszusán dr. Eckhardt Tibor vetette fel a gondolatot), de ezek a kezdeményezések sorra zátonyra futottak, illetve — lelkes indulás után — legtöbbjük a csendes kimúlás sorsára jutott. Ennek számtalan oka volt, melyeket a POSTA szűkreszabott keretei közt kifejteni lehetelenség, de egy biztos: az okok közt nem áll első helyen a sokat emlegetett magyar széthúzás, a ,,magyar átok", mert az Eckhardtféle terv megmaradt alapjaiból sarjadt ki végeredményben az a Közös Külügyi Bizottság, mely a maga laza szervezeti formáival oly hasznos koordináló munkát végez immár hetedik éve az észak-amerikai kontinensen. Az ausztráliai kezdeményezés Az ausztráliai magyarságé az érdem, hogy az akcióegység kérdését ismét felszínre hozta! Amikor dr. Endrey Antal most, a washingtoni ülés előtt megindokolta együttműködési javaslatát, a megjelentek alaposan és lelkiismeretesen megvitatták, minden szempontból mérlegre tették a kérdést. Az ülés lényegében az egész száműzött magyarság keresztmetszetét mutatta. A Szabad Magyar Kongresszust dr. Harangozó Ferenc és Tollas Tibor képviselték, Dél-Amerika magyarsága nevében Benedek András szólt hozzá a kérdéshez s állást foglaltak Kanada és az Egyesült Államok magyar szervezeteinek megjelent delegátusai is. (A Dél-Afrikai Magyar Szövetség ezen az ülésen még nem képviseltette magát, együttműködési szándékát azonban írásban már kinyilvánította!) Távolságok és tapasztalatok Gondosan megfontolván azt, hogy az adott földrajzi távolságok mellett mi látszik a legmegfelelőbb megoldásnak, és figyelembe véve a Közös Külügyi Bizottság működése alatt szerzett tapasztalatokat, végül is a bizottsági ülés egyhangú határozatot hozott: felkérik és meghatalmazzák a Bizottság állandó washingtoni titkárságát, hogy a kontinentális szervezetek munkáját a közös magyar érdekekre vonatkozó ügyekben folyamatosan koordinálja, összehangolja. A Közös Magyar Külügyi Bizottság még számos más fontos kérdést is megtárgyalt — ezekről majd a kiadandó kommünikéből értesülhetnek olvasóink — de vitathatatlanul az ausztráliai javaslat nyomán hozott határozatot tekinthetjük az ülés legfontosabb eseményének! Ezzel a száműzött magyarság évtizedes vágya vált valóra: az akcióegység! Hogy ez mit jelent majd gyakorlatilag, mennyire tudunk élni a lehetőségekkel és miképpen tudjuk majd azokat a magyar ügy javára fordítani, azt az idő fogja eldönteni! Gereben István beszámolója Ezután Gereben István, a Bizottság ügyvezető titkára adott részletes beszámolót a washingtoni állandó titkárság félévi munkájáról. Tájékoztatta a delegátusokat illetékes amerikai politikai szervekkel több izben folytatott tárgyalásairól s arról, hogy a Bizottság akciói milyen visszhangot és publicitást kaptak amerikai sajtóvonalon, valamint a Congressional Recordban. Ismertette azokat a lépéseket is, amelyeket Ceausescu román pártfőtitkár washingtoni látogatásakor az erdélyi magyar kisebbség érdekében a Bizottság tett. A Közös Külügyi Bizottság tavaszi ülésének külön jelentőséget adott az a tény, hogy azon — az Egyesült Államok és Kanada magyarságának kiküldöttein kívül — még három másik világrész: Ausztrália, Európa és Dél-Amerika magyar emigrációinak képviselői is részt vettek. (Dél-Afrika magyar egyesülete egyelőre még csak levélben jelentette be együttműködési készségét, így ez a tanácskozás a magyar egység jegyében ült össze és annak konkrét formában való megvalósítása, illetve lehetőségeinek megbeszélése a napirendben tárgysorozati pontként is helyet kapott. Stirling György beszámolója Mivel az egységes magyar világszervezet megalakítására vonatkozó javaslat már az előző bizottsági ülés előtt is szerepelt. Stirling György, a Bizottság adminisztratív titkára felolvasta a megjelenteknek a múlt ülés jegyzőkönyvének idevonatkozó részletét, mely leszögezte: a Bizottság foglalkozik a dr. Endrey Antal által benyújtott javaslattal s annak megvizsgálását albizottság elé utalja. Dr. Endrey Antal, az Ausztráliai Magyar Szövetség elnöke ezúttal személyesen is megjelent a bizottsági ülésen, és miután érdekes képet adott az ausztráliai magyarság életéről, vázolta az igényt, amely egy emigrációs világszervezet megalakítására ott jelentkezett Erre vonatkozó, már írásban egyszer beterjesztett javaslatát szóban is megismételte: a kontinensek képviselői rakják le az akcióegység és egy állandó központi titkárság alapjait, a magyar emigráció munkájának összehangolása céljából. Az ausztráliai javaslatot a Bizottság tárgyalásra bocsátotta, melynek során számos hozzászólás hangzott el. Végül is minden szempont mérlegelése és alapos megfontolás után, némi módosítással elfogadták azt s úgy döntöttek: a kontinensek képviselői meghatalmazzák illetve felkérik a Közös Külügyi Bizottság washingtoni titkárságát, hogy a jövőben a szabad világ magyarságának munkáját egyetemes magyar érdekeket szolgáló esetekben kontinensek között is koordinálja. Nem új egyesület, de,nem koordinálás Nem született egy újabb egyesület, nincs tisztikar, nincs elnök, az egység viszont minden kétséget kizáróan létrejött, mégpedig olyan laza szervezeti formák között, melyek az északamerikai kontinensen már évek óta kiállták a próbát és kitűnően beváltak. Az utóbbi hónapokban kialakult és eredményeket produkáló közös fellépés biztatást ad arra, hogy ilyen feltételek mellettjó és szoros együttműködést lehet majd kialakítani a kontinensek emigrációi között, így ez a bizottsági határozat rendkívül nagyjelentőségű és bizonyára lendületet ad majd a magyar ügyért folyó munkának! Ezzel a lépéssel a szabadföldi magyarság elérte régi célját: megvalósult az akcióegység. S hogy ez létrejött, abban a legnagyobb érdem dr. Endrey Antalt illeti, aki a legtávolabbi földrész magyarságának a nevében ezt az indítvány felvetette. Ausztrália magyarsága — a többi földrészekkel együtt — most látta elérkezettnek az időt a kapcsolatok megteremtésére és az onnét érkező hírek arról beszélnek, hogy ott még nagy szellemi tartalékai vannak a magyarságnak. Harangozó Ferenc és Tollas Tibor Az ülés napirendjén még számos egyéb kérdés is szerepelt. A dél-amerikai magyarok nevében nyilatkozott és tolmácsolta üzenetüket Benedek András, míg az Európai Szabad Magyar Kongresszus részéről ketten is felszólaltak: dr. Harangozó Ferenc és Tollas Tibor. A Burg Kastl-i magyar iskola volt igazgatója Mindszenty hercegprímás amerikai útjának előkészületeiről beszélt, míg a Nemzetőr főszerkesztője elsősorban az Anyanyelvi Konferenciák kérdésével foglalkozott. Azonkívül bejelentette - a hírt örömmel vették tudomásul a megjelentek —, hogy Szolzsenicin a Nemzetőr számára engedte át a Gulag Archipelago magyar fordításának jogát. Dr. Pogány András és Lőte Lajos Több vitaindító előadás is elhangzott az ülés keretében, így dr. Pogány András a jelenlegi magyarországi politikai, gazdasági és kulturális helyzetről beszélt. Lőte Lajos pedig az emigráció új utakat kereső politikájáról tájékoztatta a résztvevőket, kitérvén közben a Trianon óta kisebbségi sorban élő elszakított magyarság általános problémáira is. Gereben István, az akadályoztatása miatt távollevő Kővágó József helyett, az Egyesült Államok külpolitikájáról tartott előadást. Minden felszólalást vita követett és a kérdésekhez többek közt hozzászóltak: Tímár András és Walter István, a Kanadai Szabadságharcos Szövetség részéről, dr. Czikáni Zichy Móric az Amerikai Magyar Szövetség részéről, Pásztor László, mint a Coordinating Committee elnöke, és még sokan mások. Dr. Nagy György A kontinensek közti együttműködésre, az akcióegység megteremtésére vonatkozó határozat mellett még két határozatot fogadott el a bizottsági ülés. Az egyik az anyanyelvi konferenciákkal és, a hazai tankönyvakciókkal kapcsolatos (a szavazásra bocsátott nyilatkozat szövegét a betegsége miatt sajnálatosan távolmaradt dr. Eszterhás István helyett dr. Pogány András szerkesztette meg), míg a másik határozatot dr. Nagy György, a Kanadai Magyar Szövetség elnöke arra vonatkozó bejelentésével függött össze, hogy a kanadai magyarság 1975. augusztusában magyar világtalálkozót rendez Torontóban. A Bizottság a tervet pártolja és támogatja. A tárgysorozat utolsó pontjaként került sor a következő ülésszak elnökének, megválasztására. A jelenlevők bizalma egyhangúlag dr. Nagy György felé fordult, aki a megbízatást a következő ülésszakra elfogadta A bizottsági ülés ugyanakkor jegyzőkönyvi köszönetet szavazott meg dr. Varga Lászlónak, az előző ülésszak elnökének, lelkiismeretes munkájáért. A Közös Külügyi Bizottság üléséről a jól végzett munka érzésével távoztak a résztvevők. Ez jogos is, mert az emigráció történetében először sikerült létrehozniuk az emigrációs egységet, mely tény azt bizonyítja, hogy a száműzött magyarságban még van erő új kezdeményezésekhez! S ez mindennél ékesszólóbb válasz azoknak, akik az emigráció szétbomlasztásán fáradoznak és eltemetésére szőnek terveket. Együttműködés A természetes vonzást a Külügyi Bizottság tudatosan is igyekezett erősíteni, és az utóbbi hónapokban több olyan közös magyar akciót kezdeményezett, melyekhez más földrészek magyar szervezeteinek csatlakozását is sikerült biztosítania! Ilyen akciók voltak — s ezekről dr. Varga László részletesen tájékoztatta a KMBK-ülés résztvevőit elnöki beszámolójában — elsősorban a Human Rights deklaráció kibocsátásának 25. évfordulója alkalmával az Egyesült Nemzetek illetékes bizottságához elküldött memorandum, mely újra felhívta a figyelmet a magyar nép jogfosztottságára. A másik beadványt az ENSZ főtitkárságán kívül a párizsi békeszerződést aláíró hatalmak és a szabad világ valamennyi kormányához eljuttatta a Bizottság titkársága. Ez az emlékirat Magyarország törvénytelen és jogtalan szovjet megszállására mutat rá, s többek között hivatkozik a békeszerződés idevágó paragrafusaira, melyek értelmében hazánkat már 90 nappal az osztrák államszerződés aláírása után (1955. július 27.) el kellett volna hagyniok az orosz csapatoknak. Ehelyett következett 1956, — következett az 1955. május 14-én összekovácsolt Varsói Paktum „jogalapján" a november 4-i véres szovjet agresszió... S a szovjet megszállás azóta is tart: az „ideiglenesen Magyarországon tartózkodó szovjet csapatok” az idők végtelenségéig való tartózkodásra rendezkedtek be szegény hazánkban . . . Ezt a memorandumot — akárcsak az Emberi Jogok Bizottságához küldöttet —, a Külügyi Bizottság vezetőin kívül még három másik földrész magyar egyesületeinek képviselői, Európa, Dél-Amerika és Ausztrália magyarságának megbízottai írták alá. Mindkét memorandumra érkezett válasz és bár egyiktől sem remélhetjük a kérdések gyökeres megoldását vagy a helyzet megváltozását, jelentőségük mégis nagy! Felszínen tartják a magyarság sérelmeit és emlékeztetik azokra a nemzetközi fórumokat. Hogy pedig mondanivalóink fölött nem siklik át az amerikai közvélemény, azt az bizonyítja, hogy például hazánk jogtalan szovjet megszállásával foglalkozó memorandumot teljes egészében leközölte a RISING TIDE folyóirat és megjelent a Congressional Record-ban, az amerikai képviselőház naplójában is. Dr. Varga László beszámolója Hanem ezután a nagy vonalakban felvázolt s inkább csak az emigrációs egység problémája körül mozgó s annak létrejötte fölött lelkesedő optimista bevezető után, engedjék meg olvasóim, hogy — a később kibocsátandó hivatalos kommünikéből nyert előzetes adatok alapján — részletekbe menően is beszámoljak erről a jelentős ülésről, mert — úgy vélem — az nem lesz érdektelen! Már csak azért sem, mert meggyőződésem, hogy annak határozataira még sokszor fogunk hivatkozni, még gyakran fogjuk azokat idézni az elkövetkezendő években! A Közös Magyar Külügyi Bizottság washingtoni állandó titkársága április 6-ra hívta ösze az észak-amerikai kontinens magyar szervezeteinek küldöteit a Watergate Hotel különtermében tartandó tavaszi értekezletükre, mely végül is oly eredményes munkát végzett! A megjelent delegátusokat dr. Varga László, a folyó ülésszak elnöke üdvözölte, majd elnöki beszámolójában ismertette a Bizottság elmúlt félévi tevékenységét. Ezek közül külön kiemelte az Emberi Jogok Deklarációjával kapcsolatban, illetve Magyarország törvénytelen szovjet megszállása tárgyában illetékes nemzetközi fórumokhoz eljuttatott két memorandumot, melyek az emigráció történetében első ízben dokumentálták a világmagyarság egységes fellépését, ugyanis négy kontinens képviselői írták azokat alá. Végül ismertette a Free Europe rádió politikai programjáról szóló memorandumot is. Burg Kastl Washingtonban A Közös Magyar Külügyi Bizottság ülését követő napon, április 7-én, vasárnap találkozott dr. Harangozó Ferenc, a Burg Kastl-i magyar gimnázium volt igazgatója, a müncheni Magyar Iskolabizottság elnöke Washington magyarságával. A találkozóra a Guy Mason Center nagytermében került sor, ahol dr. Harangozó először virágvasárnapi szentmisét celebrált a termet zsúfolásig megtöltő közönségnek, majd barkaszentelés következett. Ezután mondotta el Burg Kastl nemrég nyugalomba vonult igazgatói előadását, melyből a hallgatóság megismerkedhetett ennek a nagyszerű intézménynek az életével. Az előadó határtalan hivatásszeretettől fűtött szavaiból kiérződött annak a gondolatnak mindenekfölötti szolgálata, mely életre hívta az emigráció egyetlen magyar középiskoláját: egy új magyar ifjúság felnevelése s a magyar jövő önzetlen szolgálata. Az előadás után két hangosfilmet láthatott a közönség: az egyik a Burg Kastl ódon várfalai között meghúzódó modern iskolába vitt el bennünket, míg a másik Mindszenty hercegprímás Burg Kastl-ban tett látogatásáról mutatott be képeket. Részeseivé lett a találkozás megható pillanatainak, amikor az agg főpap elvegyült az őt körülvevő fiatalság közt, amelyet beszédében az emigrációs szenvedések tüzében csodálatos értékké nemesedő drágagyöngynek nevezett. . . A proletárdiktatúr* lakomája Washingtonban A véletlen játéka, de nem lehet szó nélkül átsiklani fölötte, szinte napra egyezően azzal, hogy a Watergate Hotelben súlyos kérdésekről folytattak tárgyalásokat a hontalan magyarság képviselői, néhány háztömbbel arrébb, a Magyar Népköztársaság 15. utcai épületében ugyancsak népes társaság gyűlt ősze! De itt nem a magyar sorskérdésekről folyt tanácskozás, hanem ünneplés vidám zajától, pezsgős poharak csengésétől visszhangoztak a követség díszkivilágításban úszó termei! A mai magyarországi rendszer bürokratái és képviselői valamint vendégeik ünnepelték önelégülten és magabiztosan! Április 4-ét ünnepelték, hazánk „felszabadulásának” napját, ennek örömére és tiszteletére koccintottak az elvtársak és azok az „ál-elvtársak akik — főleg a kapitalista világban, naiv jóhiszeműek megtévesztésére — tüntetően „urazzák” egymást s kacsintva súgják oda két pohár pezsgő között, hogy ők nem is párttagok, még kevésbé kommunisták! S aztán töltenek és újra isznak a „Felszabadulás” örömére . . . Hogy mit ittak és mit ettek, számunkra édes mindegy! . .. Ésjpúgy nem adhatunk intimpistás beszámolót az ünnepi fogadás alkalmával felszolgált ételekről, italokról, mint ahogy csak találgatásokra voltunk utalva a nemrégiben ismertetett másik „party” esetében is, melyet az amerikai gazdasági szakértők tiszteletére adtak néhány héttel ezelőtt a 15. utcai palotában. Nem kaptunk meghívót egyik fogadásra sem (ezen a legkevésbé sem csodálkoztunk), épp ezért nem tudhatjuk pontosan: pezsgőt ittak-e vagy tokajit, orosz kaviár volt-e a szendvicseken vagy magyar (esetleg prágai) sonka? De olvasóink talán megbocsájtják nekünk ezt a hiányosságot, mert hisz’ nem is ez a lényeg! Akár ilyen, akár olyan finomságokkal traktálták egymást és a vendégeket a követségielvtárs-urak- , azt mindenképpen a szegény kizsákmányolt, hetedik bőréig megnyúzott magyar melós fizeti meg otthon: Újpesten, Kőbányán, Kispesten, Csepelen és mindenfelé az országban! Ismétlem: nem ez a lényeg, most nem ezen van a hangsúly, hanem azon: mire is koccintottak az elvtársak és a diplomatának álcázott „mű-elvtársak” április 3-án este Washingtonban? Mire ürítették poharukat a meghívott díszegyenruhás orosz tábornokkal és kíséretével együtt ezen a napon távol a hazától, a szabad világ fővárosában? Nos, nem másra, mint arra, hogy ezelőtt 29 esztendővel ezen a napon veszett el végleg hazánk függetlensége, ezen a napon szállták meg hazánk utolsó talpalatnyi földjét is a szovjet hordák! Normális ízlésű, ép erkölcsi érzékkel rendelkező magyar ember otthon is fogcsikorgatva, titkon ökölbe szorított kézzel engedelmeskedett a parancsnak és „ünnepelt”, mert kenyere, egzisztenciája függött tőle. De mindezt a szabad világ (Folytatása a nyolcadik oldalon) , 5. oldal