Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1974 (81. évfolyam, 1-50. szám)

1974-06-09 / 23. szám

4, öld a! Szentháromság vasárnapja Olvasmány a Példabeszédek könyvéből (8, 22-31) így beszél és tanít az isteni Bölcsesség: Én — a Bölcsesség — már kezdetben az Úrnál voltam, mielőtt még bármit alkotott. Ter­vei szolgálatára rendelt öröktől fogva, mielőtt még a földet teremtette. Már akkor megszület­tem, amikor még az őstenger sem létezett, és még nem törtek elő bővizű forrásai. Még nem helyez­kedtek el az őshegyek, és nem tűntek elő a dom­bok, amikor én már megszülettem, még nem al­kotta meg a földet, a termőtalajt és a földkerek­ség elemeit. Ott voltam, amikor az eget terem­tette, és határvonalat húzott az őstenger és az ég között, amikor hatalmával elválasztotta a vi­zeket, helyet jelölt fent az égen a felhőknek, és lent az óceánok forrásainak, amikor határt sza­bott a tengernek, hogy vize át ne lépje partjait. Miközben biztos alapokra helyezte a földet, mel­lette voltam, mint tevékeny társa az alkotásban. Napról napra kedvét találta bennem, és én bol­dogan voltam vele. Örömmel vagyok a világban, amelyet ő al­kotott: szívesen élek az emberek között. Ez az Isten igéje. Zsoltár (8, 4-5, 6-7, 8-9) Fölséges Isten, te vagy Teremtőnk, szent nevedért csodálnak a föld lakói. Nézem az egeket, ujjaid művei, a hold és minden csillag a te alkotásod. Mi az ember, hogy gondot viselsz rá, az emberek fiai, hogy törődsz velük? Fölséges Isten, te vagy Teremtőnk, szent nevedért csodálnak a föld lakói. Az embert csaknem angyalnak alkottad, dicsőséggel és tisztelettel koronáztad. Hatalmába adtad kezed összes műveit. lába alá vetetted minden alkotásod. Fölséges Isten, te vagy Teremtőnk, szent nevedért csodálnak a föld lakói. Nekünk szolgálnak a házi állatok s a mező vadjai mindahányan. Égi madarak és halak a tengerben, mindaz, ami él a vizek mélyén. Fölséges Isten, te vagy Teremtő­k, szent nevedért csodálnak a föld lakói. Szentlecke Szent Pál apostolnak a rómaiakhoz írt leveléből (5, 1-5) Testvéreim! A hitből elnyertük a megigazu­­lást, az Isten akarata szerinti életet. Békesség­ben éljünk tehát Istennel, a mi Urunk Jézus Krisztus által. Ő szabad utat nyitott nekünk, és így eljutottunk a hit segítségével a kegyelemhez, amelyben élünk. Legyünk is büszkék rá, hogy Isten gyerme­kei vagyunk, és így reményünk van az örök di­csőségre! Sőt mi több, büszke örömmel viseljük el a szenvedéseket is, mert tudjuk, hogy a szen­vedés próbatétele türelmünknek, a türelmes helytállás igazolja életszentségünket, az élet­szentség reményt ad az örök életre. A remény­ben pedig nem csalatkozunk, mert Isten szerete­­te szívünkbe áradt, amikor eljött hozzánk a Szentlélek. Ez az Isten igéje. Alleluja! Alleluja! Alleluja! Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szent­léleknek, istennek, aki van, aki volt, és aki eljön újra! Alleluja! Alleluja! Alleluja! Evangélium Szent János könyvéből (16, 12-15) Jézus búcsúbeszédében így szólt tanítvá­nyaihoz: Még sok mondanivalóm volna, de most nem bírnátok elviselni. Amikor eljön az igazság Lel­ke, ő majd elvezet titeket a teljes igazságra. Nem magától fog ugyanis szólni, hanem azt mondja el, mit tőlem hall, és hirdetni fogja nektek a jö­vendőt. Benne az én dicsőségem nyilvánul meg, mert tőlem veszi az igazságot, és azt hirdeti nek­tek. Ezek az evangélium igéi. Olvassa és terjessze a Katolikus Magyarok Vasárnapját! Két évre, vagy két címre 16 dollár; egy évre 9 dollár; félévre 5 dollár. KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA A Lelki Fejedelem... Washington. (Folytatás az első oldalról) Mindszenty bíboros a bérmálási szertartás meg­kezdése előtt mondott szentbeszédet, amelynek két alapgondolata volt. Először a Magyarok Nagyasz­­szonyáról beszélt: — örömmel jöttem a népemmel való találko­zóra ennek az országnak a fővárosába — kezdte a beszédet. — Annak is a Szeplőtelen Fogantatás templomába. A Szeplőtelen Fogantatás eszünkbe juttatja nekünk a Magyarok Nagyasszonyát. Páz­mány Péter volt az — folytatta a bíboros —, aki a Magyarok Nagyasszonya tiszteletére a Szeplőte­len Fogantatás szentmiséjét vette. A Szeplőtelen Fogantatás jelenti nekünk mindenkor a Magyarok Nagyasszonyát. A Magyarok Nagyasszonya a mi édesanyánk ... Szent István választotta ki nekünk. Neki ajánlotta fel országát, egyházát és a szent ko­ronát. A Magyarok Nagyasszonya ezeréves törté­nelmünkben sokszor mutatta meg izgalmát. Ő a mi égi édesanyánk, akiben bíznunk kell, önmagunkért, családunkért és boldogtalan nemzetünkért. A Hercegprímás beszédének második témája a bérmálás szentsége volt. Azért is örömmel jött — folytatta —, hogy a bérmálás szentségét kiszolgál­tassa annak a magyar ifjúságnak, amely itt nevel­kedik, reméli, bölcsességben és kedvességben Isten és az emberek előtt. Ők még az élet harca előtt áll­nak. A bérmálás szentsége megerősíti őket az üd­vösség krizmájával, ami útravalójuk lesz a földi életre. A bérmálás szentsége a Szentlélek ajándé­kát adja. Mindszenty bíboros azután a bérmaszülőkhöz és szülőkhöz fordult és nyomatékkal hívta fel őket, hogy „gyermekeiket tiszta családi életre, hitre, ke­resztény reményre és szeretetre neveljék”. Hang­súlyozta a magyar szentmisék látogatottságának a fontosságát. A bíboros szentbeszédét Zalotay atya foglalta össze angol nyelven, az amerikai hívek számára. A szentmise a magyar Himnusz eléneklésével ért véget. A szentmise után az altemplom „Hall of Flaggs" nevű termében a késő esti órákig fogadta híveit a Hercegprímás. A magyar egyházfő szólott Másnap reggel fél kilenckor Mindszenty bíbo­ros tiszteletére Prayer Breakfast volt a Statles-Hil­­ton hotelben, amelyen több mint ötszáz személy, köztük sok amerikai vett részt. A Shrine-ban a fő­pásztor meleg hangját hallották hívei. Ezen a reg­gelen az egyházfő hangjában a nagy magyar ha­zafi kemény szavai nyilvánultak meg. A lengyel Ft. Philip Majka szertartásmaester bevezető szavai után Ft. Maurice Fox, Msgr. Joseph Thorning és Msgr. Leo Condy olvastak a­­ Szentírásból. Béky Zoltán református püspök angol nyelven mondott imája után drámai szavakkal mutatta be Mindszen­ty bíborost, akit „a legnagyobb élő keresztény már­tírnak" nevezett, majd felkérte őt beszéde megtar­tására. Mindszenty bíboros első mondanivalója a kö­szönet volt. A magyar nép háláját tolmácsolta Ame­rika államférfiai és politikusai felé, akik a magyar­ság ügyének olyan sok szolgálatot tettek a hatadik században. — Második napja van az Egyesült Államok fővárosában magyar világ — mondotta. — Másod­napon mondunk köszönetet azért a jóért, azért a hősies küzdelemért, amit a magyarbarát szenátorok és képviselők nyújtottak nekünk hosszú időn ke­resztül. Második napja, de nem tudjuk eléggé ki­fejezni köszönetünket.­­ Nem azért jött — folytatta —, hogy őt ünne­peljék. — Aki hosszú időt töltött zárkában, annak az ünneplés egészen mást jelent. A Hercegprímás ezután Theodor Roosevelt amerikai elnök magyarországi látogatását idézte fel. A hercegprímás a Trianoni Békeszerződést idéz­te, és azt nemzetgyilkosnak nevezte. Megjegyezte, hogy az Egysült Államok Kongreszusa azt nem ra­tifikálta. Ezért is, ezúttal is, köszönetet mondott az amerikai Kongreszusnak. A bíboros az államférfiak lelkiismeretéhez apel­lált. Az Egyesült Nemzetek (1948-ban) ünnepélye­sen deklarálták az emberi jogokat. Az emberi jo­gok deklarálása azonban semmit sem jelent, ha az­tán afelett napirendre térnek, de azokat nem jut­tatják érvényre. Mindszenty bíboros a Szent Korona kérdését vetette fel. Azt mondta: — A magyar Szent Koronáért is küzdöttek a szenátorok és képviselők. Nekünk ez ezeréves al­kotmányt, ezeréves fennállást jelent, és nekünk ez nem lesz „olcsó játékszer” ameddig egyetlen magyar is él ezen a földön. Köszönetet mondott a bíboros azoknak, akik bebörtönzése és meghurcoltatása idején érte imád­koztak. Ezeknek az imáknak erejét ő mindig érez­te, s akik érte imádkoztak, azokért ő is imádkozott és mindig is imádkozni fog. Köszönetet mondott azért, hogy a szenátorok­kal és képviselőkkel alkalma volt beszélgetni. Úgy érezte, ideje volt már, hogy egyszer ez a köszönet­­mondás a magyar egyház és a magyar nemzet ré­széről megtörténjék. Befejező szavaiban meghatódva jegyezte meg, hogy a fővárosban, egy hétköznapi reggelen, ilyen nagy számban gyűltek össze az emberek, reggelire. Úgy tekinti, ez nemzetének szóló megtiszteltetés. Ezt sohasem fogja elfelejteni. Mindszenty bíboros beszédét lelkes, szűnni nem akaró taps fogadta. Zalotay atya angol nyelven ösz­­szefoglalva tolmácsolta azt az amerikai vendégek számára. A reggeli Zalotay atya imájával fejező­dött be. A Prayer Breakfast-nek alig volt olya­­ részt­vevője, aki nem kért volna kihallgatást a bíborától, ne akarta volna gyűrűjét megcsókolni, megérinteni őt, de legalább közelről a szemébe nézni. S mindenki számára volt szava, magyarul, vagy angolul. Mert járultak hozzá amerikaiak is. Az egyik nagykövet volt, a másik egy vak, fekete, idős férfi, akinek a homlokára áldólag tette kezét a bíboros, amit az aligha fog elfelejteni. Szentmise a székesegyházban Déli egy órakor a főváros másik felejthetetlen eseménye vette kezdetét. Mindszenty bíboros latin nyelvű ünnepi nagymiséje, a St. Matthews székes­­egyházban. A nagy katedrálist megtöltötték a hí­vek, akiknek nagy része amerikai volt. A herceg­­prímás nagy papi kísérettel vonult be a szentélybe. Vele szemben foglalt helyet O’Boyle bíboros és Baum érsek. A Szentszéket Msgr. Renzo Frana, az apostoli delegáció ügyvivője képviselte. A székesegyházban bemutatott miseáldozatnak két kiemelkedő eseménye volt. Az első a herceg­­prímás rövid, magyar nyelvű elmélkedése, amely­ben ismét a főpásztor szólt. A nagy gonoszságai teli világról beszélt, ahol nekünk hallgatnunk kell az apostolok üzenetére, és meg kell őriznünk hi­tünket, reményünket, szeretetünket és erkölcsün­ket. Magyar híveinek ismét lelkére kötötte a ma­gyar misék látogatását. Msgr. Mészáros Tibor an­gol nyelven foglalta össze a bíboros gondolatait. Isten, Egyház, Haza Az ünnepi nagymise szónoka Msgr. Joseph B. McAllister volt, a Catholic University volt vice­rektora, az­­ország egyik legjelesebb egyházi szó­noka. Szónoki remekművében méltó emléket állí­tott egy nagy embernek, nagy egyházfőnek és nagy hazafinak: Mindszenty bíborosnak. Krisztus-szerű pásztornak nevezte őt, aki az emberi jogok és az emberi méltóság harcosa is volt egy személyben. — Korán felismerte Mindszenty bíboros — mondta Msgr. McAllister —, hogy mi a kommuniz­mus. Világosan látta, hogy annak célkitűzése a ke­reszténység és az Egyház összezúzása, az Istenbe és az ember spirituális természetébe és rendelteté­sébe vetett hitének kiirtása, valamint az ember el­idegeníthetetlen jogainak, az ember egyéni értéké­nek megsemmisítése. A hercegprímás életének és életművének meg­rajzolásában mutatta be, hogy már akkor, amikor Magyarország először jutott kommunista igába, a bíboros egy pillanatra sem tévedett vagy értékelte alá a kommunista ideológiát. Másokkal ellentétben, sohasem tekintette ezt egy újfajta társadalmi vagy gazdasági teóriának avagy egy újfajta politikai kí­sérletnek csupán, mivel az ,,Adjátok meg Istennek, ami Istené, a császárnak, ami a császáré!” krisztu­si princípium alapján tárgyalhatunk. Ő választha­tott a kompromisszumok, a kollaboráció és a merev ellenállás között. A bíboros tudta, hogy „abszolút gonoszságnak abszolút ellenállás a fegyvere!" Ma­gas árat fizetett érte! Tudta, hogy börtön vagy halál vár rá. De mindenét feláldozta, s magának semmit sem kívánt. Isten, Egyház és Haza volt a három világító fáklya, s mindhárom fényforrás egyetlen út felé mutatott egész életen át. Mint Magyarország hercegprímása, ezt az egyetlen utat járta. Msgr. McAllister idézte a hercegprímás utolsó pásztor­levelét, annak történelmi jelentőségűvé vált szavait: „Állok Istenért, Egyházért, Hazáért, mert ezt a kö­telezettséget rótta rám a nagyvilágon legárvább né­pem történeti szolgálata. A nemzetem szenvedése mellett a magam sorsa nem fontos. — A bíboros — fejezte be beszédét Msgr. McAllister —, 82 évével a vállán. Isten kegyelmé­ből, még mindig életerős, és nem adta fel apostoli munkáját. Azt ma is végzi a világ minden részén szétszórtan élő honfitársai között. Mint magyar­, nak, szülőföldje és Isten egyháza iránti felelősség­­érzete semmit sem csökkent. Msgr. McAllister beszéde igen mély benyo­mást tett a jelenlevő papságra, az amerikai és ma­gyar hívekre... Amikor pedig az ünnepi nagymise véget ért, s a bíboros felkelt trónusáról, a székesegyházban ösz­­szegyűlt hívek olyan tapsorkánban fejezték ki hó­dolatukat, amilyenben katolikus templomban még aligha volt része, könny csillogott szemében. A huszadik század legnagyobb mártírja Az érsekkel és az érseki aula tagjaival elköl­tött ebéd után a hercegprímás látogatást tett a Kos­­suth-házban, az Amerikai Magyar Református Egye­sület székházában. Béky Zoltán püspök, az egyesü­let elnöke, főtisztviselői élén, igen meleg szavakkal köszöntötte a bíborost: — Boldog vagyok — mondta —, hogy a hu­szadik század keresztény egyházának legnagyobb élő mártírját köszönthetem itt, a Kossuth-házban. Kossuth Lajos óta nagyobb ember erre a földre még nem tette a lábát . . . Eminenciás Uram minekünk, protestáns református egyházaknak is mártírja . . . A mi szellemi vezérünk is. Eminenciádnál senki sem szenvedett, senki sem áldozott többet hitéért, egy­házáért, miérettünk. Béky püspök ezután ismertette az egyesület nagy múltját és tevékenységét. Megállapította, hogy ez a világ legnagyobb magyar református testvér­­segítő intézménye. Béky püspök az Amerikai Ma­gyar Szövetség nevében is köszöntötte a herceg­prímást, melynek székhelye ugyancsak a Kossuth Ház . Mindszenty bíboros megköszönte Béky püs­pök hozzá intézett meleg szavait. Háláját fejezte ki, hogy megismerhette azt a nagy munkát, amit a Kossuth Ház, fennállása óta az amerikai magyar­ság érdekében és megerősítésében kifejtett. Ez a múlt, ez a munka máris büszke fejezete a magyarság történetének. Arra kérte az Egyesületet, legyenek együtt továbbra is a magyarságért végzett munká­jukban. A bíboros megköszönte, hogy az egyesület és az Amerikai Magyar Szövetség teljes vezetőségét megjelent fogadására. További munkájukra Isten áldását kérte. Mindszenty bíborost a Kossuth Ház melegen ünnepelte, s őt az egyesület aranyérmével ajándékozták m­eg. Mindszenty József bíboros hercegprímás két­napos washingtoni látogatása ezzel befejeződött. A történelmi jelentőségű napok bizonyára felejt­hetetlenek maradnak a hercegprímás számára­, mint ahogy Washington számára is, magyarok és ame­rikaiak számára egyaránt, aranybetűs napok lettek a naptárakban. Dr. Irányi­­ László piarista rend­­főnök és munkatársai büszkék lehetnek a fényes és megindító ünnepségek sikerére. Róna Gizella Cleveland: (Folytatás a második oldalról.) Bár Margit énekművésznő vezetésével énekelte az amerikai, majd a magyar Himnuszt. A díszvacsora magyar és angol nyelvű ceremóniamesteri tisztét Bedy Balázs, a clevelandi cserkészcsapatok vezetője látta el hibátlanul. A megjelent előkelőségek bemu­tatása után következett az asztali áldás és a va­csora. A vacsora utáni műsor első száma Liszt Ferenc „Ünnepi dala” volt, amellyel a kiváló képzettségű Szabad Magyar Kamara Kórus valóban remekelt. Kifogástalan előadás volt, vezényelt Alapi Endre karnagy. A clevelandi magyarság nevében Menyhárt Sándor, az Egyesült Magyar Egyletek elnöke mon­dott köszöntő beszédet. Ismertették Ohio állam dek­larációját, amellyel az állam köszöntötte Mindszen­ty József bíborost. Ezután Ralph Perk, a város pol­gármestere mondott köszöntést, majd Nicholas Bu­­cur, a Nemzetiségi Mozgalom elnöke fejezte ki azt a szeretetet, nagyrabecsülést és tiszteletet, amelyet a rabnemzetek fiai éreznek Mindszenty József iránt. „Rákóczi megtérésé"-t, Kacsóh Pongrácz szerze­ményét Bárány Tatjána művésznő énekelte, zon­gorán kísérte Alapi Endre zongoraművész. Ez a szám is, mint a műsor minden száma, művészi, szép előadásban köszöntötte a főasztalnál helyet foglaló bíborost. De egészen különös magyarságunk lelki mé­lyéből és messziségéből jöttek elő varázslatos mó­don azok az ősi, népi Mária-énekek, amelyeket megrendítő magyar forrósággal a magyar titok igé­­­zetével adtak elő a 34. Zrínyi Ilona és a 14., Gör­gey Arthur cserkészcsapatok egyesített regös cso­portjai. Egyetlen magyar műsorról sem szabadna hiányozni ennek a számnak. Az ünnepi beszédet dr. Nádas János mondotta a rendezőbizottság felkérésére. Rámutatott arra, hogy milyen várakozással tekintett a magyarság az elé az óra elé, amikor találkozhat a magyar sza­badság és igazság rendíthetetlen szószólójával , Mindszenty József bíborossal. Szeretné a magyar­ság a találkozás alkalmával kifejezni nemcsak hó­­dolását az előtt, aki oly magasságokba emelte a magyar szabadság és igazság fényét, hanem ugyan­akkor olthatatlan szerelmét is hazája iránt, odaadó készségét a magyar szabadság és igazság szolgá­latában, nem csökkenő ellenkezését a kommuniz­mus ördögi praktikáival szemben, és szüntelen küz­delmét a szovjet hódoltság ellen, amely még ma is megszállás alatt tartja Magyarországot. Dr. Nádas János ismertette a magyar történelem nagy veszélyeit, amelyek pusztulással fenyegettek, és amelyek mind eltörpülnek amellett a pusztulás mellett, amelyet a bolseviki hordák zúdítottak a magyar nemzetre. Majd hangoztatta, hogy a ma­gyarok, szétszórva a világon, tudják, mi a külde­tésük. És cselekednek, tesznek és szólnak a magyar nép helyett, a magyar népért és annak képvisele­tében. Így követjük Mindszenty József példáját, — akinek tettei a magyar nép történelmének csodálatos oldalait teszik majd ki — mondotta. — Köszöntötte Mindszenty Józsefet hűséggel, tisztelettel és fiúi szeretettel. A beszéd után v. Hollósy Ervin adta elő Mát­­ray Lajos költeményét „A fogoly bíboros” címmel. Szabadkai Krisztina szavalta el Tollas Tibor:­­Mind­szenty című költeményét. A közönség úgy a beszé­det, mint a versmondást, lelkes tetszéssel köszönte meg. Soltay István tánccsoportja magyar tűzzel és ifjonti délcegen járta el a Verbukost. A tánccsoport állandó fejlődésben van, valóban ez volt talán a legszebb jelentkezésük. A vacsorát a Szabad Magyar Kamara Kórus száma fejezte be. Dr. Kondela Géza ..Magyar Mi­­atyánká-ját adták elő nagy sikerrel. Vezényelt Ala­pi Endre karnagy. A bíboros nem tudta végignézni a bankett mű­sorát, és a vacsora után elköszönt híveitől, hogy visszatérjen szállására a hosszú és szép, de fárasz­tóan dús programmal.teli. nap­ ut­án, _____ _ _ _ 1994. június 9.

Next