Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1975 (82. évfolyam, 1-50. szám)
1975-10-26 / 41. szám
1975. október 26. KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA írta: Stirling György WASHINGTONI POSTA Egy meglepő vers margójára Weöres Sándor új hangja Irodalmi ízlés dolga, de én a magam részéről valahogy nem vagyok elragadtatva Weöres Sándor verseitől. Sokan őt tartják a mai magyar líra legtehetségesebb képviselőjének és ezen el lehet vitatkozni. Nekem nem tartozik a kedvenceim közé, de lehet, hogy nem értek a költészethez ... Nem tudok megbarátkozni a stílusával, de az sem rokonszenves benne, hogy a legritkább esetben nyúl a magyarságot érintő, foglalkoztató témákhoz, s távol a napi élet zajától, valamiféle légüres térben lebegve, maga csinálta elefántcsonttornyában babrálgat verseivel, faragcsálja furcsa, groteszk rímeit, szójátékait. Lehet azonban, hogy mindez csak előítélet. Ugyanis, amíg élek, nem felejtem el volt szegedi rabtársam, a pátriárka külsejű, valaha igen nagy tekintélyű, szombathelyi lapszerkesztő, Lékay- Lingauer Albin bátyám szavait, aki a Csillagbörtön udvarán, hátratett kézzel kerengve, beszélte el, hogy jelentkezett nála első költői zsengéivel, az ifjú Weöres Sándor. — Egyik ilyen szárnypróbálgató „műve” olyan vers volt, amiben semmiféle értelmet nem lehetett felfedezni, csak kitalált szavak egymásutánjából állt. Az öreg lapszerkesztőt bámulatos memóriával áldotta meg a Teremtő s még idézni is tudta az első sort: Panyigai, panyigai, panyigai, panyigai in... Nekem főképp a sorvégi „ü”-k tetszettek nagyon és a „költemény” tagadhatatlan ritmusa. Megkérdeztem: — Aztán közölted a verset, Albin bácsi? Az öregúr rámmeredt: — Már hogy képzeled fiam? Kidobtam a versével együtt. — Huncut mosollyal simította végig a szakállát: — Kért volna honoráriumot a Panyigaitól! Mert az egy derék szombathelyi szűcsmester volt, ha nem tudnád, fiam — tette hozzá oktatóan. Nos, azt megtanultam, hogy Panyigai úr szűcs volt Szombathelyen, de az ő lendületes nevére verset faragó költő mindörökre elveszítette a szimpátiámat. Hiába, az ember az előítéletek rabja!... Most azonban egycsapásra minden megváltozott. A MAGYAR NEMZET múlt vasárnapi számában ugyanis elémbukkant egy új Weöres-vers. Első látásra nem sok jóval biztatott s már a címe is felbosszantott: „A szegény kis gondnok panaszai”. Nocsak, már plagizálunk is? — Nemcsak a mit sem sejtő kisiparosok nevét használjuk versnek, hanem Kosztolányi tollával ékeskedünk? ... De azért nekiálltam, hogy elolvassam a verset. Némi viszolygással, de belekezdtem. S ahogy túljutottam az első, a második, majd a harmadik soron, úgy vált mind érdekesebbé, mind izgalmasabbá a dolog. Egy szuszra futottam át a hat versszakot, aztán újra és újra — most lassan, figyelmesen — rágtam magam át rajtuk. S egyre jobban kikristályosodott bennem, amit már első olvasásra észrevettem: a mai hazai „cockney”-nyelv, mondhatni: pártdialektus eddig még soha nem látott, maróan gúnyos élű kritikáját, kifigurázását tartom kezemben. Weöres Sándor egyszerre más színben tűnt fel előttem: merészsége imponáló!... Mert állítom, hogy ehhez a vershez merészség kellett, hiszen találva érezheti magát általa az ország nagy része, s éppen azok, akik a mai bürokrácia kulcshelyein, a pártpozíciók íróasztalainál ücsörögnek. A vers pompás szatíra, de minek magyarázzam, minek csak beszélni róla, tessék eredetiben elolvasni! íme: WEÖRES SÁNDOR: A szegény kis gondnok panaszai A melós itt minálunk csak üdültö,gyüket, ha rendbe van a bentálló, élgyün két hétre, ha itt a csütörtök, én nem bánom, dogotoké az ország, nálunk már, kérem, fejlődött a korszak, s akinek nem teccik, azt nem szeressük. Bányából, gyárból idefut az ország, furakodnak, löködnek, nem szeressük, de markukban lobog a bentálló, s annyi kuffer, cucc, szajré, kész csötörtök, érezze jól magát minden üdüllö, mert mit tehessek, ha ilyen a korszak. Tudom én: hetfi, kedd, szerda, csötörtök, pétek, szombat, mind hajrá, hajt a korszak, ezért kell a melósnak az üdüllö, csak jobban megnézné a bentálló, kit küld, mert a huligánt nem szeressük, azt gondolja, csakis övé az ország. Mit parancsolgat, nincs már úri korszak, bóravalót nem ad, nincs úri ország, a lármát, handabandát nem szeressük, pálinka-szerda, szerelem-csötörtök, ha égből pottyant is a bentálló, pihennék én is, nem csak az üdüllö. Balhéznak és randáznak, nem szeressük, végre itt a váltás-nap, a csötörtök, hát mint tatárjárás után az ország, úgy lenyargalva az egész üdüllö, új gruppá gyűi, nem változott a korszak, megint sáskákat küld a bentálló. Kérem, nekem sosem jut bentálló, én nem lehetek két hétig üdüllő, pedig rám férne az alvási korszak, majd diliházban, de azt nem szeressük, az idegeimen táncol az ország s gitározik, míg elvisz a csötörtök. A mondanivaló, a stílus, a kifejezésmód primitívségét pompásan húzza alá a monoton egyformaság. Akár a hazai élet: korlátolt és szürke a vers. Nem tudom, érzik-e a versben rejlő gyilkos kritikát annyira, mint én, akinek még nem is olyan régen bőségesen volt részem abban az örömben, hogy ezt a stílust hallhattam. Hallgatnom kellett, ha bele is fájdult a fejem és kijavítani — hiábavaló s néha veszélyes — próbálkozás lett volna. Ajánlom ezt a Weöres költeményt azoknak a külföldre szakadt honfitársainknak a figyelmébe, akik a legutóbbi hónapokban egyre gyakrabban állítják elénk követendő példaként a mai hazai nyelvet, mondván: ha elzárkózunk az otthoni nyelv fejlődésétől, gyermekeink soha nem fognak tudni szépen beszélni magyarul. Ezt a fejlődést, ezt a „korszerű” magyar nyelvet, amit Weöres Sándor pellengérez ki a „Szegény kis gondnok panaszaidban, ezt szíves-örömest átengedem a hazai élőnyelvért lelkesedőknek. Én inkább a miáltalunk beszélt ósdi, divatjamúlt magyarra tanítom a fiamat... ^ / Helsinki szelleme elméletben és gyakorlatban Nem lehet megjegyzés nélkül hagyni a hazacsalogató MAGYAR HÍREK legújabb öngólját, amely — alig néhány héttel Helsinki után — ékesen bizonyítja, milyen komolyan veszi a kommunista Magyarország az eszmék és gondolatok (könyvek, folyóiratok, újságok stb.) szabad áramlását. Hozzá kell ehhez fűznünk, hogy a helsinki konferencia záróokmányát a budapesti kormány is aláírta s azóta is buzgón hirdeti sajtójában, hogy míg azok a galád imperialisták nem tulajdonítanak kötelező erőt a zárónyilatkozatnak, a szocialista tábor kormányai betű szerint veszik annak minden pontját. De már Helsinki előtt is únos-untig hangoztatták a magyarországi propagandaszervek, hogy a népköztársaság területén szabadon lehet terjeszteni mindenféle nyugati sajtóterméket, nyomtatványt. Éppúgy, mint a nyugati országokban. Ezt a hazugságot még olyan magasállású hivatalos személy is megerősítette, mint Pója elvtárs, a Kádár-kormány székéhez nőtt külügyére. Kijelentvén egy nyugatnémet lapnak adott interjúban: Magyarországon minden nyugati sajtótermék megkapható. Nos, már akkor tudtuk, hogy ez hazugság, de a MAGYAR HÍREK elszólásával ők maguk bizonyították be, hogy de még mennyire az! Olvashatunk ugyanis egy közleményt a lap legutóbbi számában, amely azoknak szól elsősorban, akik élni akarnak Kádárék amnesztiájával és haza készülődnek. Ajánlatos, hogy előbb gondosan áttanulmányozzák ezt a több pontból álló utasítást, hátha még meggondolják magukat annak láttán? De legalább is sok kellemetlenségtől menekülhetnek meg a határon. Mert hogy ezt mondja — egyebek között — a „közkegyelem alapján hazatérők részére” szerkesztett kiskáté: „Tilos behozni az országba a szocialista rend ellen izgató kiadványokat." A kérdés csak az: mit sorolnak a határőr-ávós elvtársak ebbe a kategóriába? Az ilyen veszélyes kiadványok közé? Mert a keretek igen rugalmasak: ugyan melyik nyugati újságra — kivéve talán a nyugati kommunista lapokat — nem lehet rámondani, hogy „izgat a szocialista rend ellen”? Hát nem lehet már azt is izgatásnak minősíteni, ha megírják az igazságot a nyugati, meg a hazai munkások életszínvonaláról és — mondjuk — összehasonlítják egymással azokat? Adhatok egy jó tanácsot a hazatérni szándékozóknak: ha nem akarnak rögtön bajba kerülni, rakjanak ki mindenféle nyugati nyomtatványt a poggyászukból. Jó előre! Nem árt, ha szoktatják magukat a hazai környezethez. Amiben csak azt szabad olvasni, ami a határőr elvtársak cenzúráját kiállja. Helsinkiben két éven át tárgyaltak erről a kérdésről. De nagy kár volt az időért!... vezetője, dr. Gyékényesi János, a fiatal tudós, Cleveland város jeles sportszakértője volt. A csapat tulajdonosai között többen vannak magyarok, Jánosi Miklós és Puzik Béla például, akik a csapat nemzetközi kapcsolatainak fejlesztésén dolgoznak. A munka célja, amint Ralph J. Perk polgármester is megállapította, ennek a fordulatosan izgalmas, gyors, erőre, lendületre, támadókedvre nevelő sportnak a terjesztése Amerikában. Örvendetes látni, hogy ebben a nemes törekvésben a CLEVELANDI MAGYAR ATLÉTIKAI CLUB valamint a COBRA életében munkálkodó magyar sportemberek révén milyen elismerésre méltó, nagy szerepet vállalt a magyarság. Ralph J. Perk polgármester: "Stadiont építünk a clevelandi labdarúgóknak" Október 3-án nagysikerű díjkiosztó bankettet rendezett a LAKE ERIE LABDARÚGÓ LIGA, amelyen nemcsak magyar sportsiker jelentkezett a díjkiosztó program első számaként, de maga az elnök, aki a sikeres tisztikar élén végezte a mindennapi majd az ünnepi díszvacsora munkáját, dr. Gyékényesi János is magyar. Ez volt a Lake Erie Labdarúgó Liga tizedik díjkiosztó bankettje, és méltón a fejlődés emelkedéséhez, ez volt talán a legsikeresebb. Több mint félezer vendég gyülekezett a romantikus hatású Hofbrau Haus nagytermében az ízlésesen terített asztalok mellett. Jelen volt az egész clevelandi sporttársadalom, egyleti vezetők, játékosok és pedig az ifjúsági labdarúgóktól veterán sportolókig. Jelen volt a clevelandi sajtó és televízió képviselete is, a város vezetősége élén Ralph J. Perk polgármesterrel, aki a futballsport nagy barátja. A polgármestert Vaclav Hibnar, polgármesteri asszisztens kísérte, — aki nem régen még aktív játékos volt. — A Plean Dealert Dennis Lustig sportszerkesztő képviselte. A sajtó képviselői közül Klaus Wagner, a CBS-WJW Chanel 8 tm-állomás asszisztens sportigazgatója aktív szerepet is vállalt, a díjkiosztó vacsora ceremóniamesterének szerepét töltötte be. Klaus Wagner is futball (soccer) játékos volt. A díjkiosztó, vacsora első száma a polgármester beszéde volt. Ralph J. Perk polgármester olyan népszerű a futballisták között, hogy minden alkalommal szinte hazajön a labdarúgók közé. Ez érthető is, mert ma a labdarúgósport táborát, játékosait és nézőit, de szervezőit és egyleti tisztségviselőit is, jó részben a clevelandi nemzetiségek között találhatjuk, akik ha netán szervezetileg nem is, de érzésben biztosan Ralph J. Perk polgármester által alapított és vezetett NEMZETISÉGIMOZGALOM-hoz állnak közel. Most is nagy szeretettel köszöntötték a polgármestert. A polgármester beszédében felidézte a régi, clevelandi emlékeit és elmondotta, hogy a labdarúgás igen erős és népes sport volt Clevelandben a régi időkben is, tehát csak örülni kell annak, hogy ennek a sportnak a fejlődése ma is ilyen szép emelkedést mutat. Ezért köszönti az egybegyűlt labdarúgókat, az ifjúságot, de a vezetőket és tisztségviselőket is, akik a kezdeti időktől, fogva a mai napig ennek a sportágnak a fennmaradásáról és fejlődéséről gondoskodtak. Mivel a labdarúgás céljait szolgáló pálya tekintetében még mindig problémái vannak úgy a sportolóknak, mint a sportág vezetőinek, a polgármester kijelentette, hogy ennek a szép sportágnak azzal siet segítségére, hogy Cleveland városban a labdarúgóknak modern, szép stadiont építenek. A hivatalos polgármesteri bejelentést hatalmas lelkesedéssel nyugtázta a jelenlevő sporttársadalom és utána hosszan ünnepelte Ralph J. Perk polgármestert. Ezután dr. Gyékényesi János, a LAKE ERIE LIGA elnöke tette meg évi jelentését. Méltatta a csapatok ez évben elért sikereit, kiemelve az ohiói csapatok kiváló szereplését az országos kupában. Az est felkért szónoka Howard J. Collier, a CLEVELAND COBRA profi labdarúgók elnöke volt, aki a sportközönség előtt szakmai kérdésekről, a labdarúgás amerikai problémáiról beszélt, majd különösképpen a profi labdarúgás feladatairól és terveiről tájékoztatta beszédében a hallgatóságot, amely nagy figyelemmel fogadta az érdekes fejtegetést. A beszédeket követte a díjak és serlegek kiosztása, amelyet dr. Gyékényesi János elnök végzett Frank Borrone, egyetemi labdarúgó edző közreműködésével. Legörvendetesebb volt az a tény, hogy a Liga ezévi gyermekbajnokságát a CLEVELANDI MAGYAR ATLÉTIKAI CLUB gyermekcsapata nyerte. A clevelandi magyarok szemefényeként vonult fel a magyar ifjúsági bajnokcsapat az ünneplő közönség elé, hogy átvegyék a közös és egyéni díjakat, amelyeket sportszerű játékukkal és labdarúgó tudásukkal vívtak ki, igen erős mezőnyben. Ezek a gyermekcsapatok jelentik a clevelandi labdarúgás jövőjét és a magyar gyermekek bajnoksága igazolja a magyar futball jövőjének kiváló esélyeit Clevelandben. Nagy megelégedést érezhettek állhatatos és áldozatos tevékenységük láttán Elek Kálmán és Jánosi Miklós, akik lelkes és hozzáértő sportemberekként, de sportpedagógusokként is végezték fáradhatatlanul munkájukat a „kicsinyekkel”. Ugyanilyen elismerésben részesült a Liga ezévi bajnoka, a horvát csapat. ★ Itt kell megjegyezni, amire a clevelandi profi futball elnökének, Howard J. Colliernek a megjelenése is felhívta a figyelmet, hogy a magasabb szintet képviselő profi futballban is igen jelentős a város magyarságnak részvétele. A COBRA csapatában az elmúlt évben két magyar játékos is szerepelt.. A közvélemény tájékoztatását, mint a profi együttes „Public Relations” 7 nap a diktatúrából Szeptember 29. hétfő: Most tartották Magyarországon a Fegyveres Erők Napját. Ebből az alkalomból ünnepséget rendeztek a MOM Művelődési Házban, ahol — szovjet katonai vendégek jelenlétében — számos kitüntetést osztottak szét a munkásőrség és a néphadsereg arra érdemes tagjai között. A büntetésvégrehajtás terén végzett eredményes munkájáért 94 „smasszer” — bocsánat: „a büntetésvégrehajtási testület 94 tagja” — is kitüntetésben részesült. Október 2. csütörtök: Addisz Abebából keltezett MTI-jelentés kesereg azon, hogy rendkívüli állapotokat léptettek életbe az abesszin fővárosban és „törvényen kívül helyezték a sztrájkokat”. Szigorúan megtiltottak mindenfajta munkabeszüntetést — írja felháborodva a hazai pártsajtó. A magyar munkás talán élhet a sztrájkjoggal? No persze: a szocializmusban olyan nagy a jólét, hogy nincs szükség sztrájkokra!... Október 3. péntek: Közös közleményt adtak ki az európai kommunista pártok Párizsban és nemzetközi akciónapot hirdettek meg a spanyol nép szabadságáért. A magyar lapok első oldalon, főcímben tudósítanak erről és síkraszállnak a „francoizmus” által elnyomott spanyol dolgozók jogaiért. Milyen könnyű dolog a más ajtaja előtt söpörni és az abesszin, a spanyol, no meg a chilei nép szabadságát emlegetni. A magyar dolgozók szabadságjogainak vajon nem lenne szüksége egy kis bővítésre? MTI-hír: Elutazott Budapestről a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának küldöttsége, amely az országgyűlés meghívására tíznapos látogatáson járt Magyarországon. TASZSZ-jelentés: Pimen orosz pátriárka vezetésével találkozóra gyűltek össze a Szovjetunió valamennyi vallásának és felekezetének képviselői. Felhívással fordultak a világ népeihez, hogy 1976. elején rendezzék meg a békeszerető erők találkozását Moszkvában. Szabadságról nincs szó, márpedig szabadság nélkül nincs béke... Október 4. szombat: Közös gyászjelentést adott ki a bejrúti repülőgépkatasztrófáról a KPM és a MALÉV. A gép tengerbe veszett 50 utasa között csak egy magyar volt — Glausius Gábor, a pesti Irodagépipari Vállalat exportőrje —, de elpusztult a gép teljes magyar személyzete: összesen tíz fő, három pilóta, két technikus és öt stewardess. A szerencsétlenség okainak vizsgálata folyamatban van. Október 5. vasárnap: Kádár János fogadta Dumitru Popescut, a román KP egyik vezetőjét és a két ország kulturális együttműködéséről tárgyalt vele. Vajon az erdélyi magyarság problémái szóba jöttek-e?... Befejezésül ismét egy lakástéma. A hazai propagandaszólamok únos-antig szajkózzák a rohamtempójú szocialista lakásépítkezés eredményeit. S most ezt olvassuk a „Lakásrejtély” című cikkben: „1971-ben 175 000 lakáskérvényt tartottak nyilván, ez év végére pedig a lakásigénylők száma nem fogyott, hanem százezerrel nőtt.” Szép kilátások... (S. Gy.) A szabadság ünnepe Yonkers-ben „Isten őrizzen meg minden békétől, amit Moszkva-anya szül!" (Mindszenty Hatawanban) A YONKERSI ÁRPÁDHÁZI SZENT MARGIT EGYHÁZKÖZSÉG — 76 Locust Hill Avenue, Yonkers, New York 10701 — szeretettel várja önt, kedves családját és ismerőseit, a SZENT MARGIT KULTÚR EGYESÜLET rendezésében 1975. október 19-én, vasárnap délután 3 órakor kezdődő SZABADSÁGHARCOS ÜNNEPÉLYÉRE. Ünnepi beszédet mond dr. Pogány András, a Magyar Szabadságharcos Világszövetség elnöke. Magyar szentmise délután 3 órakor. Díszfelvonulás, zászlófelvonás, amerikai és magyar Himnusz. Dr. Pogány László ünnepi beszéde, 1956 eseményeinek felidézése. Előadják a cserkészek és magyar iskolások. Esti dal — Magyar induló. Előadja a Szent Margit énekkar. Zárószó, elmondja Kiss Gábor S. J.; Magyar Hiszekegy, előadja az énekkar és a közönség. Az énekkart vezényli: Monoki Mária, Műsorvezető: Latkóczy-Osváth László. önkéntes adományok! Műsor után magyaros vacsorát szolgálnak fel! ÜNNEPI MŰSOR: Megnyitó üdvözlés, elmondja Szlenka Pál. „Búcsúdal”, szavalja Bényei Istvánná. 17. századi Bujdosó énekek, előadja a Szent Margit énekkar.