Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1975 (82. évfolyam, 1-50. szám)

1975-12-28 / 50. szám

2. oldal KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA 1­973. december 28. CATHOLIC HUNGARIANS’ SUNDAY A legrégibb katolikus magyar lap Eszakamerikában The Oldest Hungarian Catholic Newspaper in the United Staten and Canada Published weekly except EaSter 6 Christmas and 2 weeks in July by the Catholic Publishing Co., Inc., 1739 Mahoning Avenue, Youngstown, Ohio 44509. Telefon: (216) 799-2600. Alapította 1894 október 24.-én Msgr. Böhm Károly pápai preláius-plébános. Established October 24, 1894 by Rev. Msgr. Charles Böhm Papal Prelate-Pastor Managing Editor Father NICHOLAS DENGL, O. F. M. THIS NEWSPAPER IS WHOLLY FOR THE PURPOSE OF PROMOTING CATHOLIC WELFARE AND IS A NON-PROFIT ORGANIZATION SUBSCRIPTION RATES« ELŐFIZETÉSI ARAK. For two years______$22.00 Két évre------------------$22.00 For one year _______$12.00 Egy évre------------------$12.00 For six months______$ 6.00 Fél évre------------------$ 6.00 A Szent István Ferences Kommisszáriátus megbízásából Felelős szerkesztő: Ft. DENGL MIKLÓS, O. F. M. 1739 Mahoning Avenue, Youngstown. Ohio, 44509 Telefon: (216) 799-2600. Szerkesztő: ESZTERHÁS ISTVÁN 2GU2 Queens ton Kd. Cleveland Heights. Oh. 44118 — Tel.: (216« 321-17UJ ADVERTISEMENT RATES: $2.50 per column inch 1—4 times; $2.25 per column inch 5—15 times; $2.00 per column inch more than 15 times; x/i page $85.00 J page $160.00; 1 full page $300.00. Second class postage paid at Youngstown, Ohio A magyarság töretlen hídja 75 éven át a VASÁRNAP Az új amerikai magyar lapot, amely a Szent Erzsébet Hírnökértek volt a folytatása, Clevelandben, a South Wood­land Avenue 46. szám alatt szerkesztették. Kiadta az „Ame­rikai Magyar Katolikus Irodalmi és Nyomdai Szövetkezet” (Hungarian and Catholic Literary and Printing League). Felelős szerkesztő és a kiadóhivatal vezetője így jelent meg a lap első oldalán: Hollós Károly áldozat. A SZENT ER­ZSÉBET HÍRNÖK­É-nek utódját a South Woodland Ave­nue 195. szám alatt nyomtatták. A nyomdában pedig üzlet­vezető Apáthy Ferenc volt. És a lap címe: MAGYAROK VASÁRNAPJA volt. . A fejléc ábrája középütt a keresztet mutatta, felette a magyar Szent Koronával, bal oldalán az amerikai felség­­jelvénnyel, jobb oldalán pedig a magyar kis címerrel. Az első, a mutatványszám (1901. június 16, szerda) első oldalán ezzel a felhívással jelent meg: „őseink, a régi magyarok, a­mikor harczba indultak, a boldogságos Szűz Mária képével ékesített zászló lengett a seregek élén. Ennek árnyában küzdöttek, ebbe vetett bi­­zodalommal vívták ki harczi dicsőségüket megörökítő fé­nyes győzelmeiket. Harczba indulunk mi is. Küzdünk a katholikus magyar­ságért. Bizodalmunkat mi is a boldogságos Szűzbe helyez­zük. Hozzá intézzük forró esdeklésünket, a midőn világgá bocsátjuk első hírnökünket, lapunk jelen számát, mely Is­ten dicsőségét van hivatva honfitársaink között hirdetni. Éppen ezért hisszük, hinnünk kell, hogy a katholikus ma­gyarság egytől-egyig zászlónk alá fog tömörülni, mely tény­nyel nem nekünk, hanem Neki — a boldogságos Szűznek — mutatjátok be véreink hódoló tiszteleteteket. Látjátok: kis Jézus is kitárja áldást osztó szent kezét felétek, amerikai katholikus magyarok!" Ma sem lehetne és tudnánk az útravalót szebben és jobban elmondani. És ma sem lehetne a MAGYAROK VA­SÁRNAPJA küzdelmét szebben és jobban megvívni, mint ahogyan akkor kezdték. Közelgett a lap és az amerikai magyarság első nagy politikai próbája Amerikában, amikor a fegyverek meg­szólaltak és az első világháború más oldalra kényszerítette az otthoni és más oldalra az Amerikába kivándorolt ma­gyarokat. Az első világháború nagy válság volt az ameri­kai magyarok életében. Amikor Magyarországon még a nagy veszélyt csak sejtették, akkor már a Magyarok Vasárnap­jában és a magyarok szervezetei, intézményei és­ testületei harcban állottak ezzel a veszéllyel az otthoniakért. És ez valóban veszélyes küzdelem volt, de nem húzódtak tőle vissza. A pánszláv készülő támadás jeleit közelről figyel­ték, amint Amerikában készült, szervezkedett Massaryk, Benes mozgalma és a többi szláv mozgalom. De még ezt is megelőzte a háború nyomorúsága és az a segítő vágy, hogy enyhítenek a háborúban vérző magyar nép helyzetén. Különös aggodalommal figyeli ebben az idő­ben a MAGYAROK VASÁRNAPJA az orosz hadifogságba került magyar hadifoglyok sorsát. A Vasárnap figyelmeztet rá először Amerikában, hogy az orosz cárizmus nem tiszteli a magyar hadifoglyok em­beri jogait és visszaél a hadifoglyok helyzetével. 1916. feb­ruár 24-én olvassuk a Vasárnapban:. „MAGYAROK A VOLGÁNÁL. A hadifoglyokat Szibériából Európába hozzák. A berlini NATIONALZEITUNG-nak jelentik az orosz határról. Naumov orosz földművelésügyi miniszter közölte az orosz sajtóval, hogy a Szibériában levő hadifoglyokat áthozzák az európai Oroszországba és legnagyobb részüket igénybe fogják venni az orosz mezőgazdaság és ipar cél­jaira. E kérdésben megegyezett már a hadügyminiszterrel is. A német, magyar és osztrák foglyokat a Volga menti kormányzóságokba, a szláv nemzetiségű foglyokat pedig a jekaterinoszlávai és poltavai kormányzóságokba vitték. — Oroszországban ugyanis oly nagy a munkáshiány, hogy csak a hadifoglyok segítségével lehet a földeket megművelni.” Ma sem írnánk másként és ma sem írhatnánk jobban. És éppen ez az, ami a Vasárnap történetében csodálni való. A lapszerkesztő elődök és a lapszerkesztő utódok egyet­értése — háromnegyed századon át. Olvassa és terjessze a Katolikus Magyarok Vasárnapját! Két évre, vagy két címre 22 dollár egy évre 12* — félévre 6 dollár. ESZTERHÁS ISTVÁN: A Jézusé vagy, Száműzött! • SZENT JÓZSEF ÉS SZŰZ MÁRIA JÉZUST, a kisdedet óva­ istápolva és Egyiptomba mentve, száműzöttek voltak. A szent család tehát szám­­üzöttek családja vol. Az írás, Szent Máté evangéliuma szerint, ezt így mondja. .. íme, az Úr angyala megjelenik Józsefnek álmában, mondván: Kelj fel, vedd a gyermeket és anyját, és fuss Egyiptomba, és maradj ott, míg­­len mondom neked. Mert keresni fogja Heródes a gyermeket, hogy elveszítse. Ki fölkelvén, véve a gyermeket és anyját éjjel, és elmene Egyiptomba. És ott maradt Heródes haláláig, hogy betelje­sedjék, mit az Úr szólott a próféta által, mond­ván: Egyiptomból híztam az én fiamat. Akkor Heródes látván, hogy kijátszatott a böl­csektől, igen megharagudvék, és elküldvén meg­­öleté mind a gyermekeket, kik Betlehemben és annak egész környékén valának, a két esztendő­söktől lefelé, azon idő szerint, melyet a bölcsektől kitudott vala. Akkor beteljesedett, amit Jeremiás próféta meg­jövendölt, mondván: Szózat hallatszik Rámából, sok sírás és jajga­tás, Ráhel siratja fiait, és nem akar megvígaszta­­lódni, mert nincsenek.” • TE, MAGYAR SZÁMŰZÖTT, igaz, minden hatalom nélküli, rokontalan, ezért törékeny, azaz felelőtlenül eltörhető emberfia lettél idegenben. Életed aszerint mozdul, pendül, bénul vagy eldűl, amint az új világ közötted élő emberei engedik, feszítik, repítik vagy elejtik. Hiszen szülőhazád­ból elűztek, hiszen szülőnépedből kiléptek, s mert rokonaidtól itt nem félnek, képzelt barátaid köny­­nyedén, tetszésük szerint úgy szorítják életed, ke­nyered és becsületed, mint annak idején a betle­hemi csecsszopó gyermekeket. Ha már hasznot nem kívánnak belőled — újból és újból hontalan­ná tesznek és egy fokkal mindig öregebb, gyen­­gülőbb, esendőbb és szenvedőbb ember leszel, — mint amikor útrakeltél. Mégis, karácsonykor, a jászol előtt mélyen le­hajtva fejed. Száműzött, észre­vedd, hogy Isten a jászolban feléd nyújtja fiát, aki előtted ugyan­úgy végigjárta a száműzöttek menekülő útját, — amint te járod most. És nem azok felé, akik, mint Heródes fegyveresei, üldöztek, elűztek vagy ellök­tek. Akik hazádból, népedből, hivatásodból, majd kenyeredből kivetettek. Hogy életed végére érkez­ve, ne maradjon több sem neked, mint ami Jé­zust fogadta érkezésekor: heverőhely — hideg és csak a jámbor barmok párálló jóindulata meleg. De, Száműzött, ettől ne rettenj meg! • EZT LÁTVA LÁTNOD, ÉRTVE ÉRTENED KELL. Látnod kell itt, Clevelandben, és értened kell. Száműzött, a világ minden táján, ahová ma­gyar eljutott és ma kevés tája van a világnak, ahová belőlünk nem jutott. Látnod kell, Isten fia emberré lett és, íme, menekíteni kellett. Idegen­be, száműzetésbe, Egyiptomba, Heródes elől, ok,os­­sisakos, karddal-gyilkos és pajzzsal-biztos fogd­­megek elől. Pedig — és ezt értened kell — ugye, Istennek hatalma lett volna ahhoz, hogy akár gon­dolatának egyetlen egy szikrájával vessen Heró­des szörnyéletének és szörnyű tetteinek véget. Ezt kell látva látnod és értve értened. Nem tette, mert a száműzetéssel mindig célja lenne az Istennek. Száműzött, ezt ne feledd és csak ne rettenj meg! • JÉZUS, aki előtted vállalta a száműzetést, hogy az Úr szólhasson, mondván: Egyiptomból hívtam az én fiamat, Jézus azt várja tőled, hogy ne rettenj, hanem bátran előre menj. Számíts rá, hogy mindentől meg fognak fosztani, talán még hangodtól is, talán még szavadtól is, csakhogy megállítsanak, hogy ne mondhasd az igazat. A hi­tedet is megrabolják, hogy tétova kishitűségben heverve az útszélen hagyjanak. De, Száműzött, et­től se rettenj! Mert ha igazad nem hagyod, majd meglátod kirablásod, megcsúfolásod, fojtogatásod legcsúfosabb pillanatában is te. Száműzött, tisz­tábban, erősebben és világosabban érzed majd is­teni sajátod, az emberi test-gúnyában élő, mert fázó, mert síró, mert reszkető lelked, mint azok, akik csak a test-gúnya, az atyafiságot önzés kö­vérlésével, kiszámított haszonlesésével törődnek, és a lelkükkel majd zavarban lesznek. Ezek nem érzik majd talán sohasem, amit te érzel most. Száműzött, a jászol előtt, az Isten emberré válá­sának, megtestesülésének ez előtt az alázatosan földi és mégis karácsonyi alkotmánya előtt, ami­kor az emberré teremtő isteni lehelet, a lélek forr­­sít, gyötrődik, lázasodik és gazdagodik benned. Ezért a lelki gazdagodásért nem nagy ár az új, szabad világ, a régi, emberi kevélység nemtörő­döm és kihasználó megpróbáltatásainak elviselése. Érezheted, Száműzött, hogy amikor a lelked szen­ved borzongva, lázadva, lázasan lázadva és kese­regve, ugyanakkor és ugyanezért minden ellened elkövetett heródesi galádságnál és garázdaságnál erősebb lesz. Tehát, vigyázz. Száműzött, el ne ke­seredj! Hiszen azok akik hurkot vetnek rád, ép­pen azért teszik, mert félnek tőled. Kövérlésük mélyén tudják: minden száműzött Jézussal van együtt. Éppen ezért, Száműzött, meg ne rendülj! • HA SÍRSZ IS, még ha pusztulsz is ebben a heródesi galádságban és garázdaságban, a lelkedre figyelj, csak meg ne rendülj, meg ne rettenj. A száműzöttek pusztítása, elhallgattatása régi törté­net. Heródes még az Isten fia után is kiküldötte okos-sisakos, gyilkos-kardos, pajzzsal-biztos sere­gét. Mégsem tudta az ártatlan kisdedet megölni. A kisdedhez szólító magyar főpapot, lelki fejedel­münket, Mindszenty Józsefet pedig börtönbe hur­colták és ítéletben rágalmazták a heródesek. Még itt, kint is, amikor pedig már a legnehezebb ke­resztet, a száműzetés keresztjét vitte, kicsinyelték, megítélték. Te miért lennél a szenvedésből kivé­tel? De ne legyél a szenvedésben méltatlan sem. Persze, hogy téged is űzőbe vesznek, veszettként kergetnek, ha a hurok elér, meg is markolnak. És, persze, éppen azt akarják megölni, ami benn ned fázik, sír, borzong és didereg, a lelkedet. — Azért akarják elfojtani a lélek mindennemű je­lentkezését, sírásodat, borzongásodat, didergése­det, de kiáltásaidat és írásaidat is, mert remélik, hogy a nagyvilág így­ majd nem hiszi el, hogy iga­zad van és igazság a lelked. Meg akarnak fojtani, akár a test-gúnya szorongatásával is. Persze, az új­ heródesek, a marxista heródesek, akik elnémí­­tásodra törekednek, akik ítélettel rágalmazták lelki fejedelmünket, ma más alakban jelentkez­nek. De azért modern köntösükben is könnyű fel­ismerni őket. Ma, az bizonyos, nem ronthatnak ránk élesre köszörült kardvasakkal, számító fe­jüket és lesi-locsi ajkukat nem rejthetik sírna, kemény acélsisak mögé, pajzsuk nem lehet olyan csillogó-villogó, könyörtelen érc, mint valami ke­rek nap. A különbség csak annyi, hogy ma a ha­zugságokat csiszolják élesre ellened, hogy a sisak ma a képmutatás mosolyos ábrázata, és a pajzs a mutatott tekintély vakító paklongja. És ma a cél nem a fizikai kivégzés, a test­ gúnyát nyomorúság­ra, néma vegetálásra meghagynák neked, csak a lelkedet kérik, hogy arról mondjál le. Hogy a lel­kedet add oda, hogy elválaszthassák szülőhazád­tól, szülőnépedtől, hivatásodtól, nyelvedtől, erköl­csi hiteledtől, jól kiérdemelt barátaidtól, de a jól okozott nyomorúsággal akár árva családodtól. — Heródessel azonban abban ma is egyek, hogy ir­galmat nem ismernek. Mert a diktátorok sohasem engedhetnek. Mindig rossz lelkiismeretű, gyáva, megrettent emberek. Rémítenek, mert megrémül­tek. Tudják, hogy rosszat cselekedtek. Tőlük hát meg ne rettenjetek! • CSAK NE SZÉGYELD, hogy ilyen gyenge és kicsiny vagy hazulról kiűzött, népedből kivetett. Bármilyen könnyű is megrabolni, félretaszítani vagy eltörni téged, sohase feledd. Jézus tanításait követted, amikor a száműzetés próbáit magadra vetted. Életed is ez az igazság, amely Jézus taní­tásaiból származik: a gyengék védelme az erősek hatalmával szemben. Hazád a hatalmasok háború­jában széttöretett, néped a nagyok játékában el­véreztetett. Száműzött, ez a végzeted. De mind­ezzel néped igaza nem gyengülhetett. És ha te végeznéd is, ha veled végezhetnének, igazságoddal nem végezhetnek. Mert amiért a száműzetést ma­gadra vetted, nem egyéni igazad, hanem az elnyo­mott gyengék és minden elnyomott igaza, ahogy ezt Jézus Urunk tanítja. Ezért, amikor a szeretet egész emberiséget egybe ölelő ünnepén gyengesé­ged, sérteltséged, sebesülésed, kirablásod gyötrel­meit számba veszed, amikor szeretteidre gondolsz, akiket otthon és itt kint, itthon veszítettél és nap­­ról-napra veszítesz, mindig gondolj az igazságra, amelynek szószólója és hordozója lettél és amely­nek tanúsága életed-halálod lesz. És főleg ne rettenj meg! • KARÁCSONYKOR borulj le a jászol elé. — Esendőséged, sírásod és szenvedésed, e szomorú kincseidet Jézus elé tedd. Jézus először nem a ki­rályi ajándékokért nyúl, hanem a pásztorok nyo­­m­orú szegénységéért. És nem az Úr angyala mon­dotta, hogy a száműzetést vállalni kell? Ne az Is­tennel perelj, aki fiát a szegénység jászolába és a száműzetés hontalanságára adta. A heródesi em­berekkel kell ellenkezni a száműzetésben, és a száműzetést is vállaló igazságod miatt. És nem szabad tőlük megrettenni! • A JÁSZOL ELŐTT leborulva forrón sírj, fá­zódva dideregj, gyötrődve imádkozz. De aztán bet­lehemi erővel, angyali lélekkel, bátran állj fel és szállj szembe üldözőiddel, ezekkel a heródesi fogdmegekkel. Jézus tanításának következetes, bá­tor és rendíthetetlen védelmezője, az igazság hor­dozója és szószólója légy. Akit ezért üldöznek. — Aki száműzött. Csak ne rettenj meg! — ÁLLJ A JÁSZOL mellett! Száműzött, Jézus követője vagy, az igazság hordozója, elnyomott testvéreid felé a szeretet reménysége. És ez ma­radsz még akkor is, ha elnémítanak. Mert biz’ igaz, az emberi hang gyarlóan gyenge és hamar elapad. De ettől se rettenj meg!­­ CSAK NE RETTENJ MEG! Igazságtevő az igazság és szólni fog tovább. Meghozza néped iga­zát. Ugyanis: Száműzött, most már, ugye, látod, igazságod Jézus tanítása és a hordott, idegenben szólaltatott igazad révén a Jézusé vagy te magad. Heródesek ezért, akár meg is ölhetnek. De fe­letted éppen ezért semmiképp sem győzhetnek. (1975. XII. 16.) Menekültek karácsonya -19­71 (Folytatás az első oldalról) Jak az illúzión, mégis csak ez jöhetett számításba, miután a közeli hegy megmászása sem hozott sem­mi eredményt. Ez egyébként nevezetes hely volt. Innét jelezte Spartakusz a rabszolgalázadás meg­kezdését. Cápua környéke egyébként is csak úgy hemzsegett a történelmi nevezetességektől. Hosz­­szú sétáinkon ismerkedtünk velük. Nem messze volt a gladiátor iskola, ahol Spartakusz is ta­nult s szőtte álmait a szabadságról, nem a szö­késről, ami bizonyára könnyebben sikerült volna neki, hanem minden rabszolga szabadságáról, — hogy aztán a zsarnokság Cápuától Rómáig kereszt­re szögezze őket is meg az eszmét is. Krisztusnak kellett így meghalni még, hogy végre eljöjjön a szabadság a rabszolgáknak is. — A zsarnokságok azonban mindig újra meg újra próbálkoznak. A kereszténység győzelmét egy 1100-ban épült bazilika hirdette a hegy oldalán csodálatos fres­kóival, képeivel. Maga Cápua is csodálatosan szép kis városka volt, történelmet lehelő girbe-görbe utcáival, környező olajfa- és narancsligeteivel,­­ csodálatos szépségű székesegyházával minden lé­pésre új és új gyönyörűséget tartogatott a szépre fogékony lélek számára. Itt volt a nápolyi király palotája. Káprázatos épülete s csodálatos parkja magyar emlékeket is őrzött. A jelenkori történelmet a tábor képviselte. — 1914-ben épült hadifogolytábornak. Bizonyára sok magyar is szenvedett it. Mussolini kommunistákat tartott itt lakat alatt, hogy azok kiszabadulva he­lyet adjanak azoknak, akik az elvtársak elöl vol­tak kénytelenek menekülni. Nápoly minden csodájával csak 25 kilométerre van, s a Vezúv Pompeit elborító hamuja alkotja itt is a talajt. ★ Egyik este karácsony közeledve, elmentünk a fáért, illetve az ágakért. Nagyobbik fiam szegő­dött mellém fegyverhordozónak. A fegyvert egy kisbalta jelentette. Ahogy ballagtunk a gyéren ki­világított utakon, fiam megszólal: — Apa, miért kell nekünk a fát vágni? Miért nem a Jezuska hozza? Zavaros mesémet hitetlenkedve hallgatta. Saját gyermekkorom háborús karácsonya jutott eszem­be. 45 karácsonya. Fát még csak tudtunk szerezni, de szaloncukrot azt nem. Akkor hallottam én is hasonló zavaros magyarázatokat, amit én is hit­tem is meg nem is. A fa gyönyörű ágat kínált. Pontosan olyan volt, mintha igazi kis egyméteres fenyő lenne. — Ágai szimmetrikusan nőttek körbe, s felfelé elkeske­nyedtek. S aztán ajándék is került alá, amit tény­leg a Jézuska, vagyis az igaz szeretet hozott. ★ Szenteste napján ugyanis váratlanul megérke­zett Asztalos atya Rómából, a külföldi magyarok ajándékaival. Sebtében kis magyar karácsonyi ün­nepélyt rendeztünk. Igazi karácsonyfát is hozott, s a fa alól lemezről felcsendült a „Mennyből az angyal"... A körben álló magyarok lehajtott feje egyre feljebb emelkedett, hogy végül mindenki együtt énekelje a csodálatos varázsú, magyar ka­rácsonyi melódiát. Szavalatok következtek. Tollas Tibor börtönka­rácsonya vigasztalásként hatott. Majd kiosztották az ajándékokat, ami ha kicsi is volt, nagyobb örö­met okozott, mint a hajdani karácsonyok dúskáló öröme. A szeretet másik meglepetést is tartogatott. Az olaszok szíve is megnyílt, s ajándékcsomagokat kaptunk, s a gyermekeknek még játék is jutott. A főépület körüli fákon lámpák égtek, s színes díszek lógtak, s az ünnepi ebédhez még bort is adtak. Fiam szemrehányóan nézett rám: — Látod, apa, mégis hozott a Jézuska ajándé­kot! TAX ET BONUM!’’ Minden barátjának és ismerősének, valamint minden magyar testvérének kegyelemteljes karácsonyt és áldásos új esztendőt kíván. Goda Ferenc és családja­­­i

Next