Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1976 (83. évfolyam, 1-50. szám)
1976-04-11 / 14. szám
Aua 1-7 Ő LOUIS S2ATUÁRY 2218 N LINCOLN AVS CHICAGO ILL 60614 1976. — VOL. 83. ÉVF. M. — VASÁRNAP — 14. SZ. Amerika egyetlen katolikus CftthollC IIUIt|£»rÍailS’ SlIOdít^ The only Catholic Hungarian magyar hetilapja --------------- -- ■ ■ ■-= Weekly Newspaper in the U.S.A. Egyes szám ára: 30 cent KIADÓHIVATAL: — EDITORIAL OFFICE: Price of one copy: 30 cents 1739 Mahoning Avenue, Youngstown, Ohio 44509 — Telefon: (216) 799-2600 Az amerikai magyarság arculcsapásnak tekinti HATÁROZAT Az ÉSZAKAMERIKAI MAGYAR SZERVEZETEK KÖZÖS KÜLÜGYI BIZOTTSÁGA 1976. március 26 — 27-én Washington D. C.-ben tartott rendes ülésén a következő egyhangú határozatot hozta: A bizottság foglalkozott Evans Rowland és Novák Róbert neves amerikai közírók 1976. március 22-én „Szovjet Kelet- Európa, Szerves Egyesülés címmel a Washington Post-ban és más amerikai lapokban megjelent cikkével. A cikk bizalmas adatok alapján beszámol Sonnenfeldt Helmut, Kissinger külügyminiszter tanácsadója által Londonban, 1975. decemberében az Európába akkreditált amerikai követeknek adott titkos tájékoztató útmutatásról. Sonnenfeldt ezen a tájékoztatón kijelentette, hogy a harmadik világháború veszélye úgy kerülhető el, ha a kelet-európai államok a szovjet megszállás befejezéseként a Szovjetunióval „szerves kapcsolatba" kerülnek. Az amerikai magyarság, az amerikai közvélemény és a középkelet-európai nemzetiségek a legnagyobb felháborodással értesültek a fentiekről. A bizottság a legélesebben tiltakozott Sonnenfeldt Londonban elhangzott megállapításai ellen az Egyesült Államok elnökénél, külügyminisztériumában éstörvényhozóinál. Sonnenfeldt kijelentései homlokegyenest ellenkeznek a valósággal, Amerika hagyományaival. Ford elnök által az utóbbi időben többször kinyilvánított Kelet-Európára vonatkozó hivatalos politikai állásfoglalásával, és cinikusan tagadják a középkeleteurópai népek létét és önrendelkezési jogát. Az amerikai magyarság arculcsapásnak tekinti Sonnenfeldt Helmut megnyilatkozását alig pár hónappal Helsinki után a Bicentennial évében. Az Észak-amerikai Magyar Szervezetek Külügyi Bizottsága felhívja Amerika magyarságátarra, hogy egyénileg, szervezetei révén, küldöttségekben tiltakozzék törvényhozóinál szenátorainál, képviselőinél ez ellen a politikai igazságtalanság ellen. Washington, D. C. 1976. március 27. Sirchich László megválasztott elnök Pásztor László gyűlésvezető elnök Gereben István ügyvezető titkár AMERIKA HANGJA: a rabnépek Szovjetunióval való szerves egyesítéséről A SONNENFELDT-SUGALMAZÁS, hogy a rabnépek Szovjetunióval való organikus egysége előzheti meg a harmadik világháborút, nemcsak minket, magyarokat háborított fel, hanem szinte egész Amerikát. Érdemes idézni azoknak a véleményét, akik az amerikai külpolitika érdemes és hiteles megfigyelői. C. L. SULZBERGER, neves amerikai közíró, a New York Times szerkesztője ezzel a címmel foglalta össze véleményét: „MINI-METTERNICH A KÖDBEN”. A Párizsból keltezett cikkben Sulzberger az amerikai politika kettősségéről ír: „Különös ellentmondás a jelenlegi amerikai politikában, ahogyan Európa két Felén, Keleten és Nyugaton szól a kommunizmushoz. Hangosan támadjuk a nyugat-európai kommunistákat, habár azok olyan országokban, mint Olaszország és Franciaország, új irányvonalak mentén kívánnak haladni, amelyeket a Kremlin egyáltalán nem kedvel. Ugyanakkor úgy látszik, mi közöljük a kelet-európai kommunistákkal, hogy értsenek egyet Oroszországgal. Rowland Evans és Robert Novak legújabban jelentették, hogy a külügyminisztérium tanácsosa, Helmut Sonnenfeldt közölte az amerikai nagykövetek gyűlésével Londonban, hogy az amerikai politikának azért kell dolgozni, hogy organikus kapcsolat jöjjön létre a Szovjetunió és a kelet-európai korrenunista nemzetek között. Robert Funseth, a külügyminisztérium szószólója (lásd lapunk más helyén) cáfolta ezt a jelentést, azonban cáfolatának annyi hatása volt, mint amikor a bolha köhög. Beszéltem emberekkel, akik hallották Mr. Sonnenfeldt kijelentéseit és akik arról biztosítottak, hogy az Evans—Novak beszámoló korrekt volt. Valójában mit jelent ez? Ez olyan meghívásnak fogható fel, amely a Kremlinhez szól és biztatja, hogy csak növelje ellenőrzését Kelet-Európa felett, talán éppenséggel, hogy a Szovjetunió nyelje le Kelet-Európát, mint szovjet köztársaságokat. Igaz, az 1940-es és az 1950-es évek bizonyos pillanataiban Sztálin pontosan ezen az ötleten tűnődött. Közvetve ez eredményezte a szakadást Moszkva és Tito között, aminek még ma sincs vége. Hát most mi az értelme akár közvetve is, arra utalni, hogy mi nem törődnénk sokat azzal, ha Oroszország ezt a tervet felújítaná? Azért nyomjuk a kelet-európai kommunistákat Moszkva felé, mert azt reméljük, hogy akkor a Szovjet nem fogja meglátni, ha eltapossuk a nyugati kommunistákat? Ez lenne az a fajta érdekszféra-befolyás politikája, amelyre gyanakodva úgy néz sok európai, mint a két nagyhatalom közötti kiegyezésre? Mit fog ezzel kapcsolatban Kína — amelyet Kissinger oly sokszor dícsér — érezni? Hiszen mi a helsinki deklarációban máris magunkévá tettük a létező szovjet—kínai határt (ami eléggé felháborította Pekinget). Most pedig, miután ugyanígy megerősítettük Kelet-Európa jelenlegi határait, azt suttogjuk Moszkva fülébe, hogy minket viszont nem háborítana fel egy második Budapest (1956) és Prága (1968)? A bürokrácia most azt tervezi: problémáit úgy fogja megoldani, hogy Kelet-Európát saját akarata ellenére átadja és még mielőtt Brezsnyev akár kérné is? Moszkva majd boldogít bennünket a nyugati kommunisták kérdésében, míg mi boldogítjuk Moszkvát a keleti kommunistákkal? Jó kérdés most, ahogyan New Jerseyben szokták kérdezni: hát ki most a félcédulás? (Folytatás a nyolcadik oldalon.) dr. Varga László: A kelet-európai Watergate 1956. november 4-én a Szovjet fegyveres beavatkozása ideiglenesen megsemmisítette a magyar nép függetlenségét és szabadságát. Sonnenfeldt nyilatkozata ezt tagállamisággal akarja befejezni.★ A Washington Post március 22-i számában két neves amerikai újságíró, Evans és Novak, hiteles adatokra hivatkozva: „Szovjet Kelet-Európa »szerves egység«” címen cikket írtak, amiben közölték, hogy Sonnenfeldt, Kissinger bizalmas külügyi tanácsadója, 1975. decemberében, Londonban, az Európában működő követeknek egy értekezletet tartott, ahol kioktatta őket az amerikai külgyüminisztérium jelenlegi, kelet-európai politikájáról. A cikk szerint Sonnenfeldt alaptétele az volt és erről akarta meggyőzni az amerikai követeket, hogy a Szovjet harmadik világháborúra készül és ezt csak úgy lehet elkerülni, ha a keleteurópai népek (így a magyarok, lengyelek, románok, csehszlovákok, jugoszlávok is) önként igába hajtják a fejüket, szervesen beilleszkednek a szovjet tömbbe; röviden: felveszik a balti államok státusát. Sonnenfeldt jó előre kijelentette, hogy Tito halála esetén a jugoszlávok ne számítsanak amerikai segítségre. Ami azt jelenti, hogy jelentkezzenek a Kremlinben felvételre. 1956. november 4. óta az amerikai magyarság az Amerikában élő kelet-európai népek, sőt az amerikai közvélemény is, beleértve törvényhozókat, ily erővel még nem tiltakozott a kormánynál, azonnali magyarázatot kérve. Sonnenfeldt nyilatkozata lesújtó, kegyetlen, megrendítő! Rosszabb, mint 1996. november 4., mert a Szovjetunió durva beavatkozása letiporta ugyan a rügyező magyar függetlenséget, de a magyar nép szellemi ellenállását és egy jó jövőbe vetett hitét nem tudta kiélni. Sonnenfeldt ezt akarja eltemetni. Sonnenfeldt nyilatkozatánál több kérdés merül fel, amiket mi illetékes helyen már felvetettünk. Az első, hogy kinek a nevében beszélt. Saját véleményét mondta-e el, vagy a hivatalos kormányálláspontot képviselte? Alig hihető el, hogy (Folytatása a harmadik oldalon) A Közös Magyar Külügyi Bizottság tiltakozó levele Ford elnökhöz Kedves Elnök Úr! Az amerikai magyarok összessége megdöbbenéssel és rémült aggodalommal olvasta március 22-én az Evans -Novák cikket, amelynek a címe: „Szovjet-Kelet-Európa, szerves egység”. Az a nyilatkozat, amelyet ebben a cikkben Mr. Helmut Sonnenfeldtnek, a külügyminiszter tanácsosának tulajdonítanak, olyan gondolkozást árul el, amely ellenkezik minden tisztességes amerikai ember által vallott elvvel, az önrendelkezés jogának az elvével. Mr. Helmut Sonnenfeldt javaslatával, az Egyesült Államok fogadja el politikájának, hogy „törekedni kell olyan fejlődésre, amelyben Kelet-Európa és a Szovjetunió közti kapcsolat szerves viszonnyá válik, leleplezi, hogy úgy ő maga, mint valószínűleg a külügyminiszter is, semmibe veszik a történelmet, az erkölcsöt és a szabadság elsőbbségét azzal a zsarnoksággal szemben, amely alatt a keleteurópaiak milliói szenvednek ma. Ennek a Sonnenfeldtdoktrinának a lehetőségét és hatását az a dobogó emeli, amelyről azt elmondották és az a hallgatóság, amelynek elmondotta. Külpolitikai lehetőségek ilyen méretekben nem vitathatók meg nagykövetek körzeti titkos ülésén. Ilyen tájékoztató üléseknek csupán egyetlen rendeltetésük lehet: a nemzeti célok közlése a hallgatósággal és arra való felhívás, hogy ezeknek a nemzeti célkitűzéseknek praktikus, politikai kivitelezését és összefogását hajtsák végre. Bizonyosak vagyunk a tekintetben, hogy legtöbben a nagyköveteink közül, akik részt vettek 1975. decemberében a londoni ülésen, azt hitték, ilyen közlés Mr. Sonnenfeldt doktrínája. Nemcsak az előbb említett okoknál fogva, hanem azért is, mert tény, hogy Mr. Sonnenfeldtet úgy ismerik, mint a külügyminiszter felfogásának hűséges közvetítőjét, amint ezt hisszük róla mi is, de a külügyminisztérium minden tisztviselőjének is ez a véleménye. Ha a Sonnenfeldt-doktrinát el is vetik és ki is mondják, hogy az nem hivatalos politikája az Egyesült Államoknak, ez nem lesz eléggé meggyőző, ha nem mozdítják el Mr. Sonnenfeldtet jelenlegi pozíciójából, amelyben ma a legbefolyásosabb tényező a Szovjetunió és Kelet-Európa irányában kifejtendő politikánk alakításában. Mr. Sonnenfeldt úgy döntött, hogy egyik kérdése lesz a bicentenniális esztendőnek. Mi bizonyosak vagyunk benne, hogy az lesz. Tisztelettel: * Gereben B. István ügyvezető titkár úr A Közös Magyar Külügyi Bizottság pénteken délután többórás kihallgatása során tárta fel a külügyminisztériumban az amerikai magyarság tiltakozását a Sonnenfeldt-doktrina ellen. Erről lapunk következő számában közöljük a bizottság jelentését. De közben az amerikai magyar és más nemzetiségi szervezetek táviratai, levelei és küldöttségei máris tiltakoztak népünk és a szomszédnépek brutális és cinikus lebecsülése ellen, amelyet a Sonnenfeldt-doktrina felvetett. Ebben a kérdésben, hogy hajlandó-e a magyar nép szovjet tagállam lenni, semmiféle erőfeszítés és tiltakozás nem elegendő. Ezért ezúton is mindenkit arra kérünk, hogy személyesen, csoportosan, egyesületként, testületben, egyedül vagy a többi nemzetiséggel, tiltakozó levélben forduljunk az elnökhöz, a külügyminiszterhez, az elnökjelöltekhez, törvényhozókhoz, képviselőkhöz és szenátorokhoz. Ugyanezeknek — ha lehetséges — küldjenek táviratot (night-letter). De tartsunk tiltakozó gyűléseket, szervezzünk megmozdulásokat. Vezessünk küldöttségeket a törvényhozókhoz, képviselőkhöz és szenátorokhoz. A rosszban is van sokszor jó. Ebben a fenyegető rosszban az a jó, hogy a választás évében került nyilvánosságra, amikor az amerikai közélet a legérzékenyebb. Most kell minden eszközt megragadnunk, hogy a nemes, szabadságszerető és jóindulatú amerikai közvélemény fényébe vonjuk ezt a „bizalmas” elképzelést. Mert ha az amerikai történelmi hagyományait ünneplő közvélemény elé kerül ez a tájékoztatás, a mögötte rejlő brutális és cinikus kártevés, a Sonnenfeldt-doktrina, amit még politikának is nehéz nevezni, nyomtalanul eltűnik. Hogy ezt elérjük, ez lehet ma egyedül minden amerikai magyar célja, feladata és teendője. EURÓPA HANGJA: Enyhülés és hidegháború írta: Thierry Maulnier a Francia Akadémia tagja (A „LE XX-E SIÈCLE FEDERALISTE” című francia szemlében a nagynevű akadémikus figyelmeztető nyilatkozata jelent meg, amelyet magyar fordításban ARGUS—Párizs közöl.) A Helsinkiben megrendezett konferencia a szovjet kormány kívánsága szerint ült össze és hozta meg határozatait. A Szovjetunió elnyerte amit akart: a nyugati világ elismerte az 1945-ös, hatalmas szovjet hódításokat, területszerzéseket és sok ország csatlóssá tételét. Ezzel szemben a nyugatiak csak bizonytalan ígéreteket kaptak az emberek és gondolatok szabad közlekedését illetőleg. A nyugatiak álmokba ringatták magukat, de Moszkva sietve eloszlatta ábrándozásaikat. Hivatalos és félhivatalos nyilatkozatokban kijelentették a szovjet vezetők, hogy a békés együttélés nem zárja ki az ideológiai összecsapást, amelyet meg kell erősíteni. A Szovjetunióban szó sem lehet liberalizálódásról, a Szovjet nem vonja meg segítségét az „anti-imperialista felszabadító" mozgalmaktól úgy a szabad világban, mint a „harmadik” világrészben, azaz kiterjeszti hatalmát az egész földkerekségre. Élő példa minderre: Szakharovnak megtiltották, hogy Stockholmban átvegye a Nobel(Folytatása a hetedik oldalon.)