Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1976 (83. évfolyam, 1-50. szám)

1976-04-11 / 14. szám

Aua 1-7 Ő LOUIS S2ATUÁRY 2218 N LINCOLN AVS CHICAGO ILL 60614 1976. — VOL. 83. ÉVF. M. — VASÁRNAP — 14. SZ. Amerika egyetlen katolikus CftthollC IIUIt|£»rÍailS’ SlIOdít^ The only Catholic Hungarian magyar hetilapja --------------- -- ■ ■ ■-= Weekly Newspaper in the U.S.A. Egyes szám ára: 30 cent KIADÓHIVATAL: — EDITORIAL OFFICE: Price of one copy: 30 cents 1739 Mahoning Avenue, Youngstown, Ohio 44509 — Telefon: (216) 799-2600 Az amerikai magyarság arculcsapásnak tekinti HATÁROZAT Az ÉSZAKAMERIKAI MAGYAR SZERVEZETEK KÖZÖS KÜLÜGYI BIZOTTSÁGA 1976. március 26 — 27-én Washington D. C.-ben tartott rendes ülésén a következő egy­hangú határozatot hozta: A bizottság foglalkozott Evans Rowland és Novák Róbert neves amerikai közírók 1976. március 22-én „Szovjet Kelet- Európa, Szerves Egyesülés címmel a Washington Post-ban és más amerikai lapokban megjelent cikkével. A cikk bizalmas adatok alapján beszámol Sonnenfeldt Helmut, Kissinger kül­ügyminiszter tanácsadója által Londonban, 1975. decemberé­ben az Európába akkreditált amerikai követeknek adott titkos tájékoztató útmutatásról. Sonnenfeldt ezen a tájékoztatón kije­lentette, hogy a harmadik világháború veszélye úgy kerülhető el, ha a kelet-európai államok a szovjet megszállás befejezése­ként a Szovjetunióval „szerves kapcsolatba" kerülnek. Az amerikai magyarság, az amerikai közvélemény és a középkelet-európai nemzetiségek a legnagyobb felháborodás­sal értesültek a fentiekről. A bizottság a legélesebben tiltakozott Sonnenfeldt Lon­donban elhangzott megállapításai ellen az Egyesült Államok elnökénél, külügyminisztériumában és­­törvényhozóinál. Sonnen­feldt kijelentései homlokegyenest ellenkeznek a valósággal,­­ Amerika hagyományaival. Ford elnök által az utóbbi időben többször kinyilvánított Kelet-Európára vonatkozó hivatalos po­litikai állásfoglalásával, és­ cinikusan tagadják a középkelet­­európai népek létét és önrendelkezési jogát. Az amerikai magyarság arculcsapásnak tekinti Sonnen­feldt Helmut megnyilatkozását alig pár hónappal Helsinki után a Bicentennial évében. Az Észak-amerikai Magyar Szervezetek Külügyi Bizott­sága felhívja Amerika magyarságát­­arra, hogy egyénileg, szer­vezetei révén, küldöttségekben tiltakozzék törvényhozóinál szenátorainál, képviselőinél ez ellen a politikai igazságtalanság ellen. Washington, D. C. 1976. március 27. Sirchich László megválasztott elnök Pásztor László gyűlésvezető elnök Gereben István ügyvezető titkár AMERIKA HANGJA: a rabnépek Szovjetunióval való szerves egyesítéséről A SONNENFELDT-SUGALMAZÁS, hogy a rabnépek Szovjetunióval való organikus egysége előzheti meg a harmadik világháborút, nemcsak minket, magyarokat háborított fel, hanem szinte egész Amerikát. Érdemes idézni azoknak a vé­leményét, akik az amerikai külpolitika érdemes és hiteles megfigyelői. C. L. SULZBERGER, neves amerikai közíró, a New York Times szerkesztője ezzel a címmel foglalta össze véleményét: „MINI-METTERNICH A KÖDBEN”. A Párizsból keltezett cikkben Sulz­berger az amerikai politika kettősségéről ír: „Különös ellentmondás a jelenlegi amerikai politikában, ahogyan Európa két Felén, Kele­ten és Nyugaton szól a kommunizmushoz. Han­gosan támadjuk a nyugat-európai kommunistá­kat, habár azok olyan országokban, mint Olasz­ország és Franciaország, új irányvonalak men­tén kívánnak haladni, amelyeket a Kremlin egy­általán nem kedvel. Ugyanakkor úgy látszik, mi közöljük a kelet-európai kommunistákkal, hogy értsenek egyet Oroszországgal. Rowland Evans és Robert Novak legújabban jelentették, hogy a külügyminisztérium tanácsosa, Helmut Sonnen­feldt közölte az amerikai nagykövetek gyűlésé­vel Londonban, hogy az amerikai politikának azért kell dolgozni, hogy organikus kapcsolat jöjjön létre a Szovjetunió és a kelet-európai korrenunista nemzetek között. Robert Funseth, a külügyminisztérium szószólója (lásd lapunk más helyén) cáfolta ezt a jelentést, azonban cá­folatának annyi hatása volt, mint amikor a bolha köhög. Beszéltem emberekkel, akik hallották Mr. Sonnenfeldt kijelentéseit és akik arról biz­tosítottak, hogy az Evans—Novak beszámoló korrekt volt. Valójában mit jelent ez? Ez olyan meghívás­nak fogható fel, amely a Kremlinhez szól és biz­tatja, hogy csak növelje ellenőrzését Kelet-Eu­­rópa felett, talán éppenséggel, hogy a Szovjet­unió nyelje le Kelet-Európát, mint szovjet köz­társaságokat. Igaz, az 1940-es és az 1950-es évek bizonyos pillanataiban Sztálin pontosan ezen az ötleten tűnődött. Közvetve ez eredményezte a szakadást Moszkva és Tito között, aminek még ma sincs vége. Hát most mi az értelme akár közvetve is, arra utalni, hogy mi nem törődnénk sokat azzal, ha Oroszország ezt a tervet felújítaná? Azért nyomjuk a kelet-európai kommunistá­kat Moszkva felé, mert azt reméljük, hogy ak­kor a Szovjet nem fogja meglátni, ha eltapossuk a nyugati kommunistákat? Ez lenne az a fajta érdekszféra-befolyás politikája, amelyre gyana­kodva úgy néz sok európai, mint a két nagyha­talom közötti kiegyezésre? Mit fog ezzel kapcsolatban Kína — amelyet Kissinger oly sokszor dícsér — érezni? Hiszen mi a helsinki deklarációban máris magunkévá tettük a létező szovjet—kínai határt (ami eléggé­­ felháborította Pekinget). Most pedig, miután ugyanígy megerősítettük Kelet-Európa jelenlegi határait, azt suttogjuk Moszkva fülébe, hogy minket viszont nem háborítana fel egy második Budapest (1956) és Prága (1968)? A bürokrácia most azt tervezi: problémáit úgy fogja megoldani, hogy Kelet-Európát saját aka­rata ellenére átadja és még mielőtt Brezsnyev akár kérné is? Moszkva majd boldogít bennün­ket a nyugati kommunisták kérdésében, míg mi boldogítjuk Moszkvát a keleti kommunistákkal? Jó kérdés most, ahogyan New Jerseyben szokták kérdezni: hát ki most a félcédulás? (Folytatás a nyolcadik oldalon.) d­r. Varga László: A kelet-európai Watergate 1956. november 4-én a Szovjet fegyveres be­avatkozása ideiglenesen megsemmisítette a ma­gyar nép függetlenségét és szabadságát. Sonnenfeldt nyilatkozata ezt tag­államisággal akarja befejezni.★ A Washington Post március 22-i számában két neves amerikai újságíró, Evans és Novak, hite­les adatokra hivatkozva: „Szovjet Kelet-Európa »szerves egység«” címen cikket írtak, amiben közölték, hogy Sonnenfeldt, Kissinger bizalmas külügyi tanácsadója, 1975. decemberében, Lon­donban, az Európában működő követeknek egy értekezletet tartott, ahol kioktatta őket az ame­rikai külgyüminisztérium jelenlegi, kelet-euró­pai politikájáról. A cikk szerint Sonnenfeldt alaptétele az volt és erről akarta meggyőzni az amerikai követe­ket, hogy a Szovjet harmadik világháborúra ké­szül és ezt csak úgy lehet elkerülni, ha a kelet­európai népek (így a magyarok, lengyelek, ro­mánok, csehszlovákok, jugoszlávok is) önként igába hajtják a fejüket, szervesen beilleszked­nek a szovjet tömbbe; röviden: felveszik a balti államok státusát. Sonnenfeldt jó előre kijelen­tette, hogy Tito halála esetén a jugoszlávok ne számítsanak amerikai segítségre. Ami azt jelenti, hogy jelentkezzenek a Kremlinben felvételre. 1956. november 4. óta az amerikai magyarság az Amerikában élő kelet-európai népek, sőt az amerikai közvélemény is, beleértve törvényho­zókat, ily erővel még nem tiltakozott a kormány­nál, azonnali magyarázatot kérve. Sonnenfeldt nyilatkozata lesújtó, kegyetlen, megrendítő! Rosszabb, mint 1996. november 4., mert a Szovjetunió durva beavatkozása letiporta ugyan a rügyező magyar függetlenséget, de a magyar nép szellemi ellenállását és egy jó jö­vőbe vetett hitét nem tudta kiélni. Sonnenfeldt ezt akarja eltemetni. Sonnenfeldt nyilatkozatánál több kérdés me­rül fel, amiket mi illetékes helyen már felvetet­tünk. Az első, hogy kinek a nevében beszélt. Saját véleményét mondta-e el, vagy a hivatalos kor­mányálláspontot képviselte? Alig hihető el, hogy (Folytatása a harmadik oldalon) A Közös Magyar Külügyi Bizottság tiltakozó levele Ford elnökhöz Kedves Elnök Úr! Az amerikai magyarok összessége megdöbbenéssel és rémült aggodalommal olvasta március 22-én az Evans -Novák cikket, amelynek a címe: „Szovjet-Kelet-Európa, szerves egység”. Az a nyilatkozat, amelyet ebben a cikk­ben Mr. Helmut Sonnenfeldtnek, a külügyminiszter taná­csosának tulajdonítanak, olyan gondolkozást árul el,­­ amely ellenkezik minden tisztességes amerikai ember ál­tal vallott elvvel, az önrendelkezés jogának az elvével. Mr. Helmut Sonnenfeldt javaslatával, az Egyesült Álla­mok fogadja el politikájának, hogy „törekedni kell olyan fejlődésre, amelyben Kelet-Európa és a Szovjetunió közti kapcsolat szerves viszonnyá válik, leleplezi, hogy úgy ő maga, mint valószínűleg a külügyminiszter is, semmibe veszik a történelmet, az erkölcsöt és a szabadság elsőbb­ségét azzal a zsarnoksággal szemben, amely alatt a kelet­európaiak milliói szenvednek ma. Ennek a Sonnenfeldt­­doktrinának a lehetőségét és hatását az a dobogó emeli, amelyről azt elmondották és az a hallgatóság, amelynek elmondotta. Külpolitikai lehetőségek ilyen méretekben nem vitathatók meg nagykövetek körzeti titkos ülésén. Ilyen tájékoztató üléseknek csupán egyetlen rendelteté­sük lehet: a nemzeti célok közlése a hallgatósággal és arra való felhívás, hogy ezeknek a nemzeti célkitűzések­nek praktikus, politikai kivitelezését és összefogását hajt­sák végre. Bizonyosak vagyunk a tekintetben, hogy legtöbben a nagyköveteink közül, akik részt vettek 1975. decembe­rében a londoni ülésen, azt hitték, ilyen közlés Mr. Son­nenfeldt doktrínája. Nemcsak az előbb említett okoknál fogva, hanem azért is, mert tény, hogy Mr. Sonnenfeld­­tet úgy ismerik, mint a külügyminiszter felfogásának hűséges közvetítőjét, amint ezt hisszük róla mi is, de a külügyminisztérium minden tisztviselőjének is ez a vé­leménye. Ha a Sonnenfeldt-doktrinát el is vetik és ki is mond­ják, hogy az nem hivatalos politikája az Egyesült Álla­moknak, ez nem lesz eléggé meggyőző, ha nem mozdítják el Mr. Sonnenfeldtet jelenlegi pozíciójából, amelyben ma a legbefolyásosabb tényező a Szovjetunió és Kelet-Euró­pa irányában kifejtendő politikánk alakításában. Mr. Sonnenfeldt úgy döntött, hogy egyik kérdése lesz a bicentenniális esztendőnek. Mi bizonyosak vagyunk benne, hogy az lesz. Tisztelettel: * Gereben B. István ügyvezető titkár úr A Közös Magyar Külügyi Bizottság pénteken dél­után többórás kihallgatása során tárta fel a külügymi­nisztériumban az amerikai magyarság tiltakozását a Son­­nenfeldt-doktrina ellen. Erről lapunk következő számában közöljük a bizottság jelentését. De közben az amerikai magyar és más nemzetiségi szervezetek táviratai, levelei és küldöttségei máris tiltakoztak népünk és a szomszéd­népek brutális és cinikus lebecsülése ellen, amelyet a Sonnenfeldt-doktrina felvetett. Ebben a kérdésben, hogy hajlandó-e a magyar nép szovjet tagállam lenni, semmiféle erőfeszítés és tiltako­zás nem elegendő. Ezért ezúton is mindenkit arra kérünk, hogy személyesen, csoportosan, egyesületként, testület­ben, egyedül vagy a többi nemzetiséggel, tiltakozó levél­ben forduljunk az elnökhöz, a külügyminiszterhez, az el­nökjelöltekhez, törvényhozókhoz, képviselőkhöz és sze­nátorokhoz. Ugyanezeknek — ha lehetséges — küldjenek távira­tot (night-letter). De tartsunk tiltakozó gyűléseket, szervezzünk meg­mozdulásokat. Vezessünk küldöttségeket a törvényhozók­hoz, képviselőkhöz és szenátorokhoz. A rosszban is van sokszor jó. Ebben a fenyegető rosszban az a jó, hogy a választás évében került nyilvá­nosságra, amikor az amerikai közélet a legérzékenyebb. Most kell minden eszközt megragadnunk, hogy a nemes, szabadságszerető és jóindulatú amerikai közvélemény fé­nyébe vonjuk ezt a „bizalmas” elképzelést. Mert ha az amerikai történelmi hagyományait ünneplő közvélemény elé kerül ez a tájékoztatás, a mögötte rejlő brutális és cinikus kártevés, a Sonnenfeldt-doktrina, amit még po­litikának is nehéz nevezni, nyomtalanul eltűnik. Hogy ezt elérjük, ez lehet ma egyedül minden amerikai magyar célja, feladata és teendője. EURÓPA HANGJA: Enyhülés és hidegháború írta: Thierry Maulnier a Francia Akadémia tagja (A „LE XX-E SIÈCLE FEDERALISTE” című fran­cia szemlében a nagynevű akadémikus figyelmeztető nyi­latkozata jelent meg, amelyet magyar fordításban AR­GUS—Párizs közöl.) A Helsinkiben megrendezett konferencia a szovjet kormány kívánsága szerint ült össze és hozta meg hatá­rozatait. A Szovjetunió elnyerte amit akart: a nyugati világ elismerte az 1945-ös, hatalmas szovjet hódításokat, területszerzéseket és sok ország csatlóssá tételét. Ezzel szemben a nyugatiak csak bizonytalan ígéreteket kaptak az emberek és gondolatok szabad közlekedését illetőleg. A nyugatiak álmokba ringatták magukat, de Moszkva si­etve eloszlatta ábrándozásaikat. Hivatalos és félhivatalos nyilatkozatokban kijelen­tették a szovjet vezetők, hogy a békés együttélés nem zár­ja ki az ideológiai összecsapást, amelyet meg kell erő­síteni. A Szovjetunióban szó sem lehet liberalizálódásról, a Szovjet nem vonja meg segítségét az „anti-imperialista felszabadító" mozgalmaktól úgy a szabad világban, mint a „harmadik” világrészben,­­ azaz kiterjeszti hatalmát az egész földkerekségre. Élő példa minderre: Szakharov­­nak megtiltották, hogy Stockholmban átvegye a Nobel­­(Folytatása a hetedik oldalon.)

Next