Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1976 (83. évfolyam, 1-50. szám)

1976-05-02 / 17. szám

8. oldal MEGHALT SZENDERY ANDOR Ausztráliából kapott értesí­tés közli, hogy Szendery An­dor magyar királyi pénzügyi főtanácsos, pénzügyigazgató­helyettes (sz. 1888. július 12- én Váradszentmártonon, Bi­har megyében) meghalt, visz­­szaadta nemes lelkét Teremtő­­jének. Szendery középiskolai tanul­mányait a sátoraljaújhelyi pia­rista gimnáziumban végezte 1906-ban.­­ Jogi diplomáját 1911-ben kapta az eperjesi jogi akadémián. Az első világháborúban az orosz fronton harcolt és mint zászlóst fogták el és majdnem két évi fogság után tért haza. 1949-ben vándorolt ki Ausztrá­liába. Szabadidejében tájképeket festett és jelentős sikereket ért el. Rövid novellákat és cikke­ket írt. A VASÁRNAP olvasói több novellájában gyönyörködhet­tek, amelyek a Vasárnapban jelentek meg.­­ A Vasárnap nagy családja őszinte részvét­tel értesült halálhíréről. Az örök világosság fényes­­kedjék neki! BÉLA DEÁK: ÜZENET Daruszörű ménlovamon ma is haza járok, várnak rám a tábortűznél virrasztó huszárok. Abrakoló, békés lovak horkantását hallom, tüzü­nk pattog és a tücsök ciripel a parton. Sejtelmesen suttog a nád, rekettyefűz bókol, ezüstködök merülnek fel a hallgatag tóból. Elmélázva pipázgatnak a jászkun huszárok, új virágot nyit két partján mellettük az árok. Virradatkor harangszóval üzennek a falvak, üzenik, hogy efeléjük virágerdők vannak. Greger TRAVEL BUREAU 152 The Old Arcade Cleveland, O. 44114 Tel.: 621-6036 Minden utazási problémáját elintézzük. Magyarul! beszélünk. Vidékit­k írhatnak magyarul is IKE A. TUZEX COMTURIST vámmentes csomagok és dollár átutalások. 1 KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA Erdélyi magyar bajnok menedékjogot kapott a franciáktól A francia lapok jelentik: Kovács Albert erdélyi ma­gyar pentatlonbajnok (öttusa) menedékjogot kért Fran­ciaországban. A francia lapok így írtak erről a magyar ügyről: • LA DÉPECHE DU MIDI toulose-i napilap cikke (1976. március 28.) írja: „Az olimpiai játékokat előkészítő modern pentatlon nemzetközi mérkőzései után, amelyek ma értek véget Audh-ban, Magyarország, az Egyesült Államok, a Szov­jetunió, Románia, Németország, Olaszország, Kanada és Franciaország versenyzőit állítva egymással szembe, a román csapat egy taggal megfogyatkozva tért haza, a négy részvevő közül ugyanis egy menedékjogot kért Franciaországban. Az érdekelt atléta neve Kovács Albert, a pentatlon-világbajnokság bronzérmese, aki különösen erős úszásban.” • A L’AURORE párizsi reggeli napilap közleménye: Kovács Albert 27 éves pentatlonbajnok, az 1974-es moszkvai bajnokság bronzérmese, a román csapat tagja­ként érkezett Franciaországba, hogy az olimpiát előké­szítő mérkőzéseken részt vegyen. A versenyek lezajlása után a sportolókat turista kirándulásra hívták meg Gers megyébe. Kovács Albert kihasználta az alkalmat és a „szabadságot választotta”: egy helybeli családnál kapott szállást és menedékjogért folyamodott. Egyelőre ötnapos tartózkodási engedélyt kapott, mialatt a francia mene­kültügyi hivatal megvizsgálja kérelmét.” • A LE FIGARO párizsi napilap beszámolója: „Covacic Albert (így!!!.) 27 éves bronzérmet nyert pentatlonbajnok, a román csapat tagjaként érkezett Audi­­ba, ahol az olimpiai előkészítő mérkőzések lezajlottak. Az 1974-ben Moszkvában bronzérmet nyert sportoló a francia hatóságoktól menedékjogot kért s az auchi rend­őrségen jelentkezett.”­­ A bordeaux­ i SUD-OUEST vidéki lap már pontosabban megjelöli, hogy magyar nem­zetiségű atlétáról van szó: „Egy magyar származású román atléta, aki az olim­piai előkészítő pontatlonversenyen vett részt Auch-ban, úgy döntött, hogy nem tér vissza országába s menekült jogállásért folyamodott a francia hatóságokhoz. 1974- ben Moszkvában a pentatlonvilágb­­jnokság bronzérmét nyerte el. A politikai menekült bajnok szándéka az, hogy Kanadába megy egyik honfitársához, akivel Auch-ban találkozott. Március 20-tól 25-ig Auch-ban rendezték meg az olimpiát megelőző pentatlon mérkőzéseket több állam részvételével: Szovjetunió, USA, Magyarország, Romá­nia, Nyugat-Németország stb. Gascogne különös éghajlata ösztönözte-e a román sportolót, hogy ne térjen haza? Aligha, mert Kovács Al­bert már régen elhatározta, hogy disszidál, s csak az alkalmat várta, ami most jelentkezett, a múlt hét végén, amikor egy gersi családhoz menekült. Szombat reggel nem csatlakozott a Bukarestbe in­duló csapathoz s ugyanakkor megtette a szükséges lépé­seket a menedékjog megkérvényezése végett. A menekült státust azóta meg is kapta. A francia hivatalos szervek ugyanis több nyomozást hajtanak végre ilyen esetben, hogy többek között kide­rítsék, nem kémről van-e szó, bár ez a feltételezés leg­többször alaptalan. Egyébként az a hír járja, hogy Ko­vács csak átmenetileg kíván Franciaországban maradni, s végcélja Kanada, ahol egy másik magyar menekült — aki most már a kanadai csapat tagja — gondoskodik róla, s akivel Audi-ban találkozott. Milyen okok késztették disszidálásra? Kovács Albert magyar származású ősei révén, akik szülőföldjén, Erdély­ben laktak, amely országrészt az 1918-as háború végén Romániához csatoltak. Másrészt tornatanár volt s áthelyezték és megbün­tették, mert állítólag »nem tartotta be a szabályokat«.” (Árgus—Párizs) Nemzeti származását illetően (Amint a tudósításokból láthatjuk, a LE FIGARO elírta Kovács Albert nevét. A Vasárnap egyik olvasója azonnal tiltakozott ez ellen a románosítás ellen és a kö­vetkező levelet intézte a Le Figaro elnök-vezérigazgató­jához:) Párizs, 1976. március 31. Jean d’Ormesson elnök-vezérigazgató „Le Figaro” — Párizs Igazgató Úr! Mint lapjának állandó olvasója, vagyok bátor fel­hívni a figyelmét arra a hibára, ami Kovács Albert Fran­ciaországban menedékjogot kért sportoló családi nevé­nek kiírásába csúszott. A lapjában megjelenő rövid hír ugyanis teljesen té­ves nevet közölt: „Covacic”, ami újságjának olvasóit té­vedésbe ejtheti a sportember nemzetiségi származását illetően. A híres atléta ugyanis, az igazságnak megfelelően, román állampolgár ugyan, de magyar népiségű és Er­délyből származik, amely tartomány ezer éven át a ma­gyar királysághoz tartozott s még ma is legalább két­millió magyar lakóhelye, akik ragaszkodnak magyar nyelvük és kultúrájuk megtartásához. Más francia lapok egyébként helyesen írták le Ko­vács Albert nevét, sőt egyesek magyar nemzetiségét is megjelölték. Őszintén hiszem, hogy e kiigazítás nem lesz hiába­való, mert meg vagyok győződve, hogy tisztelt újságja azt az elvet követi, hogy minden szempontból világos és pontos híreket kíván közölni olvasóival. Fogadja Igazgató Úr tiszteletteljes érzéseim kifeje­zését. (Aláírás) Dél-Magyarország Felszabadító Tanácsának 1976. évi közgyűlése Dél-Magyarország Felszabadító Tanácsa 1976. má­jus 2-án, vasárnap délután fél négy órakor a Cleveland nyugatoldali Magyar Evangélikus Egyház (West 98 Str. és Denison Av. sarkán) kistermében rendezi meg 1976. évi beszámoló és tisztújító közgyűlését. Az 1941-es ese­mények 35. évfordulóján, az immár akut jugoszláviai válság ötödik esztendejében szeretettel hívjuk és várjuk tagjainkat és barátainkat a közgyűlésre. A közgyűlés napirendje: 1. Dr. Lelbach Antal elnöki megnyitója. 2 Titeli József főtitkári jelentése. 3. Ifj. Zolnay Mátyás pénztári jelentése. 4. Homonnay Elemér: A délszláv államválság ötödik esztendeje. 5 Hozzászólások, javaslatok, határozatok. 6. A felmentvény megadása és az új tisztikar megvá­lasztása. 7. Elnöki zárószó. A DFT ezúton is kéri tagjait évi tagdíjuk (6 dollár) befizetésére. A közgyűlésen megjelenni nem tudó tagja­inkat kérjük, hogy főtitkárunk címén pár soros írással jelentkezzenek, ide küldjék esetleges javaslataikat, tag­díjaikat (Council for Liberation of Southern Hungary címre kiállított csekkel vagy Mony Orderrel). 1976. március. Titeli G. József főtitkár Dr. Lelbach Antal elnök 11722 Hamlen, Cleveland, Ohio 44120 A kommunista közgazdaság bukásának a munkás az oka? (Folytatás az első oldalról) # Ami kevesebb lesz és ami több Amiből megint két dolog következik: 1. keve­sebbet lehet a magyar munkásnak adni és töb­bet kell tőle követelni... Arról természetesen nem illik beszélni, hogy mit kap a magyar mun­kás verítékéből a szovjet lakosság. De lehet az élenjáró Szovjetunió rosszabb helyzetben, mint a magyar munkás, aki csak egy csatlósállam alattvalója? A magyarországi Élet és Irodalom kezd kísér­tetiesen hasonlítani a Literaturnaya Gazeta cí­mű szovjet laphoz, amely név szerint az orosz írószövetség lapja, de egyike a legfélelmetesebb szovjet párthajcsár orgánumnak. Az Élet és Iro­dalom is, úgy látszik, vezető szerepet kapott a magyar munkás ellen indított hajszában. Mert februári számában az izgékony-mozgékony párt­engedélyes író, Bertha Bulcsú, nagy buzgalom­mal így mondja el, hogy meg kell fegyelmezni a munkást: „Ha az ember nem akar semmit, nem érik csa­lódások, semmi baja sem lesz. De ha mondjuk telefonálni akar, kiderül, hogy nem lehet tele­fonálni. Sokszor nem lehet. Félrekapcsol, nem csöng ki, recseg, turbékol, nyerít. Vadidegenek hívnak naponta, akik mást hívtak és ide fut be a vonaluk. Mások hívnak engem és szerintük kicsöng, de nálam nem. Akkor hol? Ha megered az eső, beáznak a vonalak. A kétmilliós város telefon nélkül marad. Nem lehet orvost hívni, a mentőket vagy a tűzoltóságot. Elképzelhetet­lennek tartom, hogy Ausztriában nem lehet tele­fonálni, ha megered az eső. Előfordulhat, de ritkán. És ugyanezt elmondhatom Finnország­ról, a Szovjetunióról, Amerikáról és Kenyáról. Kenyában nem áznak be a telefonvonalak. Ke­nyában direkt jól hat az eső a telefonra, akkor a leghangosabb. Szép zöld lesz a beszélők hang­ja, mint a spenót. Érthető. Valahonnan tudják, hogy milyennek kell lennie a drótnak. És tud­ták, hogy melyik telefonközpontot kell megven­ni. Mi nem tudjuk, pedig Puskás Tivadar találta fel a telefonközpontot. A telefon a huszadik szá­zad második felében olyan, mint a vérkeringés. A telefon az életet jelenti. Jelentené, ha jó len­ne. Nálunk nem jó a telefon. Az ember elmegy és kenyeret vesz. Megeszi a felét, aztán a többit kidobja. Aztán újra vesz kenyeret és a felét újra kidobja. Mert a pékek nem sütik meg a kenyeret. A kenyér nyers, így nehezebb, előbb megvan a norma, és megpené­­szedik másnapra. Kidobjuk. A búzatermés ne­gyedét kidobjuk. Kidobjuk, mert sok pékségben nem hajlandók megsütni a kenyeret. Az is lehet, hogy rossz a kenyérsütés technológiája. Az em­berek hol az egyik, hol a másik pékség kenye­rét vélik jobbnak. Kétszáz méteres sorok állnak az üzletek előtt. Az embernek lesül a pofájáról a bőr. Senkinek sem tűnik ez fel? A proletár­­diktatúra képtelen elérni, hogy a kenyeret meg­süssék a pékségek?” # Jön a proletárdiktatúra fegyelmezése Ennél leplezetlenebb és nyersebb fenyegetés még a diktatúra alatt sem igen írtak. Bertha Bulcsúnak „lesül az arcáról a bőr, amiért a pro­letárdiktatúra­­nem tudja elérni” a munkások megfenyítését és kényszerítését több munkára. Mert nyilvánvalóan erről van szó. Azt, hogy nem a munkás a hibás, hanem a rendszer, a pártdiktatúra, ugyanaz a proletárdiktatúra, ame­lyet egy magyar író arra szólít fel, hogy fegyel­mezze szigorúan, keményebben a magyar pro­letárt, a munkást, ugyebár ezt nem lehet elmon­dani. Hanem a proletárdiktatúrának hízelegve, a proletárdiktatúra szigorát követelve szabad és kényelmes a munkást hibáztatni.­ ­ Nem a magyar munkás a hibás Annál inkább kötelessége a szabadföldi ma­gyarnak, minden emigránsnak, de elsősorban a száműzötteknek kimondani: nem a munkás a hibás, hanem a kommunista rendszer, amely mo­hón magának kaparintotta a földet, a gépeket, az irodákat, a lapokat, az egyetemeket (na és a telefont és a pékségeket is) és mindent kiirtott, amit nem tudott megmarkolni. Az embertelen és kényszerítő rendszer ezzel elvette a munka, a termelés, az alkotás szabad örömét és érvénye­sülését. És az örömtelen termelésben, alkotás­ban, munkában nincs haszon és köszönet. Ezen nem fog segíteni az erősebb, a szigorúbb mun­kahajsza sem. Adják vissza a magyar dolgozók­nak a munka örömét a munka, a vállalkozás, a termelés, az alkotás szabadságában. Akkor majd ismét feledhetetlen jó íze lesz a magyar kenyérnek — a régi kenyérsütés technológiája visszatérhet — és nem lesz sületlen, mint a dik­tatúra kenyere... (Bécs, 1976. április.) 1976 m­ájus 2. Ú­titár­s — Levelek dr. Szépe László dr. „Ave Mária" - a börtön falán A kereszténység a győzelmes világszemlélet. Az egyetlen, amely végső fokon győzni fog. Mert nem a mú­landó anyagra, nem pártra, rendszerre, törvénykönyvre, hanem a lélekre épít. Ezért tud megnyugtató választ adni az élet nehéz kérdéseire, a szenvedésre, elmúlásra. A lé­lek hatalmát hangoztatja az anyag fölött és feltámadást, örök lelki életet biztosít. Ezért győzelmes világnézet. Ezt a győzni tudó lelkü­letet Krisztussal való kapcso­latunk adja. De Krisztusba kapcsolódhatunk édesanyján, Márián keresztül is. A történelem végső kifejlődése majd meg fogja mutatni, milyen nagy szerepe van Krisztus anyjának az Ellenség elleni küzdelemben. — Ma a hibás politika kovácsolói, tudálékosai lemosolyogják azokat az intelmeket, figyelmeztetéseket, amelyeket Mária üzen a világnak Lourdesben, Fatimában és más helyeken. Gyen­ge elméjük nem tudja felfogni, hogy vannak jelenségek a világban, amelyek természetfölöttiek. S mivel ők a Te­remtőt nem akarják terveikbe bevenni, azért inkább ta­gadják ezeket a természetfölötti jelenségeket. Ezért nem is érhetnek el végső győzelmet, mert az ember lelkét nem tudják teljesen megnyerni. ★ Kaliforniában egyik nap szép élményem volt. Talál­koztam egy kemény, katonaviselt és a kommunisták bör­tönében szenvedett férfival. Börtönbe vetették, éveken át kínozták csak azért, mert csendőr volt. Vigyázott a ma­gyar falu rendjére, békéjére és csendjére. Ő is a nép fia volt, közülünk való. Ahogyan itt Amerikában mondanák: a hivatása „of the people, by the people, for the people” volt. Mindez nem mentette meg őt attól, hogy bebörtö­nözzék. Testét-lelkét meg akarták törni­­. Ahogyan el­mondotta, testileg talán összetörték volna, de lélekben erős maradt és ez megmentette őt. — Amikor kérdeztem tőle: „Hogyan maradtál lelkileg erős, amikor testileg bán­tottak, kínoztak?” — ő kérdéssel válaszolt: — „Tudod, hogy én nagy Mária-tisztelő vagyok?” — „Eddig nem tudtam, de ha mondod, bizonyára van rá okod.” Ekkor elmondotta, hogy amikor az Avó-cellába lök­ték, ott valóban elkeseredett. Reménytelennek látszott a sorsa, jövője. Tudta a többi csendőr és rab nyomorúsá­gos helyzetét, és nyomasztó hangulat fogta el. Aztán ké­sőbb a cella falának alján a sarokban valami írást vett észre. Valamelyik előző börtöntársa talán ételmaradék­kal vagy saját vérével ezt a két szót írta a falra: Ave Mária. — Megdöbbentett ez a felírat — folytatta. — Mint­ha égi üzenet lett volna ez az elkeseredésemre. Mária­­tisztelő családból származom, Zala megyéből. Mindig úgy éreztem, két édesanya, a földi és az égi vigyáz rám. Most mintha az égi anya üzent volna, hogy ne hagyjam el ma­gam. .. Amikor másnap az őr behozta az élelmet, észre­vette ő is a falon a­ felírást. Azt hitte, én írtam. Durván rám támadt és büntetésből 58 órát kellett egy helyben állnom. Majdnem összeroskadtam, de élt bennem a tu­dat, hogy Mária segíteni fog, és ez erőt adott. — Azután később Márianosztrára vittek, a fegyin­tézetbe. Ezt is biztató jelnek vettem, s a reményem nem csalt, mert az egyik Mária-ü­nnepen kiszabadultam. Elbeszélését így fejezte be: — Mindezek az események csak megerősítették ben­nem a hűséges bizalmat az égi Anya pártfogásában. — Amíg élek, Mária-tisztelő maradok. — Aztán még egy élettapasztalatot, bölcs tanulságot is fűzött történetéhez: — A sok megpróbáltatás, szenvedés és a Szűzanya csodá­latos pártfogása megtanított arra, hogy ne aggódjak soha a holnap miatt. Ne törjem­ magam nagy vágyak, tervek, gazdagságok után. Legyen annyi, ami a megélhetésre elég, mint a Názáreti családnál volt, s ne akarjam va­gyonszerzéssel túllicitálni a másikat... ★ Élő példa, igaz történet. Lehetne költői formában is leírni, de a lényeg önmagában is, egyszerű szavakkal is, fényes bizonyság arra, hogy Mária közbenjár értünk és összekapcsol Krisztussal. Aki pedig Krisztusba kap­csolódik, az a győzelmes világszemlélet híve, tanítványa, és azt lelkileg semmiféle hibás politikai rendszer nem törheti meg. — Ave Mária. A Nyugatot becsapja a saját nyelve (Folytatás az első oldalról) látszanak. Úgy megrendültem, amint még sohasem ren­dültem meg élő politikust vagy filozófust hallgatva.” A Guardian televíziós tudósítója ezeket állapította meg: „Úgy szólott, mintha angyal szólt volna hozzánk. Hallani lehetett szárnyai suhanását, amely a nagy szó­nokokat hallgatóságuk fölé emeli.” Ugyancsak az angol Guardian állapítja meg vezér­cikkében: „Figyelmeztetéseimet — mondotta Szolzsenyi­­cin — nem hallgatják meg. — Ez nem igaz. Prófétai in­tései a maguk teljességével hatnak és máris nem kis mértékben fordították azokat át a nyugati társadalmak többségelvű politikájának a nyelvére.” Olvassa és terjessze a Katolikus Magyarok Vasárnapját! Két évre, vagy két címre 22 dollár egy évre 12* — félévre 6 dollár.

Next