Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1976 (83. évfolyam, 1-50. szám)
1976-05-02 / 17. szám
8. oldal MEGHALT SZENDERY ANDOR Ausztráliából kapott értesítés közli, hogy Szendery Andor magyar királyi pénzügyi főtanácsos, pénzügyigazgatóhelyettes (sz. 1888. július 12- én Váradszentmártonon, Bihar megyében) meghalt, viszszaadta nemes lelkét Teremtőjének. Szendery középiskolai tanulmányait a sátoraljaújhelyi piarista gimnáziumban végezte 1906-ban. Jogi diplomáját 1911-ben kapta az eperjesi jogi akadémián. Az első világháborúban az orosz fronton harcolt és mint zászlóst fogták el és majdnem két évi fogság után tért haza. 1949-ben vándorolt ki Ausztráliába. Szabadidejében tájképeket festett és jelentős sikereket ért el. Rövid novellákat és cikkeket írt. A VASÁRNAP olvasói több novellájában gyönyörködhettek, amelyek a Vasárnapban jelentek meg. A Vasárnap nagy családja őszinte részvéttel értesült halálhíréről. Az örök világosság fényeskedjék neki! BÉLA DEÁK: ÜZENET Daruszörű ménlovamon ma is haza járok, várnak rám a tábortűznél virrasztó huszárok. Abrakoló, békés lovak horkantását hallom, tüzünk pattog és a tücsök ciripel a parton. Sejtelmesen suttog a nád, rekettyefűz bókol, ezüstködök merülnek fel a hallgatag tóból. Elmélázva pipázgatnak a jászkun huszárok, új virágot nyit két partján mellettük az árok. Virradatkor harangszóval üzennek a falvak, üzenik, hogy efeléjük virágerdők vannak. Greger TRAVEL BUREAU 152 The Old Arcade Cleveland, O. 44114 Tel.: 621-6036 Minden utazási problémáját elintézzük. Magyarul! beszélünk. Vidékitk írhatnak magyarul is IKE A. TUZEX COMTURIST vámmentes csomagok és dollár átutalások. 1 KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA Erdélyi magyar bajnok menedékjogot kapott a franciáktól A francia lapok jelentik: Kovács Albert erdélyi magyar pentatlonbajnok (öttusa) menedékjogot kért Franciaországban. A francia lapok így írtak erről a magyar ügyről: • LA DÉPECHE DU MIDI toulose-i napilap cikke (1976. március 28.) írja: „Az olimpiai játékokat előkészítő modern pentatlon nemzetközi mérkőzései után, amelyek ma értek véget Audh-ban, Magyarország, az Egyesült Államok, a Szovjetunió, Románia, Németország, Olaszország, Kanada és Franciaország versenyzőit állítva egymással szembe, a román csapat egy taggal megfogyatkozva tért haza, a négy részvevő közül ugyanis egy menedékjogot kért Franciaországban. Az érdekelt atléta neve Kovács Albert, a pentatlon-világbajnokság bronzérmese, aki különösen erős úszásban.” • A L’AURORE párizsi reggeli napilap közleménye: Kovács Albert 27 éves pentatlonbajnok, az 1974-es moszkvai bajnokság bronzérmese, a román csapat tagjaként érkezett Franciaországba, hogy az olimpiát előkészítő mérkőzéseken részt vegyen. A versenyek lezajlása után a sportolókat turista kirándulásra hívták meg Gers megyébe. Kovács Albert kihasználta az alkalmat és a „szabadságot választotta”: egy helybeli családnál kapott szállást és menedékjogért folyamodott. Egyelőre ötnapos tartózkodási engedélyt kapott, mialatt a francia menekültügyi hivatal megvizsgálja kérelmét.” • A LE FIGARO párizsi napilap beszámolója: „Covacic Albert (így!!!.) 27 éves bronzérmet nyert pentatlonbajnok, a román csapat tagjaként érkezett Audiba, ahol az olimpiai előkészítő mérkőzések lezajlottak. Az 1974-ben Moszkvában bronzérmet nyert sportoló a francia hatóságoktól menedékjogot kért s az auchi rendőrségen jelentkezett.” A bordeaux i SUD-OUEST vidéki lap már pontosabban megjelöli, hogy magyar nemzetiségű atlétáról van szó: „Egy magyar származású román atléta, aki az olimpiai előkészítő pontatlonversenyen vett részt Auch-ban, úgy döntött, hogy nem tér vissza országába s menekült jogállásért folyamodott a francia hatóságokhoz. 1974- ben Moszkvában a pentatlonvilágbjnokság bronzérmét nyerte el. A politikai menekült bajnok szándéka az, hogy Kanadába megy egyik honfitársához, akivel Auch-ban találkozott. Március 20-tól 25-ig Auch-ban rendezték meg az olimpiát megelőző pentatlon mérkőzéseket több állam részvételével: Szovjetunió, USA, Magyarország, Románia, Nyugat-Németország stb. Gascogne különös éghajlata ösztönözte-e a román sportolót, hogy ne térjen haza? Aligha, mert Kovács Albert már régen elhatározta, hogy disszidál, s csak az alkalmat várta, ami most jelentkezett, a múlt hét végén, amikor egy gersi családhoz menekült. Szombat reggel nem csatlakozott a Bukarestbe induló csapathoz s ugyanakkor megtette a szükséges lépéseket a menedékjog megkérvényezése végett. A menekült státust azóta meg is kapta. A francia hivatalos szervek ugyanis több nyomozást hajtanak végre ilyen esetben, hogy többek között kiderítsék, nem kémről van-e szó, bár ez a feltételezés legtöbbször alaptalan. Egyébként az a hír járja, hogy Kovács csak átmenetileg kíván Franciaországban maradni, s végcélja Kanada, ahol egy másik magyar menekült — aki most már a kanadai csapat tagja — gondoskodik róla, s akivel Audi-ban találkozott. Milyen okok késztették disszidálásra? Kovács Albert magyar származású ősei révén, akik szülőföldjén, Erdélyben laktak, amely országrészt az 1918-as háború végén Romániához csatoltak. Másrészt tornatanár volt s áthelyezték és megbüntették, mert állítólag »nem tartotta be a szabályokat«.” (Árgus—Párizs) Nemzeti származását illetően (Amint a tudósításokból láthatjuk, a LE FIGARO elírta Kovács Albert nevét. A Vasárnap egyik olvasója azonnal tiltakozott ez ellen a románosítás ellen és a következő levelet intézte a Le Figaro elnök-vezérigazgatójához:) Párizs, 1976. március 31. Jean d’Ormesson elnök-vezérigazgató „Le Figaro” — Párizs Igazgató Úr! Mint lapjának állandó olvasója, vagyok bátor felhívni a figyelmét arra a hibára, ami Kovács Albert Franciaországban menedékjogot kért sportoló családi nevének kiírásába csúszott. A lapjában megjelenő rövid hír ugyanis teljesen téves nevet közölt: „Covacic”, ami újságjának olvasóit tévedésbe ejtheti a sportember nemzetiségi származását illetően. A híres atléta ugyanis, az igazságnak megfelelően, román állampolgár ugyan, de magyar népiségű és Erdélyből származik, amely tartomány ezer éven át a magyar királysághoz tartozott s még ma is legalább kétmillió magyar lakóhelye, akik ragaszkodnak magyar nyelvük és kultúrájuk megtartásához. Más francia lapok egyébként helyesen írták le Kovács Albert nevét, sőt egyesek magyar nemzetiségét is megjelölték. Őszintén hiszem, hogy e kiigazítás nem lesz hiábavaló, mert meg vagyok győződve, hogy tisztelt újságja azt az elvet követi, hogy minden szempontból világos és pontos híreket kíván közölni olvasóival. Fogadja Igazgató Úr tiszteletteljes érzéseim kifejezését. (Aláírás) Dél-Magyarország Felszabadító Tanácsának 1976. évi közgyűlése Dél-Magyarország Felszabadító Tanácsa 1976. május 2-án, vasárnap délután fél négy órakor a Cleveland nyugatoldali Magyar Evangélikus Egyház (West 98 Str. és Denison Av. sarkán) kistermében rendezi meg 1976. évi beszámoló és tisztújító közgyűlését. Az 1941-es események 35. évfordulóján, az immár akut jugoszláviai válság ötödik esztendejében szeretettel hívjuk és várjuk tagjainkat és barátainkat a közgyűlésre. A közgyűlés napirendje: 1. Dr. Lelbach Antal elnöki megnyitója. 2 Titeli József főtitkári jelentése. 3. Ifj. Zolnay Mátyás pénztári jelentése. 4. Homonnay Elemér: A délszláv államválság ötödik esztendeje. 5 Hozzászólások, javaslatok, határozatok. 6. A felmentvény megadása és az új tisztikar megválasztása. 7. Elnöki zárószó. A DFT ezúton is kéri tagjait évi tagdíjuk (6 dollár) befizetésére. A közgyűlésen megjelenni nem tudó tagjainkat kérjük, hogy főtitkárunk címén pár soros írással jelentkezzenek, ide küldjék esetleges javaslataikat, tagdíjaikat (Council for Liberation of Southern Hungary címre kiállított csekkel vagy Mony Orderrel). 1976. március. Titeli G. József főtitkár Dr. Lelbach Antal elnök 11722 Hamlen, Cleveland, Ohio 44120 A kommunista közgazdaság bukásának a munkás az oka? (Folytatás az első oldalról) # Ami kevesebb lesz és ami több Amiből megint két dolog következik: 1. kevesebbet lehet a magyar munkásnak adni és többet kell tőle követelni... Arról természetesen nem illik beszélni, hogy mit kap a magyar munkás verítékéből a szovjet lakosság. De lehet az élenjáró Szovjetunió rosszabb helyzetben, mint a magyar munkás, aki csak egy csatlósállam alattvalója? A magyarországi Élet és Irodalom kezd kísértetiesen hasonlítani a Literaturnaya Gazeta című szovjet laphoz, amely név szerint az orosz írószövetség lapja, de egyike a legfélelmetesebb szovjet párthajcsár orgánumnak. Az Élet és Irodalom is, úgy látszik, vezető szerepet kapott a magyar munkás ellen indított hajszában. Mert februári számában az izgékony-mozgékony pártengedélyes író, Bertha Bulcsú, nagy buzgalommal így mondja el, hogy meg kell fegyelmezni a munkást: „Ha az ember nem akar semmit, nem érik csalódások, semmi baja sem lesz. De ha mondjuk telefonálni akar, kiderül, hogy nem lehet telefonálni. Sokszor nem lehet. Félrekapcsol, nem csöng ki, recseg, turbékol, nyerít. Vadidegenek hívnak naponta, akik mást hívtak és ide fut be a vonaluk. Mások hívnak engem és szerintük kicsöng, de nálam nem. Akkor hol? Ha megered az eső, beáznak a vonalak. A kétmilliós város telefon nélkül marad. Nem lehet orvost hívni, a mentőket vagy a tűzoltóságot. Elképzelhetetlennek tartom, hogy Ausztriában nem lehet telefonálni, ha megered az eső. Előfordulhat, de ritkán. És ugyanezt elmondhatom Finnországról, a Szovjetunióról, Amerikáról és Kenyáról. Kenyában nem áznak be a telefonvonalak. Kenyában direkt jól hat az eső a telefonra, akkor a leghangosabb. Szép zöld lesz a beszélők hangja, mint a spenót. Érthető. Valahonnan tudják, hogy milyennek kell lennie a drótnak. És tudták, hogy melyik telefonközpontot kell megvenni. Mi nem tudjuk, pedig Puskás Tivadar találta fel a telefonközpontot. A telefon a huszadik század második felében olyan, mint a vérkeringés. A telefon az életet jelenti. Jelentené, ha jó lenne. Nálunk nem jó a telefon. Az ember elmegy és kenyeret vesz. Megeszi a felét, aztán a többit kidobja. Aztán újra vesz kenyeret és a felét újra kidobja. Mert a pékek nem sütik meg a kenyeret. A kenyér nyers, így nehezebb, előbb megvan a norma, és megpenészedik másnapra. Kidobjuk. A búzatermés negyedét kidobjuk. Kidobjuk, mert sok pékségben nem hajlandók megsütni a kenyeret. Az is lehet, hogy rossz a kenyérsütés technológiája. Az emberek hol az egyik, hol a másik pékség kenyerét vélik jobbnak. Kétszáz méteres sorok állnak az üzletek előtt. Az embernek lesül a pofájáról a bőr. Senkinek sem tűnik ez fel? A proletárdiktatúra képtelen elérni, hogy a kenyeret megsüssék a pékségek?” # Jön a proletárdiktatúra fegyelmezése Ennél leplezetlenebb és nyersebb fenyegetés még a diktatúra alatt sem igen írtak. Bertha Bulcsúnak „lesül az arcáról a bőr, amiért a proletárdiktatúranem tudja elérni” a munkások megfenyítését és kényszerítését több munkára. Mert nyilvánvalóan erről van szó. Azt, hogy nem a munkás a hibás, hanem a rendszer, a pártdiktatúra, ugyanaz a proletárdiktatúra, amelyet egy magyar író arra szólít fel, hogy fegyelmezze szigorúan, keményebben a magyar proletárt, a munkást, ugyebár ezt nem lehet elmondani. Hanem a proletárdiktatúrának hízelegve, a proletárdiktatúra szigorát követelve szabad és kényelmes a munkást hibáztatni. Nem a magyar munkás a hibás Annál inkább kötelessége a szabadföldi magyarnak, minden emigránsnak, de elsősorban a száműzötteknek kimondani: nem a munkás a hibás, hanem a kommunista rendszer, amely mohón magának kaparintotta a földet, a gépeket, az irodákat, a lapokat, az egyetemeket (na és a telefont és a pékségeket is) és mindent kiirtott, amit nem tudott megmarkolni. Az embertelen és kényszerítő rendszer ezzel elvette a munka, a termelés, az alkotás szabad örömét és érvényesülését. És az örömtelen termelésben, alkotásban, munkában nincs haszon és köszönet. Ezen nem fog segíteni az erősebb, a szigorúbb munkahajsza sem. Adják vissza a magyar dolgozóknak a munka örömét a munka, a vállalkozás, a termelés, az alkotás szabadságában. Akkor majd ismét feledhetetlen jó íze lesz a magyar kenyérnek — a régi kenyérsütés technológiája visszatérhet — és nem lesz sületlen, mint a diktatúra kenyere... (Bécs, 1976. április.) 1976 május 2. Útitárs — Levelek dr. Szépe László dr. „Ave Mária" - a börtön falán A kereszténység a győzelmes világszemlélet. Az egyetlen, amely végső fokon győzni fog. Mert nem a múlandó anyagra, nem pártra, rendszerre, törvénykönyvre, hanem a lélekre épít. Ezért tud megnyugtató választ adni az élet nehéz kérdéseire, a szenvedésre, elmúlásra. A lélek hatalmát hangoztatja az anyag fölött és feltámadást, örök lelki életet biztosít. Ezért győzelmes világnézet. Ezt a győzni tudó lelkületet Krisztussal való kapcsolatunk adja. De Krisztusba kapcsolódhatunk édesanyján, Márián keresztül is. A történelem végső kifejlődése majd meg fogja mutatni, milyen nagy szerepe van Krisztus anyjának az Ellenség elleni küzdelemben. — Ma a hibás politika kovácsolói, tudálékosai lemosolyogják azokat az intelmeket, figyelmeztetéseket, amelyeket Mária üzen a világnak Lourdesben, Fatimában és más helyeken. Gyenge elméjük nem tudja felfogni, hogy vannak jelenségek a világban, amelyek természetfölöttiek. S mivel ők a Teremtőt nem akarják terveikbe bevenni, azért inkább tagadják ezeket a természetfölötti jelenségeket. Ezért nem is érhetnek el végső győzelmet, mert az ember lelkét nem tudják teljesen megnyerni. ★ Kaliforniában egyik nap szép élményem volt. Találkoztam egy kemény, katonaviselt és a kommunisták börtönében szenvedett férfival. Börtönbe vetették, éveken át kínozták csak azért, mert csendőr volt. Vigyázott a magyar falu rendjére, békéjére és csendjére. Ő is a nép fia volt, közülünk való. Ahogyan itt Amerikában mondanák: a hivatása „of the people, by the people, for the people” volt. Mindez nem mentette meg őt attól, hogy bebörtönözzék. Testét-lelkét meg akarták törni. Ahogyan elmondotta, testileg talán összetörték volna, de lélekben erős maradt és ez megmentette őt. — Amikor kérdeztem tőle: „Hogyan maradtál lelkileg erős, amikor testileg bántottak, kínoztak?” — ő kérdéssel válaszolt: — „Tudod, hogy én nagy Mária-tisztelő vagyok?” — „Eddig nem tudtam, de ha mondod, bizonyára van rá okod.” Ekkor elmondotta, hogy amikor az Avó-cellába lökték, ott valóban elkeseredett. Reménytelennek látszott a sorsa, jövője. Tudta a többi csendőr és rab nyomorúságos helyzetét, és nyomasztó hangulat fogta el. Aztán később a cella falának alján a sarokban valami írást vett észre. Valamelyik előző börtöntársa talán ételmaradékkal vagy saját vérével ezt a két szót írta a falra: Ave Mária. — Megdöbbentett ez a felírat — folytatta. — Mintha égi üzenet lett volna ez az elkeseredésemre. Máriatisztelő családból származom, Zala megyéből. Mindig úgy éreztem, két édesanya, a földi és az égi vigyáz rám. Most mintha az égi anya üzent volna, hogy ne hagyjam el magam. .. Amikor másnap az őr behozta az élelmet, észrevette ő is a falon a felírást. Azt hitte, én írtam. Durván rám támadt és büntetésből 58 órát kellett egy helyben állnom. Majdnem összeroskadtam, de élt bennem a tudat, hogy Mária segíteni fog, és ez erőt adott. — Azután később Márianosztrára vittek, a fegyintézetbe. Ezt is biztató jelnek vettem, s a reményem nem csalt, mert az egyik Mária-ünnepen kiszabadultam. Elbeszélését így fejezte be: — Mindezek az események csak megerősítették bennem a hűséges bizalmat az égi Anya pártfogásában. — Amíg élek, Mária-tisztelő maradok. — Aztán még egy élettapasztalatot, bölcs tanulságot is fűzött történetéhez: — A sok megpróbáltatás, szenvedés és a Szűzanya csodálatos pártfogása megtanított arra, hogy ne aggódjak soha a holnap miatt. Ne törjem magam nagy vágyak, tervek, gazdagságok után. Legyen annyi, ami a megélhetésre elég, mint a Názáreti családnál volt, s ne akarjam vagyonszerzéssel túllicitálni a másikat... ★ Élő példa, igaz történet. Lehetne költői formában is leírni, de a lényeg önmagában is, egyszerű szavakkal is, fényes bizonyság arra, hogy Mária közbenjár értünk és összekapcsol Krisztussal. Aki pedig Krisztusba kapcsolódik, az a győzelmes világszemlélet híve, tanítványa, és azt lelkileg semmiféle hibás politikai rendszer nem törheti meg. — Ave Mária. A Nyugatot becsapja a saját nyelve (Folytatás az első oldalról) látszanak. Úgy megrendültem, amint még sohasem rendültem meg élő politikust vagy filozófust hallgatva.” A Guardian televíziós tudósítója ezeket állapította meg: „Úgy szólott, mintha angyal szólt volna hozzánk. Hallani lehetett szárnyai suhanását, amely a nagy szónokokat hallgatóságuk fölé emeli.” Ugyancsak az angol Guardian állapítja meg vezércikkében: „Figyelmeztetéseimet — mondotta Szolzsenyicin — nem hallgatják meg. — Ez nem igaz. Prófétai intései a maguk teljességével hatnak és máris nem kis mértékben fordították azokat át a nyugati társadalmak többségelvű politikájának a nyelvére.” Olvassa és terjessze a Katolikus Magyarok Vasárnapját! Két évre, vagy két címre 22 dollár egy évre 12* — félévre 6 dollár.