Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1976 (83. évfolyam, 1-50. szám)

1976-05-23 / 20. szám

Ballag már a magyar diák A Magyar Segély és Közmű­velődési Egylet, amelynek két irányú programja az európai menekültek segélyezése és a száműzetésben végző magyar diákok köszöntése, a szám­­űzöttek szép két hagyományá­vá vált. Az Egylet most készü az ezévi ballagás megrendezé­sére Clevelandben. Wégling István elnök és Grandjean Jó­­zsefné szociális titkár ez évben június 13-ára tűzték ki a cle­velandi és ohiói magyar diá­kok ballagását. E napon, déli 12-kor kezdődik a magyar di­ákok ballagó ünnepsége a cle­velandi nyugatoldali evangéli­kus egyházközség nagytermé­ben. A Magyar Segély és Köz­művelődési Egylet hívja mind­azokat a magyar családokat, akiknek diákgyermekei most végezték el a High Schoolt­­ vagy egyetemet, vegyenek részt valamennyien a ballagá­son. Magyar jelentkezés ez, de olyan törekvés is, amely azt akarja, hogy a száműzött ma­gyarság társadalmának meleg szeretetét érezzék fiaink és le­ányaink, amikor az iskolát el­végezve átlépik a munkás élet küszöbét. Az érettségiző, az egyetemet végző, tehát ballagó diákok az Egylet vendégei. A ballagás és az ebéd pon­tosan déli 12 órakor kezdődik. A rendezőség, hogy kellő szá­mú ebédről gondoskodhassék, kéri a részvételt bejelenteni a következő telefonszámokon: WOJ—4793, 562—7953, 721— 6311. ördöngős korunk A gépagy amely nem tud védekezni A gépagy ördöngős szerke­zet, azonban bármilyen ördön­gős is, nem ér fel az emberhez, aki alkotta. Amint eddig sok­szor mondottuk, a gépagy pl. ha hibát követ el, nem tudja kijavítani. Az ember erre ké­pes. Most egy másik gyengé­jére hívták fel a figyelmet: — míg az emberi agy tud véde­kezni és titkot is tud tartani, a gépagy nem tud védekezni, és ha rossz kézbe kerül, titkot sem tud tartani. Ha gépagy is, egyszerűen gép és az ember, ha kezébe kerül, működtetni tudja. Erre a nyilvánvaló, — azonban veszélyes tényre hív­ta fel ezen a héten a figyelmet a General Accounting Office, amely a kongresszus egyik vizsgálati szerve. Megállapítot­ta jelentésében, hogy a szövet­ségi kormány 9000 gépaggyal, komputerrel dolgozik. — Adó, társadalombiztosító, kölcsön, bűnügyi nyilvántartás, szelle­mi élet, mindenféle személyi juttatás, a veterán járandó­ságtól a medicare nyilvántar­­­tásokig erre a 9000 komputer­re épül. És, mondja a vizsgá­lat, ezt a 9000 komputert nem részesítik kellő védelemben, szabotázs, rombolás, terroriz­mus, gerillák, felforgató cso­portok, de még természeti csa­pások és természetes tévedé­sek ellen sem nyújtanak a 9 ezer szövetségi gépagynak kel­lő védelmet. Vajon mi történik, ha egy pihentagyú merénylő felrob­bantja a társadalombiztosító gépagyat? A tettest valamely nagyvonalú bíró elítéli a meg­bocsátó törvény alapján nyolc évre, a merénylő kényelmes és nyugodalmas börtönben eltöl­tött három év után példás ma­gaviseletéért kiszabadul. Azzal ki törődik, hogy millió és mil­lió amerikai polgárnak okozott jóvátehetetlen szenvedést és aggodalmat. Hogy a bűnügyi nyilvántartás gépágyáról ne is beszéljünk. Reméljük, hogy miután minderre a kongres­szusi bizottság most már a go­nosztevők figyelmét is felhív­ta, a szövetségi kormány foko­zottabb védelmet biztosít a 9 ezer gépagynak, ,___ ÁRGUS—PÁRIZS: Miért vetette fel Bukarest Besszarábia ügyét? A LE MONDE című független és jól tájékozott fran­cia napilap április 29-i számában, az EURÓPA rovatban, térképpel illusztrált, érdekes cikket közöl, amelyet Ma­nuel Lucbert írt. A cikkíró a lap tudósítója. A cikk a kö­vetkezőket mondja: Bukaresben megjelent könyv hangsúlyozza a háború után a Szovjetunióhoz csatolt Besszarábia román jellegét A román hírközlő szervek megtörtek egy tilalmat, amelyet harminc éve nem volt szabad áthágniuk. Ismer­tettek a múlt héten egy könyvet, amely a bukaresti „Po­litikai kiadónál” jelent meg s kifejezetten hangsúlyozza Besszarábia román jellegét, amely tartomány ma szovjet uralom alatt áll. A román Agerpress iroda így most a világ közvéleménye elé tárta ezt az eddig kényes politi­kai mivoltánál fogva szándékosan elhallgatott problémát. A könyv címe „Románia politikai élete 1918—1921 között” s állítólag „teljes tudományos szigorral” készült. A tárgyalt időszak különösen szerencsés korszak a román állam történetében, mivel Románia ügyes politikai szö­vetségeseivel az első világháború végén visszanyerte „az anyaország egyes elszakított részeit...” A mű két fiatal szerzője, Ion Ardeleanu és Mircea Musat megállapítja, hogy „a román nemzet ezzel lerázta magáról az idegen igát és megvalósította évszázados álmát, az egységet”. A visszanyert részek a következők: Román lakosság­gal rendelkező, történelmi okmányokkal bizonyított vi­dékek a néptömegek akaratából visszakerültek a román állam keretébe. 1918. március 27-én határozták el a Mold­vai Köztársaság visszatértét. 1918. november 28-án az ezeréves román terület, Bukovina örökre történő, feltétel nélküli visszacsatolását, majd végül 1918. december 1- én Erdély és a Bánát örökre szóló egyesülését.” E mű fontossága azonban nemcsak történelmi, ha­nem politikai téren is nagy. A Bukarestben mintegy­­tíz éve megindult folyamatnak fontos állomását jelenti, az­zal a céllal, hogy Románia kihangsúlyozza a szomszédos államok felé a Kárpát—Duna térség román mivoltát. E jelenség annál nagyobb horderejű, mivel korábban már több cikk tárgyalt a kérdésről... Pár héttel később a „Magazin istoric” közölt egy cikket „a román nép nemzeti és állami egysége érdeké­ben folytatott harc egyes szakaszairól”. A szerző, Stefan Pascu kifejtette benne, hogy a románok „az idők kezde­tétől birtokolt földjüket” megvédeni voltak kénytelenek és „harcolni egész a legújabb korig szabadságukért, jo­gaikért, függetlenségükért és egységükért”. Majd szám­adatokkal bizonyítja, hogy a 17., 18. és 19. századokban a cárok és a Habsburgok által „elszakított” tartományok lakossága nagyobb részben román volt, így a cári statisz­tika szerint is 1817-ben, Besszarábia első meghódítása után az ottani lakosság 87 százaléka volt román. Bessza­rábia 1878-ban ismét orosz fennhatóság alá került, majd 1918-ban Romániáé lett. 1940. júniusában a vörös hadsereg a Prut folyóig nyomult előre, amely ma is még a román—szovjet ha­tárt vonja meg. Sok más jel is arra mutat, hogy a két román törté­nész állami és hatósági támogatással nem fog megállni ezen az úton. Mindezek a kiadványok egy nagy meg­mozdulás részei, amelynek célja: ásatásokat végrehaj­tani és több város nevét — így a Cluj-ból nemrég Cluj- Napoca erdélyi városét is — átalakítani a régi „dák” név hozzáadásával.­­ Mindez arra utal, hogy jelenleg a bukaresti kormány az „ideológiai frontnál” is fontosabbnak tartja kimutatni „történelmi tanulmányokkal”, hogy Oláhország, Moldva és Erdély lakossága évezredek óta „dáko-román” s ezen az alapon követelni a „nemzet egységét”. A francia lap, amikor ezt a „jóslatát” leírta, bizo­nyosan jól tudta, mi készül Bukarestben. A cikk ezért idézi a román hazugságokat, amelyeket el akarnak a Nyu­gattal hitetni a románok. Mi csak kettőre mutatunk most rá: Erdély lakosságának sohasem volt alkalma arra, hogy szavazhasson abban a kérdésben, hová akar tartozni, tehát a „néptömegek akarata” elenyésző töredék utcás lármája volt csupán, amely sem a tömegek, sem a nép akaratának nem tekinthető. A másik hazugság a szokásos — és így is mondhatnánk —, a ceausescui trükk, amellyel úgy állítja be a kérdést, mintha Erdély nem is Magyar­­ország szerves része lett volna ezer évig, hanem csupán a Habsburgoké lett volna. Ily módon Bukarest elmellőz­­heti az erdélyi magyar milliók kérdését. A két hazugság után van egy állításunk is: Erdély ügyében játék folyik Moszkva és Bukarest között, az idézett „nép és tömegek” kikapcsolásával... Az öngyilkos „gerilla" A gerilla szó valamikor olyan önkéntesekből alakult harci csoportot jelentett, amely egy már folyó háború­ban, fegyveres konfliktusban az ellenséget apró csatá­rozásokkal gyengítette. Nevét azoktól a spanyol, katonai rendbe nem szervezett bandáktól nyerte (guerilla), ame­lyek Napóleon császár francia megszálló seregei­ ellen harcoltak. Ma a szó már magát a bandatagot is jelenti, nemcsak a csapatot, mint valamikor. És a másik értelmi átalakulása ennek a szónak, hogy merénylőt jelent, aki nem valamely fegyveres konfliktus­ban harcol katonák ellen, hanem fegyvertelen polgárok, a jog és általános biztonság ellen követ el merénylete­ket. Anarchista és gonosztevő között van a gerillák mai helye. Legtöbbször politikai indításúnak mondják véreng­ző merényleteiket, ezek a tettek azonban valójában kö­zönséges gonosztettek, amelyek révén a bankrablás, uton­­állás és emberrablás módszereivel anyagi zsákmányhoz kívánnak jutni. Legvisszataszítóbb jellemzője ezeknek a gonosztetteknek, hogy védtelen és ártatlan járókelő pol­gárok, emberéletek esnek áldozatul oktalanul és kegyet­len dühhel. Németországban a legtöbb vér, halál és szenvedés egy Baader-Meinhof nevű városi gerillabanda nevéhez fűződött. A félelmetesen kegyetlenkedő banda, amely magát igyekezett szélsőbal anarchistának feltüntetni, ár­tatlan emberek pusztulását okozta. Nevét a két vezetőtől nyerte. Egyik vezetőjük Andreas Baader volt, a másik társnője, Ulrike Meinhof. Végül is mindkettőt sikerült elfogni és rács mögé zárni. A két gerilla-bandavezér bün­tető tárgyalását most készítették elő a nyugatnémet ha­tóságok. A volt újságírónőnek, aki családját hagyta ott a gerillaélet szórakozásáért. Ulrike Meinhofnak a börtön­élet már nem tetszett annyira, mint az ártatlan emberek elleni, a fegyvertelen és védtelen életekkel zsaroló go­nosztettek, és törülközőjéből készített hurokkal felakasz­totta magát börtönében. A bombavetők, merénylők és útonálló rablók, gyil­kosok alvilága erre a hírre megmozdult. A 41 éves ban­ditanő, városi gerillavezér öngyilkosságának hírére a nyugatnémet Frankfurtban utcai csatát vívtak baloldali tüntetők a rendőrséggel, a frankfurti egyetem ifjúságát is kivitték az utcára, és a város központjában utcai rom­bolásokat követtek el. Dániában ugyanez a társaság vö­rös festékkel kente be a nyugatnémet követséget, Fran­ciaországban és Olaszországban pedig ártatlan emberek között ismét bombák robbantak, mert a főfő női bandita nem volt képes a felelőséggel szembenézni és felakasz­totta magát. Ördöngős korunk súlyosan és közveszélyesen meg­zavarodott, testi, szellemi és lelki betegei ezek a gerillák. Mivel a maguk vérengző gügyeségét a józan emberek nem fogadják el, amit maguknak követelnek, nem adják meg, erőszakkal és bombával támadnak fegyvertelen szomszédaik ellen. Bombavetők a szántóvetők ellen. És rá elfogják őket, nem mernek szembenézni a felelősség­­revonással, felakasztják magukat, így mondván önmaguk felett ítéletet azért, amit tettek. __ ! A Magyar Iskola anyák napi ünnepélye Pontosan 4 órakor — a Magyar Iskola ünnepélyei mindig a meghirdetett időpontban kezdődnek — Dunajsz­­ky Andrea, iskolánk egyik legrégibb és legtehetségesebb növendéke felment a Rocky River City Hall nagytermé­nek dobogójára és üdvözölte a megjelenteket. Az egész műsort Andrea vezette le kifogástalan magyarsággal. — Vareska Gábor, az irodalomtörténeti osztály növendéke, köszöntötte az édesanyákat, ígéretet téve, hogy nemcsak ezen az egy napon, de az év minden napján kifejezik valamiképpen köszönetüket és hálájukat az édesanyák gondoskodó jóságáért. Iskolánk legfiatalabb tanítónője, Papp Zsuzsi, taní­totta be a gyerekkórust szebbnél szebb, az édesanyák dí­cséretét zengő dalokra, majd Balássy Ilike mondta el át­­érzéssel Tollas Tibor: „Anyám zsoltárt énekel” című, meghatóan szép költeményét az imádkozó, az értünk imádkozó édesanyákról. Virágh Lászlóné csoportja „Édesanyák dicsérete” címen adott elő 15 magyar költő verseiből összeállított virágcsokrot az édesanyáknak. Balássy Gézáné és Zsula Lajosné kis tanítványai „A libapásztor lakodalma” című énekes játékot adták elő nagy sikerrel. Irodalmunk egyik legnépszerűbb és a falusi életet legszebben leíró versét, Arany János: „Családi kör”-ét választotta Mollner Jó­­zsefné és Papp Gáborné csoportja. Sőt, ketten közülük még önálló szavalatra is vállalkoztak. Bogárdy Péter elő­adta Petőfi: „Vándorlegény”-ét, Balássy Laci pedig Vö­rösmarty Mihály aranyos humorú költeményét, a „Peti­ké”­ szavalta nagy sikerrel. Dóra Endréné és Madzsar Györgyné csoportja Petőfi Sándor verseiből szavalt, majd Dóra Andrea mondta el Reményik Sándor: „Ki a magyar” című megrendítő köl­teményét. A történelmi osztály tanulói történelmi verse­ket szavaltak, mint például Czuczor Gergely: „Hunyadi­ját, Tompa Mihály: „A gólyához” című versét, Sajó Sán­dor: „Hit” című költeményét. Egy másik csoport a tör­ténelmi osztályból a családi szeretet verseit választotta, mint például Szabolcska Mihály: „Édesanyámnak”, Arany János: „Fiamnak”, vagy Vörösmarty Mihály: „A szegény asszony könyve” című költeményeit. A történelmi osztály harmadik csoportja Mécs László verseiből mondott sze­melvényeket, Daróczy Zsuzsi pedig „A királyfi három bánata”, Gartner Glórika „A kirándulás elmaradt” és Brachna Samu „Hiszek a vérszerződésben” című Mécs­versek művészi elszavalásával tették fel a koronát a va­lóban nívós, az iskolai ünnepségek közt is mindig kiemel­kedő anyák napi versmondó délutánra. Dr. Papp Gábor, az iskola alapítója és majd két év­tizede már vezetője, mondott még pár közvetlen szót a gyerekekhez és megjelentekhez, majd átadta az Egyesült Magyar Alap oklevelét, melyben a „Jó Magyar Édesanya” kitüntető címet ebben az évben Fricke Aladárné Strada Évának adományoztak. A sok sok jó magyar édesanyából évente csak egyet tudnak kitüntetni, de a szép kiállítású oklevélen levő Sík Sándor versidézet minden magyar édesanyának szól: „És ti vagytok a háziáldás fehérre meszelt kis falon, szegett kenyér az abroszon, ti a kútvíz a harmatos pohárka, duruzsoló jóságos kályha, szekrényben illatos, puha tündöklő hófehér ruha, ti vagytok az örökmécs, mely álm­atlan lobog s imádkozik, míg mások alszanak, a hervadton is illatos csokor a feszület alatt.” Az anyák napi ünnepély, mint iskolánk minden ün­nepelve, nemzeti imádságunk, a Himnusz eléneklésével ért véget. Isten áldja meg a jó magyar édesanyákat! , •__________________v Magyary Csilla _ Rovatvezető: Bátori János * A Videoton és a Ferencváros harca Ahogy közeledünk a bajnokság végéhez, úgy élező­dik ki a küzdelem az első helyért az azonos pontszámú Videoton és Ferencváros között. Az egész idény alatt a Ferencváros kényelmes éllovasa volt ennek a bajnokság­nak és mindenki bízott végső győzelmében. Azonban a zöld-fehérek egy hét alatt két vereséget szenvedtek és oda lett az előny. A székesfehérvári Videoton viszont fo­kozatosan lendült bele. Nem hullajtgatta pontjait, mint a Ferencváros, és most, hogy a vezetést átvette — jobb sorsolása révén —, vérszemet kapott. A bajnokságra tör! A Ferencváros játékosai mintha kissé fáradtak lennének. És ezen nem csodálkozunk. A magyar válogatott és az utánpótlás válogatott gerincét a Ferencváros alkotja. Az idén nagy volt a megterhelés. Sok volt a válogatott mér­kőzés, amellett a Magyar Kupát is végigjátszotta a Fradi és annak idei birtokosa lett. Elég volt egy kis kiengedés és máris kétségessé vált a bajnokság végső kialakulása. Most már minden pontért foggal és körömmel kell meg­küzdeni, mert a Videoton nagyon nehéz ellenfél lesz a véghajrában. A kiesés elkerüléséért is nagy a harc. A Szeged sorsa megpecsételődött, annál nagyobb küzdelem folyik a má­sodik kieső címéért, illetve a bentmaradásért. Az elkö­vetkezendő hat forduló során ez is eldől majd. Az alsó régiókban olyan szoros a helyzet, hogy a 6. Vasast a 15. Kaposvártól mindössze 6 pont választja el. Itt a helyzet hétről-hétre változhat. A pillanatnyi formákat véve ala­pul, a Kaposvári Rákóczi helyzete látszik a legremény­telenebbnek. A 24. forduló eredményei: Ferencváros—MTK-VM 3:1 (2:0). Üllöti út, 28 000 néző. Vezette: Müncz György. Góllövő: Bálint, Nyilasi, Szabó, illetve Tulipán. Videoton—Vasas 2:1 (0:0). Székesfehérvár, 20 000 néző. Vezette: Petri. Góllövő: Wollek (2), illetve Váradi. Újpesti Dózsa—Csepel 4:2 (2:1). Megyeri út, 4000 néző. Vezette: Pádár. Góllövő: Fekete (2), Dunai III és Törőcsik, illetve Varga és Gulyás. Honvéd—Szegedi EOL 2:0 (2:0). Szeged, 4000 néző. Vezette: Marton. Góllövő: Weimper és Fehérvári. Rába ETO—Haladás 1:0 (1:0). Győr, 4000 néző. Ve­zette: Tátrai. Góllövő Somogyi. Békéscsaba—Kaposvári Rákóczi 3:0 (1:0). Békés­csaba, 13 000 néző. Góllövő: Kerekes, Magyar, Király­vári. Zalaegerszegi TE—Salgótarján 2:1 (2:0). Zalaeger­szeg, 5000 néző. Vezette: Somlai. Góllövő: Mihalecz (2), illetve Varga. Diósgyőr—Tatabánya 1:1 (0:1). Diósgyőr, 6000 né­ző. Vezette Jaczina. Góllövő: Váradi, illetve Hegyi. Az NB I állása: A 25. fordulót szombaton délután,­­ lapzárta után - játszották a következő párosításban: MTK-VM—Békés­csaba, Haladás—Csepel, Rába ETO—Zalaegerszeg, Di­ósgyőr—Kaposvár, Tatabánya—Szeged, Videoton—Sal­gótarján; és a Népstadionban kettős rangadó: Vasas— Honvéd, Ferencváros—Újpesti Dózsa. A magyar utánpótlás labdarúgó-válogatott hétköz­ben Jugoszlávia ellen játszott Budapesten és 3:2 arány­ban győzött. A mérkőzés az Európa Kupáért folyt. Ez volt az elődöntő első mérkőzése. A visszavágót jövő héten ren­dezik Jugoszláviában. Kérdés, hogy a magyar váloga­tottnak elég lesz-e az egygólos előny a „jugók” ellen? Hiszen 1:0-ás vagy 2:1-es jugoszláv győzelem esetén a magyar csapat kiesik, az idegenben elért gólok alapján. A továbbjutó csapat egyik tagja lesz a döntőnek. 1. Videoton 24 165 3 52:18 37 2. Ferencváros 24 165 3 50:25 37 3. Újpesti Dózsa 24 154 5 56:34 34 4. Honvéd 24 127 5 41:23 31 5. Haladás 24 115 8 32:29 27 6. Vasas 24 10 410 44:34 24 7. Salgótarján 247 9 8 34:38 23 8. Zalaegerszeg 247 710 37:38 21 9. Békéscsaba 247 710 20:32 21 10. Diósgyőr 246 9 9 18:30 21 11. MTK-VM 249 213 35:36 20 12. Rába ETO 246 810 28:36 20 13. Tatabánya 248 412 33:43 20 14. Csepel 246 711 27:42 19 15. Kaposvár 24 41010 30:45 18 16. Szeged 243 516 19:53 11 OCEAN TRAVEL 1071 Bathurst St., Toronto, Canada M5R 3G8 Tel: 534-2874 & 534-1347 OLCSÓ UTAZÁSOK UTLEVÉL — VIZUM — AUTÓBÉRLET — BIZTOSÍTÁS FORDÍTÁS - ROKONOK KIHOZATALA IKKA — TUZEX — COMTURIST — IBUSZ GYÓGYSZER — VIRÁG KÜLDÉSE

Next