Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1976 (83. évfolyam, 1-50. szám)
1976-10-03 / 37. szám
8. oldal KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA ALEKSZANDER SZOLZSENYICIN: Amerika és Oroszország történelme Alekszander Szolzsenyicin az amerikai Hoover Intézetben 1976. május 24-én előadást tartott arról, hogy milyen nehéz a mai nyugati kutatónak nemcsak megismerni, de akárcsak megérteni is azt, ami a Szovjetunióban folyik. Pedig — állapította meg — ettől függ a szabad világ jövője. A nagy orosz író bevezető szavaival a nehézségeket így jellemezte: az orosz történelem valóságának rendkívülisége a kutatás eredményeit eltorzítja. # Élet és archeológia További fejtegetésében Szolzsenyicin ezeket mondotta: — Az a rendellenesség, amelyről beszélek először, egy ellentmondásban jelentkezik. A megvizsgált ország, a Szovjetunió, kortársa a kutatónak, megvan a maga igen valóságos és igen viharos élete. És mégis és ugyanakkor úgy jelentkezik, mint valami történelem előtti téma, amelyet csak archeológiai kutatás módszereivel lehet megközelíteni. Történelmének hátgerince eltört, gondolkozását megzavarták, képességének, hogy a maga nyelvét kifejlessze, nem adtak alkalmat... Elvették tőle azt a lehetőséget, hogy magáról megírhassa a valóságot, hogy viszonyait őszintén lemérje, hogy önmagát akár fel is fedezhesse. Így történt, hogy idegen kutatók ezt az élő, eleven országot valójában az archeológia állapotában találták. Hiányzanak a bekötő utak, összehasonlítások, összefüggések. És nem lehet megkapni a hozzájutást ahhoz sem, hogy akár a történelmi Oroszország, akár a mai Szovjetunió szellemiségét, amíg a Szovjetunió olyan elzárt, megismerjék. Nem nyílik alkalom a légkör kitapasztalásához, amely nélkül a történelmet nem lehet életre kelteni. Még akkor sem, ha a megmarkolható anyagot össze is lehet gyűjteni. # Felszín és megértés És mindjárt itt figyelni kell a második jelentőségére is ennek a rendellenességnek, amely szóban forog. Mert nem különböző korokról van csak szó, még csak nem is arról, hogy a 120 most létező állam egyike került csak ebbe a helyzetbe, és arról sem, hogy a 120 intézet egyike akadémikusan kutatja ezt a kérdést. Nem, nem erről van szó. Az az ország, amelyről beszélünk, elszántságával megszabhatja a korabeli világtörténelem alakulását. És ez nagy hatással van az amerikai történelemre is. Ezért minden amerikai tudós, amikor a Szovjetunióról ír művet, szüntelenül azzal a tudattal tegye, hogy saját országának, hazájának amerikai története döntően következik majd abból, hogy megragadta-e az igazságot vagy tévedett, hogy be tudott hatolni a valóságba, vagy pedig megértése megakadt és ott maradt a felszínen. # Tájékoztatás és hazugság Ennek az abnormális helyzetnek egy harmadik sajátossága a problémát még nehezebbé teszi. Arról az országról, amelyről szó van, mindent el lehet mondani, csak azt nem, hogy néma lenne. A közlékenység láza igen érezhető. Tevékenyen és támadó buzgalommal állandóan lök ki magából információkat. Mármint állítólagos információkat. Mert az, amit ilyen lázasan kiad, nem más, mint a programba fogott hazugság. És mindezt — negyedszer — még súlyosabbá teszi az a tény, hogy a nyugati szocialista rokonszenvezők ezt a megtévesztő információt, a hazugságokat, mohón megeszik. Ezáltal a történettudóst egy kemény oldalszél is veszi célba, homokvihar, amely alkatát eltéríti, arcát pedig a könnyen elérhető, igaz, hamis kutatóutak felé fordítja. Szemét elvonja az igazság, a széttépett igazság elfújt foszlányairól, és odatereli a korszellem léghuzatának az irányába. Hogyan is tudná a nyugati tudományos kutató elképzelni is, hogy például ennek az országnak a Központi Nagy Enciklopédiájában nem szabad egyetlen sort sem úgy venni, mint a teljes igazságot? Hogy mindig tudatában kell legyen: kivétel nélkül minden esetben számolni kell a hazugság lehetőségével, valamely fontos tény vagy tényező kihagyásával, valamilyen mesterségesen beállított formula beszerkesztésével. Elképzelheti ezt, elképzelhető ez a nyugati tudósnak? # Tudományos kutató és szállodai tolvaj Itt — csak mellékesen — egy tragikomikus eseményt kell felemlítenem. Mert ilyesmi történt az önök egyik kollégájával, akinek művét az 1920—21-es bolseviki parasztfelkelésről Tambow tartományban, itt, a Hoover Intézetben láttam. Mivel jómagam is foglalkoztam ezzel a témával, tudom értékelni azt a fáradságot, amelylyel ez a kiadvány megszületett. A Szovjetunióban való tartózkodása során sikerült az önök kollégájának tényleg minden feltalálható forráshoz hozzájutni, amihez egyáltalán hozzájuthatott. Köztük olyanokhoz is, amelyek egyébként elérhetetlenek már. Mégis, a legfontosabb források felsorolásánál, a mű bibliográfiájában ezt a hozzáfűzést olvashatjuk: „Sajnos, ezekre a forrásokra vonatkozó minden feljegyzést Moszkvában, a szállodai szobámból ellopták, ennélfogva ezeknek a forrásoknak a szövegét nem tudom használni.” A tolvajlást, be kell vallanom, egyáltalán nem lepett meg. Mi is történt? A könyvtár egyik huncut természetű tisztviselője a külföldinek tévedésből kiadott ki nem adható anyagot, de aztán a KGB erre rájött, és sietett az elkövetett hibát kijavítani. Alku és igazság Más történettudósok ezzel szemben arra törekszenek, hogy bizonyos anyagokhoz az állandó hozzájutást biztosítsák maguknak és, hogy efféle kellemetlen látogatásokat elkerüljenek. Ezért azzal fizetnek, míg az anyagot nagy elővigyázattal kezelik, hogy kijelentéseiket óvatosan formálják és állandóan szem előtt tartják, hogy vendéglátóikat nem szabad mérgesíteni. De erre is áll, ami mindenben érvényes: az igazság rovására folyó egyezkedés túl magas árat követel. Hiszékenység és bosszúérzet A forradalom előtti korban Oroszországnak sohasem jutott eszébe, hogy a világ közvéleményét az orosz életről tájékoztassa. Annak idején Oroszország nem is álmodott arról , a történelem nem mozgott olyan gyorsan, és az államok közötti tájékoztatás egyebütt sem volt meg —, hogy népének és más népeknek a jövője az így tájékoztatót közvéleményen múlik majd. Ezzel szemben a forradalmárok és más Oroszországból való ellenzéki emigránsok megérezték, hogy milyen fontos nyugaton a közvélemény, és fáradságot nem ismerve igyekeztek a közvéleményt a Nyugaton befolyásolni. Tehát elfogadtatták a Nyugaton a közgondolkozással mindazt a keserűséget, türelmetlenséget, tárgyilagosságuk mindazon hiányát, amelyet az egykori csalódottságuk forradalmuk bukása után keltett bennük. Az orosz történelem sok évszázadáról a Nyugaton torz képet vázoltak fel, és vázlatukat előítéletek rajzoltatták velük. Orosz és szovjet Oroszország éppen az első világháború előtt jó utat tett meg a gazdasági és társadalmi fejlettség irányában... Az „orosz” és a „szovjet”, valamint „Oroszország” és az „URSS” kifejezések nem használhatók csereszavakként, nem jelentik ugyanazt. Ellenkezőleg, egymást kizárják. Goromba hiba és tudományos könnyelműség ezeket a kifejezéseket felcserélni, egymás helyett használni. És mégis, a Nyugaton így használják ezeket a szavakat. Baljóslatú jele ez annak, hogy miképpen érti a Nyugat a történelem távlatait. A korszellem szele áthatóan és megállás nélkül fúj, a szocializmus szele port hint a kutató szemébe és megakadályozza abban, hogy megpillantsa és meglássa a történelmi igazságot. Ehhez ma bátorság is kell. Pedig a Nyugat egykor szembeszállt a szocializmussal. Mily csábító volt ez néhány évtizedig. Az ember a maga eszményét a földön megvalósítva, a Nyugatban láthatta. # Szocializmus és diktatúra Szabad legyen ebben a tudományos előadóteremben két orosz művet idéznem. Nem történészek — mert a történelemtudósokat a Szovjetunióban vagy hallgatásra vagy hazugságra bírják —, hanem természettudósok. Idézem a nemzetközi matematikust, Igor Safarewitset és a kiváló fizikust, Jurij Orlov professzort. Safarewits a szocializmus vizsgálatában vitathatatlan történelmi tények alapján megállapítja, hogy a szocialista rendszer egyáltalán nem modern találmány. Már szerepelt e történelemben, és mindig, kivétel nélkül mindig, brutális és diktátori jellegű volt. És Safarewits azt is megmutatta, hogy a nyugati, igen, a szocializmus nyugati teoretikusai, prófétái büszkén hangoztatták brutális elveiket. Orlov pedig bebizonyította, hogy a szocializmus legszelídebb előkészítésének módszerei is, amennyiben eredményre vezettek és állandósultak, kényszerű következetességgel a totalitarianizmushoz vezettek, az egyéniség és az emberi lélek totális elnyomásához. A megértés segít — a meg nem értés végzetes Azokat a legfőbb veszélyeket és nehézségeket említettem meg, amelyek ezideig a nyugati tudósokat hátráltatták abban, hogy az orosz történelem elásott és eltitkolt rétegeit feltárják szabadon saját országuk, az én hazám és a történelem további folyamata érdekében. Ugyanis az Egyesült Államoknak Oroszország történelme és a Szovjetunió történelme nemcsak egy ország történelme a 120 létező ország közül, Amerikának, ennek a nagy és szép országnak a sorsa a közeljövőben azon fordul majd, hogy vajon időben és igazán megérti, mi történik Oroszországban? A Kremlin fegyelmez és fenyeget (Folytatás az első oldalról.) „A szocializmus ügyének szolgálatáról van szó és a szocialista országok közötti szolidaritásról” — hangoztatja a lelkes hangú deklaráció. És egyszerre hiányzik belőle az, amit évek óta minden román nyilatkozat tartalmazott, hogy érvényesíteni kell a kapcsolatokban a függetlenség, egyenjogúság és egyenlőség elvét. A belgrádi Tanjug egyedül jelenti azt, hogy a végrehajtó büró deklarációjában az is benne foglaltatott, hogy Románia és azok között a szovjet köztársaságok között, melyekben Ceausescu járt, erősíteni kell a közlekedést és kapcsolatokat, (így kerülték el Besszarábia, illetve Moldova megemlítését a deklarációban.) A bukaresti tudósítások mind kiemelik, hogy míg Ceausescu utazása előtt szakadatlanul hangoztatta a függetlenség és egyenjogúság elvét, visszaérkezése után a hivatalos nyilatkozatokból ez már kimaradt. A vita most azon folyik, hogy milyen fokú visszatáncolás ez, és mi történt? Az nem vitás, hogy a huszadik század történelmének kortársai újabb román lefekvés nem túl gusztusos pillanatának lettek tanúi. ★ MÍG AZ ÚJSÁGOLVASÓ arról olvas híreket, hogy Titót májbetegséggel kezelik és gyógyulása kielégítően halad, ugyanakkor olvas arról is, hogy a lengyel helyzet forróvá lett. Az utolsó tüntetés, amely az árakat emelő diktatúrát arra kényszerítette, hogy áremelő rendelkezését vonja vissza, úgy látszik, nem fejeződött be. Akik a diktatúra természetét jól ismerik (és azok ismerik a legjobban, akik alatta élnek), nagyon jól tudják, a diktatúra ezért hamarosan visszaüt. És éppen azért, mert a lengyelek erre számítanak, a nyugtalanság és izgalmak sem hagynak alább. És ez olyan körforgás, amelyből előbb-utóbb ki kell törni. Miként a Szovjetunióban, Lengyelországban is a nyugtalanság és tiltakozás élén a fiatal értelmiségiek állnak. Olyan programok forognak közkézen, amelyekben ezek a fiatalok rögzítik nézeteiket. Ez ellen próbálkozott most a lengyel diktatúra azzal, hogy behívta a nyugtalankodó lengyel értelmiségieket katonai szolgálatra. És Lengyelországban ez nem megnyugvást, hanem a nyugtalanság növekedését idézte elő,, mert mindenki emlékezik arra, hogy az 1863-as lengyel felkelés előtt is ezzel kísérletezett az orosz uralom: január 15-én behívta a lengyel hazafiakat katonai szolgálatra, és január 22-én kitört a lengyel forradalom az oroszok ellen. ★ AZ EURÓPAI DIPLOMÁCIAI KÖRÖK ezt mind a helsinki egyezményre is visszavezetik. Úgy látják, az a kremlini vélemény kerekedett felül, hogy túl sokat engedtek Helsinkiben, illetőleg az elnyomott népek ma már túl sokat követelnek a helsinki egyezmény alapján. A Kremlin földindulástól tart. Szuszlov és társai türelmetlenül követelik a folyamat megállítását, a támadó szovjet politika felújítását, hogy az elnyomott nép figyelmét ismét és komolyan a nyugati imperialisták, az ellenség felé, illetőleg ellen lehessen irányítani. A hírek szerint Szuszlov belső győzelmet aratott, mert Gromiko, aki eddig szorgalmasan titkolta azokat az elveket, melyeket Sztálintól és Molotovtól kapott, most színt vallott és Szuszlov mellé állt, a hidegháború és a szigorúbb elzárkózás mellett döntött. A jelentések arra is rámutatnak, hogy úgy Lengyelországban, mint Magyarországon, ezek a hírek fokozzák a nyugtalanságot, sőt a félelmet, hogy az enyhülés nemzetközi megszakításával, az a belső enyhülés, amelyet a Kremlin helytartói eddig engedélyeztek vagy elnéztek, egy csapásra meg fog szűnni. Rossz előjelnek tartják Ceausescu köpenyek forgatását, mert — mondják —, ők már megtanulták, hogy a románoknak külön érzékszervük van a változások észlelésére. ★ KELET- ÉS KÖZÉPEURÓPÁT elöntő nyugtalanságban még egy vonatkozásra kell felhívni a figyelmet. Az a tény, hogy Ceausescu Brezsnyevvel folytatott megbeszélései után feladta Besszarábia követelését és hajlandó elismerni Besszarábia elcsatolását és átalakítását Moldova tanácsköztársasággá, ez a tény azt mutatja, hogy Ceausescu kapott valamit Brezsnyevtől. És nem nehéz arra a következtetésre jutni, hogy Beszszarábia ellentétele ez alkalommal is Erdély volt. Ceausescut Brezsnyev ismét megerősítette Erdély birtokában. Biztosította, hogy ha elfogadja a szovjet irányítást, Erdélyt senki sem veheti el tőle, sőt azt tehet Erdélyben, amit tenni akar. Ehhez természetesen szükség volt arra is, hogy a budapesti Kádár-diktatúra ilyen irányú garanciáját is ígérhesse Ceausescunak Brezsnyev. És ezzel úgy Magyarország, mint Erdély felett ismét és még jobban megnehezedett az idők járása. (1976. IX. 22.) 1975 október 3. Útitárs — Levelek dr. Szépe László dr. „Csak azért is dongó!" Vannak az életben körülmények, amikor olyan sok gond és baj gyűl össze fejünk fölött, hogy azok elviseléséhez nem elegendő a szokásos lelki fegyelem vagy a hétköznapi ima. Ilyenkor riadózni kell lelki erőnk összes tartalékait és Istent távirati könyörgéssel segítségül hívni. Az angol ezt „emergency-case”-nek nevezi. Ilyen szorult helyzetről ír N. István levele: „Nyugdíjba mentem, hogy most már egy kissé élvezzem is a sok évi munkám gyümölcsét, hogy pihenjek, szórakozzak és örüljek virágaimnak, barátaimnak. De minden fordítva megy. Hogy a kisebbeken kezdjem: Kertem idén kiszáradt, a zöldségből semmi sem lett, virágaim csak lógatják a fejüket. Barátaim csak vitázni tudnak. (Manapság mindenki ideges?) A világesemények kétségbeestők, Angliának már vize sincs, földrengések sokfelé. A politika? Wallace után Reagan is kiesett reményeinkből. De ezek általános bajok. Ami engem levert a lábamról, az a köszvény, amely minden esős napon úgy belém nyilál, hogy fáradtabban kelek, mint amikor lefeküdtem, — és még vannak más bajok is. Igazán minden fordítva megy. Mondd, van valami orvosságod, varázsszered a lelki letörés, sötétenlátás ellen? Tudsz valami biztatót, vigasztalót mondani a lelki könyvekből?" Kedves Pistám, nincs varázsszerem a sötétenlátás ellen. A varázsszót magadnak kell megtalálnod magadban. Mert a sötétenlátás, az elkeseredés ellen senki kívülálló nem tud rajtunk segíteni, ha saját magunk nem kezdjük el a javítást, Isten kegyelmével. Mondhatnám bátorításul azt, amivel Krisztus biztatott minket: Veletek maradok a világ végezetéig. Ha most kezdődik az a világvég, akkor ez mostanra is érvényes. — De ez a Krisztus-biztatás csak úgy segít, ha nagyon, nagyon erősen bízunk Krisztusban. Langyos hittel nem használ. Ajánlhatnám Madách remek mondását Az ember tragédiájában: „Ember küzdj és bízva bízzál!” (Ezt én is gyakran emlegetem magamnak a rossz napokon, és nagy betűkkel leírva itt van előttem asztalomon.) De ezek a mondások csak akkor segítenek, ha bennünk is megvan az erős hit hozzájuk, és ha naponta sokszor ismételjük magunkban: bízom, bízom, bízom!... A nagyon nehéz napokon össze kell szednünk a lélek mélyén tartalékolt erőket és azokból erőt merítenünk. — Testünk erőfeszítéseihez a máj önti a tartalék cukrot a vérnek és az adrenál mirigy az adrenalin serkentőte — ugyanígy a lélek nehéz helyzeteihez a hitünknek kell adnia az erőtartalékot. Persze, ezt a hitet magunkban álandóan el kell látnunk tartalékokkal. Teszed-e ezt? Vannak aztán helyzetek, amikor igazán minden, de minden rosszul megy és a józan eszünk már semmi biztatót sem tud mondani nekünk. Ilyenkor nagyon hasznos elővenni az akasztófahumort. Silány humor ez, de hasznos. Mint ahogyan a cigány használta, amikor hétfőn vitték akasztani és bajában így biztatta magát: „No, ez a hét is rosszul kezdődik nekünk." — A mai élethez, eseményekhez, csalódásainkhoz, bizony kell is egy jó adag akasztófahumor is, — az erős hit mellett. Amiket panaszként leírtál, Pistám, azok fájó pontok, de ezeket nemcsak te szenveded, hanem sokan mások is. Sőt, vannak sokan, akik ennél nagyobbakat is szenvednek, kínlódnak, de bátrabban viselik s néha még fütyürésznek is közben. Persze, nem mindenkinek adatik meg ez a kiváltságos lelki erő. (A Teremtő nem is e szerint értékel majd minket, hanem azt nézi majd, hogy a nekünk adott testi és lelki alkat és adottság mellett menynyire tudunk emberek és az ő hívei maradni.) Biztató hangulatnak szeretném emlékezetedbe idézni Mécs László nagyszerű verséből a következő sorokat. Elmélkedd át és tanulj belőlük bölcs akasztófahumort a mostani időkhöz. Csenevészek kidobolták: bűn a lét szerelme. Hullaszagú humanitást huhogjon szív, elme, ne dalolják és ne éljék, csak epéjük feketéjét! — Csak azért is dongó, diri diri dongó! Kritikusok kidobolták vad Dada dzsez-benddel, hogy a költő ne daloljon de üvöltse: Ember!! Ember, hánytató utálat, nem is ember, hanem állat! — Csak azért is dongó, diri diri dongó! IKKA Pénzküldés és szabadválasztású árucikkek, öröklakás, autó, háztartási felszerelések, életjáradékbiztosítás. V I R A G és koszorú küldés, sírápolás, sírkövek. TUZEX Pénz és csomagküldés Csehszlovákiába HUMANIABA Pénz és csomagküldés, Kelet Németországba és Lengyelországba úgyszintén GYÓGYSZERKÜLDÉS a leggyorsabban KÖZJEGYZŐSEG, hitelesítések, fordítások, garancia- és megbízólevelek FORDULJON BIZALOMMAL HOZZÁNK TRANS E X 424 Bloor Street West TORONTO, ONT., CANADA Telefon: (416) 923-1193 M5S 1X5 « WlflA/timturi AJMUM-MUUMI