Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1976 (83. évfolyam, 1-50. szám)

1976-10-03 / 37. szám

8. oldal KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA ALEKSZANDER SZOLZSENYICIN: Amerika és Oroszország történelme Alekszander Szolzsenyicin az amerikai Hoover Intézetben 1976. május 24-én előadást tartott arról, hogy milyen nehéz a mai nyugati kuta­tónak nemcsak megismerni, de akárcsak megér­teni is azt, ami a Szovjetunióban folyik. Pedig — állapította meg — ettől függ a szabad világ jövője. A nagy orosz író bevezető szavaival a nehézségeket így jellemezte: az orosz történelem valóságának rendkívülisége a kutatás eredmé­nyeit eltorzítja. # Élet és archeológia További fejtegetésében Szolzsenyicin ezeket mondotta: — Az a rendellenesség, amelyről beszélek először, egy ellentmondásban jelentkezik. A meg­vizsgált ország, a Szovjetunió, kortársa a kuta­tónak, megvan a maga igen valóságos és igen viharos élete. És mégis és ugyanakkor úgy je­lentkezik, mint valami történelem előtti téma, amelyet csak archeológiai kutatás módszereivel lehet megközelíteni. Történelmének hátgerince eltört, gondolkozását megzavarták, képességé­nek, hogy a maga nyelvét kifejlessze, nem adtak alkalmat... Elvették tőle azt a lehetőséget, hogy magáról megírhassa a valóságot, hogy viszonyait őszintén lemérje, hogy önmagát akár fel is fe­dezhesse. Így történt, hogy idegen kutatók ezt az élő, eleven országot valójában az archeológia álla­potában találták. Hiányzanak a bekötő utak, összehasonlítások, összefüggések. És nem lehet megkapni a hozzájutást ahhoz sem, hogy akár a történelmi Oroszország, akár a mai Szovjet­unió szellemiségét, amíg a Szovjetunió olyan el­zárt, megismerjék. Nem nyílik alkalom a légkör kitapasztalásához, amely nélkül a történelmet nem lehet életre kelteni. Még akkor sem, ha a megmarkolható anyagot össze is lehet gyűjteni. # Felszín és megértés És mindjárt itt figyelni kell a második jelen­tőségére is ennek a rendellenességnek, amely szóban forog. Mert nem különböző korokról van csak szó, még csak nem is arról, hogy a 120 most létező állam egyike került csak ebbe a helyzetbe, és arról sem, hogy a 120 intézet egyi­ke akadémikusan kutatja ezt a kérdést. Nem, nem erről van szó. Az az ország, amelyről be­szélünk, elszántságával megszabhatja a korabeli világtörténelem alakulását. És ez nagy hatással van az amerikai történelemre is. Ezért minden amerikai tudós, amikor a Szovjetunióról ír mű­vet, szüntelenül azzal a tudattal tegye, hogy sa­ját országának, hazájának amerikai története döntően következik majd abból, hogy megragad­ta-e az igazságot vagy tévedett, hogy be tudott hatolni a valóságba, vagy pedig megértése meg­akadt és ott maradt a felszínen. # Tájékoztatás és hazugság Ennek az abnormális helyzetnek egy harma­dik sajátossága a problémát még nehezebbé te­szi. Arról az országról, amelyről szó van, min­dent el lehet mondani, csak azt nem, hogy néma lenne. A közlékenység láza igen érezhető. Tevé­kenyen és támadó buzgalommal állandóan lök ki magából információkat. Már­mint állítólagos információkat. Mert az, amit ilyen lázasan ki­ad, nem más, mint a programba fogott hazugság. És mindezt — negyedszer — még súlyosabbá teszi az a tény, hogy a nyugati szocialista ro­­konszenvezők ezt a megtévesztő információt, a hazugságokat, mohón megeszik. Ez­által a tör­ténettudóst egy kemény oldalszél is veszi célba, homokvihar, amely alkatát eltéríti, arcát pedig a könnyen elérhető, igaz, hamis kutatóutak felé fordítja. Szemét elvonja az igazság, a széttépett igazság elfújt foszlányairól, és odatereli a kor­szellem léghuzatának az irányába. Hogyan is tudná a nyugati tudományos ku­tató elképzelni is, hogy például ennek az ország­nak a Központi Nagy Enciklopédiájában nem szabad egyetlen sort sem úgy venni, mint a tel­jes igazságot? Hogy mindig tudatában kell le­gyen: kivétel nélkül minden esetben számolni kell a hazugság lehetőségével, valamely fontos tény vagy tényező kihagyásával,­­ valamilyen mesterségesen beállított formula beszerkesztésé­­vel. Elképzelheti ezt, elképzelhető ez a nyugati tudósnak? # Tudományos kutató és szállodai tolvaj Itt — csak mellékesen — egy tragikomikus eseményt kell felemlítenem. Mert ilyesmi tör­tént az önök egyik kollégájával, akinek művét az 1920—21-es bolseviki parasztfelkelésről Tam­­bow tartományban, itt, a Hoover Intézetben lát­tam. Mivel jómagam is foglalkoztam ezzel a té­­­mával, tudom értékelni azt a fáradságot, amely­­lyel ez a kiadvány megszületett. A Szovjetunió­ban való tartózkodása során sikerült az önök kollégájának tényleg minden feltalálható forrás­hoz hozzájutni, amihez egyáltalán hozzájutha­tott. Köztük olyanokhoz is, amelyek egyébként elérhetetlenek már. Mégis, a legfontosabb for­rások felsorolásánál, a mű bibliográfiájában ezt a hozzáfűzést olvashatjuk: „Sajnos, ezekre a for­rásokra vonatkozó minden feljegyzést Moszk­vában, a szállodai szobámból ellopták, ennél­fogva ezeknek a forrásoknak a szövegét nem tudom használni.” A tolvajlást, be kell valla­nom, egyáltalán nem lepett meg. Mi is történt? A könyvtár egyik huncut természetű tisztvise­lője a külföldinek tévedésből kiadott ki nem ad­ható anyagot, de aztán a KGB erre rájött, és sietett az elkövetett hibát kijavítani.­ ­ Alku és igazság Más történettudósok ezzel szemben arra törek­szenek, hogy bizonyos anyagokhoz az állandó hozzájutást biztosítsák maguknak és, hogy effé­le kellemetlen látogatásokat elkerüljenek. Ezért azzal fizetnek, míg az anyagot nagy elővigyázat­­tal kezelik, hogy kijelentéseiket óvatosan for­málják és állandóan szem előtt tartják, hogy vendéglátóikat nem szabad mérgesíteni. De erre is áll, ami mindenben érvényes: az igazság ro­vására folyó egyezkedés túl magas árat követel.­ ­ Hiszékenység és bosszúérzet A forradalom előtti korban Oroszországnak sohasem jutott eszébe, hogy a világ közvéle­ményét az orosz életről tájékoztassa. Annak ide­jén Oroszország nem is álmodott arról , a tör­ténelem nem mozgott olyan gyorsan, és az ál­lamok közötti tájékoztatás egyebütt sem volt meg —, hogy népének és más népeknek a jövő­je az így tájékoztatót közvéleményen mú­lik majd. Ezzel szemben a forradalmárok és más Oroszországból való ellenzéki emigránsok meg­érezték, hogy milyen fontos nyugaton a közvé­lemény, és fáradságot nem ismerve igyekeztek a közvéleményt a Nyugaton befolyásolni. Tehát elfogadtatták a Nyugaton a közgondolkozással mindazt a keserűséget, türelmetlenséget, tárgyi­lagosságuk mindazon hiányát, amelyet az egy­kori csalódottságuk forradalmuk bukása után keltett bennük. Az orosz történelem sok évszá­zadáról a Nyugaton torz képet vázoltak fel, és vázlatukat előítéletek rajzoltatták velük.­ ­ Orosz és szovjet Oroszország éppen az első világháború előtt jó utat tett meg a gazdasági és társadalmi fej­lettség irányában... Az „orosz” és a „szovjet”, valamint „Oroszország” és az „URSS” kifejezé­sek nem haszná­lhatók csereszavakként, nem jelentik ugyanazt. Ellenkezőleg, egymást kizár­ják. Goromba hiba és tudományos könnyelmű­ség ezeket a kifejezéseket felcserélni, egymás helyett használni. És mégis, a Nyugaton így használják ezeket a szavakat. Baljóslatú jele ez annak, hogy miképpen érti a Nyugat a törté­nelem távlatait. A korszellem szele áthatóan és megállás nélkül fúj, a szocializmus szele port hint a kutató szemébe és megakadályozza ab­ban, hogy megpillantsa és meglássa a történelmi igazságot. Ehhez ma bátorság is kell. Pedig a Nyugat egykor szembeszállt a szocializmussal. Mily csábító volt ez néhány évtizedig. Az ember a maga eszményét a földön megvalósítva, a Nyu­gatban láthatta. # Szocializmus és diktatúra Szabad legyen ebben a tudományos előadó­teremben két orosz művet idéznem. Nem törté­nészek — mert a történelemtudósokat a Szov­jetunióban vagy hallgatásra vagy hazugságra bírják —, hanem természettudósok. Idézem a nemzetközi matematikust, Igor Safarewitset és a kiváló fizikust, Jurij Orlov professzort. Safa­­rewits a szocializmus vizsgálatában vitathatat­lan történelmi tények alapján megállapítja,­­ hogy a szocialista rendszer egyáltalán nem mo­dern találmány. Már szerepelt e történelemben, és mindig, kivétel nélkül mindig, brutális és dik­­tátori jellegű volt. És Safarewits azt is megmu­tatta, hogy a nyugati, igen, a szocializmus nyu­gati teoretikusai, prófétái büszkén hangoztatták brutális elveiket. Orlov pedig bebizonyította, hogy a szocializmus legszelídebb előkészítésé­nek módszerei is, amennyiben eredményre ve­zettek és állandósultak, kényszerű következetes­séggel a totalitarianizmushoz vezettek, az egyé­niség és az emberi lélek totális elnyomásához. ­ A megértés segít — a meg nem értés végzetes Azokat a legfőbb veszélyeket és nehézségeket említettem meg, amelyek ezideig a nyugati tu­dósokat hátráltatták abban, hogy az orosz törté­nelem elásott és eltitkolt rétegeit feltárják sza­badon saját országuk, az én hazám és a törté­nelem további folyamata érdekében. Ugyanis az Egyesült Államoknak Oroszország történelme és a Szovjetunió történelme nemcsak egy ország történelme a 120 létező ország közül, Ameriká­nak, ennek a nagy és szép országnak a sorsa a közeljövőben azon fordul majd, hogy vajon idő­ben és igazán megérti, mi történik Oroszország­ban? A Kremlin fegyelmez és fenyeget (Folytatás az első oldalról.) „A szocializmus ügyének szolgálatáról van szó és a szocialista országok közötti szolida­ritásról” — hangoztatja a lelkes hangú dekla­ráció. És egyszerre hiányzik belőle az, amit évek óta minden román nyilatkozat tartalmazott,­­ hogy érvényesíteni kell a kapcsolatokban a füg­getlenség, egyenjogúság és egyenlőség elvét. A belgrádi Tanjug egyedül jelenti azt, hogy a vég­rehajtó büró deklarációjában az is benne foglal­tatott, hogy Románia és azok között a szovjet köztársaságok között, melyekben Ceausescu járt, erősíteni kell a közlekedést és kapcsolatokat, (így kerülték el Besszarábia, illetve Moldova megemlítését a deklarációban.) A bukaresti tu­dósítások mind kiemelik, hogy míg Ceausescu utazása előtt szakadatlanul hangoztatta a füg­getlenség és egyenjogúság elvét, visszaérkezése után a hivatalos nyilatkozatokból ez már kima­radt. A vita most azon folyik, hogy milyen fokú visszatáncolás ez, és mi történt? Az nem vitás, hogy a huszadik század történelmének kortársai újabb román lefekvés nem túl gusztusos pillana­tának lettek tanúi. ★ MÍG AZ ÚJSÁGOLVASÓ arról olvas híre­ket, hogy Titót májbetegséggel kezelik és gyó­gyulása kielégítően halad, ugyanakkor olvas ar­ról is, hogy a lengyel helyzet forróvá lett. Az utolsó tüntetés, amely az árakat emelő diktatú­rát arra kényszerítette, hogy áremelő rendelke­zését vonja vissza, úgy látszik, nem fejeződött be. Akik a diktatúra természetét jól ismerik (és azok ismerik a legjobban, akik alatta élnek), nagyon jól tudják, a diktatúra ezért hamarosan visszaüt. És éppen azért, mert a lengyelek erre számítanak, a nyugtalanság és izgalmak sem hagynak alább. És ez olyan körforgás, amelyből előbb-utóbb ki kell törni. Miként a Szovjetunió­ban, Lengyelországban is a nyugtalanság és til­takozás élén a fiatal értelmiségiek állnak. Olyan programok forognak közkézen, amelyekben ezek a fiatalok rögzítik nézeteiket. Ez ellen próbál­kozott most a lengyel diktatúra azzal, hogy be­hívta a nyugtalankodó lengyel értelmiségieket katonai szolgálatra. És Lengyelországban ez nem megnyugvást, hanem a nyugtalanság növekedé­sét idézte elő,, mert mindenki emlékezik arra, hogy az 1863-as lengyel felkelés előtt is ezzel kísérletezett az orosz uralom: január 15-én be­hívta a lengyel hazafiakat katonai szolgálatra, és január 22-én kitört a lengyel forradalom az oroszok ellen. ★ AZ EURÓPAI DIPLOMÁCIAI KÖRÖK ezt mind a helsinki egyezményre is visszavezetik. Úgy látják, az a kremlini vélemény kerekedett felül, hogy túl sokat engedtek Helsinkiben, ille­tőleg az elnyomott népek ma már túl sokat kö­vetelnek a helsinki egyezmény alapján. A Krem­lin földindulástól tart. Szuszlov és társai türel­metlenül követelik a folyamat megállítását, a támadó szovjet politika felújítását, hogy az el­nyomott nép figyelmét ismét és komolyan a nyu­gati imperialisták, az ellenség felé, illetőleg el­len lehessen irányítani. A hírek szerint Szuszlov belső győzelmet aratott, mert Gromiko, aki ed­dig szorgalmasan titkolta azokat az elveket, me­lyeket Sztálintól és Molotovtól kapott, most színt vallott és Szuszlov mellé állt, a hidegháború és a szigorúbb elzárkózás mellett döntött. A jelentések arra is rámutatnak, hogy úgy Lengyelországban, mint Magyarországon, ezek a hírek fokozzák a nyugtalanságot, sőt a félel­met, hogy az enyhülés nemzetközi megszakítá­sával, az a belső enyhülés, amelyet a Kremlin helytartói eddig engedélyeztek vagy elnéztek, egy csapásra meg fog szűnni. Rossz előjelnek tartják Ceausescu köpenyek forgatását, mert — mondják —, ők már megtanulták, hogy a romá­noknak külön érzékszervük van a változások észlelésére. ★ KELET- ÉS KÖZÉPEURÓPÁT elöntő nyug­talanságban még egy­ vonatkozásra kell felhívni a figyelmet. Az a tény, hogy Ceausescu Brezs­­nyevvel folytatott megbeszélései után feladta Besszarábia követelését és hajlandó elismerni Besszarábia elcsatolását és átalakítását Moldova tanácsköztársasággá, ez a tény azt mutatja, hogy Ceausescu kapott valamit Brezsnyevtől. És nem nehéz arra a következtetésre jutni, hogy Besz­­szarábia ellentétele ez alkalommal is Erdély volt. Ceausescut Brezsnyev ismét megerősítette Er­dély birtokában. Biztosította, hogy ha elfogadja a szovjet irányítást, Erdélyt senki sem veheti el tőle, sőt azt tehet Erdélyben, amit tenni akar. Ehhez természetesen szükség volt arra is, hogy a budapesti Kádár-diktatúra ilyen irányú garan­ciáját is ígérhesse Ceausescunak Brezsnyev. És ezzel úgy Magyarország, mint Erdély felett is­mét és még jobban megnehezedett az idők já­rása. (1976. IX. 22.) 197­5 október 3. Ú­titár­s — Levelek dr. Szépe László dr. „Csak azért is dongó!" Vannak az életben körülmények, amikor olyan sok gond és baj gyűl össze fejünk fölött, hogy azok elviselé­séhez nem elegendő a szokásos lelki fegyelem vagy a hétköznapi ima. Ilyenkor riadózni kell lelki erőnk összes tartalékait és Istent távirati könyörgéssel segítségül hív­ni. Az angol ezt „emergency-case”-nek nevezi. Ilyen szorult helyzetről ír N. István levele: „Nyug­díjba mentem, hogy most már egy kissé élvezzem is a sok évi munkám gyümölcsét, hogy pihenjek, szórakozzak és örüljek virágaimnak, barátaimnak. De minden for­dítva megy. Hogy a kisebbeken kezdjem: Kertem idén kiszáradt, a zöldségből semmi sem lett, virágaim csak lógatják a fejüket. Barátaim csak vitázni tudnak. (Ma­napság mindenki ideges?) A világesemények kétségbe­­estők, Angliának már vize sincs, földrengések sokfelé. A politika? Wallace után Reagan is kiesett reményeinkből. De ezek általános bajok. Ami engem levert a lábamról, az a köszvény, amely minden esős napon úgy belém nyilál, hogy fáradtabban kelek, mint amikor lefeküdtem, — és még vannak más bajok is. Igazán minden fordítva megy. Mondd, van valami orvosságod, varázsszered a lelki le­törés, sötétenlátás ellen? Tudsz valami biztatót, vigasz­talót mondani a lelki könyvekből?" Kedves Pistám, nincs varázsszerem a sötétenlátás el­len. A varázsszót magadnak kell megtalálnod­­ magad­ban. Mert a sötétenlátás, az elkeseredés ellen senki kí­vülálló nem tud rajtunk segíteni, ha saját magunk nem kezdjük el a javítást, Isten kegyelmével. Mondhatnám bátorításul azt, amivel Krisztus bizta­tott minket: Veletek maradok a világ végezetéig. Ha most kezdődik az a világvég, akkor ez mostanra is érvényes. — De ez a Krisztus-biztatás csak úgy segít, ha nagyon, na­gyon erősen bízunk Krisztusban. Langyos hittel nem hasz­nál. Ajánlhatnám Madách remek mondását Az ember tragédiájában: „Ember küzdj és bízva bízzál!” (Ezt én is gyakran emlegetem magamnak a rossz napokon, és nagy betűkkel leírva itt van előttem asztalomon.) De ezek a mondások csak akkor segítenek, ha bennünk is megvan az erős hit hozzájuk, és ha naponta sokszor ismételjük magunkban: bízom, bízom, bízom!... A nagyon nehéz napokon össze kell szednünk a lélek mélyén tartalékolt erőket és azokból erőt merítenünk. — Testünk erőfeszítéseihez a máj önti a tartalék cukrot a vérnek és az adrenál mirigy az adrenalin serkentőte — ugyanígy a lélek nehéz helyzeteihez a hitünknek kell ad­nia az erőtartalékot. Persze, ezt a hitet magunkban ál­­andóan el kell látnunk tartalékokkal. Teszed-e ezt? Vannak aztán helyzetek, amikor igazán minden, de minden rosszul megy és a józan eszünk már semmi biz­tatót sem tud mondani nekünk. Ilyenkor nagyon hasznos elővenni az akasztófahumort. Silány humor ez, de hasz­nos. Mint ahogyan a cigány használta, amikor hétfőn vitték akasztani és bajában így biztatta magát: „No, ez a hét is rosszul kezdődik nekünk." — A mai élethez, ese­ményekhez, csalódásainkhoz, bizony kell is egy jó adag akasztófahumor is, — az erős hit mellett. Amiket panaszként leírtál, Pistám, azok fájó pontok, de ezeket nemcsak te szenveded, hanem sokan mások is. Sőt, vannak sokan, akik ennél nagyobbakat is szenved­nek, kínlódnak,­­ de bátrabban viselik s néha még fü­­tyürésznek is közben. Persze, nem mindenkinek adatik meg ez a kiváltságos lelki erő. (A Teremtő nem is e sze­rint értékel majd minket, hanem azt nézi majd, hogy a nekünk adott testi és lelki alkat és adottság mellett meny­nyire tudunk emberek és az ő hívei maradni.) Biztató hangulatnak szeretném emlékezetedbe idézni Mécs László nagyszerű verséből a következő sorokat. El­­mélkedd át és tanulj belőlük bölcs akasztófahumort a mostani időkhöz. Csenevészek kidobolták: bűn a lét szerelme. Hullaszagú humanitást huhogjon szív, elme, ne dalolják és ne éljék, csak epéjük feketéjét! — Csak azért is dongó, diri diri dongó! Kritikusok kidobolták vad Dada dzsez-benddel, hogy a költő ne daloljon de üvöltse: Ember!! Ember, hánytató utálat, nem is ember, hanem állat! — Csak azért is dongó, diri diri dongó! IKKA Pénzküldés és szabadválasztású árucikkek, öröklakás, autó, háztartási felszerelések, életjáradékbiztosítás. V I R A G és koszorú küldés, sírápolás, sírkövek. TUZEX Pénz és csomagküldés Csehszlovákiába HUM­ANIABA Pénz és csomagküldés, Kelet Németország­ba és Lengyelországba úgyszintén GYÓGYSZERKÜLDÉS a leggyorsabban KÖZJEGYZŐSEG, hitelesítések, fordítások, garancia- és megbízólevelek FORDULJON BIZALOMMAL HOZZÁNK T­R­A­N­S E X 424 Bloor Street West TORONTO, ONT., CANADA Telefon: (416) 923-1193 M5S 1X5 « WlflA/tim­turi AJMUM-MUUMI

Next