Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1976 (83. évfolyam, 1-50. szám)

1976-10-10 / 38. szám

6. oldal Ford elnök American Poloniáról - mi a magunk szenvedéseiről­­ A hét végén tartotta az egyik nagy amerikai nemzetiségi szervezet, a Polish—American Congress négyévi országos konvencióját Phila­delphiában, a Benjamin Franklin Hotelben. A konvención szeptember 24-én, pénteken meg­jelent Ford elnök is és beszédében a lengyel GEORGE V. VOINOVICH: Vonuljanak ki a szovjet csapatok és szabadon szavazhasson a magyar nép Lapunk múlt heti számában beszámoltunk ar­ról a hatásos és erőteljes tiltakozásról, amelyet a clevelandi reggeli napilapban felvetett kérdés: „Vissza kell-e adni Szent István koronáját a marxista-leninista-sztálinista diktatúrának?” — váltott ki ebben a nagy magyar központban. A magyar közvélemény tiltakozása Clevelandben még mindig nem­ ült el, sőt mind szélesebb kör­ben gyűrűzik. És a magyar állásponttal való együttérzést a legszebben fejezte ki az a levél, amelyet a helybeli republikánus párt egyik fia­tal, rendkívül népszerű és nagy jövőt ígérő ve­zetője, George V. Voinovics, Amerika etnök (Cu­yahoga) megyéjének megválasztott ellenőre in­tézett Ford elnökhöz. A levél szövegét magyar fordításban közöljük: „Kedves Ford elnök, Cleveland magyar közösségének tagjai felhív­ták figyelmemet arra, hogy a Szovjet által irá­nyított magyarországi rendszer azt a követelé­sét terjesztette elő, hogy az Egyesült Államok adja át nekik Szent István koronáját és a koro­názási jelvényeket, amelyek ma Amerika birto­kában vannak védelem és megőrzés végett, a Fort Knoxban. Sürgetve arra kérem, utasítsa vissza a ma­gyarországi szovjet rendszernek ezt a kívánsá­gát. Azok a szabadságszerető magyarok, akik az Amerikai Egyesült Államokba bevándoroltak, a koronaékszereket a magyar szabadság és füg­getlenség szimbólumaiként értékelik és tisztelik. Ha a koronakincset átadnák a magyarországi szovjet rendszernek, ez újabb arculcsapása len­ne a magyar népnek és nemcsak azoknak, akik az Egyesült Államokban élnek, hanem minden magyarnak szerte a világon, akik a szabadságot és függetlenséget kívánnak fivéreiknek és nő­véreiknek, mert azok Magyarországon szovjet elnyomatás alatt élnek. És ez — ismét használ­nom kell a kifejezést — újabb arculcsapás len­ne, mert a mi országunk aláírta a hírhedt hel­sinki záróokmányt, de a helsinki feltételeket a Szovjetunió nem tartotta be. Mióta ön aláírta ezt a helsinki záróokmányt, a Szovjetunióban a fegyverkezés tovább burjánzik, és az információ szabad áramlását a szabad világ és a vasfüg­göny-államok között lényegesen lecsökkentették. Azt javasolom, hogy olyan választ adjon a magyarországi rendszernek, amelyben megérteti velük: Szent István koronáját és a koronaéksze­reket az Egyesült Államok akkor fogja vissza­vinni Magyarországra, ha a szovjet csapatok el­hagyják Magyarországot és így a magyar nép lehetőséget kap arra, hogy szabad és független szavazással fejezze ki önrendelkezését, amit mi a magyar népnek megígértünk a második világ­háború után. Amint tudja, ez a választási év, és nekem na­gyon bajos, mint republikánus pártból válasz­tott megyei tisztviselőnek külpolitikánkat meg­védeni a rabnemzetek ügyében. Erőteljes válasz, amelyet ön adna a Szent István korona ügyében, ez bizonyos, legalább érzékeltetné a rabnemze­tek fiaival, hogy ön felismeri fivéreink és nővé­reink szolgaságát és fenn kívánja tartani azt a reményt, hogy egyszer elnyerik ugyanazt a sza­badságot, mint amiben mi élünk itt, az Ameri­kai Egyesült Államokban. Tisztelettel: GEORGE V. VOINOVICH Cuyahoga megyei ellenőr­ ei­cwwwwwwwBBMi-igpBnppgpgpnB' kérdéssel foglalkozott. Idézte Jan Paderewski lengyel hazafi Amerikában mondott beszédét, amelyben megállapította, hogy a lengyeleknek nincs szükségük arra, hogy amerikanizálják őket, mert azokat a szabadságeszményeket, ame­lyeken Amerika épült, 1000 éve vallják már a magukénak. Idézte egy másik amerikai lengyel kijelentését: „200 százalékos amerikai vagyok, ha 100 százalékos lengyel tudok lenni...” Ford elnök idézte, hogy milyen közösségeket épített ki Lengyelországgal a lengyel—amerikai kapcsolatokról készült közös nyilatkozatban.­­ Utána az elnök kitért a Sonnenfeldt-doktrinára, és erről ezeket mondotta: „Az úgynevezett Sonnenfeldt-doktrina soha­sem létezett és ma sem létezik...” És ehhez hoz­zátette: „Az Egyesült Államok teljességében el­lenzi az érdekszférákra való felosztást — bár­melyik hatalom részéről. Ez a politika alapvető jelentőségű a Lengyelországhoz való viszo­nyunkban és az is marad mindaddig, amíg el­nöke vagyok Amerikának. Hangsúlyozom annak fontosságát, hogy minden amerikai tegye ma­gáévá a humanitárius kérdéseket. Az emberek­nek mindenütt joguk kell legyen arra, hogy sza­badon kifejezhessék magukat,­­ hogy szabadon utazhassanak és kivándorolhassanak. Emberek­nek mindenütt joguk kell legyen arra, hogy csa­ládjaikkal egyesüljenek. Folytatni fogom azt a törekvésemet, hogy ez a humanitárius program megkapja elsőségét nem csupán Lengyelország­gal való vonatkozásban, hanem az egész világ­gal kapcsolatban.” Az elnök sajnálkozott afölött, hogy a lengyel szomszédságok, amelyekben az amerikai lengye­lek a maguk házaiért annyit dolgoztak, romla­nak, és a családi házak, a szülőházak értéke el­tűnik. Hogy a fiatalok nem maradhatnak meg azokban a házakban, ahol születtek és felnőt­tek. Ennek nem lett volna szabad megtörténnie, és mindent meg fog tenni, ami hatalmában van, hogy ez ne történjen meg . . Befejező szavaiban az elnök megígérte, hogy az amerikai család minden hangját meg fogja hallani. Míg a lengyel beszéd sok bontakozását örven­detesnek tartjuk, mint az amerikai etnik tényező elismerését, valamire itt is, mint mindig, felhív­juk a figyelmet. A kivándorlás joga egyedül a zsidóságot érinti, juttatja megoldáshoz, mert a­­ zsidó kivándorlás a vasfüggöny mögül a kiván­­­­dorlókat nemzeti államukba juttatja el. De a töb­bi vasfüggöny mögötti európai népnek ez nem megoldás. Mert aki kivándorol, elhagyja azt a földet, ahol otthona van nemzetének, feladja a diktatúrának, és mint csatát vesztő, a száműze­tés idegenségébe kerül. Mi úgy érezzük, a ki­vándorlás jogát a szülőföldhöz, a szülőházhoz való jog, a szülőnemzet szabadságának a joga messze megelőzi, és annál fontosabb nemcsak Amerikában, de mondjuk ki, magyar földön is. Ami a családok egyesítését illeti, ebben is a jog­nak nemcsak a szülőföldről való eljövetelt kel­lene magába foglalja, hanem azt is, hogy a szám­­űzöttek visszatérhessenek és egyesülhessenek szabadon, érintetlen biztonságban az otthon ár­vaságra ítélt és a diktatúra által elnyomott csa­ládjaikkal. És ezt nem biztosíthatja más, csak hazánk szabadsága és függetlensége. Higgye el Amerika elnöke, minden más megoldás csak a nyomorúság szaporodásához és az elnyomottak újabb kínzásához vezet. És ilyen vagy olyan doktrínákhoz, amelyek a diktatúrát nem kíván­ják megszüntetni, hanem elkendőzni. 1956. október 23.: Szabadságharc! Most, hogy itt van legtisztább szabadsághar­cunk huszadik évfordulója, egyre többször ol­vasom az újságokban: „Ötvenhatos forradalom”. Őszintén szólva mindig szíven üt ez a szó: for­radalom. A forradalom szónak nincs jó hang­zása előttünk, nem is lehet, hiszen az „ősziró­zsás” forradalom szörnyű emléke még mindig kísért sok lélekben. Előzőleg pedig Lenin ret­tenetes vérengző forradalma idézi a „forrada­lom” szót. A magyar történelemben a három utolsó szá­zadban három szabadságharcról beszélünk: a 18. században Rákóczi Ferenc szabadságharcá­ról, a 19. században a negyvennyolcas szabad­ságharcról és századunkban 1956 szabadság­­harcáról. A forradalom nem a szabadságért folyó küz­delem. A forradalmat az osztályharc eredménye­zi. A forradalomban az addig elnyomott osztály kerekedik felül, hogy most már ő nyomja el a volt uralkodó osztályt.­­ Az osztályharc pedig szembenáll a kereszténységgel, mert gyűlölet­ből fakad és gyűlöletet eredményez. Csak gon­doljunk vissza a francia forradalomra, ahol a francia uralkodó osztály legjobbjainak a feje hullt a porba. De nem kell a franciákhoz men­nünk, csak vissza a véres emlékű „őszirózsás” forradalomhoz, melynek következménye volt,­­ hogy Számuely Tibor megvadult terrorjában a magyarok ezreit akaszttatta fel. Vagy gondoljunk csak a második világháború utáni öldöklésre, amelyet az orosz megszálló csa­patok védelmében hazánkban a „forradalmi erők” — mint magukat nevezték — követtek el. Ezért nem mondhatjuk, hogy ötvenhatban for­radalom tört ki, mert 1956. októberében nem az osztályok harcoltak egymás ellen, — hanem ez egész magyar nép ragadott fegyvert a szabad­ságért, idegen elnyomói ellen. Soha nem hallottam 1956-os forradalmárok­ról, csak 1956-os szabadságharcosokról. Nem forradalmi szövetséget alakítottak a Nyugatra menekült szabadságharcosok, hanem Szabadság­­harcos Szövetséget. Szabadságharcos Szövetsé­get a legtisztább, s bár időtartamban legrövi­debb, de dicsőségben és fájdalomban előző két szabadságharcunk mellé állítható szabadságküz­delem emlékére. Légy üdvözölve bukásodban is, dicsőséges ezerkilencszázötvenhatos magyar szabadság­­harc! M. Cs. A svéd konzervatívok győzelme (STOCKHOLM­) A svédországi parlamenti vá­lasztásokon megbukott a 44 év óta kormányon levő szociáldemokrata párt, és így az ugyanannyi ideje miniszterelnök, Olaf Palme, kénytelen tá­vozni hivatalából. A parlamenti többséget egy konzervatív koalíció nyerte el, amely a liberá­lisokkal szövetségben indult a választásokon. Palme svéd miniszterelnök híres volt Ameri­­ka-ellenes álláspontjáról, amellyel sokszor volt a Kreml segítségére. A svédek körében mind erő­sebbé vált az a meggyőződés, hogy a szociálde­mokrata kormány politikája túl sokba kerül, és azért túl sok adót kell fizetniök.De a változásba belejátszott az az erősödő konzervatív hangulat, amely mindenütt érezhető, mert a nyugati sza­vazókat aggasztja a Szovjetunió „becsúszó” tá­madása. KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA Mindszenty és Washington (Folytatás az első oldalról.) veszélyt, amely fenyeget, ha engedjük, hogy a katonai egyenlőség a katonai alsóbbrendűség ál­lapotáig húzzon le. A jelenlegi helyzet az, a nem­zetközi kihívásokra sem az Egyesült Államok, sem a Szovjetunió, sem Kína nem válaszolhat­nak katonai erővel. Ezért vélem, hogy Magyar­­ország népének szabadságát és önrendelkezését sem sürgethetjük ágyúval. Azonban nekünk,­­ mint nemzetnek, figyelnünk kell arra, hogy egyik katonai hatalom se nőjjön meg annyira, hogy megkockáztassa katonai fölényét ránk is kiter­jeszteni. Az a képességünk, hogy hatásosan el­riasszuk a támadásokat, a szabadság védelmé­­hez magához szükséges. Sok az olyan politikus Amerikában, aki soha­sem látta a mai modern szovjet haderőt, tenge­részetet és légierőt. Nem is hiszik létezését, így hát, amikor politikai tetszésük, pillanatnyi elő­nyük megkívánja, készséggel javasolják védel­mi erőnk csökkentését. És ez indokolt lenne, ha Amerikának a katonai hatalma nagyobb lenne, mint amennyire szükségünk van, és irányító erőnk lenne még ma is az egész glóbuson. De olyan korban, amikor igyekeznünk kell, hogy az erők egyenlőségét fenntartsuk és azzal a ve­széllyel állunk szemben, hogy a Szovjet mögé a második helyre csúszunk le, honvédelmünk megcsonkítása nemcsak bolond dolog, hanem egyenesen öngyilkosság lenne. DIPLOMÁCIÁNKNAK erőfeszítéseket kellene tenni, hogy enyhítsük a magyar kisebbség szen­vedéseit Erdélyben. Minden kínálkozó alkalmat meg kell ragadni, hogy követeljük a Magyaror­szágon és egész Kelet-Európában élő emberek egyéni jogait és önrendelkezési jogát.­­ Csak azért, mert ezek az elnyomott emberek a csat­lós államokban nem viselnek különböző arc­bőrt, mint kommunista elnyomóik, ez nem je­lenti, hogy ezek boldogok az elnyomatásban. És egész bizonyosan nem jelenti, hogy szabadok. Történelmünk tele van olyan példákkal, me­lyek mutatják, hány népben ébresszük fel az egyéni, emberi jogok nagyobb hitét. A szabad­ságszobor a tanúja annak, milyen hatással volt a mi szabadságharcunk a francia népre. Itt kint a téren áll a Mindszenty-szobor. És ez a tény, valamint az, hogy ezelőtt húsz évvel az Egyesült Államok budapesti követségén kért Mindszenty bíboros menedéket, tanúsítja, hogy mit jelentett az amerikai nép szabad életformája Magyaror­szágnak és Kelet-Európának. És amint körülpil­lantok ebben a teremben, sok-sok olyan ameri­kai magyar arcát látom, akik tudásukkal és mű­vészetükkel gyarapodást jelentettek Ameriká­nak. Látom a bizonyítékát annak, hogy milyen jótékony hatással van a szabadság az emberek­re. Folytatnunk kell, lelkesíteni, biztatni és báto­rítani kell a szabadságért. És a tárgyalások mű­vészetét kell felhasználni a szabadság ügyéért, amint ez benne foglaltatik Ford elnök jelszavá­ban: a harmadik amerikai évszázadért! Amely­nek feladata az egyéni szabadság megerősítése. EZEN A FÖLDÖN 200 ÉVVEL EZELŐTT amerikai gazdálkodó legények muskétájukból tü­zet nyitottak a vöröskabátos angol katonák ten­gerére. Pedig tudták, hogy a túlerővel szemben kell kivívni a győzelmet. Húsz évvel ezelőtt pe­dig bátor magyar férfiak és nők lőtték az orosz tankokat és vetettek rájuk kődarabokat. És az orosz tankokon ott villogott a szovjet csillag. Az a kérésem, hogy amikor erre emlékezünk, fo­gadjuk meg: azokért az eszményekért, amelye­kért Mindszenty bíboros élt és halt, dolgozunk mi is. (Elhangzott New Brunswickban, 1976. szep­tember 26-án, Mindszenty József bíboros szob­rának felavatásán.) .. .. ...... 1976 október 10. Ú­titár­s — Levelek dr. Szépe László dr. A „könnyű" próbatétel Az élet mindenkit próbák elé állít. Nem egyszer, ha­nem számtalanszor. Nem mindig könnyű próbák elé, ha­nem gyakrabban nehezek elé. Próba elé állítja az egyént, a családot és a nemzetet. S az ilyen tűzpróbák idején mu­tatkozik meg az ember, a család és egy nép értéke. A si­lány elesik, az erős helytáll. Az itteni emigrációs magyarság is most próba előtt áll. „Könnyű” próbatételnek nevezem a címben, valójá­ban azonban súlyos próbatétel. Ilyen előtt az amerikai magyarság még nem állt és ilyen eshetősége még soha nem volt. Miről van szó? Az Amerikai Magyar Szövetség fel­hívásából idézem: „Könnyű Ernő a kaliforniai Xlll. ke­rületben mint képviselőjelölt (B) az előválasztáson győ­zött. .. Könnyű Ernő Magyarországon született, magyar tanár és író gyermeke. Jól beszél magyarul, s ami ennél is többet jelent: együtt érez minden hű magyarral, aki népe sorsát szívén viseli... A nagy számú magyar be­vándorolt magyarság soraiból eddig még senki sem nyert el képviselőséget a washingtoni kongresszusban, míg a lengyelek, olaszok és csehek évek óta számos képviselőt juttattak be. — Most nyílik az első alkalom arra, hogy magyar származású embert segítsünk be a belügyi és nemzetközi életben döntő szerepet játszó politikai tes­tületbe .. Arra kérünk, lehetőségeid szerint, küldd ado­mányodat a jelölt címére: :P. O. Box 303, Saratoga, Cal. 95070... Magyar testvér, itt az alkalom, hogy kis áldo­zattal erősen segítsd a magyar érdeket.” Mi a súlyossága ennek a próbatételnek? A mostani politikai körülmények, amelyek zilált, bal felé tolódó li­beralizmust, szélsőséges szocializmust és laza erkölcsi­­séget hirdetnek, és ezen át egy könnyű, élvezetes életet ígérnek a népnek. Ezzel a hamis propagandával szemben nagyon nehéz a választáson nyerni egy szilárd, nemzeti, erkölcsi alapokat, fegyelmezettséget és önfeláldozó haza­szeretetet hirdető programmal, amilyet Könnyű Ernő képvisel. — De tudjuk, hogy a még szabad világot, ezt az országot, csak ilyen programmal lehet még megmen­teni. Ezért a józan ész és saját érdekünk, főleg gyerme­keink jövője azt diktálja, hogy tegyünk meg minden tő­lünk telhetőt, hogy Könnyű Ernő ilyen programmal be­jusson a kongresszusba. ( De hogyan segíthetek én New Yorkból, Cleveland­­ből vagy Detroitb­ól egy kaliforniai választáson? — kér­dezhetné valaki. — An­nak a vidéknek, San Josénak ma­gyarsága házról-házra jár, telefonál, az üzletben, a mun­kahelyen, ismerősök között szavazatokat gyűjt, és a helyi újságoknak írogat. — Mit tehetsz te New Yorkból vagy máshonnan? Ne nézd ölhetett kézzel a harcot, mint egy futballmeccset az arénában. Talán neked is vannak is­merőseid abban a körzetben, Kaliforniában, magyarok, amerikaiak, írj nekik, kérd fel őket, hogy menjenek sza­vazni. — És ha nincs ott senkid, vedd elő a pénztárcádat és küldd el a bizottságnak a fenti címre. Legalább azt az összeget, amit egy futballmeccsre fizetnél. Tudod, hogy ez a nép hozzászokott ahhoz, hogy arra szavaz, akinek a nevét többször látja a televízión vagy olvassa az újság­ban. Könnyű Ernőnek kell időt vennünk a helyi televí­zióban és hirdetéseket az újságban. Kell tudnod, hogy ez pénzbe kerül. Ahogyan a háború megnyeréséhez, Monte­­cuccoli szerint három dolog kell: pénz, pénz és pénz, — éppen úgy, a mai világban a politikai porondra bejutni, ez a három kell! — Könnyű Ernő, mint volt lágergyerek, mint új bevándorolt, mint 4 gyermek apja, nem képes minderre egymaga. Ezért fordulunk hozzád segítségért. Igaz, nem vagy köteles segíteni, ez a kérés sem akar zaklató, sürgető lenni. Jogod van elzárkózni és félre áll­ni a magyarságtól és a mostani próbatételtől is. De mégis, kérünk, ha tudsz, segíts! Aztán a választás estéjén figyelheted nyugodt lelki­ismerettel a televízióban a döntőt, a küzdelmet, amely meg fogja mutatni, hogy mi amerikai magyarok ( a sok számú régi amerikások, a kb. százezer negyvenötösök és a körülbelül ötvenezer ötvenhatosok és utódaik) mire voltunk képesek az összefogásban, az áldozathozásban, hogy végre egy magyar származású és szellemű képvi­selőnk legyen az amerikai kongresszusban. A választás eredménye ítéletet fog mondani arról, hogy silányak vagy értékesek vagyunk-e még a jövőre?! -BIS. TUZEX GYÓGYSZER / Tel.: 226-8868 és 521-5526 Erdélyi csomagol 1425 Grace Avenue, LAKEWI NÁDAS GYULA lemez, könyv, kerámia, stb. Magyar, angol betűs írógépek.­ Herendi porcellán, taperecorder,­­ JÓD (Cleveland) Ohio 44107 IKKA Pénzküldés és szabadválasztású árucikkek, öröklakás, autó, háztartási felszerelések, életjáradékbiztosítás. V'|R * V é* koszorú küldés, sírápolás, sírkövek. * ““ ,és csomagküldés Csehszlovákiába KUMANIABA Pénz és csomagküldés, Kelet Németország- C, Y O r V S V P o L­engyelországba úgyszintén Ko/ f| F C E,S, 3 le99y°rsabban Z)KGYZŐSÉGI hitelesítések, fordítások, garancia- és megbízólevelek FORDULJON BIZALOMMAL HOZZÁNK T R A N S E X 424 Bloor Street West TORONTO, ONT., CANADA Telefon: (416) 923-1193 M5S 1X5

Next