Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1976 (83. évfolyam, 1-50. szám)
1976-10-24 / 40. szám
6. oldal 7. 8. Mindszenty Szeminárium (A feleleteket be lehet küldeni postán is. Cím: United Hungarian Fund, Tr Mindszenty Szeminárium, P. O. Box 2727, Cleveland, Ohio 44111.) A Mindszenty Szeminárium második kérdéssorozatának második része, az Apostolok Cselekedetei 1—5 fejezetéből. Kimondta: 1. Aranyam, ezüstöm nincs, de amim van, neked adom: a názáreti Jézus Krisztus nevében kelj fel és járj! 2. Ugye ezek, akik itt beszélnek, mindnyájan Galileából valók? 3. Galileai férfiak, mit álltok itt égre emelt szemekkel? 4 Az Atya saját tetszése szerint határozta meg a megfelelő időpontot, nem rátok tartozik ennek ismerete. 5. Mitévők legyünk ezekkel az emberekkel? 6. Menjetek, álljatok ki és hirdessétek a népnek a templomban az életről szóló tanítást. 7. Inkább kell engedelmeskedni Istennek, mint az embereknek! 8. Ha ez a törekvés vagy ez a mozgalom embertől származik, fölbomlik! Nem embernek hazudtál, hanem az Istennek. 10. A börtönt ugyan gondosan zárva találtuk, az őrök is ott álltak az ajtó előtt, de mikor benyitottunk, odabenn senkit sem találtunk. Kire illik ez a leírás? 1. Minden nap odatették a templomnak úgynevezett Ékes kapujához, hogy a templomba menőktől alamizsnát kérjen. 2 Eladta egyik birtokát, feleségének tudtával azonban visszatartott az árból s csak egy részt vitt magával és tett az apostolok lábai elé. 3 Eladta a birtokában levő szántóföldet, fogta az árát és az apostolok lábai elé tette. 4 A betegeket is kivitték az utcára, hogy ha arra megy, legalább az árnyéka érje valamennyiüket és megszabaduljanak betegségükből. 5 . Azt ajánlotta a Tanácsnak, hogy ne zaklassák az apostolokat, hanem engedjék őket szabadon. 6 Mikor meghallotta Péter szavait, holtan esett össze. 7. Örvendezve távoztak a főtanács elöl, mivel méltóknak bizonyultak, hogy Jézusért gyalázatot szenvedjenek. 8 A belépő ifjak halva találták, kivitték tehát és férje mellé temették. 9 Ezután behívatták őket és megparancsolták, hogy egyáltalán ne beszéljenek Jézus nevében. 10 Éjjel kinyitotta a börtön ajtaját és kivezette az apostolokat. 11 Erre az feléjük (Péter és János felé) fordult, remélve, hogy kap tőlük valamit. 12 . Amikor látták bátor szókimondásukat és megtudták, hogy írástudatlan és tanulatlan emberek, meglepődtek. Kinek mondta ezt Péter? 1. Hogyan csábíthatta el szívedet a Sátán, hogy be akartad csapni a Szentjelket? 2. A názáreti Jézus Krisztusnak segítségével áll ez itt előttetek egészségesen, akit ti keresztre feszítettetek, de akit Isten feltámasztott halottaiból. 3. Testvérek, be kellett teljesednie annak az írásnak, melyben a Szentlélek Dávid ajkával jövendölt. 4 Nem részegek ezek, mint ti gyanítjátok, hiszen a napnak harmadik órájában vagyunk. 5 A tőle származó hit adta meg neki ezt az ép egészséget mindnyájatok szeme láttára. 6. Isten azonban feloldozta a halál bilincseit és feltámasztotta őt. Lehetetlen is volt, hogy a halál fogva tartsa. Magatok ítéljétek meg, Isten előtt helyes volna-e inkább rátok hallgatni, mint az Istenre? Aranyam, ezüstöm nincs, de amim van, neked adom: a názáreti Jézus nevében: járj! Meneküljetek ki e gonosz nemzedék közül! Ő az a kő, melyet ti építők elvetettetek, mégis szegletkővé lett. SALVADOR DE MADARSAGA: Budapesti sírfelirat (Fordította: Tollas Tibor) Húszéves szívem álmodik lobogva lenn az éjszakában. Nem égőszemü lányról, pihegő melléről, mely pattanó bimbóként feszül A jövendő élet felé. De álmodom a megalázott Budáról s a meggyalázott Pestről, Mely nyög a Zsarnok csizmája alatt. S az éjszakában izzik föl esküvésem: nem élek így tovább a barbár árnyékában, De emelkedem, szemem szemében s holnap már homlokom lesz homlokával szemben, Acél tekintetemben villámló gondolat. S fölénövök oly óriásra, mint szülőföldem legmagasabb fájának szép sudára. Mert szép meghalni, ó, a harcban, arcom, szemem a földbe süpped, Mélyebbre, mint szülőhazámnak drága földjén A dacos fák alatt a legmélyebb gyökér... S most itt pihen hús homlokom, két szemem, húszéves életem És visszanézek rá, az égőszemü lányra — Táplálva lenn a langy tavasznak rejtelmes nedveit, Melyből kihajt egyszer a vén Buda, s virágot bontnak Pestnek romjai. Az új nap alatt kinyílik majd a két szemem, — Zöld füvek közé rejtett két nagy ibolya — Sugarát tükrözi majd fényes homlokom A tiszta Dunának lágy hullámaként... — Alkonyat, égesd el síromon lángoló gyertyáidat. Ó, hajnal, harmatozd be síromat tiszta könnyeiddel. KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA 1976 október 24. GEREBEN ISTVÁN: G. Ford és JB Carter magyar Az Észak-amerikai Magyar Szervezetek Koordináló Bizottságai Közös Magyar Külügyi Bizottság, szeptember elején mindkét párt jelöltjének, Ford elnöknek és Carter kormányzónak, levelet küldött, amelyben arra kérte őket, hogy az amerikai magyarságot közelről érdeklő kérdésekkel kapcsolatos állásfoglalásukat a Közös Magyar Külügyi Bizottságon keresztü közöljék Amerika magyarságával. A válaszok megérkeztek. Carter kormányzó szeptember 25-én küldött táviratában fejtette ki nézeteit, válaszolt a szeptember 2-án hozzá küldött levélben foglalt kérdésekre. Ford elnök a szeptember 8-án kelt levélben foglalt kérdésekre október 7-én válaszolt. Ford elnök válaszának érdekessége az, hogy azt már a San Franciscóban a két elnökjelölt között lezajlott vita után küldte el. A Kelet-Európa országaira vonatkozó megállapításait tehát már vihart keltő kijelentése nyomán keletkezett tiltakozásokra adott válaszként is vehetjük. A Közös Magyar Külügyi Bizottság az általa írt levelek kérdéseit és az azokra kapott válaszokat magyar fordításban a magyar sajtó rendelkezésére bocsájtja azzal a tudattal, hogy ezek közlésével elősegíti: az amerikai magyarság a jelöltek magyar vonatkozású álláspontjának közelebbi megismerésével, lelkiismeretére támaszkodva tudja leadni szavazatát november 2-án. FORD ELNÖK Ford elnökhöz intézett levélben, kelt 1976. szeptember 8-án, kérdéseink a következők voltak: 1. Az 1976-os Republikánus Platform leszögezi: „Elvárjuk azt, hogy a Szovjetunió végrehajtsa az Egyesült Nemzetek Emberi Jogok Deklarációjában és a helsinki egyezményben lefektetett elveket, amelyek biztosítják a tájékozódás szabad cseréjét . . ” A Magyarország és az Egyesült Államok közötti írott és szóbeli hírcsere nyilvánvaló korlátozottságának tudatában, melyek azok a részletes lépések, amelyeket az Ön adminisztrációja ennek a hírcsere terén fennálló áldatlan állapotnak megjavítását, az emberi érdeklődés ágára, beleértve a filozófiára, ideológiára, történelemre, politikára, való kiterjesztését és a Republikánus Platform által megkövetelt szabaddá tételét célozzák? A Republikánus Platform leszögezi: Továbbra is támogatjuk a kelet-európai népeket önrendelkezési joguk elérésében. Annak a lehetősége, hogy jövőjüket szabadon megválasszák, a béke és a stabilitás szempontjából nagyon fontos.” Ennek a megállapításnak célkitűzéseivel homlokegyenest ellenkezik Helmut Sonnenfeldtnek, a külügyminisztérium tanácsadójának azon kijelentése, melyet a múlt év decemberében, az Egyesült Államok Európába akkreditált követeinek ülésén, Londonban tett. A cáfolatok ellenére is az általános vélemény az, hogy az ebben a kijelentésben foglaltak híven tükrözik az Egyesült Államok külpolitikai vonalvezetéséért felelős tagjainak jelenlegi gondolkodásmódját is. Melyek azok a lépések, amelyeket Ön, Elnök Úr, ennek a káros ellentmondásnak a megszüntetésére javasol? Ösztökéli-e Elnök Úr Sonnenfeldt urat arra, hogy tisztségéről jövő év januárjáig lemondjon? A Platform „Erkölcsösség a külpolitikában” című fejezete kimondja: „Azoknak az egyezményeknek, amelyeket megkötünk, nem szabad megtagadnia azoktól akik nem szabadok, a reményt, hogy egy napon elnyerik szabadságukat.” A magyarok azok között vannak, akik nem szabadok. Azt a reményüket, hogy elnyerhetik szabadságukat, 1956-ban megölték. A helsinki egyezmény úgy látszik újra biztosította Magyarország és a többi közép- és kelet-európai ország Szovjetunió által törttént elnyomásának elfogadását. Melyek azok a gyakorlati és hathatós lépések, amelyeket, Ön, Elnök Úr, követni akar az 1976-os Re-publikánus Platform „Erkölcsösség a külpolitikában” című fejezetében leszögezett más elvek gyakorlati kivitelezésében? A Nixon elnök 1970. február 18-án a kongreszszusnak küldött jelentésében leszögezte: „Az Egyesült Államok Kelet-Európa országait— nem mint egy monolit részeit, hanem mint önálló országokat kezeli.” A közelmúltban észlelt jelek — többek között az a tény, hogy az Egyesült Államok Kelet-Európával kapcsolatos politikáját a Republikánus Platform „Az Egyesült Államok Szovjetunióval való kapcsolata” című fejezetében tárgyalta — úgy értelmezhető, hogy a Republikánus Párt vezetősége elfeledte vagy készakarva elmellőzte ezt az elvet. Ha nem így van, hajlandó-e Elnök Úr ezt az elvet újra leszögezni és biztosítani azt, hogy ez az álláspont a jövőben érvényt kap? 5. Egy nemrég elhangzott interjúban arra a kérdésre, hogy: „Újraválasztása esetén Elnök Úr fel fogja kérni Henry Kissingert arra, hogy továbbra is töltse be a külügyminiszteri tisztséget” Ön így válaszolt: „A csapatnak azt a játékosát, aki eredményes, nem zárjuk ki a csapatból.” Helyesen értelmezzük Elnök Úr válaszát akkor, amikor feltételezzük, hogy Henry Kissinger lesz az Ön új adminisztrációjának külügyminisztere? 6. Az Egyesült Államok Kongresszusa kiegészítette az 1974-es Kereskedelmi Törvényt a Jackson-Vanik javaslattal, s ezzel irányadó esetet teremtett: gazdasági eszközöket használt fel arra, hogy totalitáriánus rendszereket arra ösztökéljen, hogy a kivándorlás jogát biztosítsák állampolgáraik részére. Elnök Úr szándékában van a gazdasági eszközök használatának kiterjesztése más emberi jogok biztosításának elérésére, mint a szabad kivándorlás joga, azok részére, akiktől ezeket a jogokat megtagadják? Tervbe vette-e Elnök Úr gazdasági és kereskedelmi eredmények — mint a legkedvezőbb vámkedvezmény — megtagadását, visszavonását azoktól az országoktól, amelyek elnyomják és megkülönböztetik a nemzeti kisebbségeket? 7. Szén István koronája — a magyar szuverenitás és szabadság jelképe — az Egyesült Államok megőrzésében van. Amerikaszerte jelentős azok száma, akik támogatják a magyar nemzeti függetlenség e jelképének folytatólagos megőrzését addig, amíg Magyarországnak ismét alkotmányjogilag működő független kormánya lesz, amelyet a magyar nép szabadon választ. Elnök Úr adminisztrációja továbbra is megőrzésben fogja tartani a magyar Szent Koronát? Nem fogja kiadni addig, amíg Magyarország megszabadítja magát az idegen csapatok és idegen ideológia elnyomásától, és szabad választások eredményeképpen, a szabadság és függetlenség visszaadatik a magyar népnek? 8. A kongresszus 1972-ben megszavazta az „Ethnic Heritage Studies Program Act’ot. Ez a törvény azon programok részére juttatott anyagi támogatást, amelyek az Egyesült Államok különböző etnik csoportjai tradicióinek — nyelvének, népművészetének, történelmének, szokásainak — megőrzését tartotta célul. Ez a törvény és annak programjai az elnök és a kongresszus „jóindulatú nemtörődömsége” folytán kimúlt. Szándékában van egy hasonló, de hathatósabb program javaslata? » FORD ELNÖK VÁLASZA: Ford elnök, az Észak-amerikai Magyar Szervezetek Koordináló Bizottságának 1976. szeptember 8-án kelt levelében feltett kérdésekre, 1976. október 7-i keltezéssel a következő választ küldte: Köszönöm a lehetőséget, hogy nézeteimet megoszthatom Önökkel! Biztosítom Önöket, hogy Amerika más nemzetekkel szembeni politikájának alapvető elvei változatlanok. A világnak tudnia kellene, hogy mi 1976-ban ugyanúgy valljuk a szabadság és függetlenség elvét, mint ahogy vallottuk azt 1776- ban. — Az Egyesült Államok támogatja minden népnek a szabadságra, függetlenségre és nemzeti önrendelkezésre irányuló törekvéseit. Mi nem ismerjük el egyetlen nemzet idegen hatalom által való megszállását. Újabban sokat hallunk arról, hogy egyes nyugat-európai országok kommunista pártjai új jellemvonásokkal rendelkeznek, hogy hisznek a demokratikus többpárt-rrrdszf’Th',n. how fi:"vétlen, nemzeti alapon álló pártok, határokon kívüli elkötelezettségektől, kapcsolatoktól mentesek. Nem szabad elhinnünk ezeket a félrevezető szavakat. Ugyanezt hallottuk a kelet-európai országok kommunista pártjainak vezetőitől közvetlenül a második világháború befejezése után. — Mindannyian tudjuk, mi történt akkor, amikor ezek a pártok az 1940-es évek végén hatalomra kerültek. Ez a történelemnek egy olyan leckéje, amelyet nem szabad elfelejtenünk. Az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet Záróokmánya olyan dokumentum, amely politikai és erkölcsi elkötelezettségeket szögez le, amelyek az Európában fennálló feszültségek csökkentését célozzák és a Kelet és a Nyugat közötti összeköttetés új útjait nyitja meg. — Nem szerződés, nem jogilag kötelező dokumentum. Nyugat-európai szabad és demokratikus szövetségeseinkkel összhangban cselekedve, több, a Nyugat számára jelentős kérdésben elvi engedményt és elkötelezettséget csikartunk ki a kommunista országoktól. Első alkalommal elértük azt, hogy a kommunista országok vezetői nyilvánosan elkötelezték magukat az egyén szabadságának, a mozgás, tájékozódás, a gondolkodás szabadságának nagyobb méretű biztosítására, mint az a múltban bármikor volt. Megteremtettünk egy olyan mércét, amelyet a záróokmány kommunista aláírói is elfogadtak, és amellyel a világ felmérheti, milyen mértékben tartják be vállalt kötelezettségüket. • A varsói szerződésben részt vevő országok kormányait annak a lehetőségnek nyilvános elismerésére kényszerítettük, amely a határok békés úton való megváltoztatására vonatkozik. Ez olyan nagy jelentőségű engedmény, amely megcáfolja a vádat, mely szerint a helsinki záróokmány a jelenlegi, határokat végérvényesen véglegesítette. • A záróokmány magában foglalja azt a tényt, hogy az aláíró országok a nemzetközi jog megsértésével történt megszállást vagy területszerzést nem ismerik el törvényesnek. • A népek önrendelkezéshez való jogát külön megemlíti a záróokmány. • Végül az Egyesült Államok a helsinki záróokmány aláírásával nem ismerte el Észtország, Litvánia és Lettország Szovjetunióba való bekebelezését. A helsinki konferencián, 1975. júliusában, azt mondtam, hogy az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezletet eredményei alapján fogják kiértékelni. „Nem az ígéretek alapján, amelyeket teszünk, hanem az ígéretek alapján, amelyeket valóra váltunk.’’ Az Egyesült Államok a múlt évben ismételten hangsúlyozta a záróokmányban lefektetett elvek gyakorlatba való átültetésének és azok betartásának szükségességét. Mi figyelemmel kísérjük a záróokmány minden részletének betartását. A NATO szövetségeseinkkel együtt dolgozva,öszszehangolt akciókkal cseréljük ki azokat az adatokat, amelyek a záróokmányban leszögezett elvek gyakorlati alkalmazásának figyelemmel kísérésére vonatkoznak. Politikánk semilyen értelemben — és én ezt hangsúlyozom — semilyen értelemben sem ismeri el Kelet-Európának a Szovjetunió általi elnyomását, vagy a szerves egység bármely formáját. Politikánk első és legfontosabb tényezője az, hogy ennek a nemzetnek a biztonságát biztosítsam, és nemzeti véderőnket olyan szinten tartsam, amely első a világon. A hivatalbalépésemet megelőző évtizedben a kongresszus a védelmi költségvetésben közel 50 milliárd dolláros csökkentést javasolt. 1976-ban ezt az irányzatot megváltoztattam, meggyőztem a kongresszust úgy, hogy hosszú idő után először szavazott meg egy olyan védelmi költségvetést, amely jelentősen növelte hadügyi kiadásainkat. Amerika hadseregét 13 hadosztályról 16-ra emeli. A haditengerészet és a légierő erősítését új programok teszik lehetővé. Építjük a TRIDENT tengeralattjárót és a hozzá való rakétákat, a B—1-es stratégiai bombázó, a levegőből és tengerről kilőhető új rakétatípus, új interkontinentális rakéták, melyek az 1980-as évek kívánalmainak tesztüek plegop, új, tank ellen használható rakéták, új, támadásra alkalmas helikopter, új, benzin- és teherszállításra alkalmas repülőgép, új tank s a hajók teljesen új típusai vannak fejlesztés, építés alatt. A kutatást és fejlesztést — Amerika technológiai elsőbbségének kulcsát — nagy mértékben növeltük. Egy felsőbbrendű nemzeti védelem Amerika biztonságának és a világ békéjének, szabadságának elsőrendű feltétele. Katonai erő képezi a békéhez vezető utat. Az Egyesült Államok és a Szovjetunió megmarad ideológiai vetélytársnak. Mi nem félünk egy ilyen kihívástól, sőt örömmel vesszük annak a lehetőségét, hogy bebizonyítsuk: a mi életmódunk lényegéből eredően előnyt élvez a központi vezetéssel és a kormány által erőszakkal végrehajthatott ortodoxiával szemben. Mi elvárjuk a Szovjetuniótól azt, hogy gyakorlatban alkalmazza az Egyesült Nézetek emberi jogokra vonatkozó deklarációiban és a helsinki záróokmányban lefektetett elveket, amelyek biztosítják a szabad hírcsere és a szabad kivándorlás lehetőségét, beleértve a szovjet zsidók, keresztények, muzulmánok és más vallásúak lehetőségét arra, hogy külföldön élő közeli rokonaikhoz kivándorolhassanak. — Ebben a szellemben elvárjuk a zaklatás minden formájának megszüntetését, — beleértve a bebörtönzésnek és katonai szolgálatnak arra való felhasználását, hogy az ilyen kivándorlást megakadályozza. Azoknak a kormányoknak, amelyek népük bizalmát élvezik, nincs okuk a kultúra, a szellem vagy a sajtószabadságtól való félelemre. A kelet-európai népek önrendelkezési joguk elnyerésére irányuló törekvéseiket továbbra is támogatják. Annak a lehetősége, hogy a jövőjüket szabadon válasszák meg a béke és a stabilitás szempontjából nagyon fontos. Támogatunk minden olyan törekvést, amely Kelet- és Nyugat-Európa közötti érintkezést növeli. Ugyancsak támogatjuk az Európa összes államai közötti gazdasági kapcsolatok növekedését.* A megfelelő anyagiak biztosításával erősen támogatjuk az Amerika Hangja, a Szabad Európa Rádió és a Szabadság Rádió folytatólagos működését. A Szovjetunióval való diplomáciai kapcsolatainkat a kölcsönös egyenlőség elvének szigorú betartása irányítsa, így a Szovjetunióval való kapcsolatainkat rendíthetetlen elvek fogják irányítani. Fenn fogjuk tartani a stratégiai és konvencionális katonai erőnket, ellenezni fogjuk a szovjet erőknek oly alkalmazását, amely egyoldalú előnyöket biztosít vagy politikai és területi terjeszkedést szolgál; sohasem fogjuk eltűrni a stratégiai erők egyensúlyának olyan eltolódását, amely érdeke-