Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1976 (83. évfolyam, 1-50. szám)

1976-12-12 / 47. szám

8. oldal Útitárs — Levelek dr. Szépe László dr. Ádventi várakozás Életünk nagy része csupa várakozásban telik el. Klönösen gyermek- és ifjúkorunkban voltunk telve álladóan várakozásokkal. S addig szép és élvezetes az és amíg várakozás van bennünk. A beteljesedett reményi már nem olyan szépek, mint a megelőző várakozása S így van ez helyesen, mert a várakozás, a reményked adja az embernek az ösztönzést a további munkához, újrakezdésekhez. Ma, több évvel a vállunkon, talán már kevesebb várakozás bennünk. Ha van is, az már nem mind öröm teli s nem mindig a szép álmok ígérete. Mostani várakzásainkba már belevegyülnek a rossz elősejtések, a baja betegségek várása is. Különösen érzik ezt azok, akik reggélenként már csak különös fortéllyal hozzák mozgási rozsdásodó tagjaikat. S ez a fajta várakozás már nem biztató, nem felemelő és nem egyezhetik meg a Teremtinek azzal a tervével, mellyel minket a boldogságra hvott s ezért ezekre megoldást kell találnunk. Az életünkben mindig kell várakozásnak, reménykedésnek lennie. E nélkül csak keservesen vonszoljuk magunkat egyik napról a másikra. De mi legyen az örömre várakozásunk, ha már nem sokra telik a testi energiáulből? — A Green Bay-i magyar nagyasszony, V. Mária ne ii ad erre bölcs tanácsot. Ha a lábaimmal már nem tudok úgy ugrándozni, mint a gyermek, lelkileg még mindi elevenen tartom magamban a szépet, kedveset és minden reggel valami szépet várok az Istentől és az embereitől, fia ma nem is kapom meg, reménykedem abban, hog majd a holnap hoz valami örömet... Nyugodt idegeket, lelki rugalmasságot, frissesége csak úgy élvezhetünk, ha megtartjuk magunkban a veirakozás, reménykedés örömét. Reményt valami jóbat szépben. Ha testi, földi örömekben már nem telik, akkor lelkiekben, s ezekből mindig többet kaphatunk, amin az évek múlnak felettünk. Az ilyen lelki várakozás nagy segítség, óriási gyógyító erő a testi bajokra is... Ég, édesanyának meghalt 21 éves fia. Nagy csapás ez, különösen akkor, ha azt a fiút nagyon szerette és ha a fia jövendő öregségének támasza lehetett volna. A szomszédok úgy gondolták, hogy össze fog roppanni a bánat súlya alatt. De ő a temetés után úgy folytatta a munkáját azonnal, mintha semmi sem történt volna. Amikor megkérdezték, miért nem pihen meg, azt felelte: A munkába temetem bele a bánatomat. — Ezért helyesen írja Perlak is: A munka az élet legszilárdabb gránitoszlopa, amibe akkor is bele lehet kapaszkodni, ha a föld is megrendü alattunk és az egész világ összeomlik körülöttünk. — Jó tesszük, ha a bajban annyira tevékenykedünk, hogy nem érünk rá gondolkozni, töprengeni... Amikor valamire várakozunk, valamiben reménykedünk, nem elég arra várni, hanem azt meg kell dolgoznunk, azért meg kell küzdenünk. Aki azt várja, hogy sült galamb a szájába repüljön, az nem várakozik, hanem üres ábránddal becsapja saját magát. Az élet igazolja hogy a várakozás, reménykedés önmagában mit sem ér Csak akkor kezdődhet jogosan a reménykedésünk, amikor ahhoz minden tőlünk telhetőt megtettünk már. Így van ez a tanulásban, a munkahelyünkön, családi boldogságunkban és a politikában, hazánk felszabadításában is Munka és áldozatos tettek nélkül még egyetlen politikai változás sem történt soha. A helyes várakozás művészetének egy másik alapétele az, hogy a holnap várása miatt ne mulasszuk el a mai napot. Nem tudom, kinek a mondása ez, de végtelenül bölcs mondás. — Vannak emberek, akik állandóan csak a holnappal, a jövő tervekkel, az épülő házzal, a kőendő üzletekkel vannak elfoglalva, s közben elmulasztók a mai napot élni. Nem veszik észre, hogy a holnap építése közben férjük vagy feleségük kínlódik mellettük, gyermekeik csak az utcától kapnak nevelést s ők maguk s annyira a jövő terveknek dolgoznak, hogy közben egészségüeg talán már a holnapot sem érik meg. Elvetítik a mát, a mostani és elszalasztják azt az embert, aki éppen most van mellettük. Milyen téves várakozásoknok!... így vagyunk gyakran az ádventi, karácsonyi váraozásainkkal is. Sokszor vártunk valamire, de ritkán tudok, hogy mire is. S elmúlnak majd az utolsó ádventek,arácsonyok is, és nem kaptuk meg azt, amire várakozunk. Pedig a legszebb várakozások a karácsonyi váraozások. De mi az, amit várnunk kell? Semmi más, mint az, miért a betlehemi Gyermek jött le a földre, amire Jézus anított: Találd meg és szeresd az Istent és szeresd emertársaidat. Ha ezt még nem tudod, tanuld meg. Akkor eteljesedik az ádvent várakozása: Béke, nyugodtság és bldogság a lelkedben. Ez a várakozások legszebbje. IKKA Pénzküldés ft szabadválasztású árucikkek, öröklakás, autó, háztartási felszerelések, életjáradékbiztosítás. VI R A G és koszorú küldés, sírápolás, sírkövek. TUZEX Pénz és csomagküldés Csehszlovákiába ROMANIÁBA Pénz és csomagküldés, Kelet Németországba és Lengyelországba úgyszintén GYÓGYSZERKÜLDES a leggyorsabban KÖZJEGYZŐSÉGI hitelesítések, fordítások, garancia- és megbízólevelek FORDULJON BIZALOMMAL HOZZÁNK T R A N S E X 424 Bloor Street West TORONTO, ONT., CANADA Telefon: (416) 923-1193 | M5S 1X5 | __ \ KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA ESZMÉLKEDÉS OLVASÁS KÖZBEN: Csonka Emil: A száműzött bíboros (Az ÚJ EURÓPA kiadása, SAN FRANCISCO-MÜNCHEN, 1976 326 oldal.) A mű újságírói munka lenne, azonban majdnem minden részében, nemcsak ábrázolásában, és gondolati tartalmában is, bensőségesebb, hanem irodalmi áramlásában is megragadóbb, m mint akár a leggondosabb újságírói riport. Tanulmánynak is lehet mondani, azonban olyan lüktető erővel adja vissza az események ritmusát, amelyet csak a jelenlevő kortárstól és úti társtól, újságírótól lehet elvárni. Éppen ezért, nemcsak irodalmi veretű beszámoló, nemcsak riporteri lélegzetű jelentés, nemcsak lelkiismeretes gondú tanulmány, hanem fotóközelséget kínáló forrásmunka is lehet egykor. És talán ezs a műfaji változatosság teszi Csonka Emil könyvét, munkáját már ma is izgalmassá. Érdemessé - nemcsak megvételre, hanem megőrzésre is. Ami a végeredményben fő törekvése minden hivatását is szolgáló írónak. Legyen író, újságíró, tanulmány- közlő vagy forráskutató. „A száműzött bíboros” gyűjtötte össze eddiga legtöbb eseményt, színi környezet- és ember- ábrázolást, sajtóvéleményt és következtetést, — - amit a mi zord korunk legnagyobb magyarjának is vértanúságot vállaló élete mutatott. Ebből két ■ltot kell itt kivennünk a műből. I Az egyikről csak távoli tudomásunk volt. Az I kivett idézet arról számol be, hogyan akarták ’ I alattomos, a névtelen levelek visszataszító mód- I szerével operálva, az amerikai katolikus vezető , tényezőkhöz fordulva lehetetlenné tenni ameri- Ikai útját. Erről Csonka Emil (135. oldal) közli I a lefolyt dialógust: I I I I Valamennyi amerikai bíboros és püspök név-I jelen levelet és egy memorandumféle beadványt kapott „AGGÓDÓ AMERIKAI—MAGYAR KATOLIKUSOK BIZOTTSÁGA” aláírással. A be-kiadvány lényegében a következőket tartalmazza: „ Mindszenty a mai idők legnagyobb magyar mártírja. Nemcsak a magyarok, hanem az egész világ tiszteli és szereti. De megbízható források- s bár értesültünk bizonyos tényekről s ezeket az I amerikai főpapok elé tárjuk. Már huszonöt éve, s amikor Mindszenty New Yorkban járt, Spellman I bíboros határozottan arra kérte, ne beszéljen a zsidókérdésről s a nácik ,,jó és rossz” cseleke- I deteiről. Azóta negyedszázad telt el, Mindszenty I ma 82 éves, látszólag egészséges, de „előrehala-dott korának korlátai nem kímélték meg szellemi képességeit”. Bécsben töltött ideje nem volt elégarra, hogy tisztán lássa a szabad világ helyzetét, a magyar helyzetet pedig vágyai s nem a valódi körülmények alapján ítéli meg. Politikai vezérnek tekinti magát és fel van háborodva az Egyesült Államok Magyarországgal kapcsolatos politikája miatt. Az Egyesült Államok bűnének rója fel, hogy Magyarország az első háború után elvesztette területe kétharmadát, s hogy 1956- ban nem segített felszabadítani Magyarországot. Mindszent nem habozik hangoztatni: Eisenhower elnöknek fontosabb volt Izrael és a Szuezicsatorna, mint Magyarország szabadsága. Fatimában olyan politikai nézetet hirdetett, hogy szentbeszéde alatt több pap otthagyta a templomot. Idei, újévi üzenetében azt mondotta, hogy a zsidók tették tönkre Magyarországot. Brüsszeli látogatása nem annyira vallási, mint politikai jellegű volt; a belga bíboros, különös „véletlenként”, Mindszenty érkezése előtt hagyta el a várost s csak Mindszenty távozása után tért vissza. Mindszenty most azon van felindulva, hogy az amerikai egyházi hierarchia egyetlen tagja sem hívja meg. Az iránt is érdeklődik, hogy az amerikai püspökök mekkora összegeket adnának útjára. Az amerikai magyar templomokban gyűjtéseket rendelt el. Mindezek alapján — így a memorandum — „alázatos véleményünk” szerint Mindszenty amerikai útja nem „a pásztor meglátogatja nyáját” jegyében történnék, ellenkezőleg! Erősen politikai jellegű lenne azzal a céllal, hogy népszerűsége érdekében kiaknázza Wyszynski lengyel bíboros küszöbönálló útját. S tekintve az amerikai sajtó, rádió és televízió nagy szabadságát, félő, hogy Mindszenty meggondolatlan és egyéni nézeteit félreértik és félremagyarázzák, így végső soron a katolikus egyház ügyének tesznek rossz szolgálatot. Mi Magyarországon születtünk, de az Egyesült Államokat is szolgáljuk, ezért nem akarjuk, hogy Amerika kormánya ki legyen téve egy buzgó, de elaggott ember méltatlan bírálatának. Ez az amerikai egyházi hierarchiának is ártana. A memorandum a címzettek megértését kéri, amiért névtelenül mondták el, ami a „szívüket nyomja”. ★ Jaszovszky (József) késedelem nélkül egy jól átgondolt, tárgyilagos levelet írt az amerikai bíborosoknak, érsekeknek, püspököknek. A levél sorra cáfolja a névtelen memorandum alattomos állításait: Spellman soha nem kérte Mindszentyt, hogy erről vagy arról ne beszéljen. A magyar bíboros nem is gondolhatott „a nácik jó cselekedeteire, hisz maga is a hitleristák fogságában volt. Az „antiszemita” Mindszentyről, itt Amerikában, Fábián Béla, a magyar zsidóság kiemelkedő tagja írta a legszebb méltató könyvet. A bíboros soha nem tett politikai vezérséget génylő nyilatkozatot, bár magyarok milliói tö-t öntettek fel rá. Sohasem az Egyesült Államokat tette felelőssé Magyarország feldarabolásáért, és tudva, hogy az amerikai törvényhozás nem ratifikálta a Magyarországot megcsonkító békeszerződést. Jaszovszky beszámolt a prímás eddigi európai útjainak egyetemes sikeréről, jelenőségéről, arról, mily demonstratív szeretettel fogadták mindenütt az európai főpásztorok. Levelét azzal a megállapítással zárta, hogy Amerikában százezrek óhajtják a magyar főpap látogatását. Bécsből Mindszenty higgadtan reagált. — Jaszovszky Józsefnek a többi közt ezt írta: „Kedves Fiam, értékes közlését köszönöm. A beadvány, amellyel névtelenek engem befeketíteni akarnak, íróik ellen tesz tanúságot szinte minden cáfolat nélkül, megmutatja, hogy milyen szellem hajtja őket. Válaszával egyetértek... Az amerikai ordináriusoknak sem lehetetlen átlátni ennek az alattomos érvelésnek a vékony hálóján...” Aki a könyvnek ezt a dialógusát olvassa és visszaemlékezik lelki fejedelmünk érkezése előtti időkre itt, Amerikában, joggal döbben meg. Milyen ismerős kijelentések ezek jól emlékszünk rájuk. Csonka Emil könyvének érdeme, hogy ezt a dialógust megörökítette. Nem szabad a „névteleneket” elfeledni, mert idővel többet tudunk majd róluk, mint akkor és még többet, mint ma. A másik idézet a könyv 61. oldaláról való, ahol a szerző Mindszenty és Wyszynski találkozásáról ír. Ez a rész is különösen időszerű napjainkban, amikor Wyszynski bíboros azzal, hogy a kremli diktatúra egyházunk elleni támadásának rohamait bátran visszautasította és leleplezte püspöki körlevelében, — fenntartotta a Mindszenty bíboros által minden vasfüggöny mögötti katolikusért indított harcot. A két közép-európai népet képviselő bíboros, Mindszenty József és Stephan Wyszynski találkozásáról, melyet történelminek mond (a mai események is ezt igazolják), ezt írja: Történelmi találkozónak kell jellemeznünk azt az órát, amelyben Mindszenty a lengyel egyházfővel, Wyszynski kardinálissal beszélgetett. Mit mondtak egymásnak, mit kérdezett a varsói érsek, mit tanácsolt, miről vallott a magyar prímás, ezt ma még titok fedi. Mert Wyszynski még nap mint nap vívja lengyel földön azt a harcot, amelyet Mindszenty vívott Magyarországon. — Jobb körülmények között, nem annyira magára hagyatva, egységesebb táborral a háta mögött, de Wyszynski is szüntelenül szembenéz az ateista uralommal és mint Mindszenty tette életében, mindig felemeli főpásztori szavát, ha az államhatalom egy-egy intézkedése a hívek lelkét, a lengyel nép hívő erkölcsét veszélyezteti. — Wyszynskiről mondják — s talán erről is szó volt a két főpap találkozóján —, hogy a bíborosi testületben mindvégig ellenezte, hogy Mindszenti kiparancsolják Budapestről. Mert ő tudta, miről van szó! S talán a lengyel főpapnak most újabb erőt adott, további évekre, az a pár óra, az a tény, hogy együtt lehetett a hitvalló bíborossal, Mindszenty Józseffel. A szabadság harcosai vagyunk ! (Folytatás az első oldalról) I makacs, megcsontosodott antiszovjetizmust hir- Idetnek, izgatnak a Szovjet ellen és háborúra I uszítanak. Tehát nem a népünknek járó emberi, s szellemi és nemzeti szabadságjogokért küzdenek, hanem csak az antiszovjetizmus enyhületlen s gyűlöletét hirdetik. És ily módon hidegháborús, s de lehet, hogy ennél is vadabb háborús uszítók I lennének. Azt hiszem, nem kell tovább magya- I rázni, hogy mit jelent, ha az emberi, szellemi és nemzeti szabadság harcosait, a száműzötteket az antiszovjetizmus jelszavával be tudják festeni és a béke ellenségeinek tudják beállítani. Elfeledtetve azt, hogy tulajdonképpen mi a szabadság jogait követeljük népünknek és nem a háborút. A fogás igen hasznos úgy a politika belső piacain, mint a politikai külkereskedelemben. ★ NE ENGEDJÜK MAGUNKAT ebbe a csapdába behúzni. Maradjunk meg szabadságharcosnak, mert ez több, ez jelenti az egészet. Mi a szabadságjogokat követeljük ezért áll mögöttünk a Nyugat. És mutassunk rá: mi nem antiszovjetizmust hirdetünk, hanem szabadságot követelünk. És éppen azért állunk szemben a Szovjet-unióval, mert a Szovjetunió az anti, a Kreml növeli a háborús veszélyt, mert a Kreml van a szabadságjogok ellen. És magunk között, a száműzöttek körében is , szabadságharcosként törődjünk egymással. Mindkét a szabadságjogok követelésében elsősorban a mi népünk iránti fogyhatatlan és rendületlen szeretet vezet. Az a felfogásunk, hogy a magyar nép egy népnél sem alávalóbb, mert hitéért, szellemi emelkedettségéért és szabadságáért, függetlenségéért több áldozatot hozott, mint bármelyik nép. Tehát ugyanannyi szabadság és biztonság jár a magyar népnek, mint bármelyik népnek. És ezzel a szeretettel, amelyet népünk iránt érzünk, viseltessünk mi, száműzöttek, egymás iránt is. A száműzöttek vigyázzanak egymásra, az egyházaikra, iskoláikra, lapjaikra, szövetségeseikre, egyleteikre, és tiszteljék a köztük levő tudást, ha az a magára hagyott magyar nép szeretetében munkálkodik. És akkor az antiszovjetizmus elleni kampány, amit most elindítottak ellenünk, egyszerűen nem ér el bennünket, mert mi az antiszovjetizmusnál többek, a magyar szabadság harcosai vagyunk a száműzetésben. (1976. XII. 1.) Csak Reagan következhet a republikánus pártban (mondja William F. Buckley Jr.) (NEW YORK, N. Y.) Az önálló, nagy tekintélyű és konzervatív véleményű New York-i közró, William F. Buckley Jr., a republikánus párt jövőjéről („Merre, republikánus párt?”) érdekes cikket írt, amelynek egyes részleteit érdeees ismertetni. Thomas Deweyt idézve elmondta, hogy a republikánus párt tulajdonképpen 10 republikánus pártból áll, amelyek néha szövetkeznek egy jelölt érdekében, néha nem, így mikor Barry Goldwater nyerte el a pártkonvenien a jelölést — nem szövetkeztek. És Rockeller kormányzó, valamint Javits szenátor nem voltak hajlandók a republikánus liberálisokkal konzervatív jelöltet támogatni. Akkor megjólták már, hogy a párton belüli liberális párttól, amely nem fogadta el a konvenció határotát sem, ugyanígy ki fogja váltani előbb-utóbb konzervatív oldal ellenkezését egy olyan jellttel szemben, akit a liberális republikánusok karnak majd megválasztani. . A New York-i konzervatív tekintély úgy látja,ogy bármilyen kezdeményezés is történjék Republikánus Pártban, annak a Délről kell kidulni, a déli államokkal fennálló problémáit pártnak rendbe kell hozni. Ehhez jó lenne annall a kormányzó, azonban ezt a szerepét gátja a Nixon-adminisztrációval való közeli kapsolata, továbbá az, amit Ford elnök előválasztási kampányának legkeserűbb napjaiban a konzervatív oldal ellen tett. A cikkíró erre a következtetésre jut: „Minden valószínűség szerint egyedül Reagan 1976 december 12. A könyvet nagy gonddal összeállított névmuató zárja be, amely alkalmassá teszi ezt a tanulmányt arra, hogy bárki, aki lelki fejedelmünk letével és jelentőségével foglalkozni kíván, kézikönyvként használja. Az olvasó, mikor a könyv letétele után összeuglalja eszmélkedését, úgy látja, Csonka Emil nem azt alkotta pontosan, amit a könyv címe mond: nem csak a száműzött bíborosról adott éles és hatásos portrét. A műből több lett, portré helyett — a hasonlat szakmájánál maradva — az olvasó gondolatvilágában freskót bont ki, — ■ széles horizontú, történelmi freskót, amely a központi méretű Mindszenty József körül, jobbról és balról felrajzolja küzdelmének és munkájának egész menetét. Szerkezeti és szerkesztői érzékét dicséri, hogy ez nem vonta el figyelmét a munka központi alakjáról, sőt azt ez által még akább kiemelte. (Eszterhás István) ÚJDONSÁG! Örömmel közöljük, hogy CSONKA EMIL, történész és közíró tollából részletes leírás jelent meg Mindszenty József bíboros, Magyarország hercegprímása életének utolsó háromévi működéséről „A száműzött bíboros" címen, igen szép kiállításban. A bizonyára nagy érdeklődésre számot tartó könyv kapható a Katolikus Magyarok Vasárnapja könyvosztályán: 1739 Mahoning Ave., Youngstown, Ohio 44509. Ára 12 dollár, plusz 50 cent porteköltség!