Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1976 (83. évfolyam, 1-50. szám)
1976-02-08 / 5. szám
IMPERSONAL: Néhány polgári szó a szivárgásról ★ A SZÍNJÁTÉK, amely a kapitóliumon folyik, mulatságos lehetne, ha nem lenne annyira szomorú, hogy a republikánus elnök és a demokrata többségű kongresszus közötti politikai párviadal mennyire aláássa Amerika külügyi állásait mindenfelé a világban. Amerika ellenségei nagyon jól tudják ebből a párharcból, hogy az elkövetkező évet büntetlenül kihasználhatják nemcsak Amerika, hanem a szabad világ ellen — mert Amerika most nem ér rá, vagy mert vezetői (a választásra sandítva) nem is kívánnak állást foglalni. ★ A CIA ÜGYÉRŐL van szó. Miután a CIA vizsgálatból nem lett tivi-színjáték, amelyben a szerencsés bizottság tagjai egy életre szóló nyilvánosságot kaphattak volna, egyre-másra jelennek meg a kiszivárogtatott bizalmas és fűszeres titkok arról, hogyan is működött a CIA külföldön és itthon. Ma már ott tartunk, hogy olvashatjuk a kongresszusnak azt a szigorúan bizalmas határozatát is, amelyet a vizsgálatról hoztak a demokrata honatyák, mert nyilvánosságra szivárogtatták, azonban anélkül, hogy a bizottsági kisebbség véleményét is vele szivárogtatták volna. Ami köznyelven azt jelenti, hogy a demokrata többség bizalmas határozatát, minden fűszerével, tudatlan kezek kiadták a sajtónak, viszont a bizottság republikánus frakciójának ellenvéleményét nem. Hát azt szivárogtassák ki a republikánusok, mondotta egy cinikus vélemény a felháborodott bizottsági republikánusoknak. Előzőleg Ford elnök megegyezett a bizottsági elnökkel, hogy megkapják a CIA bizalmas adatait, ha nem hozzák azokat addig nyilvánosságra, amíg Ford elnökkel meg nem beszélik. A szittárogtatók ezzel egyáltalán nem törődtek. A bizottság támadással védekezik: nem ők, hanem az elnöki iroda szivárogtatott, hogy kompromittálja a bizottságot... ★ ÉS ITT ÉRÜNK ODA, ahol a komédia kezdődik. A bizottság éppen azon háborodott fel és joggal, éppen azt vizsgálja, hogy a CIA állítólag Amerikában is vizsgálgatott. Viszont, ha most azt indítványozzák, hogy ki kell vizsgálni, ki kémkedett a kongresszusi bizottság titkai után és ki hozta azokat nyilvánosságra, nem értünk oda, ahol a vita elkezdődött? Indítványozzák, a CL vagy valamely más szervezet derítse fel, mint ellenkém, ki is lenne a bizottsági kém? Ismét, ez majdnem viccesnek hangzik, azonban nem az, mert a CIA ma is működő amerikai szervezet, külföldön emberek dolgoznak, amerikai és más nemzetiségű emberek Amerikáért, akiknek ez a szivárogtatás az életét veszélyezteti. ★ AKI PEDIG AZT HITTE NETÁN, hogy a Fehér Házat, a mai republikánus adminisztrációt hozza nehéz helyzetbe a szivárogtatással, tévedett. Nem ismeri a közhangulatot. Ugyanis a CIA ügyével és a CIA „titkok” közzétételével kapcsolatos közhangulatban kezd kialakulni egy másik vélemény is. Ezt erősíti, hogy amikor a demokrata elnökök CIA intézkedéséről esik szó, akkor csak általában beszélnek a CIA hibáiról. De mikor a republikánus elnökök idején történő CIA hibákról van szó, akkor sohasem feledik el ezt a republikánus elnök nevének a megemlítésével tenni. Ide tartozik az, amit Mary McGrory vezércikkíró közölt egyik rovatában Sinatrával, az énekessel kapcsolatban. A szenátus hírszerző bizottsága ugyanis belebotlott egy olyan bizalmas értesülésbe, amelyből kiderült, hogy a demokrata Kennedy elnöknek viszonya volt egy olyan Miss Campbellel, akinek ugyanilyen kapcsolatai voltak hírhedt maffia-vezetőkkel. És a CIA feljegyzés elmondta, hogy a kettőt Sinatra, az énekes színész ismertette össze egymással. Miss Campbell meg is jelent a bizottság előtt és mindezt meg is erősítette, a lapok szerint. Azonban, úgy látszik az idézett McGrory-rovatból, hogy Sinatra is el akarta mondani a magáét, és ezt már a bizottság nem kívánta meghallgatni. William Safire, a New York Times vezércikkírója (mindezt Mary McGrory közli), aki Sinatra aféle szószólója, igen felháborodott ezen: „A bizottság nem kívánja meghallgatni a durcás énekest — kiáltja Safire —, mert a bizottság védeni akarja Kennedyt.” — Safire azt szuggerálja némi igazsággal, ha a leghalványabb gyanú is forogna fenn, hogy Nixonnak maffiakapcsolatai lennének, a sajtó máris sikoltozna. Majd a cikk így folytatja a csodálatos történetet: „A törzstagokat, republikánusokat, kiküldték a Kennedy könyvtárba, hogy tanulmányozzák a Fehér Ház telefonhívásainak a listáját. Megtalálták Miss Campbell 70 telefonhívásáról tanúskodó feljegyzéseket, de nem volt arra vonatkozó bizonyíték, hogy bármelyik hívás is Giancana csikágói otthonában történt volna. Ezt tanúsították... Church szenátor kijelentette: »Tudjuk az egész történetet«...” Giancana az egyik maffia főnök, aki kapcsolatban volt Miss Campbellel. Azóta agyonlőtték. Church szenátor, a bizottság elnöke, azóta elnökjelölt. ★ AMI MIND ÉRTHETŐ LENNE. Azonban annyira nem lenne szabad mégsem lenézni (még egy szenátusi bizottság magasából sem) az amerikai ember vélekedését, hogy nem fog eszébe jutni a kérdés: Mi a különbség, ha Miss Campbell Giancana maffia-főnök hálószobájából vagy az utcai telefonállomásról hívta fel az elnököt? Azonkívül a maffia-főnökök előrelátó emberek és általában ismerik a lehallgatás fejlett technikáját.★ Az egész lehangoló históriát szeretnénk egy politikai tanulsággal befejezni. Ami valójában nem is befejezés, hanem inkább kezdete valaminek, aminek a végét nem lehet látni sem: a kiszivárogtatásnak van egy fizikai és pszichikai törvénye. Nevezetesen: az a lyuk, amin szivárog, mindig nagyobb lesz. Tovább folyik a támadás a Free Europe ellen Lapunk múlt heti számában foglalkoztunk azokkal a támadásokkal, amelyeket a szovje pártsajtó intézett a VOICE of AMERICA, a RADIO LIBERTY és a RADIO FREE EUROPE ellen. Rámutattam arra, hogy a Kremlin szeretné lefokozásukat, illetőleg megszüntetésüket elérni Az oka ennek az — írtuk —, hogy Helsink tekintetében a szovjet pártban nincs egyetértés A párt vezetői, a fiatalokra mutatva nyugtani nők. A belső hangulat felrobbanásától félnek Ezeknek nagy sikere lenne, ha Amerika a rádióadókat megfegyelmezné — vagy mint itt maradt CIA vétkeket — egyszerűen beszüntetné Persze ez előtt makacs alkudozást folytatnak majd. De mivel a rádióadások, itt különösen a Radio Liberty és a Radio Free Europe-ra gondolunk, nem fájnak különösebben az elnöknek és jól jönnek a kongresszusnak, könnyen bekövetkezhet olyan megegyezés, amely a szabadságadók végzetét jelentheti. Ez ugyanis 1. az amerikai külügyminiszter politikája szempontjából felesleges tehertétel elejtését, 2. a kongresszus szempontjából CIA elleni eredményt, 3. az elnök szempontjából a kongresszusnak tett engedményt jelentene — és a mai adminisztráció szempontjábóle felejtsük el, Kissinger a rabnemzetek ügyét már régen elhallgatja) könnyen végrehajtható. Azt is megírtuk, hogy az engedmények ilyen, amerikai listáján, az első helyen a Radio Free Europe intézménye áll. Kissinger a Free Europeot adhatja fel a legkönnyebben. Először, mert a rabnépek ügyét külügyminiszterségének első napjai óta tervszerűen elhallgatta. De komor figyelmeztetést jelent az a tény is, hogy Kissinger politikájában nem állította a külpolitika második szintjén, a marxista osztályharcos külpolitikával szembe annak régi ellentételét, a kisnépek szabadságának állandó hangoztatását. Kissinger irányvonala szerint a Free Europe már ma is szervtelenül kapcsolódik a Ford-adminisztráció külpolitikájához. A szovjet pártlapok utáni kiegészítésként ezt kell jelenteni, a szovjet rádiókban folyik a szabadságadók elleni izgatás. Persze az adások mind a PRAVDA már ismertetett cikkére hivatkoznak, azonban tovább mennek és a támadást most Nyugat-Németország elleni éllel ismételgetik. Célzatosan torzító információ, hazug riportok, nyilvános rágalmazás — ez a propaganda egészében igazolható rossz érzést keltenek a nyugatnémet kormány ellen, amelynek a magatartását mindezekkel kapcsolatban kifogásolják, hangoztatja a moszkvai rádió. „Megérthetetlen — mondja a moszkvai rádió —, hogy manapság egy szuverén állam hogyan tűrheti el ezt. A CIA elleplezett központjai kényük-kedvük szerint élnek Nyugat-Németország területén.” A következő adásban már szembeállítják Nyugat-Németországot a „nemzetközi felháborodással”. — „A nyugatnémet türelem szovjet és nemzetközi vélekedés szerint egyszerűen elviselhetetlen a rádiók működése tekintetében, ha azokat az elveket vesszük figyelembe, amelyeket Helsinkiben elfogadtak...” • És ha jól ismerjük a szovjet diktatúra színészi fogásait, akkor mindezek után arra kell gondoljunk, hogy valamiféle ígéret vagy megállapodás már ott van a zsebükben, amelynek az csupán bevezetése, hogy aztán azzal , mint a Kremlin újabb győzelmével rukkoljanak elő. (Bécs, Sárkány György) Lapunk kitűnően felszerelt * NYOMDÁJA • mindenféle nyomtatványokat, • könyveket, • okmányokat, • belépőjegyeket, • színlapokat, • levélpapírokat, • borítékokat stb., legolcsóbban, legszebben és leggyorsabban készít el magyar, angol, spanyol, német, vagy más nyelveken. offset- és magasnyomás saját fotólaboratórium Számos köszönőlevél van birtokunkban! Kérjük katolikus egyleteink pártfogását! MAGYAROK VASÁRNAPJA 1739 MAHONING AVENUE YOUNGSTOWN, Ohio 44509 Telefon: (216) 799-2600 KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA AMERIKA HANGJA: Az európai vörösök csábszavai A szovjet sajtó állapította meg, hogy a Nyugaton, de főként Amerikában szovjetellenes hangulat van növekvőben. Úgy látszik, amennyire győzelemnek hitték Helsinkit, annyira vereségük is. Íme, az egyik amerikai hang, idézzük Todd Simon amerikai közíró egyik vezércikkének tanulságos részeit. Todd Simon cikkei tengerparttól tengerpartig jelennek meg. Címe: „Az európai vörösök csábszavai”. „Milyen doromboló kandúr lett Georges Marchais, a Francia Kommunista Párt főtitkára. Televízión előállt azzal, hogy el kell ejteni a proletárdiktatúra frázisát a pártalkotmányból, mert annak rossz hangzása van a francia fülekben. És hogy Marchais és pártja szilárdan kapcsolódnak a szabadsághoz és hogy a francia és a szovjet kommunistáknak más a felfogásuk a szocialista demokráciáról. Ő is és az olasz kommunista főnök, Enrico Berlinguer is, mindketten azt hangoztatják, hogy hajlandók más pártokkal együttműködni demokratikus keretben.” A detente-ra spekuláló kijelentésekre Todd Simon szerint az Egyesült Államok válasza nem lehet más csak egyszerű, lapos „NEM!” — Hogy miért, azt a cikkíró így indokolja meg: „Nem tartana sokáig és a kommunisták, miként Senhor Alvaro Cunhal Portugáliában, az egész hatalmat magukhoz akarnák majd ragadni. Cunhal megmondta: Portugáliában nem lesz burzsuj demokrácia. A NATO egyetlen titka sem lenne tovább titok. Úgy lenne, mint Washingtonban: minden játszmában megmutatnák előre Moszkvának a kártyákat. Ha mégis kiderülne, hogy Marchais és Berlinguer tényleg doromboló kandúrok a koalícióban, a párt adandó alkalommal elejtené őket és olyan párttigrist küldene helyettük a koalícióba, amely fel tudná falni a többi párt vezetőit. És ha egyszer vezető állásba jutnának, követelnék a honvédelmi kiadások törlését. Amerika vagy a magáéból pótolná, amit töröltek, vagy kilépne a NATO-ból.” Ez mindenképpen a Szovjetunió győzelme lenne és Amerika visszavetése, állapítja meg a cikkíró. Majd a kommunisták belső taktikáját így elemzi: „Egyikük megjelenik a szavazók gyűlésén — vagy a szakszervezeti gyűlésen és követeli, hogy hallgassák meg. — Minden demokratikus alkotmányból pontosan tud idézni, mint a verset úgy szavalja. Tudja kívülről a Bill of Rights-et és a Legfelsőbb Bíróság döntéseit. És ha valaki felkiált, tegyük ki, hiszen még csak nem is tag! — akkor kiderül, hogy kíséretében van egy fényképész, aki lefotografálja, amikor kiteszik. Mint ezt a fasiszták cselekedték, akik egy tiszteletreméltó állampolgárral tették ezt, aki megkísérelte annak a szabadságnak a gyakorlását, amelyet az alkotmány biztosít neki. De ha netán ez a ravasz fickó átvehetné az uralmat, felhasználva a rendszer minden demokratikus jogát és biztosítékát, akkor azonnal, a döngve becsapná ennek a demokratikus rendszernek az ajtaját. A kommunista országok foglyainak nem engedélyeznek semmiféle szabadságot, bármit is ígérjen az alkotmány. A berlini fal megmutatja, hogy milyen szabadságot tesznek lehetővé.” Ezért kell az Egyesült Államoknak azt válaszolni a nyugat-európai kommunista pártoknak, hogy „NEM!” — állapítja meg ez az amerikai hang. „Minden más válasz bolondul kockázatos lenne” — fejeződik be a cikk. 1976. február 8. „Ember küzdj és bízva bízzál!" (Madách) LEVELEKBŐL és BESZÉLGETÉSEKBŐL írja dr. Szépe László, dr. A CSALÁD Az emberiség legősibb, legerősebb közösségi sejtje a család. Az egyén után ez a következő, legtermészetesebb kiinduló szerve, pillérje a társadalmi felépítésnek. Aki ezt az alapsejtet megbontja vagy kizárja a társadalom vagy a nemzet felépítéséből, az magát a társadalmat és a nemzetet bomlasztja szét. A családi közösség volt az alapja a törzsek életének. A patriárkális, családi felépítés volt az alapja a legelső népek, fajok, nemzetek kialakulásának. Ha visszatekintünk az ősember történelem előtti idejére, ott is a családi egység a kiindulópont. S a mai ember részére nagy intelem, komoly figyelmeztetés, hogy az ősnépek családi élete abszolút tökéletes, szigorúan fegyelmezett volt. Ösztönszerűen tudták, hogy a családi egység az életbenmaradásuk előfeltétele. Talán túlzottan magasabb volt az apa hatalma, tekintélye, s ismeretlen volt a nők ma értelmezett egyenjogúsága, a women's lib, de ez érthető abból, hogy a férfi volt az, aki az élelmet szerezte és a családot oltalmazta. „Hátsó-Indiában, a magashegyi őserdők hozzáférhetetlen mélyén élnek a yumbrik („emberek”), talán legősibb népfaja... Testileg, szellemileg (kultúrában) alig többek mint az „állat”, (de) erkölcsileg és lelkileg teljes emberek. Morális szabályaikat sohasem lépik át: bűn nélkül élnek példátlanul harmonikus életet.” (Várkonyi: Szíriát oszlopai, Bp. 12.) A történelemkutatásnak még számos adata bizonyítja, hogy a család a legősibb és legtökéletesebb alapsejtje minden emberi közösségnek, törzsnek, fajnak, nemzetnek. — De ha valaki nem elégedne meg az emberi történelem kezdetének adataival és az evolúcióban kutatná a családi egység eredetét, az csak sétáljon ki a közeli állatkertbe s ott a csimpánztól kezdve a madarakig mindenütt megtalálja a család fogalmát. Mindezek alapján teljes biztonsággal állíthatjuk, hogy egy népnek, nemzetnek s az egész világnak közösségi alapsejtje a család. Ha ez megromlik, erre is mondhatjuk, amit Berzsenyi az erkölcsre mondott: Róma (a világ) ledől s rabigába görnyed. — Ebből értjük meg az Ellenség mai támadását, taktikáját és fondorlatait a család ellen. A népeket, egyéneket rabszolgaságba dönteni a legkönnyebben úgy lehet, hogy megbontják a családok egységét. Meglazítani a családtagok erkölcsét, lerombolni a szülői tekintélyt, sikamlóssá tenni a nemi életnek természetszerűleg szent területét, megnövelni az egyéni vágyakat, önzéseket, követelőzve, elégedetlenné tenni a fiatalokat és így megindítani a szakadékot (gap) a szülők és gyermekek között. Ezek után a többi már a menetrend szerint megy s hiábavaló a megmaradt hitek ellenállása, szervezkedése, a megzavart, megfertőzött családi élet lehetővé teszi az egész emberiség leigázását.★ Ezek szomorú megállapítások. — Mondhatná valaki, hogy pesszimista meglátások, — de igazak. Természetesen vannak még felemelő, biztató jelek is. S amikor mi hontalanok látjuk magunk között az összeomló családi életeket, lássuk meg ezeket a biztató, felemelő jeleket is és okuljunk a szép példákból. A nemes példák még menthetnek közöttünk, amikor az Ellenség beférkőzni igyekszik a családjaink közé. Még vannak nemes példák. Amerre járok, sok helyen találok idősebb házaspárokat megértő, békés összhangban. Pedig az öregséggel járó anyagi és egészségi gondok gyakran felörlik az idegrendszert és mindegyik házastárs hajlandó lenne nézeteltérésre, kirobbanásra. Mégis, sok, csodálatosan megértésben élő házaspárt láthatunk, akik megmaradnak egymás iránti hűségükben, és olyan gyengéden bánnak egymással, mint valamikor a házasságuk első napjaiban. Ha kérdezem ennek a türelmes kitartásnak az okát, ez a válaszuk: Mindketten erősen belekapaszkodunk az Istenbe és ez a vallásos hitünk erőt ad nekünk. New Jerseyből ismerem a fiatal Bill és Piroska családját három serdülő gyermekkel. Ez a kor a legnehezebb a gyermeknevelésben. Ma az utca, a tv, gyakran az iskola is bomlasztja a családi egységet. De ebben a családban az apa jó példája, az anya szeretete tartja bennük a nívót. Mindenkinek, a legkisebbnek is megvan a napi feladata, munkája a családi közösségben, s ez a kooperáció végtelenül fontos. Ez a család példaképe lehetne a józan, keresztény nevelésnek. S amikor megkérdezem, hogy mi a titka ennek a nagyszerű családi együttesnek, ez a válasz rá. Tudjuk, hogy Isten nélkül, szerető családi összhang nélkül s a mindenkinek kiosztott feladat nélkül nem lehet nevelni. Ezért az apa mindig talál időt arra, hogy fiaival foglalkozzon, dicsérjen, s ha kell, higgadtan fenyítsen; az édesanya szeme és szíve pedig mindig nyitva van a gyermekek és az egész család fölött. Ha a családunk otthoni hangulata kellemes, akkor a gyermekek nem kívánkoznak máshova... Az ilyen boldog családok még reményt adnak egy szebb, nemesebb világ kialakulásához. TUZEX GYÓGYSZER IRKA és 521-5526 Tel.: 226-8868 Erdélyi csomagol NÁDAS GYULA lemez, könyv, kerámia, stb. Magyar, angol betűs írógépek: Herendi parcellán, taperecorder, 1425 Grace Avenue, LAKEWOOD (Cleveland) Ohio 44107 Wi IV 17 t)r(