Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1976 (83. évfolyam, 1-50. szám)

1976-02-08 / 5. szám

IMPERSONAL: Néhány polgári szó a szivárgásról ★ A SZÍNJÁTÉK, amely a kapitóliumon fo­lyik, mulatságos lehetne, ha nem lenne annyira szomorú, hogy a republikánus elnök és a de­mokrata többségű kongresszus közötti politikai párviadal mennyire aláássa Amerika külügyi ál­lásait mindenfelé a világban. Amerika ellensé­gei nagyon jól tudják ebből a párharcból, hogy az elkövetkező évet büntetlenül kihasználhat­ják nemcsak Amerika, hanem a szabad világ el­len — mert Amerika most nem ér rá, vagy mert vezetői (a választásra sandítva) nem is kíván­nak állást foglalni. ★ A CIA ÜGYÉRŐL van szó. Miután a CIA vizsgálatból nem lett tivi-színjáték, amelyben a szerencsés bizottság tagjai egy életre szóló nyilvánosságot kaphattak volna, egyre-másra je­lennek meg a kiszivárogtatott bizalmas és fű­szeres titkok arról, hogyan is működött a CIA külföldön és itthon. Ma már ott tartunk, hogy olvashatjuk a kongresszusnak azt a szigorúan bizalmas határozatát is, amelyet a vizsgálatról hoztak a demokrata honatyák, mert nyilvános­ságra szivárogtatták, azonban anélkül, hogy a bizottsági kisebbség véleményét is vele szivárog­tatták volna. Ami köznyelven azt jelenti, hogy a demokrata többség bizalmas határozatát, min­den fűszerével, tudatlan kezek kiadták a sajtó­nak, viszont a bizottság republikánus frakciójá­nak ellenvéleményét nem. Hát azt szivárogtas­sák ki a republikánusok, mondotta egy cinikus vélemény a felháborodott bizottsági republiká­nusoknak. Előzőleg Ford elnök megegyezett a bizottsági elnökkel, hogy megkapják a CIA bi­zalmas adatait, ha nem hozzák azokat addig nyilvánosságra, amíg Ford elnökkel meg nem beszélik. A szittárogtatók ezzel egyáltalán nem törődtek. A bizottság támadással védekezik: nem ők, hanem az elnöki iroda szivárogtatott, hogy kompromittálja a bizottságot... ★ ÉS ITT ÉRÜNK ODA, ahol a komédia kez­dődik. A bizottság éppen azon háborodott fel és joggal, éppen azt vizsgálja, hogy a CIA állítólag Amerikában is vizsgálgatott. Viszont, ha most azt indítványozzák, hogy ki kell vizsgálni, ki kémkedett a kongresszusi bizottság titkai után és ki hozta azokat nyilvánosságra, nem értünk oda, ahol a vita elkezdődött? Indítványozzák, a CL­ vagy­ valamely más szervezet derítse fel, mint ellenkém, ki is lenne a bizottsági kém? Ismét, ez majdnem viccesnek hangzik, azon­ban nem az, mert a CIA ma is működő ameri­kai szervezet, külföldön emberek dolgoznak,­­ amerikai és más nemzetiségű emberek Ameri­káért, akiknek ez a szivárogtatás az életét veszé­lyezteti. ★ AKI PEDIG AZT HITTE NETÁN, hogy a Fehér Házat, a mai republikánus adminisztrá­ciót hozza nehéz helyzetbe a szivárogtatással, tévedett. Nem ismeri a közhangulatot. Ugyanis a CIA ügyével és a CIA „titkok” közzétételével kapcsolatos közhangulatban kezd kialakulni egy másik vélemény is. Ezt erősíti, hogy amikor a demokrata elnökök CIA intézkedéséről esik szó, akkor csak általában beszélnek a CIA hibáiról. De mikor a republikánus elnökök idején történő CIA hibákról van szó, akkor sohasem feledik el ezt a republikánus elnök nevének a megemlíté­sével tenni. Ide tartozik az, amit Mary McGrory vezércikkíró közölt egyik rovatában Sinatrával, az énekessel kapcsolatban. A szenátus hírszerző bizottsága ugyanis belebotlott egy olyan bizal­mas értesülésbe, amelyből kiderült, hogy a de­mokrata Kennedy elnöknek viszonya volt egy olyan Miss Campbellel, akinek ugyanilyen kap­csolatai voltak hírhedt maffia-vezetőkkel. És a CIA feljegyzés elmondta, hogy a kettőt Sinatra, az énekes színész ismertette össze egymással. Miss Campbell meg is jelent a bizottság előtt és mindezt meg is erősítette,­­ a lapok szerint. Azonban, úgy látszik az idézett McGrory-rovat­­ból, hogy Sinatra is el akarta mondani a ma­gáét, és ezt már a bizottság nem kívánta meg­hallgatni. William Safire, a New York Times vezércikkírója (mindezt Mary McGrory közli), aki Sinatra aféle szószólója, igen felháborodott ezen: „A bizottság nem kívánja meghallgatni a durcás énekest — kiáltja Safire —, mert a bi­zottság védeni akarja Kennedyt.” — Safire azt szuggerálja némi igazsággal, ha a leghalványabb gyanú is forogna fenn, hogy Nixonnak maffia­kapcsolatai lennének, a sajtó máris sikoltozna. Majd a cikk így folytatja a csodálatos törté­netet: „A törzstagokat, republikánusokat, kiküld­ték a Kennedy könyvtárba, hogy tanulmányoz­zák a Fehér Ház telefonhívásainak a listáját. Megtalálták Miss Campbell 70 telefonhívásáról tanúskodó feljegyzéseket, de nem volt arra vo­natkozó bizonyíték, hogy bármelyik hívás is Giancana csikágói otthonában történt volna. Ezt tanúsították... Church szenátor kijelentette: »Tudjuk az egész történetet«...” Giancana az egyik maffia főnök, aki kapcso­latban volt Miss Campbellel. Azóta agyonlőtték. Church szenátor, a bizottság elnöke, azóta elnök­jelölt. ★ AMI MIND ÉRTHETŐ LENNE. Azonban annyira nem lenne szabad mégsem lenézni (még egy szenátusi bizottság magasából sem) az ame­rikai ember vélekedését, hogy nem fog eszébe jutni a kérdés: Mi a különbség, ha Miss Camp­bell Giancana maffia-főnök hálószobájából vagy az utcai telefonállomásról hívta fel az elnököt? Azonkívül a maffia-főnökök előrelátó emberek és általában ismerik a lehallgatás fejlett tech­nikáját.★ Az egész lehangoló históriát szeretnénk egy politikai tanulsággal befejezni. Ami valójában nem is befejezés, hanem inkább kezdete valami­nek, aminek a végét nem lehet látni sem: a ki­szivárogtatásnak van egy fizikai és pszichikai törvénye. Nevezetesen: az a lyuk, amin szivárog, mindig nagyobb lesz. Tovább folyik a támadás a Free Europe ellen Lapunk múlt heti számában foglalkoztunk azokkal a támadásokkal, amelyeket a szovje pártsajtó intézett a VOICE of AMERICA, a RA­DIO LIBERTY és a RADIO FREE EUROPE el­len. Rámutattam arra, hogy a Kremlin szeretné lefokozásukat, illetőleg megszüntetésüket elérni Az oka ennek az — írtuk —, hogy Helsink tekintetében a szovjet pártban nincs egyetértés A párt vezetői, a fiatalokra mutatva nyugtani nők. A belső hangulat felrobbanásától félnek Ezeknek nagy sikere lenne, ha Amerika a rádió­adókat megfegyelmezné — vagy mint itt ma­radt CIA vétkeket — egyszerűen beszüntetné Persze ez előtt makacs alkudozást folytatnak majd. De mivel a rádióadások, itt különösen a Radio Liberty és a Radio Free Europe-ra gondo­lunk, nem fájnak különösebben az elnöknek és jól jönnek a kongresszusnak, könnyen bekövet­kezhet olyan megegyezés, amely a szabadság­adók végzetét jelentheti. Ez ugyanis 1. az ame­rikai külügyminiszter politikája szempontjából felesleges tehertétel elejtését, 2. a kongresszus szempontjából CIA elleni eredményt, 3. az el­nök szempontjából a kongresszusnak tett enged­ményt jelentene — és a mai adminisztráció szempontjából­­­e felejtsük el, Kissinger a rab­nemzetek ügyét már régen elhallgatja) könnyen végrehajtható. Azt is megírtuk, hogy az engedmények ilyen, amerikai listáján, az első helyen a Radio Free Europe intézménye áll. Kissinger a Free Europe­­ot adhatja fel a legkönnyebben. Először, mert a rabnépek ügyét külügyminiszterségének első napjai óta tervszerűen elhallgatta. De komor figyelmeztetést jelent az a tény is, hogy Kissin­ger politikájában nem állította a külpolitika má­sodik szintjén, a marxista osztályharcos külpoli­tikával szembe annak régi ellentételét, a kisné­­pek szabadságának állandó hangoztatását. Kis­singer irányvonala szerint a Free Europe már ma is szervtelenül kapcsolódik a Ford-adminiszt­­ráció külpolitikájához. A szovjet pártlapok után­i kiegészítésként ezt kell jelenteni, a szovjet rádiókban folyik a szabadságadók elleni izgatás. Persze az adások mind a PRAVDA már ismertetett cikkére hivat­koznak, azonban tovább mennek és a támadást most Nyugat-Németország elleni éllel ismétel­getik. Célzatosan torzító információ, hazug ri­portok, nyilvános rágalmazás — ez a propagan­da egészében igazolható rossz érzést keltenek a nyugatnémet kormány ellen, amelynek a maga­tartását mindezekkel kapcsolatban kifogásolják, hangoztatja a moszkvai rádió. „Megérthetetlen — mondja a moszkvai rá­dió —, hogy manapság egy szuverén állam ho­gyan tűrheti el ezt. A CIA elleplezett központjai kényük-kedvük szerint élnek Nyugat-Németor­szág területén.” A következő adásban már szembeállítják Nyu­­gat-Németországot a „nemzetközi felháborodás­sal”. — „A nyugatnémet türelem szovjet és nem­zetközi vélekedés szerint egyszerűen elviselhe­tetlen a rádiók működése tekintetében, ha azo­kat az elveket vesszük figyelembe, amelyeket Helsinkiben elfogadtak...” • És ha jól ismerjük a szovjet diktatúra színészi fogásait, akkor mindezek után arra kell gon­doljunk, hogy valamiféle ígéret vagy megálla­podás már ott van a zsebükben, amelynek az csupán bevezetése, hogy aztán azzal , mint a Kremlin újabb győzelmével rukkoljanak elő. (Bécs, Sárkány György) Lapunk kitűnően felszerelt * NYOMDÁJA • mindenféle nyomtatványokat, • könyveket, • okmányokat, • belépőjegyeket, • színlapokat, • levélpapírokat, • borítékokat stb., legolcsóbban, legszebben és leggyorsabban készít el magyar, angol, spanyol, német, vagy más nyelveken. offset- és magasnyomás saját fotólaboratórium Számos köszönőlevél van birtokunkban! Kérjük katolikus egyleteink pártfogását! MAGYAROK VASÁRNAPJA 1739 MAHONING AVENUE YOUNGSTOWN, Ohio 44509 Telefon: (216) 799-2600 KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA AMERIKA HANGJA: Az európai vörösök csábszavai A szovjet sajtó állapította meg, hogy a Nyu­gaton, de főként Amerikában szovjetellenes han­gulat van növekvőben. Úgy látszik, amennyire győzelemnek hitték Helsinkit, annyira veresé­gük is. Íme, az egyik amerikai hang, idézzük Todd Simon amerikai közíró egyik vezércikké­nek tanulságos részeit. Todd Simon cikkei ten­gerparttól tengerpartig jelennek meg. Címe: „Az európai vörösök csábszavai”. „Milyen doromboló kandúr lett Georges Mar­chais, a Francia Kommunista Párt főtitkára. Te­levízión előállt azzal, hogy el kell ejteni a pro­letárdiktatúra frázisát a pártalkotmányból, mert annak rossz hangzása van a francia fülekben.­­ És hogy Marchais és pártja szilárdan kapcso­lódnak a szabadsághoz és hogy a francia és a szovjet kommunistáknak más a felfogásuk a szo­cialista demokráciáról. Ő is és az olasz kommu­nista­ főnök, Enrico Berlinguer is, mindketten azt hangoztatják, hogy hajlandók más pártokkal együttműködni demokratikus keretben.” A detente-ra spekuláló kijelentésekre Todd Simon szerint­­ az Egyesült Államok válasza nem lehet más csak egyszerű, lapos „NEM!” — Hogy miért, azt a cikkíró így indokolja meg: „Nem tartana sokáig és a­ kommunisták, mi­ként Senhor Alvaro Cunhal Portugáliában, az egész hatalmat magukhoz akarnák majd ragad­ni. Cunhal megmondta: Portugáliában nem lesz burzsuj demokrácia. A NATO egyetlen titka sem lenne tovább ti­tok. Úgy lenne, mint Washingtonban: minden játszmában megmutatnák előre Moszkvának a kártyákat. Ha mégis kiderülne, hogy Marchais és Ber­linguer tényleg doromboló kandúrok a koalíció­ban, a párt adandó alkalommal elejtené őket és olyan párt­tigrist küldene helyettük a koalíció­ba, amely fel tudná falni a többi párt vezetőit. És ha egyszer vezető állásba jutnának, köve­telnék a honvédelmi kiadások törlését. Amerika vagy a magáéból pótolná, amit töröltek, vagy ki­lépne a NATO-ból.” Ez mindenképpen a Szovjetunió győzelme len­ne és Amerika visszavetése, állapítja meg a cikk­író. Majd a kommunisták belső taktikáját így elemzi: „Egyikük megjelenik a szavazók gyűlésén — vagy a szakszervezeti gyűlésen és követeli, hogy hallgassák meg. — Minden demokratikus alkot­mányból pontosan tud idézni, mint a verset úgy szavalja. Tudja kívülről a Bill of Rights-et és a Legfelsőbb Bíróság döntéseit. És ha valaki fel­kiált, tegyük ki, hiszen még csak nem is tag! — akkor kiderül, hogy kíséretében van egy fény­képész, aki lefotografálja, amikor kiteszik. Mint ezt a fasiszták cselekedték, akik egy tiszteletre­méltó állampolgárral tették ezt, aki megkísérelte annak a szabadságnak a gyakorlását, amelyet az alkotmány biztosít neki. De ha netán ez a ravasz fickó átvehetné az uralmat, felhasználva a rendszer minden demok­ratikus jogát és biztosítékát, akkor azonnal, a döngve becsapná ennek a demokratikus rend­szernek az ajtaját. A kommunista országok fog­lyainak nem engedélyeznek semmiféle szabad­ságot, bármit is ígérjen az alkotmány. A berlini fal megmutatja, hogy milyen szabadságot tesz­nek lehetővé.” Ezért kell az Egyesült Államoknak azt vála­szolni a nyugat-európai kommunista pártoknak, hogy „NEM!” — állapítja meg ez az amerikai hang. „Minden más válasz bolondul kockázatos lenne” — fejeződik be a cikk. 1976. február 8. „Ember küzdj és bízva bízzál!"­ (Madách) LEVELEKBŐL és BESZÉLGETÉSEKBŐL írja dr. Szépe László, dr. A CSALÁD Az emberiség legősibb, legerősebb közösségi sejtje a család. Az egyén után ez a következő, legtermészetesebb kiinduló szerve, pillérje a társadalmi felépítésnek. Aki ezt az alapsejtet megbontja vagy kizárja a társadalom vagy a nemzet felépítéséből, az magát a társadalmat és a nem­zetet bomlasztja szét. A családi közösség volt az alapja a törzsek életének. A patriárkális, családi felépítés volt az alapja a legelső népek, fajok, nemzetek kialakulásának. Ha visszatekintünk az ősember történelem előtti idejére, ott is a családi egy­ség a kiindulópont. S a mai ember részére nagy intelem, komoly figyel­meztetés, hogy az ősnépek családi élete abszolút tökéletes, szigorúan fegyelmezett volt. Ösztönszerűen tudták, hogy a családi egység az életbenmaradásuk előfeltétele. Talán túl­zottan magasabb volt az apa hatalma, tekintélye, s isme­retlen volt a nők ma értelmezett egyenjogúsága, a women's lib, de ez érthető abból, hogy a férfi volt az, aki az élel­met szerezte és a családot oltalmazta. „Hátsó-Indiában, a magashegyi őserdők hozzáférhe­­t­­etlen mélyén élnek a yumbrik („emberek”), talán legősibb népfaja... Testileg, szellemileg (kultúrában) alig többek mint az „állat”, (de) erkölcsileg és lelkileg teljes emberek. Morális szabályaikat sohasem lépik át: bűn nélkül élnek példátlanul harmonikus életet.” (Várkonyi: Szíriát oszlo­pai, Bp. 12.) A történelemkutatásnak még számos adata bizonyítja, hogy a család a legősibb és legtökéletesebb alapsejtje min­den emberi közösségnek, törzsnek, fajnak, nemzetnek. — De ha valaki nem elégedne meg az emberi történelem kez­detének adataival és az evolúcióban kutatná a családi egy­ség eredetét, az csak sétáljon ki a közeli állatkertbe s ott a csimpánztól kezdve a madarakig mindenütt megtalálja a család fogalmát. Mindezek alapján teljes biztonsággal állíthatjuk, hogy egy népnek, nemzetnek s az egész világnak közösségi alap­­sejtje a család. Ha ez megromlik, erre is mondhatjuk, amit Berzsenyi az erkölcsre mondott: Róma (a világ) ledől s rabigába görnyed. — Ebből értjük meg az Ellenség mai támadását, taktikáját és fondorlatait a család ellen. A né­peket, egyéneket rabszolgaságba dönteni a legkönnyebben úgy lehet, hogy megbontják a családok egységét. Meglazí­tani a családtagok erkölcsét, lerombolni a szülői tekintélyt, sikamlóssá tenni a nemi életnek természetszerűleg szent területét, megnövelni az egyéni vágyakat, önzéseket, kö­vetelőzve, elégedetlenné tenni a fiatalokat és így megin­dítani a szakadékot (gap) a szülők és gyermekek között. Ezek után a többi már a menetrend szerint megy s hiába­való a megmaradt hitek ellenállása, szervezkedése, a meg­zavart, megfertőzött családi élet lehetővé teszi az egész emberiség leigázását.★ Ezek szomorú megállapítások. — Mondhatná valaki, hogy pesszimista meglátások, — de igazak. Természetesen vannak még felemelő, biztató jelek is. S amikor mi hontalanok látjuk magunk között az össze­omló családi életeket, lássuk meg ezeket a biztató, felemelő jeleket is és okuljunk a szép példákból. A nemes példák még menthetnek közöttünk, amikor az Ellenség beférkőzni igyekszik a családjaink közé. Még vannak nemes példák. Amerre járok, sok helyen találok idősebb házaspárokat megértő, békés összhangban. Pedig az öregséggel járó anyagi és egészségi gondok gyak­ran felörlik az idegrendszert és mindegyik házastárs haj­landó lenne nézeteltérésre, kirobbanásra. Mégis, sok, cso­dálatosan megértésben élő házaspárt láthatunk, akik meg­maradnak egymás iránti hűségükben, és olyan gyengéden bánnak egymással, mint valamikor a házasságuk első nap­jaiban. Ha kérdezem ennek a türelmes kitartásnak az okát, ez a válaszuk: Mindketten erősen belekapaszkodunk az Istenbe és ez a vallásos hitünk erőt ad nekünk. New Jerseyből ismerem a fiatal Bill és Piroska csa­ládját három serdülő gyermekkel. Ez a kor a legnehezebb a gyermeknevelésben. Ma az utca, a tv, gyakran az is­kola is bomlasztja a családi egységet. De ebben a család­ban az apa jó példája, az anya szeretete tartja bennük a nívót. Mindenkinek, a legkisebbnek is megvan a napi fel­adata, munkája a családi közösségben, s ez a kooperáció végtelenül fontos. Ez a család példaképe lehetne a józan, keresztény nevelésnek. S amikor megkérdezem, hogy mi a titka ennek a nagyszerű családi együttesnek, ez a vá­lasz rá. Tudjuk, hogy Isten nélkül, szerető családi összhang nélkül s a mindenkinek kiosztott feladat nélkül nem lehet nevelni. Ezért az apa mindig talál időt arra, hogy fiaival foglalkozzon, dicsérjen, s ha kell, higgadtan fenyítsen; az édesanya szeme és szíve pedig mindig nyitva van a gyer­mekek és az egész család fölött. Ha a családunk otthoni hangulata kellemes, akkor a gyermekek nem kívánkoznak máshova... Az ilyen boldog családok még reményt adnak egy szebb, nemesebb világ kialakulásához. TUZEX GYÓGYSZER IRKA és 521-5526 Tel.: 226-8868 Erdélyi csomagol NÁDAS GYULA lemez, könyv, kerámia, stb. Magyar, angol betűs írógépek: Herendi parcellán, taperecorder, 1425 Grace Avenue, LAKEWOOD (Cleveland) Ohio 44107 Wi IV 17 t)­r(

Next