Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1976 (83. évfolyam, 1-50. szám)
1976-06-06 / 22. szám
^vxkkk~x»x~x~xx>'X^k^:~x~x~x<<~x$‘X»x~:~x~x~x><x~x*<“KK~K~x~:~x~>»:“:*<~H~:~x~x~K~XKK“><*<~X"MK*<K"t~X“X~M~XK~x^~XKK~w»XKKKKK"XKK"X^<-x^MX“t“K"XKK~x<~x~:“>*x**x- i OHIO NEEDS A MAN OF ACTION, COURAGE, EXPERIENCE AND INTEGRITY VV FOR U. S. SENATOR in the June 8th Democratic Primary VOTE forx JAMES V. STANTON £ STANTON FOR SENATE COMMITTEE, MERCEDES COTNER CHMN., 3301 W. 100th ST., CLEVELAND, OHIO 44111. £X“XK~X«<~X~XKXK~X*X*«:-XK~XKK~X*X~:~X~X~X«XK*<*X*0“X*X~X“X*X~XKK*<~XKKK*<~:*X*X*XKK*XK":*<‘X*<,X*X-X*<*X~:*X**X“:"X~X~:*-X~X~X-X*'X“X'*: ??4» X V Hogyan látták apáink a pénzt? •Ir.H A VASÁRNAP-ban több alkalommal mentünk viszsza szüleink, nagyszüleink korába, hogy egy-két ma is izgalmas kérdésben megvizsgáljuk, miképpen gondolkoztak, vélekedtek ezekről a kérdésekről. Minden alkalommal érdekes volt, hogy a huszadik század elején élő magyar ember, apánk vagy nagyapánk, akit azóta nem is egy, hanem több földindulás döntött ki életéből, sorsából, országából, nem egyszer el is temetett, miként gondolkozott. És láttuk, szüleink, nagyszüleink gondolatai, véleménye annyi válságon és katasztrófán is átfénylik és bizonyítja, ha a mi öregeink sorsa igaztalan is volt, magatartásuk és lelki világuk, véleményük igaz volt. És még ma is igaz. Most a kitűnően szerkesztett katolikus folyóirat, az ÉLET 1910. december 11-i számának a vezércikkét közöljük, amelyet szerkesztője írt — a pénzről. És — valljuk be — nincs még egy kérdés, amely a 65 év alatt ránkzúduló válságokban többet szerepelt volna, mint a:) PÉNZ Természetesen nem történik meg.. .■ De megtörténhetnék — mint ahogy 1811-ben Ferenc császár alatt megtörtént — és elvben még most is bekövetkezik, hogy 1911. január elsején egyszerre elveszti értékét minden papírpénz, ha az obstrukció tovább tart s az ellenzék ellenállása folytán nem újítják meg az osztrák-magyar bank szabadalmát. Ezt a pénzemberek „devalváció”-nak hívják. A zsebemben levő bankjegyek egy pillanatban kék, piros és mályvaszínű papírszeletekké válnak s a bank úgy tekint reájuk, mint egy váltóra, amelyen két koldus kezeskedett értem. Csak az ezerkoronás érne pár tizedfillérrel többet, mert az tetszetősebb papírosból van, mint a többi. Különben a bankók közt beállna a teljes egyenlőség. Az emberek egyforma szegények vagy gazdagok lennének. Az, aki 1910. december 31-én éjfél előtt egy perccel még százezer papírbankót szorongatott mellén, egy perc múlva, akkor, mikor lecsavarják a lámpákat és a sötétben újévi malacok vinnyognak, bátran cserélhetne a házmesterével, aki szilveszteri borravaló fejében néhány ezüstkoronást vágott zsebre. Gondoltak erre a pénzre? Az ember keveset gondolkozik ilyesmiről. Van egy pénz, a pénz fogalma, amely állandó problémánk, de a másik pénzt, a diplomata pénzt, amely fontosabb, a furfangos és ravasz pénzt az államok és a bankok magánügyének tekintjük. Ilyen percekben vesszük észre, hogy milyen különös viszonyban vagyunk vele. Közel van hozzánk, naponta az ujjaink között táncol, s a szívünk fölött hordozzuk, szívünk vérével tápláljuk, használjuk és nem törődünk vele. Fogadok, hogy sokan alig-alig tudják, mi különbség van a tízkoronás kedves, lila bakfise és a húszkoronás kacér, hideg hölgye között, aki már öntudatosabban, egy kevés gőggel és egy kevés pózzal tekint a birtokosára. Abban pedig egészen biztos vagyok, hogy a financiereket és a jogászokat kivéve, a legtöbb művelt embernek fogalma sincs, micsoda szerződés alapján jelent neki bort, vacsorát, télikabátot, egy színes papír. Ha egy olcsó reklámcédula lenne, talán jobban érdeklődnénk az eredete iránt és inkább megnéznénk. De nem tehetjük. A vágyaink központja: csak egy futó pillantást vethetünk reá. Az agyunk vibrációja, napok fáradtsága, könnyek ragyogása remeg benne s csak égető szükségben markoljuk meg egy elhatározó gesztussal: nincs időnk az ábrándozásra és a filozófiára. Így történik, hogy velünk van, és mégis folyton ismeretlen marad. Csak most tárul elénk egy csodálatos és fantasztikus perspektíva. Múlt este ezzel a gondolattal játszottam és hamarjában láttam milliomosokat koldusi kámzsában, és láttam egy embert, aki ebben az őskori káoszban megveszi ezüstforintokon egész Magyarországot. Képtelen eredményekre jutottam. Fel kellett adnom a badar játékot. De észrevettem, hogy — bár nincs sok vesztenivalóm — fájt a pénz detronizálása. Ezek a bankjegyek a fürge és villamos életet röpítik magukkal. Igaz, hogy kiszívják az erőmet, de magukba szívják, elraktározzák, feltranszformálják, mint a villamosbattéria az elektromosságot. Mindeddig nem tudtunk kitalálni jobb erőtartályt. A mészárost egy doronggal kellene fejbeütnöm, ha egy kiló húsra lenne szükségem. Ma elég bebizonyítanom neki néhány pénzdarabbal, amelyben örömet összpontosítottam, hogy képes volnék erre, mert vagyok olyan erős, mint ő. A kis papírdarabok, mint elegáns katonák, piros és kék uniformisban küzdenek helyettem, harcba küldhetem őket a fillérek szürke közkatonáival és ők csatáznak, csatornákba terelik az erőszakot, megvédik a testemet, de védik a lelkem igazát is s ha kell, elvéreznek értem és kitartanak mellettem mindaddig, míg van annyi erőm, hogy a véremmel, a velőmmel tápláljam őket. Vampa “The House Of Insurance“ Leiek Insurance Agency Shaker Heights, Ohio 44122 3645 Warrensville Ctr. Road Phone: 283-8100 Established 1925 AUTO — HOMEOWNERS - BUSINESS — LIFE RÁKÓCZI ÉV: Mikes szellemi arca ÍRTA: VERESS DÁNIEL Egyetlen arcképe maradt utókorára. 1710 táján készítette az ismeretlen piktor, II. Rákóczi Ferenc valamelyik udvari festője. Hamvast fiatal arc, a vállra dús fürtök hullnak, ajka fölött hetyke bajusz. A szemekben nyíltság, komolyság, figyelem. Karjait, mellét vért borítja. A harci mezből csipke kandikál ki, a korra jellemző katonás mordság és gáláns pompakedvelés összhangzataként. A kép többet elárul az időről, melyben készület, mint a személyről, melyről mintázták. A modell, Mikes Kelemen, akkortájt az uralkodó apródja, húszesztendős volt. A tragikus következményű zernyesti csata évében, 1690. augusztus havának valamelyik napján született és 1761. október 2-án halt meg. Életének jelentősebb félévszázadából egyetlen arcképe sem maradt ránk. Mégis van hiteles Mikes-képünk! — Igazabb és teljesebb minden lehetséges festménynél. Oly kép, melyből a teljes ember és egy teljes élet pillant ránk. Kétszázhét fiktív és öt misszilis levelére gondolok, amelyből összehasonlíthatalan bájjal, közvetlenséggel, erővel bomlik elénk az európaivá nőtt székely szellem és észjárás legrokonszenvesebb képviselőjének alakja, jelleme, vérmérséklete, gondolatvilága. És nem utolsósorban a kora s annak legnagyobb alakja, Rákóczi Ferenc, aki ma is annyi nekünk, amennyi — Németh László találó szavaival — Mikes „e nagy író lelkében fenni tudott”. Mikes Kelemen negyven éven át társalgón leveleiben ama mindmáig titokzatos gr. PE -vel. Tulajdonképpen a képzelt személyen keresztül a világgal és önmagával folytatott párbeszédet. Pompás ráérzéssel bukkant rá alkatilag is legalkalmasabb műfajára, a levélre, a szemérmes kitárulkozás, mértéktartó lemeztelenedés és az önfitogtatás nélküli közvetlenség műfajára. Bármiről ír, régmúlt és jelen dolgokról, környezetéről és idegen népekről, politikai eseményekről és gyerekkori emlékeiről, a sorokon ugyanaz az arc süt át, humorában, bölcsességében ugyanaz az értelem fénylik, kedély mosolyog. Mikes levélíró művészete — líra. Azzá teszi spontán bensőségessége, közvetlen szókimondása, egyszemélyes jellege. Mikest a véletlen nagy történelmi pillanatok kortársává és szemlélőjévé tette. Fejedelme kíséretében napokig hajózott a Visztulán Péter cárral és lengyel nagyhetmannal. Párizs harangjait évekig hallgatta, de fültanúja volt a kontinens legeszesebb s legromlottabb arisztokratás csevegéseinek is XIV. Lajos udvarában, a grosboisi magányban, az asztétikus kamalduli atyák kolostorában eretnek janzevisták tanaival ismerkedik; tengereken hajózik, moldvai követ útján lírai sorok peregnek tolláról a táj szépségeiről szólván, Iasiban Ghica, Bukarestben Mavrocordat vajda vendégeként latolgatja a világ és jövő dolgait. Konstantinápoly szomszédságából figyeli az úgynevezett „tulipánkorszak”-nak véget vető janicsár lázadást, amikor az utcákon is levágott fejek görögtek. Nagy idők szemfüles tanúja. Első, az „Édes néne"-hez címzett levelét a Dardanellák európai partján levő régi kikötővárosból, Gallipoliból keltezi 1717. október 10-én. Az utolsót, immár valóságos válaszként, Rodostóból, 1761. március 19-én, rokonának Huszár Józsefnek. Mi fér el terjedelemben, mélységben e két évszám között? Mindaz, amit Mikes nevébe és egy tragikus szállóigévé vált helységnévbe belezsúfolni lehet. Mikes — Zágon — Rodostó, egymástól elválaszthatatlan fogalmak tudatunkban. Rodostó, a hosszú bujdosás színhelye, egy termékeny tengerparti dombvidéken elterülő, görögök, örmények, törökök és zsidók lakta primitív falu volt. A bujdosók itt ugyan oltalmat élveztek, valójában mintegy kényszer lakhelyen éltek. Amíg a fejedelem élt, szerzetesi szigorúság szabályozta a mindennapokat, s fegyelmezte az emigráns szigetet, melyet egy sereg odavetődött nemzetközi kalandor és kém jelenléte mérgesített és fertőzött. Tétlen várakozásban múltak az évek. Nagynéha vadászat, egy-egy vendég, vallásos lelkigyakorlatok, barkácsolás, udvarlás, egymás intrikálása, légvárépítés — ezzel telt a végtelenné nyúlt idő. „Jobban szerettem volna káposztásfazék lenni Erdélyben, mintsem kávét ivó findzsája a császárnak” — üti le már hetedik levelében a hangot Mikes, hogy aztán képzettársítások tucatjaiban minduntalan visszatérjen a szülőföld, a nagy hegyek, a kolozsvári kenyér íze, a zágoni sör után epedő torok nosztalgiája. Hazafiságának gyökere is tulajdonképpen ez: a szülőföldhöz való olthatatlan szomjúságú kötöttség, amely egész "érzésvilágát a kimoshatatlan gyerekkori emlékek melegével fűti át. De a sors a hazavivő utakat huszonnégy kőfallal rekesztette el mindörökre. Elbukott a nagyszerű szabadságharc, melynek eszmei résztvevője volt; meghalt Rákóczi, az az ember, akit kamaszkorától késő öregségéig odaadó szeretettel és hűséggel szolgált; kudarcba fulladt családalapítási kísérlete; soha szülőotthonát, szeretett Zágonát nem láthatta. Tél volt az élete, mint drámám címe szuggerálja: NÉGY TÉL. Mikes példája a meg nem ingó, odaadó hűség, az önzetlen, talán rajongó, feltétlen szeretet. — Nem volt harcos és nem volt hős, nem volt politikus, s nem vált kimagasló történelmi alakká. A szemlélődök, törjengők fajtájához tartozott. Életszemlélete alaphangját a székely ember mélyen realista, öncsúfoló humora szabja meg, melyet egy sztatikus vallásos szemlélet nedvei járnak át. A derű, az emberi melegség a legkétségbeesettebb nercekben sem hagyta el. Alapjában vége vígkedélyű és tréfára hajló természet volt, szívélyesen csevegett, de tudott órákon át hallgatagon ülni neki nem tetsző emberek között, ozír henné lényege szerint soha nem vált a szó köznapi értelmében udvaronccá, otthonos volt a korszak szokásaiban és gálánsan enyelgő modorában, széptevésében. Amilyen széles, színes, rokonszenves lelki skálája, éppoly gazdag nyelvi kifejezőkészsége is. Petőfiig és Aranyig a magyar móra vitathatatlanul legnagyobb mivésze. Nyelvének alapszövete a székely nyelvváltozat szférájába tartozik. Azonban a fejedelmi környezetben, külhoni forgolódásokban, nagyarányú műfordítói tevékenységében kialakult nyelvi-stilisztikai igényessége francia mintákon bővült, fejlett stíluseszményekkel párosulva, részben elszakították a tájnyelvi kötöttségektől. Nyelvezete az emelkedett műveltségű emlékiratírók társalgási nyelvtípusához közelít, amely az erdélyi köznyelvből nőtt ki, sőt tulajdonképpen túl is haladja ezt a mércét. Az emberi példa, az erkölcsi helytállás, a szépirodalmi vívmányok együttesen emelték Mikest arra a helyre, amelyet elfoglal, legnagyobb szellemeink szomszédságában. ★ Veress Dániel erdélyi író, színműíró, a legkiválóbb magyar színpadi szakemberek közül való. Mikes Kelemen életének tudományos és irodalmi kutatója, alakját a „Négy tél” című drámai művében vitte színpadra. Írását abból az alkalomból közöljük, hogy most járja Amerikát, közvetlen, megragadó előadásaival valósággal elbűvöli amerikai magyar hallgatóit. Mikes Kelemen életének tudósa jól ismeri a száműzöttek sorsát és a száműzöttek problémáit. A száműzetésben ünnepelt Rákóczi-évet gazdagítja Mikes Kelemenről, a száműzetésben élő és haló fejedelem, Rákóczi Ferenc íródeákjáról írott tanulmányának részletes közlése. A magyar unka biztosításáért Első lépés a youngstowni Magyar Ház felé A YOUNGSTOWNI MAGYAR EGYHÁZAK ÉS EGYESÜLETEK NAGYBIZOTTSÁGA most érte el fennállásának 60. évfordulóját. Joggal lehetnek büszkék arra, amit ez alkalomból kiadott magyar és angol nyelvű nyilatkozatukban megállapítanak: „Eddigi működése alatt a Nagybizottság nemcsak a helyi magyarság problémáival foglalkozott és nehéz időkben segítette az arra rászorulókat, de első helyen járt a magyar nemzetet ért sérelmek elleni tiltakozásban és az otthon élő testvéreink megsegítésében. A youngstowni magyarok összefogásának és faji ragaszkodásának legszebb bizonyítéka, hogy öt keresztény egyházat alapítottak, amelyek ma is működnek.” Azonban a Nagybizottság őszinte beszéddel elmondja azt is, hogy az elhalálozások nagyon megritkították a youngstowni magyarság sorait. Ennek következtében az egyházakban külön külön már nem lehet olyan hatásosan a magyar munkát elvégezni, mint eddig. Ez tette szükségessé, hogy a youngstowni jó magyar egyleti vezetők a magyarság összevonásáról és tömörítéséről tárgyaljanak egymás között. És így jutottak el arra a megállapításra, hogy magyar központot kell létesíteniök a hatásos magyar tevékenység szükséges munkatempójának biztosítására. A megbeszélések eredményeként a Magyar Egyházak és Egyesületek Nagybizottságának tisztikara, Sántha László elnök, Szabó István alelnök, Ince Margaret és Szakasits Jenő titkárok, Fabó Imre pénztáros, a terv megvalósítására hívják a youngstowni magyarokat. „A magyar nyelvet is beszélő magyar származásúaknak ez a rohamos csökkenése vezette a Nagybizottság vezetőségét arra, hogy a Polgári Körrel összefogva, meglévő vagyonuk összeadásával, próbáljanak egy Magyar Házat létrehozni, amely minden magyar eredetűnek otthona, illetve központja lenne. Tekintettel arra, hogy a meglévő vagyonunk nem elegendő az elinduláshoz, ezért kénytelenek vagyunk minden magyarhoz fordulni és adakozásra vagy részvényjegyzésre kérni benneteket, hogy tőkénket megerősítve, tető alá tudjunk hozni egy megfelelő épületet." Itt, Youngstownban egy tucat nemzetiség él, melyek virágzó egyesülettel és saját otthonukkal rendelkeznek. A magyarságnak nincs egy megfelelő otthona, ahol a magyar vagy más egyházakhoz tartozó magyar származásúak összetalálkozhatnának, magyar származású fiataljaink összeismerkedhetnének egymással, és a szórakozáson kívül a magyar kultúra és történelem megismerésében jártasságot szereznének. Röviden összefoglalva, az Amerikai Magyar Központ vagy Magyar Ház célja a következő lenne: Összefogni a magyar származású férfiakat és nőket s mielőbb az ifjúsági csoportot létrehozni. Megismertetni a magyar származású férfiak és nők kiváló teljesítményeit. Előmozdítani a magyar történelem és a valódi magyar nemzeti kultúra megismerését tagjaival és tagjain keresztül az idegenkkel, hogy azok a magyar nemzetről helyes fogalmat alkothassanak. Összejövetelein ápolni a jó bajtársi szellemet, ott megtárgyalni és megvitatni a közérdekű dolgokat és folytatni a megbecsülését magyar örökségünknek. A Magyar Ház megvalósítása nem könnyű feladat és költséges is. Mégis, mindent meg kell próbálni. Ha most nem cselekszünk, néhány év múlva a magyarságról itt, Youngstownban nagyon keveset fogunk hallani, jóllehet a telefonkönyvben még mindig ezerszámra vannak magyar nevek.” Képen olcsóbb ? piff-puff A világ egyik legnagyobb filmimportálója Brazília. Évente 500 külföldi filmet mutatnak be, köztük a legtöbb az amerikai detektív vagy vadnyugati film. A brazil lapok arról panaszkodnak, hogy a nemzeti filmgyártás súlyos válságban van s lassacskán elsorvad, mert egy alkotás elkészítése többe kerül, mint egy-egy amerikai vadnyugati vagy bűnügyi film megvásárlása. A megszorult kísértet Ez Texasban történt. Baytown városában a szomszédok hörgő segélykiáltásokat hallottak egy házból, amelynek lakói szabadságon voltak. Hívták a rendőrséget, de mikor a rendőrautó nagy szirénázással megérkezett és a rendőrök benyomultak a házba, még csak szusszanás sem hallatszott, és a rendőrök, mikor elhagyták a házat, kissé furcsán néztek a szomszédokra. Alig távoztak el a rendőrök, a szomszédok ismét hallották a kétségbeesett jajgatást. Kísértet van a házban! Gyorsan felhívták a rendőröket. De azok már figyelembe sem vették a bejelentést. Csak az egyik rendőr, aki hazafelé menet csendben bement a házba és, ime, ő is hallotta a hördülő jajgatást. Meg is találta a jajgató kísértetet. R. J. Stap Junior, 17 éves legényke jajgatott a kéménybe szorulva. — Nagy nehezen kihúzták és azonnal a börtönbe vitték betörés vádjával. Megfogták a kísértetet és a szomszédoknak nem kell pirulni — sőt.