Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1977 (84. évfolyam, 1-50. szám)
1977-01-16 / 2. szám
8. oldal Útitárs — Levelek dr. Szépe László dr. Idegenben, reálisan Az emberek között vannak túlzott derűlátók és vannak sötétenlátók. S a két szélsőség között vannak azok, akik bizakodóan józanok. Nemzetközi nyelven, a latinból véve, ezt úgy mondhatnánk: Vannak túlzott optimisták, pesszimisták és ideális realisták. Mi, keresztények, ezt az ideális realista világnézetet valljuk. Bizakodunk Isten irányításában s ez adja az idealizmusunkat. De józanul számításba vesszük az emberi gyöngeségeket, bűnöket, bajokat, és ez tesz minket reálisakká. Aki a mai életben helytállni s lelki egyensúlyát megtartani akarja s aki a mai zűrzavarban is boldog szeretne lenni, már amennyire ez lehetséges, az csak az egyetlen helyes, keresztény életmódot választhatja: az ideális realizmust. Az új év kezdetén hasznos lenne, ha megvizsgálnánk magunkat, vajon, mi szalmaláng derülátók vagy elfásult pesszimisták vagyunk-e, vagy pedig valóban elfogadtuk-e a keresztény életformát? Távolkeletről magunkkal hozott magyar természetünk hajlamos a költői, gyakran szalmaláng lelkesedésre és ez nemcsak egyéni életünkben, de nemzetünk történelmében is sok keserű csalódást okozott. Emigráns életünkben az ilyen lelkűlét még több kellemetlenségnek, sikertelenségnek lehet az oka. Az idegen ország, ahol mi élünk, másképpen gondolkozik, érez és cselekszik, mint mi. S ezt nekünk elhelyezkedésünkben, beilleszkedésünkben, gyermekeink nevelésében és a politikai tevékenységünkben is mindig figyelembe kell vennünk. Ha elhibázzuk, sok lelki törés, tragédia lehet a következménye. Ez megmagyarázza azt is, hogy egyesek közülünk aztán, a csalódások után, elfásulnak és sötétenlátó pesszimistákká válnak. Mert a két véglet, a szalmaláng és elfásultság tulajdonképpen ugyanaz a hiba: hiánya az igazi keresztény életfelfogásnak. A hontalan életbe való beilleszkedés nem gyerekjáték. Sokszor súlyos gond és álmatlan éjszakákat jelentő kereszt. Elviseléséhez jó egészség, nyugodt idegek és főleg nagy adag hit kell. Egyikünk könnyebben veszi, a másik görnyed alatta. Ismerünk volt magasrangú katonatiszteket, tisztviselőket, akik már a nyelvi nehézségek miatt is elzárkóznak, elcsüggednek és búskomorakká válnak. Vannak, akik hamar belezökkennek a helyes kerékvágásba itt, az idegenben, és ügyesen birkóznak meg a másfajta társadalmi szokásokkal s művésziesen ellensúlyozzák az itteni iskolák nevelési módszereit. De vannak, akik az elveszett múlton sokáig rágódnak s ez alatt elszalasztják a jelen lehetőségeit. Saját maguk nem tudnak vagy nem akarnak magyar módon helytállni az idegen társadalmi szokásokban és így gyermekeiknek sem tudják megmutatni a helyes utat. Egy lényegtelennek látszó példát vegyünk . . Amikor Jancsi iskolatársa, a 16 éves Ed belép a házba, köszönés nélkül, apa szeme szikrákat vet, vagy pedig már előre átmegy a másik szobába, hogy ne kelljen mérgelődnie. — Pedig nem ez a megoldás. Reálisan tudomásul kell vennünk, hogy ebben az országban, a közepes műveltségűeknél, az a szokás, hogy az idősebb szólítsa meg a fiatalt, és az csak azután nyithatja ki a száját. Még iskolákban is, sok helyen zavarónak, nem illőnek tartják, ha a diák köszönti a tanítót. (Ez a szokás talán még a régi angol gyarmati időkből maradt meg, amikor csak az úr szólíthatta meg a másikat, a „paraszt" nem zavarhatta az „urat" még köszönéssel sem.) — Ha mi helyesen illeszkedünk bele az itteni életbe, akkor ezeket tudva, a szomszéd Ed fiúra nem neheztelhetünk, hanem finoman megnevelhetjük arra, hogy a mi házunkban köszönhet előre. S ezzel helyreáll a béke és mi jót teszünk ennek a népnek a nevelésében. New Yorkban van a központja egy keresztény mozgalomnak, a „Christofer"-nek (Krisztushordozók). Remek jelszavuk van: Többet ér a sötétségben egy gyertyát gyújtani, mint a sötétséget átkozni. — Nagyon hasznos jelmondat lehet ez számunkra is az emigrációban. Nekünk ez az idegen világ a furcsa szokásaival, nyelvével, gyermeknevelésével s főleg politikai felfogásával olyan, mint egy kilátástalan sötétség. De ez nem ad nekünk jogot arra, hogy megadjuk magunkat, hogy benne elvesszünk vagy hirtelen, teljesen hozzáidomuljunk. Keresztényi magyar életünkkel, szokásainkkal, eszméinkkel egy-egy gyertyát gyújthatunk ebben a sötétségben. S bármilyen kicsi is ez a fény ebben a tengertömegben, mégis világosságot ad magunknak és a körülöttünk levőknek. Amikor mostani sorozatunkban az értékes magyar példákról szólunk, ezt a tételt akarjuk igazolni. A keresztény világszemlélet, az ideális realizmus vagy reális idealizmus, az idegenben is lelki egyensúlyt, boldogságot biztosít nekünk az előbb-utóbb szebbé teszi majd a világot is. IKKA Pénzküldés és szabadválasztású árucikkek, öröklakás, autó, háztartási felszerelések, életjáradékbiztosítás. VIR A G és koszorú küldés, sírápolás, sírkövek. TUZEX Pénz és csomagküldés Csehszlovákiába ROMANIABA Pénz és csomagküldés. Kelet Németországba és Lengyelországba úgyszintén GYÓGYSZERKÜLDÉS a leggyorsabban KÖZJEGYZŐSÉG: hitelesítések, fordítások, garancia- és megbízólevelek FORDULJON BIZALOMMAL HOZZÁNK T RA N S E X 424 Bloor Street West TORONTO, ONT., CANADA Telefon: (416) 923-1193 M5S 1X5 KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA A diktatúra és az ember Victor I. Belenko, szovjet pilóta, mint menedéket kérő ember szállt le a legmodernebb és katonai titkot képező MIG-25-ös szovjet jet-bombázóval a japán Hakodate repülőtérre. Az egyik szibériai szovjet bázisról szökött meg. Az egyik nyugatnémet képeslap most Belenko tanúskodása alapján a következőket mondja el: A Szovjetunió keleti határaira, Kínával szomszédságban a szovjet repülőerőkbe olyan pilótákat osztanak be, akik valami bajba kerültek a kremli diktatúrával. A szibériai szovjet repülőerők büntető különítményeknek számítanak. ” Belenkót is büntetésből helyezte ide a diktatúra. Ezeket a pilótákat addig tartják Szibériában, amíg valami cselekedettel nem bizonyítják újból megbízhatóságukat a diktatúra szempontjából. Belenko erről így tanúskodott: •„Ezek a pilóták a büntető alakulatokban olyanok, mint a farkasok. Igyekeznek minél előbb érdemeket szerezni, hogy visszakerülhessenek a Szovjetunió európai részébe. A kínaiak elleni akció vagy az amerikai gépek elleni támadás, minden, minden jó arra, hogy a megszokott életükbe való visszajutást kiérdemeljék. De a diktatúra így is bánik velük. Ezeknek a büntető alakulatokba osztott pilótáknak az utasítása megköveteli, hogy öngyilkossággal határos támadásokat végezzenek, mert ha feladatuk elvégzése előtt visszatérnének vagy gépükből kiugranának, ezért főbelövés jár.” Mikhail Roud, 23 éves szovjet zongoraművész, a múlt évben francia díjat nyert játékával. — Menyasszonya, Jelena Varvarova, ugyancsak zongoraművész. Nem bírták tovább a diktatúra alatti életet, mert a konzervatórium és a zenei élet tele volt KGB-ügynökökkel. De tudták, hogy ha együtt kérnek útlevelet külföldre, vagy ha házasságot kötnek, sohasem kapnak útlevelet együtt, így hát szétváltak és megjátszották, hogy nagy haragban szakadtak el egymástól, így Varvarova, mint haragvó hajadon kapott útlevelet és Roud, mint hetyke legény kapott útlevelet. Most aztán mindketten megléptek a diktatúra karjaiból, amelyet a KGB jelent. Franciaországban egyesültek a jól sikerült haragszomrád politikai komédiája után.★ A kis pártok őszintébbek, mint a nagy párt, a szovjet párt, így történt meg, hogy Hanoiban a vietnami kommunista párt kongresszusán, új állami állást létesítettek, a pártinspektor állást, akinek feladata a pártba nem való elemektől megtisztítani a pártot. A pártinspektor, azokat, akiknek — szerinte — politikai készültségük és forradalmi szenvedélyük túl alacsony, egyszerűen kisöpri a pártból. Mint a szemetet. Az engedélyeseit gonosztevők William F. Buckley, a neves amerikai konzervatív közíró jelentette ezt a hátborzongató ügyet Chicagóból, aminél csak az hátborzongatóbb, amit hozzáfűz az ügyhöz. Azonban mégis közölni kell, mert amit ír, akármilyen rettentő, igaz és felháborodásra érdemes. Három chicagói fiú — életkoruk 14, 15, 16 év — „különleges” betöréseket követett el. Csak a szegényebb, kisebb házakba törtek be és akkor, amikor az egész család otthon tartózkodott. Az anyát meglepték, legtöbbször a konyhában, fegyvert fogtak rá és összekötözték. Utána megkeresték az apát és azt is megkötözték, ugyanezt tették a gyermekekkel és valamennyit összegyűjtötték a lakás nagyobb szobájában, ahol az anyát családja előtt megerőszakolták. Ezután kirabolták a családot (főként a színes televízió volt keresett zsákmányuk), de mindent elvittek, aminek értéke volt és mozgatható volt. És mint „jó fiúk”, a zsákmányt mindig átadták anyjuknak. Mikor végül is elfogták őket, otthonaik pincéje olyan volt, mint valami áruház. És megkérdve a fiúk anyját, mindegyik azt válaszolta, hogy ők azt hitték, a fiaik ilyen hasznot hajtó foglalkozást folytatnak. „Ami igaz is — írja Mr. Buckley —, mert a bűncselekmény Chicagóban igen kifizetődő foglalkozás.” Buckley ezután megkérdezte a chicagói rendőrséget, hogy véleményük szerint a fiúk milyen ítéletet fognak kapni? A rendőrség határozottan válaszolt: Maximum két évet!... A cikkíró ezután azt kérdezte meg, hogy honná jutnak ezek a gyerekek lőfegyverhez? A válasz őszinte és érthető: Beavatott körök tudják, hogy működik egy társaság, amely a rablóknak lőfegyvereket kölcsönöz. A kölcsönbér egyszerűen és zseniálisan tíz százalék, a zsákmány tíz százalékát kell a kölcsönvett forgópisztolyért vagy más fegyverért fizetni. És ezt a zseniális újítást azért kellett kitalálni, mert Chicagóban szigorí rendelettel bevezették, hogy aki fegyver akar venni, annak regisztráltatni kell magát. Tehát vásárlás előtt meg kell adja személyi adatait, hogy ha a fegyverrel kárt okoznak, fülön lehessen csípni a tettest. A polgárembernek tehát, ha a maga védelméről gondoskodni akar (amit egyáltalán nem tartunk túlzott és vérszomjas kívánságnak, ha az előzményeket figyelembe vesszük), ilyen bonyolult módon kell fegyvert vásárolni, de a gonosztevő egyszerűen bérelhet fegyvert és így nem kell regisztrálnia. Csupán a zsákmány tíz százalékát kell leadni. Ami emberséges ár. Nem lehet ráfizetni. Igaz? Buckley, miután ezt a szörnyűséget bátran feltárta, cikkét így fejezi be: „Igen figyelemre méltó, hogy a legtekintélyesebb polgárjogi mozgalom ebben az országban az alatt az idő alatt, amíg mindez történt, több figyelmet fordított annak az Utah állambeli gyilkosnak az ügyére, azért küzdve, hogy azt ne végezzék ki, még ha mondja is, hogy végezzék ki — mint arra a félmilliónyi chicagói polgárnak az ügyére, akiket nap-nap után megfosztanak életüktől, szabadságuktól és tulajdonuktól. És ezt teszi egy olyan bűnöző osztály, amely állandó, zsákmányszerző joggal rendelkezik ahhoz, hogy útonálljon, erőszakot kövessen el és gyilkoljon.” Ugyanis Buckley megállapítja: „Chicagóban és sok más helyen, a bűnözés olyasmi lett, mint valamely engedélyezett tevékenység.” ÚJDONSÁG! Örömmel közöljük, hogy CSONKA EMIL, történész és közíró tollából részletes leírás jelent meg Mindszenty József bíboros, Magyarország hercegprímása életének utolsó háromévi működéséről is „A száműzött bíboros címen, igen szép kiállításban. A bizonyára nagy érdeklődésre számot tartó könyv kapható a Katolikus Magyarok Vasárnapja könyvosztályán: 1739 Mahoning Ave., Youngstown, Ohio 44509. Ára 12 dollár, plusz 50 cent porleköltség! Megjelent 11 KRUPA SÁNDOR U. F. M. "A sarló-kalapács bilincseiben új című könyve a „VASÁRNAP” kiadásában A szerző, sorsán keresztül, döbbenetes valósággal mutatja be sok-sok ezer rabtársának börtönéletét az otthoni vörös rezsimben. Mindenre kiterjedő figyelemmel leírja, hogyan vadásznak áldozataik után, mily csalárdsággal hurcolják őket bíráik elé és ítélik el igazságtalanul az ártatlanokat. Filmszerűen pergeti le előttünk a börtönélet minden kegyetlen pillanatát: a napi kínzásokon keresztül, a szakadatlan akasztásokon át, az esetleges szabadulás után is béklyóba verten. A könyv tartalma megrendítő, megható, felejthetetlen! A 368 oldalas könyv ára: papírkötésben 10.00 dollár; vászonkötésben 15.00 dollár, plusz portóköltség. Kapható: a VASÁRNAP könyvosztályán (1739 Mahoning Avenue, Youngstown, Ohio 44509, USA.) Megrendelhető a szerzőnél is: Alexander Krupa, P. O. Box 250, DeWitt, Michigan 48820, USA. AZ AUTÓS IMÁDSÁGA URAM, adj nekem biztos kezet és figyelmes tekintetet, hogy ne legyek embertársaim ártalmára. — Tőled származik az élet, azért ne engedd, hogy az én hibámból kárt szenvedjen vagy elpusztuljon az, amit Te adtál. — És azokat is, akik velem utaznak, védelmezd meg, URAM, minden bajtól, a tűztől és minden más veszedelemtől. — Taníts meg arra, hogy kocsimat úgy vezessem a magam javára, hogy közben sohasem feledkezzem meg másokról, és hogy útközben a sebesség szenvedélye ne tegyen érzéketlenné a világ szépségével szemben, melyet Te alkottál. És engedd, hogy magam örömmel, másokkal szemben figyelmesen járhassam végig utamat. Ámen. 1977 január 16. ŐRSÉGVÁLTÁS (Folytatás az első oldalról) s ebben a választás azért nem nyugtatta meg. A közbiztonság kérdése mindennapi kínzó gondunk, mikor szabadulunk fel ebből a szörnyű ostromállapotból, hogy a gonosztevők járhatnak csak sötétedés után nyugodtan az utcán? A polgárok, akik életükön át fizettek adót — többek között a közbiztonságért —, hangosan követelik azt a személyes jogukat, hogy utcáikon szabadon járhassanak, életük veszélyeztetése nélkül. A vallástalanság támogatása az állami iskolákban, a másik súlyos sérelem, amikor a polgárok nagy része istenhívő. Hogyan zavarhatták ki az imát az iskolákból az alapító atyák alkotmánya nevében? Rossz lenne elképzelni, hogy Washington vagy Lincoln, mit mondanának a mai amerikai bíráknak, ha ezekről a döntéseikről szólhatnának. Hogy Krisztus kiűzése az iskolákból mit jelent, már látható az amerikai családi élet összeomlásában, a törvénytelen születések számának felemelkedésében, a kiskorúak bűnözésének elterjedésében, az amerikai iskolák belső biztonságának lezüllésében, a gyilkosoknak, rablóknak, erőszaktevőknek nyújtott regényes nyilvánosság tekintetében. Rossz ezt felmérni. Tehát, hogy ne kelljen megállapítani, egyszerűen nem veszik tudomásul, ha észre is veszik. Egy rendőr egyszer azt mondotta: „Nem tudunk mit tenni a bűnözők ellen, mert többen vannak, mint mi.” Ebből még mindig nem világlik fel némely agyban, hogy a bűnözésnek van egy másik fékje is a törvény büntetése mellett, és ez az ember belső erkölcsi igényessége. Amelyet rendőrállam nélkül csak az erkölcsi tanítás, a tízparancsolat, Jézus tanításai adhatnak meg a gyermeknek, fiatal fiúnak, leánynak. ★ JÉZUS KIŰZÉSÉVEL az iskolából, aláásták az erkölcsös közvéleményt és ma a bűnös jogaival többet törődnek, mint az áldozat nyomorúságával. — Pedig az erkölcsös közvélemény gyengülésével kiderült, jogi rendszerünk és intézményeink is süllyednek. És mindezt a közember jól látja, hiszen ennek a szintjén kell élnie. Az a népi hullámzás, amely Carter elnököt felemelte, éppen ezekből a tünetekből indult: ezt várják tőle a liberális és más demokrata jelöltek majd Ford elnökkel szemben. Hogy aztán a várakozásnak eleget tesz-e, az négyéves kérdés. Ha a republikánus párt nem akar elmúlni a porondról, nem várhat erre a négy évre. Szükség van ilyen viszonyok között, és az igazi parlamentáris élet szerint még Carter elnöknek is szüksége lesz egy olyan ellenzéki pártra, amely az amerikai alapító atyák által képviselt hit- és valláserkölcsös közvéleményt, közoktatást, közrendet és védelmet megkívánja még a fegyvertelen polgárnak is. A republikánus konvenció ezirányban meg is tette a maga kezdeményező lépését, amelyet Ford elnök jelöltetése után a konzervatív reformerekkel szembenállók egyszerűen kinevettek. A szavazatok számítanak, nem a reformeszmék, mondták. Bizony, hamar megkapták szavazatokban is a választ. Hát most itt a kellő pillanat, hogy a republikánus párt ezeknek a reformoknak a követelésével új útra lépjen — a régi terhelések nélkül. Induljon meg, erkölcsöt követelve úgy a bel-, mint a külpolitika terén. A párt mai állapotához való ragaszkodással ezt az indulást Ford elnök és mások ellenzik, talán csak azért, mert ez nem képzelhető el Reagan volt kormányzó vezetése nélkül. Ford elnök ezért a maga választási főemberét szeretné beültetni a republikánus párt nemzeti bizottságának elnöki székébe. A republikánus törvényhozók már jobban látják a párt mai helyzetét és két elnököt indítványoznak a republikánus nemzeti bizottságban. Eddig még a legtöbb ésszerűség Reagan kormányzó javaslatában van, átalakítani a pártot, hogy a déli konzervatívok a republikánus konzervatívokkal egyesülhessenek egy konzervatív jellegű, új republikánus pártban. Persze, ez azt jelentené, hogy a liberálisok kisebbségbe kerülnének a republikánus pártban és a Rockefeller befolyás megszűnnék, amely előbb meghiúsította a konzervatív Goldwater megválasztását, majd a konzervatív Reagan jelölését. Néhány nap múlva összeül a republikánus nemzeti bizottság és döntő határozatot fog hozni az őrségváltást illetően a republikánus pártban is. ★ EZEK AZ ÁTALAKULÁSOK láthatók. De hát ne feledjük el, ezek a nagy vonalak, viszont a republikánus párt belső élete és így a vereség utáni őrségváltás is politika. Engedményekkel, kiegyezésekkel és alkukkal. Amelyben a politika mesterei, vezetői és főemberei hisznek. A kisember, vagy mondjuk így: a közember már nem igen hisz az alkukban. Az őrségváltást nagy várakozás kíséri alant is, nemcsak fent, a látható közszereplés színpadán. És Amerika jövőjét eldöntheti, hogy Carter elnök, illetőleg a kormányra jutott demokrata párt be tudja-e váltani a hozzáfűzött várakozásokat , illetőleg a republikánus párt ki tudja-e fejezni, mint ellenzéki párt, ugyanezeket a várakozásokat. (1977. I. 6.)