Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1977 (84. évfolyam, 1-50. szám)

1977-01-16 / 2. szám

8. oldal Ú­titár­s — Levelek dr. Szépe László dr. Idegenben, reálisan Az emberek között vannak túlzott derűlátók és van­nak sötétenlátók. S a két szélsőség között vannak azok, akik bizakodóan józanok. Nemzetközi nyelven, a latinból véve, ezt úgy mondhatnánk: Vannak túlzott optimisták, pesszimisták és ideális realisták. Mi, keresztények, ezt az ideális realista világnézetet valljuk. Bizakodunk Isten irányításában s ez adja az idealizmusunkat. De józanul számításba vesszük az emberi gyöngeségeket, bűnöket, bajokat, és ez tesz minket reálisakká. Aki a mai életben helytállni s lelki egyensúlyát meg­tartani akarja s aki a mai zűrzavarban is boldog szeretne lenni, már amennyire ez lehetséges, az csak az egyetlen helyes, keresztény életmódot választhatja: az ideális rea­lizmust. Az új év kezdetén hasznos lenne, ha megvizsgál­nánk magunkat, vajon, mi szalmaláng derülátók vagy el­fásult pesszimisták vagyunk-e, vagy pedig valóban elfo­gadtuk-e a keresztény életformát? Távolkeletről magunkkal hozott magyar természe­tünk hajlamos a költői, gyakran szalmaláng lelkesedésre és ez nemcsak egyéni életünkben, de nemzetünk törté­nelmében is sok keserű csalódást okozott. Emigráns éle­tünkben az ilyen lelkűlét még több kellemetlenségnek, sikertelenségnek lehet az oka. Az idegen ország, ahol mi élünk, másképpen gondolkozik, érez és cselekszik, mint mi. S ezt nekünk elhelyezkedésünkben, beilleszkedésünk­ben, gyermekeink nevelésében és a politikai tevékenysé­günkben is mindig figyelembe kell vennünk. Ha elhibáz­zuk, sok lelki törés, tragédia lehet a következménye.­­ Ez megmagyarázza azt is, hogy egyesek közülünk aztán, a csalódások után, elfásulnak és sötétenlátó pesszimisták­ká válnak. Mert a két véglet, a szalmaláng és elfásultság tulajdonképpen ugyanaz a hiba: hiánya az igazi keresz­tény életfelfogásnak. A hontalan életbe való beilleszkedés nem gyerek­játék. Sokszor súlyos gond és álmatlan éjszakákat jelentő kereszt. Elviseléséhez jó egészség, nyugodt idegek és főleg nagy adag hit kell. Egyikünk könnyebben veszi, a másik görnyed alatta. Ismerünk volt magasrangú katonatiszte­ket, tisztviselőket, akik már a nyelvi nehézségek miatt is elzárkóznak, elcsüggednek és búskomorakká válnak. Van­nak, akik hamar belezökkennek a helyes kerékvágásba itt, az idegenben, és ügyesen birkóznak meg a másfajta társadalmi szokásokkal s művésziesen ellensúlyozzák az itteni iskolák nevelési módszereit. De vannak, akik az el­veszett múlton sokáig rágódnak s ez alatt elszalasztják a jelen lehetőségeit. Saját maguk nem tudnak vagy nem akarnak magyar módon helytállni az idegen társadalmi szokásokban és így gyermekeiknek sem tudják megmu­tatni a helyes utat. Egy lényegtelennek látszó példát vegyünk . . Ami­kor Jancsi iskolatársa, a 16 éves Ed belép a házba, kö­szönés nélkül, apa szeme szikrákat vet, vagy pedig már előre átmegy a másik szobába, hogy ne kelljen mérge­lődnie. — Pedig nem ez a megoldás. Reálisan tudomásul kell vennünk, hogy ebben az országban, a közepes mű­­veltségűeknél, az a szokás, hogy az idősebb szólítsa meg a fiatalt, és az csak azután nyithatja ki a száját. Még iskolákban is, sok helyen zavarónak, nem illőnek tartják, ha a diák köszönti a tanítót. (Ez a szokás talán még a régi angol gyarmati időkből maradt meg, amikor csak az úr szólíthatta meg a másikat, a „paraszt" nem zavarhatta az „urat" még köszönéssel sem.) — Ha mi helyesen il­leszkedünk bele az itteni életbe, akkor ezeket tudva, a szomszéd Ed fiúra nem neheztelhetünk, hanem finoman megnevelhetjük arra, hogy a mi házunkban köszönhet előre. S ezzel helyreáll a béke és mi jót teszünk ennek a népnek a nevelésében. New Yorkban van a központja egy keresztény moz­galomnak, a „Christofer"-nek (Krisztushordozók). Remek jelszavuk van: Többet ér a sötétségben egy gyertyát gyúj­tani, mint a sötétséget átkozni. — Nagyon hasznos jel­mondat lehet ez számunkra is az emigrációban. Nekünk ez az idegen világ a furcsa szokásaival, nyelvével, gyer­meknevelésével s főleg politikai felfogásával olyan, mint egy kilátástalan sötétség. De ez nem ad nekünk jogot ar­ra, hogy megadjuk magunkat, hogy benne elvesszünk vagy hirtelen, teljesen hozzáidomuljunk. Keresztényi ma­gyar életünkkel, szokásainkkal, eszméinkkel egy-egy gyer­tyát gyújthatunk ebben a sötétségben. S bármilyen kicsi is ez a fény ebben a tengertömegben, mégis világosságot ad magunknak és a körülöttünk levőknek. Amikor mostani sorozatunkban az értékes magyar példákról szólunk, ezt a tételt akarjuk igazolni. A keresz­tény világszemlélet, az ideális realizmus vagy reális ide­alizmus, az idegenben is lelki egyensúlyt, boldogságot biz­tosít nekünk az előbb-utóbb szebbé teszi majd a világot is. IKKA Pénzküldés és szabadválasztású árucikkek, öröklakás, autó, háztartási felszerelések, életjáradékbiztosítás. V­I­R A G és koszorú küldés, sírápolás, sírkövek. TUZEX Pénz és csomagküldés Csehszlovákiába ROMANIABA Pénz és csomagküldés. Kelet Németország­ba és Lengyelországba úgyszintén GYÓGYSZERKÜLDÉS a leggyorsabban KÖZJEGYZŐSÉG: hitelesítések, fordítások, garancia- és megbízólevelek FORDULJON BIZALOMMAL HOZZÁNK T R­A N S E X 424 Bloor Street West TORONTO, ONT., CANADA Telefon: (416) 923-1193 M5S 1X5 KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA A diktatúra és az ember Victor I. Belenko, szovjet pilóta, mint mene­déket kérő ember szállt le a legmodernebb és katonai titkot képező MIG-25-ös szovjet jet-bom­­bázóval a japán Hakodate repülőtérre. Az egyik szibériai szovjet bázisról szökött meg. Az egyik nyugatnémet képeslap most Belenko tanúskodá­sa alapján a következőket mondja el: A Szovjetunió keleti határaira, Kínával szom­szédságban a szovjet repülőerőkbe olyan pilótá­kat osztanak be, akik valami bajba kerültek a kremli diktatúrával. A szibériai szovjet repülő­­erők büntető különítményeknek számítanak. ” Belenkót is büntetésből helyezte ide a diktatúra. Ezeket a pilótákat addig tartják Szibériában, amíg valami cselekedettel nem bizonyítják újból megbízhatóságukat a diktatúra szempontjából. Belenko erről így tanúskodott: •„Ezek a pilóták a büntető alakulatokban olya­nok, mint a farkasok. Igyekeznek minél előbb érdemeket szerezni, hogy visszakerülhessenek a Szovjetunió európai részébe. A kínaiak elleni akció vagy az amerikai gépek elleni támadás, minden, minden jó arra, hogy a megszokott éle­tükbe való visszajutást kiérdemeljék. De a dik­tatúra így is bánik velük. Ezeknek a büntető alakulatokba osztott pilótáknak az utasítása megköveteli, hogy öngyilkossággal határos tá­madásokat végezzenek, mert ha feladatuk el­végzése előtt visszatérnének vagy gépükből ki­ugranának, ezért főbelövés jár.” Mikhail Roud, 23 éves szovjet zongoraművész, a múlt évben francia díjat nyert játékával. — Menyasszonya, Jelena Varvarova, ugyancsak zongoraművész. Nem bírták tovább a diktatúra alatti életet, mert a konzervatórium és a zenei élet tele volt KGB-ügynökökkel. De tudták, hogy ha együtt kérnek útlevelet külföldre, vagy ha házasságot kötnek, sohasem kapnak útlevelet együtt, így hát szétváltak és megjátszották, hogy nagy haragban szakadtak el egymástól, így Var­varova, mint haragvó hajadon kapott útlevelet és Roud, mint hetyke legény kapott útlevelet. Most aztán mindketten megléptek a diktatúra karjaiból, amelyet a KGB jelent. Franciaország­ban egyesültek a jól sikerült haragszomrád po­litikai komédiája után.★ A kis pártok őszintébbek, mint a nagy párt, a szovjet párt, így történt meg, hogy Hanoiban a vietnami kommunista párt kongresszusán, új állami állást létesítettek, a pártinspektor állást, akinek feladata a pártba nem való elemektől megtisztítani a pártot. A pártinspektor, azokat, akiknek — szerinte — politikai készültségük és forradalmi szenvedélyük túl alacsony, egyszerű­en kisöpri a pártból. Mint a szemetet. Az engedélyeseit gonosztevők William F. Buckley, a neves amerikai konzer­vatív közíró jelentette ezt a hátborzongató ügyet Chicagóból, aminél csak az hátborzongatóbb, amit hozzáfűz az ügyhöz. Azonban mégis kö­zölni kell, mert amit ír, akármilyen rettentő,­­ igaz és felháborodásra érdemes. Három chicagói fiú — életkoruk 14, 15, 16 év — „különleges” betöréseket követett el. Csak a szegényebb, kisebb házakba törtek be és ak­kor, amikor az egész család otthon tartózkodott. Az anyát meglepték, legtöbbször a konyhában, fegyvert fogtak rá és összekötözték. Utána meg­keresték az apát és azt is megkötözték, ugyan­ezt tették a gyermekekkel és valamennyit össze­gyűjtötték a lakás nagyobb szobájában, ahol az anyát családja előtt megerőszakolták. Ezután ki­rabolták a családot (főként a színes televízió volt keresett zsákmányuk), de mindent elvittek, aminek értéke volt és mozgatható volt. És mint „jó fiúk”, a zsákmányt mindig átadták anyjuk­nak. Mikor végül is elfogták őket, otthonaik pin­céje olyan volt, mint valami áruház. És meg­kérdve a fiúk anyját, mindegyik azt válaszolta, hogy ők azt hitték, a fiaik ilyen hasznot hajtó foglalkozást folytatnak. „Ami igaz is — írja Mr. Buckley —, mert a bűncselekmény Chicagóban igen kifizetődő foglalkozás.” Buckley ezután megkérdezte a chicagói rend­őrséget, hogy véleményük szerint a fiúk milyen ítéletet fognak kapni? A rendőrség határozottan válaszolt: Maximum két évet!... A cikkíró ez­után azt kérdezte meg, hogy honná jutnak ezek a gyerekek lőfegyverhez? A válasz őszinte és érthető: Beavatott körök tudják, hogy működik­­ egy társaság, amely a rablóknak lőfegyvereket­­ kölcsönöz. A kölcsönbér egyszerűen és zseniáli­­­­san tíz százalék, a zsákmány tíz százalékát kell a kölcsönvett forgópisztolyért vagy más fegy­verért fizetni. És ezt a zseniális újítást azért kellett kitalálni, mert Chicagóban szigorí­ rende­lettel bevezették, hogy aki fegyver akar venni, annak regisztráltatni kell magát. Tehát vásárlás előtt meg kell adja személyi adatait, hogy ha a fegyverrel kárt okoznak, fülön lehessen csípni a tettest. A polgárembernek tehát, ha a maga vé­delméről gondoskodni akar (amit egyáltalán nem tartunk túlzott és vérszomjas kívánságnak, ha az előzményeket figyelembe vesszük), ilyen bonyolult módon kell fegyvert vásárolni, de a gonosztevő egyszerűen bérelhet fegyvert és így nem kell regisztrálnia. Csupán a zsákmány tíz százalékát kell leadni. Ami emberséges ár. Nem lehet ráfizetni. Igaz? Buckley, miután ezt a szörnyűséget bátran fel­tárta, cikkét így fejezi be: „Igen figyelemre méltó, hogy a legtekintélye­sebb polgárjogi mozgalom ebben az országban az alatt az idő alatt, amíg mindez történt, több fi­gyelmet fordított annak az Utah állambeli gyil­kosnak az ügyére, azért küzdve, hogy azt ne vé­gezzék ki, még ha mondja is, hogy végezzék ki — mint arra a félmilliónyi chicagói polgárnak az ügyére, akiket nap-nap után megfosztanak életüktől, szabadságuktól és tulajdonuktól. És ezt teszi egy olyan bűnöző osztály, amely állan­dó, zsákmányszerző joggal rendelkezik ahhoz, hogy útonálljon, erőszakot kövessen el és gyil­koljon.” Ugyanis Buckley megállapítja: „Chicagóban és sok más helyen, a bűnözés olyasmi lett, mint valamely engedélyezett tevékenység.” ÚJDONSÁG! Örömmel közöljük, hogy CSONKA EMIL, történész és közíró tollából részletes leírás jelent meg Mindszenty József bíboros, Magyarország hercegprímása életének utolsó háromévi működéséről is „A száműzött bíboros címen, igen szép kiállításban. A bizonyára nagy érdeklődésre számot tartó könyv kapható a Katolikus Magyarok Vasár­napja könyvosztályán: 1739 Mahoning Ave., Youngstown, Ohio 44509. Ára 12 dollár,­­ plusz 50 cent porleköltség! Megjelent 11 KRUPA SÁNDOR U. F. M. "A sarló-kalapács bilincseiben új című könyve a „VASÁRNAP” kiadásában A szerző, sorsán keresztül, döbbenetes valósággal mutatja be sok-sok ezer rabtársának bör­tönéletét az otthoni vörös rezsimben. Mindenre kiterjedő figyelemmel leírja, hogyan vadász­nak áldozataik után, mily csalárdsággal hurcolják őket bíráik elé és ítélik el igazságtalanul az ártatlanokat. Filmszerűen pergeti le előttünk a börtönélet minden kegyetlen pillanatát: a napi kínzásokon keresztül, a szakadatlan akasztásokon át, az esetleges szabadulás után is béklyóba verten. A könyv tartalma megrendítő, megható, felejthetetlen! A 368 oldalas könyv ára: papírkötésben 10.00 dollár; vászonkötésben 15.00 dollár, plusz por­tóköltség. Kapható: a VASÁRNAP könyvosztályán (1739 Mahoning Avenue, Youngstown, Ohio 44509, USA.) Megrendelhető a szerzőnél is: Alexander Krupa, P. O. Box 250, DeWitt, Michigan 48820, USA. AZ AUTÓS IMÁDSÁGA URAM, adj nekem biztos kezet és figyelmes tekintetet, hogy ne legyek embertársaim ár­talmára. — Tőled származik az élet, azért ne engedd, hogy az én hibámból kárt szenvedjen vagy elpusztuljon az, amit Te adtál. — És azo­kat is, akik velem utaznak, védelmezd meg, URAM, minden bajtól, a tűztől és minden más veszedelemtől. — Taníts meg arra, hogy ko­csimat úgy vezessem a magam javára, hogy közben sohasem feledkezzem meg másokról, és hogy útközben a sebesség szenvedélye ne tegyen érzéketlenné a világ szépségével szem­ben, melyet Te alkottál. És engedd, hogy magam örömmel, másokkal szemben figyelmesen járhassam végig utamat. Ámen. 1977 január 16. ŐRSÉGVÁLTÁS (Folytatás az első oldalról) s ebben a választás azért nem nyugtatta meg. A közbiztonság kérdése mindennapi kínzó gon­dunk, mikor szabadulunk fel ebből a szörnyű ostromállapotból, hogy a gonosztevők járhatnak csak sötétedés után nyugodtan az utcán? A polgárok, akik életükön át fizettek adót — többek között a közbiztonságért —, hangosan kö­vetelik azt a személyes jogukat, hogy utcáikon szabadon járhassanak, életük veszélyeztetése nélkül. A vallástalanság támogatása az állami isko­lákban, a másik súlyos sérelem, amikor a pol­gárok nagy része istenhívő. Hogyan zavarhatták ki az imát az iskolákból az alapító atyák alkot­mánya nevében? Rossz lenne elképzelni, hogy Washington vagy Lincoln, mit mondanának a mai amerikai bíráknak, ha ezekről a döntéseik­ről szólhatnának. Hogy Krisztus kiűzése az is­kolákból mit jelent, már látható az amerikai csa­ládi élet összeomlásában, a törvénytelen szüle­tések számának felemelkedésében, a kiskorúak bűnözésének elterjedésében, az amerikai isko­lák belső biztonságának lezüllésében, a gyilko­soknak, rablóknak, erőszaktevőknek nyújtott re­gényes nyilvánosság tekintetében. Rossz ezt fel­mérni. Tehát, hogy ne kelljen megállapítani, egyszerűen nem veszik tudomásul, ha észre is veszik. Egy rendőr egyszer azt mondotta: „Nem tu­dunk mit tenni a bűnözők ellen, mert többen vannak, mint mi.” Ebből még mindig nem világ­­lik fel némely agyban, hogy a bűnözésnek van egy másik fékje is a törvény büntetése mellett, és ez az ember belső erkölcsi igényessége. Ame­lyet rendőrállam nélkül csak az erkölcsi tanítás, a tízparancsolat, Jézus tanításai adhatnak meg a gyermeknek, fiatal fiúnak, leánynak. ★ JÉZUS KIŰZÉSÉVEL az iskolából, aláásták az erkölcsös közvéleményt és ma a bűnös jo­gaival többet törődnek, mint az áldozat nyomo­rúságával. — Pedig az erkölcsös közvélemény gyengülésével kiderült, jogi rendszerünk és in­tézményeink is süllyednek. És mindezt a köz­ember jól látja, hiszen ennek a szintjén kell él­nie. Az a népi hullámzás, amely Carter elnököt felemelte, éppen ezekből a tünetekből indult: ezt várják tőle a liberális és más demokrata je­löltek majd Ford elnökkel szemben. Hogy aztán a várakozásnak eleget tesz-e, az négyéves kér­dés. Ha a republikánus párt nem akar elmúlni a porondról, nem várhat erre a négy évre. Szük­ség van ilyen viszonyok között, és az igazi par­lamentáris élet szerint még Carter elnöknek is szüksége lesz egy olyan ellenzéki pártra, amely az amerikai alapító atyák által képviselt hit- és valláserkölcsös közvéleményt, közoktatást, köz­rendet és védelmet megkívánja még a fegyver­telen polgárnak is. A republikánus konvenció ezirányban meg is tette a maga kezdeményező lépését, amelyet Ford elnök jelöltetése után a konzervatív reformerekkel szembenállók egysze­rűen kinevettek. A szavazatok számítanak, nem a reformeszmék, mondták. Bizony, hamar meg­kapták szavazatokban is a választ. Hát most itt a kellő pillanat, hogy a republikánus párt ezek­nek a reformoknak a követelésével új útra lép­­­jen — a régi terhelések nélkül. Induljon meg, erkölcsöt követelve úgy a bel-, mint a külpoli­tika terén. A párt mai állapotához való ragasz­kodással ezt az indulást Ford elnök és mások el­lenzik, talán csak azért, mert ez nem képzelhető el Reagan volt kormányzó vezetése nélkül. Ford elnök ezért a maga választási főemberét szeretné beültetni a republikánus párt nemzeti bizottsá­gának elnöki székébe. A republikánus törvény­hozók már jobban látják a párt mai helyzetét és két elnököt indítványoznak a republikánus nem­zeti bizottságban. Eddig még a legtöbb ésszerű­ség Reagan kormányzó javaslatában van, átala­kítani a pártot, hogy a déli konzervatívok a re­publikánus konzervatívokkal egyesülhessenek egy konzervatív jellegű, új republikánus párt­ban. Persze, ez azt jelentené, hogy a liberálisok kisebbségbe kerülnének a republikánus pártban és a Rockefeller befolyás megszűnnék, amely előbb meghiúsította a konzervatív Goldwater megválasztását, majd a konzervatív Reagan je­lölését. Néhány nap múlva összeül a republikánus nemzeti bizottság és döntő határozatot fog hozni az őrségváltást illetően­­ a republikánus párt­ban is. ★ EZEK AZ ÁTALAKULÁSOK láthatók. De hát ne feledjük el, ezek a nagy vonalak, viszont a republikánus párt belső élete és így a vereség utáni őrségváltás is politika. Engedményekkel, kiegyezésekkel és alkukkal. Amelyben a politi­ka mesterei, vezetői és főemberei hisznek. A kisember, vagy mondjuk így: a közember már nem igen hisz az alkukban. Az őrségvál­tást nagy várakozás kíséri alant is, nemcsak fent, a látható közszereplés színpadán. És Ame­rika jövőjét eldöntheti, hogy Carter elnök, ille­tőleg a kormányra jutott demokrata párt be tud­ja-e váltani a hozzáfűzött várakozásokat , ille­tőleg a republikánus párt ki tudja-e fejezni, mint ellenzéki párt, ugyanezeket a várakozásokat. (1977. I. 6.)

Next