Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1977 (84. évfolyam, 1-50. szám)

1977-10-02 / 37. szám

8. oldal (Baptista) Billy Budapesten (EGY ÚJSÁGCIKK MARGÓJÁRA) A háromhasábos, majd’ fél oldalt betöltő kép olyan volt a Washington Post szeptember 10-i számában, mint egy negyven év előtti giccses IBUSZ reklámfotó: csikós­maskarába bújtatott ember kissé ijedt képpel kóstol egy kanálnyit a méregerős, hamisítatlan magyar gulyásból, miközben egy „igazi” csikós jóindulatú tekintettel figyeli a műveletet. Hosszú szőrű birkabunda, pörge kalap, bog­rács, „goulash”, és háttérben a puszta, csak éppen a gémeskút meg a fokos hiányzik, hogy teljes legyen a dé­libábos magyar betyárromantika minden kelléke. A kép alatt pedig felírás, amitől még jobban felszö­kik az ember vérnyomása: „In Hungarian hat and Hun­garian sheepskin coat, evangelist Billy Graham samples authentic Hungarian goulash.” Azaz, a magyarok min­dennapos viseletével láthatjuk a prédikátort, amit a „gou­­lash-kommunizmusban” ízlelgeti a névadó eledelt, ame­lyet tudvalevőleg reggel, délben, este fogyasztanak a jó étvágyú magyarok, így: pörge kalapban, bográcsból. Az evangélista éveken át óvott az istentagadó kom­munizmustól — folytatja a riport —, s ezért most meg­lepetést keltett magyarországi útja, melyet Moszkvában szeretne folytatni. Billy Graham azt állítja: hidat akar építeni a népek közt, a Nyugat és a Kelet közt. Nem vi­tás — jegyzi meg a riporter —, hogy útjának inkább po­litikai hangsúlya van, mint vallási jelentősége, és való­színűleg a prédikátor akaratlanul is hozzájárult ehhez. Azaz — más szóval — alkalmat adott a rendszernek ar­ra, hogy vallási, igehirdetési szempontok által vezetett útjából politikai tőkét kovácsoljon. Erre csak a naiv Billy Graham nem gondolt. De annál inkább gondoltak rá meghívói. Palotay Sándor, a Szabadegyházak Tanácsának elnöke és dr. Haraszti Sán­dor amerikai baptista lelkész, akik mindent elkövettek, hogy Billy Graham útját egyengessék, és megnyerjék ahhoz a hivatalos körök támogatását is. Sikerült azokat meggyőzniük, hogy éppen most, az őszi belgrádi konfe­rencia előtt, milyen ügyesen lehet kamatoztatni az evan­gélista útját. És — biztosította Haraszti az Állami Egy­házügyi Hivatal vezetőit — nincs semmiféle kockázat: a prédikátor szavait ő fogja tolmácsolni magyarul, és arról gondoskodik, hogy a szövegben ne legyen egyetlen kifogásolható szó sem... S így is jön. A Washington Post cikke szerint dr. Ha­raszti kitűnően látta el a tolmácsi tisztét, és ahogy „ka­pásból” adta vissza Billy Graham szavait, még a gesztu­sait is utánozta. (Persze a Post riportere azt éppúgy nem tudta ellenőrizni, mennyire hűen követte az eredeti szö­veget, mint a hallgatóság ..) A debreceni központi bap­tista imaházban kb. háromezren lesték a messziről jött vendég szavait. Archie Dennis, a „Graham-team” fekete énekese spirituálékat énekelt, Graham felesége pedig — Ruth — „never lost her smile”. Mindenki mosolygott, a vendéget mindenhová elvitték, ahová ilyen vendégeket szokás, még a híres-nevezetes pusztára is, ahol párszor lefényképezték, ahogy kissé meredt szemmel megkóstolja gulyást. Ez a hangulatos kép azért nem mindenkit hatott meg — még otthon sem. A hazai lapok egyszerűen tudo­mást sem vesznek az evangélistáról, akit csak a forga­lomtól távol eső helyeken engedtek megjelenni, és aki­nek csupán megérkezéséről adtak ki egy nyúlfarknyi hírt. De a Post szerint kritikai hangok is hangzottak el szereplése ellen. Egy fiatal pünkösdista lelkész kifogá­solta, hogy Graham beszédében túl sok volt a politika. De ezt egyáltalán nem úgy értette, hogy a rendszer ellen beszélt, sőt ellenkezőleg. Számára és sokak számára csa­lódást okozott Billy Graham, mert az volt az érzésük, hogy „lefeküdt a kommunistáknak”, kompromisszumot kötött a helyzettel, és noha senki sem várta tőle — mon­dotta a magyar fiatalember —, hogy nyíltan szidja a kommunizmust, de azt se, hogy ennyire megegyezzen az állammal. Ebből világosan kitűnik, mi volt az óra Graham ma­gyarországi szereplésének, ami így többet ártott, mint használt. Hálából a vendéglátásért, ő is elvi engedmé­nyekre kényszerült, s ennek ellenében egy-két helyen „felléptették”. Hogy lehessen rá hivatkozni. Azt látta, amit mutattak neki, azzal beszélt, akivel engedték. — Az ilyen „hídépítésből” nem sok haszna van a szabad vi­lágnak, de Magyarország népének sem. Annál több azon­ban a kommunistáknak... (S. Gy.) KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA Egy névtelen magyar emlékének MEGHALT TÁRCZY ENDRE• Ma Tárczi Endre emlékének hódolunk. A névtelen nagy magyarok közé tartozott. Tette azt, amit egy magyar megtehet a ma­gyar kultúra fenntartásáért. Támogatta Erzsé­bet hitvestársának önzetlen és művészi munkás­ságát a magyar számkivetésben. Gyermekét ma­gyar szóra tanította és zenére, tanítót hívott házába, hogy Bandika zongorázni tanuljon. El­jött a magyar összejövetelekre és részt vett a magyar vallási liturgia szentmiséin. Izig-vérig magyar volt. Hálával emlékezünk róla, és imád­kozzunk örök boldogságáért a halhatatlanság­ban, az Isten országában. Egy amerikai ismerőse azt mondta róla: „He was a gentleman.” Az amerikai szóhasználatban ez a dicséret a legtöbbet mondja a jellemes és udvarias férfiú­ról. Mióta szüleit meggyilkolták, idegei néha fel­mondták a türelem és megértés szolgálatát. So­hasem bántott azonban senkit sem jellemében és emberségében. Ha tévedett ítéletében, elismerte azt, és megengesztelődött. Megvolt benne a kész­­­­ség mindig megbékülni. Elítélte a kákán csomót keresőket. Volt benne mindig felelősségérzet, és hivatást érzett családja, barátai, a magyarságot szolgálók szolgálatában. Nem tanult magas teo­lógiát és filozófiát, s mégis érezte és tudta, hogy csak vallásos világnézettel lehet nevelni ifjúsá­got. És a felnőtt is csak vallásos élettel tudja megszerettetni az Istent, aki mindnyájunknak mennyei Atyja. Szerette a liturgiát, az éneket az Isten dicsőségére, és sohasem mondta, hogy a külső szertartások, a szentségek feleslegesek, és ha mégis kell azokat csinálni, hát minél ha­marább essünk rajta keresztül. Ember volt. Megbocsátott mindenkinek. Mi is emlékezünk róla az engesztelő szeretet érzésé­vel. És felejtsük el hibáit! Van is a latinnak egy mondása: „De mortuis nihil nisi bene.” A ha­lottről semmit, vagy csak jót! Istennél az ítélet Istentől egyedül a bölcsesség és csak az Isten bölcsességével tudunk közeledni az Isten ítéle­téhez, mely mindig a tékozló fiú atyjának meg­bocsátó szeretetéből fakad. Hivő keresztény volt. Ebben egyezett hitves társával, Erzsébettel. És minden válságos idő­ben ezért tudtak mindketten békességben újra és újra egymásra találni, és szentnek tartották a gyermekért a kéz a kézben való vándorút meg­tételét. Ismétlem: Nem volt teológus és filozó­fus, mégis tudta és meggyőződéssel vallotta,­­ hogy a kereszténységgel áll vagy bukik ez a mo­dern társadalom és a család. Nem igaz az, hogy a magas iskolákat nem végzett ember nem ta­nulhatja meg a bölcsességet, és nem érezheti ki a történetből, hogy a kereszténység a világ fe­lett áll, és mindig szembe találja magát a világ­gal. Ezért harcolnia kell! Ezért meg kell véde­nie vallásos intézményeit. Főképpen az Egyhá­zat. Az ős Egyház a pogány birodalommal állt szemben. Pogány volt az. Pogány, mert az iste­ne önmaga volt, s azt hitte, hogy gondolataiban és cselekedeteiben megfellebbezhetetlen. Pedig csupán az volt az igazság, hogy önmagát hamis istenné deklarálta, és istene a cézár volt, a rab­szolgatartó. A kereszténység azt hirdette, hogy minden ember halhatatlan lelkével egyenértékű az Isten előtt. Az Isten nem személyválogató. Isten igazságos! Nem indulatok szerint szeret, s nem gyűlöl. — A modern Egyház ugyancsak szemben áll a világgal. A világ a közélet és a család trónjáról letaszította az Istent. Az Egyház nem tagadhatja meg az Istent! Inkább kell en­gedelmeskednie az Istennek, mint a császárnak. Ezért a harc az Egyház és a világ között. Ezt drága halottunk életében megértette. És az Egy­házhoz közeledett mindig... Megértette, hogy az egység békéje csak Istentől jöhet. Az Isten dicsőségét egyedül az Egyház nem tagadta meg soha. Endre jóbarát volt. Sőt, fel is áldozta magát barátaiért. Ezt az ő barátságát magam is élvez­tem. Mit adunk neki most cserébe? Krisztus ál­dozatával segítünk neki közelebb jutni az Isten barátságához. Imáinkban sohasem feledkezünk meg róla. Mi, a küzdők, a gladiátorok, az élet arénájában hasogatjuk az eget. Nyíljék meg szá­mára. Majdan, ha végleg az Isten közelségében élvezi az örök boldogságot, továbbra is barátunk marad, és könyörög, mint Isten névtelen szent­je érettünk, hogy utat sohase tévesszünk az Is­ten országa felé!... Jaszovszky József KOPP MARGIT: Eljött az idő... (GYERMEKEINKHEZ) Kedves magyar gyermekek! Szeretnék ez úton kicsit elbeszélgetni veletek, az iskolaév kezde­tén. Még mielőtt rátérnék a tanévre vonatkozó dolgokra, kíváncsivá tenne az, hogy egyáltalán olvassátok-e a Katolikus Magyarok Vasárnapját, amelyben oly sok szép, értékes cikk van, amit nagyon hasznos lenne olvasnotok, mint igaz ke­resztény, katolikus gyermekeknek. Most pedig arról szeretnék nektek írni, hogy­­ eljött az idő, amikor már az iskola padjai kö­zött a fegyelem uralkodik, amikor szellemileg, és testben-lélekben fejlődni fogtok. Hányan, de hányan közületek a szünidőben a testi pihenés mellett a lelketeket is hagytátok pihenni. Úgy szellemileg, mint pedig lelkileg kikapcsolódtatok, és csak a testeteket ápoltátok, fürösztöttétek, de lelketeket hófehérre nem mostátok. Eljött az idő, a tanév kezdetével, amikor erős akarattal, kitartó hittel indulhattok el az év kezdetén. Mit vár tőletek a jó Isten a kezdetnél? Első­sorban azt, hogy minden vasár- és ünnepnapon felkeressétek az Isten házát, a templomot. Má­sodsorban azt, hogy mindennap imádkozzatok. Imádkozzatok szüléitekért, családtagjaitokért, ta­nítóitokért. A jó Isten elvárja tőletek, hogy jók, szófogadók, engedelmesek legyetek, odahaza és az iskolában. Ne keserítsétek szüleiteket, taní­tóitokat, ismerjétek el hibáitokat, ha nem tanul­tok szorgalmasan, önmagatokban keressétek a hibát, és ne a tanítóitokban, akik azon fáradoz­nak, hogy vallásos és becsületes embereket ne­veljenek belőletek. Végezetül pedig arra kérlek benneteket, hogy szeressétek a drága magyar anyanyelveteket,­­ még akkor is, ha itt láttátok meg a napvilágot. Hiszen ez a szép nyelv az, amit szüleitektől örö­költetek, mert ők is csak azt tudták magukkal hozni a szülőhazájukból. Örüljetek, hogy ilyen szép nyelven szólhattok egymáshoz, a ti drága anyanyelveteken. Kedves magyar gyermekek! Búcsúzom tőle­tek abban a reményben, hogy ezentúl vallásos, szorgalmas, jó gyermekek lesztek. SZERESD AZ ISTENT! Szeresd az Istent, kulcsold imára két kezed, így kezdd a napot, ha az óra felébreszt, Istenem, mindent Teérted! Szeresd az Istent, Ki nem hagy el soha téged, Ki lázas betegségben melletted áll, kinyújtja feléd segítő kezét, és te szorítsd szívedhez ____ Jézus keresztjét. WPSzeresd az Istent, gyermeki szeretettel, beszélgess hozzá, mondd, gyermeked vagyok. Hű leszek hozzád, megfogadom! Ó, jó Istenem! Ó, jó Jézusom! Szeretlek nagyon! Szeretlek nagyon! Gilbert Cesbron Kár, hogy a magyarok közül kevesen isme­rik nevét, még kevésbé írásait, pedig méltán so­rakoznak művei a nagy francia katolikus írók, Bernanos, Mauriac és a többiekéhez. Cesbron­­ vagy 25 könyv (regények, esszék) és néhány­­ színdarab szerzője. Ezek közül az „Éjfél van,­­ dr. Schweitzer”-t több világnyelvre is lefordí­tották. Akik szeretik a francia szellemesség mélyebb­ forrásaiból fakadó gondolatokat, mindig öröm­mel forgatják a „Journal sans date” (Keltezés­­ nélküli napló) 3 kötetét. Elmélkedésre indító, elmés megfigyelések gyűjteményei ezek, amiket olykor kedves kis költeményeivel fűszerez. Nemrég az egyik kanadai francia rádióállo­­­más beszélgetést folytatott a jeles íróval. A ta­lálkozás befejezéséül azt kérdezték tőle: „Gon-­­dol-e ön a halálra?” Íme válasza: „Sokat gon­dolok arra. Mielőtt megmondanám, mit jelent ez nekem, szeretném emlékeztetni önöket Krisz­tus arcára, ahogy az a turini leplen látható: »Is­ten fényképe« — mondta Claudel. Fájdalmas arcán (amelynek érmét mindig magammal hor­dom) a szemek lesütve. Szerencsénkre, mert az ember nem tudná elviselni nézésüket... Nos, a halált úgy képzelem el magamnak, mint pilla­natot, amikor Krisztus szemei majd rám tekinte-­ nek...” (Cs. C. M. dr.) Újabb letartóztatások Moszkvában Feliksz Szerebovot, az emberi jogokért küzdő csoport vezetőjét, valamint a szervezet két tag­ját, Viktoras Petkust és Antanas Terleckast, au­gusztus 24-én Moszkvában börtönbe vetették. Bob Dole szenátor levelet küldött Brezsnyev­­nek, amelyben tiltakozását fejezte ki a történ­tek miatt, és hivatkozott a Helsinkiben aláírt megegyezésre. Kifejezésre juttatta: tudomása­ van arról, hogy a Szovjetunióban állandó zak­latásnak vannak kitéve azok, akik az emberi jo­gokért harcolnak. Kérte a szovjet kormányt,­­ hogy a most letartóztatottakat engedje szabadon. ÜLSZ (Rendhagyó jegyzetek a diaszpórából) címmel jelent meg a kiváló magyar költő, Zas Lóránt új prózai műve „Vallomás a világról és önmagamról” Kiadja: AMERIKAI MAGYAR ÍRÓK 206 oldalon bibliofil papír, 50 fényképmellék­lettel, műbőrkötéses borítóval. Ára: 9,50 dollár portóköltséggel.­­Megrendelhető a szerző címen: Lorant Szász, P. O. Box 4442, THOUSAND OAKS, Cal. 91359. 1977. okt. 2. Dr. Ágoston Ede 70 éves A két világháborús nemzedék és a száműzött magyarság kedves és tiszteletreméltó egyénisé­gét ünnepeljük és üdvözöljük ma. Ágoston Ede, hűséges barátom, ma hetvenéves lett. Te, Edém, a jövő ifjúságát, a magyarság re­ménységét akarod továbbra is a szent hagyomá­nyok útjára visszaállítani, és ezért írsz. Ezért írsz úgy, ahogy írsz. A nagy magyar klasszikus írók példáját követed. A „Fény és árnyék” című verseskötetedben Petőfiék líráját szólaltatod meg. És a Géniusz trilógiával magának Petőfi Sándornak írsz örök emléket Arany János klasz­­szikus versformáival. Te tudod és érzed, hogy a magyar írónak a modern élet nemzeti érzést és istentiszteletet élő forgatagában csak az lehet a vigasztalása, hogy áldozatával a modern civilizáció bukása után egy új kultúra fejlődése számára alapot ad, és megőrzi a magyar nyelvet. Különben a modern magyar ifjúság ezeréves magyar múlt­ját elfelejtené. Tehát nagy hivatást töltesz be magyar írótársaiddal együtt. Köszönet nektek! Adja Isten, hogy heroikus munkádat sokáig folytathasd, melyben figyelmezteted a jövő tár­sadalmát, hogy csak a hagyományok tiszteleté­vel tudjuk megcsinálni a szellemi fejlődés szin­tézisét a klasszikus világ és a modern kultúra között, ami nélkül nincs kultúrát teremtő jövő és ami nélkül a magyar irodalmat sem lehet megmenteni és átmenteni a jövőnek. A csak modern próbálkozások gyökértelenek, és elher­vadnak ifjú titánjaikkal együtt. Isten éltessen sokáig, és élvezd az elvégzett munka felett érzett örömödet. (J. J.) ­ A Magyar Társaság hírei: Kedves magyar Testvéreink, kedves Baráta­ink! Szíves tudomásukra hozzunk, hogy az idei, immár V. Magyar Kongresszust — 17. Magyar Találkozót, az Árpád Akadémia 12. évi közgyű­lését, 1977. november 25—27 között rendezzük Clevelandben, a Cleveland Plaza Hotel termei­ben, amikor újra három napon keresztül, baráti légkörben találkozhatunk távol élő magyar test­véreinkkel. A Magyar Kongresszus tárgysorozatán ez al­kalommal is magyarságunkat érintő fontos kül- és belpolitikai kérdések szerepelnek, melyeknek középpontjában, a tavaly jól sikerült Erdélyi An­két mintájára, a Felvidék és a Kárpátalja kér­dését tűzzük. A fiatal magyar értelmiség tanács­kozását is újra megrendezzük. A gazdag prog­ramot később kiküldendő, végleges meghívónk fogja részletesen ismertetni. Az idén is díszes keretek között rendezzük meg a Magyar Kongresszus társadalmi esemé­nyeit: pénteken este Irodalmi és Művészestün­ket, szombaton a hagyományos Díszvacsorát és a felejthetetlen Magyar Bált. Amikor erről a nagyszabású előkészületeink­ről Magyar Testvéreinket, a magyar ügyek lel­kes támogatóit értesítjük, kérjük, vállalják el a Magyar Kongresszus, az ünnepi Díszvacsora, va­lamint a Magyar Bál védnöki, háziasszonyi, há­­zikisasszonyi és bálbizottsági tisztét, és vegye­nek részt az idei Magyar Kongresszus jelentős eseményein. A köztudomású áremelkedések — szálló-, ban­kett-, nyomdai és postai költségek, zenedíjak — ellenére hosszú évek óta alacsonyan tartott ára­inkat az idén sem emeljük, hogy kedves Magyar Testvéreink részvételét megkönnyítsük. Tesszük ezt abban a reményben, hogy kedves védnö­keink — mint közérdekű munkásságunk hűsé­ges támogatói — a védnöki díjak (5 dollár) be­küldésével segítenek az infláció által okozott költségtöbblet elviselésében. Szíves támogatásu­kat előre is köszönjük. A clevelandi Magyar Találkozó a múltban mindenkor felemelő, szép és emlékezetes volt. Ez alkalommal is azzá kívánjuk tenni. Abban a reményben, hogy számíthatunk ér­tékes támogatásukra, kérjük szíves válaszukat mielőbb, de legkésőbb október 15-ig velünk kö­zölni, hogy neveiket díszes meghívónkban fel­tüntethessük. Nagyon sajnálnánk, ha védnöke­ink közül bárkinek a neve abból — a kései ér­tesítés miatt — kimaradna. Cleveland, 1977 szeptember hó. Magyar testvéri köszöntéssel: dr. Nádas János elnök Záhony József főtitkár

Next