Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1977 (84. évfolyam, 1-50. szám)
1977-09-04 / 33. szám
1977. szept. 4. KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA 5. oldal WASHINGTONI POSTA írta: Stirling György • RÁKOSI BUKÁSA Néhány hete volt az évfordulója annak, hogy — huszonnégy évvel ezelőtt — 1953. július 3-án először ingott meg Rákosi Mátyás korlátlan hatalma. A vörös diktátor halála után a Szovjetunióban megindult desztálinizálási folyamat hullámai Magyarországra is átcsaptak, és a személyi kultusszal szemben feltámadt erők megrendítették Sztálin leghűbb magyar tanítványának pozícióját. A magyar nép fellélegzett, amikor végre ezen a napon igaznak bizonyultak az addig már széltében-hosszában szállongó hírek: Rákosi napja leáldozóban van! 1953. július 4-én Nagy Imre vette át a miniszterelnöki széket az addig diktátori hatalommal rendelkező Rákositól, és — főleg az oroszországi „olvadás” hírei nyomán — a magyar közvélemény joggal remélte, hogy jelentős változás áll majd be életében. Ezekből a reményekből sok megvalósult ugyan, de lényegében alapvető javulás nem következett be népünk sorsában. Nagy Imrében megvolt a jó szándék, hogy megvalósítson valamiféle „emberarcú szocializmust” , és csökkentse a népre nehezedő szörnyű terheket, emelje az életszínvonalat, de csodákat sem tudott tenni. Ennek több oka is volt: elsősorban az, hogy még léteztek a visszahúzó erők — a Rákosi—Gerő klikk emberei még számos helyen hatalomban ültek, és szabotálták a kormány rendeleteit —, de az idő is rövid volt ahhoz, hogy Nagy Imre elgondolása teljes egészében kibontakozhassék. És talán — sok jel mutat erre is — Nagy Imre sem jutott még el politikailag oda, hogy tisztán lássa, ami második miniszterelnök-sége idején, 1956-ban már világossá vált előtte: mi magyar népet nem lehet betörni a diktatúrai jármába, és a kommunizmust jószántából nem lehet elfogadtatni vele. Csak terrorral rákény- szeríteni. És jóllehet, Nagy Imre kommunistának vallotta magát, de gondolkodásában demokrati- kus volt, az ötvenhatos forradalom meggyőzte őt arról, hogy ami évtizedeken át sikerült Sztá-ánnak Oroszországban, azt nem lehet megcsinálni a magyar néppel. Rákosi terrormódszereivel nem képes senki sem fenntartani az uralmát — legfeljebb ideig-óráig. • BIZAKODIK AZ ORSZÁG................... Mindezt Nagy Imre már akkor érezte, amikor huszonnégy évvel ezelőtt első ízben került a miniszterelnöki székbe, és még aznap — július 4- én délután — elmondta programbeszédét a Par-lamentben. Itt számos olyan kijelentést, ígéretet tett, amitől valósággal lázba jött az ország népe., Mi nyomta azokban az időkben legjobban a magyar népet? A szabadság hiányát már szinte megszokta, és látszólag beletörődött abba, hogy nem sok szava van saját sorsa intézésében. De iszonyú teherként nehezedett rá a beszolgáltatás, az embertelen normák hajszája, az általános nyomorúság, az ÁVH terrorja, és nem utolsó soriban fájó pont volt a rengeteg elítélt és internált. Alig akadt család ezekben az években Magyarországon, ahonnét ne hiányzott volna valaki: az új oroszországi hadifogoly-táborokban is még sok sokan sínylődtek nyolc évvel a háború befejezése után, de a börtönök zsúfolva voltak politikai elítéltekkel, „háborús bűnösökkel” és különböző egyéb, félig-meddig politikainak számító bűncselekményekért fogva tartott rabokkal, határátlépőkkel, beszolgáltatási rendelet megszegőivel, a termelés szabotálóival. Egyszóval olyanokkal, akiket a Rákosi-terror múltjuk vagy felfogásuk miatt el akart távolítani az útból. Nagy Imre beszéde kitért mindezekre a kérdésekre: nyíltan kimondta, hogy csökkenteni kell a lakosság életszínvonalának rovására menő beruházásokat — elsősorban a nehézipar vonalán —, melyek meghaladták az ország erőit. Kimondta, hogy ezentúl nem szabad erőszakkal termelőszövetkezetbe kényszeríteni senkit sem, s ahol óhaj mutatkozik erre, engedélyezni kell a termelőszövetkezetek feloszlását, illetve a tagok kilépését. Mérsékelni kell a parasztság beszolgáltatási kötelezettségeit, s végül, ami mindezzel összefüggött, előfeltétele és ugyanakkor következménye volt az eddigieknek: helyre kell állítani a törvényességet! • NAGY IMRE AMNESZTIÁJA Mondanunk sem kell: Nagy Imre szavainak ez a része keltette a legnagyobb visszhangot. Míg a beszéd többi bejelentései csupán egyik vagy másik társadalmi osztályra vonatkoztak, addig az elítéltekről, internáltakról és kitelepítettekről szóló ígéretek az egész országot érintették. Bízvást állíthatjuk, hogy nem akadt olyan ember azokban az időkben Magyarországon, akinek valamelyik rokona, barátja, szomszédja vagy ismerőse ne ült volna börtönben, internálótáborban, vagy ne robotolt volna valamelyik őrtornyokkal körülvett munkatábor szögesdrót kerítése mögött. Pillanatok alatt futott át az országon a jó hír, s a sok-sok magára maradt feleség, búsuló szülő és aggódó testvér, rokon szívében felcsillant a reménysugár, talán hamarosan viszontláthat, férjét, fiát, hozzátartozóját. De annál az örömnél, amit ez a hír a falakon és szögesdrótokon kívülievőkben keltett, csak az a hatás volt nagyobb, amit a börtönök és különböző tábor lakóira tett. E sorok írója abban az időben mem közel járt hatodik börtönéve végéhez, és Nag Imre bejelentésének híre a várpalotai irányt kényszermunkatáborban érte. Az esti műszakba visszatérők hozták a nagy újságot: a rabokal együtt dolgozó civil bányászok — aknászok, vjjárok — súgták meg nekik a történteket. Cinkesan, hogy jó hírt mondhatnak, hiszen szinte kivétel nélkül rendes emberek voltak, és majdnem mind a rabokkal éreztek. Egyik sem húzott smasszerokhoz, sőt, legalább annyira megvetették a rabtartókat, mint az elítéltek. Ezen az éjszakán senki sem aludt a táborba, de azt hiszem, az ország egyetlen börtönébe sem. Az eseményeket, a történteket és azok várható következményeit latolgattuk. Az optimista azonnali hazamenetelről ábrándoztak; volt,ak már a pakoláshoz is hozzákezdett. A normálisan mindig élénkebben működő, mindent kiszínező rabfantázia korlát nélkül csapongott, és valljuk be: ezúttal volt is joguk a reménykedésre. Hiszen az évek során hallott, remélt és áhított szabadulási híreknek, amnesztia-álmoknak alig-alig volt valami alapjuk, legfeljebb az a logikusnál vélt következtetés, hogy a rendszernek nem lehet érdeke hosszú éveken át rács és szögesdió mögött tartani az ország felét. Dehát Rákosiéi más észjárással gondolkoztak, és eszük ágában sem volt szabadon bocsátani a börtönök foglyait Az amnesztiák csupán látszatamnesztiák voltak amelyekkel jóformán senki sem szabadult, de annál többen kerültek be a falak mögé újabb elítéltek, mert a népbíróságok szinte futószalagot osztogatták az éveket. Az elítéltek és az egész „igazságszolgáltatás” de a börtönrendszer is, a Rákosi-terror idején a bosszúra, a kegyetlen megtorlásra épültek. És most — mondták a Nagy Imre-beszéd után a derülátók -, 1945 óta először hangzott el a „megbocsájtás” szó egy felelős politikus, egy miniszterelnök szájából. És ez tagadhatatlan volt. Ilyen érvek hatására még az is hajlott arra, hogy bízzon a közeli hazamenetel lehetőségében, aki addig — a számtalan csalódás után — már oda se figyelt az úgynevezett „kibichírekre”, a szabadulás különböző módozatait terjesztő javíthatatlan optimistákra. Nagy Imre azt is kimondotta beszédében: „A megnyugvás és jogos sérelmek gyökeres orvoslása érdekében” készül majd el az új amnesztiarendelet, ha pedig a társadalmi megbékélést és a sebek begyógyítását célozza — ugyan ki merte ezt eddig kimondani, hogy Magyarországon lehetnek „jogos sérelmek”? —, akkor ennek az amnesztiának valóban komolynak kell lennie! És úgy tűnt, ezúttal valóban az optimistáknak esz igazuk! Az amnesztiarendelet megjelent hamarább, mint bárki is gondolta volna. Nagy Imre július 4-én hirdette meg az új kurzust, és négy hónap 26-án közölte a hivatalos lap a kormány közkegyelmi rendeletét. Amikor ennek a híre elterjedt, a tábor lakóin olyan izgalom vett erőt, hogy az aznapi műszakokat alig lehetett leterelni a bányába: mindenki a szabadulás lázában égett, és a smasszerok tehetetlenül tibláboltak. Ők is érezték, hogy most valami nagy változás kezdődött, és látva a rabok magabiztos viselkedését, kicsit inukba szállt a bátorság. Ezek holnap talán már mindannyian szabadulnak, s akkor... Szóval alaposan megváltozott a hang ezen a napon, és még a legdurvább fegyőr is igyekezett a jobbik arcát mutatni. • REMÉNYEK ÉS CSALÓDÁSOK De ez a csodálatos állapot alig tartott tovább 24 óránál. Másnapra ugyanis megérkezett az amnesztiarendelet pontos szövege és végrehajtási utasítása is a táborparancsnokságra. A fegyőrök hangja egy csapásra megjött: a sorakozó-11 nál éppúgy üvöltöztek, mint azelőtt. Egymásra néztünk. De nem kellett sokáig találgatni. A hírek titkos csatornáin át, a rabírnok révén órák alatt megtudtuk, hogy ez az amnesztia sem ,különbözik lényegesen az előző kettőtől: politika elítéltekre ez sem vonatkozik, még a tiltott határátlépésért lefogottakra sem, pedig azt igazá csak valami nyakatekert kommunista logikáre lehetett politikai bűncselekménynek tekinteni. A nagy bizakodás, a remények egyszerre lelohadtak: az addigi optimizmus az ellenkező végeletbe csapott át, és ahogy az már ilyenkor lem szokott, még sötétebbnek láttuk a jövőt, min addig. Az örök pesszimisták keserű diadalt ültek: ugye megmondtuk, hogy ezeknek még egy szavát sem szabad elhinni?... Nem kétséges ha összehasonlítottuk ezt az 1953. július 26-án megjelent amnesztiarendeletet az előző kettőre — az 1947-essel és az 1950-essel —, bizony nem sok különbség látszott köztük. Mindössze két jelentős és valóban sok-sok ezer embert érintő pontja volt a rendeletnek, ami megfelelt az ígéretnek és a várakozásnak: az egyik az internálási intézmény megszüntetése, a másik a deportálások feloldása. A bírói ítélettel fogvatartottak közül azonban csak igen-igen kevésre vonatkozott az amnesztia. Azok, akik már börtönben érték meg az első két kommunista amnesztiát, mint jómagam: — és ezért szakértőknek tartották magukat a kérdésben — pontról pontra hasonlították össze a régi amnesztiák szövegét az újjal, és magyarázták az azóta jötteknek, mit várhatnak, mint számíthatnak. Jószerivel semmire. Jobb, ha nem is ringatják magukat hiú reményekben, mert annál nagyobb lesz a csalódás. Amin a „régiek’ már egy párszor keresztülmentek. De ez a mostani csalódás minden előzőnél keserűbb és kiábrándítóbb volt. Legalábbis a politikaiak részére Mert ez az amnesztia is csak úgynevezett köztörvényes bűncselekményért elítélteket érintette, azok közül sem mindenkit. Az 1953/11. számú törvényerejű rendelet — ez volt a Nagy Imre-amnesztia hivatalos elnevezése — lényegében csak azokra vonatkozott, akiknek büntetése 2 év alatt volt, a két éven felüli ítéleteknek pedig egyharmadát elengedte. Végül a rendelet felsorolta azokat a „bűnöket”, amelyek rém esnek az amnesztia hatálya alá Ezek a következők: 1. háborús és népellenes bűntett; 2. „a demokratikus államrend” elleni bűntett (összeesküvés); 3. hűtlenség (kémkedés); 4. tiltott határátlépés és még öt különböző veszélyesebb köztörvényes bűncselekmény. • KIK SZABADULTAK A „KÖZKEGYELEMMEL”? Ez volt hát az az amnesztiarendelet, amelyhez annyi reményt fűztünk Nagy Imre beszéde után. A végrehajtás során aztán kiderült, hogy még a véltnél is kevesebben szabadulnak vele. Akiket érintett, börtönnyelven „csirketolvajok” voltak, jelentéktelen lopási vagy sikkasztási ügyekért letartóztatottak. Vagy — és ilyen is volt néhány — prominens kommunisták, akik ügyét a Nagy Imre-korszak alatt vették revízió alá, és bocsátották őket szabadon. Például a Rajk-ügy elítéltjeinek nagy részét, Kádárt, Kállay Gyulát Marosán Györgyöt, akiket Rákosi a hatalmi harc közben, a vetélytársak likvidálása során zárt börtönbe. De ezek szabadon bocsátása több volt mint amnesztiaadás. A Rákosi által lebuktatott kommunisták nem kegyelmet kaptak, hanem teljes rehabilitációt, amely hatalmas összegű anyagi kárpótlással és rendszerint magas pozíciókba való visszahelyezéssel járt. Ez azonban csak a kommunisták, a párttagok előjoga volt. Az amnesztiarendelet megjelenésével egy időben felröppent a hír, hogy a Nagy Imre-kormány által létesített Legfőbb Ügyészség törvényességi szempontból felül fogja vizsgálni a politikai ítéleteket, és kirívóbb esetekben jogot(Folytatás a 8. oldalon) AZ AMERIKAI MAGYAR KATOLIKUS EGYLET biztosítja életét. Születésének napjától 60 éves koráig válthat ki életbiztosítási kötvényeket. Életbiztosítási terveivel keresse fel az AMERIKAI MAGYAR KATOLIKUS EGYLET-et. Az AMERIKAI MAGYAR KATOLIKUS EGYLET a legnagyobb magyar és katolikus testvérsegítő biztosító, amelyet 1894-ben éppen azért alapítottak amerikai magyar katolikusok, hogy egymást biztosítva és segítve harcoljanak a bizonytalanság veszélyei ellen. Biztosítsa a maga és szerettei életét az AMERIKAI MAGYAR KATOLIKUS EGYLET-nél. Látogassa meg irodánkat és beszélje meg velünk biztosítási problémáit. Vagy érdeklődjék levélben. Az AMERIKAI MAGYAR KATOLIKUS EGYLET irodájának címe: 11800 Shaker Blvd., Cleveland, Ch. 44120. Telefonon is szívesen adunk tájékoztatást. Telefonszámunk: (216) 491-8550. Li párizsi Katolikus Misszió ünnepe Dr. Hieró István párizsi katolikus lelkész pappá szentelésének 25. évfordulója alkalmából, felekezetre való tekintet nélkül megmozdult minden párizsi és Párizs környéki magyar. Hieró István ezüstmiséjét ezúttal a Katolikus Misszió szomszédságában levő St. Martin de Champs templomban rendezték meg, fényes papi segédlettel. Az ünnepélyes szentmisét Msgr. Pezeril, Marty párizsi püspök helyettese ■ végezte. Pezeril püspök a mise keretében ismertette dr. Hiere pályafutását a kölni egyházközségtől Párizsig, amit a a mise végén Msgr. dr. Ádám György magyar nyelven is megismételt. Az ünnepélyes szentmisét, valamint az azt követő díszebédet, amelyen több száz személy vett részt, jelenlétével megtisztelte dr. Kulifay Imre párizsi református lelkész, főgondnokával, dr. Mester László egyetemi tanárral együtt. Ezt megelőzően, szombaton este, a Katolikus Misszió nagytermében műsoros est volt, amelyen közreműködött Tollas Tibor költő Münchenből, Nagy Alajos előadóművész Kölnből, Zambelli Bianca operaénekesnő Svájcból. A műsort dr. Fehér László, az Egyházközségi Tanács elnöke vezette le sok hozzáértéssel. Szép sikerrel adták elő dr. Hieró István életének egy mozzanatát, amikor bejelentette szüleinek papi pályaválasztását. A jelenetet Bárdos Eszter kísérőszövegével Nagy Alajos, Menczer Miklós és Bodás Zoltán adták elő. A Vízi gyermekpár zongoraszámai is szép sikert arattak. Nem kell külön ki- emelnünk Tollas Tibor fellépését, aki verseivel mindig megérdemelt sikert arat. Zambelli Bianca mezzoszoprán- énekesnő számai, Ammer Richard zongorakíséretével, szűnni nem akaró tapsot arattak. Nagy Alajos előadóművész szavalatai pedig a szakavatott előadó stílusára vallanak. A szünet után dr. Buzsik Vilmos főlelkész mondott rövid beszédet, majd bemutatta a ritka ünnepséget igen jól kiegészítő filmet Szent Vince életéről, Pierre Fresnay-vel a címszerepben. Meg kell említenünk, hogy dr. Hieró István Párizst megelőző parókiájáról, Kölnből egykori hívei, jelenlegi papjuk vezetésével külön autóbuszon jöttek Párizsba, hogy jelen lehessenek volt lelkészük pályafutásának e kiemelkedő ünnepén. Bakos Aladár ,d J. és? Zenei hírek Franciaországból Idősebb Cziffra György zongoraművész japáni körútja előtt Bordeaux-ban, Angers-ben és a Párizs melletti St. Denis-ben adott hangversenyei után ismét körbejárja Franciaországot.★ A franciaországi Zenei Hetek keretében Miller Lajos operaénekes Aix en Provence-ban, Vásáry Tamás, valamint Szolchányi György zongoraművészek Mentonban, ez utóbbi St. Guilhem le Désert-ben, Edenbach Christoph (zongora) Albiban és Prades-en, Lencsés János (oboa) Luberonban, Kocsis Zoltán Mentonban ad négykezes zongorahangversenyt Szvjatoszlav Richterrel, Tourban egyedül szerepel.* Kocsis Albert (hegedű) és Görög Endre (zongora) közös hangversenye a párizsi Salle Gaveau-ban telt ház előtt zajlott le.★ A Kodály-vonósnégyes szép sikerrel szerepelt a párizsi La Madeleine színházban adott hangversenyen. Műsoron Mozart, Bozai és Kodály-művek szerepeltek. ★ Bartók Béla emlékének áldoztak július 7-én és 9-én a Chateau d’Angers-ban rendezett zenei ünnepségeken. Bemutatták a Kékszakállú herceg várát és a Fából faragott királyfit Kovács Eszter és Melis György budapesti operaénekesek közreműködésével. Itt említjük meg, hogy Lausanne (Svájc) ugyancsak hódolt Bartók Béla emlékének, amikor május 23-án előadta a nagynevű szerző Kékszakállú herceg vára című zeneművét. ★ Pongrácz Zoltán „Les Parfüms” című zeneművét is bemutatták a Bourges-i nemzetközi zenei ünnepségen. ★ Ligeti György szerzeményeit külön est keretében mutatta be az „Ensemble Intercontemporain” együttes Michel Tabachnik vezényletével a párizsi Theatre d’Orsay-ban. (b. a.) HELP WANTED IMMEDIATE OPENINGS For The Following: (2) factory maintenance persons (4) maintenance machinist for plastic industry (2) mold setters with hydraulic experience (2) mochinists for tool & die making Machine operators for 3 shifts WAGES to be based on skill and ability. EXCELLENT union benefits, $4,000 life insurance policy, full meidac coverage, paid holidays, birthday off with pay, bereavement pay, two personal holidays per year, and pension plan. APPLICANTS apply for interview between 9 A.M. and 3 P.M. MR. HANGER INC. West Main Street, Ringtown, Pa. HVAC SERVICE COMPANY AUSTIN, TEXAS Immediate opening for Commercial-Industrial Service Technicians. • Excellent wages • Profit Sharing • Insurance-benefits • Truck and tools furnished • Year round employment Join one of the largest service companies in sunny central Texas. Send resume or call collect Fox Service Company Incorporated 1500 Stassady-Lane, Austin Tx 78745 (512) 442-6782 CÄ3E3H£S£Ä3M£3t=[fca!=anMei£SäÄ3£ÄÄSÖöa£aaE3a=lE30