Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1978 (85. évfolyam, 1-50. szám)

1978-12-24 - 1978-12-31 / 49-50. szám

1979. dec. 24-31. KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA 11 oldal FERDINANDY MIHÁLY: Amikor Rákóczi hazatért... A haza határain kívül élő magyarságnak küldöm. A „Szent Hamvak”— akkor így mondták, mindkét szót nagybetűvel írták — 1906. októb 27-én Orsovánál érték el a magyar határt, küldöttség élén Thaly Kálmán, „az ősz kurus állott, aki máig 1889-ben megtalálta török földe Rákóczi s bujdosó társai földi maradványait, most hazahozta őket: hét kis bronzkoporsót, mlyek elsejében a fejedelem, másodikában éde anyja, Zrínyi Ilona, és így tovább: mostohaapj Thököly Imre, hadai fővezére, Bercsényi Miklós ennek felesége, meg két generálisa, Esterház Antal és Sibrik Miklós csontjai voltak elhelyeve. E célra épített díszes vasúti termeskocsiba utaztak a hamvak, amelynek falai halványít selyemkárpittal voltak bevonva. Aranyrojtokk ékített fekete bársonytakarós katafalkon, villngos csillárok ragyogó fényében egymásra helyezve a koporsók, legfelül a Rákóczié, rajta kard, a jogar meg az országalma, erdélyi és magyarországi vezérlő fejedelmi méltóságának relényei. Valamennyi miniszter, a két házelnök képviselők és főrendek igen nagy számban, velük a katolikus meg a protestáns magas- és a sóklérus, valamint a szerb parlament hivatalos a magyarországi szerbek küldöttsége fogadt az orsovai pályaudvaron a megtérő fejedelme Útja a különvonaton, amelynek kocsijaiba Thaly és kísérői, s az ország vezetői kísérték főváros felé, diadalút volt: faluról falura, várósról városra megismétlődő pompás ünneplés, ám a szegedi tömeg fegyelmetlen viselkedése ugya egy pillanatra megzavart, de ezért bőségese kárpótoltak a dél-magyarországi oláh falvak, melyek népe sorra kivonult a vasúti állomásba, hogy lelkesen fogadja a hazatérőt, a szegén nép sorsa megjavításának előharcosát. Az összhangot nem zavarta semmi; oláh iskolásfiúk, iskoláslányok Kölcsey Himnuszának magyar nyelvű eléneklésével köszöntötték Erdély utolsó fejedelmét. Pompában, fényesen kivilágítva, egymás után megismétlődő ünneplések egész sorával fogadta főváros Rákóczi Ferencet. Innen Bercsényi a neje, meg a Thököly koporsója külön úton utazott tovább; utóbbi születése helyére, a nemes előnevét is adó Késmárkra, ahol reá, Felső-Magyarország és Erdély fejedelmére, a „kuruckirály”-ra, díszes márvány szarkofág várakozott A többi öt koporsó Kassa felé indult tovább. Ferdinandy Gejza, akkor a honvédelmi minisztérium osztálytanácsosa, már néhány nappal előbb Zemplénben volt, apósa radi birtokát Innen ment tömött vonaton, átszállással súlyosbított kényelmetlen szárnyvonalon, Kassára „sok gondot okozott a velem levő díszruha” - írja naplójában. Díszmagyar nélkül azonban nem mehetett. A magyar fő- és köznemességük apái kardos, bogláros, kócsaktollas díszében fogadta fejedelmét — Pesten csak azt engedtél be mind a keleti pályaudvar indóházába, mind a Szent István-bazilikába, aki díszmagyarban volt —, Kassán vagy ezer díszruhás úr kísérti utolsó útjára ősei fejedelmet. Gejza öccse, Gyula, csak pár hóval ezelőtt csináltatta meg a maga díszmagyarját, mását a Béla bátyjáénak. A ruha a 18. századból a családra maradt, bajor mester műhelyében, de a magyar ötvöshagyomány stílusában készült ékszerhez igazodott: a forgón, a mentekötőn, övén meg a széles pengéjű görbe kard markolatán és hüvelyveretein boglárjain és gombjain százharminckét gyémánt villogott — többnyire smaragddal kirakott keretben. Ezért volt sötétzöld bársonyból mind a kucsma, mind a mente; a kucsma kerületét s a mente széles gallérját csincsilla prémje díszítette; a forgóból magasra szökkent a kétszáz szálból kötött kócsagtollas lövegdísz. Aranybrokátból készült az atilla, halvány pasztellkék selyemtricotból a nadrág, puha sárga bőrből a sarkantyús csizma. A Gyula bátyámé szakasztott mása volt az apám díszruhájának, csak éppen a csizmát helyettesítette az ugyancsak sárga, puha bőrű, magas sarkú és magas szárú, a boka körül aranyrojttal ékes topán, ami gyerekkoromban tetszésem sokkal jobban megnyerte, mint az apám hatalmas csizmái. Gejza bátyám díszruhája viszont fekete volt, egyszerű az ékszere, egyszerű a keskeny kardja, hozzá fekete csizma járt, és sötéttollas csalma. Gejza, hóna alatt a nagy bőrládával — amiben a díszmagyar volt —, a város utcáin át csak nehezen vergődött el az öccse szállására. Kocsit városszerte sem lehetett kapni. Mindenfelé nagyban folytak az előkészületek a holnapi napra. A vonathoz vezető utca végén hatalmas díszsátort vertek, innen több diadalkapu vezetett a hamvak végső nyughelyéig, a dómig. Gyula csak esti nyolc órakor került haza; bár a rendezőbizottságnak nem volt csak jegyzője, a temetés gondja-terhe egészen reá nehezedett. Hajnal előtti négy órakor kellett a Rákóczi vonatának Nagy-Szalánc határában elérnie Abaúj megye földjét. Két órakor elindult Kassáról a különvonat Szaláncra. A holtra fáradt család apraja nagyja mélyen aludt; szerencséjükre Gejza negyed kettőkor felébredt, és felvette a házat. Szalánc a kuruc generális ükunoka, gróf Forgách István birtoka volt. A virágdíszben pompázó vasúti állomást nagyszerűen kivilágították, ott várta az ünneplő közönség az érkező vonatot. „Koromsötét éjszaka volt.” Mint a megye küldöttségének a vezetője, a széles vörös szőnyegen, amely ráfutott a vasúti sínre, oda, ahol már a koporsókat hozó kocsinak kellett megállana ! „a nagyközönség élén” Abaúj-Torna vármegyés főjegyzője, Ferdinandy Gyula várakozott. Jobterán Takács Menyhért, a jászói prépost, balra A Forgách István, családja hölgytagjaival. Négy óra 12 perckor érték el a hamvak a vár m megye földjét. Ekkor a nagyszalánci vár ,,szem s kápráztató vörös fényben egyszerre megjelent, a hegyormon”. — „Sohasem felejtem el ezt s képet — írja Gejza öt hónappal később. — . a, vonat berobogott, megállt, és a kivilágított ko is csiban előttünk álltak a fejedelmi koporsók, hery melines bíborral letakarva, és koronákkal, sizsakokkal, kardokkal és jogarral ékítve.” in „Valami különös meghatottság ragadta megla mindannyiunk lelkét — írja Gyula negyvenhat esztendővel később. — Ez az érzés kiült az ar arcokra, amikor hajnali négy órakor a két mozi- adony vontatta szerelvény piros lámpái a vasúti sínek fordulójában megjelentek. Szalánc körönyéke maga is festői látványt nyújtott. A régi, szalánci vár kimeredő romfalain, nemkülönbező, a vasúti síneket környező hegyláncolat csipkee csúcsain kétszáz méterenként gyúltak ki magas lélekben összehordott hasábfák lobogó tüzei. / s, késő éjszakában ezek a magasra felcsapódó lánga oszlopok, az örvendetes viszontlátásnak sárgás 1.1 vörös tüzei, szinte meghazudtolták az éjszakát a maguk körül nappali fényt árasztva hirdették a: a örvendetes eseményt: a magyar szabadság hősisének százkilencvenöt évi önkéntes száműzetés it után diadalmas megtérését a hazai földre.” n. A megtérés, vissza- és hazatérés mély, meg a rázó öröme tölti el a jelenlevők lelkét, amit egy- a nagy természet keretében föllobogó hatalmas, tűz- és fény élmény — s ezúttal a szónak elsődleges értelmében is — illuminál. A prépost elmondja imáit. Azután, a törté- nelmi köntösben, amit az ünnepre felöltött, elő- lép Ferdinandy Gyula, s a romvár rőt, s az óriá- jási máglyák sárgásveres fényében a következő szavakkal fordul „felsővadászi II. Rákóczi Fererenc fejedelem megszentelt, drága hamvaihoz”: a „Isten kegyelméből a magyarországi rendek s és Erdély fejedelme, Magyarország részei ura, s a haza atyja . ” Úgy szólítja meg, mint egy királyt. Ez az alkotmányjogi allokáció azonban is fokozatosan vallásos színt ölt, vallásos képek vagy emlékezések mélyebb rétegeit érinti, minden a hamvak „megszentelt" voltáról beszél, szavai hátteréül Istent idézi, a csodálat, a szeretet, de a félelem érzelmeire is hivatkozik, amíg » ''STUTSh 'Pg?' újabb megSZO'TrítS'ban már a hit az, i. ami elfoglalja az eredeti közjogi kifejezési he- l lyét: „Megdicsőült Hamvak! Szent Ereklyéi aj magyarnak! S ahogy a „bérceken kigyúlt, lángkévéit mangasba szóró tűzoszlopok” közt tovább beszél, - s olyan, mintha maga is megdöbbenne a helyzet hitregei következményeitől, amelyben az „ereklyékkel” szemtől szemben, ballagtóival, magyarijaival egyetemben leledzik. „Talán Zoroaszter népe lakja e földet — kérdezi —, s Ormuzdot, a fény és jóság istenét küz-delembe állítja Ahrimánnal, a sötétség és gonoszság szellemével? Megtagadta hát e nép a kereszténységet, s a párszok hívei gyanánt újra a tüzet imádja?” Úgy lehet, minden más nép körében többé- kevésbé hatásos szóvirág volna csupán e két egymásra következő kérdés; csak a magyar emlékezésben mozdul meg hallatára előbb a romantikus mitosz: a Vörösmarty-epopnak gyermekkorunk óta belénk gyökerezett érzés- és képvilága, s mögötte mindjárt a magyar vallást az ősi tűz imádással, ezen át pártusokkal — azaz: perzsákkal — összekapcsoló tudományos vagy fél- tudományos elképzelések, amelyek azonban - ha későn is — igazolást nyertek a Zoroaszterre viszszamenő Ormuzd-Ahrimán kettősség hitének az ősi lovasnépek sztyeppéire való kiáramlása tételének tudományos igazolásával. A Vörösmarty -mitológia Hadúr s Ármányának visszamutatása Ormuzd s Ahrimánra — tehát az ellentétes világvalóságok harcának mítoszára — éppoly eleven valóság volt Ferdinandy Gyula, mint minden művelt magyar ember világképében, s hogy ebben a nagy, örvendetes izgalmú pillanatban fölidéződött benne, — az inkább természetes, semmint csodálatos. Mi az, ami ebben az éjt hátrálásra késztő, lángjeles éjszakában végbemegy? Örömünnep, és „avagy halottak fogadására sereglünk egybe”? Az ősi vallás — s ezt is mindnyájan tudjuk Vörösmartyból, emiatt nem kell tudós könyvek; hez folyamodnunk — kitekintés az ősök felé: megidézésük, velük való szembesülésünk, — „halottak fogadása” tehát. Aki képes arra, hogy „fogadja a halottakat”, képes arra is, hogy új életet leheljen megsápadt árnyaikba. „Drága Csontok! öltsetek testet! Régéé várának örökös ura! ébredj nagy álmaidból!” — kiáltja az ős megidézője ott a nagyszalánci éjben, s maga is megrendül, ahogy hozzá- teszi: „Valóban úgy!” Íme: itt áll előttünk a gyermek, aki csak ezen a vidéken élt „bú és ú szenvedés nélkül”; a növendék fiú, kit „embertelen módon” téptek el édesanyjától; az ifjú férfi, kit éjnek idején hurcoltak el házából abba a börtönbe, amelyből valaha nagyapját vitték lakói a vérpadra. Ott ő is „fogadta a halottakat”, „őseid véres alakjai kísértettek” „kezükben a ma-i gyár függetlenség elrongyolódott lobogójával”. Mikor aztán sikerült szabadulnia börtönéből, d „magas várába felhangzottak a pórok jajkiáltá,ssai”. S újra fölemelte az elrongyolódott zászlót , mely egykor ősei lobogója volt. 1703. áprilisában■•70, májusában 7001 júniusában 7000, decemberében 70 000 ember állott e zászló alatt. Aztál f — elsötétül a látomány. . .dicső zászlódat portba döntötte a bűnös ármány... elhagyottan, elj feledve, idegenben és szegényen végezted be életed pályáját”. Ám ebben a pillanatban megszólal , maga is az ős, aki ott, a nagyszalánci éjben, utódai idé -izésére hazatért. A tudomány kétségbevonja, de a hagyomány máig úgy tudja, hogy a neki tulajdonított verseket valóban ő írta. Felel tehát első személyben, híres Búcsúéneke egy versszakával, ami 1906. októberében nem búcsú már , hanem betelt jövendölés: Szeret Magyarország, óhajt Erdélyország, Holtig bán, holtig szán, Még a gyermekük is, tudom, visszakíván. . Amikor elmentem, visszasóhajtotok, Haló poromból is feltámasztanátok, Öszveszednétek még porhanyó csontomat. . . . S ez az, ami történt: összeszedték porhanyó ló csontjait, és feltámasztották haló porából. „Rákóczi immár valóban a miénk.” Ez pedig „egy szebb kor hajnalát jelenti”. „A Te fennkölt szel ,lemed legyen védő szentsége, palládiuma a magyarnak . ” „Hirdesd tanodat, mint kell az érdeket mellőzni, mint kell a vagyont, jövőt feláldozni, mint kell családi s egyéni szempontokat elhallgattatni...” „Váltsa valóra e nép eszméidet!” A beszéd véget ért. Még csak „Forgách Simor , kuruc vezér utódai” tették le cserkoszorújukat Rákóczi koporsójára. „Azután felültünk a vonatra mi is — írja Gejza —, és együtt jöttünk ki a hegyek ormain égő örömtüzek között Kassára . Itt lerakták a hajnali szürkületben a koporsókat a gyászsátorban álló ravatalra...” Akkor „jelent meg éppen velünk szemben a felkelő nap vörös korongja” — teszi hozzá Gyula. Valamivel nyolc óra előtt megérkeztek a kormány tagjai, valamennyien nagyon egyszerű fekete magyar ruhában; nyolckor azután elindult a menet. A dóm kapujában a kassai püspök nyolc püspöktársával fekete ornátusban várta a hamvak érkezését. Bent a dómban ezer gyertya fényével kivilágított főoltár előtt a magas katafalk, amin most Gyula vezetésével az öt koporsót elhelyezték. Az istentisztelet után díszközgyűlés volt a megyeházán, amelynek egyetlen tárgya a főispán üdvözlő szavain kívül Szalay, országgyűlési képviselő, egy kassai festő, Lengyel Reinfus Ede Rákóczi-portréját leleplező beszéde volt. A nagy terem, a folyosók roskadásig megteltek díszruhás urakkal, a karzat pedig a városi-megyei szépasszonyokkal és lányokkal. A Mányoki Ádám I ismert portréjára, és barokk hadvezér ábrázolásokra visszamenő, a természetes nagyságot jóval meghaladó Rákóczi-képmás — amit életemben egyszer, 1940-ben láttam — rendkívül monumentális, valóban lenyűgöző hatású. Jobbra tőle Széchenyi, balra Kossuth képmása függött. Az utolsó programpont délutánra maradt. A püspökök beszentelték a koporsókat, mielőtt a kijelölt urak a kriptába leszállították őket. Gyula bátyja és Györffy Samu, Szatmár vármegye főügyésze kíséretében lépett a dómba ,s minthogy — írja Gejza — Zemplén vármegye elmulasztotta kiállítani díszőrségét a koporsókhoz, Gyula minket vezetett fel, és így jutott nekem a megtisztelő szerencse, hogy utolsó órában én állhattam ott, mint díszőrség, és a szertartás után a Sibrik és a Rákóczi József koporsóját én vihettem le a kriptába. Egy órát álltam ott kivont karddal; egy óra hosszú idő, alatta sok minden eszünkbe juthat. Elkalandoztam ebből a világból egy másikba, és elgondoltam a sok szenvedést, amit ezek az emberek egy eszméért kiállottak Peregtek a könnyeim végig az arcámon, és Gyula szinte megütközve látta, mint állok ott megmerevedve.” Ezeket a már önmagukban is mind a benne élő emberre mélyen jellemző szavakat kiegészíti Ferdinandy Gyula késő aggkorában készült feljegyzése: „Amint a püspökök megszentelték a Hamvakat, s a szertartás véget ért — úgymond — a katafaik elé léptem, hogy a koporsókat a kijelölt koporsóvivőknek átadjam. Ekkor vettem észre, hogy az én Gézám Rákóczi koporsójára szegezve tekintetét, meghatottságában önfeledten áll ott, és hullanak szeméből s peregnek arcára hazafias fájdalmának örömkönnyei. Annyira el is volt merülve hogy fel kellett kérjem, adjon helyet nekem, hogy a magas katafalkra felmehessek.” S itt hirtelen vált a kép. „Éppen felértem - folytatja Gyula -, amikor egy fiatal, karcsú, elegáns férfi karomat megfogta. »Esterházy vagyok! Kérlek, ősöm koporsóját a kriptába én szeretném levinni« — szólott. Feltűnt rendkívül egyszerű fekete magyar ruhája, amelyen csak egy darab ékszer volt: a mentekötő ököl nagyságú csattta, tele sok mogyoró, a középen egy dió nagyságú szikrázó fényű brilliáns ékkővel.” „A koporsókat egymás után óvatosan emeltem le, s az előkelőségek vállaira helyeztem. Esterházy Antal koporsóját a fiatal utódnak adtam át. A menet nagy csendben a dóm bal oldalán levő kriptába tért le, ahol Rákóczi Ferenc és bujdosó társai végre örök nyugovóra leltek a márvány díszsírban.” KARÁCSONYI SZÓZAT DRÁGA JÓ MAGYAR TESTVÉREIM! Jan Smith, Rhodesia miniszterelnöke mondta nemrégen: Őseimmel én már az ötödik nemzedék vagyok Rhodesiában. Talán afrikaibb vagyok a rhodesiai feketéknél, akikkel most egyenlőségben akarom megteremteni Rhodesia jövőjét. Mint magánember, farmerként akarok élni és meghalni hazámban, Rhodesiában. Hazánkon kívül mi a száműzött magyarok első vagy második vagy harmadik nemzedéke vagyunk. — Csak élünk? Vagy vannak még eszményeink is? Rideg tény: Népességünk száma csökken mind a száműzetésben, mind a Hazában! Odahaza az idegenek olvasztókemencéjében égnek a harmadik nemzedékbeliek, a száműzetésben megszakítottuk a nemzeti érzés és hazaszeretet kapcsolatát. Az ezeréves Hazát mindnyájan elvesztettük. De magyarok még élnek a nagyvilágon! A múlt századfordulón Rákosi Viktorék a Pesti Hírlapban harmincmilliós magyarságról álmodtak a Duna medencében. Két világháború után a Kárpátok határain belül tizenhárommillió magyar él. Ugyanannyi, amennyi volt harminc évvel ezelőtt. És a száműzetésben? A harmadik nemzedék feletti anyanyelvét. Márpedig a magyarság csak nyelvében élhet, különben menthetetlenül elvész. Karácsonyi jókívánságainkon kívül az a kérésünk a magyar édesapákhoz és édesanyákhoz, hogy legyenek megvalósítói egy új korszaknak, egy új eszmének, a harmincmilliós magyar világnemzetnek! Határokon kívül is meg lehet alkotni egy nemzetet! Egy érzésben, hazaszeretetben egységes magyar nemzetet! És akkor a hazai harmadik nemzedék nem lesz kétségbeesett, letargikus, eszményiblen, az idegen uralom olvasztókemencéjének a fűtőanyaga. Itt az ideje annak, hogy komolyan vegyük az ifjak tanítását és nevelését a magyar nyelvre, a történelemre és az élet törvényeire. Ugyanezt tegyék maguk a felnőtt magyarok is! Akkor majd a harmincmilliós világmagyarság nem csak látomás lesz, hanem édes valóság Isten dicsőségére, és minden magyar büszkeségére és üdvösségére. 1978. karácsonyi jelszavunk és célunk: Harmincmilliós világmagyarság a harmadik évezred hajnalán! Krisztusi magyar szeretettel DR. JASZOVSZKY JÓZSEF S. T. D. misszionárius, érseki tanácsos . aaaragft wfjBi wmH» WW» 1WFW»@rcrg BOLDOG KARÁCSONYI ÜNNEPEKET, ISTENTŐL ÁLDOTT ÚJESZTENDŐT KIVÁN barátainak, ismerőseinek és minden igaz magyarnak: Sirchich László és neje. A clevelandi WBOE NATIONAL PUBLIC RADIO STATION FM 90,3 hullámhosszán, a magyar nemzetiségi adáson minden szombaton este 7 órától 8 óráig hallhatják a RÁDIÓSZÍNPAD műsorát. Szerkesztője: Szabadkai Sándor. TUZ EXIKKA GYÓGYSZER Tel.: 226-8868 és 521-5520 Erdélyi csomagot NÁDAS GYULA « lemez, könyv, kerámia, stb. | Magyar, angol betűs írógépek, Herendi porcellán, te perec order, H25 Grace Avenue, LAKEWOOD (Cleveland) Ohio «107 1 MEGJELENT a magyar „Naptár 1979"! ízléses kivitelezésben 11x17 inches nagyságban, három színnyomással megjelent a jövő évi magyar falinaptár, Huszár István fotóillusztrációival. A naptárban megtalálható az összes magyar ünnep- és névnap, valamint minden napra bőséges hely jut jegyzetek számára. Megrendelhető: PHOTOGRAPHY TWENTY-ONE 156 Fifth Avenue, Suite 836 New York, N. Y. 10010. A naptár ára 4 dollár. Ötdarabos rendelés esetén kívánságra ingyen bármilyen jókívánságot vagy nevet, felülnyomtatunk (maximum 3 sorig), így barátoknak vagy ismerősöknek személyes ajándékként lehet adni a naptárt. A csekket vagy Money Ordert kérjük Huszár névre kiállítani.