Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1979 (86. évfolyam, 1-50. szám)
1979-05-20 / 20. szám
1979. május 20. KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA MAGYAR REFORMED CHURCH 179 Somerset Street New Brunswick, N.J. 08901 (201) 545-5841 Angol istentisztelet: 9:00 A.M. — Magyar istentisztelet: 11:00 A.M. Angol és magyar vasárnapi iskola 15. oldal A New Brunswick-i Magyar Református Egyház 1970-re kiadott, 55. évfordulóját ünneplő kis emlékkönyv van kezünkben. A Jubileumi Évkönyv fejzetén kettő helyett három évszám látható: 1900 — 1915 — 1970. Ha az ember belenéz az egyházközség történetébe, hamarosan felfedezi ennek okát: az egyházközség története ugyanis kétszer kezdődött, ha nem háromszor. A református élet kezdetének kezdő bizonyságai az 1900. esztendőig nyúlnak vissza, amikor az első gyülekezet alakult Nagy Ferenc gondnokkal, de pap nélkül. A gyülekezetet időnként Virág István trentoni lelkész látogatta. Rendszeresebb formát öltött az egyházi élet 1903 elején, amikor is dr. Hámborszky N. Pál princetoni teológus csatlakozott hozzájuk, s tartott istentiszteleteket egy városi missziós házban. A Magyarországi Református Egyház, mint maga az állam, akkortájt keveset törődött idegenbe szakadt gyermekei lelki gondozásával. így hát az amerikai Reformed Church és a Presbyterian Church segítették a gyülekezet megalakulását, természetesen mindegyik a maga kebelében. így hát a magyar gyülekezetek már kezdetben két félre oszlottak. 1905-ben végre a magyarországi anyaegyház elküldte kiküldöttjét, hogy egyesíteni próbálja a széthúzó felekezeteket. Az eredmény csak annyi volt, hogy sikerült ugyan megalakítani a magyarországi egyház amerikai egyházmegyéjét, de viszont a már meglevő református és presbiterián egyházközségek sem szűntek meg, így tehát háromfelé szakadtak az amerikai magyar reformátusok. A New Brunswick-i gyülekezet Kozma József vezetésével a magyarországi egyházmegyéhez csatlakozott, de nem teljességében, mert a helyi presbiteriánusok fennhatósága alatt maradó gyülekezet lelkipásztora Hámborszky N. Pál maradt. Ez utóbbi növekedett gyorsabban, s megvette 1909-ben a Bayard és Joyce Kilmer sarkon épült nagy méretű templomot. Végre, 1912-ben a két New Brunswick-i gyülekezet megtalálta egymást, és kimondta az egyesülést. Újabb egyházszakadás Az egymásra talált gyülekezet boldogan élt a Bayard utcai templomában, és tagsága ebben az időben meghaladta az 1200-at. Sajnos nem sokáig, mert amikor vagyonukat, templomukat át akarták a Magyarországi Református Egyház amerikai egyházmegyéjére ruházni, az amerikai presbiteriánus egyház pert indított ellenük. A bíróság ez utóbbit erősítette meg vagyonjogi helyzetében, aminek következtében az egyesült gyülekezet templom nélkül maradt. A Magyar Református Egyház A Magyarországi Református Egyház fennhatósága alatt maradó gyülekezet 1915-ben elkezdte új templom építését, s innen számítódik történetének második kezdete. E templom a Somerset és Division utcák sarkán épült, és mind a mai napig központja a gyülekezet életének. A templom építését követő gyors fellendülés azonban megtorpant, miután a háborús évek alatt minden kapcsolat megszűnt a magyarországi anyaegyházzal. A konventi segély kiutalása elmaradt. Anyagi nehézségek miatt a gyülekezet 1920-ban belépett a Protestáns Püspöki Egyházba, de ott sem találta meg igazi helyét. A templomépítő Hámborszky N. Pál lelkipásztor 1922-ben lemondott, s utóda néhány évre Schodle Gyula Ádám lett. A tespedés azonban tovább tartott, és 1925- re már csak mindössze negyven családot számlált a gyülekezet. Új életre, új kezdetre lett volna szükség. A felemelkedés kora Szerencsére 1925-ben sorsdöntő változás következett be, amikor is nt. Kósa András manville-i lelkipásztort hívták meg a gyülekezet élére. Ekkor kezdődött az egyház harmadik élete. Az öt meghívó bizottság élén Huszár Mihály állt, aki ma is, 84 éves korában, aktív tagja az egyházközségnek, ő a legöregebb a régiek közül. Nt. Kósa András ezt követőleg 38 esztendőn keresztül állt egyházközsége élén. Tevékenységét egy 50. esztendős papi jubileumát ünneplő, aranykönyv többek között így méltatja: „ Nyomban megérkezése után az ifjú lelkipásztor és a többre, jobbra vágyó nép megkezdték írni az amerikai magyar református egyháztörténet egyik ragyogó fejezetét: a 40 családot számlálló, óriási adóssággal megterhedt, sok zaklattatáson átment embercsoport Amerika egyik legszámottevőbb magyar református gyülekezetévé nő. Sorra megújulnak az Isten utáni szomjúhozás külső eszközei, a templommal kezdve, az egyházi épületek hosszú során át, az 1960- ban emelt új iskoláig. A sok ékes épületben megépült szent egyház falai között, az imádkozzál és dolgozzál kettős parancsának engedelmeskedve, folyik a szolgálat a mindenkor lelkes presbitérium, a fáradhatatlan nőegylet, férfikör, varrókör, ifjúsági egyesület, vasárnapi iskola, házastársak köre, énekkar, nyári iskola, a lelkészpár vezetésével megalakított megannyi egyházi szervezetben. Míg a lelkipásztor ajkán ékes tisztasággal hangzik az Ige tanítása, szavánál is szebben oktat élete arra, hogy lelkipásztori szolgálata azért áldott és eredményes, mert a pásztor az élet minden területén, templomon belül és annak falain kívül, valóban sorstársává, testvérévé lett népének. »Ott ültem, ahol ők ültek« A II. világháború alatt elnöke a New Brunswickon megalakult, katonáink százaival élénk kapcsolatot tartó Magyar Védelmi Tanácsnak. Évekeg...átszervezi a 12 környező egyház által rendezett Magyar Napokat. Szerkesztője, kiadója a számos gyülekezetét szolgáló Egyházi Látogatónak. 1955. januárjában a bloomfieldi kollégium, az amerikai magyarság érdekében kifejtett szolgálata elismeréséül, doktori fokozattal tünteti ki volt hű diákját.” Nt. Kósa András felesége szül. Blum Margit Isten után legnagyobb erőforrásnak bizonyult életében, aki maga is odaadással szolgálta az egyházat. Margit leányukat Bertalan Imre lelkipásztor vette feleségül, aki a lelkészpár nyugalomba vonulása után, 1963. júniusában apósa örökébe lépett New Brunswickon. Egy pap, akire küldetés vár A Magyar Református Egyház és a hozzá tartozó paplak egy kőhajításnyira van csupán a Szent László-templomtól, de stílus, légkör tekintetében teljesen más világot tükröz. Míg a Szent László-egyháznál a tennivalók ezernyi gondjától hajtott, vibráló tevékenység, örök mozgás észlelhető, s a látogatók szinte egymásnak adják a kilincset, a református egyházközség berkeiben aránylag csönd és nyugalom honol. Ennek nemcsak az az oka, hogy a református hívők száma kb. egyharmada a katolikusokénak, hanem az is, hogy a két egyházközség légköre saját lelkipásztorának vérmérsékletét, stílusát is visszatükrözi. A csöndből és nyugalomból távolról sem következik, mintha a református egyháznál tétlenség honolna. Ha a látogatók ritkábban kopogtatnak is az ajtón, a telefon gyakran csöng Bertalan Imre tiszteletes úr nyugodt eleganciával berendezett dolgozószobájában. A falakat régi zászlók, templomok rézkarcai, Csók István „Úrvacsora” című híres képének lenyomata, családi képek, s híveitől rámaradt, Trianon ellen tiltakozó, régi irredenta plakátok díszítik. II. Bertalan Imre egész megjelenésében a református lelkipásztorok megtestesítője. Ezüstbe göndörült, még mindig dús hajával, érces hangjával, disztingvált fellépésével mindenütt tiszteletet kelt. E sorok írójának vele való első találkozása szokatlan kis incidenssel kezdődött. Alig 1—2 perces beszélgetés után mindketten hirtelen felugrottunk, és egymást megölelve, „testvérré” fogadtuk egymást. Kiderült ugyanis, hogy egymásban szinte ikertestvérré leltünk, mert mindketten az ikrek jegyében, ugyanazon évben, hónapban és napon láttuk meg a napvilágot. Mindkettőnk számára első ilyen élmény volt életünkben. Bertalan Imre a Nyíregyháza körüli tanyavilágban, a kis Nyirtasson született. A vidéki kisvilágból a Sárospataki Református Főiskola elvégzése után került a nagyvilágba , majd az Újvilágba. Saját soraiból idézünk itt: „Mert jegyezze fel Patakról a történetírás, hogy ez az iskola nemcsak a független Tiszán innent látta el a lelki és szellemi élet munkásaival. Juttatott fiaiból a tengeren túlra, századunk magyarsága új létezési módjának fájdalmasan szép munkamezejére. A magyar diaszpóra életének legtermékenyebb szakasza, az alkotásban kivirágzó kor, elképzelhetetlen Patak neveltjei, a papok, gondnokok, nevelők, püspökök, egyesületi vezérférfiak hosszú sora nélkül.” Mondani sem kell, hogy Bertalan Imre habitusán nyomot hagyott, sőt: sugárzik belőle Sárospatak szelleme, amely őt egy egész életre való felkészültséggel látta el. Óvatos megfontoltság Füzér Julián atyával összehasonlítva, aki a kapisztránok harcos szellemével van megáldva (rendje is a ferencesek kapisztráni ágához tartozik), Bertalan Imre nyugodtabb vérmérsékletű, akinek magatartását inkább óvatos meggondoltság vezérli. Óvatosságát nyilván az az igyekezete is diktálja, hogy megkímélje egyházát és önmagát is minden olyan kontroverziától, mely hosszú távon ártalmas lehetne. A nyilvánvalóan jó és helyes ügyek mellett azonban mindig bátran kiáll, s ezek közé tartozik az ökumenikus gondolat támogatása. Fiatalságunk magyar nemzeti, keresztény szellemben való nevelése védelmében támogatta annak idején Füzér Juliánnal együtt New Brunswickon az új, Széchenyi Hétvégi Magyar Iskola megalakítását. Az egyházközség helyzete Bertalan Imre, mielőtt New Brunswickra került volna, 9 évet töltött Passaicon, ahol nevét egykori hívei még ma is áldják. Általános a vélemény, hogy ottani lelkipásztorkodása alatt a Passaici Református Egyházközség aranykorát élte. Legnagyobb alkotása a negyedmillió dolláros Kálvin Hall megépítése volt, amellyel nemcsak a reformátusoknak, hanem az egész passaici magyar közösségnek óriási szolgálatot tett. Mikor New Brunswickon megkezdte szolgálatát, szinte „sajnálattal” észlelte, hogy számára újjáépíteni való itt nem akadt, hiszen a régiek, s különösen apósa, nt. Kósa András már mindent megépítettek, amire az egyházközségnek szüksége volt. Az új lelkipásztorra ilyen tekintetben tehát nem sok teendő maradt. Figyelmét így a legfontosabbra, a lelkek építésére és megmentésére, a magyar jelleg megtartására összpontosította, és teszi még ma is. Az etnik egyházak általános lemorzsolódásának korszakában ez nem könnyű feladat, de a jelek szerint Bertalan Imre sikeresen birkózott meg a nehézségekkel, és mindeddig képes volt egyházközségének létszámát állandósítania. Nyilvántartásában még mindig 925-en vannak, akik közül kb. 300-an aktív tagok, s látogatják a vasárnapi két istentiszteletet, melyek közül az egyik magyar. Felvirágoztatta a vasárnapi iskolát, melyen kb. 120-an vesznek részt, közöttük 35 magyar fiatal. (A többiek a hétvégi magyar iskolába járnak.) Egyházáról beszélve büszkén rámutat arra, milyen szépen van meg a régi és az új egymás mellett. A templom épülete régi és az iskoláé új. Szépen és jelképesen épülnek egymáshoz. A régihez valósággal hozzásimul az új. Ugyanígy a falakon belül is fennáll a régi és az új harmóniája, a magyar és angol nyelvű gyülekezet összhangja. Egyházán belül igyekszik a kétnyelvűséget tudatosítani. A magyar nemcsak a kihaló nemzedék nyelve, hanem a gyermeké is. Bertalan Imre egyháza azon kevés magyar gyülekezetek közé tartozik Amerikában, XXI ahol a magyar nyelvű istentisztelet látogatottsága nagyobb. Egyházát a magyar nyelv és élet várának tekinti, és a katolikus egyházzal, valamint a helyi cserkészcsapatokkal karöltve támogatja a Széchenyi Hétvégi Iskola munkáját. Egyes osztályok tanítása a református egyház által rendelkezésre bocsátott tantermekben folyik szombatonként. New Brunswick magyar életének sarkköve a Szent László Egyházközség és a Magyar Református Egyház példás, sőt: szeretetteljes együttműködése minden, a magyarságot érintő ügyben. A két lelkipásztor, Füzér Julián és Bertalan Imre nemcsak hivatalosan, hanem személyesen a lehető legmelegebb baráti viszonyban vannak különböző vérmérsékletük ellenére. Ellentétek vonzzák, s mondhatjuk, kiegészítik egymást. A nemzeti gondolat ápolását a többi helyi egyházzal is az ökumenikus keretben végzik az Egyházak és Egyesületek Közössége révén. Évente egyszer közös istentiszteletet rendeznek. A református egyház szép díszterme gyakran a színhelye hazafias és művészi rendezvényeknek, messze távolról érkező művészek, előadók részvételével. Mikor e sorok íródnak, éppen Tollas Tibornak a napokban, a reformátusok dísztermében lezajlott előadásáról beszélnek a városban. Bertalan Imrének legnagyobb gondja az utánpótlás biztosítása. A temetés itt is több, mint a keresztelés. Az elmúlt öt év statisztikája 53 keresztelést és 78 temetést mutat. Viszont 65 új tag is csatlakozott az egyházközséghez ez idő alatt. Egy részük friss bevándorló. Leendő új hívők bevándorlását a katolikus egyházzal karöltve, európai menekülttáborokat járó megbízott igyekszik elősegíteni, főleg Ausztriából. Az utánpótlás biztosítására a megoldás Amerikából, illetve New Brunswick környékéről kell jöjjön. Mind református, mind katolikus vonatkozásban megkezdődtek az erőfeszítések az „egy az egyért" mottó jegyében, melyek azt célozzák, hogy az egyházközségekhez tartozó minden család vállalja el egy másik családnak vagy személynek az egyházba való toborzását, hogy a nyáj létszáma gazdagodjék. Pillantás a jövőbe E sorok írójának Bertalan Imrével való első találkozását több más is követte, s ezek eredményeként születtek fenti sorok. Beszélgetéseink folyamán csak megerősödött az első benyomás és érzés, hogy a „legmagyarabb” amerikai város életének egyik kulcshelyén arra méltó vezető ül. Befolyása túlnőtt a helyi református egyház keretein, mely szellemi és vezetői képességeinek csak egy részét veszi igénybe. Növekszik azoknak a száma, akik őt országos vezetői pozícióban is szeretnék látni, aminek gondolatát nyilvánvalóan ő sem utasítja el magától. Néhány évvel ezelőtt hajszál híján múlott, hogy ne őt válasszák meg az Amerikai Református Egyesület élére a nyugdíjba vonult dr. Béky Zoltán utódjaként. Ugyancsak emlegették és emlegetik Bertalan Imrét, mint akinek esélye lenne az Amerikai Magyar Szövetség elnöki székét elnyerni. Ennek gondolatát azonban ez idő szerint elhárítja magától, mert ilyen tisztséggel járó utazgatás stb. elvonná az egyházközsége teendőitől. További terület, melyen képességeit az egyetemes magyarság érdekében kifejthetné, az ökumenikus gondolat országos szinten való további erősítése a sajtó felhasználása révén is. A Katolikus Magyarok Vasárnapjába beépítendő, református tárgyú oldalak révén — szerinte — ez a kérdés megoldható lenne. S. I. Egy egyházközség három élete A MAGYAR REFORMÁTUS EGYHÁZ PRESBITÉRIUMA 1978-BAN: Bush János, Varga József, Henry Lenko, David Angalet, Szemere József, Borbás László, Csák Ambrus, Jerry Wittenbach Rácz Zoltán, Puskás István, Hódy Sándor jegyző, Fred Bernáth gondnok, Bertalan Imre lelkipásztor, Dózsa György főgondnok, Kiss János, Takács Sándor Bodó Pálné, Körmendi Eszter, Ratkó Margit A képről hiányoznak: Palágyi István gond., Zendon Kopicki pénzt, Fehér Gyula, James Hance, Lipóczky László, Lelkes Zoltán, Bedenek Zoltán, Fenkel Anna