Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1979 (86. évfolyam, 1-50. szám)

1979-05-20 / 20. szám

1979. május 20. KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA MAGYAR REFORMED CHURCH 179 Somerset Street New Brunswick, N.J. 08901 (201) 545-5841 Angol istentisztelet: 9:00 A.M. — Magyar istentisztelet: 11:00 A.M. Angol és magyar vasárnapi iskola 15. oldal ­ A New Brunswick-i Magyar Református Egyház 1970-re kiadott, 55. évfordulóját ünnep­lő kis emlékkönyv van kezünkben. A Jubileumi Évkönyv fejzetén kettő helyett három évszám látható: 1900 — 1915 — 1970. Ha az ember belenéz az egyházközség tör­ténetébe, hamarosan felfedezi ennek okát: az egyházközség története ugyanis kétszer kezdő­dött,­­ ha nem háromszor. A református élet kezdetének kezdő bizony­ságai az 1900. esztendőig nyúlnak vissza, amikor az első gyülekezet alakult Nagy Ferenc gond­nokkal, de pap nélkül. A gyülekezetet időnként Virág István trentoni lelkész látogatta. Rendsze­resebb formát öltött az egyházi élet 1903 elején, amikor is dr. Hámborszky N. Pál princetoni teo­lógus csatlakozott hozzájuk, s tartott istentisz­teleteket egy városi missziós házban. A Magyarországi Református Egyház, mint maga az állam, akkortájt keveset törődött ide­genbe szakadt gyermekei lelki gondozásával. így hát az amerikai Reformed Church és a Presby­terian Church segítették a gyülekezet megalaku­lását, természetesen mindegyik a maga kebelé­ben. így hát a magyar gyülekezetek már kezdet­ben két félre oszlottak. 1905-ben végre a magyar­­országi anyaegyház elküldte kiküldöttjét, hogy egyesíteni próbálja a széthúzó felekezeteket. Az eredmény csak annyi volt, hogy sikerült ugyan megalakítani a magyarországi egyház amerikai egyházmegyéjét, de viszont a már meglevő re­formátus és presbiterián egyházközségek sem szűntek meg, így tehát háromfelé szakadtak az amerikai magyar reformátusok. A New Bruns­wick-i gyülekezet Kozma József vezetésével a magyarországi egyházmegyéhez csatlakozott, de nem teljességében, mert a helyi presbiteriánusok fennhatósága alatt maradó gyülekezet lelkipász­tora Hámborszky N. Pál maradt. Ez utóbbi nö­vekedett gyorsabban, s megvette 1909-ben a Bayard és Joyce Kilmer sarkon épült nagy mé­retű templomot. Végre, 1912-ben a két New Brunswick-i gyü­lekezet megtalálta egymást, és kimondta az egye­sülést. Újabb egyházszakadás Az egymásra talált gyülekezet boldogan élt a Bayard utcai templomában, és tagsága ebben az időben meghaladta az 1200-at. Sajnos nem sokáig, mert amikor vagyonukat, templomukat át akarták a Magyarországi Református Egyház amerikai egyházmegyéjére ruházni, az amerikai presbiteriánus egyház pert indított ellenük. A bíróság ez utóbbit erősítette meg vagyonjogi helyzetében, aminek következtében az egyesült gyülekezet templom nélkül maradt. A Magyar Református Egyház A Magyarországi Református Egyház fenn­hatósága alatt maradó gyülekezet 1915-ben el­kezdte új templom építését, s innen számítódik történetének második kezdete. E templom a So­merset és Division utcák sarkán épült, és mind a mai napig központja a gyülekezet életének. A templom építését követő gyors fellendülés azonban megtorpant, miután a háborús évek alatt minden kapcsolat megszűnt a magyaror­szági anyaegyházzal. A konventi segély kiuta­lása elmaradt. Anyagi nehézségek miatt a gyü­lekezet 1920-ban belépett a Protestáns Püspöki Egyházba, de ott sem találta meg igazi helyét. A templomépítő Hámborszky N. Pál lelkipásztor 1922-ben lemondott, s utóda néhány évre Schod­­le Gyula Ádám lett. A tespedés azonban tovább tartott, és 1925- re már csak mindössze negyven családot szám­lált a gyülekezet. Új életre, új kezdetre lett volna szükség. A felemelkedés kora Szerencsére 1925-ben sorsdöntő változás kö­vetkezett be, amikor is nt. Kósa András man­­ville-i lelkipásztort hívták meg a gyülekezet élé­re. Ekkor kezdődött az egyház harmadik élete. Az öt meghívó bizottság élén Huszár Mihály állt, aki ma is, 84 éves korában, aktív tagja az egy­házközségnek, ő a legöregebb a régiek közül. Nt. Kósa András ezt követőleg 38 eszten­dőn keresztül állt egyházközsége élén. Tevékeny­ségét egy 50. esztendős papi jubileumát ünneplő, aranykönyv többek között így méltatja: „ Nyomban megérkezése után az ifjú lel­kipásztor és a többre, jobbra vágyó nép megkezd­ték írni az amerikai magyar református egyház­­történet egyik ragyogó fejezetét: a 40 családot számlálló, óriási adóssággal megterhedt, sok zak­­lattatáson átment embercsoport Amerika egyik legszámottevőbb magyar református gyülekeze­tévé nő. Sorra megújulnak az Isten utáni szom­­júhozás külső eszközei, a templommal kezdve, az egyházi épületek hosszú során át, az 1960- ban emelt új iskoláig. A sok ékes épületben meg­épült szent egyház falai között, az imádkozzál és dolgozzál kettős parancsának engedelmeskedve, folyik a szolgálat a mindenkor lelkes presbité­rium, a fáradhatatlan nőegylet, férfikör, varró­­kör, ifjúsági egyesület, vasárnapi iskola, házas­társak köre, énekkar, nyári iskola, a lelkészpár vezetésével megalakított megannyi egyházi szer­vezetben. Míg a lelkipásztor ajkán ékes tisztasággal hangzik az Ige tanítása, szavánál is szebben okt­­at élete arra, hogy lelkipásztori szolgálata azért áldott és eredményes, mert a pásztor az élet min­den területén, templomon belül és annak falain kívül, valóban sorstársává, testvérévé lett né­pének. »Ott ültem, ahol ők ültek« A II. világ­háború alatt elnöke a New Brunswickon meg­alakult, katonáink százaival élénk kapcsolatot tartó Magyar Védelmi Tanácsnak. Évekeg...át­szervezi a 12 környező egyház által rendezett Magyar Napokat. Szerkesztője, kiadója a számos gyülekezetét szolgáló Egyházi Látogatónak. 1955. januárjában a bloomfieldi kollégium, az ameri­kai magyarság érdekében kifejtett szolgálata el­ismeréséül, doktori fokozattal tünteti ki volt hű diákját.” Nt. Kósa András felesége szül. Blum Mar­git Isten után legnagyobb erőforrásnak bizonyult életében, aki maga is odaadással szolgálta az egyházat. Margit leányukat Bertalan Imre lel­kipásztor vette feleségül, aki a lelkészpár nyuga­lomba vonulása után, 1963. júniusában apósa örökébe lépett New Brunswickon. Egy pap, akire küldetés vár A Magyar Református Egyház és a hozzá tartozó paplak egy kőhajításnyira van csupán a Szent László-templomtól, de stílus, légkör te­kintetében teljesen más világot tükröz. Míg a Szent László-egyháznál a tennivalók ezernyi gondjától hajtott, vibráló tevékenység, örök moz­gás észlelhető, s a látogatók szinte egymásnak adják a kilincset, a református egyházközség berkeiben aránylag csönd és nyugalom honol. Ennek nemcsak az az oka, hogy a református hívők száma kb. egyharmada a katolikusokénak, hanem az is, hogy a két egyházközség légköre saját lelkipásztorának vérmérsékletét, stílusát is visszatükrözi.­­ A csöndből és nyugalomból távolról sem kö­vetkezik, mintha a református egyháznál tétlen­ség honolna. Ha a látogatók ritkábban kopogtat­nak is az ajtón, a telefon gyakran csöng Berta­lan Imre tiszteletes úr nyugodt eleganciával be­rendezett dolgozószobájában. A falakat régi zász­lók, templomok rézkarcai, Csók István „Úrva­csora” című híres képének lenyomata, családi képek, s híveitől rámaradt, Trianon ellen tilta­kozó, régi irredenta plakátok díszítik. II. Bertalan Imre egész megjelenésében a református lelkipásztorok megtestesítője. Ezüst­be göndörült, még mindig dús hajával, érces hangjával, disztingvált fellépésével mindenütt tiszteletet kelt. E sorok írójának vele való első találkozása szokatlan kis incidenssel kezdődött. Alig 1—2 perces beszélgetés után mindketten hirtelen felugrottunk, és egymást megölelve, „testvérré” fogadtuk egymást. Kiderült ugyanis, hogy egymásban szinte ikertestvérré leltünk, mert mindketten az ikrek jegyében, ugyanazon évben, hónapban és napon láttuk meg a napvilá­got. Mindkettőnk számára első ilyen élmény volt életünkben. Bertalan Imre a Nyíregyháza körüli tanya­világban, a kis Nyirtasson született. A vidéki kis­­világból a Sárospataki Református Főiskola el­végzése után került a nagyvilágba , majd az Újvilágba. Saját soraiból idézünk itt: „Mert je­gyezze fel Patakról a történetírás, hogy ez az iskola nemcsak a független Tiszán innent látta el a lelki és szellemi élet munkásaival. Juttatott fiaiból a tengeren túlra, századunk magyarsága új létezési módjának fájdalmasan szép munka­mezejére. A magyar diaszpóra életének legter­mékenyebb szakasza, az alkotásban kivirágzó kor, elképzelhetetlen Patak neveltjei, a papok, gondnokok, nevelők, püspökök, egyesületi vezér­férfiak hosszú sora nélkül.” Mondani sem kell, hogy Bertalan Imre ha­bitusán nyomot hagyott, sőt: sugárzik belőle Sá­rospatak szelleme, amely őt egy egész életre való felkészültséggel látta el. Óvatos megfontoltság Füzér Julián atyával összehasonlítva, aki a kapisztránok harcos szellemével van megáldva (rendje is a ferencesek kapisztráni ágához tar­tozik), Bertalan Imre nyugodtabb vérmérsékle­tű, akinek magatartását inkább óvatos meggon­­doltság vezérli. Óvatosságát nyilván az az igye­kezete is diktálja, hogy megkímélje egyházát és önmagát is minden olyan kontroverziától, mely hosszú távon ártalmas lehetne. A nyilvánvalóan jó és helyes ügyek mellett azonban mindig bát­ran kiáll, s ezek közé tartozik az ökumenikus gondolat támogatása. Fiatalságunk magyar nem­zeti, keresztény szellemben való nevelése védel­mében támogatta annak idején Füzér Juliánnal együtt New Brunswickon az új, Széchenyi Hét­végi Magyar Iskola megalakítását. Az egyházközség helyzete Bertalan Imre, mielőtt New Brunswickra került volna, 9 évet töltött Passaicon, ahol ne­vét egykori hívei még ma is áldják. Általános a vélemény, hogy ottani lelkipásztorkodása alatt a Passaici Református Egyházközség aranykorát élte. Legnagyobb alkotása a negyedmillió dollá­ros Kálvin Hall megépítése volt, amellyel nem­csak a reformátusoknak, hanem az egész pas­saici magyar közösségnek óriási szolgálatot tett.­­ Mikor New Brunswickon megkezdte szolgá­latát, szinte­ „sajnálattal” észlelte, hogy számára újjáépíteni való itt nem akadt, hiszen a régiek, s különösen apósa, nt. Kósa András már mindent megépítettek, amire az egyházközségnek szük­sége volt. Az új lelkipásztorra ilyen tekintetben tehát nem sok teendő maradt. Figyelmét így a legfontosabbra, a lelkek építésére és megmen­tésére, a magyar jelleg megtartására összponto­sította, és teszi még ma is. Az etnik egyházak általános lemorzsolódásának korszakában ez nem könnyű feladat, de a jelek szerint Bertalan Imre sikeresen birkózott meg a nehézségekkel, és mindeddig képes volt egyházközségének létszá­mát állandósítania. Nyilvántartásában még mindig 925-en van­nak, akik közül kb. 300-an aktív tagok, s láto­gatják a vasárnapi két istentiszteletet, melyek közül az egyik magyar. Felvirágoztatta a vasár­napi iskolát, melyen kb. 120-an vesznek részt, közöttük 35 magyar fiatal. (A többiek a hétvégi magyar iskolába járnak.) Egyházáról beszélve büszkén rámutat arra, milyen szépen van meg a régi és az új egymás mellett. A templom épülete régi és az iskoláé új. Szépen és jelképesen épülnek egymáshoz. A régihez valósággal hozzásimul az új. Ugyanígy a falakon belül is fennáll a régi és az új harmóniája, a magyar és angol nyelvű gyülekezet összhangja. Egyházán belül igyekszik a kétnyelvűséget tudatosítani. A magyar nem­csak a kihaló nemzedék nyelve, hanem a gyer­meké is. Bertalan Imre egyháza azon kevés ma­gyar gyülekezetek közé tartozik Amerikában, XX­I ahol a magyar nyelvű istentisztelet látogatott­sága nagyobb. Egyházát a magyar nyelv és élet várának tekinti, és a katolikus egyházzal, vala­mint a helyi cserkészcsapatokkal karöltve tá­mogatja a Széchenyi Hétvégi Iskola munkáját. Egyes osztályok tanítása a református egyház által rendelkezésre bocsátott tantermekben fo­lyik szombatonként. New Brunswick magyar életének sarkköve a Szent László Egyházközség és a Magyar Re­formátus Egyház példás, sőt: szeretetteljes együttműködése minden, a magyarságot érintő ügyben. A két lelkipásztor, Füzér Julián és Ber­talan Imre nemcsak hivatalosan, hanem szemé­lyesen a lehető legmelegebb baráti viszonyban vannak különböző vérmérsékletük ellenére. El­lentétek vonzzák, s mondhatjuk, kiegészítik egy­mást. A nemzeti gondolat ápolását a többi helyi egyházzal is az ökumenikus keretben végzik az Egyházak és Egyesületek Közössége révén. Éven­te egyszer közös istentiszteletet rendeznek. A re­formátus egyház szép díszterme gyakran a szín­helye hazafias és művészi rendezvényeknek, messze távolról érkező művészek, előadók rész­vételével. Mikor e sorok íródnak, éppen Tollas Tibornak a napokban, a reformátusok díszter­mében lezajlott előadásáról beszélnek a város­ban. Bertalan Imrének legnagyobb gondja az utánpótlás biztosítása. A temetés itt is több, mint a keresztelés. Az elmúlt öt év statisztikája 53 keresztelést és 78 temetést mutat. Viszont 65 új tag is csatlakozott az egyházközséghez ez idő alatt. Egy részük friss bevándorló. Leendő új hí­vők bevándorlását a katolikus egyházzal kar­öltve, európai menekülttáborokat járó megbí­zott igyekszik elősegíteni, főleg Ausztriából. Az utánpótlás biztosítására a megoldás Ame­rikából, illetve New Brunswick környékéről kell jöjjön. Mind református, mind katolikus vonat­kozásban megkezdődtek az erőfeszítések az „egy az egyért" mottó jegyében, melyek azt célozzák, hogy az egyházközségekhez tartozó minden csa­lád vállalja el egy másik családnak vagy sze­mélynek az egyházba való toborzását, hogy a nyáj létszáma gazdagodjék. Pillantás a jövőbe E sorok írójának Bertalan Imrével való első találkozását több más is követte, s ezek eredmé­nyeként születtek fenti sorok. Beszélgetéseink folyamán csak megerősödött az első benyomás és érzés, hogy a „legmagyarabb” amerikai város életének egyik kulcshelyén arra méltó vezető ül. Befolyása túlnőtt a helyi református egyház ke­retein, mely szellemi és vezetői képességeinek csak egy részét veszi igénybe. Növekszik azok­nak a száma, akik őt országos vezetői pozíció­ban is szeretnék látni, aminek gondolatát nyil­vánvalóan ő sem utasítja el magától. Néhány évvel ezelőtt hajszál híján múlott, hogy ne őt válasszák meg az Amerikai Református Egyesü­let élére a nyugdíjba vonult dr. Béky Zoltán utódjaként. Ugyancsak emlegették és emlegetik Bertalan Imrét, mint akinek esélye lenne az Amerikai Magyar Szövetség elnöki székét elnyer­ni. Ennek gondolatát azonban ez idő szerint el­hárítja magától, mert ilyen tisztséggel járó utaz­gatás stb. elvonná az egyházközsége teendőitől. További terület, melyen képességeit az egye­temes magyarság érdekében kifejthetné, az öku­menikus gondolat országos szinten való további erősítése a sajtó felhasználása révén is. A Kato­likus Magyarok Vasárnapjába beépítendő, refor­mátus tárgyú oldalak révén — szerinte — ez a kérdés megoldható lenne. S. I. Egy egyházközség három élete A MAGYAR REFORMÁTUS EGYHÁZ PRESBITÉRIUMA 1978-BAN: Bush János, Varga József, Henry Lenko, David Angalet, Szemere József, Borbás László, Csák Ambrus, Jerry Wittenbach Rácz Zoltán, Puskás István, Hódy Sándor jegyző, Fred Bernáth gondnok, Bertalan Imre lelkipásztor, Dózsa György főgondnok, Kiss János, Takács Sándor Bodó Pálné, Körmendi Eszter, Ratkó Margit A képről hiányoznak: Palágyi István gond., Zendon Kopicki pénzt, Fehér Gyula, James Hance, Lipóczky László, Lelkes Zoltán, Bedenek Zoltán, Fenkel Anna

Next