Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1979 (86. évfolyam, 1-50. szám)

1979-05-27 / 21. szám

1979. május 27. KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA Kitör-e a ill. világháború? (Folytatás az első oldalról) és több mint 100 nemzetiségét is csak terrorral és fegyverrel tudja összetartani. Amalrik a kínai—szovjet háborút először 1984-re jósolta be, de később ezt kitolta, és a jelek arra mutatnak, hogy a Szovjetunió két­szer is meggondolja Kína megtámadását. Ez nem jelenti azt, hogy Kína elleni terveit fel­adta, korántsem, hanem más úton próbálkozik: a jelenlegi kínai vezetőket elmozdítani, és pro­­szovjet vezetőket a helyükbe ültetni. A Szovjet­unió óriási manővere ez, amely kicsendül a Kreml, sőt, csatlósainak is minden nyilatkoza­tából. A veszély is nagy. Az amerikai külpoliti­ka a háború utáni második tragikus hibáját kö­vetné el, ha Kínát odaengednék a Kreml karjai­ba. Roosevelt azzal adta oda Közép- és Kelet- Európát a Szovjetuniónak, hogy az ázsiai nagy medve Európa szívébe bejöve majd megszelídül, és megbékélve visszavonul határai közé. Hát egy kissé megszelídült, az igaz, de vissza nem vonult, sőt, egyre jobban befészkeli magát Európába. Kínát Nixon beemelte az amerikai külpoliti­kába, amit Carter továbbvitt, de nincs komoly tény, hogy Kínát oly mértékben megsegítenék, amely a Szovjetunióval szemben több biztonsá­got adna Kínának. Enélkül pedig az egész Nixon- Carter manőver üres szavak, amelyek előbb­­utóbb Kínát a szovjet érdekkörbe visszadobhat­ják. Ha ez megtörténne, korszakunk legnagyobb tragédiája, és az amerikai külpolitika végzetes melléfogása lenne, amely beláthatatlan követ­kezményekkel járna. Tudjuk, hogy Kína is félelmetes hatalom lesz, de ez még egy generációt eltart, és remélni le­het, amire jelek is vannak, hogy a kínai ifjúság inkább több rizst akar mint puskaport, és job­ban hajlik a zenére mint a fegyverek zajára. Ha az amerikai külpolitika időben észbekap, és Kínát a maga oldalán tartja, a Szovjetunió — szerintem — olyan harapófogóba kerül, ami belső változásra kényszeríti, és ez lenne száza­dunk nagy lehetősége: a vasfüggöny eltűnne, és a szovjet nép 60 év után szabad lenne. A világ­ra egy hosszú-hosszú békekorszak következhet­ne. A harmadik világháború kitörésének egy má­sik lehetősége: az Egyesült Államok és a Szov­jetunió összecsapása, amit Sir Hackett tábor­nok, a II. világháborúban a rajnai angol csapa­tok, majd később a NATO északi hadseregének parancsnoka, hat szakértővel megírt, A harma­dik világháború című könyvében fejteget. Hackett szerint a harmadik világháború 1985. augusztusában tör ki, mert a Szovjetunió, el­bízva sikereiben, tovább folytatja manővereit, és egy csatlósával megszerzi a száand-a táblai olajmezőket, míg egy másik csatlóssal Dél-Afri­­kát háborúba keveri. A szerzők szerint Amerika Jugoszlávia megszállása miatt kerül fegyveres konfliktusba a Szovjetunióval. A Kreml atom­bombát dob le Angliára, míg Washington Minsz­­ket választja célpontul. A „háború” végül is a Szovjetunió vereségé­vel végződik, mert a Szovjetunió nemzetiségei és a varsói paktum hadseregei elpártolnak a Kremltől. Idáig a könyv. Ámbár a katonai és politikai távoli jóslatok ritkán válnak be, mert az élet váratlan és meglepő fordulatokkal keresztülhúz­za a szakértők véleményét, mégis, Hackett és társai könyvének van valóságíze, különösen egy megszívlelendő idézet miatt. Hackett szerint a Kreml elbizakodottsága a détente-ból ered, mert a détente kizárólag a Szovjetunió érdekeit szol­gálja, és a Nyugatot megosztja és gyengíti. Nekünk nincs meg Hackett katonai, politikai tapasztalata, és nem állnak rendelkezésünkre olyan adatok, mint neki. Mégis, ösztönösen ír­juk, valljuk és mondjuk, hogy a hetente a Nyu­gat sírgödre lehet. Már csak annál az egyszerű oknál fogva is, hogy a Szovjetunió és csatlósai remegve igénylik a hetente fenntartását. Már­pedig, ami nekik jó, az a szabad világnak csak rossz lehet. Helsinkivel Brezsnyev a Nyugat kezébe adta azt a fegyvert, amivel a Kremlt háború nélkül térdre lehet kényszeríteni: közéleti személyek­nek, elsősorban íróknak — óh, ha Camus él­ne! — és a hírszolgálatnak követelniük kell, hogy a Kreml hajtsa végre amit aláírásával megígért: szabad választást a Szovjetunióban és a vasfüggöny mögött! Ezt csak el kell kezdeni, mint az ohiói szená­tor, Glenn tette, amikor moszkvai látogatásakor felvetette: „Itt az ideje, hogy a Szovjetunió la­zítson Magyarország, Csehszlovákia és Lengyel­­ország feletti uralmán!” Igaz, hogy a Kreml urai ezen mosolyogtak, de Glenn visszavágott: „Ez egy komoly ügy!” Bizony komoly, mert ez nemcsak a vasfüg­göny mögötti népek — így hazánk —, hanem Európa, sőt a világ békéjét vagy háborúját je­lentheti. Ha az Egyesült Államok kormánya, Nyugat- Európa , elsősorban Nyugat-Németország és Franciaország képesek lesznek Glenn szenátor példáját követni és a Szovjetunió „harmincéves háborújának” véget tudnak vetni és védekezés­be szorítják, akkor 1985. augusztusát nem há­borús félelemmel, hanem egy új korszak remé­nyével várhatjuk: szabad választás a Szovjet­unióban és a vasfüggöny mögött. De a Szovjetunió felé a szellemi hadjáratot el kell kezdeni — amíg nem késő! DR. CSIKÓS ZOLTÁN: Az angliai politikai fordulat Közvetlenül a II. világháború befejezése után ismeretessé vált Winston Churchill angol há­borús miniszterelnöknek egy kijelentése: „A ki­sebbik disznót szúrtuk le!” Mindenki tudta, hogy Churchill ezzel beismerte: a nyugati szövetsége­sek hibát követtek el akkor, amikor a hitleri diktatúra megsemmisítése céljából Sztálin dik­tatúrájának megnyitották az utat a szuper-világ­­hatalom felé. Churchillnek ez a kijelentése akkor hangzott el, amikor abból a szívrohamból származó be­tegségéből felépült, amit egy ideig sikerült ti­tokban tartani, és amelyik őt a teheráni és jal­tai tárgyalásokon megakadályozta abban, hogy Sztálinnak és Rooseveltnek a háború utáni vi­lágrend hibás és bűnös kialakítására való szö­vetkezését megakadályozza. Akkor sokan abban reménykedtek, hogy erejét újból visszanyerve, mint teljes jogú és erejű partner fog részt venni a „három nagy” világrendező művében, és az angol birodalomnak a megtépázott, de még min­dig meglevő tekintélyével befolyást tud gyako­rolni a világesemények irányítására. Churchill és konzervatív pártja azonban 1945 nyarán megbukott, úgy hogy a világ sorsát meg­pecsételő potsdami konferencia második részé­ben Angliát az uralomra jutott munkáspárt mi­niszterelnöke, Anthony Biden képviselte, aki nem tudta megakadályozni Sztálin és a Roosevelt­­utód Truman végső megegyezését. Azóta Anglia világhatalmi helyzetéből a szi­getország középhatalmi pozíciója felé vezető lejtőn csúszkált. Több ízben volt kormányvál­ság, a most elmúlt 15 év alatt 11 évig a munkás­párt volt kormányon, amely kialakította az ún. államszocializmust, amely mentes a marxista ideológiától, azonban a fokozatosan kiterjesztett államosításokkal és magas adókkal elvette a kedvet és lehetőséget sok magánvállalkozástól, a szakszervezetekből pedig valósággal államot csinált az államban. James Callaghan munkáspárti miniszterelnök népszerűsége különösen a termelést és közle­kedést megbénító sorozatos sztrájkok következ­tében fokozatosan csökkent, míg azután már­ciusban a képviselőházban egy bizalmatlansági indítvány egy szavazatnyi többséget kapott, így Callaghan megbukott, és a parlamentet felosz­latták. A választások május 4-én zajlottak le. A köz­vélemény-kutatások kis arányú konzervatív győ­zelmet jósoltak, a győzelem azonban teljes lett. A képviselőház 635 tagságából a konzervatívok 339-et szereztek meg, úgy hogy 43 főnyi abszolút többségük van, ami öt évre biztosítja a zavar­talan kormányzást. Másnap II. Erzsébet királynő a konzervatív párt elnökét, Margaret Thatchert bízta meg kor­mányalakítással, aki Európában az első női mi­niszterelnök lett. Thatcher asszony másnap ösz­­szeállította 22 tagú kabinetlistáját, amiben az egyetlen meglepetés az volt, hogy Edward Heath, a régebbi konzervatív miniszterelnök abban nem kapott helyet. Ennek azonban meg­volt az oka: Heath, kormányzása alatt, majd az ellenzékben a munkáspárt törekvéseivel szem­ben nem volt eléggé erélyes, sőt, kompromisz­­szumokra volt hajlamos. Thatcher miniszterel­­nöknő álláspontja pedig az, hogy a csődöt mon­dott államszocializmust fel kell számolni, ezt pedig kompromisszumos úton nem lehet elérni. A miniszterelnöknő belpolitikai programja az adóterhek csökkentése, az államosítások foko­zatos, részbeni leépítése; a magánvállalkozások támogatása; valamint a szakszervezetek hatás­körének korlátozása. A várható külpolitikával szabad legyen külön írásban foglalkozni, két dolgot azonban már most érdemes röviden megemlíteni. Az egyik, hogy ismeretes erős szovjetellenes beállítottságáról. Ebből kifolyólag az Egyesült Államok és a Szovjetunió közt megkötendő SALT II. egyezménytervezet formája ellen kifogásai vannak, ellentétben Callaghan felfogásával, aki — mint köztudottan Jimmy Carter jó barátja — őt a detente-politikában messzemenően támo­gatta. A másik pedig, hogy a nyugatiak Afrika-poli­­­tikájában azt tartja a legfontosabbnak: olyan befolyást gyakorolni a most folyamatban levő afrikai eseményekre, hogy a Szovjetunió oda való befolyását ne segítse, sőt, annak gátat ves­sen. Ezért tartja a múltkori rhodesiai választá­sok eredményét a Nyugat által elismerendőnek, és a Rhodesia ellen még mindig érvényben levő szankciókat megszüntetendőknek. Remélhetőleg az amerikai kormány erre figyelemmel lesz, és nem a,már annyi bajt csinált Andrew Young amerikai ENSZ-követ álláspontja fog érvénye­sülni. Az új angol politikától reméljük, hogy kedvező hatással lesz a világesemények alakulására. Brezsnyev emlékiratai ^ » Tvir, f«rp. rgy-’'* .Április közepén a moszkvai Kremlben ünne­pélyes aktus játszódott le­ Robert Maxwell, a londoni Pergamon Press sajtóvállalat kiadója átnyújtotta Leonyid Brezsnyev szovjet párt- és államfőnek emlékiratai első részének angol for­dítását. Ezt az első részt Brezsnyev Malaja Zemja cím alatt adta ki, és abban mint részt vett szemtanú leírja a Dél-Oroszországban levő No­­vorosslik­­város 225 napos hősi harcát, amely 1943-ban megakadályozta a náci csapatok elő­nyomulását a Taman-félszigetre és a Kaukázus hegylánca mögé. Novorosslik város ezért a tel­jesítményért a „Szovjetunió hősi városa” címet kapta. A szovjet haditörténelem iránt érdeklődő nyu­gati újságírók közül többen utána néztek a Nagy Szovjet Enciklopédia legújabb, 1974 elején meg­jelent kiadásában, abban azonban nyomát sem találták a Taman—Novorosslik-harcok leírásá­nak. Erre turistacsoportként odautaztak. A vá­ros főterén az egyik ház falát teljesen befedő, ifjúkori Brezsnyev-képet láttak, ezredesi egyen­ruhában. A helybeli párttitkár, Nikolaj Fors­­tianszkij mondta el az újságíróknak a történetet. Novorosslik 1974 végén nyerte el a „Szovjet­unió hősi városa” nevet, mert 1943-ban az ot­tani harcok a II. világháború fordulópontját képezték. 17 000 ottani lakos halt meg az ost­rom alatt, a németek minden egyes védőre 2645 font (!) tüzérségi lövedéket lőttek ki. A város egyik védője és a győzelem megszervezője Leonyid Brezsnyev ezredes, a 18. szovjet ro­hamhadsereg politikai biztosa volt. Az újságíróknak arra a kérdésére, hogy miért tartott 30 évig, amíg a város megkapta a „hősi” címet, a párttitkár azt felelte: a város többször folyamodott a kitüntetésért, azonban hosszú ide­ig tartott, amíg „a történelmi igazságot teljesen felderítették”. Az újságírók ezt, mint illetékes és hiteles ma­gyarázatot tudomásul vették, és hazautaztak. Már kezdték volna megszövegezni saját orszá­gaik hadtörténelmi könyveinek a „történelmi igazság” szerinti kiegészítését, ha nem történt volna valami. Egy jó emlékezetű történész-új­ságírónak kezdett valami derengeni a régi idők­ből. Feltárta csaknem az egész hadtörténelmi levéltárt, végül is kinyálazta onnan a Moszkvá­ban megjelenő Novoja Vremja (Új Idők) folyó­irat 1971. évi júniusi számát, amelynek a cím­lapján Leonyid Brezsnyev arcképe díszelgett a tábornoki egyenruhában, alatta pedig a szöveg: „L. I. Brezsnyev tábornok 1943-ban, mint a 4. ukrán front politikai osztályának a vezetője.” Ez némi kis zavart okozott Brezsnyev úr há­borús szerepének a kérdésében, mert bármilyen kiváló ember is legyen, egy nadrággal ő sem tud két lovat megülni, így azt sem lehet tőle elvárni, hogy ugyanabban az időben mint ezre­des egy rohamhadsereg politikai biztosa legyen, azonkívül a több hadsereget magában foglaló ukrán front politikai osztályvezetője, mint tá­bornok. Az évek folyamán mindenki előléphet, külö­nösen egy olyan kiváló ember, mint ő, aki az eltelt évek alatt — Berija, Malenkov és Hrus­csov likvidálása után — pártfőtitkárrá lépett elő, sőt, azután még államfővé is. Egy ilyen (csaknem) teljhatalmú diktátor nem hagyhatja magát degradálni még a Legfelsőbb Szovjet Ta­nácstól sem, nemhogy egy vidéki város párttit­kárjától. De erre is megjött a magyarázat. Egy Kelet- Berlinben lakó párttag — volt náci ezredes — tanúsította, hogy neki 1943-ban alkalma volt az ellene harcoló Brezsnyev haditetteit megfigyelni. Brezsnyev kiváló stratéga volt, aki mindent megtett az ellenség megtévesztésére, így időn­ként a tábornoki egyenruhát stratégiai okokból ezredesivel cserélte fel — éppen úgy mint most, párt- és államfő korában a csúnya, renegát sár­ga-vörös Kínai Népköztársaságnak címzett ki­fejezéseit is cserélgeti, stratégiai okokból. A vidéki párttitkárnak pedig éppen egy ilyen, meg­tévesztést szolgáló fényképe volt Brezsnyevről, ezért azt mázoltatta a főtéri ház falára, és adta meg tévesen a felvilágosítást beosztásáról. A nyugati újságírók most külön konferenciára készülnek, hogy megszövegezzék a hadtörténe­lem kiegészítését, éspedig olyan módon, hogy az a detente-tal ne legyen ellentétben. Mert különben Brezsnyev úr nem írja alá június 15- én Bécsbel­ az édes-sós SALT II. szerződést, Jimmy Carter pedig üres kézzel mehet haza. Lehet azonban egy másik nehézség is. Olyan hírek szivárogtak ki, hogy Brezsnyev úrnak a világbéke érdekében annyira a kedvében akar­nak járni, hogy további hőstettei felderítésén fáradoznak a haditörténészek, Moszkvától Bon­­non keresztül Washingtonig. Erre vonatkozólag volna egy tanácsom. Ha esetleg Brezsnyev úr egyéb hőstettei céljából a múltjába még jobban belemennek, vigyázzanak az emberi korhatár által megszabott lehetőségekre. És itt nem a felső, hanem az alsó korhatárra gondolok, ami­kor egy emberi lény képes hőstetteket elkövetni, nehogy valami téves információ folytán lehe­tetlenség jöjjön ki. Különösképpen tanácsolom: ne állítsák azt, hogy annak idején Napóleont Brezsnyev úr fogta el, mert mi tudjuk, hogy Napóleon elfogójának a neve vitéz Johannes Háry volt. (CSSZO) OLVASSA ÉS TERJESSZE A KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJÁT! Rovatvezető: Bátori János • LABDARÚGÁS A 28. fordulóban az első három helyezett csak 1—1 pontot szerzett, az élen tehát a helyzet változatlan. A Haladás Csepelen győzött, és ezzel kritikus helyzetbe hozta a vasgyáriakat. A Csepel sorsolása igen nehéz: há­romszor megy vidékre, otthonában fogadja a Békéscsa­bát és a Vasast, majd az Üllői úton fejezi be az idényt. Az NB II három csoportjából várhatóan a Volán, a Deb­receni VSC és a Pécsi VSC jut fel. A heti eredmények: PÉCS—FERENCVÁROS 4—4; HONVÉD—SZÉKESFEHÉRVÁR VIDEOTON—VASAS 3—1;1­-0; BÉKÉSCSABA—ÚJPESTI DÓZSA 2—2 RÁBA ETO—MTK-VM 2—1; DUNAÚJVÁROS—ZALAEGERSZEG 2- SALGÓTARJÁN—DIÓSGYŐR 1—1; VASAS IZZÓ—TATABÁNYA 1—0; CSEPEL—HALADÁS 0—1.­­2. A Magyar Kupa (MNK) elődöntőjében a Ferenc­város a Tatabányával, a Rába ETO a Csepellel mérkő­zik a döntőbe jutásért. Az elődöntők időpontja június 19. és 21. A döntőt június 23-án játsszák a Népstadionban. A Magyar Kupa győztese jogot szerez a Kupagyőztesek Európa Kupájában (KEK) való részvételre. •K • ASZTALITENISZ Múlt heti számunk zárása után kaptuk a hírt, hogy a Jónyer, Klampár kettős ezüstérmet szerzett férfi pá­rosban. A döntőben a jugoszláv Surbek, Sztipancsics pár­tól — meglepetésre — vereséget szenvedett. Ennek leg­főbb oka, hogy a csapatversenyek legjobb játékosa, Klampár Tibor nem bírta idegekkel a végét. Phenjanban különben a következők nyertek: Férfi egyes: Ono Seiji (japán); női egyes: Ke Hszin-ai (kínai); férfi páros: Surbek, Sztipancsics; női páros: Csang Li, Csang Te-jing (kínai). • VÍZILABDA A Jugoszláviában rendezett Világ Kupa utolsó mér­kőzésén a magyar csapat a házigazdáktól 8:7 arányban kikapott, ennek ellenére megnyerte a tornát. A magyarok fiatalokkal vonultak fel, sem Molnár, sem Szívós nem ját­szott, Horkai és Csapó pedig csak néhány percet. A ma­gyar gólokat Csapó (2), Kuncz (2), Sudár, Gerendás és Horkai szerezte. A Világ Kupa végeredménye: 1. Magyarország7 5 1 1 37—28 11 2. Egyesült Államok7 5 — 2 40—26 10 3. Jugoszlávia7 5 — 2 38—32 10 4. Szovjetunió7 4 1 2 35—259 5. Németország7 3 2 2 29—318 • ÖKÖLVÍVÁS Kölnben rendezték az idei ökölvívó Európa-bajnok­­ságot. Az erősen megfiatalított, ismét Papp László há­romszoros olimpiai bajnok által vezetett magyar gárda — az előző évek világversenyeihez viszonyítva — jelen­tős eredményt ért el. Papírsúlyban Rózsa Lászlót a szov­jet Szabirov ütötte el a döntőbe jutástól, így is bronz­érmet szerzett a magyar fiú. — Középsúlyban Péni László az erdélyi magyar, de román színekben induló Szilágyi­val mérkőzött a döntőbe jutásért, de Szilágyi jobbnak bi­zonyult, Pémi László is bronzérmet szerzett. A legnagyobb érdeklődéssel a szupernehézsúly küz­delmeit vártuk, ahol a közelmúltban Papp László által felfedezett Somodi Ferenc egy kiütéses és egy pontozá­sos győzelme után a döntőbe jutott. Sajnos, eredményé­ről ezideig nem érkezett jelentés. Az már biztos, hogy a második helynél alább nem kerülhet, az ezüstérmet már megszerezte. Ezt az Európa-bajnokságot is, mint az utóbbi időben más világversenyeket is, a lelkiismeretlen, hozzá nem értő pontozás jellemezte. Több magyar versenyző esett áldozatul a pontozóbírák tévedéseinek. Természetesen, nemcsak a magyarok voltak szenvedő alanyai ennek, hanem más országok versenyzői is. Ha csak nem győzött valaki kiütéssel vagy döntő fölénnyel, az eredményhir­detés utolsó pillanatáig sem voltak biztosak az érdekel­tek abban, hogy pártfogoltjuk győzött-e vagy kikapott. A BAJNOKSÁGÁLLÁSA♦ ♦ 1. Újpesti Dózsa 28 188 2 66—29 44 2 Ferencváros 28 168 4 61—33 40 3. Diósgyőr 28 175 6 52—28 39 4 Honvéd 28 148 6 52—28 36 5. Rába ETO 28 10 117 32—23 31 6. Vasas 28 10 108 4?—39 30 7. Videoton 28 109 9 38—36 29 8. Pécs 28 7 147 29—37 28 9. Dunaújváros 288 119 40—43 27 10. Békéscsaba 289 8 11 38—38 26 11. Tatabánya 288 10 10 39—40 26 12 Zalaegerszeg 288 10 10 31—32 26 13. Salgótarján 288 10 10 37—39 26 14 MTK-VM 289 514 32—40 23 15. Csepel 28 413 11 28—37 21 16. Székesfehérvár 287 714 21—47 21 17. Haladás 287 516 29—63 19 18. Vasas Izzó CO 3 619 21—56 12 Az EB-Selejtező 5. csoportjában Luxemburgban a csehszlovák válogatott 3—0-ra nyert a helyiek ellen. A csoport állása: 1. Csehszlovákia 3 3 —— 8—16 2. Franciaország 4 2 11 8—55 3. Svédország2 — 11 3—51 4. Luxemburg 3-------3 1—9— 6. Olaszország 7 1 2 4 40—454 7. Románia7 — 3 4 30—383 8. Bulgária7 — 1 6 21—451 5. oldal

Next