Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1979 (86. évfolyam, 1-50. szám)
1979-08-12 / 30. szám
16. oldal KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA Nőszövetségi krónika Amikor 1928-ban Los Angelesben megalakult a Szent István Betegsegélyző Egyesület, néhány jólelkű magyar asszony is összegyűlt, és elhatározta, hogy Nőszövetség néven kis csoportjuk főzéssel, templom körüli munkával segíti a magyar közösséget. Az évek folyamán, Sarkady Erzsébet elnöknő vezetésével, havonta rendes összejövetelt tartottak, és közös áldozáson vettek részt a közben elkészült zászlójuk alatt. A havi összejöveteleken az egyházközséget a plébános, illetve a magyar lelkész képviselte. Sarkady Erzsébet lemondása után a tagok a közkedvelt Szabó Erzsébetet választották meg elnöknek. Jegyzőjük Koncsek Etelka volt egészen 1957-ig, mikor is tisztségét Kerekes Ilonának adta át. Az egyházközség gyarapodásával a Nőszövetség létszáma és munkatere is növekedett. Az évenkénti Szent István-napi bazár megszervezése mellett a vasárnapi ebédek elkészítése volt a főfeladat. Az ízes hazai ételek és a szíves kiszolgálás nagy vonzóerőt gyakoroltak a környék magyarjaira. Évről évre mindig jelentősebb lett az ebédek árából befolyt összeg, melynek tiszta hasznát az évi zárógyűlésen nyújtották át a plébánosnak, aki hálatelt szavakkal köszönte meg a hűséges magyar asszonyok önfeláldozó, önzetlen szolgálatát. 1959- ben a Nőszövetség meghitt ünneplést rendezett akkori elnökének, Granernének és férjének 50 éves házassági évfordulója alkalmából. 1960- tól kezdve a tagok, a lelkipásztor buzdítására, évi lelkigyakorlatokon vettek részt. Az első lelkigyakorlat vezetésére Horváth Benedek premontrei atyát kérték fel. 1961- ben alelnöknő Csiburkáné volt, aki ideiglenesen még a pénztárkönyv kezelését is végezte 1962-ig, amikor ezt a tisztséget Mándoky Zsuzsanna vette át tőle. Az ez év áprilisi zárógyűlésen az elmúlt évben eladott ebédek árából befolyt tiszta hasznot 200 dollárban állapították meg. 1964-re ez az összeg már 1000 dollárra emelkedett. Amint múltak az évek, az idősebb tagok elköltöztek az Úrhoz, és újabb és újabb nevek tűntek fel a jegyzőkönyvben. Az 1966 évi első havi gyűlésen Siinicki Júlia lett az új elnöknő, alelnök Bálint Margit, pénztáros Makay Gizella, jegyző Szajlai Aranka lett. 1966- tól kezdődően az egylet hivatalos neve Szent István Magyar Katolikus Nőszövetség lett. 1967- ben Horváth Benedek, az új magyar plébános kezdeményezésére jelentős felújítást végeztek a nagyteremben és a konyhában, amely nagyban megkönnyítette az ebédfőzés és a felszolgálás nehéz munkáját. Az 1968 januári gyűlésen öt új tagot vettek fel, és ekkor jelentették be Miklós József háznagyi kinevezését. 1968. október 20-án a Nőszövetség szüreti bált rendezett, melyen nemcsak helybeliek, de még a távoli Orange County népi tánccsoportja is szerepelt a német Tiroli Táncegyüttes fellépése mellett. Minden év decemberében szép karácsonyi ünnepséget rendez a Nőszövetség a magyar iskolával karöltve, melyen a gyermekeket megajándékozzák. 1972-ben új tisztikart választottak. Svinicki Júlia, tekintettel korára, leköszönt tisztségéről, de a tagok egyhangúlag örökös díszelnöknek választották. Ez évben elnöknő Barti Ida lett, alelnök Rácz Teréz, jegyző Koncsek Etel, pénztáros Szirmay Anna és Miklós József, pénztári ellenőr Piczek Ilona és Léczei Imre. Az év folyamán a Nőszövetség új jégszekrényt vásárolt, és tagjai beálltak a gyűjtők sorába, hogy templomunk részére új orgonát vásárolhassunk. 1973- ban Barti Ida lemondott elnöknői tisztségéről, és a tagok Rácz Teréz alelnöknőt kérték fel annak elfogadására. Ez év júliusában arató ünnepélyt rendeztünk nagy sikerrel. Szeptemberben még két jégszekrényt vásároltunk. Az 1973 októberi gyűlésen Koncsek Etel lemondott a jegyzői tisztségről, s azt Tasnádnyé Déry Margit vette át. A Nőszövetség ez évi áldásos munkájának eredménye lett a templomfalak márványozása. Ennek költségét teljes egészében a Nőszövetség fedezte. 1974- re az előző év tisztikarát a tagok egyhangúlag újraválasztották. Rácz Teréz elnöknő segítséget kért, és így alelnöknőt választottunk Kerekes Teréz személyében. Mindszenty hercegprímásunk 1974. június 14-én érkezett meg Los Angelesbe, és négy felejthetetlen napot töltött közöttünk. A fogadó küldöttség tagjai a Nőszövetség részéről Siinicki Júlia díszelnöknő, Rácz Teréz elnöknő, Kerekes Teréz alelnöknő és Tasnádyné Déry Margit jegyző voltak. A Szent István-templomnál tartott úrnapi ünnepre a Nőszövetség fáradhatatlanul dolgozó tagjai ezernél több emberre főztek. Hála a jó Istennek, hogy ennyi embert olyan természetes könynyedséggel el tudtak látni, és hercegprímásunk is tanúja lehetett, milyen baráti összefogással tudnak a csendes magyar asszonyok Istennek, templomunknak, plébánosunknak és embertársainknak szolgálatára lenni. 1975-ben szorgalmas munkánk eredményeként hozzá tudtunk járulni a plébánián két szoba átalakításához, valamint az új lépcső és vasrács költségének részbeni fedezéséhez. Ez év legszomorúbb eseménye Mindszenty hercegprímás úr halála volt. Az 1976. évi munka egyik eredménye, ami minden templomlátogatónak javára szolgál, a Láni Mátyás emlékterem kifestése volt mintegy 800 dollár értékben. Ez évben a Nőszövetség tagjai részére egy fényképalbumot állított össze. Az eddigi tisztviselőket egyhangúan újra megválasztották, és így érkeztünk el napjainkig. A konyhán állandóan 8—10, néha több asszony szorgoskodik a már híressé vált ízletes ételek elkészítésén. Szinte mindenkinek megvan a saját munkaköre, ezért aztán olyan sima a 150—200 vendég havi két vasárnapon való kiszolgálása. A hó 3. vasárnapján a Nőszövetség, a 4-en pedig már pár esztendő óta a Rácz család tervezi meg önzetlenül az ebédet. A sütemények főelőkészítője Léczel Imréné. Havi gyűléseinken a jelenlegi Szent István Magyar Katolikus Nőszövetség tagjait összetartón, szeretetben és segítőkészségben a következő tisztviselők buzdítják példájukkal további szorgalmas munkára: Díszelnöknő: Elnöknő: Alelnöknő: Pénztáros: Jegyző: Ellenőrök: Siinicki Julia Rácz Teréz Kerekes Teréz Szirmay Anna Tasnádyné Déry Margit Piczek Ilona és Léczel Imre Mosolygós arcok, meleg pillantások, dolgos kezek A Nőszövetség asszonyaira a plébános mindig számíthat Az egyházközség asszonyai kitesznek magukért: fáradhatatlanul tevékenykednek magyar testvéreik javára Nagyjaink... Nagyjaink nem mindig az újság agyonhirdetettjei! Nem mindig a sztárok! Nem mindig a megtapsoltak!. .. A nagyság legtöbbször szerény. Kórházi ágy őriz egyet-egyet, másikat meg egyszerű ház. . . Ez az eset azzal a két magyarral is, akiről e pár sor szól. Az egyik kórházban van. (Sok van ilyen öregedő magyarjaink közül!) Egyedül. Pedig öt fia és egy lánya az ő gondoskodásából lett azzá, amivé. Fiai közül kettő is a szénbánya csákánya helyett az íróasztal ceruzáját-vonalzóját kezeli. Munkás helyett mérnök lett. Kényelmesebb lett a szobájuk is, mint volt az egykori családi fészek. Apjukanyjuk verejtékéből süppedős szőnyeg is varázsolódott a házukba. .. A 83 éves öregnek, a zempléni gyökérnek, megmaradt egy ágy. Az is csak a kórházban. Botja az ajtónak támasztva, egyedüli társasága. Unokája a tíz közül egy sem beszél a nyelven, egy sem érti, miért ropog az a „grandpa” szájában, ha angolul szól... Egy sem érti, miért lett üres a nagyapó élete, mióta nagymama elment, immár három éve, a temetőbe. Pedig könnyen érthető! 56 év bajának-bajának nincs többé részese, társa. .. Senkije sincs többé... Egyedül maradt. Pedig hat gyermeke és tíz unokája van... * * * Egy másik magyar. Kint lakik a hegyek között. 94 éves. Botra görnyed, és mégis erejével szeret tréfálkozni. Pedig megrokkant már. Akárcsak lakása környékén az olajkutak, ő is összement. Minden emléke belefér a kis szobájába... Fakult képek, tépett lapú imakönyv, a napi használattól viseltes rózsafüzér, mind elérhető közelben van. .. Fia, ura mind rég elment már. Menye el csak, az is a messze Floridában. Fiatalabb korra, de mintha öregebb lenne lélekre. .. Nagyothall az öreg magyarunk. Talán azért is nyugodtabb, mert a kor kuszáltsága nem ér el a lelkéig. . . Amit a régmúlt összebogozott benne, azt rég lemosta bánata; kiegyengette, elengedte Krisztusa. .. Most már készen az útra. Maradék emlékeit kiosztogatta végrendeletében. Sírját, temetését elrendezte. Krisztusával gyakorta találkozik. Ha rászállnak a ködök a völgyre meg a házára, már utazásra készen is áll. Faláról a fakón néző Lánchíd élete kezdetét, emlékeit őrzi. Szobája falán a Szűz Mária meg a jövőjét színezi. Lelkében az ma, ami volt akkor, amikor bot nélkül, sudáregyenest átsétált a Lánchídon. A híd alatt, az élet útján, volt jégzajlás, hófergeteg, záport hozó vihar, de megvédte üdének a lelkét a híd korlátja, kitervelt, felépített ereje. Első lépése a hídon, ez életben, épp oly őszinte volt, mint a távozó utolsó... * * * Az egyik magyar szívét, énekeit, vágyait építette bele Pennsylvaniában egy kis templomiba, amelyik ma is áll; a másik öregedő napjainak centjeiből segíti Magyarországon a rászorulókat. Tudom, hogy az Isten mindkettőnek a munkájára áldását adja. Horváth Benedek A mi utcánk. . . A szomszéd, a velünk párhuzamos utcát nemrég avatták főutcává A felszaporodott autóforgalom miatt ki kellett szélesíteni. Ilyenkor kivágják az utca két oldalát szegélyező gyönyörű öreg fákat, és amennyit lehet, levágnak a járdából így az utca széles lesz, több autó fér el rajta. A madarak megérezték, és a lombos, virágos öreg fákról riadtan menekültek egy utcával beljebb — a mi utcánkba Nem messzebb, hogy néha még visszaszállhassanak a szeretett helyre, ahonnan idekerültek. Itt ugyanaz a nap süt, mint a másikon, s a madársereg mégis borzos tollal szállta meg a mi fáinkat. A kertet, az eresz alját, balkonok, házak sarkait, új otthont épített, új fészket rakott, s időnként visszaröppent a csoport egy percre, a régi hazába .. Utcánk hangos a madárcsicsergéstől Kora hajnaltól az álmos délutánon át bele a késő éjszakába csiripelnek... panaszolják fájdalmukat, hazátlanságukat... kivertségüket. Pedig ez az utca is szép. Széles, csendes, gyeppázsitos, virágos, napos, komoly, ragyogóan tiszta 4—6 lakásos bérházakkal Azt is mondhatnánk, hogy ez a nyugdíjasok utcája, mert főképp idős emberek laknak benne. Mint kivert madarak, mi magyarok is megszálltuk ezt az utcát, mert a régi házak szobái tágasak, hűsek, jobban emlékeztetnek — az otthonban helye van benne minden kis holminak. Megszálltuk, mert húzódunk egymáshoz — magyarokhoz. Minket nem korunk költöztetett ebbe az utcába, amely gyermekmentes, csendes, ápolt. Mert mi — ha nem is években — sokkal öregebbek vagyunk az itteni nyugdíjasoknál Mögöttünk már négy-ötféle élet van, mi beutaztuk a világot, mi odaadtunk már mindent, mi elvesztettünk mindenkit, mi már nagyon sokat láttuk a bajta halált. Ezért vagyunk sokkal öregebbek mint ők. Van, aki néha visszamegy. Megnézni azokat, akiket otthagyott, megnézni a volt hazát, barátokat, emlékeket... és mindig szomorúbban jön vissza. Mint a madarak a főutcáról mely úgy megváltozott. .. nem hazájuk már, a mi utcánk nem hazájuk még... Úgy vannak, mint mi emberek... Talán évek teltén, ha többen leszünk kivertek, árvák itt egymás közelében, talán akkor meg is szeretjük ezt a helyet. Mert azért ez az utca más, mint a többi. Több benne a megértés, a szeretet. A házak tövében virág, poinsettia, rózsa, muskátlikála. A sarok felől éppen egyenes tartású, fehér hajú, katonás járású úr közeledik. Felnéz, megemeli kalapját, majd kezeit visszaadja a két pici gyermeknek, a kicsi unokáknak, akik belekapaszkodnak. Az apróságok látogatába jöttek valamely Vidámabb utcából kis kutya szalad előttük, néha megkergetik, azután ha az visszamozdul visszafutnak a biztos kezekhez, melyek mindentől megóvják őket ebben a veszedelemmel teli csúnya nagy világban. A kutya mihagyarpuli. Valamikor hatalmas, füves mezőkön nyájat terelt... szimata ellenséget lesve beleszuszog a levegőbe... s azután észretér, visszafut, megelégszik azzal hogy körön belül tartja a két kicsi gyermeket. Csendes vasárnap délután, bogár sem repül Csak az autók suhannak valahonnan valahova Aztán egyforma kattogás hallatszik... tolókocsi közeledik. Még aránylag fiatal férfi ül benne. Ványadt teste előrehajol barna hullámos haja arcába lóg, kezeivel hajtja a kerekeket. Valamikor futkározó, vidám, édes arcú magyar gyerek volt. S jött a háború... egy eltévedt golyó sértette meg a gerincét. Öreg édesanyjával lakik az utcában. Anyja erős izmos karjával emeli ki a kocsiból és viszi támogatja maga előtt a negyvenes emberroncsot. Hangja olykor felbugyborékol néha értelmes választ is ad, és mindenről mindenkiről tud mindent. Aki arra jár, odaköszön neki megáll egyegy szóra, egy köszönésre, egy pillantásra, de oly kevés a gyalogjáró... Jön kattogó kerekeivel a csendes délutánban, és énekel Hangosan, a maga módján, boldogan. Ölében kis zenegép, s azzal versenyezve valami torz melódiát énekel Nem tudja, hogy figyelem. Néz az elrobogó autók után, nézi a fellegeket az égen, a nagy hófehér magnóliát, amint egymagában ül a még levéltelen ágon. Arca egy percre közömbös, maga elé néz, majd újból az autók után figyel kik sietnek, robognak, hogy valahol másutt élvezhessék ugyanezt a napot, mely oly melegen, békésen önti végig ezen a csendes vasárnapon a mi utcánkat. Arcán kis sajnálkozás, mintha azt gondolná: „Mit futtok, hová robogtok, ti nyughatatlanok, hiszen oly jó itt. Csend van, nyugalom, jók az emberek... itt is zöld a fű, sehol ennyi virág nincs. S megáll kocsijával megáll az éneke, szeme melegen, gyönyörködve simogatja végig a méter magas, karcsú száron lengő, nehéz fejű, aranysárga napraforgó virágot — magyar virágot Az egyetlent a mi utcánkban, a magyarok utcájában. Azután újból énekelni kezd, nyomorult testének minden fájdalma, székhez kötött életének minden keserűsége dacára ő az egyetlen, aki énekel ebben az utcában, talán az egész városban Énekel amint nézi a napraforgó virág sárga szirmait... Thiery H. Ilona 1979. augusztus 19. Kalifornia múltjának rövid története Kalifornia és a mexikói Alsó-Kalifornia (Baja- California) története az újabb korig összefüggött Mexikó történetével. Cortez egyik expedíciója 1532-ben eljutott Alsó-Kaliforniába. Spanyolország 1602-ben foglalta el formálisan, de csak 1642- ben gyarmatosította. 1767-ig a jezsuiták vezették a gyarmatosítást és a hittérítést. Miután ekkor elűzték őket, helyüket a Ferenc-rendiek foglalták el. Felső-Kaliforniát 1768-ban foglalták el Mexikóból kiindulva a spanyolok. Ezt is gyarmatosították, és hittérítő telepeken kívül megerősített katonai állomásokat (presidios) is alapítottak benne. 1823-ban elszakadtak a gyarmatok Spanyolországtól, a mexikói köztársaság tartományává lettek, külön kormányzóval. A hittérítői szervezetet 1833-ban teljesen megszüntették, s bevándorlókat iparkodtak letelepíteni. Santa Anna elnöksége alatt azonban a mexikói gyarmatosokat kiüldözték a tartományból, s azóta Kalifornia és Mexikó között állandó volt az ellenségeskedés. 1836- ban nyílt zendülés tört ki Mexikó ellen; Alvaredo, majd Michel Torena lett a kormányzó, de mind a kettő zsarnokoskodott. 1846-ban Felső-Kalifornia föllázadt, és Don José Castrót választotta meg főparancsnokká. Ebben az évben kitört Mexikó és az Egyesült Államok között a háború, amely Mexikó vereségével végződött. 1848. febr. 2-án kötötték meg a békét Guadalupe-Hidalgóban, amelynek értelmében Felső-Kalifornia az Egyesült Államokhoz került, Alsó-Kalifornia pedig megmaradt a mexikói állami kötelékben. 1850. szept. 9-én California néven az Egyesült Államok egyik államává lett. HOGY SZÁLÚ (In memóriám Nehéz Ferenc) Az indulók rekedtje, a por, a lábak tapsba vert egekre kígyózd gigásza, terem, toronyra szállt harang, kacsák, a tó, a hegy, hogy nevelni ne merjek, csillagok, az ég, az ablak, kőkolomp, a kertek, a szó, a megmaradt, a kép, a festett, kutyám, a hó, az erdő, a lila út, az orgonák, a száradó keresztek. Elég, hogy így, a fény, a falba nőtt ciráda, fejek, csikorgó éjek dalt vető imája, fiam, leányom, feleségem, a fütty, a hang, hogy holnap, a tűz, az árny, a játék, a hinta, hogy karoljak, hogy szállj, hogy így, magasba, a visszahulló ív, virág, vetés, a parti nád, a kút, csapongva, hogy elmegyünk, hogy jönnek és hogy a múltnak kis piros ág-bogán a tikk-takk csöndbe fullad. Zas Lóránt TŰZ TAMÁS: AZ ÉJ KÖZEPÉN Ha rám feketéll az elhagyatottság órája, visszamegyek porszemnek, kőrózsának. Kiforgatom öröktől fogva elgondolt fészkeikből a szárnyas oszlopokat. Rám mered ablakszeme az égnek. Pedig varázsló nem vagyok, nem is voltam, csak kubikosa a végtelennek. Az éj kellős közepén bennem is meghal a vágy bárdsuhintására a zord bakónak. Amióta világ a világ, lélekvacogtató a csönd, a sivatag. Körülállnak a hiénák. Szólítanak. Mit felelhetek? Végigmérem őket, s behúzódom bukásom barlangjába.