Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1979 (86. évfolyam, 1-50. szám)

1979-10-28 / 41. szám

6. oldal Reggeli elmélkedés Tavaszi eső áztatta földből szökken a sötétzöld, cs­upa egészség, öröm fatömege, és ellepi a barna, tér-* r­­ák.ány föld színét. A fűleveleken még hintázik a hajnal gyöngyszeme­, r-k milliója, a titokzatos, mély tüzű, néha szikrázóan fe­hér, néha rózsaszínbe mosolygó, néha vérpirosan hit­­valló csillogásával. Mindezek fölött? Mi állunk? akik észrevesszük? Inkább úgy tűnik, hogy az Isten arca tükrözik le az ég kékjéből, és a napfény mosolya az ő mosolya. Mi nem vagyunk megelégedve világunkkal. Ő megvan elégedve az ő világával, így hát belekeveri irtózatosan végtelen létét a föld humuszába, s ma — úgy látszik különös kedvvel hintá­zik a harmat szikrázó fehér hitében, rózsaszínű neveté­sében és hősi vérpiros áldozatában. Az ég kékje, a nap aranya, az Isten mosolya ott hintázik a harmaton — míg csak föl nem szárad a föld és ég örömkönnye, a harmat. Ezek után hol maradt élet? Ha az Isten lelke nem tükrözi a világot, az a világ halott. De tükrözi valahol, valakikben: eseményekben, fű­ben, fában, tájban, emberekben. Minden amit teremtett, az ő kicsi tükre. Az egész fényteljesség ő maga, ezt mi nem látjuk még innen a teremtés anyagi, testbe, színbe, eseménybe, gondolatba merült szűk, világunkból. Itt van az Isten! Bennünk, körülöttünk, de rövidlátó szem­ és eszmélődés nem tudja fölfogni teljes önmagá­ban. Majd egyszer. Új világ, táj, időtlen, végtelen pers­pektíváiban. Arrafelé hív vándorsorsunk, arrafelé ballagunk vagy rohanunk. Magunkon át, a látható, érzékelhető, tapasz­talható világon át a lét ősméhéhez, az ősapához, ősanyá­hoz, a Teremtőhöz, az átölelőhöz és vezetőhöz, Istenhez. P. Cser László S. J. KÖNYVISMERTETÉS Búza János György: VENEZUELA GYÉMÁNTMEZŐIN Rendkívül érdekes, az emigráns magyar irodalom­ban ritka témájú könyv jelent meg a­­közelmúltban, az Amerikai Magyar Írók kiadásában.­­ Búza János György neve jól ismert az észak- és dél-amerikai ma­gyar lapokból, melyek mintegy tizenöt kötetet kitevő különféle útleírásait közölték, kettőt spanyolul is. Ezek egyike, fenti címen, most könyvalakban is megjelent. Az igen szép kiállítású könyv, megható dedikálással most előttem hever. A szerzőhöz ugyanis több mint két évtizedes barátság fűz, mely még dél-amerikai eredetű. Hosszú levelezésben számoltunk be kölcsönösen egymás­nak venezuelai, illetve brazíliai őserdőbeli élményeink­ről. Ki is ez a kitűnő író? Székely családból származó erdőmérnök, kinek ükapja a törökverő hajdúhadnagy, Búza György volt, aki Bocskai István fejedelemtől a váradi előnevet kapta. Anyai ágon pedig rokona az ausztráliai felfedezőnek, Louis Leichhardtnak. Talán ez a felfedezői vér tette őt magát is felfedezővé. Évtizede­ket töltött Dél-Amerikában, de egyben világutazó is. Tudós botanikus, zoológus, geológus, térképező, őserdő­kutató. Ki, mint a meridai (Venezuela) egyetem erdő­mérnöki fakultásának volt tanársegéde, egész múzeumra való gyűjteményt állított össze addig ismeretlen növé­nyekből, rovarokból, ásványokból, és azokról tanulmá­nyokat írt. Hasonló szolgálatokat tett a chicagói Field Natural History múzeumnak is. Emellett kitűnő tolló író is, aki lebilincselően érdekesen ismerteti élményeit a fenti könyvben. Dr. Hegyi Zoltán E térképekkel és 7 eredeti fényképpen illusztrált könyv 9 dollár (plusz 60 cent portó) ellenében megren­delhető a Vasárnap könyvosztályán: 1739 Mahoning Ave., Youngstown, Ohio 44509. Sötétedik Ma nincs, ami tegnap volt, se nap, se hold. Kialudtak a csillagfények, elhallgatott minden ének. Valahol egy tivi­­harsog. Elbújtak mind a kis madárkák, a virágok csukottan remegve a holnapot várják. Valahol egy kutya csahol. Megátalkodott hatalmas nagy sötét felhők jönnek,­­ betegágyakon utolsót hörögnek. Valahol zúznak, ablakot törnek. Orkánt jelző vad szél támad, vésztjóslón morajlik a tenger hulláma. Valahol csikorog egy börtön zárja. Dübörög a föld, dörög az ég, falu, város, ember, állat ég. Valahol megöltek egy gyermeket. Vijjogó keselyük prédára lesnek, a bűnös élvez, az ártatlan szenved. Valahol a Sátán nevet. Kemény harca volt a létnek a nem-léttel. Alig van már élet. Valahol átkozzák az Istent nagy merészen Részvétlen göröngy koppan egy koporsó fedelén. Ki fekszik benne, te vagy én? Merev lett, ami mozgott, szürke, ami színes volt. Valahol a gonosz vigyorog. Borzad a test és a lélek. Vértől ázott a búzaföld, holttesteket borítva van hegy és völgy. Elégedett dühvel arat a halál. Valahol robbantak a bombák. Temesváry Anna KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA Hangok az erdőben Képzeletbeli rádióriport Riporter: Kedves hallgatóink! A New York állambeli Fillmore városka melletti erdőben ke­restük fel a Magyar Cserkész Szövetség 37. szá­mú vezetőképző táborait. Kétszáznegyven ma­gyar fiatal és kb. ötven kiképző felnőtt rejtőzött el a Sík Sándorról elnevezett cserkészpark fái között. Amíg a főparancsnokságig elérünk az erdei úton, rövid idő alatt is jó keresztmetszetét kaphatjuk az egyes táborokban folyó lázas mun­kának. Itt fát döntögető fiatalok, ott valami versenyen izguló kislányok, amitt a fa alatt üldögélő, és a ceruza végét rágó cserkészruhás diákok, népi játékokat bemutató felnőttek, elő­adást hallgató gyerkek... Egyszóval minden­kinek megvan a helye, a feladata, a tanulni va­lója, és a legönfeledtebben játszó csoportokon is látszik, hogy itt a tanulás is játék, és a játék is tanulás. Megkérdezzük a Magyar Cserkész Szövetség ügyvezető elnökét, Bodnár Gábort, hogy mi is ezeknek a táboroknak a célja? Bodnár Gábor: Táborainkban a magyar cser­készet számára különböző szinten vezetőket kép­­zünk ki. Két táborban fiú- illetve leánycserké­szek készülnek az őrsvezetői vizsgákra, van se­gédtiszteket kiképző táborunk. Három világrész­ből eljöttek tisztjelöltjeink is, akik hazatérve, cserkészcsapatuk parancsnokai lesznek. A fel­nőtt cserkészvezetők továbbképzését szolgálja az ún. Corvina tábor, ahol a magyar kultúra értékeivel foglalkoznak. Kiscserkészekkel fog­lalkozó táborainkban a 10 éven aluliak vezetőit képezzük ki, és van egy táborunk azon fiatalok számára, akik a magyar érettségire készülnek. Riporter: Ebből a felsorolásból is látható, hogy itt a külföldön élő magyarság utánpótlá­sának irányítói kapják kiképzésüket. Milyen távlatai vannak ennek a munkának? Bodnár Gábor: A táborban most itt tanuló vezetőjelöltek 90 százaléka már nem Magyar­­országon született, és 50 kiképzőnk közül talán hatan vannak, akik cserkészképzésüket még Ma­gyarországon kapták. Úgy is mondhatnám, hogy itt ma a magyar cserkészet harmadik generá­cióját képezzük ki. Riporter: Szabad rövid látogatást tennünk a táborban? Bodnár Gábor: Tessék. Riporter: A tábori szentmise végére értünk ide az „erdei katedrális” fenyőfái közé. Meg­kérdezünk egy hazafelé igyekvő cserkészfiút. Te honnan jöttél ide a táborba? Cserkészfiú: Venezuelából, Caracasból. Riporter: Jó messziről jöttél. Melyik tábor­ban vagy? Cserkészfiú: Az örsvezetőképzőben. Riporter: Milyen más országokból vannak még ott fiúk? Cserkészfiú: Hát Kanadából, „Amerikából”, Argentínából. A lányok táborában van valaki Brüsszelből is, Svájcból is. Riporter: Külön előnye az ilyen „nemzetközi” táboroknak, hogy az összejött cserkészek egyet­len társalgási lehetősége a magyar nyelv, hi­szen a legkülönfélébb nyelvterületekről szár­maznak. De erre siet egy csinos fiatal leány. Őt is megkérdezzük: Melyik táborba igyekszel? Leánycserkész: A segédtisztképzőbe. Riporter: Honnan jöttél? Leánycserkész: Los Angelesből. Riporter: És melyik az anyanyelved, az an­gol vagy a spanyol? Leánycserkész (megbotránkozva): Én magyar vagyok! Riporter: Hallom, jól beszélsz magyarul. Ki­től tanultál? A szüleidtől? Leánycserkész: Nem. Édesanyámat kétéves koromban elvesztettem. De a legkisebb korom óta cserkész voltam. Riporter: Miért akarsz cserkészvezető lenni? Leánycserkész: Mert mindent a cserkészet­nek köszönhetek. A magyar nyelvet, sok-sok szép élményt... Riporter: Kedves hallgatóink! Folytathatnánk még a kérdezősködést, de azzal a benyomással távozhatunk a magyar cserkészvezetők táborá-­ ból, hogy a jövőt tekintve bizakodóak lehetünk.­­ Amíg ilyen lelkes fiatalok áldozzák idejüket a magyar ügyért, nem vész ki a magyar nyelv az utánunk jövők ajkáról sem .. Dr. Kozma György A CLEVELANDI MAGYAR TÁRSASÁG FELHÍVÁSA Kedves Magyar Testvéreink! Kedves Barátaink! » Szíves tudomásukra hozzuk, hogy az idei, im­már VII. Magyar Kongresszust — 19. Magyar Találkozót, az Árpád Akadémia évi közgyűlését 1979. november 23—25. között rendezzük meg Clevelandben, a Cleveland Plaza Hotel termei­ben, amikor újra három napon keresztül baráti légkörben találkozhatunk távol élő magyar test­véreinkkel. A Magyar Kongresszus tárgysorozatán ez al­kalommal is magyarságunkat érintő fontos kül- és belpolitikai kérdések szerepelnek, így a Mad­ridban 1980-ban a helsinki szerződés betartá­sát felülvizsgáló konferenciára való felkészülé­sünk; a Bukarestben tartandó nemzetközi törté­nészkongresszus és a dákoromán kérdés; a sza­badföldi magyarság állásfoglalása a trianoni bé­kediktátum 60. évfordulója alkalmából. Ezek­nek a kérdéseknek megvitatása mellett megren­dezzük Észak-Amerika magyar iskolaügyi kon­ferenciáját. A gazdag programot később végle­ges meghívónk fogja részletesen ismertetni. Az idén is díszes keretek között rendezzük meg a Magyar Kongresszus társadalmi esemé­nyeit: pénteken este irodalmi és művészestün­­ket, szombaton a hagyományos díszvacsorát és a felejthetetlen magyar bált. Amikor ezekről a nagyszabású előkészületek­ről Magyar Testvéreinket, a magyar ügyek lel­kes támogatóit értesítjük, kérjük, válla­ják el a Magyar Kongresszus, az ünnepi díszvacsora, valamint a magyar bál­védnöki, háziasszonyi, házikisasszonyi és bálbizottsági tisztét, és ve­gyenek részt a Magyar Kongresszus jelentős eseményein. Örömmel közöljük, hogy a közismert áremel­kedések — szálló, bankett, nyomdai és postai költségek, zenedíjak­­— ellenére tavalyi árain­kat nem emeljük, regisztrálási díjat sem kérünk, hogy kedves Magyar Testvéreink részvételét megkönnyítsük. Tesszük ezt abban a remény­ben, hogy kedves védnökeink, mint közérdekű munkásságunk hűséges támogatói, a védnöki díjak (5—10 dollár) beküldésével segítenek az infláció által okozott költségtöbblet elviselésé­ben. Díszes védnöki névsorunk évről évre az USA és Kanada magyarsága kiválóságainak tá­mogatását bizonyítja, amit ez alkalommal is hálásan köszönünk. ] A clevelandi Magyar Találkozó a múltban mindenkor felemelő, szép és emlékezetes volt. Ez alkalommal is azzá kívánjuk tenni. Abban a reményben, hogy számíthatunk érté­kes támogatásukra, kérjük szíves válaszukat mielőbb, de legkésőbb október 20-ig velünk kö­zölni, hogy neveiket díszes meghívónkban fel­tüntethessük. Nagyon sajnálnánk, ha védnöke­ink közül bárkinek a neve abból — a kései ér­tesítés következtében — kimaradna. Cleveland, 1979. szeptember hó. Magyar testvéri köszöntéssel: Záhony József főtitkár dr. Nádas János elnök Szerzetesek konferenciája A Szentszék kezdeményezésére szeptember el­ső hetében 50 afrikai kolostor küldöttei tartot­tak konferenciát Elefántcsontpart fővárosában, Abidjánban. A találkozó előkészíti a világ szer­zeteseinek 1980-as nagy római kongresszusát, amelyet Szent Benedek 1500 éves jubileuma alkalmából rendeznek. Lékai László Németországban Lékai László bíboros augusztus közepén két­hetes látogatásra jött Németországba titkára, Horváth Miklós, és Tóth K. János római kano­nok kíséretében. A látogatás célja a régi aacheni magyar zarándoklatok felelevenítése volt, ami­ket a háborúig minden hét évben megrendeztek Magyarországról.­­ Nagy­boldogasszony napján, augusztus 15-én több, főleg német pap koncelebrálásával ünnepi misét mondott, azon németül és magyarul be­szélt, és olasz nyelven üdvözölte az erre az al­kalomra Palesztrinából jött kórus karnagyát. Mint tragikus körülményt kell megemlítenünk, hogy a karnagy vezénylés közben agyvérzést kapott, amibe bele is halt. Az ünnepi mise végén a magyar prímás kérte a magyar híveket, hogy délután negyed háromkor jöjjenek össze a ma­gyar kápolnában (Bakócz-kápolna), hogy együtt „imádkozzanak és kezet nyújtsanak egymás­nak”. A délutáni találkozón — szemtanúk sze­rint — alig volt magyar a prímáson, titkárán, Tóth K. Jánoson, a kölni magyar lelkészen, a­ prímás sofőrjén, egy Belgiumból jött magyar nővéren és egy aacheni magyar férfiún kívül. Ezek énekelték a Boldogasszony Anyánkat, a pápai himnuszt, és legvégén a magyar himnuszt. (MET) ...és Moszkvában : : .-. - i » -r*-: *.• ? Pimennek, az orosz ortodox egyház pátriárká­­­­jának meghívására Lékai László vezetésével­­ magyar egyházi küldöttség utazott október 6- án szombaton a Szovjetunióba. Lékai László kíséretében volt dr. Cserháti József pécsi, vala­mint dr. Pataki Kornél győri püspök. A delegációt a Ferihegyi repülőtéren Miklós Imre, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke, és V. L. Muszatov szovjet követ-tanácsos búcsúz­tatta. A moszkvai repülőtéri fogadtatáson megjelen­tek a pravoszláv egyház képviselői és Magyar­­ország moszkvai követe, dr. Szűrös Mátyás. 1979. október 28. Szent István-ü­nnepség Belgiumban A Liége-től mintegy 30 km-re fekvő Verviers­­ben rendezte meg a környékbeli magyarság Szent Istvánnak, Magyarország első királyának ünnepét. A Magyar Egység égisze alatt meghirdetett ünnepség több száz magyart és belgát vonzott a­ kies fekvésű Vendre völgyében fekvő, Fekete Madonnájáról és textiliparáról híres városkába. Az összejövetel ünnepélyességét nagyban emelte, hogy a liége-i MHBK meghívására kép­viseltette magát Beddeb­en elnökük személyé­ben a belga frontharcos szövetség, az olaszok részéről pedig Rampazzo elnök. Ott láttuk az MHBK németországi kiküldötteit is, valamint a franciaországi csoport 12 tagú küldöttségét dr. Szén József országos főcsoportvezetővel az élen. Megjelentek továbbá a belgiumi társemig­­rációs kiküldöttek kis zászlóikkal, így a lengye­lek Merlo elnök, a jugoszlávok Ristics elnök vezetésével még mások is, akik megjelenésükkel igazolták, hogy nagy becsben tartják a Belgium­ban élő magyarságot, amit egyébként az ünnep­ség keretében felszólaló Beddeb­en, valamint msgr. Dejaden is igazoltak. Az ünnepséget megelőzően lélekemelő szent­mise volt fényes papi segédlettel, amelyen részt vett Dejarden beneluxi főlelkész vezetésével Dobai Sándor beneluxi magyar főlelkész, Szabó Lajos, Matyasovics Henrik lelkészek és Ruzsik Vilmos franciaországi főlelkész is. A szentmise után több száz személyes közebéd volt, majd a sok körültekintéssel összeállított műsor követ­kezett. A magyar Hiszekegy után Nethiebel Gyula emlékezett meg Szent Istvánról, majd B. Nagy Marcsó és Vica hegedűkettőst játszottak. A mű­sor kiemelkedő száma a Németországban élő Mede Tibor előadóművész: „Apám hagyatéka” címmel összeállított egyvelege volt, amely fel­ölelte régi magyar költőink hagyatékának leg­javát napjainkig (beleértve Tollas Tibort is). A „La Chesnay’' énekkar (belga) műsora Maria Reculé asszony vezetésével (különösen a magyar szöveggel előadott Halmos: Minden földek Is­tent dicsérjétek) szűnni nem akaró tapsot ara­tott. A liége-i „Csárdás” tánccsoport számait követő tapsorkan ismétléseket követelt. Ez a siker Kozma Kornél szakavatott táncbetanítá­sának köszönhető. A műsor szervezéséért és an­nak zavartalan levezetéséért Hübner Géza MHBK csoportvezetőt, a konferálásért pedig Tóth Aladárt illeti elismerés. E cikk keretében kell megemlékeznünk arról, hogy az ünnepséget megelőző napon a liége-i MHBK meghívására a Párizsból érkezett 12 tagú­ küldöttség, dr. Szén József franciaországi főcsoportvezetővel az élen, megbeszéléseket folytatott a belgiumbeliekkel, kicserélve a ren­dezvényekre vonatkozó tapasztalatokat és öt­letek. Ezen az értekezleten Hübner Géza és csoportja tagjain kívül részt vettek Buzsik Vil­mos és Dobai Sándor főlelkészek is. Belgiumból azzal a jó érzéssel tértünk vissza Párizsba, hogy addig, amíg az ottani magyarság vezetése ilyen szakavatott kezekben van, még számos elismerést hoznak majd hírnevünkre. Bakos Aladár Bajban vannak a litván ateista klubok A szovjet uralom alá került Litvániában nem boldogulnak az ateista klubok. Ezek célul tűz­ték ki, hogy kampányt vezessenek a litván fia­talok vallásossága ellen. Az egyik ilyen klub egy évvel ezelőtt 10 tanárt és tanítót szervezett be ateista munkára, ma már csak egy maradt, a többiek lemondtak, mert belátták, hogy mun­kájuk nem lehet eredményes. Litvániában igen nagy százalékban keresztelik majt a »vprek» «•jr, és mint hivatalos, hatósági statisztikák szerint is, a tanuló ifjúság több mint 50 százaléka nyíl­tan vallja, hogy pozitíven értékeli az egyházi szertartásokat. Rendelje meg karácsonyra a HUNGARIAN MELODIES című kötetet! Magyar népdalok magyar, angol, német szöveggel, énekre vagy hegedűre, zongorakísérettel. A kötet ára postaköltséggel együtt 3,50 dollár KAPHATÓ: Catholic Publishing Co. 1739 Mahoning Avenue, Youngstown, Ohio 44509.

Next