Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1979 (86. évfolyam, 1-50. szám)

1979-05-27 / 21. szám

1979. május 27. NYISZTOR ZOLTÁN: ROVÁS Azt talán mindenki tudja, hogy az örmény nép az emberiség egyik legrégibb népe, s hogy a keresztény népek közösségében szintén a legrégibbek egyike. Azt azonban már kevesen tudják, hogy ez a hősies nép milyen tragédiákon ment keresztül. Carter amerikai elnök meghirdette az emberi jogok szabadságát, s azóta a lapok sokat foglal-koznak azokkal az országokkal, ahol az emberi jogokat megsértik, vagy egyenesen lábbal tiporják. Senkinek sem lehet kifogása az ilyen, nagyon is kisszámú esetek szellőztetése ellen, de az örmény nép tömeges kiirtásáról a múltban, s üldöztetéséről a jelenben alig esik szó a lapokban. Az örmények véres üldözése az első világháború alatt folyt le a török szultán rendeletére 1915-től 1918-ig, s hiteles adatok szerint egymillió halottal, 25 ezer deportálttal és 224 ezer menekülttel járt. Bár mindössze 80 ezer örmény van jelenleg Törökországban, újra politikai ás társadalmi nyomás alatt állnak. Több örmény templomot és iskolát felrobbantottak, s munkahelyeiken és telepeiken állandó fenyegetésnek vannak kitéve. A gyilkosságok oly gyakoriak, hogy sok örmény még a nevét is megváltoztatja, s letagadja örmény mivoltát. A tehetősebbek eladóvá teszik mindenüket, és kivándorolnak más országba. ★ Honi kommunistáinkat a megalománia jellemzi. Nagyot akarni, túlozni mindent, ami feltűnést kelthet. Olyan banketteket és fogadásokat rendeznek, ami mögött a francia köztársasági elnök vendéglátása elbújhat. A pesti szállodák szobáit olyan hűtőszekrényekkel látják el, ahol a vendég a legválogatottabb borokat, pezsgőket , és egyéb italokat maga válogathatja ki és fogyaszthatja el a megrendelés, pincér közbejötte nélkül. Ez a kommunista megalománia most a római Magyar Akadémia renoválásánál tombolta ki , magát. Igaz, hogy évekig pepecseltek rajta, de olyan berendezést kapott, hogy akár a Vatikán- nal versenyre kelhet. A felavatásnál is a dúsan , terített asztalnál valami négy bíborost, s a Va ,tikán minden baloldalinak tartott monsignorát , vendégül látták. Csak épp a cigányzene hiányzott, mely elhúzhatta volna, hogy „Lakodalom van a mi utcánkban”. ] ★ Szomorúan, de tehetetlenül nézzük, hogy sajátítják ki nemzeti értékeinket idegen nációk. A franciák legalább megemlítik franciává vált , művészeink magyar származását, a németek azonban még erre sem hajlandók. Tipikus példája ennek Liszt Ferenc, akit Franz Liszt néven erőszakolnak rá a nagyvilágra. De ugyanezt teszik a rólunk leszakadt mohó nemzetiségek is. Például idáig mindenki úgy tudta, és helyesen tudta, hogy a római német—s magyar kollégiumba a horvátok úgy jutottak be, hogy Magyarországhoz tartoztak. De most a horvátok már azt vitatják, hogy ők egyenesen a német kollégiummal léptek kapcsolatba, s nem a magyar alapítású Collegium Hungaricummal sodródtak oda. Hazudni bűn, de egyeseknél nemzeti erény! Tocai néven a legtöbbre becsült olasz borok egyike lett a Tokajból áttelepített venyigék mögé honosítása és kultiválása olasz talajon. Engem , annak idején a velencei Lidón, a vaporettóra, várva, egy ottani kocsmáros kínált meg először a tocaival, s ő maga mesélte el a tocai borman gyár származását.] Viszont a napokban hallottam, hogy bizonyos olasz patrióták azt kezdik híresztelni, hogy aocai olasz szó, s hogy a tokaji bort ők hozták se ki először, s hogy a magyarok tőlük vették át s a venyigéket, s ültették át magyar talajra. n ♦ Én már nem először látom újságcikkekben, főleg a Le Mondeban, hogy a mohamedánok, csak kulturális és szociális síkon akarnak a kattolikusokkal érintkezni, mert vallási téren el- ki háríthatatlan válaszfal van a kettő között. Ahogy , ők állítják, a mohamedánizmus az egyetlen egy-tíz istenhit, a katolicizmus viszont a Szentháromság él tana miatt többistenhit. Szegény VI. Pál pápa, s ez igazán nem gondolta, mikor külön titkárságot, állított fel a nem keresztény vallásokkal való al dialogizálására, hogy terve ilyen akadályokba, j£ fog ütközni. 101 Pedig ez történt most Marokkóban, ahol nagy fni hangon hirdettek meg a francia progresszív új katolikusok egy szabad dialógust a mohamedánokkal. Az összejövetelen nem vett részt a marokkói katolikus érsek, sem a nuncius, még csak nem is képviseltették magukat. A marokkói kormány is csak mint vendéglátó szerepelt udvariasságból, a marokkói mohamedánokat szintén nem érdekelte, úgy hogy a végén a franciák egymással vitakoztak és dialogizáltak. ★ Fonák helyzet állott elő Európában. Munkaalkalom nincs, de új állások özöne van! A látszólagos ellentmondás magyarázata az, hogy a munkanélküliek száma, talán az egy Németországot kivéve, mindenütt nő, de ugyanakkor az európai parlamentbe megválasztottak remek fizetést kapnak — a nemzeti parlamentek mintájára. Sőt: az új európai parlamentnek szüksége van személyzetre is, főként tolmácsokra és fordítókra, akik a kisebb nemzetek nyelvét a három nagy nyelvre átültetik. KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA Egy magyar mérnök levele a Közel-Keletről Kedves Bátyám! „Fából borotva, kutyából szalonna nem lesz ! soha!” Ez a régi jó, de igen találó közmondás jutott eszembe, amikor az időtlen Nílus víztükrén vágtázó vízibuszon az egyik svájci lapban Titóról, ■ Huáról és a nagyilág politikai fő bohócának, a román Ceausescunak nyüzsgéseiről szóló beszámólókat olvasgattam. , Változnak az idők, változnak az emberek! — tanultuk odahaza hajdanában. Ferenc József, az Osztrák—Magyar Monarchia uralkodója soha nem volt hajlandó szóba állni Petárral, a szerbek királyával, miután az gyilkosság útján szerezte meg trónját... Ma? Tömeggyilkosokat, volt terrorista bandavezéreket, évezredes világrendünket eltemetni akaró hétpróbás kommunistákat fanfárok harsonája mellett, ágyúk dörgésével fogadják, és fehér asztal mellett, gyöngyöző itallal telt pohárral egészségükre koccintanak. Eurokommunizmusról ír és beszél a láthatatlan erők által irányított hírszolgálat: ez a fajtája a kommunizmusnak (mintha a kommunizmusnak is fajtái lennének, mint a házi nyulaknak vagy a tojó tyúkoknak) szelídebb, emberibb, szalonképesebb és demokratikusabb, mint a barbár moszkvai Lám, az Örök Város, Róma polgármestere, aki ateista kommunista, csókkal illette a pápa őszentsége halászgyűrűjét. Báránybőrt húznak a fogait vicsorító fenevadra, s mint a görög legendák trójai falovát lopják be a szuperagymosott társadalmunk tudatába. Évekkel előtte Afganisztánban a Hari-Rud folyam vidékén dolgoztam. Olaj után szaglásztunk. Esténként sátraink előtt ülve beszélgettünk. Abban az időben a New York-i üvegpalotában India és Pakisztán megbízottai egymást okolták fegyveres konfliktusukért. Ekkor mondotta egyik pakisztáni mérnök kollégánk a következőket: „Ha valamikor megírják korunk történetét, hazugság és becstelenség korszakának fogják bejegyezni a következő korok okulására!” Vízibuszunk ezüst csíkot hagy maga után. Félig kiemelkedve a vízből nyeli a kilométereket. Kétoldalt, a parti részen, apró vitorlásokból, ,,faluka”-kból, ki horoggal, ki hálóval igyekszik a Nílus vizéből szűkös élelméhez pótlékot szerezni, mert irtózatosan szegény az egyiptomi fellah. Sok a gyermek, mint általában az igazhitűeknél, és nem elég a pár maroknyi durva (kölesszerű kása). Tovább lapozok a svájci újságban. Pinochet tábornokot, a chilei diktátort náci vezérnek titulálja, amiért a „demokratikus polgárok” ez- I reit rács mögött tartja, igaz - írja a riporter -, s némelyek kaptak kiutazási engedélyt, akik aztán Moszkvában, a Pravda szerkesztőségében mondották el megkínoztatásuk rémes történetét. Egész oldalon siratják a chilei demokratiku elvtársakat, de odább, lent a lap alján, öt sor szentelnek a kabuli (Afganisztán) és az Addi Abeba-i (Etiópia) eseményeknek, pedig ezeken a helyeken a chilei elvtársak elvtársai által legyilkoltak százai hevernek temetetlenül az utcák kövezetén, írja az angol Manchester Guardian. Hirtelen kiszélesedik a Nílus. A parti részei a horizont szélére távolodtak. Közeledünk Nagy Gáthoz. Mikrofonon figyelmeztetik az utasokat: „rajzolni, fényképezni tilos!” Összehajtom a térdemre fektetett lapot. Egyoldalú beállítottságán nem csodálkozom. Igen kevés azoknak a lapoknak a száma, amelyel meg merik írni az igazságot. Hűs szellő csaj arcomba. A nagy folyamok jellegzetes szaga elálmosít. Lehunyt szemmel, félig ébren vissza álmodom magamat térben és időben... Mohamed Daud afgán herceg elűzte a betegsége külföldön gyógyítgató királyt, és átvette az ország vezetését. Letartóztatta a királyhű tábornokokat és tisztviselőket. A vér nélküli forradalom (csak magában Kabulban, a fővárosban ezrekre ment a kivégzettek száma) első intézkedései közé tartozott a külföldiek, „nyugat, imperialista ügynökök” eltávolítása az országból. „Afganisztán népe nem tűr semmilyen fajta diktatúrát! Szabadon, demokratikus életformában akarunk élni, jó barátságban északi szomszédunkkal, ahonnét éhező népünk számára kenyérrel együtt élet jön országunkba!” Égbe nyúló hegyek alig járható ösvényein végtelen hoszszú öszvérkaravánok hozták a Szovjetunió küldte gabonászsákokat. Mindegyik öszvérhajcsai kiképzett bolsevista ügynök volt. Amikor útlevélügyben Kabulban jártam, azokban a napokban, volt alkalmam ezeket az öszvérekkel érkezett ügynököket kihallgatni, mert honnét is tudhatták ők, hogy van valaki a közelükben, aki oroszul is ért... Mohamed Daud azzal nyugtatta magát és az argán népet, hogy a kommunizmus lenini formája megszűnt, amikor Sztálin felvarrta a marsalli lampaszt nadrágjára, és elfogadta az excellenciás címet. Szerinte — és ezt hangsúlyozta — a kommunizmus demokratizálódott. A forradalmi kilengések után a fejlődés és törvényesség időszaka következett... És most Mohamed Daud egész famíliájával és az ő vezette uralkodó osztállyal együtt a másvilágon elmélkedhet azon a régi igazságon, hogy „Fából borotva, kutyából szalonna nem lesz soha!” A kommunista hiába csókolja meg Krisztus földi helytartója kezén a halászgyűrűt, csak az alkalomra vár, hogy Lenin doktrínája szerint mint kapitalista díszt le is húzza azt! Asszuán, Egyiptom Szeretettel: Károly (Beküldte: v. Nagy Lajos) Meddig lesz magyar élet Amerikában? Svájcban, az ötvenhatos forradalom huszadik évfordulója alkalmából a német nyelvű televízió egyik adásában három magyar szerepelt. Két évtizedet töltöttek a semleges paradicsomban, legalábbis egyiküknek jól frigy a sorsa, mégis úgy nyilatkoztak, hogy nem tudtak beleilleszkedni a környezetükbe. A bennszülött svájci nézők megrökönyödve vették tudomásul, hogy húsz éve él közöttük valaki, aki saját bevallása szerint még a vállalati kantinban sem hajlandó szomszédaival beszélgetni, mert „magyar akar maradni, és nem hajlandó asszimilálódni”. A történetről eszembe jutott egy másik csodabogár — fiatal nő —, aki néhány hónappal Amerikába való megérkezése után magyar társaságban nem engedte négyéves kislányát magyarul beszélni, mert azt akarta, hogy azonnal enki legyen belőle. Később hallottam, hogy egyik legnagyobb amerikai magyar protestáns egyházunk lelkészének a fia és több ismert írónk ,s költőnk gyermekei még annyit sem tudnak apáink nyelvén, mint annak idején Habsburgaink, kik viharos lelkesedést keltettek néhány magyar szó idegenes kinyögésével. Akad, aki a levét angolos hangzásúra változtatta, és olyan volt hazánk fiával is találkoztam, aki messze ekerüli a többi magyart. Érdemes itt néhány percre megállnunk, és megkérdezni magunktól: mi is hát a külföldre rakadt magyarok feladata? Még egyszerűbben igaz-e, hogy csak a teljes asszimiláció menthet meg bennünket az éhenhalástól, vagy talán az a helyes magatartás, ha elvi okokból teljesen távol tartjuk magunkat a befogadó ország nem magyar származású lakosaitól? E sorok írója úgy véli, hogy az arany középút és az általános emberi tisztesség szabályainak követése a helyes válasz. Akár amerikai magyarok, akár magyar amerikaiak vagyunk, a bevándorlók sok nemzetiségű országában nyugodtan ragaszkodhatunk származásunkhoz, ezt senki sem róhatja fel nekünk. Magyar központoktól távol felnőtt három fiam megtanulta, hogy a magyar nyelv kincs, amit bizalmas beszélgetésre éppúgy fel lehet használni, mint alapnak más nyelvek tanulására, hiszen angol anyanyelvűeknek, főként a kiejtési szabályok miatt, gyakran rendkívüli nehézséget okoz a többi világ- nyelv elsajátítása. Emellett a szép magyar szó, kulcs a magyar irodalomhoz vagy akár a házulról érkezett nagymamával való társalgáshoz. Hagyományaink, közöttük a tánc, a népművészet és a magyar konyha színvonala közismert. — Bennszülött amerikaiak is emlegetik, hogy a magyar társasági életnél színesebb és szórakoztatóbb aligha akad. Persze, azok, akik nem Magyarországon laknak, nem élhetnek kizárólag magyar életet. Aligha kell magyarázni, hogy angol nyelvterületen meg kell tanulni angolul, ha másért nem, hát a közlekedési és munkabiztonsági szabályok elsajátítása érdekében, de a magyar érdekek védelme és téveszmék eloszlatása okából is fontos az angol nyelv tudása. Nem folytathatunk struccpolitikát! Tudomásul kell vennünk a tényeket, amik között elsőrendű fontosságú, hogy választott hazánkban teremtettünk magunknak egzisztenciát, itt kell élnünk, és csaknem biztos, hogy itt is halunk meg. Az álmodozás, az örökös múltba nézés gyakran a valóságtól való menekülés. Csupán arra jó, hogy megkeserítse életünket. Hogy meddig lesz magyar élet Amerikában? Addig, amíg otthonainkban, egyesületeinkben, egyházainkban és kiadványainkban ég a magyar nyelv és kultúra lángja. Amint ez kirobban, üstté és pernyévé változik minden. Elsősorban rajtunk múlik, hogy mi lesz a nyolcadik törzs amerikai ágának sorsa. Szilassy Sándor MEGJELENT SZITNYAI ZOLTÁN: Alázatos élet című regénye. ÁRA: 4 DOLLÁR Kapható a Vasárnap könyvosztályán, 1739 Mahoning Avenue, Youngstown, Ohio, 44509. 3. oldal A szabadságharcos MTI jelenti A Magyar Szabadságharcos Világszövetség április 20-án és 21-én a washingtoni Capitol Hill szálló nagytermében tartotta 9. világkongresszusát. A gyűlésen 35 helyi (9 európai, 16 amerikai és 10 kanadai) szervezet képviselője vett részt, továbbá a kontinentális szervezetek részéről Szörényi Éva (Egyesült Államok), Magas István (Kanada) és Nagy Alajos (Európa). A világszervezet elnökét, a betegsége miatt távol maradó dr. Pogány Andrást Vitéz Baán OFM, alelnök képviselte, és részt vett a kongresszuson Tollas Tibor, a világszövetség főtitkára is, valamint Glatter Zoltán, az angliai szervezet képviseletében. A kongresszus elnöki tisztségére Pásztor Lászlót választották meg, s az első napon az ügyrendi határozatok, valamint a beérkezett írásbeli javaslatok és jelentések tárgyalása képezte a kongresszus munkáját. A második napon ünnepélyes, nyílt ülést tartott a kongresszus. Gereben István felolvasta Carter elnök üzenetét, amelyben köszönti a Szabadságharcos Szövetséget és a kongresszust abból az alkalomból, hogy Fabricy Kováts Mihály emlékét ünnepüki, „aki nemcsak életét adta egy új nemzet születéséért, de magával hozta szülőhazájából a szabadság szeretetét és az emberi jogok tiszteletét, azokat az eszméket, amelyekhez őseik örökségének megtartásával együtt Önök is hűségesen ragaszkodnak.” Dr. Bakó Elemér tartotta meg ezután előadását Fabricy Kováts Mihályról legújabb kutatásai alapján. A kongresszus egyhangúan a következő tisztikart választotta meg az elkövetkező 2—4 éves időszakra: Világszövetségi elnök: Vitéz Baán OFM; alelnökök: Tollas Tibor, dr. Töttössy Ernő, Walter István, Helcz Tibor; kontinentális társelnökök: Légrády László (Európa), Magas István (Kanada), Szörényi Éva (Egyesült Államok); főtitkár: dr. Löte Pál; titkár: Sulyánszky Jenő; kontinentális szervező titkárok: Nagy Alajos (Európa), Kennedy-Keresztes Tamás (Kanada); gazdasági bizottság: Oltványi László, dr. Szilágyi Pál, Vastagh József; nemzetközi kapcsolatok bizottsága: Vitéz Baán OFM, elnök, Bácskai H. Béla, Dolinszky János, Gereben István, Glatter Zoltán, Magas István, Nagy Alajos, Németh István, dr. Pogány András, dr. Szimonisz László, dr. Töttössy Ernő, Walter István; sajtóbizottság: dr. Löte Pál elnök, Derényi Jenő, Kennedy-Keresztes Tamás, Lapping Ferenc, Lehotay Attila, Tollas Tibor; tanácsadó testület: Yves de Daruval, dr. Eszterhás István, Hajdu Németh Lajos, dr. Horányi Tibor, Kölley György, Kővágó József, Közi Horváth József, Pásztor László. Vitéz Baán elnök köszönetét fejezte ki azért az áldozatos munkáért, melyet az előző elnökség és tisztikar kifejtett, s egyben a tagság és az összmagyarság támogatását kérteaz elkövetkező időszakra is. Gereben István Yves de Daruvar, a szövetség, díszelnöke szavait tolmácsolta, aki levelében kifejtette, hogy a magyar forradalom jelentőségét abban látja, hogy a harmadik út keresését szolgálta, s ezzel a 20. század legfontosabb forradalmának kell tekinteni! A kongresszus a Hiszekegy elmondásával ért véget. A kongresszussal egyidejűleg s programjába tartozóan még három fontos esemény zajlott le. Szabadságharcos küldöttség kereste fel a „Commission on Security and Cooperation on Europe” bizottságot és a külügyminisztérium kelet-európai országának vezetőségét a politikai foglyok és Erdély ügyében, Gereben István vezetésével. Szombaton este volt a Hungária Bál, amelyen a szabadságharcos küldöttek a washingtoni és magyar közélet képviselőivel találkoztak. A gróf Teleki Pál miniszterelnök születésének 100. évfordulójához kapcsolódó szép esemény megrendezése a washingtoni szabadságharcos szervezet tagjait, s elsősorban Györik Józsefnet dicséri. Vasárnap délben a Szabadságharcos Szövetség rendezésében felekezetközi emlék-istentisztelet volt az arlingtoni Hősök temetője Old Chapel of St. Myers elnevezésű kápolnájában, amelyen az amerikai haderők küldöttei is részt vettek. Fabricy Kováts Mihály érdemeit Donald S. Dawson tábornok méltatta, és Vitéz Baán, Szörényi Éva és Gereben István vettek részt a programban a magyar részről. Az emlékünnepély után az amerikai haderő és a szabadságharcosok küldöttsége koszorút helyezett az Ismeretlen Katona emlékművére. Megjelent Varga László könyve: Kérem a vádlott felmentését! Először kerül az olvasó kezébe az 1947-es választásokon a kommunista pártot legyőző Demokrata Néppárt működése. Támogatta-e Mindszenty bíboros a Néppártot? A szerző a könyv második részében a háború alatti és utáni érdekesebb védelmeit írja meg: Rátz Jenő, Rátz Erzsébet perét, a Bárczy államtitkár elleni merényletet, a siófoki szabi kanyaróban elkövetett 42 gyilkossággal vádolt személy ügyét stb. Hogyan tűnt el Kiss Szaléz? — Miért vállalta Sztójay a miniszterelnökséget, és Hindy Iván altábornagy Budapest védelmét? Végül a könyv egy hosszú fejezetben betekintést nyújt az amerikai és házassági perek bonyolult szövevényébe, és próbál felelni a kérdésre: miért válnak a házastársak? A könyv a szerző kiadásában jelenik meg, és megrendelhető az alábbi címen: DR. VARGA LÁSZLÓ ESPORLAS MALLORCA, SPAIN Ára félkemény kötésben, postaköltséggel együtt 12,50 dollár, vagy ennek megfelelő összeg. Kapható a VASÁRNAP könyvosztályán is: 1739 Mahoning Ave., Youngstown, Ohio 44509.