Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1979 (86. évfolyam, 1-50. szám)

1979-09-23 / 36. szám

A KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA 1979. szeptember 23. Wass Albert Washingtonban Először csak ostoba pletykának, mendemondának véltük, de aztán egyre többen mondták igaz a hír! Wass Albert ellen vádat készül emelni az amerikai igazságügy-minisztérium! Más újságban is megjelent — mesélték a jól értesültek —, hogy háborús bűnösként bíróságok állítják! A magyar emigráció megdöbbenéssel fogadta a hírt: a nagy erdélyi író, az egyetemes magyar irodalom egyik legnagyobb élő alakja, Erdély ügyének fáradhatatlan harcosa amerikai bíróság előtt? Harmincöt évvel a háború után ilyen képtelen vádakkal meg lehet hurcolni egy köztiszteletben álló polgárt, egy makulátlan múltú közéleti férfiút?... Aztán — szerencsére — a hírek túlzottaknak bizonyultak! Wass Albert maga mondta el a valóságot, ami ugyan nem kevésbé felháborító, de — egyelőre legalábbis — még messze van a bírósági tárgyalástól. A tényeket most az ő szájából hallottuk Washingtonban, ahová azért jött, hogy az igazságügy-minisztériumban tisztázza, milyen vádak vannak ellene. S ha már a fővárosba érkezett, módot talált arra, hogy találkozzék az itteni magyarsággal, és beszéljen nekik az erdélyi véreinkért folyó harcról. Mely — mint hallani fogjuk — igen szoros összefüggésben áll az ellene indított hajszával. De adjuk át a szót Wass Albertnak, hadd mondja el ő maga, mi is folyik körülötte. — Az a hír terjedt el — kezdte szavait —, hogy engem megidéztek az amerikai igazság- ügy-minisztériumba. Ez nincs így. Csak a sajtóban támadtak meg, és a támadó cikkek arr hivatkoztak, hogy az igazságügy-minisztérium egyik osztálya vagy csoportja engem bizonyos dolgokkal vádol. Erre a képviselőm útján érintkezésbe léptem az illetékesekkel, és saját kivárságomra megjelenek előttük. Hivatalosan engem , még a mai napig senki sem vádolt, de a hátam mögött annál többet. Wass Albert ezután megvilágította, honné fúj a szél. Elmondotta, hogy ha valaha kétségei lettek volna arra nézve, hogy a helyes úton jár-e (már pedig melyik, eszményekért küzdő gondolkodó emberben nem merül fel néha kétely: érdemes-e?), a mostani támadások meggyőzték arról, hogy nem hiába dolgozik! — Mert azok, akiktől meg akarom menteni erdélyi népemet — fűzte hozzá —, engesztelhetetlenül haragusznak rám. És ez mutatja hogy jó munkát végzünk! — Ez a hajsza bizonyítéka annak, hogy félnek tőlünk. Mert ha nem félnének, akkor nem lenne érdemes egy ilyen rágalomhadjáratot megindítani ellenem, hogy belekeverjék neveme azokba az atrocitásokba, melyeket 1940-ben az Észak-Erdélybe bevonuló honvédek állítólag elkövettek. Ha nem lenne igazunk azokban a cikkekben amiket írunk, és a könyvekben, amike kiadunk és terjesztünk, csak legyintenének és mosolyognának erőfeszítéseinken. De mivel elevenükre tapintunk, hát most így próbálnak viszszavágni. Az erdélyi helyzetről elmondotta Wass Albert hogy az egyre romlik. — Hol vannak már azok az idők — sóhajtott fel —, amikor még arról cikkeztünk, hogy magyar gyerekeknek órákon át tüskét kellett a fejük fölé tartani, mert magyarul beszéltek egymás között az iskolában, és azon is túl vagyunk már, mikor magyar tanítókat azért vertek agyon a román rendőrségen, mert nem írták alá a brassói magyar iskola megszüntetését kérő beadványt. Ma már ott tartunk, hogy az erdélyi magyarság vezetői ellen besugárzással követnek el merényletet. Bizonyítékaink vannak arra, hogy Király Károly és családja, meg jó barátja, Zolcsák Sándor és családja ki vannak téve urániumsugárzásnak. S amikor Király Károly azt kérte, hogy engedjenek hozzá egy kommunista országok orvosaiból álló bizottságot, a román kormány megtagadta ezt. Ami önmagában bizonyíték arra, hogy Király Károlyék életére törnek. Ezután arról beszélt Wass Albert, hogy ki mit tehet pozitív irányban az erdélyi magyarságért. Felhívta a figyelmet arra, hogy mindenki elmehet a képviselőjéhez, és tájékoztathatja őt a romániai állapotokról. — De tehetnek mást is — folytatta —, ami összefügg azzal, amiért én most itt vagyok a fővárosban. Ugyanis abban az ügyben, amibe engem bele akarnak keverni, nem vagyok egyedül. Rajtam kívül még kilencven magyar szerepel azon a listán, akiknek múltját ez a bizonyos csoport — én fejvadászoknak nevezem őket — le akarja nyomozni. Szinte hihetetlenül hangzik, hogy negyven év előtti eseményeket akarnak előráncigálni, melyeknek tanúi már jórészben meghaltak, és szereplői — ha még élnek — már nyolcvan felé járó idős emberek. Ezek ellen indítanak most hajtóvadászatot, amiben az ördögi az, hogy ha az illető ártatlan is, annak bebizonyítása rengeteg pénzbe kerül. És az érintettek mind szerény nyugdíjból élő öregek, akiknek minden megtakarított garasa rámehet egy ilyen ügyre. Ezeknek a bajban levőknek a megsegítésére azt tehetjük: megkérjük képviselőinket, indítsanak vizsgálatot, hogy tulajdonképpen mi is történik ennek a csoportnak a munkáján belül. És tiltakozni kell az ellen, hogy ilyen régi ügyekkel ártatlanul vádoljanak becsületes embereket! Wass Albert még az emigrációnak arról a kötelességéről beszélt, hogy annak kell szólnia a némaságra ítélt, kisebbségi elnyomatásban élő erdélyi magyarság helyett. Most mit kell mondanunk? — Jelen pillanatban — fejtette ki Wass Albert — arra kell kérnünk az Egyesült Államok kormányát, hogy a kereskedelmi kedvezményeket vonja meg Romániától mindaddig, míg a román kormány eleget nem tesz a békeszerződés paragrafusainak, a helsinki egyezménynek, az Egyesült Nemzetek alapokmányának és saját alkotmányának. És itt van az a pont, ahol én egy lépéssel tovább megyek: amennyiben Románia erre nem hajlandó, akkor a civilizált emberiségnek kötelessége kimenteni Erdély magyar népét abból a börtönből, amibe bekényszerítették, és Erdélyt vissza kell csatolni Magyarországhoz! Előadása befejezéseként Wass Albert még részleteket olvasott fel most kiadott legújabb regényéből, mely angolul is megjelent. Ennek egyik fejezetében egy szereplővel elmondatja mindazt, amiért tulajdonképpen az egész történetet megírta. A felolvasott részből Erdélyi igazságával ismerkedik meg az olvasó, amit Wass Albert a szépíró vonzó stílusával és a felkészült politikus-történész bizonyos lágyismeretével írt meg, „épített bele” könyvébe. Ez talán hasznosabb propaganda Erdély érdekében, mint sok tudományos értekezés, mert ebben az országban egy regényt inkább kézbe vesz az átlagember — akinek így sok mindent el lehet mondani, amire másképp nem nyílik mód. — És ez a mi célunk: hangoztatni az igazságot! Mert akár tetszik valakinek, akár nem, akár elfogadja valaki, akár nem, mi valameny e ínyien követi minőségben vagyunk itt. Azért küldődött bennünket ide a jó Isten, hogy mi képvi-seljük rabságban élő népünket, és ha mi ennek a követi tisztségünknek nem teszünk eleget, ak-kor mulasztás terhel bennünket, bűnt követünk el, sokkal nagyobbat, mint amivel engem és ki- lencven más magyart hamisan vádolnak az új- Ságokban! — fejezte be előadását Wass Albert,és a hallgatóság tapsaitól kísérve. 1 . A washingtoni Guy Madison Hallban össze-! gyűlt szépszámú magyar közönség még sokáig ünnepelte a nagy írót, aki az előadás után ma-magánbeszélgetésben elmondotta: úgy hírlik, hogy a hajszát ellene egy Major nevű, Bécsben élő magyar (?) újságíró (?) indította el, akit a jó „magyar Wiesenthal” néven szoktak emlegetni, mert a zsidók ellen elkövetett atrocitások ki- nyomozására specializálta magát. Az előadás — melynek megrendezéséért az Erdélyi Világszövetség washingtoni „Kolozsvár” - i osztályát illeti dicséret — jó alkalmat adott arra, hogy széles körben ismertté váljon a Wass Albert ellen megindított hajsza, és véget vessen a találgatásoknak. Mostantól kezdve figyelem-mel kísérjük a történendőket, és bízunk abban, hogy ez a felháborító akció zátonyra fut. Elvégíre jogállamban élünk, ahol a felelőtlen vádaskodás büntetendő cselekmény. A magyar emigráció mélyen elítélte az esetet, és szolidáris Wass Alberttal. Kérjük a jóIstent, segítse őt, hogy mielőbb tisztázhassa magát a vádak alól, és zavartalanul folytathassa munkáját mindnyájunk javára, erdélyi véreink megsegítésére. r (—g gy—) t A szovjet kihívás Kubában (Folytatás az 1. oldalról) kubai hírügynökség bőven ontott. Fegyverek határokon való átcsempészésével, gerillák kiképzésével és országról országra való bevetésével segítette a helyi elemeket küzdelmük folytatásában. Sokan azt várták, hogy ez a gerillatámadás a fennálló rend ellen 8—10 év múlva sikeres lehet. De a siker nem következett be. Tanulmányomban rámutatok a sikertelenség okaira: egyik volt az 1962-es amerikai—orosz kubai misszió krízis, amelyből Moszkva kivonta magát visszavonulással. Ez ártott Castro népszerűségének. De hamarosan Castro azt is nyíltan bevallotta, hogy kommunista; ezzel sok latin-amerikai előtt elvesztette forradalma latin ízét. Az is hozzájárult a sikertelenséghez, hogy Kuba kis ország, s így a nagyobb latin-amerikai országokban forradalmi módszere nem alkalmazható. Amikor egy ideig úgy látszott, hogy magában Kubában sincs átütő sikere forradalmának, nyilvánvalóvá lett, hogy min lehet modellje a kontinentális felszabadításnak. Végül azt is számon kell venni, hogy Castro magának kisajátított messiási küldetés megosztotta a latin amerikai kommunista pártot. A párt rém vezetői ugyanis nem fogadták el Castrót vezérüknek, sem módszerét: az erőszakos gerillaharcot. Ők folytatták régi módszerüket: a fennálló renddel való együttműködést és beszivárkodást, a hatalomátvétel „békés” előkészítését. Megjegyezzük, ez sem hozott átütő sikert! Elgondolkodtató, hogy amiben Castro akkor felsült, most Moszkva együttesében Afrikában szinte gátlás nélkül exportálja a kommunista forradalmat gerillaküzdelem módján. Moszkva és Havanna együttes terve pedig további lépésekre kész, ezért van szovjet brigád Kubában. A szovjet brigád jelenlétébe nem nyugodhatunk bele A Pravda szerint az Egyesült Államok háborús körei és a SALT II ellenségei találták ki az egészet. Ez a szovjet jelenlét már évek óta megvan, és szovjet fegyvereket használó kubai egységek kiképzői. Igaz, hogy a CIA, ahogy újab ban kiderült, évek óta tévedett a szovjet kommunista fegyveres erőhatalom kiértékelésében. Viszont most lefényképezték ezt a szovjet brigádot teljes gyakorlatozás közben. Carter elnök jelentésüket elfogadta, és hivatalosan közölte a tényt az amerikai néppel. E sorok írója elhiszi, hogy Moszkva és Castro merészségükben ismét itt kereskednek az Egyesült Államok portája előtt. Bűnöző múltjuk alapján csak a legrosszabbat várhatjuk tőlük. E sorok írója azt is elhiszi, amit Jackson szenátor állít, hogy a Szovjetunió kiépítette Kubában a tengeralattjáró-bázist is, és a misszisek közül is többet visszacsempészett. A yankeek annyira hittek a détente-ban, és annyira el vannak foglalva sokban maguk okozta problémákkal, hogy Moszkva—Havanna könnyen kibabrál velük. De ez a kihívás elevenbe vág. Ezt az Egyesült Államok nem nyelheti le. Mi is osztjuk a véleményt, hogy ezt a kubai „status quo”-t nem fogadhatjuk el. De Castro örökös kihívásait se. Annak idején az OAS, az Amerikai Államok Szövetsége külügyminisztereinek tanácsa 1964- ben Kubát felforgató üzelmei miatt kizárta az OAS-ból. A legtöbb amerikai állam, az Egyesült Államok is, megszakították vele a diplomáciai és gazdasági kapcsolatot. Várjuk, hogy mi történik most. Ez az Egyesült Államok nagy próbája. Carter elnök mindenképpen sorsdöntő vizsgája! Chicago, 1979. szeptember 10. Szeptember 18. kezdődik az iskola! Helye: Kérésünkre az idén a lakewoodi iskolarendszer kedd estékre (fél héttől fél kilencig) , az Emerson középfokú iskolát (13439 Clifton Blvd.) bocsátotta rendelkezésünkre, ahol 10 tanterem, zeneterem és auditórium rendszeres használtával a magyar iskola előnyösebb helyzetbe került. ■ Kezdete: Szeptember 18-án este fél hétkor csak az új tanulóktól kérdezzük meg adataikat, a régi tanulók jelentkezés után azonnal osztályukba vonulnak, ahol kezdődik a tanítás. Adomány: A terembér-hozzájárulás az idén marad a félévi 25 dollár, amíg az iskolarendszer a bért nem emeli. Ez gyermekenként értendő. A beíratást és pénztári adminisztrációt a magyar iskola pénztárosa, Dóra Endréné vállalta. ! Csekkeket kérjük a Hungarian School Care Club I nevére írni, és neki átadni. Tankönyv: A bejáratnál felállított asztalonlesznek a tankönyvek és a tanítási segédeszközök. Az első összejövetelen — osztályonkénti beosztásban és megjelölve — ezek kedvezményesen megvásárolhatók. Az első összejövetelre minden gyermek hozza tavaly is használt tankönyvét. Ez felesleges vásárlástól kímélheti meg a szülőket. A második órán már nem árusítunk könyveket. Fontosabb dátumok: Szeptember 11-én este fél nyolckor tanítói megbeszélés. Szeptember 18-án kezdődik a tanítás. Október 1-én tanári megbeszélés a Rocky River könyvtárban, este fél nyolckor. Október 16-án írásbeli érettségi irodalomtörténetből. November 3-án szombaton este a clevelandi Szabadságharcos Szövetség ünnepi vacsorát rendez a Magyar Iskola javára. A megemlékezést Tollas Tibor (München) mondja. Helyét és idejét időben közöljük. November 20-án szóbeli érettségi irodalomtörténetből. December 3-án tanári megbeszélés a Rocky River könyvtártermében este fél 8 órakor. Papp Gábor Peller Miklós Dóra Endréné „A hit a második világban" Svájcban, a Zürich melletti Zollikonban befejezte ez évi ülésezését „A hit a második világban” nevű, felekezetek közötti szervezet, amelynek jelenlegi vezetője Eugen Foss evangélikus tiszteletes. A szervezetnek számos katolikus vezető tagja van, több nyugat-európai püspökség delegátusokat küldött az organizációba, főleg Németországból, Hollandiából és Ausztriából. „A hit a második világban” vezetőinek legfőbb célja, hogy pontos információkkal rendelkezzenek a kommunista uralom alá került egyházak életéről. Az ez évi konferencia vezérmotívuma az a tétel volt, hogy az ateizmus törekvéseibe nem szabad belenyugodni, az ateizmussal bátran és tudatosan szembe kell szállni. Korunk legfőbb feladata az emberi jogok érvényesítése. 3. oldal BAJBAN VAN JIMMY CARTER: az Állatvédők Egyesülete nem támogatja újraválasztását Az események nagyjából a következő sorrendben zajlottak le: Jimmy egyhetes mississippi hajókázása után a georgiai baráti törzs tagjai összedugták a fejüket, hogy kiértékeljék az elért eredményt. Vagyis: kenyéradó gazdájuk a néppel való érintkezés során szerzett-e magának annyi jó pontot, hogy marad-e valami reményük arra, megtarthatják-e maguknak további négy évre a díszes, évi 40—50 000 dollárt hozó állásukat. A mind sűrűbben felbukkanó más elnökjelöltektől semmi biztatást nem kaptak arra, hogy megválasztásuk esetén csak egy törzstag is megmaradhat a helyén. A kiértékelés eredménye erősen negatív lett. Jimmy partraszállásai alkalmával az összegyűlt választópolgárok nagyobb része elfogadta ugyan Jimmy feléjük nyújtott kezét, de ennél több reménykeltő jel nem mutatkozott. Az egészen egyszerű emberek politikája az energiaválságnak az egydolláros (és magasabb) benzinárak bűnbakjának a kereséséig terjed csak, és ezt a bűnbakot Jimmyben vélték megtalálni, csupán azért, mert ő az elnök. A kevésbé egyszerű emberek már odáig mentek, hogy megállapították: a benzinárakban nem is annyira az arabus olajsejkek a bűnösök, hanem az a bizonyos közel-keleti politika, amit Carter képvisel, és ami az arabusokat folyamatosan felbosszantja. Az elit társadalomnak a véleménye pedig egészen röviden ez: „Jimmy és a politika? Ugyan!” Közben még egyéb bajok is történtek. Cyr Vance külügyminiszter, Andy Young ENSZ-követ és Zbig Brzezinski nemzetbiztonsági főtanácsadó súlyosan összekaptak azon, hogy melyikük az amerikai külpolitika képviselője: Cyr, Andy vagy Zbig? Jimmy nem tudott igazságot tenni közöttük. Azután Andy PSO-s kalandja úgy az izraeli, mint az amerikai zsidókat egyhangú felhördülésre késztette, majd Andy kibillentése úgy az afrikai, mint az itteni négereket lázította fel, így az a veszély áll fenn, hogy Jimmy elveszti ezt a két, őt annyira támogató népcsoportot sok milliós szavazataikkal. Közben még egyéb bajok is történtek. Cyrus Vance sorolására sem idő, sem hely nincs. Tény, hogy tenni kell valamit! Erre a georgiai bölcsek a volt elnökválasztások történeteit tanulmányozták, minek során megállapították, hogy már választottak olyan elnököt is ebben az országban, akinek szintén annyi fogalma volt a politikáról, mint Jimmynek, azonban valami hősi tett valósága vagy legendája fűződött a nevéhez. Ilyen volt Dwight Eisenhower, aki még a békeidőkben a sors kifürkészhetetlen kegye folytán tábornokságig vitte. Majd a háború alatt — miután szavát adta Franklin D. Rooseveltnek, hogy semmit sem fog tenni a nagy szövetséges, Sztálin szándékai ellen —, megtették az Európában harcoló amerikai csapatok főparancsnokává. Bár különösebb hőstettek nem fűződtek a nevéhez, hat évvel a háború után a Roosevelt-utódtábor előszedte őt a megérdemelt nyugdíjas életből, mert benne látták az egyetlen lehetőséget, hogy megakadályozzon egy konzervatív irányú földcsuszamlást. Ezért beagymosták az amerikai népbe, hogy „Ike” nemcsak golfozni tud kielégítően, hanem ő volt a II. világháború győztes hadvezére — és nem Montgomery angol tábornagy. Meg is volt az eredmény: az 1952-es elnökválasztáson fölényesen győzött. Jimmyt nem lehetett győztes hadvezérré megtenni, ezért más területet kellett keresni a számára, ahol a férfiasság és az erő koszorúját lehet a nyakába akasztani (vagy esetleg ezek legendájának a koszorúját, mert hiszen „Ike” győztes hadvezéri koszorújából sem lehet most már biztosan tudni, hogy az mennyi részben alapult tényeken és mennyi a legendán). Egy ilyen területnek kínálkozott a sport, mert azt sokan tudták Jimmyről, hogy szenvedélyes sporthorgász. Ezért augusztus végén a Fehér Házból egy hírt szivárogtattak ki, mely szerint a múlt tavaszon Jimmyt csónakos horgászása közben egy feléje úszó nagy nyúl megtámadta, ő azonban a provokálatlan támadást visszaverte, nagyot ütvén az evezőlapáttal a nyúl fejére. Ilyen módon a halászat sportja a vadászat sportjával egészítődött ki, bizonyítván Jimmy férfiasságát, erejét és lélekjelenlétét, amely egyben ígéret is arra, hogy a második négyéves elnökösdije alatt is megvédi az országát minden ellenséges támadástól. A hírben az is benne volt, hogy a hőstettről fénykép is készült, ezt azonban nem hozzák nyilvánosságra, mert nem egészen jól sikerült. ( Folytatása a hatodik oldalon.) Megjelent Varga László könyve: Kérem a vádlott felmentését! Először kerül az olvasó kezébe az 1947-es választásokon a kommunista pártot legyőző Demokrata Néppárt működése. Támogatta-e Mindszenty bíboros a Néppártot? A szerző a könyv második részében a háború alatti és utáni érdekesebb védelmeit írja meg: Rátz Jenő, Rátz Erzsébet perét, a Bárczy államtitkár elleni merényletet, a siófoki „tabi kanyar”-ban elkövetett 42 gyilkossággal vádolt személy ügyét stb. Hogyan tűnt el Kiss Szaléz? — Miért vállalta Sztójay a miniszterelnökséget, és Hindy Iván altábornagy Budapest védelmét? Végül a könyv egy hosszú fejezetben betekintést nyújt az amerikai és házassági perek bonyolult szövevényébe, és próbál felelni a kérdésre: miért válnak a házastársak? A könyv a szerző kiadásában jelenik meg, és megrendelhető az alábbi címen: DR. VARGA LÁSZLÓ ESPORLAS MALLORCA, SPAIN Ára félkemény kötésben, postaköltséggel együtt 12,50 dollár, vagy ennek megfelelő összeg. Kapható a VASÁRNAP könyvosztályán is: 1739 Mahoning Ave., Youngstown, Ohio 44509.