Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1980 (87. évfolyam, 1-50. szám)

1980-01-06 / 1. szám

AUG 1­78 LOUIS SZATMARY 2218 N LINCOLN AVE CHICAGO ILL 60614 1980.-VOL. 87. ÉVF. Jan. 6. - VASÁRNAP - 1. sz. Amerika egyetlen katolikus CotfaolIC IIUIll£lll*Í«lIlS’ SlUlíIaV The onIy Catholic Hungarian magyar hetilapja ■ -..................................... Weekly Newspaper in the U.S.A. Eqves szám ára: 35 cent KIADÓHIVATAL: — EDITORIAL OFFICE: Price of one copy: 35 cents 1739 Mahoning Avenue, Youngstown, Ohio 44509 — Telefon: (216) 799—2600 és 799—3335. (USPS 291-640) A magyar értelmiség megmozdulása Széles körű tiltakozó mozgalom Magyarországon a prágai ítéletek ellen Az „Igazságtalanul Üldözöttek Jogait Védő Bizottság” (csehszlovák rövidítése: VONS) öt tagját a prágai bíróság október 24-én gyorsí­tott tárgyaláson súlyos büntetésekkel sújtotta: Petr Uhl mérnököt 5 évi, Vaclav Havel írót 4 és fél évi, Vaclav Benda matematikust 4 évi, Jiri Dientsbier és Óta Bednarova újságírót 3 évi börtönre ítélte. A világközvélemény felháborodását tükröző nemzetközi tiltakozó mozgalomban a hazai ér­telmiség is felemelte a hangját. Az alábbiakban közöljük azokat a dokumentumokat, amelyeket Magyarországon több mint kétszázötvenen írtak alá. Amikor ezek a sorok nyomdába mennek, há­rom „Nyílt levél” ismeretes. Az elsőt, a Charta ’77-hez címzettet, a magyar „szamizdat” há­rom jelentős résztvevője, Bence György és Kis János filozófus, valamint Kenedi János kritikus jegyzi. A második címzettje az Elnöki Tanács — ennek a petíciónak 185 aláírója van —, a harmadiké Kádár János — 127 aláírással —, közülük hatvanan a második „Nyílt levelet” is aláírták. Kilenc filmművész külön küldte el levelét Kádárnak, — a levél szövege azonos a harmadik „Nyílt levéllel”. A 252 aláíró több­sége fiatal: írók, újságírók, tudósok, művészek, kutatók, orvosok, tanárok. Az idősebbek között ott van a sztálinizmus több üldözöttje, neves irodalomtörténészek, költők, zeneszerzők, film­rendezők, színművészek, történészek, közgazdá­szok, lelkészek, s a kommunista párt Központi Bizottságának több volt tagja. 1977 elején, amikor a csehszlovákiai Charta ’77 tagjai ellen az első rendszabályokat foga­natosították Prágában, a magyarországi tilta­kozó nyilatkozatnak 34 aláírója volt. A mostani 252 aláírást a nagy tekintélyű párizsi Le Monde háromhasábos címmel ismerteti, és „példa nél­kül álló eseménynek” nevezi az 1956 utáni Magyarország történetében. Az értelmiség széles körű mozgalma alig né­hány héttel követte a gyári munkásság meg­mozdulásait Csepelen és több más üzemben, a júliusi áremelések után, amelyekről megje­gyeztük, hogy „a Kádár-rendszernek hosszú idő óta ezek (az áremelések) voltak a legnép­szerűtlenebb intézkedései, a következményei ma még nehezen felmérhetők”. NYÍLT LEVÉL A CHARTA ’77 ALÁÍRÓIHOZ Kedves Barátaink! Hónapokon keresztül aggódva figyeltük a prágai per előkészületeiről érkező híreket. Fel­háborodottan értesültünk a cinikus ítéletekről. Kelet-európaiak vagyunk, nem lehetünk kö­zömbösek, ha bárhol Kelet-Európában üldözik azokat, akik az emberi és állampolgári jogo­kért küzdenek. Magyarok vagyunk, egy olyan állam polgárai, melynek hadserege részt vett Csehszlovákia megszállásában, külön felelőssé­get érzünk mindazért, ami ebben az országban 1968 óta történik. És egy olyan nemzedék tag­jai vagyunk, mely a magyar 56 leckéit is csak a csehszlovák 68 példáján tanulhatta meg. Min­ket 1968 érlelt politikailag felnőtté. S így a Ti­­ ügyetek számunkra személyes ügy is. A csehszlovák kísérlet erőszakos felszámo­lásából, mint a környező országokban annyian, mi is azt a következtetést vontuk le, hogy Ke­let-Európában csak a térség népeinek összefo­gásából születhetik demokrácia. Be kell val­lanunk, Magyarországon akkoriban csak egy elenyésző kisebbség gondolkodott így. A több­ség úgy okoskodott, hogy a demokrácia nálunk hiú ábránd, s aki ilyen ábrándokat kerget, az még viszonylagos jólétünket és biztonságunkat is kockára teszi. Legfeljebb apránként lehet javítani a helyzeten, a politikai rendszer adott keretei között. Ehhez pedig nincs szükség nem­zetközi összefogásra. Sőt, egyenesen az a jó, ha befelé fordulunk, ha nem hívjuk fel ma­gunkra a figyelmet. Hosszú ideig úgy látszott: a többségnek van igaza. Magyarországon, lassan bár, de érezhe­tően javultak az életkörülmények; a szellemi élet állami irányítása is rugalmasabbá vált. De aztán kezdtek földerengeni e fejlődés ha­tárai. S minél jobban közeledünk e határok­hoz, annál többen vannak, akik elégedetlenek az egyre csekélyebb eredményekkel. Növekszik azoknak a száma, akik ilyen áron nem hajlan­dók lemondani a demokrácia reményéről. Az utóbbi években egyre többen ismerik fel­­ azt is, hogy mi magyarok egyébként sem zár­kózhatunk be országhatáraink közé. A szom­szédos országok közül egyedül Csehszlovákiá­ban hatszázezer magyar él, s a csehszlovákiai magyar kisebbséget 1968 óta fokozatosan meg­fosztják attól a kevés engedménytől is, mely­ben a 60-as években még része volt Volt mi­ből megértenünk: a magyarságnak közvetlen érdeke, hogy a szomszédos országokban demok­rácia legyen. Kedves Barátaink! Sok ember él Magyaror­szágon, aki rokonszenvvel és reménykedve fi­gyeli a Charta küzdelmét a demokratikus Cseh­szlovákiáért. Amikor ezekben a nehéz órákban számbaveszitek, hogy ki áll mellettetek Kelet- Európában, rájuk is gondolhattok. Budapest, 1979. október 26-án. Bencze György Kenedi János Kis János (Folytatás a 3. oldalon) DR. NÁNAY ENDRE: Az erkölcs két tűz között Két szélsőség kereszttüzébe került ingadozó erkölcsi világunk. A teljesen váratlan nyílt tüzelésre az iráni iszlám világ adott parancsot.. Az 1300 éves koráni erkölcs hadat üzent a Nyu­gat modern erkölcsi lealjasodásának. A nyu­gati, főleg az amerikai vásárerkölcs csak fölé­nyeskedéssel tud visszatüzelni. A hevenyészve lemosolyogni való kérdés komoly és széles körű vallási, politikai, élet­­filozófiai és hatalmi problémákat ölel fel. Ha valamelyest az elejétől próbáljuk fesze­getni a tudnivalókat, talán a két világ dogma­­tizmusával kellene kezdeni. Összefoglaló ada­golásban azt illene papírra vetni, hogy a Nyu­gat a kereszténységet, a keleti világ ismeretes közel-keleti földdarabja pedig az iszlámot fo­gadta be. Voltak hosszú évszázadok történel­münkben, amikor az akkoriban a világot je­lentő Európában a kereszténység és rendje be­folyással bírt a politikában és a kormányzás­ban is. Bár a legtöbb országban formailag vagy ténylegesen is különválasztották a vallást a politikától és a kormányzástól. Ennek a külön­választásnak a leghangosabb példája Amerika, mely ezen alkotmányos szeparáció ellenében olyan mérvű teljes — egyesek szerint kaoti­kus -4* vallásszabadságot biztosít, hogy vallási fedőnév alatt a pénzgyűjtő vállalkozók ezrei gyalázzák meg a vallás fogalmát, s ez az üzleti szabadság azt eredményezte, hogy a kereszt viselése „kevésbé lett divatos”, mint a csillagé. Az iszlám világban nincs meg a vallás és állam szigorú törvényi különválasztása, az isz­lám szent könyve, a Korán számtalan ország­ban alkotmány, vagy legalábbis a törvényho­zás, főleg pedig az élet erkölcsi törvénye. Sőt: újabban a 20. században egymásután születnek a 7. század öreg Koránjára alapított országok. Ezek közül egyelőre az egyetlen Irán, melynek vallási és politikai főnöke egy. A pakisztáni iszlám államban és Hadaffi iszlám Líbiájában a politikai uralkodó polgári személy. Ez a direkt klerikális uralmi rend okozza, szinte forradalmi erővel, az iszlám és a nyugati világ új és váratlan politikai és egyben erköl­csi problémáját, összeütközését. II. János Pál pápa ezen iráni iszlám válság delelőjén hirdette meg az iszlám világ köze­pén, Ankarában és Izmirben, hogy a mohame­dán világnak „a nemesebb erkölcsök közös művelése” jegyében együtt kell működni a ke­reszténységgel, a római és az ortodox keleti egyházakkal. Bölcs megállapítás. A vasfüggönyt, a Nyugatot, benne Ame­rikát, de az iszlám dogmákat is ismerő pápa négy (a két európai, amerikai és iszlám) tü­körből látja az erkölcs válságát. Érzi, hogy az iszlám hadüzenet meghúzta a lélekharangot az erkölcs hiányának világproblémája felett. A pápa tudja, hogy a történelem kegyetlen. Bu­merángként visszaüt. Nem felejt, és visszajár. Tetemre hívja a múltat. Összehasonlítja a tör­ténéseket, s csak egyféle erkölccsel mér. Ez az igazi erkölcs, melynek a modern világ hiá­nyában van. A nyugati erkölcsöt éppen azok nagyjai szé­­gyenítették meg. A 40 éves történések bosszú­ja a soha meg nem bocsájtás erkölcstelensé­gét hirdeti. Európa legpatinásabb uralkodóhá­zának barátja ezen barátsága alatt az angol dinasztia és saját szülőhazája ellen az ellenség javára kémkedett, de egyben angol lordként tisztelték feddhetetlen erkölcseit. Egy egészen friss angol irodalom (C. J. V. Murphy: „The Windsor Story” című könyve) azt állítja, hogy a néhai VIII. Edward, a windsori herceg nem német kapcsolata miatt, hanem házasságával fedezett mély erkölcstelensége miatt mondott le a trónról. Amerikai kommunista politikai kényszerbarátai százmilliókat irtottak ki ural­muk és annak fenntartása céljából. Vietnam mélységes erkölcsi züllést eredményezett a vi­lágnak ezen a táján. Kambodzsában emberirtó rezsimeket támogatott a Nyugat. A Nobel-díj olyan béketevékenységet emelt erkölcsi és ne­mesi rangra, mely a legvéresebb háborút fém­­jelezte. Amerika államfőjének olyan személy (Folytatás az 5. oldalon) Ami az arany ára mögött van A világ ámulattal figyelte, amint az arany ára több mint háromszorosára szökött az elmúlt hónapokban. Kommentárok az inflációt okol­ják. A pénz fokozódó elértéktelenedése arra készteti azokat, akiknek bőven van belőle, hogy kevésbé romló nemesfémet, aranyat vásárolja­nak egyre romló dollárjaikért. A máról hol­napra élő kisember csak ámul, nem tudja hová tegye az egészet. Életszínvonala napról napra megállíthatatlanul romlik, ösztönösen érzi, va­lami nincs rendben, „valami bűzlik Dániában”. A kommentárok azonban nem beszélnek ar­ról, mi az oka az inflációnak, s ki az igazi ha­szonélvezője az arany ugrásszerű áremelkedé­sének. Az infláció oka két tényezőben látható. Az egyik a Kreml óriási mennyiségű búzavásárlá­sai, amely több mint kétszeresére emelte az élelmiszerárakat. A másik az olajárak indoko­latlan és önkényes emelése, ami az iparcikkek árát emelte fel mértéktelenül. Hogy melyik a nagyobb a kettő közül, nehezen lehetne meg­mondani. Az azonban nyilvánvaló, hogy a szé­les tömegek elsősorban az élelmiszerek árának növekedését tapasztalják nap mint nap. 1976-ban a Wall Street egyik riportjára tá­maszkodva írtam egy cikket az arany árának várható alakulásáról, amit az Amerikai-Kana­dai Magyar Élet közölt. Az elemzés az arany árának világpiaci alakulásával foglalkozott, s figyelmeztetett arra, hogy a Szovjetunió min­denre el van szánva, hogy monopolhelyzetbe kerüljön az aranypiacon. Ennek érdekében akarja megállítani az arany áramlását a világ­piacra Rhodesiából és Dél-Afrikából, a szabad világ legnagyobb aranytartalékaival rendelke­ző, fehérek által vezetett két országból. Ameny­­nyiben ez sikerül neki, úgy ő diktálhatja az aranyárakat, mivel neki vannak a legnagyobb aranytartalékai a világon. Az elemzés megálla­pítja továbbá, hogy Rhodesia és Dél-Afrika kép­­e telen lesz ellenállni a jól szervezett szovjet kampánynak, aminek csak egy részét teszik ki a fegyveres gerillák, akiket keletnémet kato­nai szakértők képeznek ki és vezetnek, s a kubaiak támogatnak, a támadás oroszlánrészét a Nyugat „hasznos hülyéi” vállalják, akik meg­gyúrják a nyugati közvéleményt a szovjet cé­lok érdekében. A tanulmány helyesen mutat rá, hogy a Nyugat képtelen lesz megvédeni e két országot. A logikus elemzés fele részben már valósággá vált, Rhodesia már a szakadékból esdekel segítségért, már csupán gazdaságiért, de a nyugati világ még ezt sem hajlandó meg­hallani.­­ .... A menekülés a papírpénztől felvette az arany árát, ami közvetve Moszkva érdekeit szolgálja. Az aranyeladásokból nem is annyira az adós­ságait akarja törleszteni, hanem az így szer­zett pénzzel finanszírozza felforgató tevékeny­ségeit szerte a világon. Felforgató ez úgy is, hogy közvetve Amerika finanszírozza az ellene irányuló támadásokat. A Kreml ma már nem­csak politikailag és katonailag, de — mint a fentiekből látható — gazdaságilag is fölénybe kerül; rákényszerítheti akaratát a Nyugatra, kihasználva annak hiszékenységét és ostobasá­gát. Feglein István GALAMBOS PÁTER Vaskos könyv jelent meg a budapesti Európa Könyv­kiadó gondozásában, Katona Tamás szerkesztésében, A korona kilenc évszázada címmel. A szerkesztő adat­­gyűjteményt kívánt az olvasó kezébe adni, a Szent Ko­ronára vonatkozó legjelentősebb kútforrások gyűjtemé­nyét. Az 557—560. oldalakon a szerkesztő részleteket közöl Himler Márton: így néztek ki a magyar nemzet sírásói (New York, 1958) című hírhedt magyarellenes pamflet­jéből. (Himler Márton neve nem ismeretlen előttünk: ez a magyarországi születésű, az amerikai hadseregben magas rangot elért sötét kalandor a háború után kiadta Rákosiéknak a Nyugatra távozott magyar miniszterek és államférfiak közül azokat, akik az oroszok­ ellen har­coltak, s akiknek kiadatását a Moszkvából jött új urak kérték. Himler Márton vallatta a magyar vezetőket, és az állítólagos jegyzőkönyveket adta ki könyv alakban.) A Gömbös Ernő vallatásáról szóló részben Himler Márton így ír: „S ugyanaz a Granville György, akit Galambos páter és követői a legocsmányabb antiszemita támadásokban részesítettek, felkutatta az olajoshordót, megmentette a magyar koronát a nemzet számára.” Ezt az idézetet a most Budapesten megjelent könyv átvette, és az olvasók felvilágosítására megmagyarázta, hogy ki is az a Galambos páter, akit Himler emleget. A 38. jegyzet szerint: „P. Galambos Iréneusz emigráns szerzetes.’ Nos, Katona Tamás szerkesztőnek rosszak az in­formációi. P. Galambos Iréneusz bencés szerzetes, a Burg Kastl-i gimnázium volt igazgatója, aki jelenleg az ausztriai Alsóőrön plébános, és soha nem hadakozott sem Granville Györggyel, sem a hozzá hasonlókkal. Az a Galambos páter, akiről Himler ír, nem más, mint Galambos József, a volt throopi plébános, a Vasár­nap áldott emlékű egykori főmunkatársa, a rettenthe­tetlen tollú író, aki éveken át hétről hétre kiteregette Granville-ék, Himlerék és cimboráik szennyesét, s aki bizonyos magyarországi születésű, New Yorkban élő körök első számú közellensége volt gyanús körülmények között bekövetkezett haláláig. Himler Márton pedig „becsületes” ember volt, s hazug szó soha nem hagyta el a száját. De csak azért nem, mert az orrán keresztül beszélt. (Dunai Ákos) Az egységért Konstantinápolyból való visszatérése óta II. János Pál pápa ismételten köszönetet mondott I. Demetriosz görögkeleti pátriárkának az ökumenikus találkozóért és az egyesülési szándékért. A pápa megindultan emléke­zik vissza arra, hogy Konstantinápolyban ünnepélyes szertartáson vett részt egy ortodox templomban. Onnan visszatérve — mondotta — Szent Péter sírjához sietettt, hogy kérje az apostolt, vezesse az Egyházat ezen az új szakaszon. A katolikus—görögkeleti egyesülés előmozdítására létrehozott vegyesbizottság megkezdte működését. Meg­történt a bizottság összeállítása. Mindegyik egyház 30— 30 tagot küld a vegyesbizottságba. Ortodox részről tag­ja lesz a testületnek minden pátriárka és minden úgy­nevezett autokefál egyház vezetője. Katolikus részről öt kardinális vesz részt a munkában. Ezek a következők: Willebrands bíboros, Utrecht érseke, egyben a keresz­tény egység kongregációjának a titkára; William Wake­field Baum bíboros, Washington érseke; Hume kardiná­lis, westminsteri érsek; Joseph Ratzinger bíboros, Mün­­chen-Freising érseke; és a marseilles-i érsek, Etche­­garay kardinális. Megemlítendő, hogy a 30 tagú kato­likus komiténak tagja Jakab Antal, gyulafehérvári se­gédpüspök, valamint Alfred Pichler, Banjaluka püspö­ke. Természetesen számos keleti katolikus főpap is részt vesz a munkában, például a beiruti, athéni érsek stb. Osztrák főpap Prágában Dr. Franz Jachym érsek, bécsi koadjutor nemré­giben Prágában járt, és meglátogatta Tomasek bíboros, prágai érseket. Jachym már tavaly húsvétkor Prágába akart utazni, Tomasek beiktatására, de a csehszlovák hatóságok megtagadták a beutazási vízumot azzal a kü­lönös indokolással, hogy a prágai érseknek bizonyára nem volna ideje foglalkozni a bécsi érsekkel, így Ja­chym csak most látogathatott el a Hradzsinban szé­kelő cseh főpaphoz, és azzal az örvendetes hírrel tért vissza, hogy Tomasek egészsége teljesen helyreállt. A nyár folyamán ugyanis a 80 éves főpap rendkívül gyen­ge egészségi állapotban volt. Nyugati valutáért mindent A U. S. & World Report december 10-i számá­ban olvashatunk arról, hogy a karácsonyi képe­slap­­gyártó országok táborához az ateista Szovjetunió is csatlakozott. Az oroszok három centért adják a képeslap 1k darabját, s ez az ár messze alatta marad a nyugati cégek árainak, következésképpen jelentős üzletet bo­nyolítanak le az olcsó termékkel. Az oroszok már tavaly is piacra dobtak­­Angliá­ban karácsonyi képeslapokat, de azokból csak n­éhány darabot sikerült eladni, mivel az üdvözlőlapod­ra nyomtatták: „Készült Oroszországban”. Az idén már tanultak az elvtársak a tavalyi kudarcból: a kéne lapokon sehol sem tüntették fel, hogy azok­ről ké­szültek. A képeslapokon ilyen és hasonló­k vannak: „Az első karácsonykor Betlehemben ...e­j­tett gyermek adjon neked soha el nem múln­i,. ,e örömöt és szeretetet!” L et’ Anglia évenként 100 millió dolláros réssel dolgozik a képeslapgyártás és -árusítás ?Ves­tén. A jelek szerint ennek az összegnek 10 s^.^ terule­­az oroszok kapják, akik kemény nyugati Vjt.,­­ ^ mindenre hajlandók. Még szentképek nyomo^iUta^rt:: _____________________________________ _58 ára is.

Next