Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1980 (87. évfolyam, 1-50. szám)

1980-04-06 / 14. szám

16. oldal KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA THIERY H. ILONA: Kén­a Én Ion Eg­­ müncheni fogorvos rendelőjében kopott ruhás emberek várják sorukat. Kint hull a hó, betakarja a bombázott házak, utcák, terek se­beit — a rendedőben nincs fűtés. A háborúnak vége! Már több a tej, a kenyér, és az emberek, akik megmaradtak, próbálják folytatni az éle­tet — ahol abbamaradt. Az egyik asszony fá­­zós, kissé vöröses kezeivel az újságok között kutat, olvasnivalót keres. El akarja terelni gon­dolatait a múltról, mely fáj, a máról, mely ri­deg — és a jövőről, mely egyelőre nagyon bizonytalan. Végül a Die Dame hetilap 1941-ből való száma kerül kezébe. Az is már kopott ki­csit, szamárfüles, de az asszony arca kiszínese­­­dik, szemei csillognak, kezei remegnek, mohón nézi a lapot, melynek fedőlapján magyar ku­lacs, mellette színes, matyóbaba rózsákkal hím­zett csipkeruhában. A lap teljes számát Magyar­­ország ismertetésére szenteli. Nézi a képeket, forgatja az oldalakat újból és újból, alig hallja, hogy szólítják, kétszer is hívják nevén, míg felnéz, és pillantása visszakerül a mába. Az orvos várja, türelmetlenül hallgatja az­­ asszony idegen kiejtését. — Magának ez csak egy folyóirat, már régi szám, agyonlapozgatva, kicsit piszkos is .. ne-i kém — kincs. Nekem minden. Nekem a hazám­­ van benne. .Járt maga valaha Magyarországon? ! Látja, ez itt a Duna. A fények a partokon, hát-­­ térben a homályban a Parlament, mögötte pa-­­loták, házak, otthonok és emlékek. — Igen, jártam — bólint az orvos. — A Du-1 na, a Parlament, a kiskocsmák, tsardash, gu-1 lash, paprikash ... ja... ja .. jártam. Szép nők, jó bor, cigányzene... jártam, valamikor régen... — Hát igen, doktor, sajnos ennyi, amit ha­zámból ismernek. Csárdás, gulyás, paprikás. De hogy ezeréves múltunk van, tudósokat, művé-­ szeket, a csodálatos magyar zenét adtuk a vi­lágnak, arról... arról... — elhallgat. Mit pré-­ dikál itt ennek az idegennek, akitől kérni akar? Mit tehet róla, hogy csak ennyit tud a szomszé­dos országról? Mindegy is már, minden mind­egy, csak ezt. . . ezt a lapot ha hazavihetné .. . A rideg, hideg, szürke falú német szobába, ahonnan romos házakra, vacogó emberekre le­het látni a papírral beragasztott ablak kis ré­sein keresztül.­­ — Vigye el — bólint az orvos. — Igen, ma­gának több ez mint egy öreg folyóirat .. vigye el! Mi már kiolvastuk. Na, üljön a székbe... ne köszöngessen már annyit... Igen, ők már kiolvasták, széjjelverték, fel­égették, lerombolták, letaposták „Ahány ka­tona ott esik el, annál kevesebb jön Bécs ellen” — mondotta valaki. A kezelés véget ért. A hideg szoba megváltozott. A kályha ugyan alig melegített, de öszeültek és nézték a Die Dame számát, minden lapját, olvasták minden betűjét. Egy kép az Operaházban. Háttérben páholyok, elöl az üléseken elegáns asszonyok, ízléses fények, jelenet a Cigánybáróból .. Má­sik oldalon három kalocsai leány hímzett cso­dás ruhájában táncolja a párnatáncot. Majd magyar vendéglők belseje, az egyik paprikafü­zérekkel, a másik kukoricacsövekkel feldíszítve. Az asztalon magyar ételkülönlegességek... a nézők átmelegedve nagyokat nyelnek, ma víz­ben főtt burgonya és spenót volt vacsorára .. Egy képen kerek arcú, mosolygó cigány húzza, szinte hallják az édes zenét, felsajdul az ott­honi melódia, a síró hegedűt hallják... letűnt álomvilág... Otthoni tájak, jegenyesorok, szí­nes tulipáncsodák, kicsiny házak, virágos me­zők... emltt puli rohangál, s eléjük tárul a két oldalon elterülő kép — a Hortobágy. Zivatar fekete felhői alatt lovak vágtatnak. Érzik a sűrű levegő idegesítő vibrálását. Ro­hannak el .. valahová... morajlik... talán rohannak ki a világból .. Háttérből elhagyott gémeskút áll árván — otthagyottan... — A Hortobágy — sóhajtja az asszony —, milyen csodálatos. Ezt, ezt kellene lefesteni, hogy örökké megmaradjon. Mert, ugye, lesz még új élet, új otthon, szép város, ép város. Vidám emberek, mosolygó asszonyok. Béke, jó­lét, öröm, biztonság. De Hortobágy? Nem, az soha többé nem lesz. Aznap éjjel eltűnik a rideg bútorozott szoba, az üres kamra, a kihűlt kis vaskályha és a pa­pírablakot rázó jeges szél... Álmában mindenki otthon jár... ★ Majd egy év múlt el. Akkor már ketten dol­goztak egy amerikai élelmiszerraktárban. Ame­rikából jött a konzerv, sok volt az össze-vissza horpadt bádogdoboz. — Vigyétek! — mondta a „sargeant”, és így sűrűn akadt hol babfőzelék, „salmon”, halak paradicsomszószban, néha cso­koládé. Össze-vissza — ahogy jött. De étel volt. Táplált... Eg­­ évig keresték a festőt, aki nemcsak lova­kat tud festeni, de járt is a Hortobágyon, ismeri hangulatát, és megfesti nagyban a Die Dame hortobágyképet. Végre — megtalálták. De az nem volt hajlandó pénzért festeni. Éhes volt. Csak életszerért dolgozott — német pontos­sággal. A zöld fű az előtérben — öt font sza­lonna. Egy ló — egy font kávé. Viszont porfel­hőben vannak, kidolgozni csak egyet kell, a főszereplőt, a többit el lehet nagyolni. A lovak tehát egy összegben öt font kávé. Középen lovon csikós, szűrrel, karikás ostorral, pörge kalappal — hat font val. A Die Dame képén zivatar előtti ég, súlyos felhők, rajtuk itt-ott még tünedező napsugár — nehéz, feladat. Húsz tejkonzerv. Anyagért, vászonért, festékért, öt rúd cigaretta. Persze mindezt apró részletekben — ahogy győzték. A munka megkezdődött, és ahogy az már len­ni szokott, mintha egyszerre jobban csomagol­ták, óvatosabban kezelték volna a konzerveket. Kevesebbet kaptak, és az asszony s férje néha a szájuktól vonták el a festő járulékát — az viszont szerencsére lassan dolgozott. A legne­hezebb volt az öt rúd cigaretta megszerzése, hiszen komoly vagyont jelentett azokban az időkben — de élelmiszerért még cigarettát is lehetett cserélni. Ez a kérdés is megoldódott.­­ A festő a nevét nem írta alá. „Aki a művésze­­­­tét eladja szalonnáért, az hallgassa el a nevét!”­­ — mondotta. A kép elkészült. Tulajdonképpen nem volt drága, mert csak élelmiszerbe került, ami, igaz, a feketepiacon rengeteget ért volna. Kincs volt — mert az éhségtől mentette meg a festő családját. Esténkint most már a képet nézték, mely összesodorva, papírokba burkolva egy ideig még a fiókban feküdt — majd idővel kijutott a ten­geren át egy új világba a kis családdal, akik a szívükben hordták a Hortobágyot. ★ Sok év telt el. Kint a tenger zúgott, hulláma csapkodta a partokat, néha feljutott a kőkorlátig. Az út másik oldalán virágszőnyeg, bokrok, virágzó fák, kertek. Középen kék vizű medencében em­berek lubickoltak, fent az ég kék volt, és Szent Anna szele forrósította át a levegőt. Az egyik ház előtt bútorszállító kocsi állt. Nagy méretű, s így alig fért el a garázs előtt. A ház lakói „elmentek”, most az értékesebb bútort szállítják, s ami apróbb lim­lom meg­maradt, az eladó. Meghirdették az újságban, kirakták a garázsban az asztalokra és szanaszét. Jöttek a vevők és kotorásztak a holmi között. Díszpárnák, lábosok, edények és fakult színű fotelek. Az egyik vevő beljebb merészkedett, s a nyitott ajtókon át bekerült a majdnem üres szobákba. Egy lámpa állt a sarokban a földön, , és néhány kép lógott a falon. Az egyik megtet­szett. Vágtató lovak porfelhőben. A vad roham­ban érezni lehetett, amint félő nyerítéssel ro­bognak valahonnan — valahová... A szobába fiatal leányka jött be, dús, sötét haja alól csillogó sötét szemek, és kedves mo­soly nézett rá. Kérdésére a leányka elkomolyo­dott. — Az a kép nem eladó! — Miért? — Nem tudom, csak nem eladó. A nagymami mindig ott állt, és nézte. Nagyon szerette, min­denhová elvitték magukkal. Pedig sokat utaz­tak, messziről jöttek. Valahonnan Európából. S a kép egyelőre ottmaradt a falon. Haragos fekete gomolygó felhők alatt remegő szügyekkel vadon robogó rémült lovakkal. Iz­maikban érezhették a mindent elpusztító, el­söprő orkánt. A háttérben gémeskút maradt árván. A felhők fölött egyszer talán kisüt a­­ nap, elönti a tájat. .. nyugalom lesz .. béke , jólét, és éneklő szép, vidám fiatalok a lengő, s aranyló búzaföldeken. De azt, a menekült család már nem érte meg! .i*- -íli­g­y‘ i Halló, kérem ... Minthogy a napi és heti újságnak a ma éle­tét kell mindig bemutatnia, úgy gondolom, hogy helyénvaló egy eseményt nyilvánosságra hozni, amely egy mozaikképe a ma élő magyarság magatartásának, állásfoglalásának népi életün­ket jellemző eseményekkel és személyekkel kap­csolatban. Születésnapom után való reggelen valaki fel­hívott telefonon Dél-Kaliforniából. Kérdezte, is­merem-e Badiny Jós Ferencet? Igen, ismerem — mondtam. — Ön egy gúnyos válaszcikket írt ellene — folytatta ő. — Mikor? — kérdeztem. Hirtelen nem jutott eszembe, hogy ő mire cél­zott. Mert a Badiny-kérdéssel én már régóta nem foglalkozom. Aztán eszmélkedtem, és rá­jöttem arra, hogy valamikor, sok évvel ez­előtt írtam Badiny könyvéről egy cikket, amikor Káldeától Istergamig című könyve megjelent. Akkor a könyvvel magával nem foglalkoztam, csak lélektani reflexióimat írtam a könyv tar­talmát illetően. A könyv valótlanságaival és a kereszténységet s az ezeréves Magyarországot támadó fejezeteit a Quo vadis Mah-Gar című kék kiskönyvemben foglalkoztam. Világos, hogy a telefonon engem felhívó ma­gyar honfitárs sem az előzményeket, sem Ra­ding szerepét Buenos Airesben nem ismerhette, mert nagyon fel volt háborodva régi, de általa most olvasott cikkem miatt. Nem is kívántam magyarázkodni. Hangja nem biztatott arra, hogy vele csevegjek telefonon, már csak azért sem, mert kérdőre vonása támadó volt ( Hol voltam vasárnap? Mert egész nap hívott engem, és nem talált otthon. Hát San Franciscóban szol­gáltam, ötven kilométerre lakásomtól). Több kérdést adott fel egymás után. Nem tudta meg­érteni, hogy mertem én a tudós professzort meg­bántani. Akkor én kiejtettem a számon, hogy Bading nem volt „tudós professzor” a Buenos Aires-i jezsuita egyetemen, csupán Pesti József „páter” jezsuita jóvoltából előadott az egye­temen ... E szónál felhívó magyarom közbe­vágott, és ezt mondta: „Maga egy szégyenteljes valaki” — és felakasztotta a kagylót. Csak azért említem meg ezt az esetet, mert újra kezdődik a babiloni ötezer éves mítosz propagálása. Hogy mit várhat a száműzött ma­gyarság ily propagandától, csak olvassa el Ba­diny erre vonatkozó könyvét (neve nem is Ba­diny, csak egyszerűen Jós Ferenc. A Badiny fel­vett név. — A szerk.). És az, aki komolyan ismeri a történelmet, azonnal rájön valótlansá­gaira és tudatos vagy tudatlan hamisításaira. Segítségül elolvashatja az én kis könyvemet is, amelyben megvan a felelet a jó magyarom kétségeire és felháborodásának alaptalan prob­lémáira. Több tudásra és megértésre van szük­ség ilyen kérdésekben. Nekem drága kincs ke­resztény hazám és a kétezer éves kereszténység. Perhorreszkált cikkemben csak védekeztem a durva támadással szemben. dr. Jaszovszky József OLVASSA ÉS TERJESSZE A KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJÁT! Holnap a templom kárpitja meghasad, összebújunk rettegő kis csoportban, s megrendül a föld lábunk alatt . Talán mert megtelt értem szánalommal. Átrendeződnek az őrök sorai, s elléptetnek mind a lovasok. Mint forgószél viharban, fejem fölött kereszted az ég felé lobog. S én a kereszt tövébe roskadok, ajkamat harapva, némán, amíg te ott fenn kitárod a karod, hogy túl sokakat öleljél át. (Borisz Paszternák: Mária Magdolna) Meleg szeretettel kíván boldog­ húsvéti ünnepeket minden ma­gyar családnak a woodbridge-i Karmel-hegyi Boldogasszony Egyházközség nevében VINCZE MIHÁLY plébános Videoton-Fermváros 5-2 (az Üllői úton) Csalódottan távoztak a mérkőzés után az Üllői út­ról a Fradi-szurkolók. Az egyre jobb formát elérő Video­ton a Vasas után a Ferencvárost is két vállra fektette a saját otthonában. De talán még ennél is nagyobb meg­lepetés, hogy a kiesési zónában tartózkodó Dunaújváros pontott vitt el Kispestről, az éllovas otthonából. A 21. forduló eredményei: DIÓSGYŐR—DEBRECEN 2—0; MTK-VM—ÚJPESTI DÓZSA 1—3; SZÉKESFEHÉRVÁR—PÉCSI MSC 0—2; PÉCSI VSK—RÁBA ETO 1—0; SALGÓTARJÁN- ZALAEGERSZEG 1—0; BÉKÉSCSABA—VASAS 2—2; FERENCVÁROS--VIDEOTON 2—5; HONVÉD—DUNAÚJVÁROS 2—2; TATABÁNYA—VOLÁN 1—1. A BAJNOKSÁG ÁLLÁSA: Elkezdődött Olaszországban az Európa Kupa 16-os döntőjének mérkőzéssorozata. Az első nap eredményei: Skócia—Portugália 4—1; Anglia—Spanyolország 1—0. ★ A különböző európai kupákban eljutottak a negyed­döntőkig. A BEK-ben zsajduk Split (jugoszláv)— Ham­­bur­( (német) 3—­2. Továbbjutott a Hamburg 3—3-as gólkülönbséggel, idegenben szerzett góllal. Real Madrid (spanyol)—Celtic (skót) 3—0. Tovább­jutott a Real Madrid 3—2-es gólkülönbséggel. Dynamo Berlin (NDK)—Nottingham (angol) 1—3. Továbbjutott a Nottingham 3—2-es gólkülönbséggel. Strasbourg—Ajax 0—4. Továbbjutott az Ajax 4—0- ás gólkülönbséggel. —Az elődöntő résztvevői tehát a Real Madrid, Hamburg, Nottingham és Ajax. A KEK-ben a következő eredmények születtek: Barcelona—Valencia 0—1 és 3—4; Arsenal—Göteborg 5—1 és 0—0; Rijeka--Juventus 0—0 és 0—2; Dinamo Moszkva—Nantes 0—2 és 3—2. Továbbjutottak: Va­lencia, Arsenal, Juventus és Nantes. • ÚSZÁS Budapesten március 15-én, az Elektroimpex ’80 nemzetközi úszóversenyén a 200 méteres hátúszásban Wladár Sándor 2:01,78 percre javította meg az Európa­­csúcsot. A régit a keletnémet Roland Matthes tartotta 2:01,87 perccel. Az új csúcstartó, Wladár Sándor még nem töltötte be 17. életévét. A 200 méteres vegyesúszásban Verrasztó és Hargi­tai között óriási küzdelem folyt — előbbi győzelmével. • SAKK A világbajnoki párosversenyek során a német Hüb­ner két döntetlen és egy győzelem után 2:1 re vezet a magyar Adorján ellen. • ÖTTUSA A franciaországi Fontainebleau-ban nagyszabású öt­tusaversenyt rendeztek. Az eddig beérkezett jelentések szerint Szombathelyi Tamás az utolsó szám, a futás előtt 99 ponttal vezet a német Bellmann előtt. Következő szá­munkban részletesen beszámolunk a nagy versenyről. • OLIMPIA A Budapesten megjelenő magyar nyelvű Népsport 7. oldalán új rovatot nyitott TILTAKOZÁS címmel. Majd’ minden számban megszólaltatnak egy-egy gyárat, üzemet, termelőszövetkezetet stb., mely élesen tiltakozik a moszkvai olimpia tervezett bojkottálása miatt. Muta­tóba leközlünk egyet: „A Fővárosi 4. számú Építőipari Vállalat anyaggaz­dálkodási osztályának Törekvés szocialista brigádja ez­úton tiltakozik az Egyesült Államok és a Carter-kor­­mányzat hidegháborús feszültséghez vezető külpolitikája, valamint a moszkvai olimpiai játékok politikai zsarolás­ra való felhasználása ellen.” Csaknem mindennap megjelenik egy-egy hasonló cikk, de egyikben sem szerepel, hogy ezt a bojkottfel­­hívást mi váltotta ki. Az afganisztáni szovjet invázió. Ez ellen — persze — az „ideiglenesen” Magyarországon tartózkodó szovjet csapatok miatt nem tiltakozhatnak. Az nem „hidegháborús” politika. Afganisztánban tény­leges háború folyik az afgán nép és a szovjet hadsereg között. Az a százezer szovjet katona tankokkal, helikop­terekkel, mérges gáz használatával irtja az afgán népet, és még mindig azt az egy embert keresi, aki „behívta” őket. 1. Honvéd 21 126 3 42—26 30 2. Ferencváros 21 107 4 44—31 27 3. Videoton 21 115 5 42--32 27 4. Vasas 21 106 5 47—31 26 5. Újpesti Dózsa 21 105 6 44—38 25 6 Zalaegerszeg 218 7 6 31—27 23 7. Békéscsaba 217 8 6 37—36 22 8 MTK-VM 217 7 7 31--31 21 9. Tatabánya 217 7 7 29—29 21 10. Diósgyőr 219 210 24—25 20 11. Debrecen 216 8 7 26—26 20 12 Pécsi MSC 216 6 9 30—26 18 13. Salgótarján 215 8 8 23--28 18 14 Rába ETO 218 211 33--40 18 15. Volán 216 6 9 25--36 18 16 Dunaújváros 214 8 9 30--37 16 17. Székesfehérvár 215 610 19--39 16 18. Pécsi VSK 213 612 18—40 11 .

Next