Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1980 (87. évfolyam, 1-50. szám)
1980-11-16 / 44. szám
DR. SZENTMIKLÓSY ÉLES GÉZA: Reagan győzelme Amikor az Egyesült Államok tizenegyeze, szavazóhelyiségében 1980. november 4-én a késő esti órákban Ronald Reagan haladó konzervatizmusa döntő vereséget mért elsöprő győzelmével a gazdasági háttérbe szorítottság közsegélyes és a társutasok nemzedékét kitermelt roosevelti liberalizmusra; ez egyben új korszak kezdetét is jelentette. A 19. századbeli klasszikus liberalizmus ezer fattyúhajtásának nem az volt a hibája, hogy a faji, vallási és nemzetiségi előítéletek megszüntetésére törekedett, hanem az, hogy a kuruzsló tüneti kezelését alkalmazva, közsegélyei nyújtásával kívánta gyógyítani a kisebbségei társadalmi előítéletekben gyökerező problémáit kitermelve az ország többségének a nyakán élő közsegélyes nemzedéket, mely gazdasági háttérbe szorítottsága miatt kényszerült erre a sorsra. Azonfelül, hogy botorul ugyanezt a liberalizmust, mint a külpolitika egyetlen járható útját a kommunizmussal szemben is használta, futószalagon gyártva a társutasok hangoskodó csoportját, így az állami bábáskodáshoz szokott tömegek, sokszor indokolatlan, de ennek ellenére egyre növekvő igényeinek, szavazatuk biztosítása miatt történt kielégítése sokszorosára emelte az állami kiadásokat. Ez viszont elkerülhetetlenné tette az adóemelést, mely végül is nagymértékű inflációt okozott, lelassítva a termelés ütemét. Az így előállott gazdasági pangás egyik következménye lett a hadikiadások csökkentése, és egyúttal Amerika katonai hatalmának hanyatlása, mely a farkasétvágyú Szovjetuniót újabb terjeszkedésre ösztönözte. Amerika katonai hatalmának gyengülése lehetetlenné tette egy céltudatos külpolitika folytatását, mely nemcsak nemzetközi tekintélyünket és külkereskedelmi mérlegünket, de ipari termelésünket is károsan befolyásolta. Ennek az egymásba kapcsolódó és csak nehezen szétválasztható bonyolult problémakörnek a megoldása leleményességen kívül politikai népszerűséget kockára tevő, önfeláldozó bátorságot is követel. Az amerikai nép ennek a hálátlan feladatnak az elvégzésével bízta meg Ronald Reagant, aki győzelmi beszédében kijelentette, hogy nem fél a jövőtől, mert bízik az amerikai nép támogatásában. A választások eredménye a következőképpen alakult: Reagan kapott 42 millió szavazatot, Carter 34 milliót, ami a leadott szavazatok 51, illetve 41 százaléka. Reagannek 483 elektor jutott, Carternek 45. Az elnökség elnyeréséhez 270 elektor szükséges. A republikánusok több,ségbe kerültek a szenátusban, és harminccal több mandátumot kaptak a képviselőházban. Reagan a korszellemet fogta be hajtóerőül , politikai elgondolásainak megvalósítása érdekében, de az is lehet, hogy Reagan tudatosan vagy öntudatlanul engedelmeskedik a korszellem parancsának, amikor Amerika tekintélyének és nagyságának visszaszerzését tűzte ki céljául hosszú évek megaláztatása után.! Nekünk magyaroknak reményünk lehet arra, hogy ügyünket előbbre tudjuk vinni, ha egy kedvező nemzetközi helyzetben velünk együttérző ember ül az elnöki székben, és ha történelmi igazságunkat megfelelő módon érvényesíteni tudjuk. Befejezésül meg kell említenünk a liberális hírközlő szerveknek a választási becslésekkel való manipulációit. Az utolsó pillanatig döntetlennek nyilvánították a választást, kivéve az NBC televíziót, mely többször háromszázötven elektort jósolt Reaggannek. Így akarták befolyásolni a kiskorúnak hitt közvéleményt, de csődöt mondtak, mert a választók nem hallgattak hazugságaikra vagy hivatásbeli tudatlanságukra, hanem a saját eszük után mentek. GHYMESI DÁNIEL: A nyelv a ti menedéktek A magyar iskolák sorsa Szlovákiában (E beszámoló szerzője otthon él, és tevékenyen részt vett a szlovákiai iskolatörvény-tervezet ellen vívott küzdelemben.) Amióta Janics Kálmán a Hontalanság évei című nagyszerű könyvében a szabad világ elé tárta a Szlovákiába kényszerített magyarság szörnyű kálváriájának háború utáni éveit, tudjuk, hogy az 1950-es évek elején ismét polgárjogot nyertek a magyar tanítási nyelvű iskolák, amikor is iskoláink ajtajai a szlovákiai iskolareform keretében nyíltak meg. Az iskolareform a következő típusú iskolákat rendszeresítette: 8 éves alapfokú iskolák, amelyeknek első 4 éves tanfolyama megfelel a régi 4 osztályos elemi iskolának, és a második 4 év nagyjából a régi középiskolák alsó négy osztályának a tananyagát nyújtja. Négyéves középfokú iskolák, amelyek a régi gimnáziumok négy felső osztályának a tananyagát tanítják. Felső fokon pedig ez egyetemek és főiskolák végzik a kiképzést. Magyar nyelvű tanuítás csak az alap- és középfokú iskolákra terjed ki. Felső fokon csak a Nyitrán működő tanítóképzőnek volt magyar nyelvű fakultása, amelyen az alapiskolákban való tanításra képesített magyar tanerőket képezték ki. Középiskolai tanárnak már a szlovák nyelvű egyetemen kellett és kell a szakképzettséget elsajátítani, akkor is, ha magyar nyelven, magyar iskolában szándékozik tanítani. A fejlődés — bár magyar szempontból nem érte el a kívánatos szintet, de mégis csak fejlődés volt — lényegében 1968-ig tartott. Dubcek rövid életű „emberarcú” szocializmusának megbuktatása új fordulópontot teremtett. A visszaállított klasszikus, sztálinista szovjet rend- szer újfent tág teret nyitott a szlovák sovinizmus, immár „hideg úton” való magyarságsorvasztó manipulációjának. A parancsolt, látszat demokráciában bármilyen érdekvédelem lehetőségének a gyökeres kiirtása, a Szovjetünk oroszosítási „jó példája” (éppen a szomszédos Kárpátalján) és a Dubcekkel együtt bizonyos tekintélyt is vesztett szlovák öntudat „helyreállításának” a vágya: ez a kompozíció adta a politikai hátteret a szlovák soviniszták céltudatos, majdnem egy évtizedre széthúzott hadjáratához, amely a magyar iskolák fokozatos felszámolására irányult és irányul. Általános érvényű intézkedésekkel, mint pl. a gimnáziumok és egyéb középiskolák arányának valami címen indokolható megváltoztatása, vagy gazdasági szempontból indokolható iskolaösszevonások céltudatos végrehajtásával (ugyanazon helységben külön működő magyar és szlovák nyelvű iskolák egyetlen, magyar és szlovák tagozatú iskolába való összevonása, természetesen szlovák igazgató vezetésével) hol itt, hol ott, néha azonnal nem is ellenőrizhetően, de nagyon következetesen csökkentették a magyar osztályok, sőt, iskolák számát, valamint a magyar nyelvű oktatás értékét. Mert az összevonások következtében pl. lehetővé tették a tanerők gazdaságosabb kihasználását. Igen ám, de amíg a szlovák osztályban is tanító magyar tanár ott szlovákul tanít, mert, ha egyszer tud szlovákul, az logikus, addig a magyar osztályokban is tanító szlovák szaktanár szlovákul tanít, mert, ha nem tud magyarul, mit tehet mást? Az álszent indokolás így hangzik: végre is a magyar diák érdekeit szolgálja, mert segíti őt elsajátítani a szlovák nyelvet, amely az egyetemen vagy munkahelyen „létszükséglet”. A gazdaságosság szempontjából „logikus” az az intézkedés is, hogy csak egyféle szaktanár (pl. kémia szakost) képezzenek, aki egyarán képesített tanítani az alapiskola felső osztályaiban és a középfokú iskolákban is. Minthogy pedig a középfokú iskolai képesítéshez egyetem, ’ oklevél kell — az egyetem pedig csak szlovák nyelvű —, „feleslegessé válik a nyitrai magyar tanítóképző fenntartása, amely csak az alapiskolákban való tanításra nyújt képesítést. A szlovák kormány nemzetiségi tanácsának titkársága 1978. évi bizalmas (közzé nem tett) kimutatása szerint a nyitrai tanítóképző magyar tagozatán így alakultak a felvételek: 1964—71: 118 — 88 fő; 1974: 75 fő; 1977: 41 fő; 1979: 18 fő. Meg kell jegyezni, hogy ezek ún. keretszámok, s az utóbbi években még ezeket sem töltötték be különféle adminisztratív „hibákra” hivatkozva, amelyekért a főiskola rutén igazgatója és a minisztérium „ebből baja senkinek nem lehet” alapon, egymásra hárították a felelősséget. 1980-ban, a formálisan meg nem szüntetett nyitrai magyar tanítóképző de facto megszűnt, illetve csak az alapiskolák alsó osztályaiban tanító tanerők képzésével foglalkozhat, állandóan csökkentett felvételi számban. Ugyanakkor a magyar iskolákban nincs elegendő szaktanár. A szlovák iskolaügyi minisztérium 1977. évi kimutatása szerint még a gimnáziumokban is pl. a számtant tanító tanárok 39 százaléka képesítés nélküli. Kevés a honismeret, szlovák nyelv, zene, ének, kémia és egyéb szakos magyar nyelvű tanár is. Ha nincs elég képesített tanerő, akkor nyilván romlani fog a (Folytatás a 8. oldalon) 1980. — VOL. 87.ÉVF. Nov. 16. — VASÁRNAP — 44. sz. űrnapja Amerika egyetlen katolikus Catholic Hungarians9 Sunday The only Catholic Hungarian magyar hetilapja ■ -■ -' ...................... - Weekly Newspaper in the U.S.A. Eqryes szám ára: 35 cent KIADÓHIVATAL: — EDITORIAL OFFICE: Price of one coov: 35 cents 1739 Mahoning Avenue, Youngstown, Ohio 44509 — Telefon: (216) 799—2600 és 799—3335. (USPS 291-640) Ronald Reagan rövid életrajza Ronald Wilson Reagan 1911. február 6-án született, Tampicóban (Illinois). Édesapja — elsőgenerációs ír származású — cipőárusítással foglalkozott. Édesanyjától, Nelle Wilson Reagantól örökölte keresztény hitét, mely beszélgetéseiből, beszédeiből, cselekedeteiből kitűnik. Elemi és középiskolai tanulmányait Illinoisban, állami iskolában végezte, majd 1932-ben az Eureka kollégiumban érettségizett gazdaságtanból és szociológiából. Az egyetemen őt választották a diákok elnökévé, ő volt az úszócsapat vezetője és kitüntetett futballistája három évig. Rövid ideig sport rádióleadó és szerkesztő, majd Kaliforniába költözött, ahol mozgófilmekkel dolgozott. Ezt a vállalkozását azonban félbeszakította a II. világháborúban teljesített katonai szolgálata. Három év múlva szerelt le kitüntetéssel mint kapitány. A mozinál való pályafutása során hatszor választották meg a színészek társulata elnökévé, kétszer a mozgófilmipar tanácsának elnökévé. A mozivállalattól a televízióhoz ment, ahol a képek előállításánál főellenőr, majd a „General Electric Theatre” műsorvezetője lett. 1952-ben feleségül vette Nancy Davist. Két felnőtt gyermekük van: Patricia Anna és Ronald I Prescott. Az egész család Pacific Palisadesben (California) lakik. Ronald Reagan nyilvános szereplése 1966 - ban kezdődött, amikor körülbelül egymillió szavazattal megválasztották Kalifornia állam kormányzójává. 1969-ben a republikánus kormányzók társasága elnöke lett, majd 1970-ben mint kormányzót újraválasztották. 1975. november 20-án bejelentette, hogy jelölteti magát az 1976-os elnökválasztásra. Miután kevés szavazattal elveszítette, 25 államban erőteljesen szervezkedett a republikánus pártprogram érdekében. 1977-ben Reagan a tanácskozó testület igazgatói karának tagja lett. Mely azért jött létre, hogy a nemzetet és a kongresszust figyelmeztesse az amerikai haderő gyors gyengülésére és a fenyegető szovjet veszedelem növekedésére. Az 1978-as választásokon 86 jelölt nevében szervezkedett. P. DENGL MIKLÓS OFM: ÜZENET AZ OLVASÓNAK! Az erdélyi ferencesek Amerikában élő tagjai még a második világháború elején, mielőtt Amerika belépett volna a háborúba, vették át a Katolikus Magyarok Vasárnapját. Talán már akkor érezték a veszélyt, mely Erdélyt fenyegette, és lapot vettek, hogy szószólói lehessenek drága szülőföldjüknek, és ne ismétlődjék meg, ami az első világháború után történt: Erdélyből újból román tartományt alkossanak. A Katolikus Magyarok Vasárnapja átvétele után P. Bíró Benedek, már akkor is a magyaroknak elismert vezéralakja, járta Amerikát, hogy támogatókat és előfizetőket szerezzen a lapnak. P. Kukla Tarzíciusz és P. Kiss Szaléz pedig szerkesztették a lapot Clevelandben, a magyarok gócpontjában. Nem tudom, hogy a ferences habitus, a lap katolikus-keresztény és nemzeti iránya, vagy a vallási és nemzeti közömbösség okozták-e a nehézségeket akkor, amikor még olvastak magyarul írt lapokat az itteni magyarok. Tény és valóság, hogy nem sikerült annyi magyart összetoborozniuk, akiknek elég erős lett volna a hangjuk, hogy Erdélyt megmentsék. Míg más nemzetiségi lapok nagy példányszámban jelentek meg, és védték nemzeti érdekeiket, addig az Katolikus Magyarok Vasárnapja csak pusztába kiáltó hang maradt. És más, magyar nyelven szerkesztett lapok voltak a hangadók, illetve hallgattak a magyar tragédiáról és Erdélyről. A háború után az itt élő erdélyi ferenceseknek az volt a törekvésük, hogy a külföldön rekedt több erdélyi ferencest áthozzák az Egyesült Államokba, hogy újabb munkásokkal folytassák az akkor már szinte reménytelennek látszó küzdelmet Erdélyért. így került rövid időn belül az összes, a háború miatt kirekedt erdélyi ferences az Egyesült Államokba, ahol egyesek pap létükre nyomdászinasokként kezdték amerikai életüket. P. Kukla Tarzíciusz még a bevándorlások közben, 1948. május 18-án, amikor magyar paphiány miatt a youngstowni Magyarok Nagyasszonya plébániát is ő vezette, az újonnan jöttekre hagyta munkáját, mert az Úr a munkával túlterhelt papját hazaszólította. P. Bíró Benedek annál szívósabban dolgozott mind fairfieldi plébánosként, mind a száműzetésben élő magyarok szólójaként, és elérte, hogy a magyar, száműzöttek is bevándorolhattak az Egyesült Államokba, amikor már nagyon sokan közülük Dél-Amerikába vették útjukat, és ennek következtében szétszóródtak az egész földtekén. 1948 folyamán P. Bíró Benedek szinte elérte egyik célját, a Katolikus Magyarok Vasárnapja előfizetőinek lényeges megnövelését, amikor a Jó Pásztor című másik katolikus lap megvételét szóban elintézte. Még jól emlékszem arra a reggelre, amikor a Katolikus Magyarok Vasárnapja nyomdájában fel és alá járva, várta a nemrég elhunyt Laskó János ügyvédünket, hogy törvényesen is átvegyék a Jó Pásztort. Azonban körülbelül két óra letelte után leverten visszajöttek a nyomdába azzal a hírrel, hogy a Jó Pásztor megvételét meghiúsította egy másik clevelandi lapszerkesztő, és így a lap nem keresztény kezekbe jutott. A Katolikus Magyarok Vasárnapja olvasóinak tábora a régi maradt. Azt hiszem P. Bíró Benedeket haláláig bántotta ez a nem várt kudarc, és talán ez is hozzájárult, hogy még aránylag fiatalon ő is magunkra hagyott 1952. január 17-én. Még temetése napján az erdélyi ferencesek tanácsa P. Takács Gábort bízta meg a lap vezetésével. Utána nemsokára megindult a magyarok tömeges bevándorlása az Egyesült Államokba, és P. Gábor felajánlotta mindenkinek, akinek a címét megtudta, a lap ingyenes küldését, míg körülményeik meg nem engedik, hogy előfizessenek. Nem tudom pontosan, hány új előfizetővel gyarapodott akkor a Katolikus Magyarok Vasárnapja. Előfizetőink közül sokan bizonyára akkor csatlakoztak hozzánk. P. Gábor az 1956-os szabadságharcot követő bevándorlás alkalmával ugyanazt a módszert alkalmazta új előfizetők szerzésére, most azonban már módszeresebben. A Camp Kilmerből megkapta az összes magyar bevándorló névsorát, és megindult ismét a lap ingyenes küldése fél évig. Rövid ideig több mint hétezer címre küldték a Vasárnapot. De csak rövid ideig, mert az előfizetők igen gyéren jelentkeztek az ingyenes küldés lejárta után. Mennyi munka veszett kárba! A lap 75 éves jubileuma alkalmával elmentünk mindenhová, ahová hívtak, de most már sokkal nehezebb volt az előfizetők számának gyarapítása, mert a magyarok már vagy elfelejtettek magyarul, vagy magyarul nem olvastak, különösen nem olyan lapot, mely az ezeréves magyar hagyományokat, a Szent István-i eszméket terjesztette, a vallást és a hazafiságot. Nem kellett nekik komoly, világnézeti lap, mely ellenezte a hazai rezsim támogatását külföldi valutával. Később megkezdtük az egyes magyar gócpontokról szóló kiadásainkat, nem sok sikerrel. Még legsikeresebb a fiatal szerkesztőnk, Dunai Ákos személyes megjelenése, különösen, ahol a helybeliek előkészítik útját, és sajtóestéket vagy egyéb összejöveteleket rendeznek a lap javára. Ezeket a látogatásokat ezentúl is folytatjuk, különösen ha határozott műsorral várnak. Újabb könyveinkből is mindig viszünk. Meg kell még említenünk egy kísérletünket nagyobb számú előfizető megszerzésére. Dr. Kótai Zoltán hirtelen halála után megkíséreltük a Magyar Újság előfizetőinek átvételét. Még temetése napján bejelentettük érdeklődésünket, amit azután telefon útján is megismételtünk. Ezelőtt pár héttel azután saját plébániámon, Barbertonban, egy röplapból értesültem, hogy másik lap vette át az előfizetőket, és megkérdezésem nélkül azt a lapot gyekeztek terjeszteni a barbertoni magyarok között. Reményünk ellenére sem sikerült tehát eddig egyszerre nagyobb számú előfizetőt toborozni, mely lehetővé tette volna, hogy a lap árát meghagyjuk a négy évvel ezelőtt megszabott árban. Nemsokára át kell térnünk az úgynevezett ofszetnyomásra, ami lényegesen emeri a lap előállítási költségeit, viszont meg fogja engedni, hogy képeket közölhessünk. A lap szétküldése is mindig többe kerül. (Folytatás a második oldalon)