Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1980 (87. évfolyam, 1-50. szám)

1980-02-03 / 5. szám

CSONKA EMIL: Szókimondó apácák „Ritkán szól, de akkor velősen beszél!” — ebbe a bizonyos személyekre alkalmazott köz­mondásszerű igazságba foglalható össze 650 apácafőnöknő római nyilatkozatának a jelen­tősége. A női szerzetesrendek ritkán szánják el magukat felhívásra, akcióra, politikai jellegű cselekedetre. Ha most mégis megtették, ennek súlyos oka van, és ha már elszánták magukat, akkor nem hímeznek-hámoznak, nem kertelnek, hanem nevén nevezik a gyermeket. Vagyis: kereken megmondják, hogy a vas­függöny mögötti kommunista államokban val­lásüldözés van, elnyomják az Egyházat, ezen belül kiemelik a szerzetesrendek sanyarú hely­zetét, egyaránt utalva a női és férfi szerzetes­­rendekre. Nekünk, magyaroknak külön is figyelemre­méltó, hogy a felsorolt országok között említik Magyarországot is, mint ahol korlátozzák, mi­nimumra szorítják a szerzetesrendek működé­sét, és akadályozzák fejlődését. Külön figye­lemre méltó, hogy az apácafőnöknők nem ma­radtak a szavaknál, hanem tettekre határozták el magukat: nemcsak nyilatkozatot adtak ki, hanem levelet intéztek a Szovjetunió, Kelet- Németország, Csehszlovákia, Románia és Ma­gyarország kormányához. Megállapították, hogy ezekben az országokban a vallásos rendek több ezer tagjától naponta megtagadják az emberi jogokat. A felsorolt országok római nagykövet­ségén átadott levél leszögezi, hogy e jogok megtagadása merő igazságtalanság, amely az egész világ számára megmutatja, hogy ezekben az országokban korlátozzák a vallásszabadsá­got. Rámutat az egyes kormányokhoz, tehát a budapesti kormányhoz is elküldött levél, hogy a szerzetesrendek jogainak a megsértése ellen­kezik az u­lt­ó országok írott­­alkotmányával éppúgy, mint nemzetközi szerződésekkel, ame­lyeket ezek az országok is aláírtak. Így például az ENSZ Emberi jogok deklarációjával, vala­mint a helsinki konferencia záróokmányával. Papíron a kommunista államok alkotmánya is garantálja a vallásszabadságot, a valóság azonban ennek épp az ellenkezője. Megjegy­zendő, hogy az apácák által kiadott nyilatko­zatból tudatosan kihagyták Lengyelországot, mert ott a vallásszabadság nagyobb mértékben érvényesül; jóllehet az Egyház ott is naponta megharcol jogaiért, a lengyel kommunista rend­szer egyházpolitikája nyilvánvalóan liberálisabb mint a keletnémet, csehszlovákiai, magyarorszá­gi vagy romániai rezsimek magatartása. A szer­zetesrendek és szerzetesek jogainak megsértése egyben kifejezője annak, hogy ezek a rendsze­rek általában korlátozzák a vallásos tevékeny­séget. A nyilatkozat kiadását már régebben elhatá­rozta a női szerzetesrendek konferenciája, és­ megbízta a nyolctagú végrehajtóbizottságot ú­ levelek megírásával. Az apácák nemzetközi szer­vezete kereken egymillió női szerzetest képvi­sel, súlya tehát rendkívül nagy, és az egymillió női szerzetes ezzel az aktussal tudomására akar­ta hozni a kommunista uralom alatt élő tár­sainak, hogy gondol rájuk, szolidáris velük, felhívja ügyükre a világ figyelmét. Az akció jelentősége nagyobb, mint talán első pillanatra gondoljuk. Mégpedig azért, mert mind az aktus, mind pedig a hang, amelyet az apácák megütöttek, kifejezi azt az új szellemi­séget, amely II. János Pál pápasága óta egyre jobban áthatja magát a Vatikánt. II. János Pál eddigi pápaságának legfőbb jellemzője az em­beri jogokért történő maradéktalan síkraszál­­lás. „Az emberi jogok pápája” — ma már álta­lános ez a jelző, és nem vonható kétségbe, hogy a lengyel pápa majd minden nyilatkozatában aláhúzza az emberi jogok tiszteletének a köve­­­telményét. Jellemző még az apácák akciójára, hogy szinte stílusában is utánozza II. János Pál­ pápát. Mint római tudósítónk helyesen jegyzi meg, ez a pápa szereti a konkrét cselekedete­ket, az energikus fellépést, a problémák szinte militáns megközelítését. Az apácák nyilatkozata és levélakciója máris nagy visszhangot keltett a világban, a nagy la­pok és sajtóügynökségek foglalkoznak az eset­tel. A UPI hírügynökség kiemeli a nyilatkozat­nak azt a részét, amely kifogásolja a szerzete­sek szabad mozgásának a korlátozását. A Reuter hírszolgálati iroda pedig megjegyzi: a Vatikán éveken át igyekszik javítani az állam és az Egy­ház viszonyát ezekben az országokban, így pél­dául helyreállt a teljes diplomáciai kapcsolat Jugoszláviával, és javult a viszony Lengyelor­szággal és Magyarországgal, de a lényeges prob­lémák semmit sem javultak. 1980. — VOL. 87.ÉVF. Febr. 3. - VASÁRNAP - 5. sz. Amerika egyetlen katolikus Catholic Hungarians* Sunday Theonly Catholic Hungarian magyar hetilapja ■— Weekly Newspaper u. the U.S.A. Eqves szám ára: 35 cent KIADÓHIVATAL: EDITORIAL OFFICE: Price of one copy: 35 cents 1739 Mahoning Avenue, Youngstown, Ohio 44509 <—• Telefon: (216) 799—2600 és 799 3335. (USPS 291-640) A hontalanság évei - Janics Kálmán könyve a felvidéki magyarságról - Nem fordult még elő, hogy a Vasárnap első oldalon fönt, vezércikkben foglalkozott volna egy könyvvel. Most kivételt teszünk. Janics Kálmán: A hontalanság évei című kötete ugyan­is Mindszenty bíboros emlékiratai után a leg­jelentősebb, külföldön megjelent magyar do­kumentum. Cikkünk nem a könyvkritika szigorú szabályai szerint készült ismertetés, hanem egy lázas, olvasással töltött éjszaka első benyomá­sainak, megrázó élményeinek kivetítődése. Kicsoda Janics Kálmán? Felvidéki orvos, aki a mai napig is szülőföldjén, Felvidéken él. Or­vosi hivatásával párhuzamosan szociológiai munkásságot fejt ki: a felvidéki magyarság múltját kutatja, jelenét átéli, jövőjében remény­kedik. Lenyűgöző erejű könyvének kéziratát a csehszlovák hatóságok minden zaklatása elle­nére külföldre juttatta, és a saját neve alatt kiadatta. Soha nem látott alapossággal, pontos, kérlelhetetlen adatok felsorakoztatásával tárja fel mindazokat a rémségeket, amiket a második háború utáni négy évben a kollektív bűnös­séggel vádolt felvidéki magyar őslakosok ellen elkövettek. A könyvben nincs mellébeszélés, nincs romantika, nincs siránkozás, nincs, egyet­len bombasztikus frázis. Csak a puszta valóság van: a kitelepítések, a deportálások, az üldözé­sek. Egymás után, logikus sorrendben, vérfa­gyasztó őszinteséggel és leplezetlenséggel, há­romszáz oldalon keresztül. A könyvhöz — melynek szerzője, mint emlí­tettük, Felvidéken él — a magyar sorskérdések­kel foglalkozó legnagyobb jelenkori szellem, a mai Magyarországon élő írók legelsője, Illyés Gyula­­ írt tizenöt­­rt fork­tatott oldalra terjedő előszót. Méltó módon Janics Kálmán könyvé­hez, Illyés Gyula olyan hangot üt meg, amire még a saját, hosszú évek óta a szomszédos ál­lamokban élő magyarokért vívott harca során sem volt példa. „Ez a könyv nem kíván előszót — írja Illyés Gyula. — Rögtön az első lapok mélyen megra­gadják az olvasót. Az író máris elevenébe vág; nemcsak tárgyainak, hanem népmilliók rejtett érzékenységének és kiáltó érdekének. Az én szavam itt voltaképpen hozzászólás, hozzáte­­­vés.” Majd így folytatja: „A nyugtalanító hírek, melyek a Romániában élő magyar anyanyelvű-­­ ékről szóltak, sokáig háttérbe szorították a cseh­szlovákiai magyar anyanyelvűek helyzetéről szólókat. Az erdélyi magyarság helyzetének puszta ismertetése is tapintatos, szívós, kezdet-'­­ től fogva kockázatos föladat volt. (...) Az anyanyelvűségük miatt másodrendűsen kezelt magyarok helyzete nemcsak őket magukat nyug­talanítja, immár egyre égetőbben. A világ mint­­t­egy tizenötmillió magyarját élő és élénk rokoni­­ kapcsolatok, szoros történelmi és műveltségi szálak kötik egybe. A szenvedők száma tehát mérhetetlenül fölülmúlja az idegen álamok statisztikájának mégoly hiteles számoszlopait. Az emberi test rezzen meg bármily kis tű szúrá­sára úgy, ahogy az egészséges nemzeti corpu­­sok, ha megaláztatást kell szenvedniök össze­tartó bürökjük — bőrük — mégoly kicsiny fe­lületén. (.) A szlovákiai magyarság helyzete nem egy tekintetben aggasztóbb a romániainál.­­Nem egy tömbben él; szellemi központja saját területén nincs; anyanyelvi tudata s védekezése így megtörőben. (...) Városok sorában, me­lyek valaha a magyar műveltség röptető fész­kei voltak, maga a magyar köznyelv, az egy­szerű tömegek eszmecserélő eszköze (.. ) zu­gokba szorult.­­. . ) E­ sorok íróját azonban nemcsak a■ lírai húr vonzza.. •Pendített hangot már a zsarnokság tüneteiről. A zsarnokság, egyetlen formáját sem tartja pusztítóbbnak s egyben nevetségesebbnek, mint azt az albérlet­ben űzött zsarnokságot, azt a mini-király­kodást, mely a fedezék alatti hősködés.Dí­j „Óriási munka betetőzése Janics Kálmán mű­ve. S ugyanakkor saját szellemi életünkben út­­itáltűető vállalkozás, Hegy a rivagyap ■ apyan­yel­­vüség minden területéről hasonló, helyzetfölis­­merést kapjon a világ lelkiismerete” — fejezi be megrendítő előszavát Illyés Gyu­la. Janics Kálmán: A hontalanság évei című kö­tete— Illyés Gyula előszavával —­ az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem (Bern) ki­adásában jelent meg. Hamarosan világnyelveken kerül az idegen anyanyelvű olvasók elé. A magyar nyelvű alap­kiadás kapható (22 dollárért + 60 cent porta) a Katolikus Magyarok Vasárnapja könyvosztá­­lyán: 1739 Mahoning Avenue, Youngstown, Ohio 44509. DR. NÁNAY ENDRE: Világegykéz erőszakkal Ma a szovjet terjeszkedés afgán kilométer­kövénél, Litvánia, Lettország, Észtország, Ma­gyarország, Kelet-Németország, Lengyelország, Csehszlovákia, Románia, Bulgária (Albánia, Ju­goszlávia?), Angola, Dél-Jemen, Etiópia, Mo­­zambik (részben Vietnam és Kambodzsa) befe­jezett és legalább 12 egyéb ország folyamatban levő leigázása, illetve „felszabadítása” után ide­gesen vitatják az illetékesek: erőszakkal lehet-e uralkodni az egész glóbuszon és 4 milliárd la­kosán, 177 országon, vagy az álcázottan célra­törő szervezkedés lassú munkája hozhatja csak meg a világegykéz eredményét? A világegykéz történelmi múltja nem isme­retlen. Dzsingisz kán, a perzsák, hunok, tatárok, rómaiak, törökök, angolok, spanyolok próbál­ták már a hatalmi egyhéz valamilyen formájá­nak a megvalósítását, de az csak olyan messze jutott el, és csak annyi ideig tartott, illetve élt, ameddig és amennyi ideig fegyvereik ereje élt és elért. Az utabbi időben Hitler is híve volt az effélének, egy germán hegemóniának. Troc­­kij küldetése is­­ egy nemzetközi marxi világ­rend megvalósítása lett volna.­­ Ám Sztálin orosz-szovjet címletű világuralmat akart, s le­­ölette az ideális marxista világrend hirdetőjét, Trockijt. Amerika, illetve az egyes amerikai nagysá­gok és körök által felépített és segélyezett szov­jet rendben fellelhető volt az innen táplált haj­tás, mely a kommunista biblia fedőneve alatti világ-egyeduralom létrehozásán fáradozott. Ez a féltitokzatos lehetőség még a hidegháború be­következésével sem vált reményt vesztetté, s a kormányok felett állónak vélt efféle illetékese­ket Moszkvában még sokáig vörös szőnyegen fogadták. Amerika gazdasági és politikai felépítése ma­gában hordja a világpiac uralásának hegemo­­nikus lázát. Ez a láz olyan elemeket is az élre segített, akiket ma már az unokák sem tekinte­­­nek emberi nagyságnak, de akik kitermeltek­­ egy gazdasági szuprematív légkört. Az első, vagy inkább a második világháború alatt és után ez a kör még kevésbé kívánatos új egysé­gekkel gyarapodott. Főleg ezeknek az elemek­nek a bevetésével egyes titkos és féltitkos szer­­­­vezetek valamiféle misztikus világ feletti min­denhatóság elérését szorgalmazták. Ez a­­ láz­álom vagy rémkép vígan élt a naiv ■ amerikai­­ (és egyéb) szervezkedőkben, s semmilyen szov­jet akció nem keserítette el őket. 16 ország szovjet megszállása, a szocialista egység nyílt meghirdetése sem vette el az amerikai szék­helyű nemzetközi reménykedők életkedvét. A kis 20 milliós, nyomorult­ Afganisztán szovjet megszállása azonban villámcsapásként, sőt, föld­indulásként félbeszakította a cirádás álmokat. Nagy Péter cár végrendeletét a késői szovjet cárok most végrehajtották. Ez pedig egy világ­uralom gyakorlati megvalósítását jelenti, kö­­zelkeleti maggal és kiindulással. Ezzel a kérdéssel a semlegesség apostola, R. S. Rajaratnam, Szingapúr tudós miniszter­­elnöke külön tanulmányban foglalkozik. A sem­legesség válságos időkben való­ fenntartásának­­ kérdését analizálva jut el a világ egykéz prob­­lémáig. A 20. század számtalan háborújától so­­­­kat szenvedett milliók hogy msrt viszonylanak a­­ világra titokzatosan rátelepülő vagy azt eset­leg csak a háttérből uralni szándékozó egysé­gekhez? — vizsgálja Rajaratnam. Van-e ma ilyen? Van-e bankársággal fedezett színterei : szagtalan, országok, pártok, diktátorok felel lebegő misztikus erő? Ha nincs, tegnap volt­ és holnap lesz-e? Tegnap volt — állítja a tudó miniszterelnök —, ma már kevés jelentőség van az ilyen nemzetközi vörös szőnyegnek, egyre ritkábban terítik ki. A tegnapi egysége képviselő szervezett alanyok önmagukkal ! (Folytatás az 5. oldalon) WASS ALBERT: A sokoldalúság hiánya Erdély dolgában Az ausztráliai Magyar Élet 1979. szeptember 13 i számában — amit mi ideát a vízen csak karácsony táján kaptunk kézhez — Erdély tiszteletreméltó nagy tudósa, dr. Gallus Sándor, arról panaszkodik, hogy a dákoromán származáselmélet megcáfolásával foglalkozó művét nem sikerült kiadni. Olyan vád ez a magyar emigráció felé, melynek kivizsgálásával érdemes foglalkozni. Az Amerikai Magyar Szépmíves Czéh kimondottan abból a célból létesült 1963-ban, hogy a „magyar mon­danivaló” kürtjévé váljon, tehát kiadója legyen minden olyan érdemes magyar kéziratnak, melynek megjelen­tetése magyar nemzeti szempontból fontos, viszont szer­zője nem képes kiadót találni mondanivalója számára. Bár a szabad földön élő magyarságnak csupán alig egy ezreléke ismerte föl ennek a célnak fontosságát és az ebben rejlő nemzetpolitikai lehetőségeket, és ebből ki­folyólag a Szépmíves Czéh anyagi alapjait soha sem sikerült megszilárdítani, az elmúlt esztendők során 28 könyvet adtunk ki angol nyelven, melyeknek mindegyi­ke, kivétel nélkül, a magyar létezésnek valamelyik­­ olyan problémáját ismertette, mely problémának az is­­­­mertetésével az angol nyelvvilág mindeddig csupán ma­gyarellenes forrásmunkák alapján találkozott. Az utóbbi­­ években, az Erdélyi Világszövetségbe tömörült magya­rok áldozatkészségére támaszkodva sikerült több, Er­déllyel és az erdélyi magyarság sorsával foglalkozó munkát is belefecskendezni az angol nyelvvilág politi­kai és tudományos vérkeringésébe. Ha vannak, akik úgy vélekednek, hogy ezeknek a munkáknak nem mindegyi­ke ütötte meg a kívánt mértéket, amiatt ne a kiadót­­ vádolják, hanem azokat a szakembereket, akik elmulasz­tották az ezeknél magasabb színvonalú művek elkészí­tését. A fentiekből világosan kitűnik, hogy amennyiben dr. Gallus Sándornak odaát Ausztráliában lett volna egy kész munkája a dákoromán elmélet cáfolására, és ki­tüntetett volna bennünket a kéziratával, ma már könyv­­alakjában lenne az asztalon. És itt érkeztünk el a baj lényegéhez. Úgy tűnik, vannak, akik több azonos témakörrel foglalkozó mun­kának a kibocsátását szétforgácsolódásnak tekintik, ahe­lyett, hogy annak vennék ami valójában lenne: a ma­gyar szellemi élet sokoldalú megnyilvánulásának. Semmi akadálya nincs annak, hogy amikor mi itt, az Egyesült Államokban kiadunk egy könyvet képvise­­l­­őink, szenátoraink és egyetemeink számára, mely könyv­­ ismerteti Erdély múltját, kultúráját és Erdély magyar őslakosságának mai helyzetét, ugyanakkor Ausztráliá­ban is és Európában is kiadjanak egyet-egyet ugyaneb­ben a témakörben, más szerzők szemszögéből. Nem egy­mással versengenénk, hanem egymást támogatnánk ez­zel, és a helyes ismereteket terjesztő és ma annyira­­szegényes magyar irodalmat gazdagítanánk. Aki pedig­­ azzal kívánná elhárítani az ezzel járó felelősséget, hogy a szabad földön élő magyarságnak nincs pénze ahhoz, hogy több könyvet is ki lehessen adni nemzetünk jö­vendőjének védelmében, az valójában becsületsértést kö­vet el mindannyiunk ellen. Amennyiben tehát dr. Gallus Sándor honfitársunk­nak van egy kiadásra kész kézirata, és amennyiben az ausztráliai magyarság túlságosan szegény vagy túlsá­gosan tunya lenne ahhoz, hogy ezt a kéziratot könyvvé változtatva odategye a világ elé, az Amerikai Magyar Szépmíves Czéh vállalja annak kiadását bármikor. Sok szónak is egy a vége: ideje, hogy panaszkodá­saink, kifogásaink, szőrszálhasogatásaink tetté változza­nak át, mert csak tettek vihetik előre nemzetünk ügyét. * Az iowai „caucus" Az elnökválasztás felé vezető út első állomása az „iowai caucus”. Kicsiny állomás, csak bakterháza van, de mégis fontos, mert ez az első nem hivatalos fokmé­rője az elkövetkezendő mérkőzésnek. Azért nem hiva­talos, mert még csak nem is előválasztás, csak próba­választás, melynek eredménye nem számít. Iowa, Ohiótól nyugatra a harmadik állam. Közvet­len mellettünk van Indiana, amellett Illinois, melynek legnagyobb városa Chicago, és utána Iowa, mely indiá­nul annyit jelent, hogy álmos nép; fővárosa pedig Des Moines, aminek francia jelentése remete, szerzetes. Caucus pártbizottságot jelent, eredeti görög jelen­tése ivócsésze; úgy látszik már a görögök is ittak mikor politizáltak. Iowa rangsorban a huszonötödik állam, lakossága két és háromnegyed millió, negyede Ohiónak, de területe 56 000 négyzetmérföld, 15 000-rel nagyobb mint Ohio. Carter 1976-ban itt tett országos hírnévre szert azzal, hogy megnyerte a pártbizottsági választást 29 százalékkal. Tulajdonképpen nem ő nyerte meg, hanem a 45 százalékot kitevő elkötelezetlen szavazók. Ilyen bakugrásokkal tarkított az amerikai választási rendszer, de itt legalább lehet választani, nem úgy mint otthon, ahol csak szavazni lehet. Egy másik gyengesége az „iowai caucus”-nak, hogy a választóknak csak 10 százaléka ment el szavazni, kb. 50 000 demokrata és 45 000 republikánus, az állam te­rületén szétszórt 2500 iskolában, tűzoltóállomáson, egy­házban és magánházban elhelyezett szavazóhelyiségben. Carter elnök 100 százalékkal több szavazatot kapott, mint ellenfele, Kennedy szenátor, a republikánus olda­lon pedig George Bush győzött Reagannal szemben. Carter győzelme várható volt, de megközelítőleg sem ilyen arányban; Bush győzelme pedig minden számítást feldöntött. De hát a politika nem matematika, nem min­dig természettudomány, hanem igen sokszor társada­lomtudományi elemek is döntő szerepet kapnak benne. Nemcsak tudomány, hanem művészet is; nemcsak ész­szerűség, hanem az érzelmek is befolyásolják a politi­kát. Jelen esetben például a republikánus választási eredményt nem annyira Bush győzelme jellemzi, mint Reagan veresége. A választók nagy része nem annyira Bushra szavazott, mint inkább Reagan ellen. Miért? (Folytatás a második oldalon)

Next