Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1980 (87. évfolyam, 1-50. szám)

1980-12-07 / 47. szám

• CATHOLIC HUNGARIANS’ SUNDAY A legrégibb katolikus magyar lap Észak-Amerikában* Oldest Hungarian Catholic Newspaper in the United States and Canada Published weekly except Easter & Christmas and 2 weeks in July by the Catholic Publishing Co., Inc, 1739 Mahoning Avenue^ Youngstown, Ohio 44509. Telefon: (216) 799-2600. Alapította 1894 október 24-én Msgr. Böhm Károly pápai prelátus-pébános. Established October 24, 1894 by Rev. Msgr. Charles Böhm Papal Prelate-Pastor Managing Editor: Father NICHOLAS DENGL, O.F.M. THIS NEWSPAPER IS ENTIRELY FOR THE PURPOSE OF PROMOTING CATHOLIC WELFARE AND IS _______________A NON-PROFIT ORGANIZATION________________ ELŐFIZETÉSI ÁRAK: SUBSCRIPTION RATES: Két évre ............. $37.00 For two years ............. $37.00 Egy évre ................ $20.00 For one year ............... $20.00 Fél évre ...........-------- $12 00 For six months ........... $12.00 Nyugdíjasoknak $15.00 egy évre A Szent István Ferences Kommisszáriátus megbízásából Felelős szerkesztő: P. DENGL MIKLÓS, O.F.M. Szerkesztő: Fr. DUNAI ÁKOS O.F.M. 1739 Mahoning Avenue, Youngstown, Ohio. 44509 Telefon: (216 ) 799-2600. ADVERTISEMENT RATES: $4.00 per column inch 1—4 times; $3.50 per column inch 5—15 times; $3.00 per column inch more than 15 times; J page $125.00; i page $240.00; 1 full page $460.00. Second class postage paid at Youngstown, Ohio A lapban megjelent cikkek nem fejezik ki szükségszerűen a szerkesztőség véleményét. Az aláírt cikkekért minden esetben azok szerzői felelősek. A hajtogatógépre küldött adományokat — szokásunktól eltérően — nyilvánosan nyugtázzuk Viszont nem közöljük azt, hogy ki mennyit küldött. Ezt az alábbi meggondolás alapján tesszük: minden bizonynyal sokan vannak olyanok, akik csupán néhány dollárt tudnak küldeni, de ezt a néhány dollárt abból a kevésből küldik, amire nekik is szükségük van. Mások könynyedén küldenek súlyos összegeket a fölöslegükből. Az evangéliumi „szegény asszony két fillérje”példázatot szem előtt tartva nem lenne méltányos és tisztességes a beküldött összegek nyugtázása. Lapzártáig a következő olvasóinktól kaptunk segítséget: 269. Gyulai Ödön (Windsor, Ontario) 270. Anonymus (Aguadulce, Spanyolország) 271. Budafoki Béla (North Olmsted, Ohio) 272. Móra Klára (Miami, Florida) 273. Pokorny Lászlóné (New York, N. Y.) 274. Emília nővér (Uniontown, Pa.) Másodszor! 275. dr. Szabó Gyula (Florida, Argentina) 276. Répás Mihály (Chesterland, Ohio) 277. Lukovits János (King, Ontario) 278. dr. Héjjas Jenő (Los Angeles, California) Köszönjük szépen! Magyar történelmi anekdoták A tudós esernyője Apáthy István, a kolozsvári egyetem európai hírű tanára, nagyon szórakozott ember volt, mint a legtöbb tudóstársa. Szinte közmondás volt már, hogy mindig elhagyogatja hol a botját, hol az esernyőjét. Egyszer hosszabb európai útra indult Apáthy, és hónapokat töltött Nápolyban, ahol az ottani akváriumban búvárkodott. Valahányszor levelet írt Kolozsvárra övéinek, sohasem felejtette el odaírni — némi büszkeséggel — a levél végére, hogy az az esernyő, amelyet hazulról vitt magával, még mindig megvan. Sőt: annyira volt az esernyőjével, hogy amikor már hazafelé tartott Nápolyból, a nagyváradi állomáson leszállt a vonatról, s a pályaudvaron a következő táviratot adta föl Kolozsvárra: „Három óra múlva hazaérkezünk: én és az esernyő.” Három óra múlva csakugyan meg is érkezett Kolozsvárra jó Apáthy István, ahol már várták övéi. Mikor a kölcsönös ölelések, csókok után a tudós fel akarta mutatni nagy büszkén az esernyőt, rémülten vette észre, hogy esernyője sehol sincs. Ottfelejtette a nagyváradi távíróhivatalban. A cáfolat Wekerle Sándor — első miniszterelnöksége idején — magához hívatta egyszer Szőts Pált, a későbbi képviselőt, s elmondott neki egy meglepetésszerű politikai szenzációt. — Érdekes, ugye? — kérdezte Szőtstől. — Akár meg is írhatja, fiam, de rám ne hivatkozzék! Szőts Pál meg is írta a szenzációt, de az is igaz, hogy másnap megjelent a kormány goromba cáfolata: „Közönséges, légből kapott koholmány!” Szőts Pál magánkívül rohant föl Wekerléhez, aki mosolyogva fogadta: — Nem szabad úgy izgulnia, fiam, nekem szükségem volt rá, hogy megcáfolhassam ezt a históriát. Ha megmondtam volna előre, hogy megcáfolom, maga nem írta volna meg, márpedig hogyan cáfolhattam volna én, ha maga meg nem írja?... Hja, fiam, ez a politika! TUZEX IKRA Tel.: 226—8868 és 521—5526 GYÓGYSZER NÁDAS GYULA lemez, könyv kerámia stb. Magyar, angol betűs írógép Erdélyi csomagok, herendi porcelán, tape recorder 1425 Grace Avenue, LAKEWOOD (Cleveland), Ohio 44107 SONKA EMIL: Lengyelország, Madrid, Amalrik NEMZETKÖZI SAJTÓSZEMLE A világsajtó változatlanul jó helyen tárgyaja a november 10-i lengyelországi fordulaté a független szakszervezet győzelmét, mely feoldotta a Lengyelországra hetek óta nehezen feszültséget. A feszültséget az okozta, hogy eg varsói bíróság a független szakszervezet lejegyzése során beleszőtte a szervezet alapszabályába a kommunista párt vezető szerepét, szakszervezet akarata ellenére. Walesa munkavezér és társai fellebbeztek, és bejelentette: országos sztrájk lesz, ha a legfelső bíróság nem semmisíti meg az alsófokú döntést. A lengy televízió az utóbbi napokban felvételeket közö szovjet-lengyel hadgyakorlatokról, a hét végé mindenki a legrosszabbtól tartott. A legfelő bíróság azonban hétfőn érvénytelenítette a korábbi döntést. A Christian Science Monitor cmű amerikai lap varsói tudósítója így számo bte a döntés fogadtatásáról: Itt a győzelem, ezt akartuk — mondotta Walesa, a munkások vezetője, amikor megfelel a bírósági épület előtt várakozó munkások körében. A tömeg lelkesedéssel fogadta Walesa és hetek szorongása után most minden lengy fellélegzett. Lek Walesa, ez a rendkívül jó képességű és született munkásvezér, tulajdonképpen két győzelmet aratott, egyiket a munkások a másikat egész Lengyelország számára, Az első győzelem megszilárdította a független szál szervezetet, ezzel állandó intézménnyé vált az organizáció, illetve e szakszervezetet létrehozó mozgalom. Ez a mozgalom egyedülálló s páratlan jelenség a Szovjetunió és a kelet-európai kommunizmus történetében. A második győzelem Lengyelország egészének használ. Az élelmezési helyzet eléggé krtikus, a gazdasági viszonyok labilisak, és mindenki tudja, hogy a helyzet, mielőtt megjavul átmenetileg még nehezebb lesz. Most azonban hogy a szakszervezeti kérdés rendeződött, remény van arra, hogy legalábbis jobb esélyekkel foghatnak hozzá a helyzet megreparálásához. Ha a bírósági döntés kedvezőtlen lett volna akkor ma egész Lengyelországban sztrájkolnának, állna a munka. A sztrájkot szakszerűen szinte katonai pontossággal készítették elő. Mi győzelem Walesa személyes győzelme. Neve egész Lengyelországban ismerik. Walesa mindenki másnál többet tett azért, hogy az új szakszervezet megőrizhesse függetlenségét a párttá szemben. Ezeket írja az amerikai Christian Science Monitor, majd felel arra a kérdésre, hogy ez a híres munkásvezér vajon szocialista-e? Ez írja..... ................... ............................... Walesa nem szocialista. Walesa a munkásokért küzd, a munkás önigazgatásért, és azért hogy a munkásság ténylegesen beleszólhasson a társadalmi és gazdaságpolitikai kérdésekbe „Szakszervezeti ember vagyok, engem elsősorban a munkásság sorsa érdekel!” — mondotta Walesa. Elmondta a cikkíró, hogy Walesa folytatta a kemény tárgyalásokat a kormánnyal, egyaránt küzdött a párttal és a munkásság soraiban levő radikálisokkal szemben. Egy jottányit sem engedett a szakszervezet alapszabályának ügyében, de ugyanakkor mindig nyitva tartotta a sajtót a megegyezésre. Célja az volt, hogy megőrizze az egyensúlyt, ahogy ő maga mondotta igyekeztem lecsillapítani a forrófejűeket, ugyanakkor igyekeztem bátorítani a csüggedőket. Nos, Walesának mindkét igyekezete sikerre járt — állapítja meg az amerikai lap munkatársa, végezetül pedig a következőket írja: Kommunista rezsimekben persze mindig kétes, hogy a bíróság mennyire független, hiszen a bíró hivatalból tagja a kommunista pártnak A legfelső bíróság döntése azonban aligha lehetett más, mint ami lett. A döntő tényező ugyanis az volt, hogy látták: a munkásság teljesen szolidáris a szakszervezettel, látták: az egész lakosság rokonszenvez a munkásokkal A „Szolidaritás” szakszervezet győzelme most nyugalmat hozott Lengyelországnak, és éppen ezért okosabb, ha Lengyelországra bízzák, hogy megoldja a maga problémáit. Ezzel, a nyilvánvalóan a Szovjetunió címére szóló utalással zárja cikkét a Christian Science Monitor. A New Yorkban megjelenő Daily News ezeket írja: Azzal, hogy az új szakszervezet függetlensége továbbra is megmarad, a lengyel munkások győzelmet arattak, az eredmény a bátor és eltökélt mukásvezetők diadala. Az igazság az, hogy a kommunista rendszer és a bíróság kénytelen volt így dönteni, egyszerűen nem volt más választása. A szakszervezet már megmutatta a maga hatalmát az augusztusi sztrájkok során. És ha a párt most ragaszkodott volna ahhoz, hogy az új szakszervezet felett is a párt uralkodjék, ezzel kiváltotta volna az új sztrájkhullámot. Márpedig egy újabb sztrájkot sem politikailag, sem gazdaságilag nem bírtak volna ki. A nyugatnémet Stuttgarter Zeitung beszámol arról, hogy az új szakszervezetet, amellyel a rezsim augusztusban még viaskodott, ma már ugyanez a rezsim a „haladás egyik elemének” nevezi. A lengyel kommunista párt vezetőségében két felfogás van, két különböző iskola. Az egyiknek a hívei keményebb magatartást kívánnak, és ellenzik a kompromisszumot. De ha- ezek kerekedtek volna felül, az sehová sem, vezetett volna, illetve a sztrájkhoz vezetett vol- 1- na, ennek nyomán pedig nyilvánvalóan megszületik a belpolitikai káosz. A pártvezetőség másik része viszont a bekövetkezett megújulási- folyamatot támogatja, ehhez az irányzathoz tarttozik a párt egészen fiatal gárdája. Ezenkívül a a megújulást támogatja az ország szellemi és a tudományos elitje is. Hogy hol áll a munkásság c. tömege és hol áll a parasztság, ez meg egészen a nyilvánvaló. il Megfigyelők csaknem egyöntetű véleménye Ii szerint Lengyelországban döntően megerősöndött ez a megújulási folyamat. Olyan funkcionáriusok, akik ezzel nem értenek egyet, az elkövetkezendő hetek és hónapok során kénytelenek lesznek távozni a politikából. Az igazi1 munkásmozgalom, Lengyelország munkássága a jövőben az új szakszervezet keretei között szerveződik — írja a Stuttgarter Zeitung. it A Frankfurter Allgemeine Zeitung szerint Jugoszlávia gazdasági helyzete állandóan romlik, t, ma rosszabb, mint fél évvel ezelőtt volt. a Fél évvel ezelőtt a jugoszláv gazdaságpolitika irányítói még joggal mondhatták, hogy a helyzet tűrhető. Az egyetlen veszélyes probléma aki,kor még csak a fizetési mérleg deficitje volt, ami 1979-ben több mint három és fél milliárd dollárra rúgott. Ezenkívül nyugtalanító volt az devizahiány. Máskülönben azonban a termelés , növekedése még mindig 4 százalékot mutatott;, a munkanélküliség nem növekedett, és elviselhető volt, annak ellenére, hogy 800 ezerrel még mindig elég magas. Rámutattak arra, hogy az- infláció sem erősebb, mint például Angliában vagy Olaszországban, így festett a kép fél évvel ezelőtt, időközben , s azonban a gazdasági helyzet minden fronton , megingott. A dinár leértékelése fellendítette ugyan az idegenforgalmat, de nem használt az exportnak. Az infláció növekedett, mert a vezetőség nem gondolt arra, hogy egyidejűleg takarékosságra van szükség az államháztartásiban. Most tehát a jugoszláv vezetők tanulni , akarnak az elmúlt 15 év hibáiból, szakítani az örökös félmegoldások rendszerével. Titomatancssága miatt sok mindenről elkéstek, és most végre szeretnék alkalmazni a piacgazdálkodási módszereit. Most Belgrád nagyobb külföldi kölcsön felvételével akarja fellendíteni gazdasági életét, s két és fél milliárd dollár értékben szeretne hitelt kapni, és valószínű, hogy meg is kapja.1 : Németországban például egy több bankból létrehozott, konzorcium hajlandó lenne csaknem másfél milliárd márka összegű kölcsönt nyújtani — írja a frankfurti lap. A bonni Die Welt úgy tudja, hogy a gazdasági élet fellendítése érdekében Jugoszláviában is december elsejével megszüntetik számos cikke felett az árellenőrzést. Szabaddá teszik az autó, a televízió, kozmetikai cikkek, gyümölcs és zöld- ség, ásványvíz és gyermekjátékok árát. A Jugoszláviában előállított ipari termékek 31 szájzalékának az ára a jövőben kizárólag a keres-, é let és kínálat törvényeihez igazodik. Miért olyan sürgős a helyzet javítása, a viszonyok rendezése se? — veti fel a kérdést a lap, s a választ a következőkben adja meg: Belgrád normalizálni akarja a közellátási vi-1 ■ szonyokat, mert meg akarja akadályozni, hogy lábra kapjon az elégedetlenség. Persze Len-L gyelországhoz nem lehet hasonlítani Jugoszlá- viát, hozzá képest Jugoszlávia még mindig a fo- fgyasztók paradicsoma. Ezenkívül Jugoszláviá■ ban még mindig nagyobb a politikai és a társrsadalmi szabadság, nagyobb, mint Lengyelországban vagy Magyarországon. Ettől függetle■ tül azonban a „lengyel bacilus” könnyen át icsaphat a Balkánra is, és ezt szeretné Jugoszlávia megelőzni. A világlapok figyelemmel kísérik a madridi konferencia körüli huzavonát és bizonytalanságot, és a helyzetért szinte egyöntetűen a Szovjetuniót és a kommunista államokat teszik felelőssé. A Frankfurter Allgemeine Zeitung például ezt írja: A helsinki biztonsági konferencia óta eltelt öt év megmutatta, hogy a Szovjetunió és a többi kommunista anani uligacutut a uccuim megegyezéseket, amelyek az enyhülést voltak hivatottak szolgálni. Hogy csak néhány példát említsünk- a szovjet hadsereg megtámadta Afganisztánt, általában nehezítik az újságírók munkáját, Kelet-Berlin pedig igyekszik az ország lakosságát elzárni Nyugat-Németországtól. A New York Times megírja: a madridi konferencia egyik feladata, hogy megvizsgálja. Helsinki óta, valamint az 1977-es belgrádi utókonferencia óta az aláíró országok hogyan viselkedtek, melyik tartotta, illetve nem tartotta meg az ott vállalt kötelezettségeket. Ezt olvassuk. Kétségtelen, hogy a Szovjetunió teljesítménye a legszégyenteljesebb. A kelet-európai államok magatartása sem sokkal jobb. És ez az, amiről Moszkva most, a madridi konferencián semmit sem akar hallani és meghallani. A lap ezután latolgatja azt a gondolatot, hogy mindezek után nem volna-e okosabb, ha a Nyugat egyszerűen otthagyná a madridi konferenciát, kijelentvén, hogy a Szovjetunió megsértette az emberi jogokat, bevonult Afganisztánba, és mindezzel alapjában véve megszegte, megsemmisítette a helsinki véghatározat elveit. Ez, persze, egyszerű lenne, csakhogy ezzel éppen a Szovjetuniónak használnánk, a konferencia meg nem tartása csak jól jönne neki, mert a helsinki véghatározatra történő hivatkozás a jövőben is hatásos eszköz lehet a nyugati külpolitika kezében, és Madridban arra kell törekedni, hogy megvizsgálják és hangsúlyozzák az emberi jogok fontosságát, sőt: biztosítsák, hogy a jövőben is lesz ilyen konferencia, ugyanezen kérdések megvizsgálására. Az érdekelt országokban ugyanis millió és millió polgár éppen a helsinki záródokumentumra hivatkozik, ezt tartja fel zászlóként, ezt mutatja fel saját kormánya felé, mint nemzetközileg vállalt kötelezettséget. A Nyugatnak éppen azért kell harcolnia, hogy az, amit Helsinki kifejez, továbbra is megmaradjon — írja a New York Timesban a magyar származású Füzesi István. A londoni Financial Times arról ír, hogy Madridban a Szovjetunió el akarja terelni a figyelmet az emberi jogok kérdéséről, és ezért a katonai problémákat szeretné előtérbe tolni. Végezetül, részben Madriddal függ össze Amalrik orosz történész, száműzött polgárjogi küzdő tragikus halála. A madridi konferenciával párhuzamosan ugyanis, és szintén Madridban, egész sor polgárjogi mozgalom rendezett összejövetelt. Ide sietett Hollandiából Amalrik is, de, azodavezető úton autószerencsétlenség következtében életét vesztette. A Frankfurter Allgemeine Zeitung bizonyos szimbólumot lát abban, hogy ez a sokat szenvedett, és polgári jogokért áldozatot vállaló ember, Szaharov professzor egyik híve, így halt meg. A lap leírja Amalrik oroszországi meghurcoltatását, ahogyan kizárták a moszkvai egyetemről, száműzték Szibériába, többször bebörtönözték, majd kitoloncolták a Nyugatra. Amalrik az emigrációban sem feledkezett meg azokról, akiknek sorsában a szovjet börtönökben osztozott. Szerte a nagyvilágban előadásokat tartott, és szót emelt azokért, akiket a szovjet rendszerben ma is üldöznek. Ugyanekkor követelte, hogy a Nyugat legalább részben változtassa meg azt a politikát, amely enyhülési politika néven ismeretes. Amalrik egyik gyakran hangoztatott tétele az volt, hogy a politikát nem szabad megfosztani az erkölcsi alapelvektől — fejezi be a Frankfurter Allgemeine Zeitung. Osztrák katolikusok a vasfüggöny mögötti hívekért Az ausztriai Actio Catholica elnöke, Eduard Pleier levélben szólította fel Paar osztrák külügyminisztert, hogy a madridi európai konferencián az osztrák delegáció tűzze napirendre a kelet-európai hívek nehéz helyzetét. A kommunista államokban a keresztényeket, a hitüket megvallókat igen gyakran üldözik és diszkriminálják. „Kérjük, igen tisztelt miniszter úr, járuljon hozzá ahhoz, hogy tőlünk keletre és délkeletre a keresztények sorsa jobb legyen!” — hangzik az osztrák külügyminiszterhez intézett levél. Az Actio Catholicae dokumentuma rámutat: az 1975. augusztus 1-én Helsinkiben aláírt véghatározat sok helyen nem érvényesül, a helyzet azóta sok tekintetben romlott. A szabadságban élő keresztények nem lehetnek közömbösek azon hittestvéreik sorsa iránt, akik nehéz körülmények között élnek, s minderről nem szabad hallgatni! A Szentatya német földön (Folytatás az 1. oldalról) — Ahol két vagy három ember összegyűlt az én nevemben, ott közöttetek vagyok! — mondotta Jézus. Itt és most nem két vagy három ember sereglett egybe, hanem százezrek, hogy a szeles idő ellenére Péter utódjával együtt ünnepeljék a szentmiseáldozatot. És akkor megkezdődött II. János Pál első miséje német földön. Óriási tömeg lepte el a Köln közelében levő egykori katonai repülőteret, ahol most a Szentatya imádkozott, misézett, szentbeszédet mondott, és a hívekkel együtt kérte a bűnök bocsánatát — Fivéreim és nővéreim! — imádkozott II. János Pál pápa — Mielőtt Isten szavát halljuk, és Krisztus áldozatát ünnepeljük, hajoljunk meg az Úr előtt, és kérjük, hogy bocsássa meg bűneinket. Könyörülj, Urunk és Istenünk!... — mondta az imát a pápa, és a tömeg vele együtt imádkozta a küriét. A Szentatya első nagy szentbeszéde a családra, a házastársi életre összpontosult, a család szentségét és jelentőségét hangsúlyozta. Ismételten állást foglalt a magzatelhajtás ellen, vagyis félreérthetetlenül leszögezte az Egyház álláspontját egy olyan kérdésben, amely körül Németországban mostanában sok vita folyik. Különleges nyomatékkal szeretnélek emlékeztetni benneteket arra, hogy a megfogant meggyakolása nem lehet a családtervezés törvényes eszköze. — A hívek megtapsolták a papa e kijelentését, aki azután így folytatta: — Megismétlem, amit ez év május 31-én az egyik párizsi külváros munkásainak mondottam: Az