Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1980 (87. évfolyam, 1-50. szám)
1980-02-24 / 8. szám
!&TCtáWVcb!)d Amerika egyetlen katolikus CstfaollC H Ilii £firi AUS9 Síi Aliit V The only Catholic Hungarian magyar hetilapja — - -- - — i ------Weekly Newspaper in the U.S.A. Eqves szám ára: 35 cent KIADÓHIVATAL: — EDITORIAL OFFICE: Price of one copy: 35 cents 1739 Mahoning Avenue, Youngstown, Ohio 44509 — Telefon: (216) 799—2600 és 799—3335. (USPS 291-640) DR. NANAY ENDRE: Lehet, hogy Amerika következő „sah-problémája" Ceausescu lesz? Az iráni események lassan történelemmé érlelődnek. A jelenleg még friss tényállás azt igazolja, hogy az amerikai érdekeket hiánytalanul kiszolgáló iráni sah országán belüli uralmának szélsősége népe forrongását váltotta ki. Ez a megmozdulás olyan méreteket öltött, hogy az amerikai elnök külön megbízottat (Huyser tábornokot) küldött a helyszínre a sah országából való távozásának kivitelezésére, holott ez alig szolgálta Amerika olaj és egyéb érdekeit. Románia korántsem jelent Amerika számára az iránihoz hasonló gazdasági és stratégiai ésSzovjetunió elleni dacosságokkal próbálja népszerűsíteni magát a Nyugaton. Igyekszik azt a látszatot kelteni, hogy ő nagyfiú, még a vasfüggöny mögött is szembe mer szállni a nagy Szovjetunióval. Amerika nem akarja meglátni, hogy ez a pojácaság üres szemfényvesztés. Ceausescu jó és hű szovjet kommunista, aki nemcsak nemes valuta bevételét, de összes fontos információját is leadja a szovjet főnökségnek, s a kulisszák mögött, érdemben és nagy ügyekben éppen olyan engedelmes vazallus, mint a többi vasfüggöny mögötti. A színfalak előtti olcsó politikai színjátszás csak annak a felületes, könnyen hivő Nyugatnak szól, amelyik nem kívánja meglátni a vígjátékba csomagolt tragédiát. Ezen színjátszás ellenében Ceausescu kommunista egyeduralkodó inkasszál a Nyugattól éppen úgy, mint a Kremltől. Moszkva elnézi a diktátor nemzeti elhajlását, kommunizmusba beleplántált nemzetiszocialista sovinisztaságát, azt, hogy családi önkényuralmat tart fenn, minden valamire való állás Romániában családtagjaié vagy szoros baráti körébe tartozóké, főleg pedig elnézi a Kreml Ceausescu magyarüldözését, a kisebbségekkel kapcsolatos szélsőséges sztálini magatartását. Tudvalevő, hogy Európa legnagyobb létszámú kisebbsége a magyar, Romániában, Erdély, úgyis mint Transylvania, az első világháborúval Magyarországról lecsatolt ősi magyar országrész. Ceausescu a közel hárommilliós magyarságot kényszerát- és -kitelepítéssel, lakosságcserével, iskolai és kultúrintézmények megszüntetésével stb. el akarja tüntetni a román tengerben. Egész Románia sztálini terror alatt és nyomorban él. Nemcsak a magyar, de a román állampolgár is szenved attól a Ceausescutól, aki nagy kegyesen kétkulacsoskodván Amerika javára is ügyködik, mint vasfüggöny mögötti rakoncátlanságot imitáló színész. Ha innen, Amerika újabban alaposan megváltozott nemzetközi helyzetéből vesszük szemügyre a mai román (magyar) helyzetet, arra a megállapításra kell jutnunk, hogy azt nem sok választja el a sah előtti iránitól. Ceausescu embertelen és felelőtlen garázdálkodása már beérett politikai beszédtéma úgy a vasfüggöny mögött, mint azon kívül Európában. Ismét csak Amerika nem akar tudomást venni erről, és egy olyan kegyetlen diktátor mellé áll, akit nemcsak elnyomott alattvalói, de zavaros és filléres külpolitikai manőverezését és kétszínűségét az egész világ megvetéssel figyeli? Vanik kongresszusi tag nyugalomba vonulása előtt még megjárta Romániát (januárban, az afgán megszállás után), s útja eredményeként azt jelenti, hogy minden rendben, jól megy a kölcsönös kereskedelem is, melynek alapja a kivándorlás engedélyezése. Az a kivándorlás, melynek segítségével Ceausescu kiűzi a magyarokat Erdélyből, elveszi mindenüket egy nyugati útlevél ellenében, s még inkasszál a Nyugattól. Ez a „vakult világ” amerikai külpolitika, mely szabadságot hirdet az elnyomottaknak? Csak a politikát fogalmazók nem kívánják tudomásul venni, még 1980-ban sem, hogy esetleg olyan politikai rémuralkodót patronálnak lényegtelen amerikai érdekek ellenében, aki sírásója a szabadságnak, s az elnyomás nagymestere, az Amerika által nagy hangon hirdetett emberi jogok lábbal tiprója. Az adófizető és választó amerikai (magyar) polgárok ezrei kérdezgetik: vajon Amerika romániai információs szolgálatával nincs valami hasonló baj, mint az iránival volt? PROF. DR. MEHRLE TAMÁS OP:A Küng-féle affér Amikor utolsó cikkemet inam, s egyes teológusoknak az Egyház hitétől való eltérését jeleztem, még nem tudtam, hogy a Szentszék Künggel kapcsolatban rövidesen intézkedni fog. Tekintve, hogy ez az intézkedés mindenütt heves vitát, sőt tiltakozást váltott ki, olvasóinkat az ügyre vonatkozóan tájékoztatni szeretném. A Hit kongregációja 1979. december 15-én kelt döntésében Küngtől, a tübingeni egyetem teológiai karának professzorától megvonta az Egyház megbízatásából történő hittanítás engedélyét. Két részt különböztethetünk meg ebben az okmányban. A Hit kongregációja először is vázolja az Egyház tanítóhivatalának a feladatát, azután Küngtől, hitbeli tévedései miatt a tanítási engedélyt megvonja. Az Egyház tanítóhivatalának a feladata A Hit kongregációja az első és a második Vatikáni Zsinatra hivatkozva, rámutat arra, hogy az Egyháznak szent kötelessége a Krisztustól nyert tanítást — amely a Szentírásban és a Szenthagyományban lelhető fel — híven és érintetlenül megőrizni. „Kizárólag az Egyház eleven tanítóhivatalára van bízva az a feladat, hogy hitelesen magyarázza Isten írott vagy áthagyományozott igéjét” — olvassuk a 2. Vatikáni Zsinat Dei Verbum kezdetű dogmatikai alkotmányának 10. pontjában. Az Egyház tanítóhivatalát, amint tudjuk, a püspökök, élükön a pápával, képezik. A tanítóhivatal igénybe veszi a teológusok szolgálatát is, sőt, őket is megbízza a hit elmélyítésének, magyarázatának, védelmének a munkájával. Ennek a feltétele természetesen az, hogy a teológus tanításában az Egyház hitét, és nem saját hitbeli felfogásait képviseli. Ha az Egyház úgy találja, hogy egy teológus tényleges tévedést tanít, akkor a hívek érdeke megkívánja: a tanítóhivatal ezt világosan megállapítsa, és az illetőtől a tanítási engedélyt megvonja. Jegyezzük meg azt is, hogy a Hit kongregációja a pápának — aki a hit egységének és tisztaságának a legfőbb őre — csak egy szerve, és a kongregáció a pápa kifejezett jóváhagyásával hozza döntéseit. Tüzetes kivizsgálás alapján a Hit kongregációja arra a meggyőződésre jutott, hogy Küng professzor ismételt figyelmeztetés ellenére olyan tételeket hirdet, amelyek összeegyeztethetetlenek az Egyház tanával. A szentszéki okmány csak két tanbeli eltérést emel ki: Küngben fogadja el a csalhatatlanság dogmáját, amelye az 1. Vatikáni Zsinat kimondott és a 2. Vatikán Zsinat megerősített, illetve nem úgy értelmezi mint ahogy azt az Egyház érti. Az Egyház tani szerint a tanítóhivatal döntései kötelező erejűek, sőt, egyes esetekben tévedhetetlenül is is rögzítik a hittételeket, az ún. dogmákat. Kün szerint a dogmák nem fejeznek ki véglegesen megállapított és vissza nem vonható igazságot és ennek következtében meg is változtatható! De az Egyház esetleges tévedések ellenére is „az igazságban marad”, és Küng szerint ebből állna a Krisztus ígérte csalhatatlanság. Küny I nem akarja elfogadni azt sem, hogy egyedül a püspökökből és a pápából álló tanítóhivatal val hivatva a kinyilatkoztatott hitet hitelesen megállapítani és magyarázni, és ezért nem fogadja el a tanítóhivatal döntéseit sem, legfeljebb min egyenrangú partner hajlandó vele vitába szállni. Egy másik tévedésére is utal a pápai okmány. Az Egyház hite szerint, amely a 2. Vatikáni Zsinaton is megerősítést nyert, a szolgálati papság lényegesen különbözik a híveknél egyetemes papságától, és csak a felszentelt pap mutathatja be a szentmiseáldozatot. Küng ezze szemben azt tanítja, hogy felszentelt pap hiányában a laikus hívek is mondhatnak érvényes misét. A Hit kongregációjának a kommentárja A Hit kongregációja említett hivatalos döntéséhez egy ugyancsak 1979. december 15-én kel magyarázó iratot is csatolt. Ebből az iratból kiviláglik, hogy a Hit kongregációja már 1973 június 23-án részletesen ismertette Küngnek az Egyház csalhatatlanságára és a papi hatalomra vonatkozó téves tanítását, amely a Die Kirche (Herder, 1976) és Unfehlbar? Eine Anfrage (Benziger, 1970) című könyveiben található 1975. február 15-én a kongregáció hivatalosan megállapította, hogy Küng ismételt figyelmeztetések ellenére nem vonta vissza téves nézeteit Krisztus istenségére vonatkozóan — Jézust csak embernek tekinti, aki számunkra Istent képviseli, mintegy helyettesíti, de nem akarja igaz Istennek nevezni —, és Mária szüzességére vonatkozóan is negatív álláspontot foglal el, ahogy ezt Christ sein (Piper, 1974) és Existiert Gott? (Piper, 1978) című művei bizonyítják. S miután legújabb műveiben, nevezetesen Kirche gehalten in der Wahrheit (Benziger, 1979) és A. B. Hassler: Wie der Papst unfehlbar wurde (Piper, 1979) című könyvéhez írt előszavában is ragaszkodik régi tévedéseihez, a kongregáció kötelességének tartotta, hogy Küngtől a tanítási engedélyt visszavonja. A Szentszék Küngöt nem közösítette ki — tehát továbbra is a katolikus egyház hívei közé sorolja; nem is függesztette fel a szentségek kiszolgáltatásától — tehát misézhet; de megvonta tőle az Egyház megbízatásából történő tanítási engedélyt. Küng tanítása tehát — amennyiben akár írásban, akár szóban tovább tanít — nem tekinthető az Egyház tanításának. A Hit kongregációjának a döntése véglegesnek tekintendő. Küng a tanítási engedélyt csak akkor kapná meg újból, ha az Egyház tanát magáévá tenné. Ez viszont alig várható, mert Höffner bíboros szavait idézve: a professzort „példátlan hajthatatlansága és a tanulékonyság ritka hiánya” jellemzik. CSÁKI TIBOR: Moszkva politikája A nyugati és az orosz külpolitika között vany lényeges különbség, mégpedig az, hogy azoszoknak van idejük. Olyan értelemben, hogy vezetőknek nem kell örökösen attól félniök, egy négyéves hatalom után esetleg az ellenzék adsoraiba kényszerülnének, mivel 1919 óta a Sovjetunióban csak egyetlen párt létezik, fézhet. És ez a párt soha nincs kritizálva, nem áll félnie a szabad újságok bírálatától. Ez a írt védve van, és nagyon jól informálva a vig egyik legjobb titkosszolgálatától, a KGB- t. A Szovjetunióban nincsenek olyan újságok,int pl. a Washington Post vagy a New York tmes, így az is lehetetlen, hogy pl. a titkosszolgálat dkumentumait nyilvánosságra hozzák. Nincs mmiféle, Watergate-hez hasonló botrány, ha ilakit el akarnak tüntetni a vezetésből, az endben történik, mindenféle visszhang néki, így aztán a szovjet vezetés — és legfőképp il politika — nyugodtan építheti ki hosszabb éve szóló távlati céljait. Nem úgy mint a nyugati államok többségében, ahol állandó a négyéverkénti rettegés az új választásoktól. Ez a nagy időelőny lehet egyik oka annak, hogy a Szovjetunió a legjobb úton halad, hogy magáénak mondhassa a világhatalom elsőszámú jelzőjének díját. Ez a stratégia vagy tíz évvel ezelőtt kezdődött. Ekkor hirdette meg a Szovjetunió az új keleti politikáját, ez volt az az idő, amikor a gyeplőt kicsit lazábbra engedték Moszkvában, mindezt mint „békepolitikát” emlegették. Ezzel párhuzamosan viszont hozzákezdtek az eddigi legnagyobb arányú fegyverkezéshez. Ennek az eredménye az lett, hogy pl. ma Európában a szovjet páncélosok aránya a NATO tagországokéhoz viszonyítva háromszorosára növekedett, Moszkva javára. Amíg a Szovjetunió nyugati határain hatalmas haderők állomásoznak, készen arra, hogy két napon belül szükség esetén Nyugat-Németország szívéig hatolhassanak, addig a déli részeken—• természetesen a jegy(Folytatás a 8. oldalon) . ?. ?! CSÍKMENASÁGI: 1980. - VOL. 87. ÉVF. Febr. 24. - vasarnap _ s. *. Néhány szó az Európa Parlamentről Mint ismeretes, a múlt év júniusában választották meg az Európai Közös Piac 9 országában az Európai Parlament 410 képviselőjét 5 évre. , i 1 *' i J' ' 1:1 Minthogy a magyarság sorsa több mint ezer év óta — akarva, nem akarva — szorosan összenőtt Európa sorsával, a 20. században is mindig Európában európaiak döntöttek róla. Hogy hogyan, azt mindenki nagyon jól tudja! Hiszen Európa és közvetve az egész világ jelenlegi válsága pontosan ezeknek a bűnös döntéseknek a következménye. Ez alól 1956 cserbenhagyása és elárulása a kivétel, amiért egyedül Amerika felelős. Hogy aztán ezért most Amerikának is súlyos árat kell fizetni, a kérdés lényegén mit sem változtat, így sorsunk — akár tetszik, akár nem — a jövőben is Európában fog eldőlni, és erre fel kell készülnünk. Ezért nem lesz érdektelen, ha egy kicsit részletesebben foglalkozunk ezzel az új európai szervezettel, amelyik, mint ilyen, első és egyedülálló Európa történetében. Érthetőség kedvéért először röviden szólni kell az Európai Közös Piacról, vagy Európai Közösségről - amelyik a német Adenauer és a francia Schumann kezdeményezéséből született meg, és a földig lerombolt és megcsonkított Európában egy emberöltő alatt „gazdasági nagyhatalommá” fejlődött — és annak szerkezetéről. 1. ) A BIZOTTSÁG 13 tagból áll és Brüsszelben székel. Ez a szerv végzi az adminisztrációt, itt készítik elő a tervezeteket, javaslatokat. Ezért ez a szerv a tagállamok fölött áll és azoktól független. 2. ) A MINISZTERTANÁCS a 9 tagállam 11 miniszteri rangban levő képviselőjéből áll. Üléseit felváltva Brüsszelben és Luxemburgban tartja. Fontosabb döntésekhez egyhangú szavazat szükséges. 3. ) A TANÁCSADÓ TESTÜLET eredetileg 198 tagból állt, akiket az egyes tagállamok parlamentje küldött ki. A múlt év júniusában szerepét a közvetlenül megválasztott 410 tagból álló Európai Parlament vette át, amelyik, mint elődje is, Strassburgban székel. 4. ) Az EURÓPAI BÍRÓSÁG 13 tagból áll, és Luxemburgban székel. Fő feladata az európai konvencióban (1950—52) lefektetett elvek és jogok — így az emberi jogok is — betartásának ellenőrzése a tagállamokban. Már eddig is több fontos döntést és ítéletet hozott. Amint látjuk, az Európa Parlament egyelőre csak tanácsadó testület, amelyiknek tagjai minden szokványos kötöttség nélkül egyedül választóinak — a 185 mil■ hó nyugat-európainak — tartoznak felelősséggel. Nemzetiségileg 6 luxemburgi, 15 ír, 16 dán, 24 belga, 25 holland, 81—81 nyugatnémet, francia, angol és olasz — politikailag és világnézetileg 106 kereszténydemokrata, 112 sszocialista, 63 konzervatív, 44 kommunista, 40 liberális, 21 haladó és 24 egyéb tagból áll. A jelenleg minden különösebb hatáskör nélküli Európa Parlament történelmi jelentősége abban áll, hogy ebből a kezdeményezésből sarjadhat ki az Európai Közös Piac tagállamainak valamiféle politikai egysége, mely aztán elég szilárd magnak ígérkezik ahhoz, hogy megszülessen belőle a vasfüggönnyel kettészelt „európai” Európa integrációja: az Egyesült Európa, vagy — ha úgy tetszik — a Szabad Európa. Nyugat-Európa polgárai, amint az ilyenkor szokott lenni, fenntartással és tartózkodással fogadták a kezdeményezést, és vonakodva vettek részt a választásban. Annál meglepőbb, hogy a 9 tagállamban a bennszülött lakossággal és a többi emigrációval szemben mintegy 150 000 magyar adta le a szavazatát, ami egyes körzetekben a választás eredményét döntő módon befolyásolta. A Németországi Magyar Szervezetek Központi Szövetsége (MSZKSZ) elnöke, Katona Sándor rögtön felismerte az így adódott kedvező lehetőséget, és mindjárt a választások után a 81 nyugat-németországi képviselőnek a következő levelet küldte: „Engedje meg, hogy az Európa Parlamentbe való beválasztásához szívből gratuláljunk. Bizonyára csodálkozni fog, hogy a magyar szervezetek központi bizottsága ír Önnek. De Ön a mi képviselőnk is! Nemcsak azért, mert mi, mint központi bizottság (immár 15 éve a szövetségi kormány elismerésével) a Német Szövetségi Köztársaságban élő, kereken 100 ezer magyart képviseljük , akik közül az egyharmad mint német állampolgár az európai választásoknál szavazatát adta —, hanem azért is, mert a Nyugat-Európában élő kereken 380 000 magyar közül 150 000 mint német, francia, angol holland — tehát európai — állampolgár a választások sikeréhez hozzájárult. Ezenkívül Ön számunkra, mint minden igaz európai számára, tagja egy parlamentnek, amelynek még ugyan nem de jure, hanem de facto egész Európáért ki kell állnia, és mi meg vagyunk győződve, hogy ki is fog állni. Az egész Kárpát-medencét kitöltő ezeréves, történelmi, európai magyar állam az európai egyensúly számára elengedhetetlenül fontos állami egység. A Trianonban erőszakkal feldarabolt magyar nemzetet jelenleg a szovjet hatalom akadályozza meg abban, hogy történelmi múltjának megfelelően Európa szabad, demokratikus népeinek sorában részt vegyen az új Európa Parlament munkájában. A magyar nemzet, mely történelme folyamán többször is majdnem elvérzett a Nyugat védelmében, a Szovjetunióval is, elszántan szembeszállt. 1945: az utolsó, a szovjet megszállás ellenére is félig-meddig szabad választáson a kommunisták csak 17 százalékot; ugyanakkor a Szovjetunió által meg nem szállt Csehszlovákiában 38, Olaszországban 19, Franciaországban 26 százalék szavazatot kaptak. 1956: a magyar népfelkelés és szabadságharc nemcsak, hogy megrázta az egész földkerekséget, hanem az egész nép élete kockáztatásával minden időkre leleplezte és lemeztelenítette a szovjet rendszer embertelen, elnyomó karakterét. A Keletről jött disszidensek csaknem kivétel nélkül megrázó élménynek nevezik a magyar szabadságharcot, így tehát nekünk, a Német Szövetségi Köztársaságban és Nyugat-Európában élő magyaroknak is van legalább egy mandátumunk a némaságra ítélt magyar nép, az európai magyar nemzet nevében. (Folytatás a 3. oldalon)