Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1980 (87. évfolyam, 1-50. szám)

1980-02-24 / 8. szám

!&TCtáWVcb!)d Amerika egyetlen katolikus CstfaollC H Ilii £firi AUS9 Síi Aliit V The only Catholic Hungarian magyar hetilapja — - -- - — i ------Weekly Newspaper in the U.S.A. Eqves szám ára: 35 cent KIADÓHIVATAL: — EDITORIAL OFFICE: Price of one copy: 35 cents 1739 Mahoning Avenue, Youngstown, Ohio 44509 — Telefon: (216) 799—2600 és 799—3335. (USPS 291-640) DR. NANAY ENDRE: Lehet, hogy Amerika következő „sah-problémája" Ceausescu lesz? Az iráni események lassan történelemmé ér­lelődnek. A jelenleg még friss tényállás azt igazolja, hogy az amerikai érdekeket hiányta­lanul kiszolgáló iráni sah országán belüli ural­mának szélsősége népe forrongását váltotta ki. Ez a megmozdulás olyan méreteket öltött, hogy az amerikai elnök külön megbízottat (Huyser tá­bornokot) küldött a helyszínre a sah országából való távozásának kivitelezésére, holott ez alig szolgálta Amerika olaj és egyéb érdekeit. Románia korántsem jelent Amerika számára az iránihoz hasonló gazdasági és stratégiai és­Szovjetunió elleni dacosságokkal próbálja nép­szerűsíteni magát a Nyugaton. Igyekszik azt a látszatot kelteni, hogy ő nagyfiú, még a vas­függöny mögött is szembe mer szállni a nagy Szovjetunióval. Amerika nem akarja meglátni, hogy ez a pojácaság üres szemfényvesztés. Ceau­sescu jó és hű szovjet kommunista, aki nem­csak nemes valuta bevételét, de összes fontos információját is leadja a szovjet főnökségnek, s a kulisszák mögött, érdemben és nagy ügyek­ben éppen olyan engedelmes vazallus, mint a többi vasfüggöny mögötti. A színfalak előtti olcsó politikai színjátszás csak annak a felü­letes, könnyen hivő Nyugatnak szól, amelyik nem kívánja meglátni a vígjátékba csomagolt tragédiát. Ezen színjátszás ellenében Ceausescu kommu­nista egyeduralkodó inkasszál a Nyugattól ép­pen úgy, mint a Kremltől. Moszkva elnézi a diktátor nemzeti elhajlását, kommunizmusba be­leplántált nemzetiszocialista sovinisztaságát, azt, hogy családi önkényuralmat tart fenn, minden valamire való állás Romániában családtagjaié vagy szoros baráti körébe tartozóké, főleg pe­dig elnézi a Kreml Ceausescu magyarüldözését, a kisebbségekkel kapcsolatos szélsőséges sztá­lini magatartását. Tudvalevő, hogy Európa leg­nagyobb létszámú kisebbsége a magyar, Romá­niában, Erdély, úgyis mint Transylvania, az első világháborúval Magyarországról lecsatolt ősi magyar országrész. Ceausescu a közel há­rommilliós magyarságot kényszerát- és -kitele­pítéssel, lakosságcserével, iskolai és kultúrin­tézmények megszüntetésével stb. el akarja tün­tetni a román tengerben. Egész Románia sztálini terror alatt és nyo­morban él. Nemcsak a magyar, de a román ál­lampolgár is szenved attól a Ceausescutól, aki nagy kegyesen kétkulacsoskodván Amerika ja­vára is ügyködik, mint vasfüggöny mögötti ra­­koncátlanságot imitáló színész. Ha innen, Amerika újabban alaposan meg­változott nemzetközi helyzetéből vesszük szem­ügyre a mai román (magyar) helyzetet, arra a megállapításra kell jutnunk, hogy azt nem sok választja el a sah előtti iránitól. Ceausescu embertelen és felelőtlen garázdálkodása már beérett politikai beszédtéma úgy a vasfüggöny mögött, mint azon kívül Európában. Ismét csak Amerika nem akar tudomást venni erről, és egy olyan kegyetlen diktátor mellé áll, akit nemcsak elnyomott alattvalói, de zavaros és filléres külpolitikai manőverezését és kétszínű­ségét az egész világ megvetéssel figyeli? Vanik kongresszusi tag nyugalomba vonulása előtt még megjárta Romániát (januárban, az afgán megszállás után), s útja eredményeként azt jelenti, hogy minden rendben, jól megy a kölcsönös kereskedelem is, melynek alapja a kivándorlás engedélyezése. Az a kivándorlás, melynek segítségével Ceausescu kiűzi a ma­gyarokat Erdélyből, elveszi mindenüket egy nyugati útlevél ellenében, s még inkasszál a Nyugattól. Ez a „vakult világ” amerikai külpolitika, mely szabadságot hirdet az elnyomottaknak? Csak a politikát fogalmazók nem kívánják tu­domásul venni, még 1980-ban sem, hogy eset­leg olyan politikai rémuralkodót patronálnak lényegtelen amerikai érdekek ellenében, aki sírásója a szabadságnak, s az elnyomás nagy­mestere, az Amerika által nagy hangon hirde­tett emberi jogok lábbal tiprója. Az adófizető és választó amerikai (magyar) polgárok ezrei kérdezgetik: vajon Amerika ro­mániai információs szolgálatával nincs valami hasonló baj, mint az iránival volt? PROF. DR. MEHRLE TAMÁS OP:­A Küng-féle affér Amikor utolsó cikkemet inam, s egyes teoló­gusoknak az Egyház hitétől való eltérését je­leztem, még nem tudtam, hogy a Szentszék Künggel kapcsolatban rövidesen intézkedni fog. Tekintve, hogy ez az intézkedés mindenütt he­ves vitát, sőt tiltakozást váltott ki, olvasóinkat az ügyre vonatkozóan tájékoztatni szeretném. A Hit kongregációja 1979. december 15-én kelt döntésében Küngtől, a tübingeni egyetem teológiai karának professzorától megvonta az Egyház megbízatásából történő hittanítás en­gedélyét. Két részt különböztethetünk meg eb­ben az okmányban. A Hit kongregációja elő­ször is vázolja az Egyház tanítóhivatalának a feladatát, azután Küngtől, hitbeli tévedései mi­att a tanítási engedélyt megvonja. Az Egyház tanítóhivatalának a feladata A Hit kongregációja az első és a második Vatikáni Zsinatra hivatkozva, rámutat arra,­ hogy az Egyháznak szent kötelessége a Krisz­­­tustól nyert tanítást — amely a Szentírásban és a Szenthagyományban lelhető fel — híven és érintetlenül megőrizni. „Kizárólag az Egy­ház eleven tanítóhivatalára van bízva az a fel­adat, hogy hitelesen magyarázza Isten írott vagy áthagyományozott igéjét” — olvassuk a 2.­ Vatikáni Zsinat Dei Verbum kezdetű dogmati­kai alkotmányának 10. pontjában. Az Egyház tanítóhivatalát, amint tudjuk, a püspökök, élü­kön a pápával, képezik. A tanítóhivatal igénybe veszi a teológusok szolgálatát is, sőt, őket is megbízza a hit elmélyítésének, magyarázatának, védelmének a munkájával. Ennek a feltétele természetesen az, hogy a teológus tanításában­­ az Egyház hitét, és nem saját hitbeli felfogásait képviseli. Ha az Egyház úgy találja, hogy egy teológus tényleges tévedést tanít, akkor a hívek érdeke megkívánja: a tanítóhivatal ezt világosan megállapítsa, és az illetőtől a tanítási engedélyt megvonja. Jegyezzük meg azt is, hogy a Hit kongregá­ciója a pápának — aki a hit egységének és tisztaságának a legfőbb őre — csak egy szerve, és a kongregáció a pápa kifejezett jóváhagyá­sával hozza döntéseit. Tüzetes kivizsgálás alapján a Hit kongregá­ciója arra a meggyőződésre jutott, hogy Küng professzor ismételt figyelmeztetés ellenére olyan tételeket hirdet, amelyek összeegyeztethetetle­nek az Egyház tanával. A szentszéki okmány csak két tanbeli eltérést emel ki: Küng­ben fogadja el a csalhatatlanság dogmáját, amelye az 1. Vatikáni Zsinat kimondott és a 2. Vatikán Zsinat megerősített, illetve nem úgy értelmezi mint ahogy azt az Egyház érti. Az Egyház tani szerint a tanítóhivatal döntései kötelező ere­jűek, sőt, egyes esetekben tévedhetetlenül is is rögzítik a hittételeket, az ún. dogmákat. Kün­ szerint a dogmák nem fejeznek ki véglegesen megállapított és vissza nem vonható igazságot és ennek következtében meg is változtatható! De az Egyház esetleges tévedések ellenére i­s „az igazságban marad”, és Küng szerint ebből állna a Krisztus ígérte csalhatatlanság. Küny I nem akarja elfogadni azt sem, hogy egyedül­­ a püspökökből és a pápából álló tanítóhivatal val hivatva a kinyilatkoztatott hitet hitelesen meg­állapítani és magyarázni, és ezért nem fogadja­­ el a tanítóhivatal döntéseit sem, legfeljebb min egyenrangú partner hajlandó vele vitába száll­ni. Egy másik tévedésére is utal a pápai ok­mány. Az Egyház hite szerint, amely a 2. Va­tikáni Zsinaton is megerősítést nyert, a szolgá­lati papság lényegesen különbözik a híveknél­­ egyetemes papságától, és csak a felszentelt pap mutathatja be a szentmiseáldozatot. Küng ezze szemben azt tanítja, hogy felszentelt pap hiá­nyában a laikus hívek is mondhatnak érvényes misét. A Hit kongregációjának a kommentárja A Hit kongregációja említett hivatalos dönté­­­séhez egy ugyancsak 1979. december 15-én kel magyarázó iratot is csatolt. Ebből az iratból ki­világlik, hogy a Hit kongregációja már 1973 június 23-án részletesen ismertette Küngnek az­­ Egyház csalhatatlanságára és a papi hatalomra vonatkozó téves tanítását, amely a Die Kirche (Herder, 1976) és Unfehlbar? Eine Anfrage (Benziger, 1970) című könyveiben található 1975. február 15-én a kongregáció hivatalo­san megállapította, hogy Küng ismételt figyelmez­tetések ellenére nem vonta vissza téves néze­teit Krisztus istenségére vonatkozóan — Jézust csak embernek tekinti, aki számunkra Istent képviseli, mintegy helyettesíti, de nem akarja­­ igaz Istennek nevezni —, és Mária szüzességére vonatkozóan is negatív álláspontot foglal el, ahogy ezt Christ sein (Piper, 1974) és Existiert Gott? (Piper, 1978) című művei bizonyítják. S miután legújabb műveiben, nevezetesen Kirche gehalten in der Wahrheit (Benziger, 1979) és A. B. Hassler: Wie der Papst unfehlbar wurde (Piper, 1979) című könyvéhez írt előszavában is ragaszkodik régi tévedéseihez, a kongregá­ció kötelességének tartotta, hogy Küngtől a tanítási engedélyt visszavonja.­­­­ A Szentszék Küngöt nem­ közösítette ki — te­hát továbbra is a katolikus egyház hívei­ közé sorolja; nem is függesztette fel a szentségek ki­szolgáltatásától — tehát misézhet; de megvonta tőle az Egyház megbízatásából történő tanítási engedélyt. Küng tanítása tehát — amennyiben akár írásban, akár szóban tovább tanít — nem tekinthető az Egyház tanításának. A Hit kongregációjának a döntése végleges­nek tekintendő. Küng a tanítási engedélyt csak akkor kapná meg újból, ha az Egyház tanát magáévá tenné. Ez viszont alig várható, mert Höffner bíboros szavait idézve: a professzort „példátlan hajthatatlansága és a tanulékonyság ritka hiánya” jellemzik. CSÁKI TIBOR: Moszkva politikája A nyugati és az orosz külpolitika között van­­y lényeges különbség, mégpedig az, hogy az­­oszoknak van idejük. Olyan értelemben, hogy vezetőknek nem kell örökösen attól félniök, egy négyéves hatalom után esetleg az ellenzék adsoraiba kényszerülnének, mivel 1919 óta a Sovjetunióban csak egyetlen párt létezik, fé­­zhet. És ez a párt soha nincs kritizálva, nem áll félnie a szabad újságok bírálatától. Ez a írt védve van, és nagyon jól informálva a vi­­g egyik legjobb titkosszolgálatától, a KGB- t. A Szovjetunióban nincsenek olyan újságok,­int pl. a Washington Post vagy a New York tmes, így az is lehetetlen, hogy pl. a titkosszolgálat dkumentumait nyilvánosságra hozzák. Nincs mmiféle, Watergate-hez hasonló botrány, ha ilakit el akarnak tüntetni a vezetésből, az endben történik, mindenféle visszhang nék­­­i, így aztán a szovjet vezetés — és legfőképp il politika — nyugodtan építheti ki hosszabb éve szóló távlati céljait. Nem úgy mint a nyu­gati államok többségében, ahol állandó a négy­­éver­kénti rettegés az új választásoktól. Ez a nagy időelőny lehet egyik­ oka annak, hogy a Szovjetunió a legjobb úton halad, hogy magáé­nak mondhassa a világhatalom elsőszámú jel­zőjének díját. Ez a stratégia vagy tíz évvel ezelőtt kezdő­dött. Ekkor hirdette meg a Szovjetunió az új keleti politikáját, ez volt az az idő, amikor a gyeplőt kicsit lazábbra engedték Moszkvában, mindezt mint „békepolitikát” emlegették. Ezzel párhuzamosan viszont hozzákezdtek az eddigi legnagyobb arányú fegyverkezéshez. Ennek az­­ eredménye az lett, hogy pl. ma Európában a szovjet páncélosok aránya a NATO tagorszá­gokéhoz viszonyítva háromszorosára növeke­dett, Moszkva javára. Amíg a Szovjetunió nyu­gati határain hatalmas haderők állomásoznak, készen arra, hogy két napon belül szükség ese­tén Nyugat-Németország szívéig hatolhassanak, addig a déli részeken—• természetesen a jegy­­(Folytatás a 8. oldalon) . ?. ?! CSÍKMENASÁGI: 1980. - VOL. 87. ÉVF. Febr. 24. - vasarnap _ s. *. Néhány szó az Európa Parlamentről Mint ismeretes, a múlt év júniusában választották meg az Európai Közös Piac 9 országában az Európai Parlament 410 képviselőjét 5 évre. , i 1 *' i J' ' 1:1 Minthogy a magyarság sorsa több mint ezer év óta — akarva, nem akarva — szorosan összenőtt Európa sorsával, a 20. században is mindig Európában euró­paiak döntöttek róla. Hogy hogyan, azt mindenki nagyon jól tudja! Hiszen Európa és közvetve az egész világ je­lenlegi válsága pontosan ezeknek a bűnös döntéseknek a következménye. Ez alól 1956 cserbenhagyása és el­árulása a kivétel, amiért egyedül Amerika felelős. Hogy aztán ezért most Amerikának is súlyos árat kell fizetni, a kérdés lényegén mit sem változtat, így sorsunk — akár tetszik, akár nem — a jövőben is Európában fog eldőlni, és erre fel kell készülnünk. Ezért nem lesz érdektelen, ha egy kicsit részlete­sebben foglalkozunk ezzel az új európai szervezettel, amelyik, mint ilyen, első és egyedülálló Európa törté­netében. Érthetőség kedvéért először röviden szólni kell az Európai Közös Piacról, vagy Európai Közösségről - ame­lyik a német Adenauer és a francia Schumann kezdemé­nyezéséből született meg, és a földig lerombolt és meg­csonkított Európában egy emberöltő alatt „gazdasági nagyhatalommá” fejlődött — és annak szerkezetéről. 1. ) A BIZOTTSÁG 13 tagból áll és Brüsszelben szé­­­kel. Ez a szerv végzi az adminisztrációt, itt készítik elő a tervezeteket, javaslatokat. Ezért ez a szerv a tagál­lamok fölött áll és azoktól független. 2. ) A MINISZTERTANÁCS a 9 tagállam 1­1 mi­niszteri rangban levő képviselőjéből áll. Üléseit felvált­va Brüsszelben és Luxemburgban tartja. Fontosabb dön­tésekhez egyhangú szavazat szükséges. 3. ) A TANÁCSADÓ TESTÜLET eredetileg 198 tag­ból állt, akiket az egyes tagállamok parlamentje küldött ki. A múlt év júniusában szerepét a közvetlenül megvá­lasztott 410 tagból álló Európai Parlament vette át, amelyik, mint elődje is, Strassburgban székel. 4. ) Az EURÓPAI BÍRÓSÁG 13 tagból áll, és Lu­xemburgban székel. Fő feladata az európai konvenció­ban (1950—52) lefektetett elvek és jogok — így az em­beri jogok is — betartásának ellenőrzése a tagállamok­ban. Már eddig is több fontos döntést és ítéletet hozott. Amint látjuk, az Európa Parlament egyelőre csak tanácsadó testület, amelyiknek tagjai minden szokvá­nyos kötöttség nélkül egyedül választóinak — a 185 mil­­■ h­ó nyugat-európainak — tartoznak felelősséggel. Nem­­­­zetiségileg 6 luxemburgi, 15 ír, 16 dán, 24 belga, 25 hol­­­land, 81—81 nyugatnémet, francia, angol és olasz — po­litikailag és világnézetileg 106 kereszténydemokrata, 112 sszocialista, 63 konzervatív, 44 kommunista, 40 liberális, 21 haladó és 24 egyéb tagból áll. A jelenleg minden különösebb hatáskör nélküli Eu­rópa Parlament történelmi jelentősége abban áll, hogy ebből a kezdeményezésből sarjadhat ki az Európai Kö­zös Piac tagállamainak valamiféle politikai egysége, mely aztán elég szilárd magnak ígérkezik ahhoz, hogy megszü­lessen belőle a vasfüggönnyel kettészelt „európai” Euró­pa integrációja: az Egyesült Európa, vagy — ha úgy tetszik — a Szabad Európa. Nyugat-Európa polgárai, amint az ilyenkor szokott lenni, fenntartással és tartózkodással fogadták a kezde­ményezést, és vonakodva vettek részt a választásban. Annál meglepőbb, hogy a 9 tagállamban a bennszülött lakossággal és a többi emigrációval szemben mintegy 150 000 magyar adta le a szavazatát, ami egyes körze­tekben a választás eredményét döntő módon befolyásolta. A Németországi Magyar Szervezetek Központi Szö­vetsége (MSZKSZ) elnöke, Katona Sándor rögtön felis­merte az így adódott kedvező lehetőséget, és mindjárt a választások után a 81 nyugat-németországi képviselő­nek a következő levelet küldte: „Engedje meg, hogy az Európa Parlamentbe való beválasztásához szívből gratuláljunk. Bizonyára csodálkozni fog, hogy a magyar szerveze­tek központi bizottsága ír Önnek. De Ön a mi képvise­lőnk is! Nemcsak azért, mert mi, mint központi bizott­ság (immár 15 éve a­ szövetségi kormány elismerésével) a Német Szövetségi Köztársaságban élő, kereken 100 ezer magyart képviseljük , akik közül az egyharmad mint német állampolgár az európai választásoknál sza­vazatát adta —, hanem azért is, mert a Nyugat-Euró­­pában élő kereken 380 000 magyar közül 150 000 mint német, francia, angol holland — tehát európai — állam­polgár a választások sikeréhez hozzájárult. Ezenkívül Ön számunkra, mint minden igaz európai számára, tagja egy parlamentnek, amelynek még ugyan nem de jure, hanem de facto egész Európáért ki kell állnia, és mi meg vagyunk győződve, hogy ki is fog állni. Az egész Kárpát-medencét kitöltő ezeréves, törté­­­nelmi, európai magyar állam az európai egyensúly szá­mára elengedhetetlenül fontos állami egység. A Trianon­ban erőszakkal feldarabolt magyar nemzetet jelenleg a szovjet hatalom akadályozza meg abban, hogy törté­nelmi múltjának megfelelően Európa szabad, demokra­tikus népeinek sorában részt vegyen az új Európa Par­lament munkájában. A magyar nemzet, mely történelme folyamán több­ször is majdnem elvérzett a Nyugat védelmében, a Szov­jetunióval is, elszántan szembeszállt. 1945: az utolsó, a szovjet megszállás ellenére is félig-meddig szabad vá­lasztáson a kommunisták csak 17 százalékot; ugyanakkor a­ Szovjetunió által meg­ nem szállt Csehszlovákiában 38, Olaszországban 19, Franciaországban 26 százalék szava­zatot kaptak. 1956: a magyar népfelkelés és szabadság­­harc nemcsak, hogy megrázta az egész földkerekséget, hanem az egész nép élete kockáztatásával minden idők­re leleplezte és lemeztelenítette a szovjet rendszer em­bertelen, elnyomó karakterét. A Keletről jött dissziden­­sek csaknem kivétel nélkül megrázó élménynek nevezik a magyar szabadságharcot, így tehát nekünk, a Német Szövetségi Köztársaság­ban és Nyugat-Európában élő magyaroknak is van leg­alább egy mandátumunk a némaságra ítélt magyar nép, az európai magyar nemzet nevében. (Folytatás a 3. oldalon)

Next