Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1980 (87. évfolyam, 1-50. szám)

1980-01-06 / 1. szám

SZABÓ BALÁZS: A beat nemzedéke Magyarországon I. RÉSZ Hol volt, hol nem volt, volt egyszer négy liverpooli fiú, akik a füstös külvárosból elin­dultak a világhír felé. Együttesük nevéből — a Beatlesből — származott zenéjük neve, amely szédületes gyorsasággal hódította meg a vilá­got. A harmincon túli korosztály megrökönyö­dése az „idegtépő üvöltéstől”, a hosszú hajtól és a jeans kultúrától csak használt a beat moz­galomnak. Összehozta a világ fiataljait, San Franciscótól Moszkváig a „Sárga tengeralatt­járót” dúdolták az emberek, játszották a rádió­adók és nyomták a lemezcégek. Bors őrmester Magányos Szívek Klubja zenekara jelkép lett, csakúgy, mint az ártatlan kis világ, amit a nagy amerikai hippimozgalmak is jelvényüknek tekintettek. Rádió- és lemezfelvételek követik egymást, több filmet készítenek velük, a kon­certeken örjöngenek a gyerekek, Ringó Star egy szakadt nyakkendője is értékes ereklye, s már külön-külön is milliomosok. Nem telik bele tíz év az indulástól, és II. Erzsébet angol királynő a Brit Birodalom Lovagja címmel tün­teti ki a négy „gombafejűt”. Forradalmi korszak volt ez a nyugati fiatal­ság számára. Erre az időszakra estek a nagy egyetemi lázongások; tüntetések a vietnami há­ború és a fajüldözések ellen; a hírhedt Wood­­stok-koncert; a hippik fénykora. Ha meg akarjuk vizsgálni a beatmozgalom magyarországi hatását, akkor figyelembe kell vennünk azt a politikai és társadalmi légkört, amelyben megjelent. Bródy János így ír erről a korról: „Az ötvenes évek után sok minden megjelent, amitől eddig elzártak minket. Mi­közben a társadalom megnyugvásra, konszoli­dációra törekedett, hangoskodni kezdett az if­júság, amelynek ez a nyugalom nem a végcélt, hanem a kiindulópontot jelentette, változtatni akart a dolgokon, észrevétetni magát.” A korszak nagy együttesei voltak Magyaror­szágon az Omega, a Metró, a Hungária, de mindenekelőtt az Illés. Ennek szövegírója volt Bródy János, aki akkor is, azóta is a legtartal­masabb, legprogresszívebb dalszövegeket írja, és akit egyben a „zenészek ideológusának” te­kintenek. Minthogy kezdetben (a hatvanas évek elején) a magyar együttesek is angol számo­kat játszottak, az első vád ellenük a nyugatmaj­­molás volt. Aztán jött az „imperializmus fella­­zítási politikája eredménye”, a reakciósság, a hosszú haj ellen az egészségtelenség, a rock and rollról pedig azt mondták: idegbajos rán­­gatódzás. Mégis, a budai vár oldalába ezrével jöttek a fiatalok a koncertekre, csakúgy, mint a Metró klubba vagy a műegyetemi kollégium­ba. Hogyhogy? Nos, igen, a koncertekre akko­riban rendőrkordon vigyázott, kötelező volt az öltöny és a nyakkendő, de egy nyakkendővel öten is bementek, aztán kiadogatták társaiknak. A trapéznadrág és a jeans korszaka volt ez, a lányokon orkánkabát és fekete harisnya, nyá­ron Elvis Presleys tükrös napszemüveg, és az első rágógumik korszaka. Az Illés-együttes tízéves jubileumi dalában énekli Koncz Zsu­zsa. Hatvannégyben épp hogy elindultunk, hatvannégyben még csak álmodtunk. Térdeltünk a magnó előtt, a lelkünk összeért, lenn a földön, fenn az égben. Az akkori zenekarok köré csoportosult egye­temisták, kezdő irodalmárok, művészek, egy bizonyos ellenkultúrát jelentettek, ami feltűnő volt az 56 utáni nagy némaságban. A beat minden elemében nyugati volt, és népszerű, egy olyan országban, ahol még nem volt Coca Cola és nyugati utazás. Az áttörés az 1966-os Táncdalfesztiválon következett be, ahol az ülés-együttes a kö­zönségszavazatokkal került az első helyre. A fiatalság egyértelmű véleményét fejezte ki az is, hogy ebben az évben a Kisstadionban a több ezres közönség ütemes „Mars ki!” köszöntéssel fogadta a hagyományos tánczene rövid hajú, szmokingos képviselőit. Úgy tűnt, a kulturális kormányzat is elfogadja az új műfajt. Zeneku­tatók, szociológusok kimutatták, hogy néhány Bródy-szerzemény népdalmotívumokra épül, és mondanivalójuk reagál a fiatalokat érintő prob­lémákra. Megállapították azt is, hogy a műfaj kb. ötmillió állampolgárnak szolgál (gyakran egyedüli) kulturális táplálékul. Mégis, amitől elfogadta a rendszer az „üvöltözőket”, az az üzlet volt. A koncertbelépőkből és a lemezekből már akkor is óriási pénzek folytak be, habár a Rottenbiller utcai lemezstúdiókban még re­csegett a padló, a koncerteken nyüzsögtek a rendőrök és a spiclik, utcáról, iskolából erő­szakkal vitték fodrászhoz a hosszú hajú gyere­keket, és ez az egész dolog kicsit gyanús ma­radt a mai napig is. A beat első nemzedéke volt ez Magyarorszá­gon. Az úttörőké, akik a nehezebb időkben is vállalták művészetüket, amely már rég több volt művészetnél. Lázadás volt a bevett nor­mák, az akadémikus művészet és képviselőik ellen, a még sztálini szürkeséget hordozó kul­túrpolitika és ifjúságpolitika ellen. Ez a nem­zedék aztán felnőtt, ma különböző pozíciókat tölt be, és leginkább az irodalomban, sajtóban, művészetekben érezhetően hozott új légkört. Végül is más területeken olyan merev szabá­lyok szabják életünket, hogy újító szándékról ott szó sem lehet. Érdekesen alakul a zenészek sorsa. Több nagy zenekar és zenész kapott külföldi meghí­vásokat; az Illés pl. Londonban abban a bár­ban játszott egy ideig, ahol annak idején a Beatles is fellépett. Úgy beszélik, akkoriban adtak nyilatkozatot a Szabad Európa Rádió­nak, emiatt sürgősen hazahívták őket. Eltiltot­ták őket a budapesti koncertekről, ők lettek a fekete bárányok. Hasznukra vált a büntetés is, bejárták az országot, olyan kis helyekre is el­jutottak, ahol addig csak a templomi kórus énekelt. És mikor újra koncertezhettek Pes­ten, felhangzott a hatvanas évek talán legna­gyobb slágere, a Sárga rózsa: El ne hidd azt bárki mondja, hogy ez jó így! El ne hidd, hogy megváltoztunk, bárki szédít! El ne hidd, hogy mindig mindent­­ megbocsájtunk! El ne hidd, hogy megtagadjuk minden álmunk! Virágok közt veled lenni, tudom, szép volna,­­kedvesem, Virág sincsen, te sem vagy már. Miért is hagytuk, hogy így legyen?,­­ . . A többi együttes is előretört. Orrtegáék (akik a nyugatnémet lemezpiacon a legkeresettebbek a keleti tömbből) dalai, a Tízezer lépés, az Omegaautó, a Gyöngyhajú lány, már akkor is­mertek voltak külföldön is, főleg Lengyelor­szágban. Pedig akkor még a zenekar zenészei­vel együtt tényleg elfért egy Ford Transit kis­buszban, amely a körúton állt a Benkó háza előtt, rendszerint autogramvadászokkal körül­véve. Ma két nagy teherautó szállítja a szere­lést, Kóbornak , „Mecky”-nek fehér Mercede­sét is láthattuk egy tv-műsorban nemrég. Ebben az időben készült két nagy játékfilm is, melynek története is a beat nemzedékről­­szólt. Az elsőben, az Ezek a fiatalok címűben még a zenészeknek sem volt mindnek hosszú haja, de őrjöngés, twist és rock and roll volt elég. A második, a Szép lányok ne sírjatok, már a beat második nemzedékéhez szólt. Azok­hoz a gyerekekhez, akik 10—12 éves korukban hallották a Beatlest és a Sárga rózsát, akik a hatvanas évek végére lettek 14—20 évesek. (FOLYTATJUK) Politikai viccek otthonról A rendőr éberen figyeli a távíróoszlopot. Aztán odalép, és megszólítja: — Ádigálunk? Ádigálunk? Csak adogassuk a rémhíreket? Ha meg elfordul ez ember, ki­röhögjük?★ Egy amerikai és egy magyar a választások­ról beszélget. — Nálunk, Amerikában — mondja az ame­rikai —, két lehetőség van: választhatunk de­mokratát vagy republikánust. — Nálunk szintén két lehetőség van — vála­szolja a magyar. — Választhatunk szombaton vagy vasárnap. Egy magyar falusi néni levelet ír Németor­szágban élő fiának: „Szeretnék a kertbe epret ültetni, de én már nagyon öreg és gyenge va­­­­gyok, s nem tudom a földet felásni. Mit csi- I náljak?”. „Ne csinálj semmit, az Isten szerel­­­­mére! — válaszol postafordultával a fia. — A s kertben fegyverek vannak elásva!” Néhány nap múlva újra ír az anya: „Itt volt a rendőrség, mindent felástak, és semmit sem találtak. Mit csináljak?” „Na látod — válaszol a fia —, most­­ már palántázhatsz!”★ — Jóska bátyám — mondja a személyzetis az öreg munkásnak —, látták magát, amikor a templomban megcsókolta Jézus lábát. — Hát, kérem tisztelettel, megcsókolom én­­ Brezsnyev elvtársét is, ha keresztre feszítik. KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA A déli harangszó Valamikor a magyar ember szíve egy kicsit nagyobbat dobbant, amikor a déli harangszót hallotta. Talán úgy van ez ma is. Visszaszáll­hatunk a múltba Hunyadi János alatt vitézkedő magyarok és a halhatatlan Kapisztrán János Nándorfehérvárnál 1456-ban kivívott óriási győzelméhez. El is terjedt a felfogás, hogy III. Kallixtus pápa a győzelem után rendelte el a déli harangozást és az Úr angyala... imádság elmondását. A déli harangszó közben-közben elmaradt az emberiség szívében. Nálunk is, amikor korunk legszemérmetlenebb világhódítói a demokrácia magvának elhintése érdekében bombázórajo­kat küldtek az ország békés falvaira és váro­saira, polgáraira, így hallgatott el ez a déli szózat hazánkban egy időre, a nyugati bombák sivító hangjaira. Azt is elfelejtették, hogy 1941-ben az ameri­kai követet minden cókmókjával együtt Lissza­bonba szállították a magyar pilóták. Ezért még annyit sem remélhettünk, hogy 56-ban személy­válogatás nélkül beengedték volna a szomorú magyarokat. Mert mindenki tudja, hogy ne­künk nem tettek szívességet, csak valamit visz­­szaadtak lebombázott, tönkretett országunkért. A harangok zúgása azért nem múlott el. Ez a déli harangszó ma is emlékezteti a szegény erdélyi népet. Ott imádkoznak ma is a gyula­­fehérvári templomban a nagy törökverő sír­jánál, aki történelmet csinált a magyar kard és elhivatottság nemzetiszínű zászlajával. De a déli harangszó emlékeztette a világ polgárait is, hogy ötszáz évvel ezelőtt győzelem koronáz­ta Istennek ezt a szomorú országát. Csak ép­pen nem tanítják a nyugati demokráciákban, hogy ki is volt a magyar!? Tragédiánk oka, okozói — idézünk nagyja­ink írásából, s ennek kiváló kutatója dr. Mi­hályi Gilbert premontrei kanonok, két ragyogó tanulmányban, bizonyítékok láncolatával cáfol­hatatlanná teszi­­, hogy Washington követ­kezetes politikájában Magyarország nemcsak elhanyagolható mennyiség, hanem kifejezetten minden más nagyhatalom javára elkönyvelhető zsákmányterület. Minden tehát, ami az atom­háborúval való fenyegetőzés, az európai sír­kövek megteremtőinek, az itt élő népek meg­­rettentésére kiagyalt szélhámosság. Cato, Marcus­ Portius mondta egyszer, ami­kor felkiáltott az államférfiak gyülekezete előtt: „Mi lesz Rómával, ha nem lesz többé ország, amitől féljen?!” Ma is kérdezhetjük: „Mi lesz Amerikával, amikor már mindenkitől félnie kell?” Mert sohasem volt hálás... senkinek! Mert nem így kel kezelnie a kis nemzeteket, mert nem így kell elhanyagolnia a történelmet, a hagyományokat, a múltat és azok jövendőit! Valami rendkívüli és megdöbbentő volt, ami­kor a nagy Zrínyit 1664. december 21-én a Csáktornyai Szent Ilona-kolostorban a családi kripta fedelének tompa dobbanása mellett a déli harangszó kísérte. Ez nem volt ujjongás, hanem egyben tragikus kongatás. És ezután sem gondolt a Nyugat arra, hogy századok múltán majd ők következhetnek. Csak azért — idézünk — mert napjainkban valami üres fejű dölyf, párosulva a nemzeti lélek meggyil­kolásának ördögi szándékával, a múltat lenézi, nem tanítja gyermekei előtt. Vegyük elő újból nagyjaink írását, és álla­pítsuk meg, hogy tragikus különlegesség előt­tünk az Egyesült Államokban máig is ádáz, magyarellenes propagandát űző Roucek Joseph Slabey professzor „Contemporary Rumania” cí­mű­ könyvében mondott szentenciája: „Nem szabad elfelejteni: a kormánynak azon kell lennie, hogy Romániából homogén nemze­tet alkosson!” Ez tehát nyílt bevallása annak, hogy a Trianonban létrehozott Románia nem­zetiségi állam. És ez a régi Magyarország fenn­állásakor hatalmas bűnünknek számított! Mert íróink és gondolkozóink a magyar nemzetisé­gért harcolnak, és tulajdonjogaikért, hát ezért kell viselniük az üldöztetés és meghurcoltatás kilátásait! Hát hol van az emberi méltóság és jog mindenkire kiterjedő kötelezettsége?! „Tetszik vagy nem, Amerika a világ veze­tője lett, a szabadság és jog bajnoka!” — írta 1951-ben Cronin. Ma már az egész világ tudja, hogy mindezt másképpen kell értelmezni! Mert könnyű a szavakkal és eredményekkel dobá­lózni, ha az európai ember nem írhatja ki és nem kritizálhatja a bajnokokat, ahogy szeret­né. 1945-ben az USA lefoglalta a berlini Biro­dalmi Szabadalmi Hivatalban tárolt korszak­­alkotó találmányok leírásait. Ezek már a há­ború alatt nem kerülhettek kivitelezésre. Ma az elektromosan hajtható automobil és nap­energia megvalósításának dokumentumai el vannak itt zárva, hogy időről időre majd egy­szer Amerika nagytőkéje learathassa az ered­ményeket. Ezekért aztán gombokat és más se­gélyeket kapott Európa — kölcsönként. De mit kaptak a szétdarabolt kis nemzetek? Sok száz éve jegyezte fel egy ismeretlen, nyilván pannonhalmi szerzetes a lélekbemar­koló panaszos éneket, hogy „gyászos öltözet­ben te előtted sírván...” így hát több száz éve zokogja ez az ének a magyar gyötrelmet, ami sohasem volt időszerűbb, mint ma! A nagyhatalmak tehát a magyar nép eltű­nésén fáradoznak, agyonhallgatással, fiainak, szószólóinak megsemmisítésével s az ország­részek elfelejtésével, így bizony nem hihető, hogy a kandalló mel­lől szabadságról, demokráciáról, félelemmen­tes életről, emberi jogokról és hasonló jókról csámcsogó elnököknek nem lenne tudomásuk a magyarság, vagy különösen Erdély kérdé­séről. A nemtörődömség miatt állandósult a magyar milliók és milliók szörnyű nyomora Erdélyben. Itt érvényesül ismét Dosztojevszkij mondása: „Ha kell, a szerencsétlen üldözöttek nevében rántsunk kardot, még akkor is, ha az jelenleg érdekeink kárára van” Akkor majd a tátott szájú Nyugat fog megdöbbenni, nem a magyar nép. A világ végkiárusítására ítéltek tehát min­den kis nemzetet. Szellemi javainkat azonban nem vehetik el. Ezekkel harcolunk a végső pillanatig. Várunk egy szabad déli harangszót a pénz és hozzáfű­zött hatalom mellébeszélése és elfelejtése, meg­­leckéztetése után. Hiszünk a déli harangszóban! Nyirádi-Szabó Imre 1980. január 6. Ú­ti társ ÜNNEPEK Kell az ünnep. Kell a kiemelkedés a hétköznapok egyhangú robotjából. Az ember nem gép, hogy megsza­kítás nélkül mindig ugyanazt csinálja. Nemcsak a test­nek, de az idegeknek és a léleknek is kell az ünnepi kikapcsolódás. Tudják ezt most már azok is, akik tagadják a lel­ket, akik csak gépnek, anyagnak tekintik az embert. S ezért vannak ünnepek odaát is, ilyen vagy olyan for­mában. Most, hogy karácsonyt, új évet ünneplünk, s a tél jobban beszorít a lakásunkba, több alkalmunk lehet ezen elgondolkozni, elmélkedni. Az egyik megfontolandó kér­dés:­­Mi az ünnep lényege? Milyen a mi ünneplésünk? Irodában dolgozó apa mondotta egyszer: Jó lesz már, hogy túl leszünk az ünnepeken, és visszazökke­nünk megint a régi kerékvágásba.­­ Ő bizonyára nem ünnepelt helyesen. Meg is magyarázta: Már hetekkel karácsony előtt arról folyt a családi vita, hogy kinek milyen ajándékot, mennyiért? Az egyébként pihenésre alkalmas estéken pedig izzadtunk a halom üdvözlőkár­tya megírásában. Aztán jöttek az újév körüli partik, amikor vendégek jöttek, vagy mi mentünk vendégség­be, és kínoztuk a gyomrunkat annyi étellel és itallal, amennyit egy héten át nem látunk az asztalon .. Hát nem lesz jó visszamenni a rendes kerékvágásba? Ő, persze, könnyebben beszélt így, mert visszamegy a meleg, kényelmes irodai székbe dolgozni. De mi a véleménye az ünnepről annak, aki utána a füstös, hu­zatos gyárba megy vissza a fárasztó munkához? Vajon az ilyen testileg-lelkileg felfrissülve, kipihenve fejezi be az ünnepeket? Megtalálja az ünnepekben azt, ami az ünnep lényege? Mert mi az ünnep lényege? Tudjuk és követjük? A Biblia azt mondja, hogy Isten hat „napon” át alkotott, a hetediken megállt, megpihent, és megnézte, hogy milyen remekművet alkotott. A Tízparancsból a harmadik ezt mondja: Emlékez­zél meg arról, hogy az Úr napját megszenteljed! Ez az ünnep lényege. Megállni. A hat küzdelmes, munkás nap után megállni, megpihenni és körülnézni, hogy mit alkottunk, jól alkottunk-e és a helyes úton járunk-e? Ebbe a körülnézésbe beletartozik a következő há­rom kérdés: 1. Saját magam testileg-lelkileg rendben vagyok-e? A hétköznap robotjából esetleg nem veszem észre, hogy káros szokás (étkezés, élvezet) uralkodik el rajtam. Hogy idegeim őrlődnek, s hogy ezt a feszültséget kiön­töm környezetemre. 2. Életpárom. — Testileg-lelkileg rendben van-e? Nem túl sok teher van rajta? Nem őrlődik gondok alatt? Oka vagyok én is? Hogyan könnyíthetnék rajta? Megvan-e köztünk az őszinteség és szeretet úgy, mint azelőtt? 3. Gyermekeink. — Amit nem tudhatok, nem vehe­tek észre hétközben, mert alig látom őket, azt megtud­hatom tőlük az ünnepnap csendjében. Megvan köztünk ehhez az idő és kölcsönös bizalom? Talán nálunk is úgy van, hogy már szombat reggel megkezdődik a tv bohóckodó karikatúrája, a modern agymosás, a rikoltó gramafonzene, a programozás, ro­hangálás? Marad-e az ünnepnap sok órájából legalább egyet­lenegy a családi, csendes, meghitt beszélgetésre, javít­gatásra, buzdításra és tervezgetésre? Kérdések, melyekre felelnünk kell. Ha most nem felelünk, majd kell később, amikor már bajok lesznek. S minden ünnepnek megvan a maga különleges üzenete számunkra. Karácsony: szeretet! Újév: Száma­dás-újrakezdés! Vízkereszt: háromkirályok ünnepe: Út­irányom ellenőrzése! Aki az ünnepen nem áll meg, és nem veszi észre az ünnep üzenetét, intelmét, az nem is érti az ünnep lé­nyegét. Az elszalasztja az élet egyik legnagyobb lelki­testi erőforrását. Mécs: Vasárnap délután című verséből: Megállt a munka mindenütt, vasárnap délután van; az eke éle nem hasít humuszba mély barázdát, a boltok, gyárak lakatos ajtaján túl a csend ütött tanyát, míg utcán, piacon kurjantnak a garázdák... S ilyenkor ünnep délután, döbbenve vesszük észre, hogy csillag kerget csillagot, esőcsepp másik cseppet, az ember embert... Fr. Szépe László dr. TUZEX IKRA Tel.: 221—8868 és 521—5526 GYÓGYSZER NÁDAS GYULA lemez, könyv kerámia stb. Magyar, angol betűs írógép Erdélyi csomagok, herendi porcelán, tape recorder 1425 Grace Avenue, LAKEWOOD (Cleveland), Ohio 44107 * ..;X*X-X-X-X*X‘X*X"X--X"X**X**X-X-X“X*X"X~X"X- i. „A szentmise állandó részei”-vel kibővített és a sokak által keresett, nagybetűs MI ATYÁNK imakönyv új kiadása elkészült és kapható a Katolikus Magyarok Vasárnapja könyv­osztályánál: 1739 Mahoning Avenue, Youngstown, Ch. 44509. Telefon: (216) 799-2600. Ara (portaköltséggel együtt) 8,60 Dollár, mely összeget a rendeléssel egyidejűleg kérünk beküldeni. V v V • ?• t ?V1 V ?V ? ? ?Y YY

Next