Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1980 (87. évfolyam, 1-50. szám)
1980-01-06 / 1. szám
SZABÓ BALÁZS: A beat nemzedéke Magyarországon I. RÉSZ Hol volt, hol nem volt, volt egyszer négy liverpooli fiú, akik a füstös külvárosból elindultak a világhír felé. Együttesük nevéből — a Beatlesből — származott zenéjük neve, amely szédületes gyorsasággal hódította meg a világot. A harmincon túli korosztály megrökönyödése az „idegtépő üvöltéstől”, a hosszú hajtól és a jeans kultúrától csak használt a beat mozgalomnak. Összehozta a világ fiataljait, San Franciscótól Moszkváig a „Sárga tengeralattjárót” dúdolták az emberek, játszották a rádióadók és nyomták a lemezcégek. Bors őrmester Magányos Szívek Klubja zenekara jelkép lett, csakúgy, mint az ártatlan kis világ, amit a nagy amerikai hippimozgalmak is jelvényüknek tekintettek. Rádió- és lemezfelvételek követik egymást, több filmet készítenek velük, a koncerteken örjöngenek a gyerekek, Ringó Star egy szakadt nyakkendője is értékes ereklye, s már külön-külön is milliomosok. Nem telik bele tíz év az indulástól, és II. Erzsébet angol királynő a Brit Birodalom Lovagja címmel tünteti ki a négy „gombafejűt”. Forradalmi korszak volt ez a nyugati fiatalság számára. Erre az időszakra estek a nagy egyetemi lázongások; tüntetések a vietnami háború és a fajüldözések ellen; a hírhedt Woodstok-koncert; a hippik fénykora. Ha meg akarjuk vizsgálni a beatmozgalom magyarországi hatását, akkor figyelembe kell vennünk azt a politikai és társadalmi légkört, amelyben megjelent. Bródy János így ír erről a korról: „Az ötvenes évek után sok minden megjelent, amitől eddig elzártak minket. Miközben a társadalom megnyugvásra, konszolidációra törekedett, hangoskodni kezdett az ifjúság, amelynek ez a nyugalom nem a végcélt, hanem a kiindulópontot jelentette, változtatni akart a dolgokon, észrevétetni magát.” A korszak nagy együttesei voltak Magyarországon az Omega, a Metró, a Hungária, de mindenekelőtt az Illés. Ennek szövegírója volt Bródy János, aki akkor is, azóta is a legtartalmasabb, legprogresszívebb dalszövegeket írja, és akit egyben a „zenészek ideológusának” tekintenek. Minthogy kezdetben (a hatvanas évek elején) a magyar együttesek is angol számokat játszottak, az első vád ellenük a nyugatmajmolás volt. Aztán jött az „imperializmus fellazítási politikája eredménye”, a reakciósság, a hosszú haj ellen az egészségtelenség, a rock and rollról pedig azt mondták: idegbajos rángatódzás. Mégis, a budai vár oldalába ezrével jöttek a fiatalok a koncertekre, csakúgy, mint a Metró klubba vagy a műegyetemi kollégiumba. Hogyhogy? Nos, igen, a koncertekre akkoriban rendőrkordon vigyázott, kötelező volt az öltöny és a nyakkendő, de egy nyakkendővel öten is bementek, aztán kiadogatták társaiknak. A trapéznadrág és a jeans korszaka volt ez, a lányokon orkánkabát és fekete harisnya, nyáron Elvis Presleys tükrös napszemüveg, és az első rágógumik korszaka. Az Illés-együttes tízéves jubileumi dalában énekli Koncz Zsuzsa. Hatvannégyben épp hogy elindultunk, hatvannégyben még csak álmodtunk. Térdeltünk a magnó előtt, a lelkünk összeért, lenn a földön, fenn az égben. Az akkori zenekarok köré csoportosult egyetemisták, kezdő irodalmárok, művészek, egy bizonyos ellenkultúrát jelentettek, ami feltűnő volt az 56 utáni nagy némaságban. A beat minden elemében nyugati volt, és népszerű, egy olyan országban, ahol még nem volt Coca Cola és nyugati utazás. Az áttörés az 1966-os Táncdalfesztiválon következett be, ahol az ülés-együttes a közönségszavazatokkal került az első helyre. A fiatalság egyértelmű véleményét fejezte ki az is, hogy ebben az évben a Kisstadionban a több ezres közönség ütemes „Mars ki!” köszöntéssel fogadta a hagyományos tánczene rövid hajú, szmokingos képviselőit. Úgy tűnt, a kulturális kormányzat is elfogadja az új műfajt. Zenekutatók, szociológusok kimutatták, hogy néhány Bródy-szerzemény népdalmotívumokra épül, és mondanivalójuk reagál a fiatalokat érintő problémákra. Megállapították azt is, hogy a műfaj kb. ötmillió állampolgárnak szolgál (gyakran egyedüli) kulturális táplálékul. Mégis, amitől elfogadta a rendszer az „üvöltözőket”, az az üzlet volt. A koncertbelépőkből és a lemezekből már akkor is óriási pénzek folytak be, habár a Rottenbiller utcai lemezstúdiókban még recsegett a padló, a koncerteken nyüzsögtek a rendőrök és a spiclik, utcáról, iskolából erőszakkal vitték fodrászhoz a hosszú hajú gyerekeket, és ez az egész dolog kicsit gyanús maradt a mai napig is. A beat első nemzedéke volt ez Magyarországon. Az úttörőké, akik a nehezebb időkben is vállalták művészetüket, amely már rég több volt művészetnél. Lázadás volt a bevett normák, az akadémikus művészet és képviselőik ellen, a még sztálini szürkeséget hordozó kultúrpolitika és ifjúságpolitika ellen. Ez a nemzedék aztán felnőtt, ma különböző pozíciókat tölt be, és leginkább az irodalomban, sajtóban, művészetekben érezhetően hozott új légkört. Végül is más területeken olyan merev szabályok szabják életünket, hogy újító szándékról ott szó sem lehet. Érdekesen alakul a zenészek sorsa. Több nagy zenekar és zenész kapott külföldi meghívásokat; az Illés pl. Londonban abban a bárban játszott egy ideig, ahol annak idején a Beatles is fellépett. Úgy beszélik, akkoriban adtak nyilatkozatot a Szabad Európa Rádiónak, emiatt sürgősen hazahívták őket. Eltiltották őket a budapesti koncertekről, ők lettek a fekete bárányok. Hasznukra vált a büntetés is, bejárták az országot, olyan kis helyekre is eljutottak, ahol addig csak a templomi kórus énekelt. És mikor újra koncertezhettek Pesten, felhangzott a hatvanas évek talán legnagyobb slágere, a Sárga rózsa: El ne hidd azt bárki mondja, hogy ez jó így! El ne hidd, hogy megváltoztunk, bárki szédít! El ne hidd, hogy mindig mindent megbocsájtunk! El ne hidd, hogy megtagadjuk minden álmunk! Virágok közt veled lenni, tudom, szép volna,kedvesem, Virág sincsen, te sem vagy már. Miért is hagytuk, hogy így legyen?, . . A többi együttes is előretört. Orrtegáék (akik a nyugatnémet lemezpiacon a legkeresettebbek a keleti tömbből) dalai, a Tízezer lépés, az Omegaautó, a Gyöngyhajú lány, már akkor ismertek voltak külföldön is, főleg Lengyelországban. Pedig akkor még a zenekar zenészeivel együtt tényleg elfért egy Ford Transit kisbuszban, amely a körúton állt a Benkó háza előtt, rendszerint autogramvadászokkal körülvéve. Ma két nagy teherautó szállítja a szerelést, Kóbornak , „Mecky”-nek fehér Mercedesét is láthattuk egy tv-műsorban nemrég. Ebben az időben készült két nagy játékfilm is, melynek története is a beat nemzedékrőlszólt. Az elsőben, az Ezek a fiatalok címűben még a zenészeknek sem volt mindnek hosszú haja, de őrjöngés, twist és rock and roll volt elég. A második, a Szép lányok ne sírjatok, már a beat második nemzedékéhez szólt. Azokhoz a gyerekekhez, akik 10—12 éves korukban hallották a Beatlest és a Sárga rózsát, akik a hatvanas évek végére lettek 14—20 évesek. (FOLYTATJUK) Politikai viccek otthonról A rendőr éberen figyeli a távíróoszlopot. Aztán odalép, és megszólítja: — Ádigálunk? Ádigálunk? Csak adogassuk a rémhíreket? Ha meg elfordul ez ember, kiröhögjük?★ Egy amerikai és egy magyar a választásokról beszélget. — Nálunk, Amerikában — mondja az amerikai —, két lehetőség van: választhatunk demokratát vagy republikánust. — Nálunk szintén két lehetőség van — válaszolja a magyar. — Választhatunk szombaton vagy vasárnap. Egy magyar falusi néni levelet ír Németországban élő fiának: „Szeretnék a kertbe epret ültetni, de én már nagyon öreg és gyenge vagyok, s nem tudom a földet felásni. Mit csi- I náljak?”. „Ne csinálj semmit, az Isten szerelmére! — válaszol postafordultával a fia. — A s kertben fegyverek vannak elásva!” Néhány nap múlva újra ír az anya: „Itt volt a rendőrség, mindent felástak, és semmit sem találtak. Mit csináljak?” „Na látod — válaszol a fia —, most már palántázhatsz!”★ — Jóska bátyám — mondja a személyzetis az öreg munkásnak —, látták magát, amikor a templomban megcsókolta Jézus lábát. — Hát, kérem tisztelettel, megcsókolom én Brezsnyev elvtársét is, ha keresztre feszítik. KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA A déli harangszó Valamikor a magyar ember szíve egy kicsit nagyobbat dobbant, amikor a déli harangszót hallotta. Talán úgy van ez ma is. Visszaszállhatunk a múltba Hunyadi János alatt vitézkedő magyarok és a halhatatlan Kapisztrán János Nándorfehérvárnál 1456-ban kivívott óriási győzelméhez. El is terjedt a felfogás, hogy III. Kallixtus pápa a győzelem után rendelte el a déli harangozást és az Úr angyala... imádság elmondását. A déli harangszó közben-közben elmaradt az emberiség szívében. Nálunk is, amikor korunk legszemérmetlenebb világhódítói a demokrácia magvának elhintése érdekében bombázórajokat küldtek az ország békés falvaira és városaira, polgáraira, így hallgatott el ez a déli szózat hazánkban egy időre, a nyugati bombák sivító hangjaira. Azt is elfelejtették, hogy 1941-ben az amerikai követet minden cókmókjával együtt Lisszabonba szállították a magyar pilóták. Ezért még annyit sem remélhettünk, hogy 56-ban személyválogatás nélkül beengedték volna a szomorú magyarokat. Mert mindenki tudja, hogy nekünk nem tettek szívességet, csak valamit viszszaadtak lebombázott, tönkretett országunkért. A harangok zúgása azért nem múlott el. Ez a déli harangszó ma is emlékezteti a szegény erdélyi népet. Ott imádkoznak ma is a gyulafehérvári templomban a nagy törökverő sírjánál, aki történelmet csinált a magyar kard és elhivatottság nemzetiszínű zászlajával. De a déli harangszó emlékeztette a világ polgárait is, hogy ötszáz évvel ezelőtt győzelem koronázta Istennek ezt a szomorú országát. Csak éppen nem tanítják a nyugati demokráciákban, hogy ki is volt a magyar!? Tragédiánk oka, okozói — idézünk nagyjaink írásából, s ennek kiváló kutatója dr. Mihályi Gilbert premontrei kanonok, két ragyogó tanulmányban, bizonyítékok láncolatával cáfolhatatlanná teszi, hogy Washington következetes politikájában Magyarország nemcsak elhanyagolható mennyiség, hanem kifejezetten minden más nagyhatalom javára elkönyvelhető zsákmányterület. Minden tehát, ami az atomháborúval való fenyegetőzés, az európai sírkövek megteremtőinek, az itt élő népek megrettentésére kiagyalt szélhámosság. Cato, Marcus Portius mondta egyszer, amikor felkiáltott az államférfiak gyülekezete előtt: „Mi lesz Rómával, ha nem lesz többé ország, amitől féljen?!” Ma is kérdezhetjük: „Mi lesz Amerikával, amikor már mindenkitől félnie kell?” Mert sohasem volt hálás... senkinek! Mert nem így kel kezelnie a kis nemzeteket, mert nem így kell elhanyagolnia a történelmet, a hagyományokat, a múltat és azok jövendőit! Valami rendkívüli és megdöbbentő volt, amikor a nagy Zrínyit 1664. december 21-én a Csáktornyai Szent Ilona-kolostorban a családi kripta fedelének tompa dobbanása mellett a déli harangszó kísérte. Ez nem volt ujjongás, hanem egyben tragikus kongatás. És ezután sem gondolt a Nyugat arra, hogy századok múltán majd ők következhetnek. Csak azért — idézünk — mert napjainkban valami üres fejű dölyf, párosulva a nemzeti lélek meggyilkolásának ördögi szándékával, a múltat lenézi, nem tanítja gyermekei előtt. Vegyük elő újból nagyjaink írását, és állapítsuk meg, hogy tragikus különlegesség előttünk az Egyesült Államokban máig is ádáz, magyarellenes propagandát űző Roucek Joseph Slabey professzor „Contemporary Rumania” című könyvében mondott szentenciája: „Nem szabad elfelejteni: a kormánynak azon kell lennie, hogy Romániából homogén nemzetet alkosson!” Ez tehát nyílt bevallása annak, hogy a Trianonban létrehozott Románia nemzetiségi állam. És ez a régi Magyarország fennállásakor hatalmas bűnünknek számított! Mert íróink és gondolkozóink a magyar nemzetiségért harcolnak, és tulajdonjogaikért, hát ezért kell viselniük az üldöztetés és meghurcoltatás kilátásait! Hát hol van az emberi méltóság és jog mindenkire kiterjedő kötelezettsége?! „Tetszik vagy nem, Amerika a világ vezetője lett, a szabadság és jog bajnoka!” — írta 1951-ben Cronin. Ma már az egész világ tudja, hogy mindezt másképpen kell értelmezni! Mert könnyű a szavakkal és eredményekkel dobálózni, ha az európai ember nem írhatja ki és nem kritizálhatja a bajnokokat, ahogy szeretné. 1945-ben az USA lefoglalta a berlini Birodalmi Szabadalmi Hivatalban tárolt korszakalkotó találmányok leírásait. Ezek már a háború alatt nem kerülhettek kivitelezésre. Ma az elektromosan hajtható automobil és napenergia megvalósításának dokumentumai el vannak itt zárva, hogy időről időre majd egyszer Amerika nagytőkéje learathassa az eredményeket. Ezekért aztán gombokat és más segélyeket kapott Európa — kölcsönként. De mit kaptak a szétdarabolt kis nemzetek? Sok száz éve jegyezte fel egy ismeretlen, nyilván pannonhalmi szerzetes a lélekbemarkoló panaszos éneket, hogy „gyászos öltözetben te előtted sírván...” így hát több száz éve zokogja ez az ének a magyar gyötrelmet, ami sohasem volt időszerűbb, mint ma! A nagyhatalmak tehát a magyar nép eltűnésén fáradoznak, agyonhallgatással, fiainak, szószólóinak megsemmisítésével s az országrészek elfelejtésével, így bizony nem hihető, hogy a kandalló mellől szabadságról, demokráciáról, félelemmentes életről, emberi jogokról és hasonló jókról csámcsogó elnököknek nem lenne tudomásuk a magyarság, vagy különösen Erdély kérdéséről. A nemtörődömség miatt állandósult a magyar milliók és milliók szörnyű nyomora Erdélyben. Itt érvényesül ismét Dosztojevszkij mondása: „Ha kell, a szerencsétlen üldözöttek nevében rántsunk kardot, még akkor is, ha az jelenleg érdekeink kárára van” Akkor majd a tátott szájú Nyugat fog megdöbbenni, nem a magyar nép. A világ végkiárusítására ítéltek tehát minden kis nemzetet. Szellemi javainkat azonban nem vehetik el. Ezekkel harcolunk a végső pillanatig. Várunk egy szabad déli harangszót a pénz és hozzáfűzött hatalom mellébeszélése és elfelejtése, megleckéztetése után. Hiszünk a déli harangszóban! Nyirádi-Szabó Imre 1980. január 6. Úti társ ÜNNEPEK Kell az ünnep. Kell a kiemelkedés a hétköznapok egyhangú robotjából. Az ember nem gép, hogy megszakítás nélkül mindig ugyanazt csinálja. Nemcsak a testnek, de az idegeknek és a léleknek is kell az ünnepi kikapcsolódás. Tudják ezt most már azok is, akik tagadják a lelket, akik csak gépnek, anyagnak tekintik az embert. S ezért vannak ünnepek odaát is, ilyen vagy olyan formában. Most, hogy karácsonyt, új évet ünneplünk, s a tél jobban beszorít a lakásunkba, több alkalmunk lehet ezen elgondolkozni, elmélkedni. Az egyik megfontolandó kérdés:Mi az ünnep lényege? Milyen a mi ünneplésünk? Irodában dolgozó apa mondotta egyszer: Jó lesz már, hogy túl leszünk az ünnepeken, és visszazökkenünk megint a régi kerékvágásba. Ő bizonyára nem ünnepelt helyesen. Meg is magyarázta: Már hetekkel karácsony előtt arról folyt a családi vita, hogy kinek milyen ajándékot, mennyiért? Az egyébként pihenésre alkalmas estéken pedig izzadtunk a halom üdvözlőkártya megírásában. Aztán jöttek az újév körüli partik, amikor vendégek jöttek, vagy mi mentünk vendégségbe, és kínoztuk a gyomrunkat annyi étellel és itallal, amennyit egy héten át nem látunk az asztalon .. Hát nem lesz jó visszamenni a rendes kerékvágásba? Ő, persze, könnyebben beszélt így, mert visszamegy a meleg, kényelmes irodai székbe dolgozni. De mi a véleménye az ünnepről annak, aki utána a füstös, huzatos gyárba megy vissza a fárasztó munkához? Vajon az ilyen testileg-lelkileg felfrissülve, kipihenve fejezi be az ünnepeket? Megtalálja az ünnepekben azt, ami az ünnep lényege? Mert mi az ünnep lényege? Tudjuk és követjük? A Biblia azt mondja, hogy Isten hat „napon” át alkotott, a hetediken megállt, megpihent, és megnézte, hogy milyen remekművet alkotott. A Tízparancsból a harmadik ezt mondja: Emlékezzél meg arról, hogy az Úr napját megszenteljed! Ez az ünnep lényege. Megállni. A hat küzdelmes, munkás nap után megállni, megpihenni és körülnézni, hogy mit alkottunk, jól alkottunk-e és a helyes úton járunk-e? Ebbe a körülnézésbe beletartozik a következő három kérdés: 1. Saját magam testileg-lelkileg rendben vagyok-e? A hétköznap robotjából esetleg nem veszem észre, hogy káros szokás (étkezés, élvezet) uralkodik el rajtam. Hogy idegeim őrlődnek, s hogy ezt a feszültséget kiöntöm környezetemre. 2. Életpárom. — Testileg-lelkileg rendben van-e? Nem túl sok teher van rajta? Nem őrlődik gondok alatt? Oka vagyok én is? Hogyan könnyíthetnék rajta? Megvan-e köztünk az őszinteség és szeretet úgy, mint azelőtt? 3. Gyermekeink. — Amit nem tudhatok, nem vehetek észre hétközben, mert alig látom őket, azt megtudhatom tőlük az ünnepnap csendjében. Megvan köztünk ehhez az idő és kölcsönös bizalom? Talán nálunk is úgy van, hogy már szombat reggel megkezdődik a tv bohóckodó karikatúrája, a modern agymosás, a rikoltó gramafonzene, a programozás, rohangálás? Marad-e az ünnepnap sok órájából legalább egyetlenegy a családi, csendes, meghitt beszélgetésre, javítgatásra, buzdításra és tervezgetésre? Kérdések, melyekre felelnünk kell. Ha most nem felelünk, majd kell később, amikor már bajok lesznek. S minden ünnepnek megvan a maga különleges üzenete számunkra. Karácsony: szeretet! Újév: Számadás-újrakezdés! Vízkereszt: háromkirályok ünnepe: Útirányom ellenőrzése! Aki az ünnepen nem áll meg, és nem veszi észre az ünnep üzenetét, intelmét, az nem is érti az ünnep lényegét. Az elszalasztja az élet egyik legnagyobb lelkitesti erőforrását. Mécs: Vasárnap délután című verséből: Megállt a munka mindenütt, vasárnap délután van; az eke éle nem hasít humuszba mély barázdát, a boltok, gyárak lakatos ajtaján túl a csend ütött tanyát, míg utcán, piacon kurjantnak a garázdák... S ilyenkor ünnep délután, döbbenve vesszük észre, hogy csillag kerget csillagot, esőcsepp másik cseppet, az ember embert... Fr. Szépe László dr. TUZEX IKRA Tel.: 221—8868 és 521—5526 GYÓGYSZER NÁDAS GYULA lemez, könyv kerámia stb. Magyar, angol betűs írógép Erdélyi csomagok, herendi porcelán, tape recorder 1425 Grace Avenue, LAKEWOOD (Cleveland), Ohio 44107 * ..;X*X-X-X-X*X‘X*X"X--X"X**X**X-X-X“X*X"X~X"X- i. „A szentmise állandó részei”-vel kibővített és a sokak által keresett, nagybetűs MI ATYÁNK imakönyv új kiadása elkészült és kapható a Katolikus Magyarok Vasárnapja könyvosztályánál: 1739 Mahoning Avenue, Youngstown, Ch. 44509. Telefon: (216) 799-2600. Ara (portaköltséggel együtt) 8,60 Dollár, mely összeget a rendeléssel egyidejűleg kérünk beküldeni. V v V • ?• t ?V1 V ?V ? ? ?Y YY