Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1980 (87. évfolyam, 1-50. szám)

1980-01-13 / 2. szám

Magyar végvárak Amerikában: 1. PASSAIC 2. NEW BRUNSWICK 3. LOS ANGELES 4. SAN FRANCISCO Katolikus életünk a Csendes-óceán partján Az elmúlt negyedszázadban magyar társa­dalmi vonalon — eltekintve a belső küzdelmek­től, személyi vívódásoktól — valóban szép mun­ka folyt. A hatvanas években különösképpen. Komolyan vettük az ökumenikus mozgalmat. Bor­­bás Antal főesperes, a református egyház lel­késze lelkesen együttműködött nyilvános elő­adások rendezésében, ún. ökumenikus bálokat is rendeztünk. Együtt vettünk részt a város­házi és Golden Gate parki Szent István-ünnep­­ségeken. Részt vettünk közösen a márciusi, ok­tóberi magyar szabadságharc ünnepségein. Még a hetvenes évek elején magam vállaltam az Amerikai Szövetség keretében az összes rendezé­seket. Korábban volt nekünk külön szervező bi­zottságunk, s akkor virágzott igazán a kultúr­árét, amikor dr. Salló János, Salló Mária, Tárczy Kovács Erzsébet, Csákányi Lendvay László, dr. Fabó László, dr. Ágoston Ede és hitvese, dr. Ka­rácsonyi Tibor és hitvese, Baur István és hit­vese, Stupián Gyula és hitvese, dr. Székely Sán­dor, Pap Lászlóné, Fabó Lajosné közreműköd­tek tehetségükkel. Németh Lajos, Szabó Szilárd, Oláh Gyárfás Dezső és Klára, a cserkészet tánc­kara, Csoboth Tamás, Avrakumovich Ottó, Csej­­tey Judit, Varga Katalin, Temesváryné és Fi­­scherné szintén remekeltek. A Golden Gate parki rendezvények világviszonylatban is érté­kesek voltak. A zenekultúra sokszor volt a ze­nitjén. Köszönet érte a Tárczy Kovács Erzsé­bet-, Neszlényi Judit-, Lendvay László-rendez­­vényeknek, a Pro Arte Hungaricának. Sokszor volt vidám tavaszi hangulat a vidám estéken. A Stephaneum kamarakórusa dr. Szabó Károly­­né vezetésével sok szép műsorszámot adott. A Magyar Ház két korszaka nemcsak bálokkal szórakoztatott, hanem kulturális mozgalmakkal is. Dr. Salló János, dr. Hites Lászlóné és hitve­se, Hódossy Pál, dr. Hites Kristóf OSB., Schlos­ser Frigyes és hitvese vezetésével mindig tá­mogatta az irodalmi élet értékeit (Gábor Áron művei angol fordításával). Sajnos az „új magyar hitről” az én króni­kám nem emlékezhet meg. Exponensei publi­cisztikai vonalon akarták lehetetlenné tenni mű­ködésünket, és a magyar történelmi egyházakat érintő kérdésekben írásaik az irodalmi értéket meg sem közelítették . A misztériumokat úgy tárgyalták, mintha a lényeget a világtörténet­ben ők, és most először értették volna meg. A magyar filmek bemutatása kétségtelenül nagy munka volt, és annak pionírja dr. Fabó László. Voltak dolgok, amiket nem lehetett eről­tetni. A Magyar Ház nem jött létre. Templom sem épült fel. Egyedül a Stephaneum nyert lát­ható formát. A viszonyok mégsem predesztinál­ták sem templomi, sem kulturális célokra. A legnagyobb akadály azonban mindig az volt a kulturális célok megvalósításában, hogy min­denben bizonytalanok és bizalmatlanok voltunk. A harc a bíboros idején eléggé felszínre hozta nemzeti hibáinkat: a szalmalángot, a csüggedést, az irigységet stb. Harminc éven át összefogta, erősítette a hitéletet Németh Anna „Vigasztalás” mozgalma. Kb. ezer családdal levelezett, tartotta fenn világ­szerte a közös családi imádságokat egy-egy ne­mes célért. A bíboros meg is látogatta őt a la­kásán. A családi közösség a misszión belül, a Szent Erzsébet Klub, ha rövid ideig is, de szép mun­kát végzett a hitélet terén. Ezekből a mozgal­makból erősödött meg a Magyar Ház. Külön­­külön az egyesületek mindig dicsérendő munkát végeztek. Átütő erőt azonban a pénz- és ember­hiány miatt nem tudott kifejteni. És a sok ter­­vezgetésben mindig elsikkadt az iskola és a ká­polna építésének a gondolata. Főképpen azon­ban a pénzhiány és nagy alapítványi összegek hiánya hiúsította meg a vallási intézmény ki­építését. A bíboros látogatása alkalmából re­ményünk volt egyházközség megalapítására. Nagy volt a buzgóság, a lelkesedés. Közerőt azonban nem tudtunk kifejteni a megvalósítá­sában. Már­pedig anélkül elvész a magyar. Má­sutt részletesen ismertettem a munkát, a küz­delmet és a jogi vitákat, amelyek meghiúsítot­ták az egyházközség megalapítását. Végső meg­állapításom azonban az, hogy félelmetes és ke­gyetlen valóság előtt torpantunk meg: rádöb­bentünk arra, hogy az anyagi alapokat nem tudjuk megteremteni. Ezért is hangzottak el a jogi viták, amelyek jószándékú, de meddő terveket dobtak a felszínre. És ezek a tervek a jogi vitákban vékonyodtak el, még mielőtt egy gyűjtés, egy újabb felszólítás, házról házra való járás meggyőzött volna arról, hogy a kevés (Folytatás a 11. oldalon) 1980. január 6. SAN FRANCISCO Azt a megtisztelő feladatot kaptam, hogy a Katolikus Magyarok Vasár­napja számára néhány sort írjak San Franciscóról, erről a földi paradicsom­ról, ahol a nagy világégés, az 56-os magyar forradalom után igen sok ma­gyar telepedett le. Ez a szép város a nagyszerű klímája és örök tavasza folytán talán a világ legkellemesebb életét biztosítja egy földi halandónak. Lehet, hogy elfogult vagyok, és túl­dicsérem saját lakhelyemet, és való­színű, hogy Rio de Janeiro trópusi me-A Golden Gate-híd lege, avagy a Hawaii-szigetcsoport langyos párája kellemesebb az ottani bennszülöttek számára, de egy dolgo­zó embernek nem tudok különb vá­rost elképzelni széles e nagyvilágban, mint a hűvös és friss klímájú San Franciscoi. Nos, nem véletlen, hogy ezt a gyö­nyörű várost szerte a nagyvilágban mindenki ismeri, és azok is, akik csak hírből hallottak vagy könyvből olvas­tak San Franciscóról, úgy beszélnek a Golden Gate-hídról, a Telegraph Hillről, a Cable Carról, Mission Do­­loresről vagy a China Townról, mint­ha mindig itt éltek volna, ebben a szép városban. Hogyan is keletkezett ez a gyönyö­rű város? Talán egy különös vélet­lennek, minthogy azonban ,,véletle­nek nincsenek”, talán egy gyakori köd okozta látási viszonyoknak tulajdo­nítható, hogy a Csendes-óceánon cir­káló felfedezők oly hosszú időn ke­resztül nem vették észre, hogy a par­ton húzódó hegyek és sziklacsopor­tok között keskeny kis tengerszoros vezet egy nagy és széles öbölbe. Ugyanis nagyobb távolságról, a ten­gerről nézve ez a kapu, a Golden Gate valóban alig vehető észre. Mint Mon­­tevideónál a Rio de la Plata torkola­ta, vagy Rio de Janeirónál az eleinte folyótorkolatnak vélt gyönyörű öböl már messziről kivehető, úgy a San Franciscó-i öböl tengerszorosa mint­egy 200 éven keresztül féltékenyen rejtette el a Bay Areát a mohó felfe­dezők és az akkori világ kíváncsi sze­me elől. Végül is véletlennek köszönhető a város alapítása. Mexikóváros spanyol vezetősége a nemzet terjeszkedését tűzve ki célul, expedíciót szervezett azzal a céllal, hogy az 1602-ben Se­bastian Vizcaino által felfedezett Monterey öblét telepítse be spanyol alattvalókkal. Ennek az expedíciónak vezetője, Gáspár de Portola észak felé vitorlázva, valahogy szem elől tévesz­tette vagy nem ismerte fel Monterey öklét, s így tovább vitorlázva eljutott a mi tengerszorosunkig. A következő évek folyamán azután egymás után jött ide a többi felfedező. Elsőnek a spanyol Don Pedro Pages kapitány, utána Juan Manuel de Ayala, s végül Juan Bautista de Anza szervezett meg katonákból és telepesekből álló expe­díciót, amellyel azután 1776. március 28-án a mai Missión és Presidio he­lyén falut létesített. Ez a kis falu volt a későbbi San Francisco bölcsője, és ekkor kezdte meg a város történeti fejlődését. Eleinte az itt termő édes szagú növény miatt a falut Verba Bue­­nának hívták, és csak jóval későbben, amikor Kalifornia csatlakozott az Egyesült Államokhoz, nevezték el a várost hivatalosan San Franciscónak (1847 elején). Ez az idő volt a pionírok korsza­ka, és a hittérítő franciskánus szerze­tesek ekkor építették fel a mai Dolo­res Missión helyén azt a kis kápol­nát, amely ma, 200 év után is egyik szépsége és nevezetessége ennek a gyönyörű városnak. Ezt a kétszáz esz­tendőt nevezhetjük San Francisco aranykorszakának, és mi, 1956-os emigráltak még megértük ezt az aranykorszakot, mert olyan városba jöttünk, amely még nem indult meg a lejtőn. És most lássuk, mit építettek, mit alkottak, mivel öregbítették jó hírüket a San Franciscóba és környékére sza­kadt magyarok! dr. Zsuffka Viktor Az 1776-ban alapított Dolores-misszió Cserkészeink ősszel ünnepelte megalakulásának és műkö­désének tizedik évfordulóját a 77-es számú Béri Balogh Ádám cserkészcsapat és a 43-as számú Lósárdy Zsuzsanna leánycserkészcsapat. E tíz esztendő élményeiből és eredményeiből sok erőt és biztatást meríthetünk mindnyájan, akik a magyar ifjúság sorsát és jövőjét hazánk­tól távol is a szívünkön viseljük. A cserkészek a magyar irodalom, történelem és zene terén szerzett ismereteiket az öböl kör­nyéki magyarok által rendezett nemzeti ünne­pek műsorainak keretén belül mutatják be a nagy­­közönségnek. Kedves szavalataikkal, énekeik­kel és jeleneteikkel nagy tetszést aratnak. 1979. március 15-én például előadták az 1848. március 15-én a Pilvax kávéházban és a Länderer és Heckenast nyomdában lejátszódott eseményeket, és elmondták a márciusi ifjúság 12 pontját. A magyar református egyház A San Francisco és Környéke Független Ma­gyar Református Egyházat 28 évvel ezelőtt alapí­totta számos sikertelen kezdeményezést követően Négyessy Bertalan lelkész. Rövid itteni szolgálata után a gyülekezet Illés Lajost hívta meg, aki tíz éven át szolgált. 1961 őszén Borbás Antal szkv. táb. főesperes vette át az egyházközség vezetését, és azóta is korát meghazudtoló igyekezettel látja el munka­körét. Jelenlegi kis székházunkat 1956-ban vásárol­tuk. Sajnos, azóta sem sikerült — anyagiak hí­ján — megfelelőbb épülethez jutni, ahol az isten­tiszteletektől elkülönített helyiségben lehetne a világi természetű összejöveteleket tartani. Ez képezi ma is egyik legfőbb problémánkat. Ami a taglétszámot illeti, az Borbás Antal szolgálatával rohamosan emelkedett, de alig lépte túl a 100 főt. Ma is ezen a szinten mozog. Da­cára az öböl környékén élő mintegy 3000 főnyi magyarnak, amely számból 1000 fő minden bizony­nyal protestáns, mégsem sikerült létszámunkat feljebb vinni. Teljes érdektelenség mutatkozik kü­lönösen a 40—50 éves korosztály részéről, akik a második nagy háború utáni időkben vallásos ne­velést nem kaptak, és itt is folytatják a magukkal hozott érdektelenséget. Hatványozottan áll ez ter­mészetesen ezek már-már felnőtt gyermekeire is. Jelenleg a tagság lassan kiöregszik, a nyugdí­jasok túlsúlyba kerülnek, az áldozatkészség hanyat­lik, és az egyház anyagi helyzete stagnál. íme, rámutattunk a második legtöbb gondot okozó kérdésre. Az csak természetes, hogy a taglétszám és a templomvétel lehetősége egymással szoros kap­csolatban áll. A harmadik legfontosabb célkitűzésünk a magyar nyelvet, szokásokat és liturgiát fenntar­tani, és azokat a hívekbe, illetve azok gyerme­keibe átültetni. Nagy nehézséget képez a tagok nagy szétszórtsága, ami az ifjúság magyarrá való nevelését is megnehezíti. A szülők megbocsáj­tha­tatlan bűnt követnek el, mikor gyermekeiket nem szorítják a magyar nyelv elsajátítására. Aki a nyelvet nem beszéli, az gondolkodásában, szoká­saiban, érdeklődésében elveszett a magyarság szá­mára. Eddig kizárólag magyar nyelven folyt a temp­lomi szolgálat. Kérdés azonban, hogy már a közel­jövőben nem lenne-e célszerű a kétnyelvű szol­gálatra áttérés, és ezáltal a vegyesházasok érdeklő­désének, felkeltése és egyben beszervezése, és így a taglétszám emelése. Reméljük, hogy a világszerte mutatkozó val­lás iránti indiferens állapot csökkenő tendenciára vált át, ami a kis magyar egyházakat is kedvezően fogja érinteni. Ezáltal azok fennmaradása és fej­lődése elé jobb kilátásokkal nézhetünk. Magyary-Kossa István A Szent Bonaventura-misszió

Next