Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1980 (87. évfolyam, 1-50. szám)
1980-01-13 / 2. szám
Magyar végvárak Amerikában: 1. PASSAIC 2. NEW BRUNSWICK 3. LOS ANGELES 4. SAN FRANCISCO Katolikus életünk a Csendes-óceán partján Az elmúlt negyedszázadban magyar társadalmi vonalon — eltekintve a belső küzdelmektől, személyi vívódásoktól — valóban szép munka folyt. A hatvanas években különösképpen. Komolyan vettük az ökumenikus mozgalmat. Borbás Antal főesperes, a református egyház lelkésze lelkesen együttműködött nyilvános előadások rendezésében, ún. ökumenikus bálokat is rendeztünk. Együtt vettünk részt a városházi és Golden Gate parki Szent István-ünnepségeken. Részt vettünk közösen a márciusi, októberi magyar szabadságharc ünnepségein. Még a hetvenes évek elején magam vállaltam az Amerikai Szövetség keretében az összes rendezéseket. Korábban volt nekünk külön szervező bizottságunk, s akkor virágzott igazán a kultúrárét, amikor dr. Salló János, Salló Mária, Tárczy Kovács Erzsébet, Csákányi Lendvay László, dr. Fabó László, dr. Ágoston Ede és hitvese, dr. Karácsonyi Tibor és hitvese, Baur István és hitvese, Stupián Gyula és hitvese, dr. Székely Sándor, Pap Lászlóné, Fabó Lajosné közreműködtek tehetségükkel. Németh Lajos, Szabó Szilárd, Oláh Gyárfás Dezső és Klára, a cserkészet tánckara, Csoboth Tamás, Avrakumovich Ottó, Csejtey Judit, Varga Katalin, Temesváryné és Fischerné szintén remekeltek. A Golden Gate parki rendezvények világviszonylatban is értékesek voltak. A zenekultúra sokszor volt a zenitjén. Köszönet érte a Tárczy Kovács Erzsébet-, Neszlényi Judit-, Lendvay László-rendezvényeknek, a Pro Arte Hungaricának. Sokszor volt vidám tavaszi hangulat a vidám estéken. A Stephaneum kamarakórusa dr. Szabó Károlyné vezetésével sok szép műsorszámot adott. A Magyar Ház két korszaka nemcsak bálokkal szórakoztatott, hanem kulturális mozgalmakkal is. Dr. Salló János, dr. Hites Lászlóné és hitvese, Hódossy Pál, dr. Hites Kristóf OSB., Schlosser Frigyes és hitvese vezetésével mindig támogatta az irodalmi élet értékeit (Gábor Áron művei angol fordításával). Sajnos az „új magyar hitről” az én krónikám nem emlékezhet meg. Exponensei publicisztikai vonalon akarták lehetetlenné tenni működésünket, és a magyar történelmi egyházakat érintő kérdésekben írásaik az irodalmi értéket meg sem közelítették . A misztériumokat úgy tárgyalták, mintha a lényeget a világtörténetben ők, és most először értették volna meg. A magyar filmek bemutatása kétségtelenül nagy munka volt, és annak pionírja dr. Fabó László. Voltak dolgok, amiket nem lehetett erőltetni. A Magyar Ház nem jött létre. Templom sem épült fel. Egyedül a Stephaneum nyert látható formát. A viszonyok mégsem predesztinálták sem templomi, sem kulturális célokra. A legnagyobb akadály azonban mindig az volt a kulturális célok megvalósításában, hogy mindenben bizonytalanok és bizalmatlanok voltunk. A harc a bíboros idején eléggé felszínre hozta nemzeti hibáinkat: a szalmalángot, a csüggedést, az irigységet stb. Harminc éven át összefogta, erősítette a hitéletet Németh Anna „Vigasztalás” mozgalma. Kb. ezer családdal levelezett, tartotta fenn világszerte a közös családi imádságokat egy-egy nemes célért. A bíboros meg is látogatta őt a lakásán. A családi közösség a misszión belül, a Szent Erzsébet Klub, ha rövid ideig is, de szép munkát végzett a hitélet terén. Ezekből a mozgalmakból erősödött meg a Magyar Ház. Különkülön az egyesületek mindig dicsérendő munkát végeztek. Átütő erőt azonban a pénz- és emberhiány miatt nem tudott kifejteni. És a sok tervezgetésben mindig elsikkadt az iskola és a kápolna építésének a gondolata. Főképpen azonban a pénzhiány és nagy alapítványi összegek hiánya hiúsította meg a vallási intézmény kiépítését. A bíboros látogatása alkalmából reményünk volt egyházközség megalapítására. Nagy volt a buzgóság, a lelkesedés. Közerőt azonban nem tudtunk kifejteni a megvalósításában. Márpedig anélkül elvész a magyar. Másutt részletesen ismertettem a munkát, a küzdelmet és a jogi vitákat, amelyek meghiúsították az egyházközség megalapítását. Végső megállapításom azonban az, hogy félelmetes és kegyetlen valóság előtt torpantunk meg: rádöbbentünk arra, hogy az anyagi alapokat nem tudjuk megteremteni. Ezért is hangzottak el a jogi viták, amelyek jószándékú, de meddő terveket dobtak a felszínre. És ezek a tervek a jogi vitákban vékonyodtak el, még mielőtt egy gyűjtés, egy újabb felszólítás, házról házra való járás meggyőzött volna arról, hogy a kevés (Folytatás a 11. oldalon) 1980. január 6. SAN FRANCISCO Azt a megtisztelő feladatot kaptam, hogy a Katolikus Magyarok Vasárnapja számára néhány sort írjak San Franciscóról, erről a földi paradicsomról, ahol a nagy világégés, az 56-os magyar forradalom után igen sok magyar telepedett le. Ez a szép város a nagyszerű klímája és örök tavasza folytán talán a világ legkellemesebb életét biztosítja egy földi halandónak. Lehet, hogy elfogult vagyok, és túldicsérem saját lakhelyemet, és valószínű, hogy Rio de Janeiro trópusi me-A Golden Gate-híd lege, avagy a Hawaii-szigetcsoport langyos párája kellemesebb az ottani bennszülöttek számára, de egy dolgozó embernek nem tudok különb várost elképzelni széles e nagyvilágban, mint a hűvös és friss klímájú San Franciscoi. Nos, nem véletlen, hogy ezt a gyönyörű várost szerte a nagyvilágban mindenki ismeri, és azok is, akik csak hírből hallottak vagy könyvből olvastak San Franciscóról, úgy beszélnek a Golden Gate-hídról, a Telegraph Hillről, a Cable Carról, Mission Doloresről vagy a China Townról, mintha mindig itt éltek volna, ebben a szép városban. Hogyan is keletkezett ez a gyönyörű város? Talán egy különös véletlennek, minthogy azonban ,,véletlenek nincsenek”, talán egy gyakori köd okozta látási viszonyoknak tulajdonítható, hogy a Csendes-óceánon cirkáló felfedezők oly hosszú időn keresztül nem vették észre, hogy a parton húzódó hegyek és sziklacsoportok között keskeny kis tengerszoros vezet egy nagy és széles öbölbe. Ugyanis nagyobb távolságról, a tengerről nézve ez a kapu, a Golden Gate valóban alig vehető észre. Mint Montevideónál a Rio de la Plata torkolata, vagy Rio de Janeirónál az eleinte folyótorkolatnak vélt gyönyörű öböl már messziről kivehető, úgy a San Franciscó-i öböl tengerszorosa mintegy 200 éven keresztül féltékenyen rejtette el a Bay Areát a mohó felfedezők és az akkori világ kíváncsi szeme elől. Végül is véletlennek köszönhető a város alapítása. Mexikóváros spanyol vezetősége a nemzet terjeszkedését tűzve ki célul, expedíciót szervezett azzal a céllal, hogy az 1602-ben Sebastian Vizcaino által felfedezett Monterey öblét telepítse be spanyol alattvalókkal. Ennek az expedíciónak vezetője, Gáspár de Portola észak felé vitorlázva, valahogy szem elől tévesztette vagy nem ismerte fel Monterey öklét, s így tovább vitorlázva eljutott a mi tengerszorosunkig. A következő évek folyamán azután egymás után jött ide a többi felfedező. Elsőnek a spanyol Don Pedro Pages kapitány, utána Juan Manuel de Ayala, s végül Juan Bautista de Anza szervezett meg katonákból és telepesekből álló expedíciót, amellyel azután 1776. március 28-án a mai Missión és Presidio helyén falut létesített. Ez a kis falu volt a későbbi San Francisco bölcsője, és ekkor kezdte meg a város történeti fejlődését. Eleinte az itt termő édes szagú növény miatt a falut Verba Buenának hívták, és csak jóval későbben, amikor Kalifornia csatlakozott az Egyesült Államokhoz, nevezték el a várost hivatalosan San Franciscónak (1847 elején). Ez az idő volt a pionírok korszaka, és a hittérítő franciskánus szerzetesek ekkor építették fel a mai Dolores Missión helyén azt a kis kápolnát, amely ma, 200 év után is egyik szépsége és nevezetessége ennek a gyönyörű városnak. Ezt a kétszáz esztendőt nevezhetjük San Francisco aranykorszakának, és mi, 1956-os emigráltak még megértük ezt az aranykorszakot, mert olyan városba jöttünk, amely még nem indult meg a lejtőn. És most lássuk, mit építettek, mit alkottak, mivel öregbítették jó hírüket a San Franciscóba és környékére szakadt magyarok! dr. Zsuffka Viktor Az 1776-ban alapított Dolores-misszió Cserkészeink ősszel ünnepelte megalakulásának és működésének tizedik évfordulóját a 77-es számú Béri Balogh Ádám cserkészcsapat és a 43-as számú Lósárdy Zsuzsanna leánycserkészcsapat. E tíz esztendő élményeiből és eredményeiből sok erőt és biztatást meríthetünk mindnyájan, akik a magyar ifjúság sorsát és jövőjét hazánktól távol is a szívünkön viseljük. A cserkészek a magyar irodalom, történelem és zene terén szerzett ismereteiket az öböl környéki magyarok által rendezett nemzeti ünnepek műsorainak keretén belül mutatják be a nagyközönségnek. Kedves szavalataikkal, énekeikkel és jeleneteikkel nagy tetszést aratnak. 1979. március 15-én például előadták az 1848. március 15-én a Pilvax kávéházban és a Länderer és Heckenast nyomdában lejátszódott eseményeket, és elmondták a márciusi ifjúság 12 pontját. A magyar református egyház A San Francisco és Környéke Független Magyar Református Egyházat 28 évvel ezelőtt alapította számos sikertelen kezdeményezést követően Négyessy Bertalan lelkész. Rövid itteni szolgálata után a gyülekezet Illés Lajost hívta meg, aki tíz éven át szolgált. 1961 őszén Borbás Antal szkv. táb. főesperes vette át az egyházközség vezetését, és azóta is korát meghazudtoló igyekezettel látja el munkakörét. Jelenlegi kis székházunkat 1956-ban vásároltuk. Sajnos, azóta sem sikerült — anyagiak híján — megfelelőbb épülethez jutni, ahol az istentiszteletektől elkülönített helyiségben lehetne a világi természetű összejöveteleket tartani. Ez képezi ma is egyik legfőbb problémánkat. Ami a taglétszámot illeti, az Borbás Antal szolgálatával rohamosan emelkedett, de alig lépte túl a 100 főt. Ma is ezen a szinten mozog. Dacára az öböl környékén élő mintegy 3000 főnyi magyarnak, amely számból 1000 fő minden bizonynyal protestáns, mégsem sikerült létszámunkat feljebb vinni. Teljes érdektelenség mutatkozik különösen a 40—50 éves korosztály részéről, akik a második nagy háború utáni időkben vallásos nevelést nem kaptak, és itt is folytatják a magukkal hozott érdektelenséget. Hatványozottan áll ez természetesen ezek már-már felnőtt gyermekeire is. Jelenleg a tagság lassan kiöregszik, a nyugdíjasok túlsúlyba kerülnek, az áldozatkészség hanyatlik, és az egyház anyagi helyzete stagnál. íme, rámutattunk a második legtöbb gondot okozó kérdésre. Az csak természetes, hogy a taglétszám és a templomvétel lehetősége egymással szoros kapcsolatban áll. A harmadik legfontosabb célkitűzésünk a magyar nyelvet, szokásokat és liturgiát fenntartani, és azokat a hívekbe, illetve azok gyermekeibe átültetni. Nagy nehézséget képez a tagok nagy szétszórtsága, ami az ifjúság magyarrá való nevelését is megnehezíti. A szülők megbocsájthatatlan bűnt követnek el, mikor gyermekeiket nem szorítják a magyar nyelv elsajátítására. Aki a nyelvet nem beszéli, az gondolkodásában, szokásaiban, érdeklődésében elveszett a magyarság számára. Eddig kizárólag magyar nyelven folyt a templomi szolgálat. Kérdés azonban, hogy már a közeljövőben nem lenne-e célszerű a kétnyelvű szolgálatra áttérés, és ezáltal a vegyesházasok érdeklődésének, felkeltése és egyben beszervezése, és így a taglétszám emelése. Reméljük, hogy a világszerte mutatkozó vallás iránti indiferens állapot csökkenő tendenciára vált át, ami a kis magyar egyházakat is kedvezően fogja érinteni. Ezáltal azok fennmaradása és fejlődése elé jobb kilátásokkal nézhetünk. Magyary-Kossa István A Szent Bonaventura-misszió