Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1980 (87. évfolyam, 1-50. szám)

1980-09-07 / 34. szám

CATHOLIC HUNGARIANS’ SUNDAY A legrégibb katolikus magyar lap Észak-Amerikában The Oldást Hungarian Catholic Newspaper in tha Unitad States and Canada Published weekly except Easter & Christmas and 2 weeks in July by the Catholic Publishing Co., Inc., 1739 Mahoning Avenua, Youngstown, Ohio 44509. Telefon: (216) 799-2600. Alapította 1894 október 24-én Msgr. Böhm Károly pápai prelátus-pébános. Established October 24, 1894 by Rev. Msgr. Charles Böhm Papal Prelate-Pastor Managing Editor: Father NICHOLAS DENGL, O.F.M. THIS NEWSPAPER IS ENTIRELY FOR THE PURPOSE OF PROMOTING CATHOLIC WELFARE AND IS A NON-PROFIT ORGANIZATION________________ ELŐFIZETÉSI ÁRAK: SUBSCRIPTION RATES: Két évre ------------------- $28.00 For two years ______ $28.00 Egy évre ---------------- $15.00 For one year ________ $15.00 Fél évre ------------------ $ 8.00 For six months______$ 8.00 A Szent István Ferences Kommisszáriátus megbízásából Felelős szerkesztő: P. DENGL MIKLÓS, O.F.M. Szerkesztő: Fr. DUNAI ÁKOS O.F.M. 1739 Mahoning Avenue, Youngstown, Ohio. 44509 ________________Xelofon: (216) 799-2600._____________ ADVERTISEMENT RATES: $4.00 per column inch b—4 times; $3.50 per column inch 5—15 times; $3.00 per column inch more than 15 times; $ page $125.00; i page $240.00; 1 full page $460.00. Second class postage paid at Youngstown, Ohio A lapban megjelent cikkek nem fejezik ki szükségszerűen a szerkesztőség véleményét. Az aláírt cikkekért minden esetben azok szerzői felelősek. A hajtogatógépre küldött adományokat — szokásunktól eltérően — nyilvánosan nyugtázzuk. Viszont nem közöljük azt, hogy ki mennyit küldött. Ezt az alábbi meggondolás alapján tesszük: minden bizony­nyal sokan vannak olyanok, akik csupán néhány dollárt tudnak küldeni, de ezt a néhány dollárt abból a kevés­ből küldik, amire nekik is szükségük van. Mások köny­­nyedén küldenek súlyos összegeket­­ a fölöslegükből. Az evangéliumi „szegény asszony két fillérje”­példáza­­tot szem előtt tartva nem lenne méltányos és tisztes­séges a beküldött összegek nyugtázása. Lapzártáig a következő olvasóinktól kaptunk segít­séget: 120. v. Keglevich Károly (Los Angeles, California) 121. N. N. (Dayton, Ohio) 122. Udvarhelyi Vincéné (Toronto, Ontario) 123. v. Hangodi Jánosné (Victoria, B. Columbia) 124. Sey Éva (Columbus, Ohio) 125. Loosz Béla (Monterey, California) 126. Eperjessy Anna (Pasadena, California) 127. Aczél János (Columbiana, Ohio) 128. dr. Bársony Ferdinánd (Saskatoon, Sask.) 129. László Gyula (Silver Spring, Maryland) 130. Sisa István (Huddleston, Virginia) Köszönjük szépen! A clevelandi Szent Margit Magyar Iskola hírei A Szent Margit Magyar Iskola angol nyelvű akadé­miai előadássorozatában az első szeptember 12-én este 7 órai kezdettel a Cleveland State University 1. számú előadótermében lesz. (International Theater, University Center, East 22 and Euclid Ave., Cleveland, Ohio.) Az előadó DÖMÖTÖRFFY ZSOLT, a Cuyahoga Com­munity College professzora. Előadásának címe: „Crea­tion of a new universe; the life and work of Bolyai Far­kas and Bolyai János, Hungarian mathematicians in the 19th century.” Előadássorozatunk célja magyar értékeink megis­mertetése a magyarul már kevésbé értő magyar szárma­zású amerikaiakkal, és mindenkivel, akit tárgyköreink érdekelhetnek. Belépődíj nincs, legyünk ott minél többen! * Szeptember 14-én vasárnap de. 9-től fél 10-ig be­iratkozás magyar nyelvtanfolyamokra kezdőknek és ha­ladóknak a clevelandi Buckeye negyedben a Szent Mar­­git-templom 1. számú tantermében. Utána fél 10-től fél 11-ig képes beszámoló lesz Ober­­ammergauról és az oberammergaui passióról a 2. számú tanteremben. Belépődíj nincs, mindenkit szívesen látnak. Szent István-nap St. Louisban Ez évben augusztus 17-én ünnepelte a St. Louis-i magyarság első szent királyának, Szent Istvánnak ün­nepét. A szép napot a város új érseke, John L. May ünnepi miséje nyitotta meg a magyar templomban. A főpap szeretettel köszöntötte a St. Louis-i magyar kato­likusokat, és mgköszönte, hogy a Szent István-plébánia hűséges népe dicséretes buzgalommal tartja fenn a 136 éves St. Mary of Victories kegytemplomot. Külön dicséretben részesítette az egyház magyar vezetőjét, Somos József atyát, aki művészi orgonajátéká­val ragadtatta el a főpásztort és a híveket. Főpásztori elismeréssel jelentette, hogy a St. Louis-i érsekség egy­házmegyéje átvette Somos atyát, pásztorrá előléptette, és őt az egyházmegyei Cardinal Glennon College-ban és a Kenrick Seminary-ban az egyházi ének és zene rendes tanárává kinevezte. A kitüntető kinevezést, mely a ma­gyar művészt teológiai tanárrá emelte, nagy örömmel fogadta a St Louis-i magyarság. Különös örömünkre szolgált, hogy ezt Szent István népe előtt, a magyar templomban tette a főpásztor, Szent István ünnepén. A kinevezés a magyar művész-tanárnak alkalmat ad arra, hogy az amerikai papjelölteket római szellemben nevelje a liturgikus énekre és zenére. (K. L.) A 25. évforduló elé... (Folytatás az 1. oldalról) lították, hogy a magyar forradalom fasiszta megmozdulás volt, és a Szovjetunió a béke helyreállítása végett avatkozott be. Erre az ENSZ közgyűlése — hogy a tényeket kivizs­gálja — 1957. január 10-én az 1132 (XI) sz. határozattal kinevezett egy öttagú bizottságot, melyben minden kontinens képviseltette magát: Ausztrália, Ceylon, Dánia, Tunézia, Uruguay, és megbízta a magyar forradalom tényeinek a kivizsgálásával, és hogy erről a közgyűlésnek tegyen jelentést. A bizottság titkára az azóta elhalt kitűnő angol, aki a jelentést is szerkesz­tette, W. M. Jordan volt, míg másodtitkára a magyarság nagy barátja, a dán Bang­ Jénáért, aki a bizottságban végzett tevékenysége miatt lett öngyilkos. Ugyanis a bizottság működése alatt 111 magyar tanút hallgatott ki, amelynek névsorát ő maga kezelte, s amikor a bizottság befejezte működését, kérték tőle a névsor kiadá­sát, amit Bang-Jensen azzal tagadott meg, hogy a névsor kiadása esetén az a szovjet delegátus kezébe kerülhet, ami viszont a 111 tanú és ha­zai hozzátartozói szabadságát, életét veszélyez­tetheti. A névsor kiadása körüli vita sokáig hú­zódott, az ENSZ adminisztrációja, a szovjet és a magyar delegátusok követelték a névsort. Bang-Jensen nem adta ki. Legjobb emlékeze­tem szerint 1958. január 31. volt, amikor a Sza­bad Európa Rádió sajtóosztályán még dolgoz­tam e napon késő este is, és 7 óra felé szólt a telefonom. Meglepetésemre Bang-Jensen volt, akit személyesen ismertem, és tudtommal én voltam az első magyar, akit az emigrációs poli­tikai körből megismert, és szólt: — Mr. Varga, örömmel tudatom, hogy a névsort nem adtam ki, és megegyeztünk, hogy azt elégetem. Az ENSZ megbízottai és én előt­tem, ma este itt, az ENSZ-ben a tanúk névso­rát elégettem. Bang-Jensen hangja csengett az örömtől, hogy ő legalább legyőzte a Szovjetuniót és csatlósait, s nem került kezükbe a névsor. Sajnos ez a nagy morális győzelem e nappal nem ért véget, mert Bang-Jensen ellen fegyelmi eljárást indí­tottak, állásáról lemondott, és az amúgy is gyenge idegrendszerét a hajsza annyira meg­viselte, hogy az életét eldobta. Ő is a magyar ügy áldozata. Az ENSZ Öttagú Különbizottsága 1957. szep­tember 14-én terjesztette be jelentését az ENSZ közgyűléséhez, amely azt 85 százalékos több­séggel elfogadta. Csak a Szovjetunió és a csat­lós delegátusok szavaztak ellene: tízen. 1957- ben ez volt a Szovjetunió ereje az ENSZ-ben: tíz szavazat. És ma? A 139 oldalas jelentés izgalmas olvasmány: pontot tesz a vitára, hogy hol és kik adták le az első halálos lövést a forradalomban: október 23-án este 9 óra után pár perccel a rádiónál az ávósok (81. oldal). A jelentés részletesen aglalkozik az egyetemi hallgatók követelésével, a forradalom célkitűzéseivel. Külön fejezetben aglalja a forradalmi tanácsok és pártok meg­haladását, a forradalom alatt megjelent újsá­gokat név szerint (33) felsorolja, majd Mind­­szenty bíboros szerepéről olvasunk, és részle­­es adatokkal igazolja a Szovjetunió kormányá­­nak az egész világot félrevezető szerepét. Itt van Nagy Imre két távirata az ENSZ-hez, és utolsó szózata a magyar néphez és a világhoz. A jelentésben természetesen ott találjuk Ká­­lár kettős szerepét és Nagy Imre elrablásának drámai perceit, adatokkal, majd a magyar nép­­ősi harcát a túlerővel rendelkező szovjet fegy­­erek ellen. Mindezt hitelesen. Mi történt 1956-­ ban? A jelentés történelmi értékkel szögezi le: A büszke magyar nép nyakig volt az AVH fegy­vereivel fenntartott rendszerrel és a Szovjet­unió megszállásával, szabad akart lenni. Ezt a szovjet fegyverek meggátolták. Az ENSZ szabályai szerint ez a riport a köz­gyűlés öt hivatalos nyelvén — angol, francia, spanyol, orosz és kínai — megjelent sok-sok példányban. Ma már egyetlen példány sem kap­ható, egyetlen nyelven sem. Egyes hírek sze­rint a Szovjetunió és a magyar delegáció az összes példányt felvásárolta. Egy tény: az an­gol példányból is csak egy van, az ENSZ könyv­tárában, amit féltve őriznek, és csak külön en­gedéllyel lehet másolatot csináltatni róla. A szabad világ magyarságának nem válik dicséretére, hogy ez a jelentés 25 év alatt nem jelent meg magyarul. Ezt a hiányt érezve, a San Franciscó-i ma­gyarság június 29-i ülésén dr. Szabó Károly elnöksége alatt, dr. Hites Kristóf helyeslése mel­lett dr. Fabó László és Rékay András indítvá­nyára elhatározták, hogy a jelentést magyarul kiadják. Nagy és nemes vállalkozás. New Yorkba érve találkoztam Tollas Tibor­ral, aki lelkesen, jó politikai érzékkel, a Nem­zetőr nevében vállalta a magyarra fordítást, és az ugyancsak New Yorkban élő, a genfi Dies Academicusok neves rendezője, dr. Luka László anyagi segítséget ajánlott fel a megjelenéshez. A másik munka kiadása könnyebb, de nem sokkal olcsóbb. Az ún. Szürke könyv (mert az eredeti kiadás borítólapja szürke) 1957-ben je­lent meg a SZER sajtóosztályának kiadásában. Ebben az időben ezen az osztályon dolgoztam, a hazai rádióadások Révay István kívánságáva s hozzám futottak be. A forradalom idején érez­tem, hogy a rádióadások történelmi időszakot sugároznak, ezért javasoltam Révaynak, hogy adjuk ki magyarul, minden változtatás nélkül. Az amerikaiak is elfogadták javaslatomat, és így került a nyilvánosság elé 1000 példányban ez a kb. 400 oldalas könyv, amely legalább olyan izgalmas, mint az ENSZ különbizottságának je­lentése. Ha kezembe veszem, ma is alig tudom letenni, mert végigvezet a forradalom minden fázisán: hogyan lett „a fegyveres fasiszta banda” hős szabadságharcossá! Kádár beszédei, ahogy a forradalom mellett hitet tett, Nagy Imre, Tildy­­ Zoltán beszédei. A forradalmi és munkástaná­­r­­sok, egyetemi hallgatók nyilatkozatai, köve­telései. Mindszenty bíboros számtalanszor fél­remagyarázott beszédének hiteles szövege. Itt örökítjük meg Maléter nyilatkozatát, mikor el­mondja, miként indult el kommunista parancs­csal a forradalmárok leverésére, és hogyan állt át a felkelőkhöz. Itt olvashatjuk a forradalmá­rok drámai üzeneteit a szabad világhoz. A könyv a rádióadásokat napról napra, az adások idejének pontos megjelenésével közli. Nem vettem el belőle egy mondatot sem, és nem is tettem hozzá. Ezért hiteles! Ha a szabad világ magyarsága követi a San Franciscó-i magyarság, Tollas Tibor és dr. Luka László példáját, és a tapsok mellett egy kicsit a zsebébe is nyúl, akkor a forradalom negyed­­százados megemlékezésekor az íróasztalokon ott lesz két könyv, amelyekből a forradalom szele ma is árad, és módjuk lesz a hazulról kiérkező magyaroknak odaadni elolvasni, hogy ötvenhat hű történetét megismerjék. Azt hiszem ezzel a kis áldozattal nemcsak 56-nak tartozunk, de egy mulasztást is végre pótolunk! Nem utolsósorban Bang-Jensen em­lékének is áldozunk! (FOLYTATJUK) DR. THIERY ÁKOS: Adatok bizánci krónikákból a román nemzet kialakulásának kutatásához (111. folytatás) A BLACH-VLACH NÉV Kommentár nélkül idézünk: „Ebben az időben (Kr. u. 520 körül, a ford.) a szabir hunok szö­vetkeztek a bizánciakkal. Királynőjük egy erős, bölcs nő volt. Boának hívták, két kicsiny fia volt, és százezer harcosnak parancsolt. A hunok országa fölött férjének, Blachnak halála óta uralkodott...” (Ioannes Malalas, Chronogra­­phia, LXVIII.) Majd Theophanes:„Ebben az évben egy öz­vegy, akinek Boarex volt a neve, egy barbár hun törzsből, akiket általában szabereknek ne­vezünk, százezer harcossal a bizánciakkal szö­vetkezett. Ez a nő férjének, Balachnak halála óta uralkodott a hunok országa fölött. (Chrono­­graphia de anno 520.) Ioannes Malalas kortársa volt az esemény­nek, Theophanes 250 évvel később tőle másol­hatott: kétségtelen, hogy létezett egy Blach- Balach, a bizánci kiejtés szerint Vlach vagy Valach nevű, a hunok által utóbb királynőjük­nek elismert hölgy férje: tulajdonnév volt ez, nemzetséget vagy törzset jelző név? Nem tudjuk, mint ahogy nem tudjuk a következő idézetben szereplő szótőről sem: „Blachernae nevét egy szittya előkelőtől kapta, akit Blachernae-nek hívtak, és akit itt gyilkoltak meg...” Blacher­nae a középkori Bizánc egyik sűrűn előforduló városrésze volt. (Genesius, Liber Regum L. IV.) A Vlach név következő előfordulásában ka­tonai csapatot jelez: „Tudd meg, Kiváló Uram, hogy fenségem szolgálatába szegődött Péter, a németek királyának unokaöccse, és kötelezte magát életében, halálában birodalmam szolgá­latára. Ezért, és benne bízva, fenségem meg­tette őt az arany trónterem kardhordozójává. Viszont, minthogy idegen törzsből származik,­­ fenségemnek alkalmatlannak látszott hadsereg­­főparancsnoki rangra, nehogy megsértsük gö­­­­rögjeinket, inkább kineveztük öt testőrséged­­ kapitányának. Tudjuk viszont, hogy Te ezt a­­ rangot boldogult atyánk aranypecsétes levele alapján leírod, ezért testőrséged helyett Görög­ország vlachjait helyezzük parancsnokságod alá.” (Kekaumenossal egybekötött kézirat, 244.) Franz Dölger (Regesten der Kaiserurkunden des Oströmischen Reiches von 565-1453, 1. Teil) ezt a levelet 980-ra keltezi, tehát 30 évvel a Bíborbanszületett Konstantin tudósítása utánra. További 70 évvel később a vlachok már mint nép jelentkeznek Kekaumenos „Strategicon”-já­­ban. Ennek szerzője a ma általában elfogadott nézet szerint Katakalon Kekaumenos (kb. 1010- 1090), bizánci hadseregparancsnok, aki 1043 körül Pariszrion tartományt (a mai Dobrudzsa) kormányozta, és így első kézből ismerte a mai Havasalföld, Dél-Moldva és a velük határos Erdély népeit. Ez azért fontos, mert, mint látni fogjuk, az általa vlachnak nevezett nép ősha­záját a Szávától délre, a mai — és akkori — Szerbiába helyezi.­­ „Én mondom nektek és gyermekeiteknek a következőket: A vlachok nemzedéke teljesen megbízhatatlan; nagyon könnyen változtatják szándékukat. Nem hisznek igazából sem Isten­ben sem császárban, de még rokonukban vagy bar­átukban sem. Előnyt akarnak szerezni min­denkiből; sűrűn hazudnak és mindig lopnak. Bárdijaiknak naponta esküszik a legrettenete­sebb esküket, de könnyen megtörik; testvéri­séget, barátságot ígérnek, de csak azért, hogy ezzel megtévesszék az egyszerű gondolkodású embert. Senkinek sem tartják a hűséget, még a régi római császárokkal szemben sem. Ami­kor Trajanus császár háborút viselt ellenük, megsemmisítette és foglyul ejtette őket; kirá­lyuk, Decebalus elesett, fejét lándzsahegyen Róma városába hozták. Ezek azok a dákok és besszek, akik azelőtt a Duna és a Száva körül laktak. Ma szerbek élnek azokon a hozzáférhe­tetlen és járhatatlan helyeken. A vlachok és besszek bíztak azokban a helyekben, úgy tettek, mintha szeretnék és szolgálnák a régi római császárokat, de rejtekhelyeikből ki-kitörve vé­gigrabolták a rómaiak vidékeit. Akkor — úgy mondják — a rómaiak megdühödtek, és elpusz­tították őket. Ők viszont elhagyták régi lakó­helyeiket, és szétszóródtak egész Epirusban és Macedóniában, de legtöbben Hellasban teleped­tek le. Gyávák, mint a nyulak, még vakmerősé­güknek is gyávaságuk az alapja...” (Kekau­menos Strategicon, 187.) Ha elfogadjuk, hogy Kekaumenos vlachjai­­nak szájhagyományából vette a dák eredet ér­tesülését, a következő kép alakul ki: Traján, amikor berendezte Dáciát római tar­tománynak, a megmaradt őslakosságot áttele­pítette a Szávától délre, és a tartományt új te­lepesekkel népesítette be. Erdély területéről a latin elem eltűnt Dácia kiürítésekor, 270 körül. Ha visszamaradt is va­lamelyes szórvány, az fölszívódott a népván­dorlás hullámaiban, úgy, hogy Eutropius 450 körül taifálokat, victofálokat és thervingeket helyez Erdélybe, míg 100 évvel később Jorda­­nes szerint ott már gepidák élnek. Ettől az idő­től kezdve az első évezredben megszűnik a tu­dósítás Erdélyről: hunok, avarok, bolgárok éke­lődtek a Kárpátok és a bizánci birodalom közé. Erdélynek azonban közelében jártak: Priscus Rhetor Attila udvarában 450 körül, Basilius bi­zánci császár fiatal korában 825 körül a Havas­­alföldön, Kekaumenos Katakalon röviddel 1000 után Dobrudzsában. Feltételezhetjük, ha a bar­bár földön élő még latinos nyelvet beszélő törzs­ről hallottak volna, említésre méltónak talál­ták volna ezt a törzset, mégis mélyen hallgat­nak ilyesmiről. A dalmát tengerpart viszont állandóan lati­­nosodott, évszázadokon keresztül; tömegtelepí­tést Bíborbanszületett Konstantin szerint Dio­­klecianus hajtott végre 300 körül. A Nyugat-Balkánon állandó keveredés folyt az őslakosság (illírek), betelepített dákok és beszivárgó itáliaiak között (csak az albánok védekeztek a latin elem ellen) még az avar pusztításon túl is; aki megmaradt, azt a szlávok nyomták lassan dél felé kb. 550-nel kezdődően. Ezekből a 10. százdban már csak a dalmát parti városok lakossága és a Dyrrhachion (Durazzi) mögé szorult pásztornép beszélt még latinos nyelven. A pásztornépet még 950 körül diokleciánu­­soknak nevezik; a vlach név először 30 évvel ké­sőbb, 980-ban jelentkezik, mint katonai egység neve, majd 1050 körül mint pásztorkodást űző népcsoport neve. A névváltozás magyarázatra szorul: ha a szláv „vlasi” — „latin”-ból szárma­zik, már jóval korábban kellett volna jelent­kezzen; marad a föltevés, hogy a türk „black”, „vlack” törzsnévből ered. Ezzel a föltevéssel egyezik Bodor György cik­kéből vett idézet: „Rubruk franciskánus szerze­tes 1253-ban a francia király megbízásából a mongol nagykán udvarán járt. A királynak tett jelentésében megemlíti a Mackókat is. Elmond­ja, hogy Baskíriából jöttek ki a hunok, akiket később magyaroknak hívtak, s velük jöttek a blackok, bolgárok és vandálok is... »Blaci et Bulgari et Vandali«. A Baskíriával szomszédos régi Bulgáriából jöttek ki a most Konstantiná­poly mellett lakó bolgárok. Baskíria mellett él­nek az illacok. Ezek azonosak a mai Asjen földjén élő lakókkal, mert a tatárok nem tud­ják kimondani a B betűt (WYNGAERT, Linica franciscana I, 219). Egy másik franciskánus szerző, Roger Bacon, a század második felében „Opus Május” című munkájában szintén a ré­gebbi Bulgária és a régebbi Magyarország mel­lett levő Blaciából (Blaci de Blacia majore...) származtatja a Konstantinápoly, Bulgária és az újabb Magyarország között Asien földjén élő Makókat (Fratis Rogeri Bacon ord. min. opus május ad Clem. Quartum 231).” (Bodor György: Egy krónikás adat helyes értelmezése, Magyar Nyelv, Budapest, LXXII. évf. 1976. szeptember, 3. szám.)

Next