Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1981 (88. évfolyam, 1-50. szám)

1981-10-04 / 37. szám

KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA 1981. október 4. AZ OLVASÓ ÍRJA Július hónapban négy hetet töltöttem Erdélyben, és a körutazásom során a következő helyeket érintettem: Nagy­várad, Kolozsvár, Segesvár (Fehéregyháza), Brassó, Sepsi­­szentgyörgy, Kovászna, Szent Anna-tó, Tusnád, Gyilkos-tó, Békás-szoros, Borszék, Maroshévíz, Gyergyószentmiklós, Pa­­rajd, Szováta, Marosvásárhely, Békés, Kalotaszeg, Körösfő, Királyhágó, Félixfü­rdő, Arad, Temesvár, UTAK ÉS VÁROSOK. Az országutak meglehetősen jó állapotban vannak, kivéve egyes rövid szakaszok, ahol a tél és az árvíz elmosta az útburkolatot, és csak az alapkövek van­nak meg, és bárhol előfordul egy-egy mély gödör. Az autobahn (motorway) ismeretlen. A nagyobb városok előtt néhány km­­es szakaszon vannak csak 2x2 sávos utak, pl. Nagyvárad, Ko­lozsvár, Brassó stb. egyébként még a főútvonalak is csak 1x1 sávosak A maximális megengedett sebesség 100 km /óra '60 mérföld' azonban fü­ggetlenül a hivatalos sebességkor­látozásra, nem is tanácsos gyorsabban menni, egyrészt az időnként előtűnő gödrök (10—30 cm mélységűek), amiket kikerülni majdnem lehetetlen nagyobb sebesség esetén, és a szemben jövő forgalom miatt; másrészt a falak előtt és után a mezőkről behajtó ökrös vagy bivalyos szekerek rendszerint képtelenek megállni, mielőtt az országútra behajtanak. A falu­kon áthaladva életveszélyes előzni. A mellékutak romokban vannak, és alacsony építésű autóval nem tanácsos behajtani. A városok általában útjavítás nélkül vannak. Erre a magyará­zat az, hogy minden városban nagyarányú a városrendezés, épületek javítása és építése, s mielőtt ezek készek lennének, az utcákat nem javítják. Óriási mértékű az új lakótelepek építése minden nagyobb városban, s így több városnegyed épül egy-egy városban. A probléma ott van, hogy általában négyemeletes házakat épí­tenek (4 emeletig nincs lift), hogy az ilyen telepeket ellátó állami üzletek jelenleg meglehetősen messze vannak, amíg a telep el nem készül teljesen, mert az üzlethelyiségek az utolsók. A külföldi autók csak benzinkuponnal vehetnek üzem­anyagot, és benzinkutak meglehetősen messze vannak egy­mástól (50—100 km). Általában minden benzinkútnál van egy külön pumpa a külföldiek számára, s így nem kell a 300—500 méteres sor végére állni. Az ilyen benzinkupon (5, 10 vagy 20 liter) ára 70 cent literenként. SZÁLLODA: Modern, új szállodák állnak a külföldiek ren­delkezésére, és nem is szállhatnak meg máshol. Még azok is, akik a mai Románia területén születtek, és a vízumkérés al­kalmával kérnek felmentést a kötelező napi 10 dollár bevál­tása alól, nem mentesülnek attól, hogy egy ilyen I/a szállo­dában ne kelljen megszállni. Legközelebbi rokonnál is meg lehet szállni, pl. szülő, testvér, gyermek, de 24 órán belül kötelező jelentkezni­­a­ securitate-nél (állambiztonsági rend­őrség) vagy a milíciánál (rendőrség). A szálloda a kötelező bejelentést automatikusan intézi. Az autóval érkezők az illetékes román turistahivatalnál (pl. az USA-ban) vehetnek hotelkupont. Ez személyenként és na­ponta 20 dollár, amihez jár ingyen egy ötliteres benzinkupon. A szálloda visszatérít kupononként 60 leit, de nem jár reggeli (ez kb. 15—20 lei), és a maradékból egy főétkezés fedezhető. Végeredményben maga a szálloda személyenként csak 11 dollár. Kétágyas, fürdőszobás stb. A szobák tiszták és kényel­mesek, és a nyugatiak rendszerint a 2. vagy 3. emeleten kap­nak elhelyezést. Az ilyen szállodákban van lift, és általában működik is. A szállodai szoba ára leiben attól függően, hogy melyik városban, 160—250 lei reggelivel együtt. A hivatalos árfolyam 1 dollár 11 lei, ezzel szemben feketén 25—35 lei. A reggeli: tea, 2 tojás vagy sonka vagy sajt, vaj, jam, kenyér vagy zsemlye (e két utóbbi rendszerint 4—5 napos), viszont a kávé ihatatlan. ÉTTEREM: két- vagy háromféle leves, főételben különö­sebb választék nincs a húshiány miatt. Boraik jók, de a sörük ihatatlan, és 35 C-fokos hőségben sem kapható jegelt sör. ÉLELMEZÉS: Az egyetlen, ami kapható relatív sorba­állás nélkül, az állami üzletekben, az kenyér és szalonna. Tej, vaj, sajt, cukor, liszt, zsír, főzőolaj, margarin, szalámi, kol­bász csak időnként kapható, és ilyenkor reggel 4 órától kell sorbaállni, s ráadásul egy állami üzletben csak egyfélét árul­nak így. Előfordul, hogy de. 10 órára kifogy a készlet, és háromszáznak már nem jut az az 1 kg cukor, amiért sorba­­állt 6 órán keresztül. Olyan családok, ahol a férfi és a nő is dolgozik, azok képtelenek szükségletüket sorbaállással besze­rezni, ha nincs öreg szülő vagy nagyszülő, aki képes erre. Friss húst az ilyenek már hónapok óta nem láttak. Időnként fagyasztott csirke kapható az ilyen állami üzletekben. PIAC: Gyümölcs, zöldség, túró, tejföl, élő szárnyas kap­ható, de három- vagy négyszeres áron. Általában mindennek az ára 50—100 százalékkal emeledett az 1979-eshez viszonyít­va, csak a bérek és fizetések nem. A románosítás hosszú lejáratú terve változatlan. Pl. egy kicsi, tiszta székely falu, amelynek lakossága 40 évvel ezelőtt elérte a 800 lelket, ma alig van 300-on felül. A fiatalok hiá­­nyoznak, akiket a kevesebb fizikai munka, jobb jövedelem és nagyobb szórakozási lehetőség a városokba csalt. Ezek el­vesztek az ősfalu számára. Egy újabb formája a régi nagy magyar városok temetői. Rendelet szabályozza, hogy minden sírt kerítéssel kell körülvenni meghatározott időn belül, így jönnek rá többek között arra, hogy az eltemetett személy családtagjai elköltöztek, kihaltak, kivándoroltak. A sírhely új megváltása másodrendű kérdés, ami természetesen jövede­lem a város számára. Az ilyen sírhelyet kihantolják, és újból eladják, de csak románoknak, Így azután egy régi, öreg, tiszta magyar temető lassan átváltozik román temetővé, és csak a nagyon figyelmes szemlélőnek tűnik fel majd, hogy ezek csak egy-két évtizedes sírhelyek, és senki sem érdeklődik, hogy kik voltak eltemetve egy ilyen öreg temetőben előzőleg 50—100 évvel. Az új halottak egy új temetőrészben kerülnek elhan­­tolásra. Ez tapasztalható volt Nagyváradon, Kolozsváron, Sep­­siszentgyörgyön stb. Szívélyes üdvözlettel Tel­jes aláírás A SZOVJET GAZDASÁG GONDJAI (Folytatás a 2. oldalról) szól, hogy a szovjet Promszk­­­joimport külkereskedelmi egyesülés 555 000 tonna nagy méretű cső szállítására kötött szerződést a nyugatnémet Mannesmann A­G konszern megbízottaival, a másik pedig arról hogy Japán 750 000 ton­na nagyméretű acélcső export­ját vállalta a Szovjetunióba. Ez összesen 1 305 000 tonna cső, ami azonban csak kis ré­sze a további szovjet szükség­leteknek.­­(Az elmúlt két év­tizedben csak a Mannesmann konszern hétmillió tonna csö­vet szállított a Szovjetunió­nak.) Mindez óriási erőfeszí­tést kíván a szovjet gazdaság­tól, de arannyal és dollárral fizetnek, mert a csőszállításo­kon áll vagy bukik a szovjet energiaszolgáltatás jövője. — Melynek sorsa — mint látjuk — a kapitalista csőgyárosok kezében van, s azok a nagy profitért mindenre kaphatók. A MUNKAERŐ . . . A szovjet közgazdaság az energiagondok mellett még egy problémával küzd. Ez pe­dig a munkaerőhiány. A kér­dés következőképpen fest a statisztika tükrében: az 1979. évi népszámlálás 262 millió lakost mutatott a Szovjetunió­ban — így az Kína és India után a föld harmadik legné­pesebb állama —, de az utol­só tíz év adatai a népszaporu­lat lényeges csökkenését jel­zik, és a folyamat 1980-ra meggyorsult. Míg 1960 és 1970 közt a Szovjetunió lakossága 33 millióval nőtt, az utolsó de­kádban csak 20 millió volt a szaporulat. A nemzetiségekkel szemben ma még 52,4 száza­lékos arányban többségben le­vő fehér fajú oroszok szapo­rodási indexe 1970 és 1980 között csupán 6,5 százalék volt, míg pl. a közép-ázsiai öt mozlim népcsoport — a tadzsikok, kazahok, üzbégek, kirgizek és türkmének — ugyanebben a dekádban 32 százalékos arányban növeked­tek. Ha ez a „trend” tovább tart — már­pedig az 1980-as adatok erre mutatnak —, az „uralkodó faj" előbb-utóbb ki­sebbségbe kerül a Szovjetunió által bekebelezett kisebbsé­gekkel szemben, ami belátha­tatlan hatású belső feszültsé­gekhez vezethet. (Jelenleg a hatalmat gyakorló Politbüro tizennégy tagjából tizenegy orosz. . .) A népszaporulat visszaesése az oroszlakta területeken — elsősorban az európai Orosz­országban — azonban nem­csak politikai feszültségeket okozhat, hanem súlyos gazda­sági kihatásai lehetnek. — Az oroszországi gyárak és üzemek kapuin akárcsak Magyar­­országon -- mind hosszabb lista olvasható, hogy külön­böző munkaerőket keresnek felvételre, és egyre kevesebb munkást tudnak toborozni a távoli szibériai olaj- és kő­­olajforrások feltárására, a bá­nyákba, és az annyit emlege­tett sz­űzföldek feltörésére. A déli közép ázsiai népszaporu­lat ezen mit sem segít: a szov­jet ipartelepítés Lenin óta az lírai környékén attól innen és túl épített gyárakat, mert ott találhatók a gazdag nyers­anyag-lelőhelyek és a nagy ví­zierőművek. A déli köztársa­ságokban alig van gyár, ter­melő üzem, s az ottani ember­anyag többféle oknál fogva sem használható az északabb­ra fekvő szovjet ipari létesít­ményekben. Ezért a mostani ötéves tervben több új gyár felállítását vették programba a Szovjetunió déli részén.­­ Mindez azonban csak a tá­voli jövő, ami nem kecsegtet gyors javulással. A pillanatnyi helyzet az, hogy a szovjet ipar és gazdaság egyre súlyosbodó munkaerőhiánnyal küzd, ami­nek fékező hatása már meg is mutatkozik a produktivitá­son: míg a hatvanas években évi 8 százalék volt a szovjet gazdaság fejlődése, az utolsó években ez a szám felére csök­kent. Egy olyan rosszul és kor­szerűtlenül gépesített iparban mint a szovjet, fokozottabb je­lentősége van a munkáskéz­nek, mint a nyugati kapitaliz­musban. Ha csökken a száma, azt nem lehet ellensúlyozni. S hogy csökken, azt a szovjet állami tervhivatal jelentése bi­zonyítja: míg 1976-ban még 2,8 millió munkás állt mun­kába, addig 1980-ra ez a szám alig valamivel többre, mint fe­lére csökkent: az új munka­erők száma 1,5 millió volt. Csak néhány adatot ragad­tunk ki a szovjet közgazdasági életből, s csupán három olyan pontra mutattunk rá, ahol a Szovjetunió gazdasága súlyos gondokkal küzd, és egyre fo­kozódó problémákkal kényte­len szembe nézni. De ezen gondok mindegyike húsba vá­gó, és — sok mással együtt — megoldásuk létkérdés az egész szovjet rendszer számára. A népeknek megváltást és jólé­tet ígérő kommunista gazda­sági rend válságról válságra bukdácsol, és alig van remé­nye önmaga megújítására. A szabad világ népeinek ezért fokozottabban résen kell len­­niök: egyre nő annak az esé­lye, hogy fel­fegyverkezése csú­csára érkezett, és ugyanakkor gazdasági bajok hínárjában vergődő diktatúra a csőd meg­előzése végett rászánja magát a számára kínálkozó egyetlen megoldásra, a háborúra. Mérges gáz és (Folytatás az 1. oldalról) egy nemzetközi konferencia során ezek a tények a napvi­lágra kerültek, a szovjet dele­gátus válasza az volt, hogy ez a vádaskodás annak a propa­­gandahadjáratnak az eredmé­nye, melyet az enyhülés és a nemzetközi együttműködés po­litikájának ellenségei indítot­tak a Szovjetunió ellen, mert a gyanúnak még az árnyéka sem férhet közel ahhoz, hogy a Szovjetunió lelkiismeretesen betartja a nemzetközi egyez­ményeket. Különben is — foly­tatta a szovjet delegátus —, a járvány, mely a tömeges el­halálozásokat okozta, a „szi­bériai lázban” megbetegedett állatok fertőzött húsának fo­gyasztása miatt ütött ki. így válik érthetővé és nyil­vánvalóvá a szovjet vegyi há­ború az afgán szabadsághar­cosok ellen, és azt megelőzően a vietnamiak szovjet eredetű mustárgáz használata Laosz­­ban és Kambodzsában. Ezeknek a tényeknek a bir­tokában tette meg Haig kül­ügyminiszter a Szovjetuniót vádló kijelentését, mely szov­jetellenes propagandaértékén felül, tényleges diplomáciai előnyt is biztosított elkövetke­zendő tárgyalásai alkalmára. És itt lép közbe a korlátlan sajtószabadság nevében a cle­velandi Plain Dealer cikkírója, sutba dobva a józan ítélőké­pességet a sajtóetika minimá­lis szabályaival együtt, s nem­csak kétségbe vonja a kor­mány állítását a Szovjetunió bűnösségére vonatkozóan, de lehetségesnek tartja, hogy a mérgező kémiai anyagot tar­talmazó falevél nem is a Szov­jetuniótól származik, hanem abból az időből, amikor­­ az amerikai hadsereg Vietnamban harcolt a kommunisták ellen, mert Amerika is használt ott „sajtószabadság“ vegyi anyagokat. Milyen jót mosolyoghatott Gromiko, ami­kor a Haiget denunciáló cik­ket olvasta, és valószínűleg azt mondta: ez az a sajtósza­badság, ami kell nekünk — már nem otthon, hanem itt. Másnap ugyancsak a Plain Dealerben egy másik cikkíró hasonlóképpen vélekedett er­ről a kérdésről, kiütve Haig kezéből azt a diplomáciai fegy­vert, melyet oly gondosan ké­szített elő az ország érdekei­nek a védelmére a mai válsá­gos időkben. Úgy cikkeznek ezek az újságírók, mintha a Pentagon, és nem a Kreml lenne az ellenségük. Szerencsére a Plain Dealer­ben megjelent írásokkal egy­­időben a Cleveland Press egy cikkében közli, hogy bizalmas értesülés szerint a Szovjetunió által Afganisztánban és Indo­kínában használt halálos tri­­thothecene toxin, azaz TO 2, nagy mennyiségben rendelke­zésére áll Kubának, Amerika elleni esetleges támadás ese­tén. Ez a magyarázata Castro ismételt fenyegetéseinek, hogy járványokkal fertőzi meg az Egyesült Államokat, ha az ő belügyeibe avatkozik. Fenti té­nyeket bizonyítja egy mene­kült kubai hadnagy vallomá­sa, aki három évig szolgált vegyi háború viselésére kikép­zett zászlóaljban, szovjet ok­tatók parancsnoksága alatt. A kiképzésen amerikai városok képeit mutatták be, mint a jövő vegyi háború célpontjait. Ha a Plain Dealer munka­társai olvassák a Press jelen­tését, valószínűleg megrendül a hitük újságírói és etikai ér­tékítéletükben, és a jövőben, hivatásuk magaslatára emel­kedve, több tárgyilagossággal, és hazájuk iránti lojalitással írják meg cikkeiket, saját, jól­felfogott érdekükben. pSPORT Rovatvezető: Bátori János Románia-Magyarország 0-0 A sorozat nem tört meg. Románia labdarúgó-válogatottja még sohasem tudta a magyarokat legyőzni. Sokan ebben re­ménykedtünk a mérkőzés előtt, mert erre az idegenben szer­zett pontra nagy szükség lesz a végelszámolásnál. Ha az alanti táblázatot figyelmesen megnézzük, láthatjuk, hogy az első há­rom helyezett közül kerül ki a két továbbjutó. A legnehezebb helyzetben Anglia van, mert 9 pontnál többet nem tud össze­hozni. Ha Magyarország megnyeri Svájc és Norvégia ellen otthoni találkozóit, Londonba már mint továbbjutó megy az utolsó összecsapásra. Eddig csak annyit sikerült megtudni, hogy a magyar ka­put Mészáros őrizte — kitűnően. Mint várható volt, a romá­nok nagy mezőfölényben játszottak, de nem bírták bevenni a magyar kaput.­­ A döntés most már a magyar csapat ke­zében van: ha nem tudja megnyerni két hazai mérkőzését — szerintünk — nincs sok keresnivalója a jövő évi spanyol­országi 24 es döntőben. II. CSOPORT: Belgium—Franciaország 2—0; Hollandia— Írország 2—2. III. CSOPORT: Csehszlovákia—Wales 2—0; Izland—Tö­rökország 2—0. V. CSOPORT: Dánia—Jugoszlávia 1—2. VI. CSOPORT: Skócia—Svédország 2—0. ★ Előző számunkban röviden ismertettük az elmúlt „kupa­szerda” eredményeit. Most részleteket közlünk a négy magyar csapat találkozójáról: Ferencváros—Banik Ostrava 3—2 (2—0). Üllői út, 28 000 néző. Vezette: Eschweiler (ny.-német). — Ferencváros: Ka­kas — Jancsika, Judik, Szántó — Ebedli, Nyilasi, Rab, Pölös­­kei — Kvaszta, Szokolai, Pogány. — Bánik Ostrava: Macak — Matustik, Vojacek, Radimec, Rygel — Steiner, Knapp, Nemes, Antalik — Valek, Licka. Góllövő: Pogány (2, egyet 11-esből), Szokolai, illetve Licka és Knapp (11-esből). A magyar csapat a 75. percben még 3—0-ra vezetett! Tatabánya—Real Madrid 2—1 (1—1). Tatabánya, 22 000 néző, vezette Matthias (osztrák). — Tatabánya: Kiss — Szabó, Lakatos, Fejes, Fischer — Emmer, Csapó, Hermann — P. Nagy, Kovács, Weimper. — Real Madrid: Miguel Angel —­San José, Navaras, Del Bosque, Gallego — Juanito, Santillana, Isidro. — Góllövő: Weimper (11-esből), Csapó, illetve Santillana. — A mezőny legjobb embere Csapó volt, aki döntő gólja mellett há­rom kapufát is lőtt. FC Paralimni—Vasas 1—0 (0—0). Paralimni (Ciprus), 3000 néző. — Vasas: Leboniczky — Török, Hegedűs, Halász, Szabó A. — Balogh, Szebegyinszky, Zombori, Rixer — Kiss, Izsó. — Góllövő: Komenosz. — Zombori 11-est hibázott. Rapid—Videoton 2—2 (0—1). Bécs, Práter-stadion, 30 ezer néző. Vezette: Madzoszki (jugoszláv). — Videoton: Disztl P. — Csuhay, Disztl L., Baranyi, Végh — Palkovics, Kiss, Vadász — Májer, Szabó, Novath. — Rapid: Feurer — Krauss, Weber, Garger, Pregelbauer — Panenka, Kienast, Zincsen­­ko — Steinbauer, Krankl, Keglevits. — Góllövő: Weber, Pa­nenka (11-esből), illetve Szabó és Végh (11-esből).­­ Az utolsó 10 percben három gól esett. • ÚSZÁSI Előző számunkban beszámoltunk arról, hogy Wladár Sán­dor a spliti Európa-bajnokságon a 200 m-es hátúszásban Euró­­pa-csúccsal győzött. Wladár a 100 méteres hátúszásban is a dobogó legmagasabb fokára állt fel — két nappal a 200 méteres futam előtt! Eredménye: 56,72, új magyar csúcs. • ÖTTUSA A lengyelországi Zielona Gorában befejeződtek az idei öt­tusa-világbajnokság versenyei. A hazai lengyel együttes kettős győzelmet aratott: mind az egyéniben, mind a csapatverseny­ben az első helyre kerültek. Magyar részről Szombathelyi Tamás harmadik, a Dobi Lajos, Császári Attila és Szombathelyi Tamás összeállítású csapat ezüstérmet szerzett. Részletes ered­mények: Egyéniben 1. Janusz Peciak (Lengyelország) 5662 pont; 2. Masala (Olaszország) 5649 pont; 3. Szombathelyi Tamás 5480 pont;... 15. Dobi Lajos; 16. Császári Attila. Csapatban: 1. Lengyelország (Peciak, Oleszinski, Szuba) 16 408 pont; 2. Magyarország (Szombathelyi, Dobi, Császári) 15 953 pont; 3. Olaszország; 4. Szovjetunió. A IV. csoport állása 1. Anglia7 3 1 3 12— 8­7 2 . Románia6 2 3 1­4— 37 3 . Magyarország5 2 2 1 6— 66 4. Norvégia7 2 2 3 7—116 5. Svájc5 1 2 2 7— 84 ★ Szombathelyi Tamás (melegítőben) Montreálban még csak tartalék volt. Mellette Kovács Attila clevelandi sporttudósító

Next