Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1981 (88. évfolyam, 1-50. szám)

1981-10-11 / 38. szám

t. oldal katolikus filagpárok Vasárnapra Catholic Hungarians' Sunday kiadóhivatal - tWToaiAt. orr KI Published weekly except Easter & Christmas and 2 weeks In July by the Catholic Publishing Co., Inc., 1739 Maboning Avenue Youngstown, Ohio 44509. Telefoni (216) 799-2600. Alapította 1894 október 24-én Msgr. Böhm Károly pápai prelátus-pébános. Established October 24, 1894 by Rev. Msgr. Charles Bohm Papal Prelate-Pastor Managing Editor: Father NICHOLAS DENGL, O.F.M. THIS NEWSPAPER IS ENTIRELY FOR THE PURPOSE OF PROMOTING CATHOLIC WELFARE AND IS _______________A NON-PROFIT ORGANIZATION ELŐFIZETÉSI ARAK: SUBSCRIPTION RATES: Két évre ................... $37.00 For two years ............. $37.00 Egy évre ................... $20.00 For one year .............. $20.00 Fél évre ..................... $12 00 For six months .......... $12.00 Nyugdíjasoknak $15.00 egy évre A Szent István Ferences Kommisszáriátus megbízásából Felelős szerkesztő: P. DENGL MIKLÓS. O.F.M. Szerkesztő: Fr. DUNAI ÁKOS O.F.M. 1739 Mahoning Avenue, Youngstown, Ohio. 44509 ________________________Telefon: (216) 799-2600.______________ ADVERTISEMENT RATESi $4.00 per column inch 1—4 times; $3.50 per column inch 5—15 times; $3.00 per column inch more than 15 times; i page $125.00; I page $240.00; 1 full page $460.00. Second class postage paid at Youngstown, Ohio A lapban megjelent cikkek nem fejezik ki szükségszerűen a szerkesztőség véleményét. Az aláírt cikkekért minden esetben azok szerzői felelősek. Magyar történelmi anekdoták A rekordivás Ulrich Antal, Kiskunfélegyháza egykori főjegyzője, a fél­egyházai, vasúti étteremben ült egyszer, s csöndesen iddogált. Tudni kell pedig, hogy Ulrich Antal az iddogálásban rekor­dot tartott a Duna—Tisza közén. Amint iddogált volna, egyszer csak egy szálas ember lé­pett be, s talán amiatt való bosszúságában, hogy lekésett a vonatról, odaszólt a pincérnek: — Főúr, három sört! Ulrich felkapta a fejét, s kíváncsian nézett a vállalkozó idegenre, aki ott mindjárt, egy ültőhelyben, felhajtotta mind a három kriglit. De erre már Ulrich is odakiáltott a főpincérnek:­­— Főúr, négy sert! Ám ugyanakkor az idegen is kiáltott: — Főúr, öt sert! Ulrich nagyot nézett, emberére akadt. Minek szaporítani a szót? A bajnoki torna délután négy órakor kezdődött. Este tízkor még ittak. Reggel szintén ittak, ki-ki a maga asztalánál. Másnap délben végül felállt Ulrich Antal, s átment az idegen a­sztalához: — Erégedje meg, uram, hogy tiszteletem jeléül bemu­tatkozzam . .. Az idegen is bemutatkozott. Kiderült, hogy bácskai bir­tokos. Mivel pedig nemsokára indulnia kellett a vonatjának, a mérkőzés folytatására a Bácskába hívta meg magukhoz Ul­rich Antalt. Ulrich kezet adott rá. S úgy is lett. Valami két héttel ezután Gubodi Ottó dr. városi főorvos, Tóth Károly rendőrfőkapitány és az öreg Kún gyógyszerész kíséretében el is indult Ulrich a Bácskába. A búcsúzásnál megígérték, hogy a viadal eredményéről táviratban fogják ér­tesíteni a félegyháziakat, s azzal elutaztak. Félegyházán ezalatt szívszorongva lestek a táviratra, mely meg is jött ötödnapra, Gubodi aláírásával. Ennyi volt benne: „Ulrich most kért friss bort, friss bácskaiakat!” Hogy fest a tudós? Deák Gergőc, Szamosújvár egyik tipikus alakja, Buda­pesten járt. Ahogy hazaért, kérdi tőle a komája: — Hát tudóst láttál-e? — Láttam. — Hol? — Az Akadémiában. — Aztán milyen? — Hát pesleg, pesleg, és nem szól semmit. Szabadságharcos emlékmű lesz Edmontonban Edmonton, Nyugat-Kanada magyarsága az egyházak és az egyletek bevonásával emlékbizottságot létesített az 1956-os magyar szabadságharc 25. évfordulójának méltó megünnep­lésére nemcsak egy egységes ünnepély megrendezésére, ha­nem egy 20 000 dolláros költségű szabadságharcos emlékmű felállítására. Az emlékbizottság áldozatos munkája és a magyarság adományai révén az emlékmű leleplezése 1981. október 31-én lesz a magyar szabadságharc emlékünnepélyének keretében, az edmontoni Magyar Házban, este fél 7 órai kezdettel. Az ünnepély díszszónoka Kecskési Tollas Tibor, a Nemzetőr fő­szerkesztője és a száműzött magyarság egyik legnagyobb köl­­­­tője lesz. Tollas már többször vett részt edmontoni nemzeti ünnepélyen, de ez lesz az első, amelyet Edmonton magyarsága teljes egységben rendez. Az emlékbizottságban a katolikus és a református egyház képviselői mellett a Magyar Szabad­ságharcos Szövetség, a Volt Magyar Politikai Foglyok Szövet­sége, az MHBK és az Edmontoni Magyar Kultúrközpont ve­zetői is részt vesznek. Az ünnepély keretében fellép az edmontoni Csárdás tánc­csoport és a magyar énekkar. A műsort változatos magyar vacsora követi. Az emlékbizottság a Katolikus Magyarok Vasárnapján ke­resztül is kéri a nyugat-kanadai magyarságot az 1956-os sza­badságharcunkra való méltó megemlékezésre és a nemzeti ünnepen való megjelenésre. _____________________________Politikai fogoly tudósító TŰZ EX IKRA Tahi 226—8868 és 521—5526 GYÓGYSZER NÁDAS GYULA lemez, könyv kerámia atc. Magyar, angol betűs írógép Erdélyi csomagok, herendi porcelán, tape recorder 14» Grana AVMW«, LAKEWOOD (Cleveland), Ohie 44W7 KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA Leszámolás Belgrádból Hans Rullman nyugatnémet újságíró, évekig tartó fárad­ságos munkával érdekes köny­vet írt. A téma: bebizonyítani, hogy a jugoszláv titkosrend­őrség (UDBA) az egész világ­ra kiterjedő, szisztematikus likvidálási hadjáratot folytat jugoszláv emigránsok ellen. A könyv elsősorban az Auszt­riában és Nyugat-Németor­­szágban élő szerb és horvát emigránsok ellen elkövetett gyilkosságokat veti vizsgálat alá. Nikola Martinovic Klagen­furtban élt zöldségkereskedő 1975-ben gyilkosság áldozata lett. Az ok: szabad idejében a Tito hatalomátvételekor le­mészárolt horvátok sírjait gon­dozta ... Amikor 1945-ben Tito par­tizánjai Jugoszlávia minden területét ellenőrzésük alatt tartották, mintegy 400 000 em­ber menekült előlük az osztrák határon keresztül nyugatra. Az addig független Horvátország is kapitulálni kényszerült Tito hadserege előtt. — Következ­mény: Tito partizánjai vérfür­dőt rendeztek a kommunista­ellenes horvátok között, mely nem kevesebb, mint 200 000 áldozatot jelentett. Horvátok, akiknek sikerült a kommunista vérfürdő elől Ausztriába menekülniök, em­lékművet állítottak a véreng­zés áldozatainak emlékére.­­ Markovic volt az emlékmű és a sírok gondozója, 1975 őszé­re nagyarányú felvonulást ter­vezett, hogy ezzel a világ köz­véleményét megmozgassa az 1945-ben lemészárolt horvátok ügyében. A Belgrádból irányí­tott gyilkos golyó azonban végzett vele. A jugoszláv kormány már 1964-ben elhatározta a kelle­metlen horvát és szerb emig­ránsok tervszerű likvidálását. Erre taktikát dolgoztak ki: minden gyilkosság az emig­ránsok ellen úgy néz ki, mint­ha két rivalizáló disszidens csoport egymás elleni leszámo­lásáról lenne szó. Hogy igazán kik állnak a gyilkosságok mögött, az elő­ször 1966-ban lett világos.­­ Ekkor találták meg lakásán holtan a horvátok egyik veze­tőjét, Milicevicet. Az esethez fűzött lakonikus belgrádi kom­mentár: „El kellett őt ten­nünk láb alól...” 1968-ban a belgrádi párt­lap, a Borba hasábjain is ta­lálható egy másik esetre való utalás. 1967 májusában egy Cernic nevezetű személy a né­metországi Aachenben lelőtt két horvát emigránst. A tet­tesnek sikerült visszajutnia Jugoszláviába, ahol egy bosz­niai kis faluban telepedett le. A falu lakosságát terrorizálta, éjnek idején kihallgatásra hí­vott be több személyt, asszo­nyokat erőszakolt meg, fele­ségét kővel a nyakában egy patakban találták meg. Az ese­tet nem tudták a jugoszláv ha­tóságok tovább titkolni, így került be a Borbába, ahol ezt a mondatot olvashatjuk: „Cer­nic két emigránst is meggyil­kolt Németországban.” Nem más a helyzet a szerb disszidensekkel sem. 1969-ben Belgrád áldozata lett a valamikor magas rangú katonatiszt, Loncaric, aki a nem kommunista (csetnik) partizánoknál szolgált, majd a száműzetésben élő jugoszláv király mellett teljesített szol­gálatot. A háború után is jó szolgálatokat tett a Nyugat­nak, úgyhogy temetésén ma­gas rangú nyugati politikusok és katonatisztek is ott voltak. A New York Times akkoriban: „Loncaric a jugoszláviai tit­kosrendőrség egyik ügynöké­nek áldozatává vált." 1975. március 8: Bora Bla­­gojevic szerb emigráns halála. 1975. május 14: a Brüsszelben élt emigráns lapszerkesztő, Petar Volic halála. A két szerb disszidensen el­követett gyilkosság után írta az Ekonomska Politika című belgrádi havilap: „Mi, minde­nekelőtt a horvát elhárítási osztály bebizonyította, hogy ha szükséges, mindenhol le tu­dunk számolni az emigráció­ban élő, velünk ellenséges ele­mekkel!” A további áldozatok bizonyították, hogy a belgrádi lap cikke nem volt üres fe­nyegetés. Az emigrációban élő szerb és horvát disszidensek Jugoszlávia első számú ellen­ségei, akikkel Belgrád kész le­számolni, éljenek bármely tá­ján is a világnak. Csáki Tibor (III. folytatás) Az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet zá­róokmánya Kulturális együtt­működés és csere című feje­zetének utolsó bekezdése meg­állapítja: „A résztvevő álla­mok elismerve, hogy a nem­zeti kisebbségek vagy a re­gionális kultúrák hozzájárul­hatnak együttműködésükhöz a kultúra különböző területein, kifejezik azt a szándékukat, hogy elősegítsék ezt a hozzá­járulást, amennyiben terüle­tükön ilyen kisebbségek vagy kultúrák léteznek, figyelembe véve ezek tagjainak jogos ér­dekei. ” Az együttműködés és cserék az oktatásügy terüle­tén című fejezet utolsó bekez­dése az oktatásügyre vonat­kozóan ismétli meg ugyanezt a megállapítást. A Csehszlovákiában élő ma­gyar nemzetiségű állampolgá­rok tömege politikai döntések és területi átcsatolások követ­keztében vált kisebbséggé. A magyar kisebbség továbbra is része az egész magyar nemzet­nek, s e kisebbség szellemi termékei az egységes magyar kultúra részét alkotják. Kívá­natos lenne tehát lehetővé ten­ni a Csehszlovákiában élő ma­gyarok számára, hogy minél szélesebb körben tarthassanak kapcsolatot a Magyar Népköz­­társasággal, ahol a Közép-Eu­­rópában összefüggő területen lakó magyaroknak megközelí­tőleg háromnegyed része él. Sajnos azonban 1970 óta je­lentősen csökkentették a ma­gyarországi tanulás lehetősé­gét Csehszlovákia magyar ál­lampolgárai számára. A ható­ságok megtiltották, hogy saját költségükön tanuljanak ma­gyarországi felsőoktatási intéz­ményekben, nem szabad elfo­gadniuk Magyarországról fel­ajánlott állami vagy magán­ösztöndíjat sem. Ezek a tilal­mak ellentétben állnak a hel­sinki megállapodásokkal. Mi­ként az a tény is, hogy a köny­vek behozatalában évről évre csökken a Magyarorszáról be­hozott művek száma és pél­dányszáma. A csehszlovákiai magyar kisebbség 97 százalé­ka Szlovákia területén él, és egyben az ország legnagyobb kisebbségét alkotja. Ennek el­lenére Szlovákiában még min­dig nem nyílt egyetlen konzu­látusi jellegű kulturális köz­pont sem, holott bolgár, len­gyel, keletnémet és szovjet kulturális központ már évek óta működik. A hatóságoknak a magyar nyelv és kultúra visszaszorítá­sára irányuló törekvései ki­terjednek a nyelv magánérint­­kezésbeli használatára is. Több iparitanuló-intézetben — pél­dául Vajánban (Vojány) — megtiltották, hogy a diákok egymás között magyarul be­széljenek. Hasonló tilalmat ve­zettek be üzemekben is: pél­dául a Vajáni Hőerőműben, a Vágsellyei (Duslo Salo) Nit­rogénművekben, a Vajáni Ci­pőgyárban pénzbüntetéssel sújtották azokat, akik meg mertek szólalni anyanyelvü­kön. A polgári és politikai jo­gok nemzetközi egyezségokmá­nyának 27. cikke egyértelmű­en kimondja: „Olyan államok­ban, ahol nemzeti, vallási vagy nyelvi kisebbségek élnek, az ilyen kisebbségekhez tartozó személyektől nem lehet meg­tagadni azt a jogot, hogy cso­portjuk más tagjaival együt­tesen saját kultúrájuk legyen, hogy saját vallásukat vallják és gyakorolják, vagy hogy sa­ját nyelvüket használják." A fenti esetek durván megsértik az egyezségokmányban fog­lalt megállapodást. S ilyen ese­tekről, a magyar nyelv hasz­nálata miatt elszenvedett in­zultusokról minden magyar nemzetiségű állampolgár be­számolhat. A sérelmek e sokaságát át­tekintve elmondhatjuk, hogy a csehszlovák állam nem tel­jesíti az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet zá­róokmánya, Az európai bizton­sággal összefüggő kérdések cí­mű fejezetének VII. pontjában vállalt kötelezettséget. E pont 4. bekezdése kimondja: „A résztvevő államok, melyeknek területén nemzeti kisebbségek vannak, tiszteletben tartják az ilyen kisebbségekhez tartozó személyek jogát a törvény előtti egyenlőségre, maradék­talanul biztosítják nekik azt a lehetőséget, hogy ténylege­sen élhessenek az emberi jo­gokkal és az alapvető szabad­ságjogokkal, és ily módon vé­delmezik a nemzeti kisebbsé­gek törvényes érdekeit ezen a téren.” A sérelmek orvoslásának egyik eszköze az lehetne, ha a magyar kisebbség érdekeit államilag elismert társadalmi és politikai szervezetek kép­viselnék és védelmeznék. Ilyen legális szervezetek azonban nem léteznek, s a hatóságok nem engedélyezik ilyenek ala­pítását. Ez nyilvánvalóan el­lentmond a polgári és politi­kai jogok nemzetközi egyez­ségokmánya 22. cikkének. Az (1) bekezdésben ez áll: „Min­denkinek joga van a mások­kal való szabad társulásra, ideértve azt a jogot, hogy ér­dekei védelme céljából szak­­szervezeteket alakítson, illető­leg azokhoz csatlakozzon.” A magyar kisebbség egyet­len legális szervezete a CSE­­MADOK (Csehszlovákiai Ma­gyarok Kulturális Szövetsége). Ez tisztán kulturális szervezet, s a Szlovák Szocialista Köz­társaság Kulturális Miniszté­riumának szigorú felügyelete alatt áll. 1972-ben a CSEMA­­DOK-ot kizárták a Nemzeti Frontból, a politikai és társa­dalmi szervezetek alkotmányo­san elismert keretszervezeté­­ből. Ez büntetés volt azért, mert a CSEMADOK 1968-ban részt vállalt a nemzetiségek helyzetének államjogi rendezé­sére irányuló munkából. ★ A bizottság tisztában van vele s a magyar nemzeti ki­sebbséget ért sérelmeknél nem kisebb mértékben nyugtala­nítja —, hogy a cseh és a szlovák többség egészséges nemzeti fejlődését is elnyomás akadályozza. A cseh nemzet alkotótevékenységének folya­matát 1968 után erőszakosan megszakították, értelmiségét megtizedelték és szétszórták. Eltorzították a társadalom er­kölcsi és politikai arculatát. Következetesen üldözik a nem­zet azon tagjait, akik megpró­bálnak szembe fordulni ezzel a folyamattal. Hasonlóképpen megakadt a szlovák kultúra előrehaladása is az európai eszmények felé vezető úton, ami mérhetetlenül lassítja a szlovák nemzet egészséges fej­lődését. Világos számunkra, hogy az utolsó évtizedben egyre erő­södő kollektív elnyomás, mely a magyar kisebbséget sújtja, összefügg az egész csehszlo­vák társadalom deformálódá­­sával. Ezért tudatában va­gyunk, hogy a csehszlovákiai magyar kisebbség fennmara­dásához és kultúrájának ki­bontakozásához nem elég a sé­relmek orvoslása, nem elég a hatékony érdekvédelem, nem elég még a politikai önkor­mányzat sem, ehhez az egész csehszlovák társadalom de­mokratikus átalakulása szük­séges. A nemzetiségek helyzetét szabályozó alkotmánytörvényt 1968-ban, az emberi jogok évé­ben hagyták jóvá. Ám a ma­gyar kisebbségnek azokat a képviselőit, akik részt vettek a törvény megalkotásában, az 1969-ben fellépő új politikai irányzat hamarosan félreállí­totta és kizárta a közéletből. Máig sem vált valóra az al­kotmánytörvény 5. szakasza, amely előírja az alkotmánytör­vényben lefektetett elvek tör­vényekkel és rendeletekkel való végrehajtását. A Csehszlovákiai Magyar Kisebbség Jogvédő Bizottságá­nak 1979 májusában kelt em­lékirata, amelyet elsősorban Csehszlovákia állami és poli­tikai vezetői kaptak kézhez, felhívta a figyelmet a nemze­tiségi politika terén megnyil­vánuló törvényhozási és állam­­igazgatási hiányosságokra. Az emlékirat számos javaslatot terjesztett elő — az emberi jogok és a Csehszlovák Szo­cialista Köztársaság alkotmá­nyának alapján — a magyar kisebbségeket sújtó hátrányos megkülönböztetés felszámolá­sára. A hatalmi szervek reak­ciója azonban ismét bebizonyí­totta, hogy tudatosan megsze­gik a polgári és politikai jo­gok nemzetközi egységokmá­nyában foglalt elveket. Több mint negyven magyar értelmi­ségi ellen alkalmaztak meg­torló rendszabályokat. A poli­tikai rendőrség több mint száz esetben lépett fel: személyi ki­hallgatást, házkutatást, tele­fon- és lakáslehallgatást haj­tott végre, megsértette a le­véltitkot, és különféle fenye­getőzésekhez folyamodott. A bizottság tevékenységét a köz­társaság felforgatására irányu­ló, az állam és a szocialista rendszer érdekeit veszélyezte­tő, s az állam hitelének csor­bítására irányuló bűncselek­ménynek minősítették. A bizottság pedig valójában csak a csehszlovák alkotmány­ban és a Csehszlovákia által is elfogadott nemzetközi meg­állapodásokban kimondott el­vek gyakorlati érvényesítését követeli. S teszi ezt abban a meggyőződésben, hogy ezek­nek az elveknek az érvénye­sítése — mind a két többségi nemzet, mind a kisebbségek életében — csak javára válhat az országnak. Kelt 1980 februárjában. (A CSMNB tájékoztató szolgálata) Az emberi jogokra vonatkozó nemzetközi megállapodások, és a magyar kisebbség helyzete­ ­ A Csehszlovákiai Magyar Kisebbség Jogvédő Bizottságának jelentése - 1 1981. október 11. ) 1 WA» m? 0f rtytto «Mir VZ BENCE Móka, kacagás, vidámság, székely furfan­­gosság, pergő párbeszéd e könyv minden lap­ja. A Hargita rengetegeiben élő kópé székely legény, Uz Bence immár a magyar irodalom klasszikus alakjává vált. A könyv új kiadása sem Magyarországon, sem Erdélyben nem jelenhetik meg, ezért a kötet a Vasárnap kiadásában kerül az olvasók elé. Nyirő József: UZ BENCE című könyve megrendelhető a Vasárnap könyvosztályán: 1739, Motioning Avenue, Youngstown, Ohio 44509. Rr­a: fűzve 7,00, kötve 10,00 dollár, plusz hatvan cent portó. OLVASSA ÉS TERJESSZE A MAGYAROK VASÁRNAPJÁT!

Next