Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1982 (89. évfolyam, 1-50. szám)

1982-01-17 / 2. szám

4. oldal 2. évközi vasárnap Olvasmány Sámuel első könyvéből (3, 30—10, 19) Sámuel gyermekkorától fogva Héli főpap mellett az Úrnak szolgált. Ott is aludt az Úr templomában, a frigyszekrény közelében.­­ 1­­,9-szer csak az Úr szólította Sámuelt. Azon­nal felelt is: „Itt vagyok. Azzal Hélihez futott és jelentkezett: „Hívtál, itt vagyok.” Héli e sza­vakkal küldte vissza: „Nem hívtalak. Menj visz­­sza és feküdj le!” Vissza is tért, és lefeküdt. De az Úr ismét szólította Sámuelt. A gyer­­úrra felkelt, Hélihez ment, és jelentkezett: „Hívtál, itt vagyok.” Megint azt felelte: ,,Nem hívtalak, fiam. Menj csak vissza, és feküdj le!” Sámuel ugyanis még nem ismerte fel az Úr sza­vát, mert az még egyszer sem nyilatkozott meg előtte. De az Úr megint, immár harmadszor szólí­­totta Sámuelt. Az ismét felkelt, odament Hélihez, és jelentkezett: „Hívtál, itt vagyok.” Héli ekkor ébredt rá, hogy az Úr szólítja a gyermeket. Azért ezt a tanácsot adta neki: „Menj, feküdj csak le! S ha ismét szólít, mondd: Szólj, Uram, mert hallja a te szolgád. Sámuel el is ment, és visszafeküdt a helyére. Ekkor az Úr egész közel jött, és újra szólí­totta őt, mint az előbbi alkalommal: „Sámuel, Sá­muel!” Sámuel erre így felelt: „Szólj, Uram, mert hallja a te szolgád!” Azután Sámuel felnövekedett. Vele volt az Úr, és minden úgy történt, ahogyan ő előre mon­dotta. Ez az Isten igéje. Zsoltár 39 (2 és 4ab, 7 —8a, 8b—9, 10) íme, eljövök, Uram, hogy teljesítsem azt, amit kívánsz! Várva vártam Isten jóságát, és meghallgatta kiáltásomat. Új éneket adott szájamba: Istenünknek zen­gő éneket.­­ íme, eljövök, Uram, hogy teljesítsem azt, amit kívánsz! Nem kellett néked véres vagy ételáldozat, de engem tettél örök szolgáddá. Egészen elégő vagy engesztelő áldozat nem volt kedvedre, akkor mondottam: „íme, eljövök!” íme, eljövök, Uram, hogy teljesítsem azt, amit kívánsz! Könyvtekercsben rólam írva áll, hogy telje­sítsem amit megkívánsz. Istenem, én magam akarom, törvényed ott és szívem legmélyén. íme, eljövök, Uram, hogy teljesítsem azt, amit kívánsz! Igaz voltodat hírrel hirdetem: nagy gyüle­kezet előtt megvallom. Tanításodat közlöm ővelük, Uram, te jól tudod énrólam. íme, eljövök, Uram, hogy teljesítsem azt, amit kívánsz! Szentlecke Szent Pál apostolnak a korintusiakhoz írt első leveléből (6, 13c—15a, 17 — 20) Testvéreim! Testünk nem a kicsapongáso­kért van, hanem az Úrért; az Úr pedig testünkért. Isten ugyanis feltámasztotta a mi Urunkat, és ha­talmával minket is feltámaszt. Nem tudjátok-e, hogy testetek Krisztus tagja? Aki az Úrhoz ra­gaszkodik, egy lélek ővele. Kerüljétek a paráznaságot! Minden bűn, me­lyet az ember elkövet, a testén kívül van, a paráz­na azonban a tulajdon teste ellen vét. Nem tud­játok-e, hogy testetek a bennetek lakó Szentlélek temploma, akit Istentől kaptatok? Nem tudjátok-e, hogy nem vagytok a magatokéi? — Nagy volt ugyanis a ti váltságdíjatok! Dicsőítsétek meg és hordozzátok tehát Is­tent testetekben! Ez az Isten igéje. Alleluja, alleluja, alleluja! Megtaláltuk a Messiást, azaz Krisztust. Ke­gyelmet és igazságot kaptunk általa. Alleluja, alleluja, alleluja! Evangélium Szent János könyvéből (1, 35 — 42) Jézus nyilvános működése kezdetén egy al­kalommal ott állt Keresztelő János a Jordán part­ján két tanítványával. Mikor látta, hogy Jézus közeledik, így szólt: „Íme, az Isten Báránya!” Mihelyt a két tanítvány e szavakat hallotta, követte Jézust. Jézus megfordult, és látta, hogy követik. Megkérdezte őket: „Akartok-e tőlem va­lamit? Mit akartok?” Azok azt felelték: „Rabbi — vagyis Mester —, hol lakói?” „Jöjjetek, néz­zétek meg! — válaszolta. Erre elmentek, és megnézték, hol lakik. Az­nap nála maradtak. Körülbelül délután négy óra volt akkor. A kettő közül az egyik, aki János szavára övezte őt, András volt, Simon Péter testvére. Mihelyt találkozol testvérével, Simonnal, el­­mondta neki: „Megtaláltuk a Messiást, vagyis a Fölkentet.” És elvitte testvérét Jézushoz. Jézus rátekintett, és így szólt hozzá: „Te Si­lón vagy, János fia, Péter, vagyis Kőszikla lesz neved.” Ezek az evangélium igéi. KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA DR. MEHRLE TAMÁS OP: A mennyország Az örök életről beszélve, elsősorban a mennyországra gondolunk. A katolikus egyház tanítása szerint a tisztítótűz csak átmeneti állapot, és a világítélettel teljesen megszűnik. A pokol örökké tart ugyan, azonban inkább örök halált, mint életet jelent: akik elkárhoznak, nem tudnak meghalni, de az életnek mégsem örvendhetnek, elesnek az igazi örök élettől, mely nem egyéb, mint Isten örök életében való részesedés. Ily értelemben kell értenünk a magyar gyászének kérését: „Ments meg engem, Uram, az örök haláltól, ama rettenetes napon minden bajtól!” • A MENNYORSZÁG MISZTÉRIUM Az örök élet nem pusztán csak a lélek halhatatlanságát jelenti. Arról vitatkozni lehet, hogy a természetes ész erejével egyáltalán be lehet-e bizonyítani a lélek halhatatlanságát. Ez nagyrészt attól függ, milyen filozófiai alapelvekből indulunk ki. Hitünk azonban nem filozófiai elveken, hanem Isten kinyilat­koztatásán alapul.­­Márpedig a kinyilatkoztatásnak tagad­hatatlan tanítása, hogy a földi élet csak próbatétel, az igazi élet csak a földi élet elmúltával kezdődik, s nemcsak a lélekre, hanem a feltámadott testre, tehát az egész emberre vonatkozik. Az örök élet — vagy ahogy mondani szoktuk: a mennyország — igazi misztérium, mert sem létezését, sem a mibenlétét bizo­nyítani nem tudjuk. Ahogy nem tudjuk elképzelni az örök kárhozatot, úgy az örök élet hitigazsága is hozzáférhetetlen képzeletvilágunk számára. Legfeljebb földi életünk élményeit vehetjük alapul, s azokat analogikusan értelmezhetjük, így földi életünkben megismerkedhetünk a szenvedésnek, a fáj­dalomnak minden nemével. A kárhozatot tehát mint hatványo­zott szenvedést, valahogyan el tudjuk képzelni, jobban mondva meg tudjuk érteni. Tagadhatatlan az is, hogy földi életünkben sok örömben van részünk, szellemi és testi élvezetet ismerünk, s így valahogyan megsejthetjük, mi is az örök boldogság. Igaz, tudjuk, mi az öröm, mi az élvezet, de tapasztalatból nem ismerjük a boldogságot. Amit felületesen boldogságnak neve­zünk, már múlékonysága miatt sem igazi boldogság. A boldog­ságtól ugyanis elválaszthatatlan az örökkévalóság tudata. Mi­helyt tudomásul vesszük, hogy valamilyen örömünk véget ér, máris el kell ismernünk, hogy nem vagyunk maradéktalanul boldogok. Ez viszont azt is bizonyítja, hogy nemcsak az örök élet misztérium, hanem mi emberek is titokzatos lények va­gyunk. Egyrészt vágyódunk a teljes boldogságra, másrészt mégsem tudjuk, mi ez a boldogság. Boldogok szeretnénk len­ni, de épp mert a maradéktalan boldogságra törekszünk, a földi életben sohasem vagyunk boldogok. Persze, aki nem hisz, mondhatja, hogy az emberi léleknek ez a boldogság utáni vágya még nem bizonyítja, hogy annak elérése lehetséges is, inkább arra szolgál, hogy cselekvéseinknek dinamizmust, feszültséget, perspektívát adjon. Hitünk azonban arról biztosít minket, hogy ez a boldogság utáni vágyunk Istenben teljesülhet, és teljesül is, ha kegyelmével közreműködünk. Számunkra tehát a bol­dogság nem elvont fogalmat jelent mely megengedi, hogy földi életünk örömélményeit mintegy viszonylagosítsuk, és min­dig tökéletesebb dologra törekedjünk, hanem igazi elérhető célt, azt a célt, melyre egész földi életünk útjának irányul­nia kell. • A SZENTÍRÁS TANÍTÁSA Az örök élet mibenlétére következő cikkeinkben még ki­térünk, már amennyire ez a hit fényében egyáltalán lehetséges. Az a tény, hogy hitünk igazságai misztériumok, nem jogosít fel arra, hogy hallgassunk róluk, és hivő megfontolás tárgyá­vá ne tegyük őket. A hit alázatot, de nem értelmi természetünk feladását követeli tőlünk: az igazság mindig értelmünkhöz szól, még akkor is, ha teljesen nem tudjuk felfogni. Ez alka­lommal csak egyetlenegy szentírási szöveget idézünk részle­tesen, mely megrendítő képekkel írja le a gonoszok és igazak örök sorsát. A Bölcsesség könyve, mely a Krisztus előtti szá­zadban íródott, világosan, bár költői képek segítségével tanítja az igazak örök boldogságát és a gonoszok örök kárhozatát. Az istentelenek „csalfa észjárásuk miatt azt mondogatják egy­másnak: Rövid és szomorú az életünk, nincs orvosság az em­ber halála ellen, és nem ismerünk szabadítót az alvilágból. Hiszen véletlenül keletkezünk, és majdan úgy leszünk, mintha sose lettünk volna. Hisz orrunkban csak füst az élet lehelete, és a gondolkodás csupán szikra szívünk lüktetésekor. Ha elal­szik, testünk hamuvá lesz, a lélek meg elillan mint a lenge szellő. Idő múltán még nevünk is feledésbe merül, és senki sem gondol többé tetteinkre. Életünk elmúlik, ahogy a felhő­nek nyoma vész, eloszlik mint a köd... Életünk csak egy árnyék tovasuhanása, és halálunk nem ismétlődik meg, mert le van pecsételve, és nem tér vissza senki. Rajta hát! Élvez­zük a jelenvaló jókat! Használjuk ki buzgón a világot, mint ifjúkorunkban! Töltekezzünk pompás borral, mirhával, s ne nélkülözzük a tavasznak egyetlen virágát se! Koszorúzzuk ma­gunkat festő rózsákkal, még mielőtt elhervadnának ... Leske­­lődjünk az igazra, mert terhünkre van. Szembeszáll tetteink­kel... Dicsekszik, hogy ismeri az Istent, az Úr gyermekének mondja magát” (Bölcs 2, 1—13). A szentíró a következőképpen ítéli meg az istenteleneket: „így gondolkodnak ők, de téved­nek, mert gonoszságuk vakká tette őket. Nem ismerik Isten titkos szándékait. Ezért sem az erény jutalmát nem remélik, sem a tiszta lelkek díját nem tudják becsülni. Isten ugyanis halhatatlanságra teremtette az embert, és saját lényének kép­másává tette ... Az igazak lelke azonban Isten kezében van, és gyötrelem nem érheti őket. Az esztelenek szemében úgy látszott, hogy meghaltak; a világból való távozásukat balsors­nak vélték, elmenetelüket megsemmisülésnek. De békesség­ben vannak. Mert ha az emberek szemében szenvedtek is, a reményük telve volt halhatatlansággal. Kevés fenyítés után nagy jótéteményben részesülnek, mert Isten próbára tette és magához méltónak találta őket. Mint aranyat a kohóban, meg­vizsgálta és elfogadta őket égő áldozatul. Látogatásuk idején majd felragyognak, és olyanok lesznek mint a szikra, amely a tarlón tovaharpódzik. Nemzetek felett ítélkeznek majd, és a népeken uralkodnak, s az Úr lesz királyuk mindörökre. Akik benne bíztak, akkor majd megismerik az igazságot, és akik hűek voltak, szeretetben nála maradnak, mert kegyelem és irgalom lesz választottainak osztályrésze... Igen az istente­lenek reménye olyan mint a szélforgatta polyva, mint a könnyű hab, amit a vihar kerget, mint a füst, amit eloszlat a szél, mint a vendég emléke, aki csak egy napig maradt. Az igazak azon­ban örökké élnek, és az Urban van jutalmuk, és a Magasság­beli viseli gondjukat, így elnyerik az Úr kezéből a dicsőség országát s a szépség koronáját, mert jobbjával oltalmazta és karjával védelmezi őket” (Bölcs 2, 21 ; 9, 5, 14—16). Mily megrázó a halál utáni sors alternatívájának e költői ké­pekben történő ecsetelése! Krisztus Urunk isteni tekintélyé­vel megerősítette ennek az ószövetségi írásnak tanuságtételét. Az utolsó ítéletről szóló példabeszédet e szavakkal zárja le: „Ezek — ti. akik nem állták meg a földi élet próbáját — örök büntetésre mennek, az igazak meg az örök életre (Mt 25, 46). 1982- jan. 17. Az Árpád-házi Szent Erzsébet osztály (Szent István Egyházközség, Los Angeles, CA.) 1981. évi beszámolója Kedves Magyar Testvérem­! . Mint minden évben, így az idén is, az év befejezővel elszámolunk az osztály nevében végzett jótékonysági munkáról. Védőszentünk 750. jubileumi évében is hálas szívvel kö­szönöm a nagy áldozatát azoknak, akik kitartó hűséggel segí­­tették a nagycsaládos ruhátlanok gondját, az elhagyottak nél­­külözéseit, az újszülöttek nincstelenségét, a betegek gyógyszer­­igényét, a templomok karbantartását, a menekülttáborban le­vők szükségét enyhíteni. Szent Erzsébet szegényeinek 1981-ben 12 alkalommal in­dult csomag. A csomagok tartalmához a ruhákat Babar Máriá­tól, Balatoni Zsuzsannától, Gyertyánfy Klárától és Kornéltól, Kassai Istvánnétól, Kinszky Vilmától, özv. Klekner Károlyné­­tól, Kristóff Erzsébettől, id. Lassányi Józsefnétől,­ Lassányi Má­riától, Pauer Józseféktől, dr. Szentirmay Páléktól, Tillman Gi­zellától és N. N.-től kaptuk. A csomagok küldésére, a gyógyszerek beszerzésére, a temp­lomok javíttatására, öregotthonok és a Katolikus Magyarok Va­sárnapja támogatására, a magyar menekültek és idős papok megsegítésére, összesen 1453,86 dollárt juttattunk. Az adomá­nyozók létszáma: 94. Az inflációs gondok közepette nagyon köszönöm a szeretet nagy szentjének a nevében való ragaszkodást és a határtalan bizalmat. A szép erkölcsi eredményért a jó Isten ezerszeresen jutalmazzon meg minden jótevőt! A szegények hálájával kívánok a küzdelem részeseinek kegyelmekben nagyon gazdag új esztendőt! 1981. december 28. Igaz szeretettel: Kalló Erzsébet Foldy Ilona Mária 1907. április 7 — 1981. november 25 A hű és áldozatos magyarság száma ismét fogyatkozott. A hálaadás ünnepének előestéjén, hosszú betegség után, az Úr magához szólította szolgálóját. Foldy Ilona mint egyetemista részt vett az alföldi tanya­világ szociális szempontból való felmérésében. Tanári diplo­mával inkább a szociális munkát választotta. A Szociális Misz­­sziótársulat ifjúsági mozgalmának szervezője és titkára volt, amikor megismerkedtünk. Majd minden érdeklődését lekötötte a települési mozgalom. A székesfőváros Kőbányán egy épüle­tet bocsátott rendelkezésre, ahol nagy ambícióval és lelkes ön­kéntes gárdával indult meg a munka. Asszonyoknak, lányok­nak tanfolyamokat tartott gyermekápolásról, főzésről, varrás­ról. Orvosi és jogi tanácsokat adott. Főiskolásokat szervezett be családlátogatásokra, de abba kellett hagyni a munkát a háború és a mind gyakoribb bom­bázások miatt. Amint lehetett útlevelet kért és kapott Dániába, az ottani telepítési mozgalom tanulmányozására. Pár hónapot New York­ban is töltött, majd visszatért Európába. A segíteni vágyás azon­ban ismét Amerikába hozta. Dolgozott Philadelphiában a Nem­zetközi Intézménynél főleg magyarokkal. 1957-ben Ausztriába ment a magyar menekülőket segíteni, előkészíteni a kivándor­lásra. Az érzelmi és egyéb problémák miatt az otthonukból ki­mozdított, főleg serdülőkorúak nevelőintézetbe való helyezése és felügyelete volt a beosztása. Majd Philadelphiában dolgo­zott, amíg betegsége miatt vissza kellett vonulnia. Hosszú betegségét türelemmel viselte. A munka hiányzott Ilonának, s egyedüllétében többször elfogta a honvágy, de már nem volt energiája Budapestre utazni. Angol és magyar bará­tai, ismerősei hűségesen látogatták utolsó percéig. Hamvait haza viszik, hogy szeretett hazájában várja a feltámadást! Lelkéért a szentmiseáldozatot december 5-én ajánlották fel nagyszámú honfitársa és közeli ismerősei részvételével. Ilona lelke legyen közbenjáró azokért, akik mint ő, hazájukon kívül előtte mentek vagy követni fogják. dr. Kopasz Irma S. M. KÖNYVÚJDONSÁG! KÖNY­VÚJDONSÁG! Krupa Sándor A SARLÓ-KALAPÁCSOS SÁRKÁNY TORKÁBAN Vasárnapra rendezésében, S­­í f­ r Te 13’ önkötésben 16 doll plusz 1 dollár portó, külföldre pedig 1,50 dollár. Napjainkban látni akaróknak íródott. A sarló-kalai esős sárkány torkában oly élményolvasmány lehet me­hez magyar nyelven ritkán juthatunk. Kapható a Vasárnap könyv osztályán (1739 Mai Ave., Youngstown, Ohio 44509). 10 A könyv megrendelhető a szerzőnél is- Krupa Sándor, Box 250, Dewitt, Mich. 48820.

Next