Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1982 (89. évfolyam, 1-50. szám)
1982-08-08 / 29. szám
8. oldal KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA A szovjet gyárak viszonyai Egy-egy hálóteremben kétszerannyi ember van elhelyezve, mint lehetséges volna, egy-egy kitört ablakot csak ideiglenesen tudnak bedeszkázni. A közös konyhán olyan gyenge az áramszolgáltatás, hogy egy kis fazék vizet két óráig is melegíteni kell, amíg végre felforr. A szálláshelytől az üzemig hat kilométer hosszú az út, de a szállítóeszköz elégtelen. Fél órával a műszakváltás előtt már százak várnak az autóbuszra, de az nem jön, aztán egyszerre három is érkezik, de még mindig az a helyzet, hogy a három busz telezsúfolódása után sokan lemaradnak. Ezek aztán várnak, várnak, amíg jól összefagynak, aztán végül is elindulnak gyalog a munkába. Csakhogy dolgozni sem lehet mindig, mert hiányzik ez vagy az az anyag. És amíg a munkás arra vár, hogy az anyag megérkezik, addig nem kap bért, a várakozási időt nem fizetik meg, így aztán néha tülekedés folyik azért, ki juthat munkához. Ha például híre jár, hogy reggel 8 órakor beton érkezik, akkor már reggel hatkor százával ácsorognak a munkások, reggeli nélkül, hogy elsőnek kapjanak munkát. Néha előfordul, hogy a beton megérkezik, csakhogy a teherautó sofőrje egy másik munkacsoporthoz igyekszik vele; ilyenkor az egyik munkacsoport elbarikádozza a teherautó útját, hogy náluk rakja le az anyagot. Sok tekintetben elégtelen a munkásvédelem, például cementportól sűrű munkahelyen nincs megfelelő mosdóhely, nincs tusolási lehetőség sem. Más szovjet városokban és gyárakban is hasonló a helyzet. A szibériai Novokuznyeckben például a munkások éjjelenként betörnek az anyagraktárba, hogy megszerezzék a szerszámot, amivel aztán dolgozni tudnak. Csakhogy ezek az ellopott szerszámok másnap hiányoznak azoknak a munkásoknak, akiknek ezekkel kellett volna dolgozniuk, s így aztán nem tudnak munkába menni, s komoly bérveszteséggel kell számolniuk. Egy klubházban rendezett tánc alkalmával a fiatalok megverték azokat az ifjakat, akik az ő barátnőjükkel lejtettek egy-egy táncot. Ez nem valami Isten háta mögötti faluban történt, hanem a Volgamenti Kalinyin városban melynek félmillió lakosa van Az ügy oly nagy port vert fel hogy egy szovjet újság leküldte riporterét, tudja meg, mi okozta a verekedést? Ez az újságíró, Antonov, megállapította, hogy az összecsapás nem csupán a lányok miatt történt, hanem mélyebben fekvő okai vannak, nevezetesen a rossz munkaviszonyok, illetve az ebből származó általános elégedetlenség. A verekedés lélektani oka az volt, hogy a fiatalokat áthatotta a vágy: végre már csináljunk valamit. És azért kell „csinálni valamit”, mert különben az élet elviselhetetlen. A szovjet gyárakban olyan viszonyok uralkodnak, amilyet a Nyugaton csak a korai kapitalizmus idején lehetett látni a múlt század vége felé, így például a kalinyini atomerőmű 2300 építőmunkása négy tömegszálláson van elhelyezve Ezeken a szállásokon nem működik a lift, pedig egy-egy épület kilencemeletes. A lépcsőház reménytelenül piszkos. SÓ BERNÁT: Halló, még beszélnek?... Közvetlen azután, mikor a telefont feltalálták, és amikor még teljesen új volt, minden valószínűség szerint valaki valahol így kiáltott fel: — Zseniális! Ezentúl, ha az embernek majd valami fontos közölni valójuk van egymással, egyszerűen csak felemelik a telefonkagylót és. .. Higgadtan nézzünk szembe a tényekkel: rabszolgái lettünk a telefonnak. 1923. május 29-én délben fél egykor valahol megcsörrent a telefon, és egy izgatott hang kérdezte: — Halló! Te vagy' az, Kálmán? Képzeld, fiú! így születtem meg. „Rózsabokorban jöttem a világra ...” — Megmosolyogni való népdalocska. Ami azt illeti, nem tartom teljesen kizártnak. Sőt, mintha már olvastam volna valahol . .. Na, de nézzük csak meg közelebbről, mit jelent az, hogy „egyszerűen” felemelem a telefonkagylót. Nézzük például a nyilvános telefonfülkéket. A pontos és egyszerű utasítás minden ilyen fülke falán megtalálható az ARCHIE LOVES JUDY felirat alatt, mellett vagy fölött. Azt mondja az utasítás: Emeljük le a kagylót a horogról, és várjuk meg az egyenletes búgó hangot. (Hogy mi a teendő, ha az egyenletes búgó hang másfél óra múlva sem érkezik meg, arra nézve egyetlen nyilvános fülke tájékoztatója sem intézkedik.) Tárcsázzuk az OKETTŐT, illetve a NULLAKETTŐT. A jelentkező kisasszonynak mondjuk be a kívánt számot, távolsági beszélgetés esetén a készülék tetején levő vájatba helyezzük bele a kisasszony által kívánt összeget, DE NE NYOMJUNK MEG, KÉREM SEMMIT, várjunk a bip ... bip ... jelzésre. Ha az ellenállomás jelentkezett, akkor nyomjuk be az A gombot, és azért az A gombot, mert van egy B pótgomb is, sőt egy C kallantyú is. Esős napokon ugyanez fordítva. Lám, milyen egyszerű az egész. Van azonban a mi utcánk végében egy telefonfülke, amit én automatának neveztem el. Ez minden pénzbedobás nélkül azonnal beszélni kezd. — Don’t be silly, honey — mondja egy hang. — Én helyedben meghívnám MacDonaldékat. Jack fogja be a pofáját, neki semmi köze hozzá. Bamba képpel tartom a kagylót, és azon gondolkodom, vajon mi lehet az, amihez szegény Jacknek semmi köze nincs? Máskor bevezetés nélkül kérdéssel esnek nekem: — Halld Father O’Leary? Mielőtt tisztázhatnám a Father és köztem levő különbséget, örvendezni kezdenek nekem: — Beszéljen egy kicsit hangosabban, Father, nem értek egy szót sem! Kétségtelen, a telefon sok újat hozott életünkbe. Többek között létrehozta a telefonos kisasszonyt. Látni soha nem láttam őket, de hangjukat jól ismerem. Bár a társalgás közöttünk meglehetősen „egy kaptafára megy”. ÉN: Kérem szépen, szeretném felhívni Londonban a kilenc-öt-kettő... Ö: (félbeszakít színtelen, kissé gúnyos, vállveregető hangon, amivel érezteti velem: régen feladta már a küzdelmet, hogy az egész világot megtanítsa telefonálni) Mi az ÖN száma, kérem? ÉN: (érzem, a szégyen pírja égeti a drótot, alázatosan válaszolok) Huszonnégy-nyolcvan-negyvenkettő. .: (kicsit megenyhülve, olyan na, ugye fog ez menni hangsúllyal) És most melyik számot hívja? Két hét múlva ismét telefonálok, de most már okosabb vagyok. ÉN: (mint aki mindenre emlékszik) Kérem, az én számom huszonnégy-nyolcvan... Ö: (félbeszakít olyan hangon, amivel tudomásomra kívánja hozni: jegyezd meg magadnak, ha megpukkadsz is ott a drót másik végén, akkor sem leszek ideges, bár ma már a nyolcvanhetedik ilyen ökörrel beszélek) Melyik számot hívja, kérem???!!! Ezt a két lehetőséget ötletszerűen szoktam cserélgetni minden hívásnál, mint rulettjátékos a pirosat és feketét. Sajnos, nagyon ritkán sikerül eltalálnom. Persze ez nemcsak hivatásosokkal van így. Civileknek sem könnyű telefonálni. Miért van az, hogy akit hívnak, az legtöbbször ideges és türelmetlen? Ki ne ismerné az alábbi beszélgetést: — Halló, itt dr. Kul. . . — I... HU .. . E . . . Kicsoda . ..? — Itt dr. Kul... — Ki...??? — Itt dr. Kul. . . — Kivel beszélek, kérem? Most nézzük meg az egyik legjellegzetesebb telefonbeszélgetést! — Pista? — Igen. — Csak azért hívtalak fel, szóval akkor jöttök? A telefon ugyanis többek között arra való, hogy ha valamit szóban már háromszor megbeszéltünk, azt telefonon még egyszer meg lehessen erősíteni. — Hogyne, kérlek — hangzik a válasz. — Ahogy megbeszéltük. DE ADDIG MÉG KÜLÖNBEN IS FELHÍVLAK . . . Ez a másik fontos szabály. Telefonban végleges döntés soha nincs. Azért van a viszszahívás. Honnan tudja azt a Schulzné, hogy pénteken végez-e hátra a fodrásznál vagy sem? Azért kell a Schulznét visszahívni, drágám ... A telefon aztán új szavakat is termelt. A tortúrát például már sokféleképpen fejezték ki az emberek a történelem folyamán. Kerékbe törtek — mondták —, vasba vertek, gúzsba kötöttek, megbéklyóztak. Ma azt mondjuk: SZÉTKAPCSOLTAK! Amikor a legizgalmasabb a beszélgetés. Amikor arról értesítenek, hogy a három hónapja keresett állás ügyében kedden reggel kilenckor. . . akkor megcsörren a telefon. — Nem kívül, a kagyló, belül. A dobhártyám úgy érzem beszakad ... Brrr . . . Brrr .. . Krakk ... Krakk ... Aztán néma csönd lesz ... Figyelek ... Nem igaz ... vízcsorgást hallok. Mintha valahol nyitva hagytak volna egy vízcsapot. Bizonytalanul egyszer-kétszer HALLÓT mondok, de ez, érzem, csak annyit ér, mint halottnak a dicséret. Aztán a kagyló időnként olyan hangot ad, mint a Slot Machine Las Vegasban. Csak pénz nem jön belőle. Később a csend érdekessé válik. Távolról, nagyon-nagyon messziről, hangokat hallok. Mintha nem is erről a csillagzatról jönne. Egyszerre beszélgetésfoszlányokat lehet kivenni: . .. halló ... na, hát most képzeld, a Dorothy, és ráadásul azzal a kopasz Johnnal... na ne mondja ... halló .. . Lavorművek?... a Pislákovics bent van? .. . mennyi?... négy az egyhez?... nem, ilyet az ÉN férjem soha nem mond... nem, sajnos ma semmi szín alatt nem tudok, tegye át holnap hatra... már egy órája várok arra a... kocsira... nem érti?... M mint Mick, mint June__ És ilyenkor — amikor már kezdek jól szórakozni ezzel a messziről jött hangzavarral — váratlanul és meglepetésszerűen megszólal a telefon. Ijedtemben majdnem elejtem a kagylót. Rendszerint egy kérdést adnak fel, amire eddig még sohasem tudtam válaszolni. A vallásom tiltja... — HALLÓ! MÉG BESZÉLNEK? . .. Az új király politikai tevékenysége Az arab világban egyre nagyobb jelentőségre tesz szert Fahd, Szaúd-Arábia királya, aki nemrég lépett trónra féltestvére, Khalid király halála után. Az új uralkodó széles körű külpolitikai tevékenységbe kezdett, és fáradozásait siker koronázta. Fahd beavatkozott a libanoni kérdésbe, tárgyalásokat kezdett Amerikával, a palesztinokkal és különböző arab kormányokkal. Egyfajta stratégiai partnerséget hozott létre a mérsékelt arab országokkal, mintegy összekovácsolta ezeket az arab államokat. Békét kötött Mubarak egyiptomi államfővel, és igyekszik megteremteni az iráni iszlám fundamentalistákkal szembeni arab egységfrontot. Fahd úgy látja, hogy Homeini fundamentalizmusa minden másnál nagyobb veszély a Közel-Keleten. A szaúd-arábiai király hívő muzulmán, ájtatos ember, de úgy véli, hogy Homeini legfőbb jellemzője a fanatizmus. Mindenesetre Fahd serény tevékenysége nem eredménytelen, a királynál az utóbbi időben egymásnak adták a kilincset az arab vezetők, így például sorban járt nála Husszein jordániai király, Szaddam Husszein, Irak elnöke, Bashir Gemayel, a libanoni keresztény milícia vezetője és egész sor arab külügyminiszter. OLVASSA ÉS TERJESSZE A KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJÁT! Turóc megye neve A megye a Vágba ömlő kis Turóc folyótól vette nevét, amint több más megye is folyónevet visel (Maros-Torda, Temes, Krassó-Szörény, Brassó, Szilágy „szilfás”, ősi latinok előtti Zala folyónév stb.) Turóc folyó nevére legrégibb adat 1113-as: „in aqua Ture”, Kálmán király oklevelében. Újra Kiss Lajost idézzük (Földr. nevek etim. szótára): a „szlovák” Turiec régibb (föltett) Turici alakból való. Ebből szabályos a magyar Turci: Tűre egyfelől, s a Turic:Turuc másfelől. (Az 1113-as adat eszerint kései lemásolás és „modernesítés”!) — Tövében az ősszláv (föltett) túr rejlik, de talán már nem „őstulok”, hanem „ökör, szarvasmarha” jelentéssel. A Turóc folyótól Turóc vármegye, lásd 1339/1361. évből „comitibus de Turuch”, olv. Turóc; az -óc végződés a sok, többnyire szlávból került, helynév hatása. Meglepő azonban, hogy a turóci prépostság 1251-i alapító levelében Turóc vára „Castrum Turul” nevet viseli! Lásd Mályusznál (Turóc megye kialakulása, 101), akinek e cikk sok adatot köszön, s aki a Turul szó alkalmazásában a megye magyarosodásának jelét látja. De ha észbe vesszük, hogy Árva alkalmasint „Sas-folyó”, s ez az értelme rég feledésbe ment az eltűnt kvád-markomann germánokkal úgy 600 után: akkor talán a Turul egy régi adat fölbukkanása; a török nyelvű avar, közvetlen a germánra lőve, fordíthatta le az Aarahwát (török tourul „sas”), s így a felső Vág, az Árva és Turóc, melyek egy helyen folynak össze, mind „sas-folyó” volt különböző jelzővel (vö. Sebes-, Fehér-, Fekete-Körös). A föltett Turul-szu „sas-víz” Turulszu: Tururcu szláv-magyar változatokon át népetimológiával és egyszerejtéssel (ur-ur!) lett Turcu, Ture, egyrészt, ill. Turulcu, Turolc, Turóc másrészt, így a hosszú a szabályosabb. A megye a zólyomi erdőispánságból szakadt ki, késő Árpád-kori alapítás, mikor az igazában csak gyér medence-peremi szláv lakosság egyre nagyobb magyar és egyéb nyelvű telepessel felnőtt, megyerangot érdemelt. Csak ízelítő a huszita időkig színmagyar névvel ékeskedő helynevekből (zárójelben, ahogy már 1450 után szerepelnek): Barcfalva, Benefalva (Benice, a benefalvi Beniczkyek fészke!), Betlenős, Bodon, Bodorfalva, Diákfalva (telepítő a Literátus Pál deák!), Draskfalva (1480-tól Draskovec, Draskóc), Gyoma, Gyulafalva (1489: Gyulic), Jordánfölde (a magyar Ivánkáéké), Károlyfalva (Karlovec), Kevefalva (Revice, Reviczky család), Lászlófalva (Eördögh-Ábrányi, Velics stb. család), Majos (Mossovec, Mossóc), Mezőháza, Nádasér, Szent-Márton (Turóc-Sz. M., ez soká megmaradt magyar néven és magyar lakossággal, úgy látszik csak az 1700-as évek hozták át a tótságra), Tonkaháza (Tomcsin), Újfalu (latinjából Villa Novából: szt. Ilanova), Udvard (Dvorec, a Kossuthok ős széke, lásd alább), Vendég (1470-től lefordítva: Hosten), Vahotfalva (a török eredetű Vahot családé), Vidafölde (Vidóc), Zorkfalva (Zorkovei, Zorkóc)... Magyarok e telepítők, akik persze nem nagyurak (az 1700-as birtokállományok stílusában!), hanem földművesek, a saját házuk népével erdőirtó első „pionír” telepesek, nem pedig „elnyomott szlávok” nyakára települtek! — nos, ily nevekkel ékesek: „Andreas vulgo Temérdek” (sem az ő és környezete anyanyelve felől nem hág' kétséget! Különben Jeszenszky ős), a „Felsew Ruttkai” Pál fia Tamás vulgo Fejes (Ruttkay ős), a neepáli Gyula, Kemény és Aracsk („kis arab bátya”, Pusth ősök), Eördögh (Ábrányi ős), Mát fia Kosuth (apja Mátéka, magyarul, fia Kosut „őzbak” szlávul), Pósa fia Kocs („kos”) stb. keverednek szláv telepessel is: Vojan fia Voszlaw, Rádun fiai Madách, Tóbiás és Mike, Tóbiás fia Bittóval a mi Madáchunk ősei (csak Rádun szláv, Madács, Madocsa, Mados és Madár személynév becézői!) Németek telepítik Stubnyát (Stubnyafürdő, Alt-Stuben „szobák”) és a későbbi megyehatártól délre került Szklenót („üveges”), mely Glaserhau volt, és szlávra fordította a nevét. 1400 előttről Mályusz műve 70 községet vesz térképre, ebből 30 magyar nevű, s nyilván magyar lakosságú (43 százalék), 40 szláv (57 százalék). Az utolsó évszázad aztán befejezte a megye teljes elszlávosodását. „Magyar elnyomás alatt” lett Turóc megye a tót elszakadási harc fellegvárává, mely a turócszentmártoni gyűlésen (a tótság kisebb töredéke nevében!) kikiáltotta a „független” Szlovákiát... (KML) KÉTSZÍNŰ játék A Szovjetunió kétszínű játékot folytat a béke kérdése körül. A lényeg, hogy a saját, hazai társadalma előtt valóságos békekampányt indított, a béke őrzőjének szerepében lép fel, de ugyanakkor gondosan vigyáz arra, hogy a béke és a leszerelés komoly, szakszerű és tárgyszerű megvitatása ne váljék lehetővé a szovjet társadalom körében. Még az Egyházat és a vallást is bekapcsolják a békepropagandába, nem egyszer a Bibliára hivatkoznak, és Pimen pátriárkát elküldik az ENSZ közgyűlésére, hogy ott a Kreml propagandáját támogassa. A valóságban azonban a következő a helyzet: A Szovjetunióban csak a hivatalosan szervezett békebizottság hallathatja hangját. Ez arra hivatkozik, hogy 80 millió tagja van. Persze, a 80 millió között alig akad valaki, akinek egyáltalán fogalma lenne a nukleáris fegyverekről, vagy arról, hogy hol, mennyi rakéta áll. Ez a bizottság nagyon sűrűn beszél arról, hogy Amerika Pershing-rakétákat, nagy hatótávolságú szárazföldi és tengeri manőverező robotrepülőgépeket akar állomásoztatni Európában, de egyetlen szót sem szól arról, hogy Európában máris 690 SS—20-as szovjet rakéta van felállítva, s hogy ezek a nyugat-európai fővárosokat fenyegetik. A hivatalos békebizottság mellett egyes orosz polgárok alapítottak egy olyan békecsoportot, mely alaposabban meg akarja vizsgálni a fegyverkezési helyzetet, és mindkét oldal álláspontját figyelembe veszi. Ez a csoport június 4-én alakult, de a szovjet hatóságok a szervezőket azonnal házi őrizet alá helyezték, a csoport tagjait pedig figyelmeztették, hogy baj lehet az állásukkal, ha nem lépnek ki a szervezetből. Bizonyos dokumentumok tanúsága szerint a Szovjetunió vegyi fegyvereket használt korábban Vietnamban, később pedig Afganisztánban. Akadtak amerikai tudósok, akik ezt kétségbe vonták, és azt magyarázták, hogy a szóban forgó ún. sárga eső, amiről Vietnammal kapcsolatban beszéltek, valójában lehetett egyfajta természetes járvány. Újabban azonban komolyabb tudományos kutatások és vizsgálatok megerősítették az előzetes állítást, hogy tudniillik mégis csak szovjet eredetű vegyi fegyverekről van szó. Nemcsak a vizsgálatok, hanem a kihallgatott áldozatok, vagyis a tanúk is bizonyítják ezt. Egyre több bizonyíték van arra, hogy a szovjet haderő mit művelt, valamint arra is, hogy a szovjet tudósok bizonygatása ebben a kérdésben tarthatatlan. A szovjet tábornokok felelősségre vonhatók azért, hogy ilyen fegyverek alkalmazásával megsértették a nemzetközi megállapodásokat, és szembe kerültek az alapvető emberi tisztességgel. Saját magának és barátainak szerezzen örömöt WASS ALBERT műveivel. Amerikai ismerőseinek, közkönyvtáraknak pedig ajándékozzon angol nyelvű Wass Albert-köteteket. A Katolikus Magyarok Vasárnapja könyvosztályán (P. O. Box 2464; Youngstown, Ohio 44509) a következő kiadványok rendelhetők meg: A funtineli boszorkány I—II. (A harmadik kötet nyomás alatt) ............... $ 20,00 A kastély árnyékában............................................. $ 12,00 Csaba ......................................................................... $ 12,00 Ember az országút szélén ..................................... $ 10,00 Halálos köd Holtember partján............................ $ 5,00 Erdők könyve ......................................................... $ 8,00 Tavak könyve ........................................................ .$ 3,95 Magyar népmesék ................................................. $ 10,00 Magyar örökségünk................................................. $ 2,00 11082. augusztus 8.