Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1982 (89. évfolyam, 1-50. szám)

1982-08-15 / 30. szám

1982. augusztus 15. KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA ---------------------------------------------------------------------------------­ N­yugtalanság a katolikus egyházban - A Budapesten megjelenő BESZÉLŐ című szamizdatkiadvány legújabb, 3. számából . Előző számunkban ismertet­tük Kovács László budapesti káplán felfüggesztésének tör­ténetét, Lékai László beszédét a katolikus pacifisták ellen, s részleteket közöltünk katoliku­sok tiltakozó leveleiből. Azóta két nevezetes ese­mény történt. A püspökkari konferencia — Lékai bíboros sürgetésére — határozatot fo­gadott el a piarista Bulányi György tanai ellen, melyeket pedig korábban a Vatikán az Egyház tanításán belül elhe­lyezkedő „profétikus” megnyi­latkozásoknak ismert el. A püspökök nyilatkozatát bárki elolvashatja az Új Ember már­cius 21-i számában; nem ez a helyzet Bulányi állásfoglalá­saival, amelyeket pedig a bá­zisközösség irányadónak tart, s amelyek fontos szerepet ját­szottak a pacifizmus erősödé­sében is. Dokumentumként át­vesszük tehát az ajándékiro­dalomból — így nevezik a ka­tolikusok a maguk szamizdat­­ját — Bulányi összefoglaló­ját saját nézeteiről, amelyet eredetileg Lékai László bíbo­ros számára jegyzett le. Időközben katolikusokból bi­zottság alakult Dignitatis Hu­­manae (emberi méltóság) né­ven. A bizottság azt a­­ célt tűzte maga elé, hogy figyelem­mel kísérje a vallásszabadság megsértésének eseteit, vizsgál­ja az állam és az Egyház kap­csolatát, valamint az egyházi hierarchia, az alsópapság és a hivők viszonyát. Tagjai nem fedték fel kilétüket, nyilatko­zataikat valamennyien a bi­zottság nevében jegyzik. Má­sodik dokumentumunk egy ilyen nyilatkozat. Lapunk számára készült Ke­lemen Csaba cikke, amely köz­vetítő álláspontot képvisel a pacifista bázisközösségek és a hierarchia felfogása között. Mielőtt azonban megismer­kednénk a két dokumentum­mal és a cikkel, emlékeztet­jük olvasóinkat, hogy a fegy­veres szolgálatot elutasító ka­tolikusok ellen nem szűnt meg az állami represszió. 1982. április 2-án tárgyalta a Legfelsőbb Bíróság Katonai Tanácsa Csizmadia Gábor ügyét. A Beszélő szerkesztői közül Haraszti Miklós volt je­len a mintegy húszfőnyi hall­gatóságban. Beszámolója: Az ügyész, a jegyző és a há­rom bíró egyenruhában. Az ügyvédnő az utolsó pillanat­ban érkezik, csak helyettesíti a védőt, s bár először látja a vádlottat nincs ideje beszél­getni vele. Csizmadia 1959-ben született, budapesti lakos, épí­tőipari szakközépiskolát vég­zett, jelenleg újságkihordó, házas. Bilincsben hozzák, a bíróság engedélyezi, hogy a tárgyalás után néhány percig beszélhessen feleségével. Csiz­madia Gáborné teljes megér­téssel támogatja férjét. Első fokon két év nyolc hó­napi­g fogházra ítélik Csizma­diát. A védő a büntetlen elő­életre, a példás családi életre és a dicsérő munkahelyi véle­ményre hivatkozva enyhítést kér: a vádlott személyisége és életvezetése nem veszélyes a társadalomra. — Kéri, hozzák közelebb a büntetést a 18 hó­napi sorkatonai szolgálat idő­tartamához. Ami magát a vá­dat jelenti, kijelenti: védence kétségtelenül megszegte a tör­vényt, és ő nem talál magya­rázatot erre­ a magatartásra. A vádlott emlékeztetni igyek­szik a bíróságot beadványára, de félbeszakítják azzal, hogy később összefüggően beszélhet majd. Jelentkezik az ügyész, és visszautasítja a védő érve­lését: a vádlott a legszentebb állampolgári kötelességet szeg­te meg, magatartása tehát kü­lönösen veszélyes a társada­lomra. A rövid kihallgatás egyet­len téma körül forog: maga hozta-e a döntést a vádlott, vagy befolyás alatt áll-e? — Kérdés: — Mikor írta beadványát? — A bevonulásom előtti éj­szakán. Keresztkérdés: — Van-e írógépe? —­ Van. Az egyik bíró kijelenti: nem hisz neki, mert a beadvány nem vall rá: gyenge ered­ménnyel érettségizett. A vád­lott elmondta, hogy szülei aka­ratából járt építőipari iskolá­ba, érdeklődése valójában más irányú, ezért is nem dolgozik a szakmájában. A tárgyalás véget ér anélkül, hogy a be­adványt ismertetnék. ítélethirdetés: az elsőfokú ítélet nem törvénysértő, mér­tékét is helyénvalónak tartják. Ismét megbilincselik a vádlot­tat, és elvezetik. Ismerkedjünk meg Csizma­dia beadványával: Tisztelt Katonai Parancs­nokság! Azzal a kéréssel fordulok a T. Katonai Parancsnoksághoz, hogy részemre a fegyver nél­küli civil békeszolgálatot en­gedélyezni szíveskedjék. Vallási meggyőződésem alapján ugyanis lelkiismeretem tiltja, hogy katonai szolgálatot teljesítsek. Római katolikus vallású vagyok, és egyházam szigorú és félreérthetetlen pa­rancsa az, hogy semmilyen élethelyzetben ne cselekedjem a lelkiismeretem ellen. Ha így tennék, akkor bűnt követnék el. Országunk alkotmányát, mely törvényes rendünk leg­magasabb szintű képviselője, tiszteletben tartom. Alkotmá­nyunk 70. paragrafusa előírja a hadkötelezettséget. Ugyan­akkor a 63. paragrafus bizto­sítja minden állampolgárnak a lelkiismereti szabadságot és a vallás szabad gyakorlásának jogát. Alkotmányunk 70. és 63. paragrafusa egyenrangú, így nem lehet engem katonai szol­gálatra kötelezni a 63. parag­rafus megsértése nélkül, és én sem tehetek eleget lelkiisme­retemnek, hogy meg ne sér­­teném a 70. paragrafust. A helyzet megoldhatatlan, s nem­­ gondolom, hogy ebben a hely­zetben az egyedüli megoldás a lelkiismereti szabadság kor­látozása lenne. Állampolgári kötelezettsége­im alól nem akarok kibújni. A Fegyvertelen civil békeszolgá­latot szívesen teljesítenék, amint az több országban is lehetséges jog szerint és bün­tetlenül. Egyházam, mely ha­gyományosan jó viszonyban van államunkkal, a következő kéréssel fordult az államok vezetőihez: „Méltányosnak lát­szik, hogy a törvények meg­értően gondoskodjanak azok­ról, akik lelkiismereti okokból nem fognak fegyvert, de ké­szek békés formában szolgálni az emberek közösségét.” Gau­dium et spes 79. — a II. Va­tikáni Zsinat dokumentuma. Budapest, 1982. febr. 24. Csizmadia Gábor Csizmadia a baracskai fog­házban tölti büntetését. Leve­leiben arról számol be, hogy lelki békéje tökéletes, bár gyakran gúnyolják, és néha bántalmazzák is. ★ Néhány héttel később kelt Simonyi Béla erdészmérnök beadványa. (Simonyi lakcíme: Székesfehérvár, Rákóczi út 16, IX. em. 51.) Simonyi a főisko­la elvégzése előtt egyéves szolgálatot teljesített; időköz­ben pacifista lett, újabb be­hívásakor megtagadta a fegy­veres szolgálatot. Részletek a március 1-én kelt beadvány­ból: Tisztelt Hadkiegészítő Pa­rancsnokság és Törvényszék: Az emberiség kétharmada éhezik, gyógyítható betegségek gyötrik, miközben azok, akik­nek módjuk lenne segíteni raj­tuk, az ehhez szükséges ösz­­szegek sokszorosát költik pusz­tító eszközökre. Életemet csak­is mások segítésének szolgá­latában kívánom eltölteni, oly tevékenységgel, amely nem fordítható senki ártalmára. — Ezért a fegyveres katonai szol­gálatot — mint ezzel az el­vemmel ellentéteset — nem tudom vállalni. Szeretném hangsúlyozni, hogy minden olyan módon szí­vesen szolgálom hazámat, mely nem ütközik előbbi elvembe. Kiemelten megfelelő számom­ra az egészségügyi és szociá­lis tevékenység. Ilyen, máso­kat szolgáló tevékenységet a számomra kijelölt katonai szol­gálatnál nehezebb körülmé­nyek között is szívesen vál­lalok. Katonai esküt szolgálatom megkezdésekor tettem. Jelen­leg, több mint hat év múltán, ezt a fentiekben megjelölt életelvem szerint kérem értel­mezni: a mindenkit szerető Is­ten tanítása szerint kívánok él­ni. Szükség esetén készséggel aláírok a fenti elvemmel össz­hangban álló fogadalmat. (A honvédeskü az MNK „ellensé­geinek megsemmisítésére” kö­telez. — A szerk.) Hangsúlyozom, hogy állás­­foglalásomban semmiféle poli­tikai szempont nem játszik szerepet. Tartózkodom attól is, hogy hasonló állásfoglalásra másokat rábeszéljek, mint­hogy engem sem beszélt rá erre senki. Nagyon remélem, hogy ké­relmemnek más elbírálása is lehetséges, semmint hogy egy­szerűen törvénybe ütközőnek ítélik meg. Állásfoglalásomat a római katolikus egyház tagjaként te­szem. „Nektek, akik hallgat­tok, ezt mondom: szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót haragosaitokkal. Azokra, akik átkoznak titeket, mondjatok áldást, és imádkozzatok rágal­mazóitokért!" (L 6, 27—28.) Simonyi Bélát, aki hathóna­pos szolgálatot tagadott meg, 1982 áprilisában 16 hónapi szabadságvesztésre ítélték. (Folytatás következik) MOSZKVAI MOZAIKOK A szocialista országok egyik legnagyobb problémája a lakáskérdés, ez alól talán többé­­kevésbé Kelet-Németország kivétel, a többi ke­leti államban évtizedek óta megoldhatatlan­nak látszik a lakosság számára építendő ele­gendő lakás. Nem kivétel itt a Szovjetunió sem, jól­lehet sehol a világon nem építenek évente annyi lakást, 1956 óta mintegy 50 milliót, és pl. 1979—81 között 62 milliárd rubelt költöt­tek új lakások építésére, a lakáskeresők száma semmivel nem csökkent. S nemcsak kevés a lakás, hanem az újon­nan építettek zöme túl kicsi, egészségügyileg nem kielégítő. 1920-ban pl. törvénybe foglal­ták, hogy egy lakásegységben minden személy­re 9 négyzetméter legyen a norma. Több mint ötven évvel ezután, a hetvenes években Henry Morton amerikai szakértő megállapította, hogy a Szovjetunió lakosságának nagy része még ezt az 1920-as normát sem éri el, átlagosnak tekinthető, hogy minden személyre egy laká­son belül csak hét négyzetméter terület jut. A moszkvai újságokban éppúgy nem ta­lálni lakáshirdetéseket, mint pl. házassághir­detéseket sem. A fővárosi „lakásbörze” egy régi moszkvai negyedben zajlik. Az ott talál­ható nyilvános fürdő előtti parkban százával láthatók fel s alá sétáló emberek, kis táblák­kal a kezükben vagy nyakukban, mintha sztráj­kolók seregét látná az ember. Sztrájkról szó sincs, itt láthatók a mozgó újsághirdetések, a lakáskeresők tömege. A legkülönbözőbb lakásmegoldásokat ke­resik ily módon a lakosok, olvasható itt egy fiatal párnál, hogy egy nagy négyszobás la­kást cserélnének két kisebbre, mert már ele­gük van abból, hogy az apósokkal, anyósékkal kell egy lakásban élniök, diákok és katonatisz­tek próbálnak ily módon, ha csak egy kis lyuk­hoz is jutni, ahol esetleg egyetlen ágyat mond­hatnak magukénak, W. C. az udvaron, fürdő­szoba egyáltalán nincs, közös konyha több más családdal. S akik itt nagy nehezen kisebb szo­bához jutottak, de nem moszkvai lakosok, azok számára még csak most kezdődik a neheze. Mivel minden szovjet állampolgárnak, akik nem született moszkvaiak, a rendőrségtől még tartózkodási engedélyt is be kell szerezniük. Igazolniuk kell, hogy hol fognak dolgozni, hi­vatalosan utaztak-e el az előbbi lakóhelyről (ez annyit jelent, hogy bejelentették-e eltávo­zásukat az ottani rendőrségen), s hogy van-e már Moszkvában lakásuk? Így aztán nem cso­da, hogy a fővárosba fölköltözködni kívánók, hacsak valamilyen rokonnál nem húzhatják meg magukat, első útjuk a Moszkvában talál­ható illegális lakásbörzék egyikéhez vezet. S kénytelenek lesznek vadidegen emberekkel összeköltözve két szobát bérelni, közös kony­hával ... S a feketepiac nemcsak a lakások terén virágzik. Érdekes megfigyelést tehet az, aki esetleg eljut Moszkvába mint turista. A polgá­rok öltözködése és az üzletekben kínált ruha­cikkek között különös a különbség. Szembe­tűnő, mennyire jobban öltözöttek az emberek az utcákon, s milyen kevés és silány a ruhá­zati választék az áruházakban, üzletekben.­­ Mindenki megpróbál valamilyen importcikket fölhajtani a feketepiacon, legyen az keletné­met cipő vagy magyar férfi pulóver, minden jobb, mint a saját ország iparának terméke. Idézünk egy viccet a moszkvai Krokodil című újságból: „Az áruház hangszórójából hall­ható, igen tisztelt vevők, áruházunk bőráru­osztályára 500 darab importált pénztárca ér­kezett. Ebből 450 darabot áruházunk dolgozói vettek meg, 49 darabot időközben eladtunk a vevőknek, akik előjegyeztették nálunk. Egy darab pénztárca kirakatunkban látható, ahol önök is megtekinthetik!” Szerencsés az az átlagember, akinek is­meretségi körében egy áruházi eladó is van, így biztos lehet abban, hogy alkalmakként tíz­húsz rubel borravalóért az illető félretesz neki valamilyen import árucikket, vagy éppen a zöldségboltban friss salátához jut ily módon. Hadd álljon itt még egy idézet arra nézve, hogy az élet milyen területén zajlik a feke­­tézés, hol kicsiben, hol nagyban. A moszkvai hivatásos sofőrök ingyen tankolják föl gép­kocsijukat a különböző állami benzinkutaknál, ahol a vállalatuk által kiállított benzinjeggyel fizetnek. Szinte minden sofőrnek megvan a maga útvonala, ahol egy-két privát autós is­merős vár rájuk hetenként. Elég két, három vagy négy ujjat fölemelni, s már folyik is a benzin a teherautóból egy csövön át a privát autóba. A hivatalos ár 1 rubel literenként. A sofőr így hetente 40—80 rubellel többet keres, hiszen neki semmibe nem került a 76 oktános benzin. Nem ritkák az olyan esetek, amit is­merősöm mesélt, az ő barátja 11 éven ke­resztül volt egy Moszkvics tulajdonosa, ez alatt az idő alatt mintegy tízezer liter benzint tank­olt, de sohasem valamelyik benzinkútnál. Csodálkozhatunk hát, hogy miért élnek ennyire rosszul a Szovjetunióban, miért nem fejlődik a gazdaság (­kivéve a hadiipar), miért lesz évről évre nehezebb a belső ellátás, ha mindenhol ez a keleti cserebere-mentalitás uralkodik? Csáki Tibor /-----------------------------------------------------------------------------------------­ SPORT Rovatvezető: Bátori János ^ ***’ W • VÍVÁS Múlt heti számunkban röviden beszámoltunk arról, hogy a római világbajnokságon Pap Jenő párbajtőrben, valamint a kardcsapat aranyérmet szerzett. Most bővebben foglalkozhatunk a római eseményekkel, mert a hivatalos jelentések javarésze birtokunkban van, így például, hogy női tőrcsapatunk — Tordasi Ildikó kitűnő sze­replésével — az elődöntőben legyőzte a Szovjetuniót, és az olaszok ellen vívta a döntőt. A magyar lányok az utóbbi évek­ben mindig legyőzték az olaszokat, és kissé elbizakodottan lép­tek pástra, ami meg is bosszulta magát. Az olaszok győztek, a magyaroknak csak az ezüstérem jutott. Pap Jenő első és Kolczonay Ernő harmadik helyezése után párbajtőrcsapatunk is megállta a helyét. Az elődöntőben ki­kaptak ugyan Svájctól, de a harmadik helyért vívott küzde­lemben legyőzték az olaszokat. Kard egyéniben Gedővári Imre szerzett bronzérmet, a többi magyar várakozáson alul szerepelt. A világbajnokság statisztikája: FÉRFI TŐR (egyéni): 1. Romanykov (szovjet); 2. Numa (olasz); 3. Cervi (olasz). FÉRFI TŐR (csapat): 1. Szovjetunió; 2. Franciaország; 3. Olaszország. NŐI TŐR (egyéni): 1. Gilzajova (szovjet); 2. Vaccaroni (olasz); 3. Niklaus (keletnémet). NŐI TŐR (csapat): 1. Olaszország; 2. Magyarország (Tor­dasi Ildikó, Kovács Edit, Szőcs Zsuzsa, Maros Magda, Stefanek Gertrud); 3. Nyugat-Németország. PÁRBAJTŐR (egyéni): 1. Pap Jenő (Magyarország); 2. Riboud (francia); 3. Kolczonay Ernő (Magyarország). PÁRBAJTŐR (csapat): 1. Franciaország; 2. Svájc; 3. Ma­gyarország (Kolczonay Ernő, Gelei István, Pap Jenő, Székely Zoltán, Takács Péter). KARD (egyéni): 1. Krovopuskov (szovjet); 2. Alsan (szov­jet); 3. Gedővári Imre (magyar)._____________________ tőrvivá­­csapat­: 1. magyarország voujuuso mire, Incurov György, Nagyházi Zoltán, Gerevich Pál, Gedővári Imre); 2. Olaszország; 3. Szovjetunió. Súlyos, végzetes baleset történt Rómában, a vívóvilágbaj­­nokság ötödik napján. A tőrvívó csapatverseny során a német Behr és a szovjet Szmirnov vívott. Behr 4:3-as vezetésénél el­tört a nyugatnémet vívó tőre, és 12 cm-re behatolt a vadonatúj sisakon keresztül, a bal szemüvegen át a szovjet vívó agyve­lejébe. Szmirnov összeesett, és elvesztette eszméletét. Azonnal három orvos, köztük dr. Kamuti Jenő próbált segíteni rajta, hozzáfogtak az újraélesztéshez. A nyugatnémet orvos szívmasz­­százst, dr. Kamuti szájból szájba légzést alkalmazott. Nagyon hamar megérkezett a mentő, addigra újraindult a szív. Szmir­­novot egy idegsebészeti klinikára szállították. A röntgen ki­mutatta, hogy megsérült a homloklebeny, és az agykamrák is bevéreztek. Szmirnovot sokáig csak a gépek tartották életben. A klinikai halál már régen bekövetkezett. • LABDARÚGÁS A néhány héttel ezelőtt befejeződött spanyolországi világ­­bajnokságon gyengén szereplő magyar csapatot — de főleg a kapitányt, Mészöly Kálmánt a hazai sajtó élesen támadja. Az alábbiakban közöljük a Győrben megjelenő Kisalföld cikkét, Meddig tart a felelősség? — címmel. Miért ez a csend, Miért ez a szemérmes hallgatás? Számunkra már több mint három hete, az egész világ számára is közel tíz napja véget ért a Mundial, és azokban az országokban, amelyek érdekeltek voltak a nagy világver­senyen, értékelik, boncolgatják csapatuk sikerének vagy ku­darcának okait, csak nálunk nincs szó semmi ilyenről! Az utolsó hivatalos nyilatkozat még spanyol földön hang­zott el: felemelt fejjel mehetünk haza! Azután felemelt fejjel, csak éppen nem a bejelentett idő­pontban megérkezett a csapat a repülőtérre, mert azért még­sem úgy történt minden ott a VB-n, ahogy történhetett volna, ahogy történnie kellett volna. A felkészülés, keretösszeállítás, majd a kiutazók kijelölé­sénél a kapitány önérzetesen utasított vissza minden bírálatot, mondván: ő a felelős, tehát egyedül ő a jogosult a döntésre! Amióta viszont csapatunk befejezte szereplését, nem tör­tént egyetlen szó említés sem a felelősségről! Pedig nem az újságírók, nem a szurkolók, hanem neves edzők, mindenki által világhírű szakértőknek elismert volt játékosok nyilvá­nították ki, hogy válogatottunk súlyos szakvezetési hibák miatt nem került a legjobb tizenkettő közé. És ezt aláírhatják azok is, akiknek csak a tv-ben látottak jutottak osztályrészül. Ha most visszagondolunk a felkészülésre, az akkor el­hangzottakra, furcsa következtetéseket vonhatunk le. Az egyik vezérelv volt: sikerrel kell szerepelnünk Salvador ellen, hogy kellő önbizalma legyen a csapatnak a további küzdelmekre. Az önbizalmat adó eredmény meglett! Erre mi történt? Argentína ellen olyan összeállításban lépett pályára a csapat, amilyenben előtte soha nem játszott, amely nem is hasonlított a Salvador ellenihez. Jó előre ismerte mindenki ellenfeleinket, nem az utolsó pillanatban tudtuk meg, hogy Salvador után Argentína lesz az ellenfelünk. Tudni kellett azt is, hogy a világbajnok ellen megerősített védelemmel kell játszanunk. Akkor pedig miért nem olyan csapatot próbált összeállítani a kapitány, amely erre a feladatra alkalmas? E két összeállítás ismeretében arra kell gondolnunk, hogy válogatottunk tulajdonképpen Salvador ellen készült Tatán, és a másik két mérkőzést eleve feladta a szakvezetés! A közép­amerikaiak ellen játszott ugyanis az a csapat, amely az itthoni (Folytatás a 8. oldalon) 5. oldal

Next